Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

t97S. március t. DUNÁNTÚLI NAPLÖ Pécs-baranyai tapasztalatok Mit tud az idei Ki mit tud? \/ Kevesebb jelentkező, gyengébb átlagszínvonal A Ki mit tud? szélesebb tömegbázisra épülő szakasza lezárult. Egybehangzó információk szerint a korábbiakhoz képest érdeklő­désben és színvonalban is egyaránt visszaesés mutctkozik. Ennek okaira végleges választ majd az országos tapasztalatok után kaphatunk. Néhány problémáról azonban most, frissében is érdemes szólnunk. Jóval kevesebben A meghirdetés után Pécsett és a megyében mintegy 2500 jelentkezési lapot küldtek ki. A helyi bemutatók és az elő- válogatók után a három kerületi (Pécs) és az öt járási döntőn 300 szólista és 46 cso­port, összesen mintegy 580 je­lentkező szerepelt. Azaz jóval kevesebben az 1968-as vetélke­dő résztvevőinél. A szabályok világosan kimondják: hivatásos együttesek, szólisták ezúttal sem nevezhetnek. (Azt is, ki a hivatásos.) Mégis voltak bizo­nyos félreértések. Az egyik tánc- zenekarnál a kerületi döntőn derült ki, hogy fő foglalkozás­ban zenélnek. Ugyanakkor sa­játos módon a Tanárképző ki­tűnő és rokonszenves spirituálé együttese — noha van műkö­dési engedélyük, de nem ebből élnek — távolmaradt. (Pedig ta­lán az egyetlen biztos esélyes lehetett volna.) A produkciókat rryolc tagú szakzsüri bírálta el. Megkérdez­tük tőlük: milyen tapasztalato­kat összegezhetünk az eddigiek clapján? Három vélemény Bucsky Mihály: — Néhány ki­ugró teljesítménytől eltekintve nemcsak a részvétel, az átlag- színvonal is gyengébb a koráb­biaknál. A járási bemutatókra sok untig hallott verset hoztak. Találkoztam olyan fiatallal is, aki negyedik alkalommal és he­lyen mondta el ugyanazt a ver­set. Az az érzésem, hogy eléggé magukra hagyatva készültek elő az idei Ki mit tudra?. A kép nem túl biztató. A szólisták zöménél nem érezni az igazán elmélyült, lelkiismeretes felkészülés ered­ményét .,. Dr. Nádor Tamás: — Egészé­be véve öröm volt hallgatni az éneklő, muzsikáló pécsi és ba- j ranyai fiatalokat. Többen is je­lentkezhettek volna, főleg hang­szeresek, hiszen Pécsett nincs hiány zongoristákban, hegedű­sökben. Annál több táncdai- énekes-jelölt jelentkezett, akik­kel őszintén szóivá elég sok baja volt a zsűrinek... Komlódi József: — Szerintem globálisan — pécsi viszonylat­ban — a színvonal nem sokkal kisebb a korábbinál. Azaz 1968- ban némileg kiforrottabbak vol­tak az egyéni produkciók. A szólisták most, úgy tűnik, mint­egy öntevékenyen, szakmai se­gítség nélkül készültek a vetél­kedőre. Talán ez is okozta, hogy elvárható, jó szerepléseket hallottunk ugyan, de kiugró tel­jesítményt annál kevésbé... „Az idei színvonalról" Ezek után úgy vélem jogos a kérdés: vajon a korábbi Ki mit tudok — vagy ne menjünk messzire — a Helikonok vará­zsa, lendülete, izgalma és nem , utolsósorban széles tábora hol maradt ezúttal? A kérdést bizonyára sokszor halljuk még a továbbiakban. Vannak és lesznek, akik más­képp látják vagy nem akarják látni a változást. A Hétfői Hí­rek múltheti számában a Tv szerkesztője így nyilatkozott: „Az előzsürik véleménye szerint az idei színvonal magasabbnak ígérkezik. Akik 1968-ban a dön­tőbe Jutottak, az idén bizony a területi selejtezőkben is csak nehezen kerültek volna be ..." És: „érdekes, sokkal több a vi­déki jelentkező, mint a buda­pesti .. Nem vitathatjuk: o kamerák előtt nyilván az idén is magas színvonalú produkciókkal talál­kozunk. De csak ez jelentheti-e vajon „az idei színvonalat"? Beszélgettünk erről is pécs-ba­ranyai zsűritagokkal; a Kit mit tud? szervezőivel. Elhangzott olyan vélemény is: sokan távol­maradtak, mert a Helikonra ké­szülnek (?); azt rangban, lehe­tőségekben nagyobbra tartják. Ami a Ki mit tud?-ban a Tv- szereplés lehetőségét illeti, két­ségtelen: ez keveseké. Sokan nyilván ezért maradtak tóval. De akadnak korábbi tapaszta­latok arra is, hogy a kamerák elé sokféle szempont alapján válogatják ki a szereplőket... Tehetségkutatás — de miként? Van azonban ennél sokka! át­fogóbb, alapvető probléma is — szerintünk országosan. Hírül adtuk már: 1972-bén 43 külön­böző országos fesztivált, bemu­tatót rendeznek hazánkban. Csak szavalóverseny 7—8, szín­játszó fesztivál legalább négy lesz. És a legjobbak jobbára mindenütt ugyanazok... Nem ártana itt szelektálni, összehan­golni, hisz rendkívül sok ener­giát követel ez a rengeteg ta- j lálkozó és fesztivál a szereplők- 1 tői. És csoda-e ha oda készü- ; lödnek, ahol a maguk mezőhyé- j ben több és nagyobb a siker lehetősége, s esetleg a tehetség felismerésének az országos le­hetősége, fóruma is alkalma­sabb, mint a kamerák fényében — a kevés kiválasztott számára. Végső fokon tehetségkutatásra ezután is szükség van. Kérdés azonban: a Ki mit tud? mai, hagyományos Tv-vetélkedő for­mája — szerintünk egy kissé már elfáradt formája-e — va­jon a legalkalmasabb erre? Az országos tapasztalatokból talán erre is választ kapunk. Wallinger Endre MA ESTE: Miklós György zongoraestje A Filharmónia új bérleti so­rozata, a Tavaszi-bérlet első hangversenyeként kerül sor ma este a Liszt-teremben Miklós György zongoraestjére. Az igen igényes műsor végigvezet a legfontosabb zenei stílusok vi­lágán. Bach egyik lenjelentő­sebb zongoraműve, a Kromati­kus fantázia és fuga után Bee­thoven kései, sorrendben utolsó előtti szonátáját, az op. 110-es Asz-dúr szonátát hallhatjuk. A romantikus zongorairodalmat két Brahms-mű, a b-moll inter­mezzo és a g-moll ballada kép­viseli. Befejezésképpen Schu­mann: Kreisleriana, op. 1ő. Napirenden: a művelődési otthonok helyzete Ülést tartott az országgyűlés kulturális bizottsága Egyetemi fotópályázat \J Az V. Pécsi Egyetemi és Fő­iskolai Napok alkalmából az Orvostudományi Egyetem KISZ Bizottsága fotópályázatot hir­det városunk felsőoktatási in­tézményeinek hallgatói számá­ra. A szerzők kötetlen számú és témájú, 30x40 cm-es méretű papírképekkel és 5x5 cm-es üvegezett, színes diapozitívek- kel pályázhatnak, melyek be­küldési határideje: március 15. A nyilvános bírálat és értékelés másnap délután fél ötkor kez­dődik az orvosegyetem közpon­ti épületének konferenciater­mében. A zsűri elé csupán azok a képek kerülhetnek, me­lyek hátoldalán a képeimen és a szerző nevén, címén kívül a felsőoktatási intézmény megne­vezése is szerepel, amelyen a szerző tanulmányait folytatja. A diapozitíveket ezenkívül sor­számmal és a fenti adatokkal megegyező kísérőjegyzékkel kell ellátni. A Magyar Fotóművészek Szö­vetsége, a KISZ és a Mecseki Fotoklub tagjaiból alakult bí­rálóbizottság a társadalmi szer­vek és vállalatok által íelaján­Minisztériumi és tanácsi ve­zetők, népművelési szakembe­rek, a társadalmi szervek kép­viselőinek részvételével ele­mezte kedden a Parlamentben a művelődési otthonok helyzetét és társadalmi szerepét az Or­szággyűlés Kulturális Bizottsá­ga, dr. Ortutay Gyula elnök­letével. Garamvölgyi József mű­velődésügyi miniszterhelyettes beszámolójában többek között hangsúlyozta, napjainkban több mint 3300 művelődési ott­hon működik hazánkban, közü­lük azonban csak alig kétezer alkalmas funkciója betöltésére. Látogatóinak száma tíz év alatt 42 millióról évi 49 millióra emelkedett, s figyelemre méltó, hogy az érdeklődők 70 száza­léka a fiatalok közűi került ki. Főleg az ifjúság kezdeménye­zésére a művelődési otthonokon kívül is létesültek klubok az is­kolákban, társadalmi szerveze­tekben, üzemekben, termelőszö­vetkezetekben. A művelődési otthonok tevé­kenységének tartalmát lassú minőségi javulás jellemzi. Je­lentős szerepet vállaltak példá­ul a szocialista családi és tár­sadalmi ünnepek szokásának terjesztésében, az ismeretter­jesztésben, a művészeti neve­lésben. Az intézményekben je­lenleg 9 ezer amatőr együttes működik 200 ezer taggal. A mű­sorokban erősödött a közvetlen társadalmi, közéleti témavá­lasztás. A eredmények mellett számos ellentmondás is jellemzi a mű­velődési otthonok mai helyze­tét. Bár az utóbbi tíz évben az állam, a tanácsok, az üzemek nagy erőfeszítéseket tettek az intézmények működési feltéte­leinek javítására, nagyrészük anyagilag mégis rosszul ellá­tott. Gondot jelent, hogy még ma is sak helyen képzetlen em­bereket alkalmaznak művelődé­si otthonokban. A kővetkező érvek főbb fel­adatairól szólva Garamvölgyi József rámutatott: az eddigi­eknél jobban a munka közép­pontjába kel! kerülnie a poli­tikai-világnézeti nevelésnek. Az intézmények tevékenységét szo­rosabban kell -kötni a munkahe­lyi közösségekhez. Ennek leg­célszerűbb módja, ha bázisai­vá válnak a szocialista brigád- mozgalom kulturális és közös­ségi életének, világnézeti for­málásának. A művelődési ott­honokra kiemelkedő szerep há­rul az ifjúságpolitikai célok megvalósításában. Ugyanakkor a művelődési otthonoknak erő­síteniük kell tevékenységüket az ipari és mezőgazdasági fizikai dolgozók körében, mégpedig úgy, hogy művelődési igényei­ket az eddiginél jobban figye­lembe veszik. Az intézmények­ben javítani kell a társadalmi irányítást és ellenőrzést. A na­gyobb intézményekben külön if­júsági tanácsot is célszerű lét­rehozni. Javítani kell a szemé­lyi feltételeken és az anyagi el­látáson is. A beszámolót élénk vita kö­vette. Hámor Imréné, Komárom megyei képviselő, az esztergo­mi városi tanács elnökhelyette­se például hangsúlyozta: több figyelmet kell fordítani a nép­művelési szakemberek gyakor­lati képzésére. Magasabb mű­veltségű, a gyakorlatot és az elméletet egyaránt jól ismerő népművelőket vár az élet. Szabadidő növekedése a művelődési házak szerepét is hangsúlyozottabbá tette — húz­ta alá Dömötör János, Csong- rád megyei képviselő. Az sem mindegy, hogy milyen környe­zetben töltik el a dolgozók sza­badidejüket. A környezet eszté­tikája is nevelő hatású, s ez ma még számos művelődési ott­honban kívánnivalót hagy ma­ga után. A múzeumok, a könyvtárak, a mozik és az iskolák szorosabb együttműködésének fontosságát hangsúlyozta hozzászólásában Takács Gyula, a Baranya me­gyei Tanács elnökhelyettese. Ugyanakkor javítani kell a mű­velődési otthonok munkájának ellenőrzését, általában: a fel­ügyeleti munkát. Drucker Tibor, a Fővárosi Mű­velődési Ház igazgatója el­mondta, hogy Budapesten egy év alatt mintegy 9 millió láto­gatója volt a 400 művelődési ház programjainak. Ez is iga­zolja, hogy nagyvárosban is nő az igény a társas együttlétre. Király István budapesti kép­viselő kifogásolta, hogy a gaz­dasági vezetők egy része ma még mellékesnek tekinti a köz- művelődés támogatását. Meditáció a pályaválasztásról N em könnyű a pályavá­lasztás, különösen ak­kor, ha nagyon -sok le­hetőség közül lehet, illetve kell választani. Minden tanuló gyermekkori vágyát szeretné megvalósítani. Kezdetben életcélt, páiyakört tűz mago elé, amely később egy-két pályára, foglalkozásra, szak­mára szűkül le. Nem könnyű a pályaválasz­tás főként a mai nyolcadiko­soknak. A negyedikes közép- iskolások pályairányultsága sem egészen egyértelmű. Az általános iskolásoknak azért nehezebb, mert egy kamasz- korban levő gyermek még nem tud felelősségteljesen dönteni saját sorsáról. De mégis döntenie kell, s ebben kell őket segíteni. Ez a segít­ségadás viszont nem jelent­heti art, hogy a döntőbíró szerepében ítélkezzünk, kizár­va a gyermek vágyát, álmát, megvalósulásának reális út­ját. Ugyanez jelentkezik a kö­zépiskolások előtt is. Az ál­talános iskolát befejezve töb­ben szakmát választó nax, mások középiskolákban foly­tatják tanulmányaikat. Fő­ként a szakközépiskola meg­választása jelenthet nagyobb gondot, mert ez esetben sok­szor nem is a gyermek vá­laszt, hanem a szülői ház inspirálja az általa kiválasz­tott iskolába. így négy év el­teltével megjelennek újból a pályaválasztási gondok azzal a védekező reflexszel, hogy annakidején nem látták vilá­gosan a szakközépiskolák célját, képzését, A pályaválasztás a szülői házon belül is gondokkal jár, hiszen számtalan információs hatás éri tanulóinkat. E ha­tásrendszer közül kiemelnénk a családi ház vezető szere­pét. A szülői ház szempontjá­ból e kérőéiben nem va­gyunk egységesek. Találko­zunk, olyan jelenséggel, illet­ve olyan típusú szülőkkel, akik csak az „íróasztal melletti, fehérköpenyes" életpályát látják egyedül üdvözítőnek, ahol az egzisztencia kibonta­kozhat. Akadnak olyanok is, okik a gyengébb tanulmányi ered­ményt elérő tanulókat azzal ijesztgetik: „ha nem tanulsz, majd elmész kapálni”. Ez esetben a családi nevelés legnegatívabb példájával ta­lálkozunk: munkával fenyege­tik a gyermeket. Olyan esettel is találko­zunk, amikor a pályaválasz­tást teljesen a tanulók elkép­zelésére bízzák, függetlenül képességüktől, az adottsá­guktól. Mi lenne tehát a helyes út? Próbáljuk idejében felkészíte­ni a tanulókat az élethivatá­sukra, de az iskolával együtt, s ne kezeljük másodrendű kérdésként a gyermek vágyát, elképzelését sem. Hiszen pá­lyát egy életre szólóan vá­lasztanak, s a társadalom számára sem lenne közöm­bös, ha sűrűn fakadna fel fohászuk: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam". Pály Gábor tanár Különleges zenei bemutatóra készülnek Pécsett, a Mátyás ki­rály utcai ének-zene tagozatú általános iskolában. A jubileu­mi év jegyében előadják Ko­dály Zoltán Háry János című daljátékát. A művet Szesztay Zsolt szolfézs tanár alkalmazta gyermekszínpadra, egyben ő rendezi és vezényli is az elő­adást. Kérésünkre elmondotta, hogy a mű előadásának terve kezdő tanár korában, 1959-ben született meg először Komlón. Azzal, hogy ezúton is közelebb hozza, megszerettesse a muzsi­kát, a magyar népdalokat, a szépre oly fogékony gyerme­kekkel. Elképzelésével azon me­legében felkereste volt tanárát, Kodály Zoltánt, aki hosszan be­szélgetett vele a mű gyermek­színpadi lehetőségeiről és be­mutatásához sok dramaturgiai tanácsot is adott. A Háry Jánost akkor sikerrel előadták a komlói gyerekek. A Szavak helyett tettekkel! Új segítség fizikai dolgozók gyermekeinek lőtt értékes tiszteletdíjak oda­ítéléséről is dönt. A kiállítás ünnepélyes megnyitása és a díjkiosztás március 20-án lesz az Orvostudományi Egyetem aulájában. A Baranya megyei Villamosipari és Gépjavító Szövetkezet M6RLEGJAVITÓ RÉSZLEGE Pécs, Felsőmalom utca 3. sz. alatti telephelyre költözött. Telefon: 52-65. Minden típusú hid és mozgatható mérlegek javítását és szerelését vállaljuk. Pécs egész III. kerületére ki­terjeszti iskolapatronáló tevé­kenységét a Mecseki Ércbánya Vállalat ll-es üzeme. Tirkala Fe- renctől, a ll-es üzem geofizikus mérnökétől, aki egyben az is- kolapatronálást szervezi - hal­lottuk tegnap: — Az üzem a város legna­gyobb iskoláját, az Építők úti Általános Iskolát patronálja. Évi ezer társadalmi munkaórá­ban dolgozunk náluk. Ezenkívül pénzbeli segítséget is nyújtunk az iskolának. így színpadjuk fel­szereléséhez szakszervezeti bi­zottságunk 20 000 forintot adott, a felszerelés munkálatait pedig az említett ezer óra keretében végezték el. Közel félszáz gye­rekük honismereti kirándulását is segítjük — Mohácsra. — Az egész III. kerületre úgy terjesztjük ki az iskolatámoga­| tást, hogy a terület nyári nap- I közi táborának ingyen sported­zöket bocsátunk a rendelkezé­sére. Ezek az edzők kosárlab­dára oktatják majd a III. kerü­leti gyerekeket az Építők úti Ál­talános Iskola korszerű, új, mű­anyagalapú pályáján. Ügy érez­zük, hogy legsajátosabb kezde­ményezésünk: tíz olyan gyerek­nek a balatonfenyvesi üdülési költségeit vállaljuk, aki fizikai dolgozó szülők gyermeke és ta­nulmányi eredményén lényege­sen javított. Ezen felül saját ba­latonfüredi üdülőnkben egyhe­tes ingyenes nyaralást biztosí­tunk öt olyan gyermeknek, aki­nek szülei a MÉV dolgozói. Mégpedig közülük három olyan­nak, aki fizikai szülők gyerme­ke, VII.-es, vagy Vlll.-os és a legtöbbet javított a tanulmányi átlagán. További kettő pedig olyan lehet, aki a városi tanul­mányi versenyeken helyezést ért ei, mostani, a pécsi tehát már nem „ősbemutató”. Itt is azonban a mű előadása két alapvető változást jelent az eredetihez képest. Mivel gyere­kek játszanak gyerekeknek, fö­löslegessé válik, hogy a négy­részes daljáték meseszerűségét idézőjelbe tegyék. Kodály Zol­tán jóváhagyásával ezúttal is elmarad a mű elő- és utójáté­ka, és megmarad önmagában a mese: a négy kaland. így a negyedik kaland végén, a köz­ismert lntermezzóva\ — amely­nek kórusszövegét pécsi szerző, Vargha Károly írta — fejeződik be a gyermekszínpadi változat. A másik változás objektív kö­rülményből adódik, magából a gyermeki hanganyagból: a nagy hangerejű zenekari kísé­retet zongora pótolja és a ve­gyeskarok helyett is egynemű kar változatban szólalnak meg j a Háry János kórusai. Termé- j szetesen mindez a Mester tíz­egynéhány év előtti engedélyé­vel és személyes instrukcióival. A mű előadása ma is, a pé­csi általános iskolások és fia­talok körében is a magyar nép- dalkincs megszerettetését szol­gálja, tegyük hozzá: igen von­zó, kedves, gyermekszínpadi formában. A mintegy száztagú együttes játékában a különbö­ző művészeti ágak — a szóló­ének, a néptánc, a színpadi já­ték, a kórus — találkoznak egy­mással Dombay Győző modern gyermekrajzokat idéző díszletei­nek környezetében. A sajátos gyermekszínpadi Háry János rendezője és kar­mestere azt is elmondotta, hogy körülbelül egyéves munkát fog­lal magába a közeledő bemu­tató. A próbák rendszeresen folynak, és a gyerekek olyan él­vezettel dalolnak, muzsikálnak, játszanak, ahogyan énekkari próbákon még soha nem ta pasztalta a karvezető. A bemutató: március 19-én lesz. (Előtte házibemutatót tar­tanak.) Ezenkívül meghívást kaptak Budapestre az Egyetemi Színpadra és a tavaszi szün' t- ben Kecskemétre, a zenei ó'.a- lános iskolák országos találko­zójára. Júniusban pedig a kom- lói gyermekkórus-fesztiválon ad­ják elő Kodály Háry Jánosát, r Pécsi általános iskolások előadásában: Gyermekszínpadon a Háry János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom