Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-29 / 50. szám

2 DUNÁNTÚL! NAPLŐ 1972. február 29. FOGADÁS A KOREAI • NAGYKÖVETSÉGEN Rak Gjong Szun, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete hétfőn este fogadást adott a KNDK i Pák Szong Csői miniszterelnök- j helyettes vezette kormánykül- döttségének magyarországi láto­gatása alkalmából a nagykö­vetségen. A fogadáson megje­lent Fehér Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az MSZ­MP Politikai Bizottságának tag­ja, dr. Dimény Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi minisz­ter, Péter János külügyminiszter, dr. Szabó Zoltán egészségügyi | miniszter, Bencsik István, a Ha­zafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára, Gyenes And­rás, az MSZMP Központi Bizott­sága külügyi osztályának veze­tője és dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke. Ott voltak a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek veze­tői is. + PÁRIZS: Néhány francia napilap kiadói hétfőn bejelen­tették, hogy 50 százalékkal meg­emelik az újságok árát a nö­vekvő kiadások és a csökkenő bevételek miatt. Szerdától már új áron hozzák forgalomba a Le Figaro-t, a Les Echos-t és más lapokat + BELGRAD: A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének el­nöksége hétfőn Belgrádban tar­tott ülésén úgy határozott, hogy 1974 első leiében összehívják a párt X. kongresszusát. + DJAKARTA: Agyonlőtték szökés közben az indonéziai Buru-sziget büntetőtáborának két kommunista foglyát — kö­zölte Sugiharto altábornagy, in­donéz államügyész. A büntető- táborban egyébként mintegy 10 ezer kommunistát tartanak fog­va. A BUJUMBURA: A Magyar Népköztársaság Burundiban akkreditált első nagykövete, Bárd Miklós átadta megbízó­levelét Michel Micomberonak, Burundi elnökének. + MOSZKVA: Nyikolaj Pod- gornij, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke hétfőn a Kremlben fogad­ta a Szovjetunióban tartózkodó líbiai kormányküldöttség veze­tőjét, Abdusszalam Dzsalludot, a líbiai forradalmi parancsnok- | ság tanácsának tagját. Dzsal- I ludot a nap folyamán fogadta Alekszej Koszigin, a Miniszter- tanács elnöke is. + LOGAN: Hatvan áldozata van annak a gátszakadásnak, amely vasárnap virradóra tör­tént a nyugat-virginiai Logan- ban. Háromszáz ember eltűnt. 4000 a hajléktalanok száma. A gátszakadás nyomán tizennégy település több mint 3000 lakó­háza pusztult el. A- KARUIZAWA: Karuizawá- ban (Japán) két rendőr vesztette életét, miközben többszázad í magával megostromolta az egyik hegyi villát, ahol egy szél­sőséges szervezet tagjai tíz nap óta tartanak fogva egy asz- szonyt. A biztonsági erőknek nem sikerült rábírniuk békés eszközökkel az emberrablókat, hogy engedjék szabadon túszu­kat; ezt követte akciójuk. Nincs még jelentés miért rabolták el az asszonyt, és vajon sikerült-e megmenteni. ♦ ADDIS ABEBA: Hétfőn dél­előtt Addisz Abebában rövid ünnepség keretében aláírták a khartoumi kormány és a dél- szudáni lázadók másfél évtize­des konfliktusának befejezéséről rendelkező okmányt. A megál­lapodás önkormányzatot bizto­sít a négerlakta Dél-Szudánnak. A megállapodás létrejöttében szerepe volt az etióp kormány­nak és az egyházak világtaná­csának is. Az okmányt mindkét szerv aláírta. Nyilvánosságra hozták a kínai—amerikai közös közleményt Vasárnap Sanghajban nyilvá­nosságra hozták a kínai—ame­rikai közös közleményt. Az 1500 szavas dokumentumból kitűnik, hogy a kínai és amerikai tár­gyalófél a két ország kapcsola­tait és a világpolitikát érintő több kérdésben megegyezésre jutott, de a közlemény tanúsága szerint számos fontos kérdés­ben továbbra is lényegesek a különbségek a két fél állás­pontja között. Megállapodtak abban, hogy a jövőben — kü­lönböző csatornákon — rend­szeres kapcsolatot tartanak fenn egymással, s a két ország kap­csolatainak megszilárdítása, a közös érdekű problémákkal ösz- szefüggő eszmecsere fenntartá­sa érdekében konzultációt foly­tatnak. Ebbe beletartózik az is, hogy egy-egy magas rangú amerikai személyiség időnként ellátogat Pekingbe. A tudomány, a technológia, a kultúra, a sport és az újságírás területén cserelátogatásokat vettek terv­be. Hangot adtak annak a vé­leményüknek, hogy a kétoldalú kereskedelem mindkét ország számára hasznos lenne, ezért tervbe vették a kínai—amerikai kereskedelem fokozatos fejlesz­tését. A közös közlemény egy szakasza Tajvanra vonatkozik. Az Egyesült Államok elismeri, hogy a Tajvani-szoros két ol­dalán élő „összes kínai számá­ra csak egy Kína létezik, s Tajvan Kína része", a közle­ményből azonban kiderül, hogy az amerikai haderő meghatá­rozatlan ideig továbbra is Taj­vanon marad. Az amerikaiak ■— konkrét határidő nélkül — ki­látásba helyezték, hogy „végső céljuk" kivonni az összes ame­rikai csapatot Tajvanról, és fel­számolni ott az összes amerikai katonai támaszpontot. A békés egymás mellett élés ügyében a két fél megállapo­dott abban, hogy „tekintet nél­kül társadalmi rendszerére, minden országnak az összes állam szuverenitása és területi sérthetetlensége, a más álla­mokkal szembeni agresszióról való lemondás, a más államok belügyeibe való be nem avat­kozás, az egyenjogúság, a köl­csönös előny és a békés egy­más mellett élés elveire kell építeni kapcsolatait”. Az Egye­sült Államok és a Kínai Nép- köztársaság kölcsönös kapcsola­taiban kész alkalmazni ezeket az elveket. Indokínáról a kínaiak kijelen­tik: támogatják a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány hétpontos javaslatát. Az ame­rikaiak szerint „az indokínai né­peknek lehetőséget kell biztosí­tani arra, hogy külső beavat­kozás nélkül döntsenek sorsuk­ról”, hangoztatják, hogy az Egyesült Államok célja a tár­gyalásos megoldás. A kínaiak támogatásukról biztosították a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormá­nyának Korea békés egyesíté­sére vonatkozó, 1971. április 12-i nyolcpontos programját és sürgették a Korea állítólagos egyesítésével és újjáépítésével foglalkozó ENSZ-bizottság fel­oszlatását. Az amerikaiak vi­szont — a közlemény tanúsága szerint — továbbra is szoros kapcsolatot tartanak fenn a dél-koreai rezsimmel és támo­gatják azt. A közlemény szavai szerint a kínaiak szembehelyezkednek a japán militarizmus újjászületé­sével és terjeszkedésével, az amerikaiak ugyanakkor kijelen­tik, hogy „az Egyesült Államok továbbra is szoros kapcsolatot tart fenn Japánnal, s a legna­gyobb jelentőséget tulajdonítja az ezzel az országgal fenntar­tott kapcsolatainak". Az indiai—pakisztáni viszony megítélésében megegyezik a két fél álláspontja. Egyaránt állást foglaltak amellett, hogy Indiá­nak és Pakisztánnak haladék­talanul vissza kell vonnia csa­patait saját területére. Nixon és Csou En-laj végül reményét fe­jezte ki, hogy az amerikai kül­döttség kínai látogatása nyo­mán „új távlatok tárulnak fel a két ország kapcsolataiban”. Mit hozott a Holdról a Luna—20? A kőzetminták feltárják a Hold titkait KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO A nemzetközi közvélemény vi­lágszerte nagy elismeréssel ér­tesült arról, hogy a Luna-20 si­keresen visszatért a Földre, az előre kiszámított szovjet terüle­ten. Képünkön: A Luna-20 a leszállás színhelyén Dmitrij Dmitrijev, a TASZSZ tudósítója jelenti a Szovjet Tu­dományos Akadémia különleges laboratóriumából: Vasárnap, nagyszámú bonyo­lult művelet elvégzése után, ami csaknem 14 órát vett igénybe, felnyitották a Luna—20 hold- talaj mintákat tartalmazó acél­kamráját. A meghívott újság­íróknak bemutatták a titokza­tos: porszerű világosszürke, ha­muszínű részecskéket, amelyek között viszonylag nagyok is van­nak. Színükből és egyéb ismer­tetőjegyekből ítélve az anortozit ásványra hasonlítanak — amely a tudomány által eddig ismert legősibb kristályos anyag. A ko­rábban a Hold felszínéről szer­zett talajminták tanulmányozá­sa során megállapították: az anortozit kora több mint három milliárd év. A hold-kontinensről hozott anyag külsőleg lényegesen vi­lágosabb a Föld természetes kísérőjének tengereit borító anyagnál. A korábban hozott talajmin­tákat nemcsak a Szovjetunió­ban tanulmányozzák, hanem Magyarország, az NDK, Fran­ciaország, az Egyesült Államok és Csehszlovákia tudósai is megvizsgálták. Közös erővel sok új vonást sikerült feltárni a Hold természetét illetően. A tengerek talajának vizsgálata során a legváratlanabb esemény volt, amikor olyan tisztaságú vasat mutattak ki, ami még a földi légkör hatására sem rozsdáso­dik. Az elemzések során a Földön nem található ásványokra buk­kantak és megvizsgálták azokat. Tanulmányozták a Hold síksá­gait borító talajféleségek kémiai és fizikai tulajdonságait. Feltételezhetően bolygónk úti­társának egész felszínét lénye­gében bazaltfélék borítják. A Hold hegyes vidékeit még titok övezi. A Luna—20 által a Földre juttatott anyag-minták elősegítik a Hold természetének tanulmányozását — hangsúlyoz­ta a szovjet tudós. A hold-kontinens anyagának tanulmányozása fényt deríthet a Hold származására is. Ezzel kapcsolatban több feltevés léte­zik. Egyes tudósok feltételezik, hogy a Hold valaha önálló égi­test volt, de a Föld vonzóerejé­nek foglya lett. Mások úgy vé­lik, hogy éjjeli lámpásunk a Földből szakadt ki. A harmadik verzió hívei azt állítják, hogy a Hold és a Föld egyidejűleg keletkezett ugyanabból a proto- planetáris porfelhőből. ■f VALENCE: Tűzvész pusztít vasárnap estétől a franciaorszá­gi Valence kikötői raktáraiban. A tűzoltóknak eddig még nem sikerült megfékezniük a lángo­kat. A károkat máris több millió frankra becsülik. Nincs hír arról, mi okozta a tüzet. + PHENJAN: Az Egyesült Ál­lamok kormánya az utóbbi idők­ben több hadihajót ajándéko­zott a dél-koreai Pák Csöng Hi-rezsimnek — jelentette a KCNA hírügynökség. A- VARSÓ: A szczecini vajda­sági Choszczno (ejtsd: hoscsnoo) város vasútállomásán hétfőn egy tehervonat belerohant eay I rakodó másik tehervonatba. Há­rom ember életét vesztette,, 24- en megsebesültek. ♦ DÜSSELDORF: A Német Kommunista Párt elnöksége va­sárnap nyilatkozatot adott ki, amelyben határozott lépéseket követelt az európai biztonsági és együttműködési rendszer megteremtése érdekében. Nixon elnök különgépe az alaszkai Anchorege-ben való rövid megálló után washingtoni idő szerint hétfőn este 9 órakor (magyar idő szerint kedden haj­nali 3 órakor) érkezik vissza Sanghajból kiindulópontjára, az amerikai főváros közelében lé­vő Andrews légitámaszpontra. Bejelentették, hogy az elnök közvetlenül megérkezése után a repülőtéren nyilatkozik egyhe- j tes kínai látogatásáról. Washingtoni megfigyelők sze­rint Nixon elnök azért siet elő­adni saját változatát a pekingi titkos megbeszélésekről, hogy elébevágjon a kommentátorok és „Kina-szakériők" kritikus elemzéseinek. Nixon, az Egyesült Államok elnöke, befejezte egyhetes kínai látogatását és Sanghaj repülőteréről hétfőn hazaindult. Xépünkön: Nixon kínai vendég­látóitól búcsúzik a repülőtéren, í A Chirtoinba látogatott a KNDK küldöttsége Hétfőn a délutáni órákban a ] Chinoin Gyógyszer és Vegyé- | szeti Termékek Gyárába látoga- j tott a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság küldöttsége, j Pák Szong Csői miniszterelnök- j helyettes vezetésével. A delegá- j ciót Oláh István vezérőrnagy, j honvédelmi miniszterhelyettes és Kádas István, a Külügyminiszté­rium főosztályvezetője kísérte. A magasrangú vendégeket Ms- zey Barna, a gyár igazgatója tájékoztatta a gyógyszerek^ ter­meléséről, exportjáról. Számos gyógyszerkészítményük eljut a KNDK-ba is. A tájékoztatás után a KNDK küldöttsége a gyár vezetőinek kíséretében megtekintette az üzemet. Egy látogatás kísérőzenéi Csou En-lajnak, az amerikai elnök tiszteletére rendezett bankettjén a tengeren túlról érkezett újságíróhad, de maga Nixon is a legnagyobb gyö­nyörűséggel hallgatta a kínai zenekar számait. „Sehol a vi­lágon ilyen tökéletesen ameri­kaiul nem játsszák az amerikai dalokat" — áradoztak a vendé­gek. Nixon egyhetes tartózkodása után, az első összegezésfélénél óhatatlanul ez a szituáció ötlik fel az emberben. Peking, a hi­vatalos Kína hamar rátalált az amerikai hangnemre, szinte át­menet nélkül azután, hogy jó két évtizeden keresztül minden­fajta kínai dokumentumban, cikkben igencsak más, harcia- scbb, az imperialista papírtig­rist átkozó és ellene végső harcra hívó nótát zengtek az üstdobok. Igaz, a másik oldal sem járt el másképpen. Nixon és tulaj­donképpen az egész hatalmas amerikai propaganda-appará­tus elásta a Peking ellen és Tajvan érdekében eleddig — vagy mondjuk legalábbis a múlt év közepéig — oly harcias csatakióltások kíséretében for­gatott hadibárdokat, és a bé­kés, jószándékú, a józan meg­egyezésre kész Amerika mo­solygó arcát mutatta. S meg kell adni, hogy Nixon nem le­becsülhető ügyességgel, az amerikaiak és a kínaiak pszi­chológiája iránti érzékkel csi­nálta végig ezt a különös mo- SQly-diplomáciaí utat. A tiszte­letére rendezett banketten el­mondott pohárköszöntőt taníta­ni lehetne az amerikai üzlet­ember iskola azon tanszékén, amely így hangzik: „hogy sze­rezzünk jó megrendeléseket cé­günknek?” Még Mao-t is idéz­te, méghozzá nem a politikust, hanem a bölcselkedő költőt: „Oly sok égbekiáltó tenniva­lónk van, s minden tennivaló sürgős. A világ tovább forog. Az idő múlik, ki kell használni minden napot, minden órát.” így Nixon, illetve Mao!... Egyébként ez a készség, sőt erős törekvés a megértésre a két tárgyalópartner között tel­jesen érthető és normális. Ha már elhatározták magukat ilyen szokatlan fordulatra, mint amit az amerikai elnök pekingi láto­gatása jelent, ebből ki akarják hozni a lehető legtöbbet — mindegyik a maga érdekében. S két ilyen világhatalom szó­értése, különösen a békés egy­más mellett élés olyannyira kí­vánatos — egyébként Peking ál­tal, ha mások gyakorolják, áru­lásnak titulált — elve alapján, kedvező lehet az egész világ­béke, a feszültségek csökkenté­se és a lehetséges összeütközé- si felületek lesímítása szem­pontjából. Feltéve persze, ha az ilyen szóértés valamiért — a béke, a biztonság körzetei­nek kiterjesztése — érdekében történik, s nem valaki vagy va­lakik ellen irányul! Ilyen bizalmatlansági kísérő- zöngéi ugyanis voltak ennek a pekingi vizitnek. S a bizalmat­lanul fürkésző tekintetek egy­aránt irányultak Nixonra és Maora, illetve Csou En-lajra. A j tokiói Aszahi Simbun című lap' i múlt szombati vezércikkében ’ megjegyezte, hogy több ország — nevezetesen a két Vietnam és a két Korea — kifejezte gyanak- j vását és bírálatát a kínai—ame- ; rikai tárgyalásokkal kapcsolat­ban. A japán napilap szerint az Egyesült Államok és Kína I jobban tenné, ha „inkább a kis ) országokra bízná a döntést sa- [ ját jövőjükről". A lap aligha- t nem a nem is kicsi Japánra is I gondol . . . S hogy teljes legyen J a kép, ehhez hozzátehetjük, j hogy a VDK-ra és méginkább | I Indokínára a bombáik a múlt héten is hullottak, bár a kínai— | amerikai közös közleménybe j Peking bevétette, mint a térség békéje megteremtésének felté­telét az amerikaiak indokínai jelenlétének megszüntetését, miközben Nixon is belevehette a maga ezzel ellentétes állás­pontját. A közös közleménynek egyéb­ként leg figyelemre méltóbb megállapítása, egyben az ame­rikaiak újabb nagy engedmé­nye Pekingnek, amit a tajvani kérdésről mond. Az Egyesült Ál­lamok elismerte, hogy a Tajvani szoros két oldalán élő „összes kínai számára csak egy Kína lé­tezik, Tajvan Kína része”. Igaz, Pekingnek tudomásul kellett vennie, hogy az amerikai had­erő meghatározott ideig még Tajvanon marad, bár a végső cél a csapatok kivonása és a támaszpontok felszámolása. Megíntcsak az igazság, az általános haladás, a szocializ­mus ügye szempontjából örven­deni lehet, hogy az Egyesült Ál­lamok idáig, a szocialista világ régi követelése elismeréséig módosította álláspontját. Ez ön­magában az imperialista világ vezető hatalma politikai kudar- [ cának beismerése, csak éppen azonnal megérinti az embert a gyanakvás fuvallata: mi az ellentétel? Vajon azonnal vagy legalábbis perspektívában ke­csegtető haszon nélkül bele­ment-e Nixon egy ilyen enged­ménybe. S ez tulajdonképpen a nagy kérdés, sőt rejtély, ami újra és újra feltolul a kínai—amerikai közös közlemény olvastán, csak­úgy, mint az egész utazás meg­ítélésekor. Egy elvontan, önma­gában pozitívnak értékelhető esemény — ez esetben két nagyhatalom vezető politikusai­nak legfelsőbb szintű eszmecse­réje — valóságos értelmének, értékének megítélése csak a körülményekbe beágyazva vé­gezhető el. S ha azok az en­nek a cikknek az elején említett pekingi zenekarok orosz dalo­kat is legalábbis hasonló tö­kéllyel tudnának, illetve akar­nának játszani, mint az ameri­kaiakat, akkor sokkal egysze­rűbb volna az ítélkezés... Mi tehát a Nixon-látogatás mérlege? Az óvatosság nem fe­lesleges az értékelésnél, hiszen, amint ezt Nixon is kifejtette, egy többszakaszos folyamat kezdetén vagyunk csak. Á kö­rülmények, mindenekelőtt a legközelebbi jövőben az indokí­nai népek harci feltételeinek alakulása mutatja majd meg, mire jutottak Pekingben. De a kísérőzene nem teszi felesleges­sé a szkeptikus tartózkodást Nemes János AZ ÁPRILIS 4. GÉPGYÁR FELVÉTELT HIRDET ipari tanulók beiskolázására az alábbi szakmákban: GÉPSZERELŐ VASSZERKEZETI LAKATOS HEGESZTŐ ÖNTŐ CSŐSZERELŐ ESZTERGÁLYOS VILLANYSZERELŐ Vállalatunk a tanulóknak otthoni elhelyezést, vala­mint 250,— forint havi ösztöndíjat biztosít az is­kola ösztöndíjon felül. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán írás­ban vagy személyesen: Cím: ÁPRILIS 4. GÉPGYÁR személyzeti osztálya, Budapest, XI., Budofoki út 70. sz. \ * 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom