Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
1972. áprffis 2. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 Gádor István kerámiagyűjteménye Gazdag Hagyománya von Pécsett a kerámiának. 1968-ban ünnepeltük a Zsolnay gyár 100 éves jubileumát A jogutód, a Pécsi Porcelángyár vállalja az örökséget és azon fáradozik, hogy az elődök nyomdokába lépjen. Tehetséges, fiatal keramikusok dolgoznak ma is a gyárban és azon munkálkodnak, hogy az ipari, sokszorosított használati kerámia és dísztárgy korszerűbb, ízlésesebb, jobb minőségű és rnűvé- bszib, egyben maibb is legyen. Kertplasztika Pécshez kötődik a kerámia kétévenként megrendezésre kerülő országos seregszemléje. Ez évben már a harmadik kerámia biennáléra készülünk. Siklóson nemzetközi jellegű ke- rámia-művésztelep, szimpozion működik. A pécsi múzeum modern kerámia gyűjteményének állandó kiállítása is Siklóson kapott végleges otthont Zsolnay hagyomány, biertnálé, szimpozion, modern kerámia gyűjtemény. Ehhez szervesen kapcsolódik most (a Baranya megyei Tanács szerdai döntése nyomán) Gádor István Kos- suth-dijas keramikus Pécsre kerülő életműve. Gádor István a modem magyar kerámia-művészet megteremtője. Első az egyenlők között is. Szobrásznak indult az Iparművészeti Iskolán Marót! Géza volt a mestere. A 10-es évek elején, majd később a harmincas évek köze- Jpén, mint a Szocialista Művészcsoportban Goldmann és Mészáros társa, rea- •lista szobrokat mintázott. E két szobrászati periódusát leszámítva azonban elsődlegesen a kerámia foglalkoztatja. A 10-es években fordult érdeklődése a kerámia felé. Tanulmányozta a népi korongozást éppúgy, mint a gyári, sokszorosítás lehetőségeit. 1920-ban a bécsi Wiener Werkstatt«, ben kapcsolódott be az európai művészetek nagy áramkörébe. Ekkorra már nem a hagyományos szobrászi kifejezésmód, hanem az agyagban rejlő lehetőségek kiaknázása izgatta. Stílusa Arany házak a szobrászi megfogalmazástól a primitív expresszinízmuson, majd a népművészet formakincséből tudatosan merítő korszakon, az elvont formaalakításon keresztül egy önálló, az architektúrával rokon térplasztikákig, a kerámiát és építészetet egymáshoz közelítő lehetőségek feltárásáig ível. Életének és művészetének megújító forrása volt a tanítás 1928-tól az Orbán Dezső vezetése alatt álló Atelier iparművészeti iskolának volt a kerámia tanára. Majd 1945 és 1957 között az Iparművészeti Főiskola tanáraként nemzedékek elindítója volt. Pedagógiai tevékenységében is szervesen építhetett arra az úttörő munkára, amelyet Gádor István a 10-es évektől kezdve először szinte egyesegyedül, később, a harmincas évektől kezdve már Gorka Gézával és Kovács Margittal együtt vállalt, mely a magyar kerámiaművészetet a mai, nemzetközi szinten is magasra emelte. 1971-ben a mester születésének 80. évében a magyar művésztársadalom kiállítás keretében iünnepelte Gádor István. Ez azonban eltért a megszokott retrospektív kiállításoktól. Egy következetes, egymásra épülő, a kezdeti csúcsról is magasabbra ívelő, meg-meg- újuló életműnek lehettünk a szemtanúi. A kiállításnak a legmeggyőzőbb, legizgalmasabb része éppen a befejező terein volt, ahol a mester közelmúltban készült legfrissebb munkáit láthattuk. Kertplasztikák, térplasztikák, térrácsok, porcelánból és egyszerű, helyenként mázzal gazdagított alapelemekből, téglából, csőből megépítve. Bizonyította, hogy a rokokónippek porcelánja o mai nyelven is megszólaltatható. 1966-ban rendezett műcsarnoki kiállításán a tanítváhyokkal közösen szerepelt. A névsor szinte az egész magyar keramikus élgárdát magába foglalta. Szerepelt e velencei biennálén, 1926-tól kezdve a világkiállításokról aranyérmek sorával tért haza: Barcelona, Monza, Milánó, ismét Monza, Varsó, Brüsszel. Párizs, New York váltok sikereinek főbb állomásai. 1955-ben Kossuth-díjat kapott, 1962- ben az érdemes művész, 1967-ben pedig a kiváló művész kitüntetéseket. Péccsel való közelibb kapcsolata az elmúlt évek során vált szorosabbá. Az I. országos kerámia biennálé nagydíjasa, egyben a biennálék legfőbb zsü- rora. Tarácsai, javaslatai, valamint személyes hozzáállása nagyrészt hozzájárult ahhoz, hogy a keramikusok egyöntetűen elfogadták a biennálé gondolatát és részvételükkel megteremtették a szakmai versengés feltételeit. A siklósi szimpoziont is segítette értő tanácsokkal, és bízunk abban, hogy még ezévben személyesen résztvesz a művésztelep munkájában. Mindig támogatta a pécsi múzeum azon törekvését, hogy a biennálék anyagából a legjobb munkákat a múzeum megszerezze és kialakíthassa a modern magyar kerámia országos bázisgyűjteményét. Rendelkezésre áll ehhez a siklósi szimpozion hazai és nemzetközi anyaga is. A siklósi vár második emeleti kiállítóhelyiségeiben tavaly véglegesen kialakult az állandó kerámia kiállítás. A múzeumi gyűjtemény gyarapítása, az állandó gazdagodás feltétele biztosított. Ehhez járul most a Gádoréletmű közel 400 darabja, melyből ez év nyarán a meglévő kiállítás mellé állandó Gádor-kiállítás is kapcsolódik. Páratlan gyűjteményegyüttes- kialakítására ad lehetőséget ez a hármas bővizű forrás. Elmondhatjuk, hogy ismét jelentős mértékben gazdagodtunk mi pécsiek és baranyaiak. Gádor István művészetével, még nem lezárt életművével, mely a folytonos újjászületést, a bőség gazdagságát példázza. Mindenben tudott újat adni. Most, túl a nyolcadik X-en is a legifjabb a magyar keramikusok között. Életműve a magyar és az egyetemes művészet páratlan kincse. Roiiiváry-Ferenc Janusról, Pécsről — negyven év távlatából Beszélgetés Kardos Tibor akadémikussal Egy életmű a reneszánsz- és Janus- kutatás szolgálatában: monográfiák, tanulmányok, Kossuth-díj, akadémi- kusi cím — Kardos Tibor munkásságának állomásai. Azt talán már kevesebben tudják, hogy pályája innen, ebből a városból, a régi bölcsészkar falai közül indult. Ahol most a tudományos ülések folytak. Az előadások közti szünetben a jogi kar egyik csendes szobájában ülünk le beszélgetni. A professzor jellegzetes tartásával, kissé oldalra hajtott fejjel várja a kérdéseimet.- Akkoriban, a húszas évek végén talán ez a szoba is az Olasz Intézethez tartozott? — Nem. az Olasz Intézet a folyosó végén, a mai idegennyelvi lektorátus helyén volt, közvetlenül mellette a Jatin szeminárium, ahol én könyvtáros voltam. Négy-öt évet töltöttem itt. Az ablakok mellett asztalkák voltak a falban, mert szűk volt a hely. Máig is vallom, hogy nem az elhelyezés nagyszerűsége dönti el az egyetem szellemi rangját. Éppen az imént mondta Billanovich olasz professzor, hogy Guarino híres iskolája, ahol Janus is tanult, holott a kor leghíresebb intézménye volt, a legszerényebb körülmények között létezett ... Sokat köszönhetek Koltay- Kastner Jenő professzornak és Gyomlál Gyulának, az- ő önmagával szembeni közvetlen emberi bizalmának. üres óráimat a könyvtárban töltöttem, itt fedeztem fel Ábel Jenő adalékait a humanizmus koráról, majd Hegedűs újabb adalékait, végül kezembe került a teljes Telekiféle kiadás. Ha szabad ezt a szót használni — megrészegültem. A harmadik évben Rómába kerültem, egy évre. Ez döntötte el végleg sorsomat — néhány négyzetkilométeren több évezred kultúrája összesítve. S én fel is használtam ezt az évet. Amúgy- is nehezebb fiatalságom volt, betegség, egyéb gondok, talán ezért kezdtem korábban tudományos munkámat mint más. Még nem is voltam doktor, amikor a Minerva című folyóirat közölte tanulmányomat, a következő pedig Mátyás államrezonjá- ról szólt. Mind a kettő a humanizmus népi és művészeti mozgalmairól értekezett, később sem tagadtam meg a bennük foglaltakat. Ma, negyven év távolából is úgy gondolom, ahogy akkor leírtam. 1935-ben a Pannóniában jelent meg a Janus Pannonius bukása című tanulmányom, ez lett a kiindulópontja a későbbi Janus-tanulmá- nyomnak.- Az ülésszak megnyitásán ön célzott arra, hogy sok feladata van még a Janus-kutatásoknak. Melyek a legfontosabbak? — Annyi van, hogy nem is tudná mind felírni. Síremlékének képét épp az iménti előadásán bizonyította be egy kutató egy XVI. századi kiadvány alapján. De ilyen kérdések állnak megválaszolatlanul életével kapcsolatban: ki volt az apja, miért tűnt el a színről, mikor tűnt el o színről, miért nem említi őt Janus? Mi lett a testvéreivel, ugyanis életben maradt egy bátyja és nővére, utóbbit nagyon szerette, azt szerette volna, ha ő temeti el. A Mátyás elleni összeesküvés körül is sok a homály — ma sem láttunk tisztán. Az én meggyőződésem az, hogy a maga fő zászlósúri és főpapi helyzetéből nem látta Mátyás céljait. Másrészt Hunyadi Mátyás úgy valósította meg az abszolút monarchiát, hogy az kihívta ellene Vitéz Jánost és Janust is. Súlyos emberi mozzanatok vannak a* érdekösszeütközésen belül. A török veszedelmet Janus elsődleges veszedelemnek tartotta: a délvidéken született, itt élt; talán a király is ezért bízta rá a horvát—szlavón bánságot. Függőben lévő esztétikai problémák: hogyan követte az antikokat, milyen mértékben volt eredeti? E tekintetben az én véleményem nagyon pozitív. Mert ki olvassa ma mondjuk Shakespeare mintáit? Senki? Hát így vagyunk mi Janus mintáival is. Nincs kritikai kiadása, remélhetőleg öt éven belül Horváth János egyetemi tanár, a jómagam és Horváth Judit közös munkájával ez megvalósulhat. — ön szerint mit lehetne tenni Janus még jobb népszerűsítése érdeké- ben? — A tankönyvekbe méltó módon kell belevenni. A Tankönyvkiadó ez évben megjelenő kötete is sokat tehet. Ugyanakkor rá kell venni a kiadókat, hogy ne hatezer példányban adják ki, mert ez napokig sem elég. Tehát a könyvkiadókra is súlyos felelősség hárul. Azután a fővárosban is elkelne egy emlékmű, hiszen idejének felét Budán töltötte. A kritikai kiadás után egy teljes bilinguis kiadást lehet készíteni. A Magyar Tudományos Akadémia kiad egy tanulmánykötetet. Ahogy Pécs és Baranya' elöí járt ezekben az ünnepségekben, úgy később is járjon elöl. A kiállítás egyébként úgy megnyerte llku és Garamvölgyi elvtársi tetszését, hogy így, változatlanul az egészet a végén bemutatják Budapesten is. Martyn Ferenc rajzsorozata varázslatosan szép. Egy nagy művész a belső valóját vetítette ki, de átérezte Janust — ezt is be kellene mutatni Budapesten. Azután itt van az intézményesítés. Nemcsak a Janus gimnáziumra gondolok. Pécsnek nincs bölcsészkara, ha lenne, nem lehetne más a neve, mint Janus Pannonius. De itt van a Tanárképző Főiskola, amelynek tudomásom szerint nincs neve, véleményem szerint nem lehetne méltóbb neve Janus Panno- niusénál. A Janus Pannonius művészeti díj mércéjét nagyon magasra emelték, hogy először Martyn Ferenc kapta meg. Kétévenként ki lehetne írni irodalmi és képzőművészeti pályázatot is, de nem az ő emlékének szentelve, hanem a Dunántúl múltját és jelenét megírva, megfestve. Engem a pécsi ünnepségsorozatban az kapott meg, hogy annyi zene volt. A reneszánsz zene ápolására alakult együttesek valamelyike felvehetné Janus Pannonius nevét, két évenként kamara énekversenyt lehetne rendezni a tiszteletére. Marafkó László Hangversenykrónika A ZENEMŰVÉSZETI szakközépiskolák léánykarai (Győr, Miskolc, Debrecen, Szeged) és az ezekből kinőtt együttesek városuk zenei életének büszkeségei, nemzetközi kórusversenyek sikeres szereplői. A pécsi Művészeti Szakközépiskola Leánykarának keddi hangversenyét hallgatva arra gondoltunk, hogy ez a gyönyörű hangzású szakavatottan vezetett énekkar is komoly lehetőségeket rejt magában, másfelől viszont több törődést és odafigyelést érdemelne. Az együttes karnagy-tanára, Vönöczky Endrédé szerény, visszahúzódó, de jóízlésű, képzett, gondolkodó muzsikus. Igen igényes műsorral szerepeltette leánykarát: a többségükben zenei pá lyára készülő fiatalok Bartók és Kodály művei mellett századunk három jelentős mesterének — Poulenc, Hindemith és Britten — műhelyében is elmélyedtek. Britten orgonakíséretes Missa Bre- vis-ének megszólaltatása igen magas színvonalon sikerült, az áhitat, a könyörgés és az ujjongás hangját egyaránt megtalálták, oz elképzelés hiteles, a megvalósítás színes volt. Dicséretet, érdemel a tévében is sikerrel szerepelt Bukszár Márta és Radók Edit szép szólóénekéért, elismerést Hollai Keresztély művészi orgonajátékáért. Vönöczky Endréné esetében a művek igen alapos elemzése, belső feldolgozása, érlelése előzi meg az előadást. A megszólaltatáson is érezni az igazi iskolát, a műhelymunka alaposságát. A kórus hangzása igényes hangképzésről tanúskodik, csak a szopránok számára bizonyultak megerőltetőnek egyes magas fekvések. A nehéz Bartók- kórusok (Madárdal, Párnás táncdai) és Kodály Hegyi éjszakák III. darabjának intonációja is csaknem hibátlan volt. Nem éreztük viszont meggyőzőnek Kodály Pünkösdölő-jének előadását: a választott tempók és karakterek nem szolgálták igazán a mű tartásának, monumentális egészének felvázolását. Komoly odafigyelést érdeme! a közreműködő II. Pécsi Fúvósötös is. Ez a második éve együtt dolgozó együttes (Barth István, Kircsi László, Horváth Győző, Duha Julianna, Hegedűs Kálmán) egyelőre nem elsősorban a részletek csiszoltságával, nem annyira a tökéletes összjátékkal tűnik ki, hanem a muzsikálás színességével és elevenségevei. Igen érdekes és értékes, úttörő munkát végeztek Bach- és Ravel- átiratok készítésével és bemutatásával. Köztudott, hogy az igazán nagy zeneszerzők alig írtak fúvós kamaramuzsikát, így a többi hasonló kamara- együttes is bizonyára örömmel fogadja a Bach-orgonaművek és Ravel Lúdanyó meséinek jól hangzó átiratait, amelyek nagyszerű művekkel gyarapítják irodalmukat. Hindemith Kleine Kammermusik és Ránki Pentaaeropho- nia c. műveit is életteli, szép megoldásokban bővelkedő előadásban hallottuk a II. Pécsi Fúvósötöstől. * LEHOTKA GABOR orgonaestje ritka- szép művészi élménnyel gazdagított. Fz a fiatal orgonaművész szerencsésen egyesíti játékában az egészen magas- fokú technikai tudást a kifejezés gazdagságával. Előadásmódja eloszlatja azokat a hiedelmeket, miszerint az orgona olyan „mechanikus hangszer, amelynél a kiváltás késik”, tehát nem lehet rajta igazán ritmikusan játszani. Lehotka Gábor orgonálásának pontossága azonban csupán alap, kiindulás a teljes értékű művészi élmény nyújtásához. Műsorának első részében Bach-mű- veket hallottunk: három Korál-előjáté- kot két Preludium és fúga között. Minden romantizálástól mentes, letisztult, értelmes-világos muzsikálás volt, a vonalak plasztikussága, a megingathatatlan ritmus, a nagyvonalú építkezés ideális barokk hangzás-építményeket eredményeztek. Bach szerkesztő zsenialitásának egyik legcsodálatosabb ékessége, az Esz-dúr hármasfúga nagyszerű előadása különösen emlékezetes. Megrázó alkotás Károlyi Pál négy évvel ezelőtt komponált Triphtongus 1, c. orgonaműve. A sejtelmes hanghatá sok, meglepő, vad, hatalmas erejű disszonáns hangtöinbök az atomkor szorongását és fenyegetését éreztetik. Lenyűgöző erővel, szuggesztíven, nagy hatással adta elő Lehotka Gábor a neki ajánlott kompozíciót, A műsor befejező száma Liszt hatal más orgonafantáziája, az „Adnbs, ad salutarem undam" volt. Közönségünk nemrég hallhatta ezt a monumentális Liszt-művet a Pécsi Balett kamara- előadásain is. Lehotka Gábor előadása valóban fantáziadús volt, a regisztrálás, a tempók és karakterek színessége, változatossága mindvégig izgalmasan érdekessé tette az előadást. Öröm volt hallgatni ezt a színes harmóniai fordulatokban, dinamikai kontrasztokban oly nagymértékben bővelkedő igazi romantikus muzsikát, A remekbe sikerült előadásról még egy gondolat: jó! választott a Hanglemez- gyártó Vállalat, amikor a közelmúltban Lehotka Gábor előadásában vette lemezre Liszt Ad nos, ad salutarem undam c. orgonaművét! Szesztay Zsolt
