Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
WJ. Április 2. DUNÁNTÚLI NAPLÓ I NEGYVENÖTÖSŐK {1945 tavaszán alakult meg Debrecenben az új magyar hadsereg 6. hadosztálya. A Dunántúlon élő egykori harcosok baráti találkozóját rendezték meg minap Székesfehérvárott Mintegy f20-an jelentkeztek a hivő szóra.) Izgalmas volt készülni a találkozóra. Mi van velük, kit látok viszont a „bagolyszemes" 16-osok közül, az I. zászlóalj 2. századából? Debrecenben ismerkedtünk, a Pavilon-laktanya volt az otthonunk azon a márciuson, áprilisban az ausztriaj Kirchfidisch környékén készültünk a harcra, a győzelem utáni napok a gráci úton hazafelé-menetben találtak, a nyár Pét- fürdó környékén a gyárőrzésé és a vas- útbiztosításé volt, az ősz szombathelyi katonákat csinált belőlünk. Mi van velük, ki jött el?... Senki, csupa idegen arc... Valaki megjegyzi: nehezen ismerjük meg egymást, hiszen akkor mindenki sovány volt, most meg kí- gömbölyödött arcok, ősz, vagy éppen kopasz fejek... Pedig akkor mind fiatal volt, húszon inneni lelkes fiatal. Ismeretlen arcok... Valaki jön velem szemben, Jaj, ez ismerős. Ez az a szerencsétlen, aki a legjobb barátját lőtte le fegyvertisztogatás közben egy nyári es- nté. A fájdalom csaknem megőrjített. Bocsánat, nem Csóka?... Nem, Sárközi vagyok ... Elnézést... Nincs ismerős. A találkozóra lakóhely szerint hívták össze az embereket. Ilyen másképp nem is lehetett. Pedig annakidején nem lakóhely szerint verbuválódtunk össze. Egy században, egy szakaszban ott volt az egész ország. • Elkésett találkozó. Mindenkit ez a kérdés izgat: miért ilyen későn? A sorok megritkultak, a huszonhetedik évfordulóra sokan kihullottak az idő rostáján. Főleg az öregek, akik már megkapták az ob- siiot, töröltettek a katonai nyilvántartásokból, s arcuk immár örökre a feledésbe merül. Milyen kár! Pedig ezek az „öregek" — 25-30 év körüliek voltak azon a 45-ös tavaszán — több éves frontszolgálat után habozás nélkül fogtak ismét fegyvert, vállalták a harcot, hogy a maguk módján is segítsenek helyreállítani a haza becsületét Jobbára az akkori 18—19—20 évesek vannak itt akik közül sokan talán maguk sem tudták, mire vállalkoznak, de mentek, mert a haza hívta őket Civilruhában, katona sapkában, madzagon lógó puskával kezdték a katonaéletet s komoly, kemény harcosokként folytatták 1947 tavaszáig, amikor — ennek Is negyedszázada már — m utolsó leszeretőket búcsúztatták. Akik bentmaradtak, ma törzstisztek, tábornokok, büszkén vallják, hogy ők is negyvenötösök. * „En azóta sem vetettem ie a mundért — mondja Csémy Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, aki szakaszvezetőként kezdte az új hadseregben, nevelő — politikai megbízott — volt. Amikor kimentünk a hadműveleti területre, azzal mentünk, hogy harcolni fogunk. Utána pedig, ki-ki a maga helyén ugyanolyan becsülettel szolgálta a népet, a haza szocialista építését Az altábornagyot sokan megismerik, 5 is emlékszik az arcokra. Kneisz János tizedes mindjárt mondja, amikor kérdezi tőle Csémy elvtárs, hogy hol is találkoztak: „ösküben... Én nem kiáltottam fegyverbe, amikor jöttek szemlére Jónás alezredessel, a bagolyszeipmel.” — „Igen, emlékszem már. Mi meg jól lehordtuk ezért Dehót miért nem szólította fegyverbe az őrséget?” — „Mert már napszállta után jöttek". * Sárközi Sándor ezredes, a hajdani parancsnokok egyike, így méltatja a negyvenötösöket: „Nem előnyökért, hanem a haza jövője iránti aggódásból jelentkeztek katonának, amikor a Kommunista Párt hívta őket, s jelentkeztek egy évtizeddel később is az 56-os ellenforradalom leverésére. A negyvenötösök többsége ilyen. Amíg élnek, vállalják a szolgálatot az Igaz ügyért, ha a haza, a párt hívja őket önkéntesek voltak, a saját hadseregükbe léptek be. Ma is ezt tartják a legfóntosabbnak: nem akármilyen, hanem önkéntes katonák voltak, orz akkor születő új társadalmi rend katonái, s nem akármire válalkoztak, hanem a fasizmus elleni harcra, a demokrácia védelmére. Ezek a harcosok joggal várják el, hogy a mai Magyar Néphadsereg érezze magáénak a negyvenötös demokratikus hadsereg antifasiszta hagyományait A negyvenötös önkéntesek azon a tavaszon a demokrácia élharcosai közé tartoztak, ügyükkel hosszú évekig mégsem foglalkozott senki, tevékenységük csoknem feledésbe Is ment Pedig a 25 év előtti búcsúztatásnál orról beszéltek, hogy soha nem felejtik el őket". fsnvft hefybew «agyunk. Elkésett találkozó ... feledésbe merültek ... A négy- venőtősők a mai hadsereg élő hagyományát jelentik, m negyvenötösök ■ közvetlen előzményét jelentik annak a hadseregnek, amely büszkén vallja magát a 19-es Vörös Hadsereg, a 48-as honvédsereg, Rákóczi kurucai, Dózsa parasztjai örökségének. De valahol mégis volt egy törés. A közelmúltban egy törzstiszttel beszélgetve szóba kerültek a negyen- ötösök is. Ó elhárítva o közösségvállalás gondolatát is, azt mondta, hogy „az” nem volt néphadsereg. Kiss András had- történész ezredesnek teszem fel a kérdést: milyen hadsereg is volt hát az a negyvenötös? Válasza eloszlatja a kétségeket: „Jellegét tekintve népi demokratikus hadsereg volt, a munkás-paraszt demokratikus diktatúra államának fegyveres ereje, amelyet a fasizmus elleni fegyveres harcra szerveztek, tehát antifasiszta demokratikus néphadsereg volt. Ez a hadsereg fejlődött a mai szocialista néphadsereggé azáltal, hogy alapvető kádereit a negyvenötösök közül kapta. 1948-ban nem a semmiből teremtődött a hadsereg, a folyamatosság, a törésmentes fejlődés megvan, csak az emberek tudatában szakadt meg a folyamat a személyi kultusz ideién, amikor Farkas Mihályék azt hangoztatták, hogy a magyar néphadsereg léte a fordulat évétől számítható. így lett a negyvenötös — „elfelejtett" hadsereg. - „Ezekután ma már jól esik hallani, hogy ez a hadsereg a helyére kerül a tudatunkban, újkori történelmünkben ..." — „És ez főleg azért is örvendetes, mert 45 tavaszán ötvenezer önkéntes fogott fegyvert. Ez pedig azt jelenti, hogy hazánk történelmének ebben a súlyos szakszóban voltak emberek -, nem is kevesen! - akik a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért harcoltak, s akik be tudták bizonyítani azt (amit később sokan vonakodtak elismerni), hogy abban a háborúban nem a magyar néo volt a nácik csatlósa, hanem az urak. A nép - amikor erre lehetőség nyilt — árként tódult az új zászlók alá. Ezt nem feledhetjük!” * Ez egyébként ma mór a negyvenötösök szerepének hivatalos érétkelése is, ami — ha kissé megkésve is — eléqtételt ad a több tízezer önkéntesnek. Harckészsé- gőket a fronton már nem tudták tettekre váltani, hiszen a háború hamarabb véget ért, semmint ők felvehették volna a harcot De helytálltak kommunista irányítás alatt a nem kevésbé veszélytelen itthoni szolgálatban a legnehezebb években. amikor a reakció el akarta vitatni a hatalmat a néptől. Ennek a mostani elismerése a negyvenőtősök elégtétele, * A borát! találkozó ff) kapcsolatokat szült, a negyvenötösök elhatározták, hogy sűrűbben találkoznak ezután. A baranyaiak, pécsiek Is összejönnek majd, hiszen egymásról nem tudva nagyon sokan élnek itt is negyvenötösök. Hársfai István Lovas szekerekből a „föld-föld" rakétákig A Magyar Néphadsereg történetét « Budai önkéntes Ezred mintegy kétezerötszáz katonájának a megszálló fasiszták elleni harcától szokás számítani. A munkásosztály pártja a Magyar Tanácsköztársaság és a Szzovjeturiió önvédelmi harcaindk tanulságai alapján kezdettől fogva nagy gondot fordított arra, hogy a hatalomra jutó dolgozó népnek legyen fegyveres ereje is, amely megvédi a külső és belső ellenségek támadásaitól. HUSZAROK ÉS FOGATOLT AGYOK Néphadseregünk létrejöttekor oz ország akkori helyzetét tükrözte. Fegyverzete túlnyomórészt a szovjet hadsereg második világháborús készletéből származott. A lövészek fegyvere a század- forduló idején készült hosszú, szuronyos ismétlőpuska volt, általában rajonként jutott egy-egy dobtáras, súlyzáras géppisztoly. A tüzérségnél jelentős szerepük volt még a fogatolt ágyúknak, s a hu- huszáregységek nemcsak a díszszemléket tették színesebbé, hanem külön fegyvernemként tartoztak a hadsereg szervezetébe. A hadtápszolgálatban a szállítási feladatokat jórészt „országos járművekkel", azaz — lovas szekerekkel bonyolították le. A korszerűséget a jól ismert „T—34-esekkel felszerelt harckocsizó egységek képviselték. A háborús pusztítások helyrehozása, az iparfejlesztés alapjainak megteremtése nagy áldozatokat követelt a dolgozó néptől, mégis, az ötvenes évek szüntelenül imperialista támadással fenyegető, háborús feszültséggel terhes légkörében nem lehetett lemondani a hadsereg állandó fejlesztéséről. Néphadseregünknek ezt a fejlődési szakaszát az 1956-os ellenforradalom zavcrta meg. Azt a valóban nagy lendületű újabb fejlődési szakaszt, amely néphadseregünk mai képét kialakította, az 1960-as évek elejétől számíthatjuk. A szárazföldi csapatoknál minőségi változás következett be. Ennek egyik legfontosabb jellemzője az új fegyvernem, a rakéta-tüzérség megjelenése. A különböző ható- távolságú „föld-föld” típusú harcászati rnkéták a legkorszerűbb fegyverek, amelyek jelentősen megnövelték a hadsereg egészének tűzerejét. Megnövekedett a harckocsik száma és ezek túlnyomó többsége már a legújabb elvek alapján készült, bármilyen terepen és bármilyen időjárási viszonyok között harcképes. Egy részük úszva, másrészük víz alatt átkelve képes leküzdeni a víziakadályokat is. Új fegyvereket és harceszközöket kaptak a gépkocsizó lövészek. A technikai és szakcsapatok nagyarányú fejlesztése megnövelte a hadsereg mozgékonyságát EGYÜTT A VARSÓI SZERZŐDÉS HADERŐIVEL A legutóbbi évtizedben Igen ncigy gondot fordítottak néphadseregünk vezetői a megbízható, korszerű légvédelem kiépítésére. Hazánk légterét ma a legkorszerűbbek közé tartozó légvédelmi rakéta-fegyverrendszerek őrzik, amelyek bármely ma ismert típusú repülőgép leküzdésére alkalmasak. Néphadseregünk egészének jelenlegi helyzetét talán legjobban Kálózi József vezérőrnagynak a „Fegyverbarátság" gyakorlat alkalmával elmondott nyilatkozatával jellemezhetjük: „Néphadsere- helyzeíét talán legjoban Kalóz! József Varsói Szerződésben tömörült szövetséges szocialista hadseregeknek”.. A legutóbbi tízéves időszak felgyorsult fejlődése szükségszerű volt, mert a szocialista országokkal szembenálló imperialista erők lázas fegyverkezési versenynyel próbálták és próbálják ma is saját oldalukra billenteni a katonai erőviszonyok mérlegét. Ahhoz azonban, hogy ez a szükséges fejlődés megvalósuljon, pártunk, államunk és népünk nagy erőfeszítéseire volt szükség. MAGASSZINT0 KIKÉPZÉS A korszerű fegyverek bevezetésével egyidejűleg gondoskodni kellett a híva tásos és sorkatonák magasabb szintű kiképzéséről és oktatásáról. A néphadseregben szolgálatot teljesítők iskolai végzettsége, képzettsége jelentősen magasabb szintre emelkedett Másfél évtized alatt tízszeresére nőtt a hivatásosak között a katonai akadémiát és főiskolát végzett tisztek száma, arányuk ma jóval meghaladja a 40 százalékot Oktatási rendszerünk gyors fejlődése folytán ma már a sorkatonák között is több, mint 70 százalék az érettségizett vagy ipari iskolát végzett fiatalok számaránya. Mindaz, amit néphadseregünk eddigi fejlődéséről elmondhatunk, egyúttal szilárd alapja a további fejlődésnek. Ennek következtében pedig — a többi között a lövészpáncélosok és különféle célokra alkalmazott helikopterek számának növelésével — nagymértékben tovább növekszik a hadsereg egységeinek és alegységeinek mozgékonysága, manőverező képessége. Ugyanakkor a tudomány és technika haladásával lépést tartva megnövekszik az elektronikus eszközök — köztük a számítástechnikai, irányítás- technikai eszközök — szerepe. Néphadseregünk erejét nem azért növeljük, mintha szándékunk lenne bárkit is fenyegetni. A történelmi tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy az imperialista hatalmak, amikor elég erősnek érzik magukat és elég gyengének hiszik kiszemelt áldozatukat, gátlás nélkül indítanak háborút. Abban, hogy Európában a második világháború óta eltelt több, mint negyed évszázad alatt nem robbantak ki újabb háborúk, nem kezdődött el egy újabb, minden eddiginél pusztftóbb világháború, rendkívül nagy szerepük volt — és lesz ezután is — a szocialista országok fegyveres erőinek. Pártunk honvédelmi politikájának legfőbb vonósa, hogy békénk, függetlenségünk, szabadságunk védelmét legfőbb szövetségesünk, a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország fegyveres erőivel szoros, baráti együttműködésben, következetesen elvi internacionalista katonapolitikát folytatva valósítjuk meg. Mészáros Ferenc Emlékezzünk! Budapest felszabadulása után, 1945 februárjában ilyen voR « pesti utca, így örökítették meg a filmszalagok az emberek els# bátortalan lépéseit Üzletelés kezdetleges fokon, megindul a cserebere... Burgonyaszállítmány érkezett az éhező fővárosnak A Magyar Kommunista Párt felhívására megkezdődik a romok el takarításé r ft
