Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. április 2. Felsőszentmárton, húsvét előtt Zsúrkenyér és hímes tojás SANYI, A POROSZLÓ A Passió játékot hallottuk eleget az illatos és zengő-bongó virágvasárnapon, sőt, mi kisiskolások is kaptunk szerepet, mi voltunk a tömeg, a kórus; össze is rezzentek a népek, amikor inkább bömbölve, sem mint énekelve recitáltuk: „Kezdetik amiúrunk Jézus Krisztusnak kínszenvedése / Szent Máté evangélistának írása szerint". A házi utánjótszásnak azonban nem volt valami nagy híve Knippl Kamii tisztelendő úr, de igyekeztem megnyugtatni, hogy az általunk játszandó szent szövegben semmiféle módosítás nem lesz, még formai sem, ha csak véletlenül be nem csúszik valami hiba; de hát ez a felnőttek játékában is megesett, igaz, gyerek követte el, tavaly, méghozzá az ismétlőiskolás Jantner Feri, aki így rikoltott föl a poroszló szerepében: — Ez is a Názáreti Jézussal valói! Knippl tisztelendő úr végül is áldását adta a játékra, mondván, ez még mindig jobb, mintha mincezni járunk a Duna-partra. A szerepek kiosztásában az a szempont vezetett, hogy lehetőleg ne kerüljön sor leváltásra, mindenki azt csinálja, ami nem esik nehezére és a következő évben is vállalhassa, hiszen a felnőttek passiójában is így volt: mióta az eszemet tudom, mindig Lukovics Pali bácsi volt a Pilátus. Pilátus még csaik akadt, Igaz, lutheránus gyerek, a Lang Jani, aki örökké valami bűnbocsátó- cédula-ügyet emlegetett, nemegyszer a pápát is szidalmazta; na, mondtam magamban, Pilátusnak azért megteszi; Júdás azonban az istennek se akart lenni senki se, így az Iskariot-beli hűtlen tanítványt ki kellett iktatni a játékból. Az evangélista szövegét s egyben a rendezést én vállaltam, mire Valter Laci gyorsan kikönyörögte magának Jézus szerepét. Tumpek Sanyi is bejelentette igényét, méghozzá a poroszló szerepére. Furcsállottam, hogy Sanyi ilyen finci- fancl, egymondatos szereppel is megelégszik; hirtelenében arra gondoltam, talán a tavalyi botlását akarja helyrehozni ezzel a szerény tempóval. Hót ami azt illeti, nem is lehet sok ugrál- nivalója. Az a tavalyi dolog bizony árulás volt, mert az én ferencjózsefi hadseregemből máról holnapra átpártolt a Geyer Tones! (az iskola- igazgató fia) cári ármádiájába. Méghozzá egy fél vajaskifliért! Egy fél vajaskifliért eladta magát: a tetejébe pék az apja! De most nemigen lehetett ilyesmivel időzni, mert az a tökéletlen Pach Ad! akkorákat kukorékolt, hogy majd bele süketültünk, s ha éppen nem kukorékolt, összevissza futkározott az udvarban, nyerítve-ordrtozva, hogy .Kokas nélkül nem passió a passió!" — Most mit jössz ilyen hülyeséggel? - folytattam a szereposzlást. - Ha nem akarsz kimaradni, legyél Péter apostol, az is nagy tisztesség, ha letagadta is Péter, hogy ott volt a Getsze- móni kertben; még annyi engedményt is kapsz, hogy énekelned sem kell. csak mondod a szöveget, mivel fahangod van. Hiába tudsz kukorékolni. Ment a játék annak rendje-módja szerint egészen odáig, amikor a főpap színe előtti vizsla- tásnál azt kérdezte Kajafás, vagyis Hanoi Jani: „Felelj nekünk, te vagy-e az Isten Fia?”; mire Valter Laci, egyáltalán nem hetykén, de azért nem kis önérzettel és mindenképpen a szent passzushoz illően felelt is: „Te mondád". Ez a válasz istenkáromlásnak minősült az eredeti tragédiában is, ezért kérdezhette a poroszló fenyegetőzve: „így felelsz-e a Főpapnak!?” Itt következett volna az evangélista szövege: „És arcul- csapá őt.” Igenám, de Tumpek Sanyi nemhogy nem várta meg az én szövegemet, még a fenyegető kérdést sem tette föl, sőt, a gyakorlatban megen- gedett-imitált arcul-legyintés helyett, túlontúl beleélve magát a kérdés firtatásába, tehetős pofont kevert le a főhősnek. Az imitáció helyetti tettlegességet Valter Laci is gorombábbnak minősítette a kelleténél, és szenvedó-tűrő szerepét jócskán meghaladó viszontválaszképp úgy rúgta fenékbe a poroszlót, hogy Sanyi bukfencet vetett, majd fölugrott, nekitámadva az orra vére-eleredt Názáretinek. Erre ki-ki szerepet váltott, és rokon- vagy ellenszenve szerint fölcsapott Tumpek, vagy Valter párthivének, némi korteskedő verekedés ízével, tekintettel az apák közelgő választási küzdelmeire, teljesen függetlenedve a passió játék szent követelményeitől. Lang Jani persze megint a pápát szidta, erre én is kénytelen voltam beavatkozni hitvédelmi alapon, ha már evangélista és rendezői mivoltomban nem tudtam elejét venni a háborúskodásnak. A nagy dúlásnak anyám vetett véget, A frontok egyelőre lecsillapodtak, de csak jóval később derült ki, hogy Sanyi bosszúból rúgta föl a dramaturgia rendjét, s hogy ezt megtehesse, vállalta a poroszló szerepét. Vagy három héttel a passió előtt ugyanis elfelejtette megcsinálni a számtan házifeladatot, s ezért Hirt tanító úr bezárta. Valter Laci, hazamenet, tekintélyes kerülővel betért a pékségbe, azzal, hogy „Sanyi máma tintalevest eszik papírgombóccal”. Nyíltan törleszteni nem volt alkalma Sanyinak Valter árulkodásáért, hát belegyömöszölte a törlesztést a poroszló epizódszerepébe. Pákolitz István ugyan észre nem veszi, hogy éppen nagyböjt idején járunk ... Húsvétkor külön kenyér dukált. Péknél süttetett, vagy otthon készült, szebb, finomabb, mint a köznapi, szentelt kenyér. Húsvétkor most is külön kenyér dukál: csak győzze a boltos, annyian rendelnek ilyenkor zsúrkenyeret... A beiglit itt húsvétra sütötték. Ez a „divat" már régen elmúlt, helyébe a házilag készített, mázzal cifrázott torták léptek, aztán ennek is vége lett. Most autószámra hordják a süteményt a sellyei cukrászdából. Kényelmesebb is, jobb is... A sonkák kívánatos pirosra füstölődtek, nincs ház, ahol nem sonkát tesznek az asztalra a körmenet után. Persze tojás is kerül hozzá, „sok házban az asszonyok még előveszik a to- jásfestő készséget”, de a legtöbb helyen már csak mutatóban lesz egy-egy szépen mintázott tojás. Három festőjük volt a felsőszentmórtoniaknak, mindhárman már-már hivatásosaknak számítottak, annyi szép minta szaladt ki a kezükből. Gulyás Henrik bácsi - a felső- szentmártoniak inkább így ismerték: Inko — meghalt, — és Dzsuca bácsit Gólyák Vendelt is kivitték mér a temetőbe -, Papp Károlyné, a harmadik tojásfestő pedig Sellyére költözött. Hát ezért szedik elő a fel- sőszentmártoni öregasszonyok a tojósfestő készséget: hagymalevéllel, égerfa kéreggel, vagy éger tobozzal maguk mintázzák, festik o húsvéti tojást. „Szebbek ezek, mint amilyet a hivatásos tojásfestők készítenek” — mondja Horváth Márk, a művelődési ház igazgatója. Különösen Baiatinóc Jóska bácsi felesége érti nagyon a tojásfestést. A közel hetven éves asszony az idén sem maradt tétlen, „már eljárt viaszért", az pedig tudva lévőleg e festés egyik legfontosabb kelléke ... A húsvéti körmenet valamikor minták és színek, ügyes kezek versenye volt. Minden asszony, aki valamicskét is adott magára - márpedig a felsőszent- mártoni emberek közismertek kemény tartásukról - húsvétkor vadonatúj népviseletben jelent meg. A ruhát erre az atkalomra készítették, többségében piros és fekete hímzéssel, gazdag fantáziával. Ezt a ruhát í következő húsvétkor már nem illett felvenni.., A csodálatosan szép népviselet a szekrényekbe került, a „minden húsvétra új ruha” szokása virtussá torzult. „Aki csak teheti, húsvétra új ruhát csináltat magának — mondja Horváth Márk —, Felsőszentmárton- ban pedig mindenki teheti...” És mindenki igyekszik, hogy szebbet, drágábbat csináltasson, mint a másik ... Bál nem lesz, a tánc nem a sátoros ünnepek szenzációja a faluban. Minden vasárnap lehet táncolni a Dráva vendéglőben, a húsvéti mulatságot is ott tartják meg. Csak egy kicsit másként, ünnepibb környezetben, mert húsvétkor mégsem lehet akárhogy ... D. Kónya József Pénteken délután 2 órakor nyílt meg Pécsett a Rózsckertben a megyei házinyúlkiállítás, melyet a Pécsi ÁFÉSZ Bányász Mezőgazdasági Nyúltenyésztő Társulás és a Baranya megyei MÉSZÖV rendezett. A képen: négyen a kiállítás sztárjai közül. A zöld zsalugáter nyitott szemekkel tekint a világba. Az őszt, a telet zárt pillákkal, semmire sem kíváncsian állta végig — de ilyenkor, húsvét közeledtével mindig felébreszti a gazdaasszony: alaposan megfürdeti, és két szárnyát kitárja, hogy ne állhasson útjába a tavaszi napfénynek . .. A meszelt házak a legszebbek itt Feisőszentmártonban. (gaz, kevés van belőlük, mert rangosabb a cifra, fröcskölt falú, cirádás ház, de minden évben megújulni csak a meszelt falak tudnak. Egyik napról a másikra szinte levetik magukról a telet, amikor húsvét táján — de mindig előtte — meszelővei körbecirógatja a falakat a gazdaasszony. Kopott fehérségük frissebb lesz, ünnepibb — úgy, mint a gazda is, aki ilyenkor fehér ingben ül le az asztal mellé... Levegóznek a házak. Szélesre tárt ablakok isszák a napfényt, barátságos hangulatot varázsolnak azokba a szobákba is, ahová télen jóformán senki sem tette be a lábát. Ablakba kerülnek a dunnák, párnák, friss tavaszi illatot vesznek magukba, hogy jó álma legyen e húsvétra érkező vendégnek— A felsőszentmártoni ember húsvétkor sehová sem mozdul, nem vendégeskedik más faluban, városban. Vendéget viszont vár, a húsvét annak az ideje, hogy leruccanjon a városból az öccs, a báty, a sógor, a keresztapa, egy sereg visító, az új élményektől, szokatlan szabadságtól mámoros városi gyerekkel. Húsvétkor nem lehet hívatlanul érkezni, húsvétkor minden barát, rokon, ismerős látatlanban is meghívott vendég. És attól sem kell tartani, hogy nem jut hely az asztalnál, nem jut leves a tálból, bor az üvegből. A felsőszent- mártoniak úgy készülnek erre :'a két napra, hogy igazán nehéz lenne őket szégyenbe hozni. Egy-egy vasárnapi ebéd sokszorosát főzik, s ha netán ez sem lenne elég a jógyomrú vendégseregnek, még el lehet kapni az egyik kakas nyakát is. A vendégvárás már-már rítus jellegére talán az egyik legszebb példa — bár van benne valami szívszorító is: húsvétkor még a magányos, egyedülálló öregek is sütnek-főznek, bort készítenek, ételt hat embernek valót —, hátha vendég nyitja rájuk az ajtót. Pedig jól tudják, hogy senki sem jön. Tavaly sem, meg azelőtt sem jött. A vendégvárás kesernyés öröme azért az övék ... Valamikor nagyon tartották Itt a regulát Farsang kedden éjfélkor még szabad volt húst, zsíros ételt enni, azután kezdődött a nagyböjt, amikor is minden jóravaló ember igyekezett távol tartani magát az efféle élvezetektől — egészen húsvétig. Valamikor, mondom, mert most a két községi húsbolt forgalma szakmunkástanulókat szerződtet Jelentkezhetnek mindétől: • ti éves fiúk, okik ot általános iskola S. osztályát eredményesen elvégezték, illetve elvégzik. felcn'kc'éss A PÉCSI SÜTŐIPARI VAU Al AT Zsotnoy V. a. őt. sz. eláll a munkaügyi osztályon, Babák népművésze HITEM SZERINT azok a legboldogabbak, akik gyermekkoruk után játékosan válthatnak át a komoly munkára és mindent ott folytathatnak, ahol gyerekfejjel abbahagyták. Ilyen boldog ember Papp Ferencné népművész is, aki egész életén át azzal foglalatoskodhat, amit minden kislány veleszületetten szeret. Babákat készít, babaruhákat varr. Kezéből élethű alakok kerülnek ki. Palóc fiatalasz- szony, sokac menyecske, rimóci menyasszony, tápéi öregember és a legkedvesebb, a harisnyát kötő kazári nagymama. Rákospalotán született, Budapest perifériáján Lőríncen lakik, de babáinak semmi köze a városhoz azonkívül, hogy itt formálódnak. Papp Ferencnét, amint erre a vitrinjében őrzött babagyűjteményből következtetni lehet, a falu ihleti. Kazár, Örhalom, Nagylóc, Hollókő, Ri- móc, Tápé, Kalocsa népviselete, hímzései, csipkéi, gyöngyei és fodrai kelnek életre a babaruhákon és viszik hírünket a nagyvilágba. Vitrinje immár múzeum. Minden babából őriz egyet, amelyen megörökítette egy-egy hazai táj népviseletét Virágos párták, tarkahímzésű pruszlikok, bársonyszoknyák, csipkés alsók, fodros kötények, csodálatos fejkötők kavalkádja tűnik elő az üveglapok mögül. Nem akart babakészítő lenni, mert nagy elődök után bízták rá a feladatot, hiányzott belőle az önbizalom. Aggodalommal formálta ki szobrászgipszból az első fejet, ragasztotta rá a borító selymet, a hajat, a szemöldököt, festette a tündöklő kék szemeket, varrta a testet és öltöztette színpompás sokac ruhába. Az udvarias dicséretből megérezte a biztatást és csakhamar rájött, hogy az ő igazi területe a baba- készítés. A véletlen kalauzolta erre a területre, de most már tudatosan indult meg rajta. Ettől kezdve a család rendes vasárnapi szórakozásaihoz tartozott az utazás, örömmel tapasztalta, hogy szívesen tárják ki szekrényeiket és adják át másolásra legféltettebb viseleteiket a falusiak. .Szomorúsággal, hogy egyre inkább felhígulnak a régen dús hímzések és elpolgá- riasodnak a népviseletek. Ilyen elpolgáriasodott viseletű babát ő is őriz: az őrhalmi menyecske elterülő, habos fejdíszével, bársony pruszlikjával, fekete seGalgogutai kislányok lyemkötényéve! már jelzi a veszélyt. A törökkoppányi „népviseletet” már másolni sem volt érdemes. Nyolc évvel ezelőtt ott csupa sima brokátruhával találkozott ... LEGSZÍVESEBBEN lánybabákat készít. Ezt egyszer ő is megsokallta, akkor fényképeket kért szép öregasszonyról, „akit” azóta kazári mamaként tartanak számon a népművészeti boltokban. A mama sámlin ül és valódi harisnyát köt, valódi fonóiból, valódi tűkkel. Lábait keresztbe rakja, arcáról derű sugárzik. Kedves mama. Ezután megcsinálta a galgagutai gyermekpárt, középkék, piros, zöld, sárga fonallal varrt csupahímzé- sű ruhákkal, az egyszerűbben öltöztetett boldogi kisfiút és kislányt és a bükkszéki anyababót kisgyermekével. Majd a vadászfigura és a munkásőr következett. Ahány alak, annyi arc, any- nyiféle szem. Valamennyi a szívéhez nőtt, de ha teheti ismét lánybabát tervez. Egy-egy baba hónapokig készül. Sokszor hetekre, hónapokra félreteszi a „prototípust”, mert beleun, nem tetszik az eredeti elképzelés. De, ha az első kész, a többi már gyorsan megy. Tíz-tizenkét órát áldoz naponta a babakészítésre, de észre sem veszi, úgy elrepül ez az idő. A család már nem korholja. Lányai felnőttek, férje meg örül, hogy kedvteléssel keresi meg a kenyerét, ötvenhatvan nagybaba kerül ki a kezei közül egy évben. Az apróbbakból ennél többet is megcsinál. Azt tervezi, ha nyugdíjas lesz már valóban csak kedvtelésből dolgozik- Nem akarja magával vinni a babakészítés titkát. Tanítani akarja a fiatalabbakat, akik máris sokat tudnak tőle, hiszen már nem ő az egyetlen babakészítő a környéken. Emellett sokat akar időzni falvakban, múzeumokban. Eljön a pécsi múzeumba is, ahol sok évvel ezelőtt a baranyai sokac baba modelljével lett gazdagabb. Harsányi Márta
