Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-29 / 75. szám
1972. március 29. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A jubileum tiszteletére Ünnepi diákhangverseny A Közgazdaságtudományi Egyetem pécsi tagozatán ,Életszagú“ képzés, fiatal oktatók Korábban már bemutattuk a Marx Karoly Közgazdaságtudományi Egyetem pécsi kihelyezett tagozatán a marketinges képzést. Most a másik, a vállalati tervező-elemző szakkal szeretnénk megismertetni az olvasót, amelyet szintén a II. éven választhatnak a hallgatók. Jelenleg a II. évfolyam fele, tehát mintegy 50 en tanulnak ezen a szakon. A Höndel-kórus után a karmester, Ivasivka Mátyás megköszöni a közönség ünneplését A kis tanszékvezetői szobában percek alatt fojtó a füst. Ez a szűkösség egyelőre az egész egyetemre érvényes — állítólag minden oktatónak még saját íróasztala sincs. De a beszélgetés mégsem ezért kezdődik indulatosabban, mint ahogy lenni szokott. — Nem érezzük magunkat „ gyarmaton" — mondja dr. Komjáti Zoltán docens, a közgazdaságtudományok kandidátusa, a vállalatgazdaság- tani tanszék vezetője. Az önérzetes hang nem nekem szól. A Valóság című folyóirat márciusi számában jelent meg egy cikk, amelynek „A mi fiatalkorunkban volt egy álomképünk: az éneklő Magyarország.” Kitüntették Bárdosi Németh Jánost A háromnapos iskolai megemlékezés fénypontját kétségtelenül a diákok ünnepi díszhangversenye adta. Négy iskola együttesei szorítottak kezet a muzsika lélekemelő, emberformáló közegében a Liszt-terem j pódiumán — hagyományok szerint. A pécsi Janus Pannonius Gimnázium nőikara és a dunaújvárosi Münnich Ferenc Gimnázium vegyeskara, illetve a Nagy Lajos Gimnázium vegyeskórusa és a szegedi Tömörkény Gimnázium lánykára között az immár lassan 8—10 éve kicla- , kított társintézmény-kapcsolatok jegyében, kétévente, Pécsett közös hangverseny újítja meg a kórusmuzsika és egymás iránti barátságukat. Ennek tanúi lehettünk szombaton este és vasárnap délelőtt. Az első elismerő szó a szerkesztőé. (Kár hogy nevével nem találkoztunk.) Valóban ritka, szép és ünnepélyes hangulatú kórusalkotások füzére volt ez a műsor. Terjedelmesebb ugyan a megszokottnál, összetételében mégis győzték változatossággal, új színekkel, így a harmadik órában sem éreztük egyhangúnak vagy fárasztónak: mindvégig képes volt a megújulásra. A művek többsége témájában, hangulatában a jubileumhoz kapcsolódott, s az elhangzottak elenyésző kivétellel mély átélésről, imponáló technikai színvonalról; igényes körültekintő felkészülésről tanúskodnak. Sajátos színfoltként három együttestől négy eredeti bemutatót hallottunk. Voltaképpen maga a koncert is ezzel indult. A Nagy Lajos Gimnázium vegyeskara és a Janus Pannonius kamarakórusa Ivasivka Mátyás vezénylésével együttes előadásban szólaltatta meg Szabó Csaba Sirató Janus Pannoniusról című vegyeskari kompozícióját. A. mű latin szövegét a XVI. századi erdélyi poéta, Hilarius Wolphardus írta és a kiváló (ugyancsak Erdélyben élő) reneszánsz kutató, Tóth István nemesveretű átültetésében hangzott el ékes magyar nyelven. A komponista, Szabó Csaba is erdélyi művész. Hosszabb ideig a marosvásárheiyi népi együttes karmestere és házi szerzője. Eddig jobbára színpadi zenét írt. Kolozsvári zeneszerzés tanára Kodály-tonítvány. Első előadásában most és itt felcsendülő műve is — érezrük — ennek az iskolának a szellemében fogant meg. A formailag is szépen ívelő kórus hangulatában hűen követi a vers bizakodó alaphangját. Építkezésében a csúcspontról („Meddő sírással ne pazarold az időt”) egy szép nyugodt crescendoval jut el az örök J.anust megidéző jóslatszerű magasztos zárógondolathoz: uművelt kései kor újra előveszi őt”. A sóhajtásnyi kódában "zeneszerzői leleménnyel —- a jelen, a ma nevében — a kórus „rámondja az áment". A két együttes közös blokkjában (vonószenakarukkal is kiegészülve) ezután Händel Mes- siásábóf hallottunk részieteket. A nyitányt követő ún. trombitaária Marczis Demeter és Bende Tibor (trombita) előadásában kevésbé sikerült, főleg az indítás tempóvételi és a trombita- I szólam néhány intonációs bizonytalansága miatt. A rákövetkező Halleluja-kórus viszont le- bilincselően szép volt. A két iskolai együttes összefogásával zeneileg tökéletesen kimunkált előadásban szárnyalt a Höndel- mű hatalmas, sodróerejű ujjon- gása. Máltán lett az est fénypontja ez, csakúgy mint a rákövetkező szegedi produkció. A Tömörkény Gimnázium nagylétszámú leánykórusa ezúttal is igazolta országos és nemzetközi hírét-rangjót. (1971-ben a debreceni nemzetközi fesztivál egyik első díját, és a londoni BBC versenyének második helyezését hozták el.) Mai magyar szerzők: Sugár Rezső, Farkas Ferenc, Balázs Árpád és Kodály műveit énekelték. Karnagyuk, dr. Mihálka György szuggesztív erejű vezénylésével e művek olyan magasfokú hangzáskultúrával és olyan varázslatos hajlékonysággal csendültek, hogy aki hallotta, nem felejti. Külön és ritka erényük az előadókészség, a kifejezőerő kivételesen magas foka. A fölényes biztonságú hangulatváltásnak az a képessége, mellyel a pajzán játékosságra (Farkas: Sudidrom; Balázs: Új szél) pillanatok múlva a fájdalom őszinte emberi érzéseit, drámaiságát tudják festeni eredeti színekkel, mély átéléssel (Kodály: Árva vagyok). A koncert zenei kuriózumát a Nagy Lajos Gimnázium Orff- ; együttese szolgáltatta. (Vezényelt: Ivasivka M.) A különleges hangszereken nyugat-európai | népek dalaiból és táncaiból hallottunk összeállítást, bájos, J egyedi hangulatú csendüléssel. A dunaújvárosi vegyeskart dr. Vargha András vezényelte. Jó- í képességű szép hanganyagú [ együttes. Négy művet szólaltat- í tak meg kisebb szólamkezdő hi- j bőktől eltekintve pontos, korrekt i előadásban. De meg kell je- 1 gyeznünk: ez az előadás gyak- ran iskolás, metrikus „leének- ! lésnek” hat, az ihletettség, a benső átélés hiányából. Előadásukban hallottunk Merész ! Ignác — Janus Pannonius Pan- | nonia dicsérete című kórusmű- j vének bemutatóját is. Biztonság, stílusismeret, szép egységes kórushangzás jellemezte ivasivka Mátyás vezénylésével a Janus Gimnázium lánykarának műsorát. Különösen tetszett: mernek és tudnak a fiatalsághoz illő játékosság eszközeivel is élni, a váltakozó hangulatú és tartalmú kórusművek igényes, csiszolt, magas színvonalú előadásában. Két ősbemutatót szólaltattak meg. Til- Ici — Janus Pannonius A bé- | kéért a modern magyar "kórus- muzsika megkapó szépségeit ötvözi a reneszánszkori szöveg szinte liturgikus mélységű könyörgésében. Heisz Károly, a fiatal kaposvári zeneszerző A rigó című alkotása (Fehér Ferenc versére) friss, üde életörömet áraszt. A koncert az össz- kar előadásában Kodály—Berzsenyi A magyarokhoz című ünnepi kánonjával zárult Agócsy j László vezénylésével. Vasárnap hasonlóan magas színvonalú j kamarakoncertet adott a négy iskola a dzsámiban. Értékelésé- ; re itt nem térünk ki, a két hagg- ; versenyről summázva mindössze annyit; élményt nyújtottak, mű- ! vészi erejükkel méltónak bizo- nyúltak a kettős jubileumhoz. j Wallirtgei Endre . Bárdosi Németh János megköszöni a magas kitüntetést. Balról Horváth Lajos, középen Bocz József A Baranya megyei Tanács elnöki szobájában szűkkörű, bensőséges ünnepség zajlott le tegnap délben. Bocz Józsefnek, a Megyei Pártbizottság titkárának és Papp Imrének, a Városi Tanács elnökhelyettesének jelenlétében, az Elnöki Tanács megbízásából Horváth Lajos, a Megyei Tanács elnöke nyújtotta át Bárdosi Németh Jánosnak, a 70. életévét nemrég betöltött költőnek a Munka Érdemrend arany fokozatát. — Kedves János bácsi — mondta többek között az elnök — valóban „fogyhatatlan" volt a hited, hiszen ma itt „dolgod hírét" jöttünk köszöntem. Egy dolgos élet hét évtizede van mögötted, s ahogy Csorba Győző írta rólad: mindig csöndben, látványosság nélkül hoztad el hozzánk az emberséget. Köszöntőm benned a költőt, a pécsi patriótát és a volt tanácsi dolgozót Bárdosi Németh János meg- hatottan mondott köszönetét a kitüntetésért, s elmondta, hogy ebben kicsit a vidéken élő költő megbecsülését, s az irodalmi decentralizmus félévszázados szolgálatának elismerését érzi. A jelenlévők kifejezték sokak reményét és kívánságát, hogy Pécs irodalmi életét még sok új művel gazdagítja Bárdosi Németh János. szerzője, Szépe György, illette így a Pécsre helyezett tagozatot. A tanszék tagjai többségükben valóban úgy költöztek Pécsre. De önként! Dr. Komjáti Zoltán 1954 óta oktatott a budapesti anyaegyetemen, 1970-ben feladta ottani lakását, Pécsre jött. Mint mondja, végleg. Munkatársai jórésze valamikor a tanítványa is volt — nemrégiben még vizsgáztatta őket, sőt egyeseket meg is buktatott közülük. Ezek után mondani sem kell, hogy a tanszék fiatal oktatók- I ból áll. „Rangsor” szerint: dr. Szűcs Pál .adjunktus, dr. Sipos Béla tanársegéd, dr. László Gyula tanársegéd, Veress József gyakornok, Belyácz Iván gyakornok. — Hisszük, hogy a képzés színvonala nem marad el az anyaegyetemétől, bár a tananyagot nekünk kell összeállítani, jegyzeteket írni, ugyanis ilyen képzés nem volt Budapesten — mondja a tanszék- vezető. — Ott elsősorban nép- gazdasági szakembereket, nálunk vállalati szakembereket képeznek. — Milyen szerepet tölt be egy vállalatnál a vállalati tervező-elemző közgazdász? — Rajta múlik, ő lehet a „tótumfaktum” — mondja dr. Komjáti Zoltán. — Mivel a gazdaságirányítás új rendszere vállalatközpontú, ezért a képzést is ilyen irányban kellett módosítani. Míg a marketinges azzal foglalkozik, hogy milyen értékesítési lehetőségek vannak a piacon, addig a vállalati tervező-elemző közgazdász azt keresi, hogy ezeket az igényeket hogyan lehet a leggazdaságosabban, legolcsóbban, legszervezettebben kielégíteni. A vállalatok gazdasági tevékenységét elemezve feltárja a hibaforrásokat, hogy felszámolhassa őket, hogy minél kevesebb legyen a felesleges út. A cél az, hogy a nálunk végzett közgazdászok három ágazatban, az ipar, a mezőgazdaság és a belkereskedelem területén előre is tudjanak becsülni, prognosztizálni, rövid-, közép- és hosz- szútávú terveket készíteni. Megtanulják a hálótervezést, nagy súlyt helyezünk a matematikai módszerek alkalmazására . .. — Nehéz témák ezek .,. — Értem acélzását — mondja dr. Komjáti Zoltán, — De mindig hajtogatom a tanítványaimnak: „Úgy beszéljenek ezekről a kérdésekről, hogy lenn a piacon a pattogatott kukorica árus is értse!” Mert elméleti közgazdász nincs. Ha van pálya, ahol minden a gyakorlatban dől el, akkor ez az. Ezért a képzésben is arra törekszünk, hogy „életszagú" témákkal, esetjátékokkal töltsük meg az órákat. A félévek elején ún. „koncentrációs” időszak vast, amikor csak meghatározott témákkal foglalkoznak a hallgatók. Februárban ezen a mi hallgatóink a vállalati érdek, érdekeltségi rendszer témájából mintegy 500—600 oldalnyi elméleti irodalmat dolgoztak fel, s ezt egészítette ki a gyakorlati munka: a Kesztyűgyártól és a Sopiana Gépgyártól elkértük az 1971. évi adataikat. Majd két csapatot alakítottunk a hallgatókból, akik feldolgozták ezeket az adatokat. A foglalkozásokon részt vett a két vállalat osztályvezetője, Szabó József és Keszthelyi József. A hallgatók több olyan problémára hívták fel a figyelmet, — köztük a készlet minimalizálására a Kesztyűgyárban — amelyet lehet, hogy modell-for- mában később ki is dolgozunk a vállalat részére. A tanszék fiatal, ezzel kezdtük a bemutatást. De ennek a gárdának fel kell nőni a feladatokhoz. S fel is tudnak nőni hozzá. Bekapcsolódtak a Központi Bizottság által kijelölt „A vállalat! munka és üzemszervezés" téma kutatásába. „A szocialista vállalat” című téma a kormány kutatási témája, amit a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre bíztak, s ebben a tanszék teljes gárdája részt vesz. Nemrégiben a pártiskolának készítettek egy anyagot. Mivel az egyetemnek Baranya megyén kívül Somoggyal és Tolnával van szocialista szerződése, a tanszék is részt vesz ilyen munkákban. Pécs ötödik ötéves tervének főbb koncepcióit is a tanszék közreműködésével alakítják ki. Bár néhány vállalattal már van kapcsolatuk, még több segítséget várnak más pécsi és baranyai vállalatoktól, állami gazdaságoktól: a vállalati szakemberek, instruktorok ugyanis életközeibe hozzák a hallgatóknak a konkrét gazdasági feladatokat, gondokat. Marefká L Főiskolások irodalmi A forradalmi ifjúsági napok alkalmából március 30-án este 7 órakor a Doktor Sándor Művelődési Központban tartják meg a pécsi egyetemi és főiskolai színpadok bemutatóját. A programban három együttes lép fel. A Pécsi Tudományegyetem Aiiam- és Jogtudományi Karónak Glosszátor színpada bemutatja Örkény István műveiből szőtt összeállítását. A POTE irodalmi színpadának programja: S. Beckett: A játék című darabja. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola Irodalmi Színpada Vallomások a beat-nemze- dékről című összeállítással szerepel. Fél X és egy klub Expander; külpolitikával Erika olyan, mint egy igazi háziasszony. Amint belépünk a klubba, rögtön mentegetőzni kezd: — Ugye nem ijedsz meg? Most olyan rendetlenség van... Nem ijedek meg. A klub egészen klubszerű, hangulatával, „rendetlenségével”, zajával — és egyéni díszítésével, amely már a bejáratnál megfogja az embert. Medikus klub, Pécs, 48-as tér. Nézegetem a feliratokat. Az egyik az általános rendszabályokról ad felvilágosítást — kötetlenül és közvetlenül —, a másik a népek barátságát hirdeti, a harmadik arrói tanúskodik, hogy a POTE medikus klubja kiválónak bizonyult az ifjúsági klubok versenyében. Az oldalteremben — mellék- helyiség ugyan, de nem a szó köznapi'értelmében — most éppen a zenekar próbál. Fett Eii- kával, a klub vezetőjével rövid időre felfüggesztjük a beszélgetést. Kényszerűségből. Félixé- ket hallgatjuk. Egyébként most másodszor írtam le rosszul a nevüket: a zenekar igazi titulusa irasoan is így rest; X. Kimondani könnyebb, hallgatni jobb őket. Azokon a szombatokon, amikor ők vannak műsoron, a klubban nem könnyű helyet találni. Nem mintha a disc jockey klub rendezvényeire toborozni kellene a hallgatókat, — de az élő zene azért mégis csak más. .. Szerdán Sándor György szórakoztatta a medikusokat. A klub rendezvénye volt, de any- nyian értékelték az egyéni stílusú művész humorát, hogy az elméleti tömbben kellett megrendezni, különben nem fértek volna el. — Zsúfolt nap — mondja Erika, amikor harmadszor is benyitnak a csöppnyi szobába —, jönnek az irodalmisok, és másutt nincs helyük. Az „irodalmisok" mindig szerdán jönnek össze, a csütörtök a képzőművészeké — az ő munkájuk a művészi kivitelű klubigazolvány —, kéthetenként a komolyzenei klub tagjai találkoznak — rendszeresen gyakorolnak a német és angol nyelvklub hallgatói is ... A „vendégkönyv”’ igen vegyes: írók, színművészek, képzőművészek, professzorok, sportolók ... — és diákok. Meghallgatták Bürös Gyöngyi önálló estjét, az egyetem irodalmi színpadának Villon-előadását, részt vettek — professzorokkal a zsűriben — expanderhúzó versenyben, külföldön járt oktatóik előadásában ismerkedtek a világgal, és meghívták Albert Flórit. Beszéltek már vele, de a találkozás időpontját még nem fixálták, „majd a nagy Fradi- meccs után..." „Tizenkét kőműves összetanakodék ki vigye a téglát egy lépéssel odébb Egyikük felbámult a felhőtlen égre, hogyha lesz ideje, átfestett kékre, másikuk az orrát vakargatta éppen, harmadik a mestert teremtette képen .. „ A vers, „Ballada az új kollégium építéséről" — Huszár András tollából — az ANTIMEI.AN- COLI-ban jelent meg, különösebb kommentár talán nem kell hozzá. A gyengébbek kedvéért, egy karikatúra is szemlélteti a vers mondanivalóját: téglarakások, határidőmódosítással... Az ANTIMELANCOLI egyébként a klub lapja, stencilezve jelentetik meg,’ mikor hogy. Sajót bevallásuk szerint „általában havonta". A filmklubba több mint hat- százan váltottak belépőt, rendszeresen tartanak kül- és belpolitikai tájékoztatókat, rendeztek már sakk- és rexversenyt, sokszor összejönnek egy-egy lényeges szakmai kérdés megbeszélésére, a hónap végén szavalóversenyt rendeznek — a klubban mindig „zsúfolt nap' van ... O, Kónya (Kodály) [
