Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
1972. Január 16. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 Emberségből — milliók Szederkény 700 éves A fohi olyan, mint a «zópasszony. A közömbös szemlélő előtt tetszeleg, de keveset mutat magé bál, rejtett szépsége csak a hódoló előtt tárulkozik U... A távolabbi célok felé Igyekvő utast egy pillanatra megragadja a kép: a dombhajlatban ülő templom, ég felé kapaszkodó présházak sora, fenyő- csoportok zöld foltjai — és egy pere múlva szertefoszlik oz egész. Csak kevesen állnak meg, hogy végigmenjenek a hajlotthátú utoón, neveket böngésszenek ez öreg-temető időmaite sírkövein, bóklásszanak Bacchus templomai, a mindig hordóillatú présházak között - és cserébe egy kicsit elfeledjék m műutat oz engedelmesen egymás mellé sorakozó házakat, « zajos mindennapot... A legtöbb embernek csak egy falu- tábla, Pécs és Mohács között Modern tábla, európai szabály szerint Éjszaka, reflektorfényben már messziről hu- ■yorgatnok a betűk: Szederkény. * A szelíd firtású Karasioa valamikor Igazi választóvíznek számított: a nyom- jai ember csak átboMagott a patakhi- dón, és anélkül, hogy két lépést is kellett volna tennie, mór meg is érkezett Szederkénybe. A két községet mór nagyon régóta csak a Karasica választotta el egymástól. Erre utal az Is, hogy Szederkény történetének első Írott emléke, egy 1272-ből származó oklevél mór így határozza meg ,J.e- derltyn" helyét: a nyom jeti híd mellett fekszik. Az oklevél egyébként arról tanúskodik, hogy a király engedélyt ad a Szolnok nemzetségbek Péternek, hogy birtokait - Szederkény Is az övé volt — a nyúlok szigeti apácákra hagyjaHétszáz éves a falu. Tulajdonosai — történelmi mértékkel mérve — gyakran változtak. Volt a kéméndi Öváry család birtoka, majd a cikadori apátságé, később a törökök kezére kerül. A hódoltság vége felé újból felbukkan o község neve — ebkor 13 telek volt a faluban, s Zrínyi Adóm bírta. 1687- ben a törökök zárták le a község történelmének egy korszakát: teljes egészében felperzselték. Talán csak a községgel egyidős templom nem pusztult el teljesen. Nemrégiben egy pin- cebeszakadás megmutatta az egykori templom fundamentumát. 1721-ig tulajdonképpen nem létezik a falu. Ekkor jelennek meg az első német telepesek Szederkényben és négy esztendő alatt 35 német család választja lakóhelyéül a korábban felperzselt települést A jelek szerint a telepesek az elpusztult falu helyén építkeztek — a jelenlegi Petőfi utca — és arra merőlegesen, a mostani Dózsa György utca vonalában. Ezért Is kétarcú a település: a kanyargós Petőfi utca a régi falu emlékét Idézi, a Dózsa György utca nyílegyenes házsora viszont már jellegzetesen német építkezési forma ... A betelepültek szabad Jobbágyok voltak, robotot nem kellett adniok, pénzben órendét fizettek az akkori birtokosnak. ■ pécsváradi bencés apátságnak. A gazdasági hozzáértés, • szorgalom, s nem utolsó sorban a kapott kedvezmények gyorson felvirágoztattak a települést. A lakók felismerték a vidék adottságait, s elsősorban állattenyésztéssel, szőlőtermeléssel foglalkoztak. Kéménden és Szederkényben olakult meg az ország első tejszöveticezete, * e borászat Is olyan jó jövedelmi forrásnak bizonyult, hegy a filoxera által 1896-ban Elpusztított szőlőt erfig két évtized adott teljes egészében pótoltak ... A felszabadulást követően magyar telepesek jöttek — jelenleg a lakosság fele németajkú. 1948-tól mór nem .határfolyó” a Körösien: Szederkény néven egyesült a két község ... * 1747-ben már fsfcofo mester okítja • szederkényi gyerekeket. Schwor ez Frigyesnek hívták. 1803-ban postahivatal épült — a mostani templommal szemben. Váftó- oílomás volt. Itt cserélték a lovakat Pécs és Mohács között. A XVlfl. század közepén kovács, tímár és „esztergályos” dolgozik a községben. Kocsma is volt, ahol szb György napjától szL Mihály napjáig saját borukat mérhették Id az emberek. Két Szederkényben született híres embert tart számon Ravasz János, a művelődési ház Igazgatója, aki nyolc esztendőn ót kutatta, s feldolgozta u 700 éves település történetét: Aigl Pá1 történetírót és Hornung Ede asztalost aki 1890-ben Szederkényben alakította meg a megye első marxista körét. A gőzmalom 1924-ben épült, de évszázadokkal korábban is sokan jártak ide őrletni. Volt idő, amikor csak Sze derkónyben négy vízimalom dolgozott A jámbor Karasioa néha renitens- kedett, o legnagyobb bajt 1947 tavaszán okozta: több utcát is elöntött o víz, a pincékből kihozta a hordókat. A Bősz és Ulrich családnevek történelmet idéznek: őseik az első tele pesek voltok Szederkényben. * > Az ákombákom végigfut oz osztályterem falán: „Adig jár a korso a kútra, mig el nem törik”. Az iskola megroggyant, üres. elhagyott, a firkáló gyereket az új, sokablakos iskolában azóta bizonyára o helyesírásra is megtanítottak már ... A községben négy kilométeren gon dozott élősövény kíséri az embert, a járdák hossza ennek a kétszerese. Aki két évtizede nem járt itt, kétségei támadnak: azt a falut látja-e... — Egy négyzetméternyi területre sem tud lépni, ahol ne lenne valami új — mondja Votova Adóm, a tanács- titkár. — Először azt mondtuk: ki kel* hozni az embereket a sárból — és megépítettük o járdát. Most már azt kell mondani: hozzuk ki a kocsikat is. annyi autót vettek Szederkényben. Még két utcánk van. ahol nincs por- talcnitott út, de hamarosan azokra is sort kerítünk. Tavaly előtt megépült a törpe vízmű — majd annyian ellenezték, mint ahányon akarták —, s eddig 180 házbe vitték be a csöveket és még a pincesoron is lefektették a vezetéket.,, Lassan kialakul egy új lakótelep, a tanács nemrégiben 110 telket hasított ki, húszon már meg is kezdték az építkezést AFOR-telepet létesítettek, bérházat építenek, bővítik az üzlethálózatot — és készülnek augusztusra, a hét évszázad méltó megünneplésére. A hétszóz éves Szederkény egyre többet ad magára ... D. Kónya József Kecskemét felé haladva az út men tén egyhangú a táj. Tanyák suhannak el, a sovány, homokos földeket, lege löt szőlőskertek váltják - a könnyű homoki borok nevelői. Azután törpe gyümölcsösök következnek, kilométere ken át, drótsövénnyel körülkerítve. Van olyan harminckilométeres szakasz, ahol a műútra egyetlen bekötőút sem szalad be, s tanyák körüli facsoport sem Integet a távolból. Az úttól távol lakóknak még a rendszeres buszjáratig eljutni sem könnyű. Pedig nem is kevesen laknak ott. Bács-Kiskun megye az ország legnagyobb tanyás megyéje. A megye összlakosságából jelenleg 28,7 százalék él külterületen, szám szerint 150 ezer ember. Külön érdekesség, s ugyanakkor külön gond, hogy minden ötödik munkás tanyai lakos. Ami a felnőttek életét nehezíti, az a diákokét kétszeresen is sújtja. Egy felmérés szerint a hét évnél idősebb lakosoknak csupán egyharmada végzi el a nyolc osztályt, öt százaléka pe dig sem írni. sem olvasni nem tud. Csupán 3,2 százalék szerez magasabb, közép- vagy felsőfokú végzettséget A múltból maradt tanyavilág így szói bele a jövőbe is. Az elmúlt évben valami megindult A megye országgyűlési képviselőinek csoportja Baján ülést tartott s itt felszólalt dr. Romány Pál, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára. Javasolta, hozzanak létre tanyai kollégiumi alapot Nem sokkal később meg is jelent o felhívás, amely egy hatjegyű számot is tartalmazott, ahova a befizetéseket lehet küldeni. Az 597 500-as számlán azóta több mint ötszázezer forint gyűlt egybe. Kik azok az emberek, okik adtak, s miért adtak? - erre voltam kíváncsi, amikor Kecskemétre utaztam. A megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, Bodor Jenő egyben az időközben megalakult Kollégiumi Alap Társadalmi Felügyelő Bizottsága 49 tagú testületének titkára. A bizottság elnöke dr. Ortutay Gyula akadémikus, a megye országgyűlési képviselője. Bodor Jenőnek Is mégvan a tanyai múltja: tíz évig tanított egy tanyán. A közéleti ember tájékozottsága mögött a személyes tapasztalat is ott rejtőzik. _ Jelenleg 264 külterületi iskola von a megyében, s ez azt is jelenti, hogy 4200 felsőtogozatosunk nem részesül szakrendszerű oktatásban — mondja. — Míg a külterületi tanulóknak mintegy 10 százaléka tanul tovább, addig a belterületieknél ez az arány 80 százalék. Azt hiszem, a számok önmagukért beszélnek. Pedig az még külön téma is lehetne, hogy a továbbtanulóknak hány százaléka fejezi be valóban az iskolát A körzetesítés — hogy egy kissé a történelmi utat is jelezzem — már 1953-ban, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével egy- időben megkezdődött. Gyakorlatilag 1959-től valósult meg. A diákotthoni hálózat kiépítése csak 1963-ban indult meg, s a harmadik ötéves tervben mutatkoztak az első nagy eredmények. 1970-ig 1100 tanulót tudtunk elhelyezni a diákotthonokban, ami 16 új diákotthont jelent A jelenlegi ötéves tervben 108 millió forint értékű bővítést, fejlesztést irányoztunk elő. amiből viszont 70 rnrlfió forint hiány- zott. A kormányhoz fordultunk, de igényünket nem tudták támogatni. Ennek az lett volna a következménye, hogy 41 helyi tanácsok a tervezett fejlesztéseket csökkentették volna. Ezért határoltuk el, hogy társadalmi akcióval bővítjük a tanácsok erőforrásait. — Ügy tudom, egy kollégium építése minimum 12 millióba kerül. Az eddig összegyűlt summa, a félmillió nagyon szép összeg, de beválnak-e a tervek? • — Igaza von. Sőt, azt is felvetették nekünk, vajon nem állami feladat-e a tanyai kollégiumok felépítése. Nézze, a tonyavilággal még 20-30 évig számolnunk kell. Mi az egyéni felelősségre Is hatni akartunk. Ha minden bérből és fizetésből élő a megyében őt év alatt átlag 100—100 forinttal hozzájárulna a kollégiumi alaphoz, akkor ez tízmilliót jelentene. 230 termelőszövetkezet van megyénkben, s ha ők a minimális 10 ezerrel támogatják az akciót, az újabb 10 milliót hoz. Az ipari üzemektől ugyanennyire számítunk. A fennmaradó negyvenmillió fedezésére pedig arra számítunk, a kormánytól i* kapunk segítséget. Október 7-én jelent meg a felhívás, s három hónap alatt félmilliónál tartunk. S ez mind egyéni befizetés volt az ország minden részéből. Most jönnek a termelő- szövetkezetek zárszó mad ásói. Az egyéni akció kiszélesedik. Kiskunhalason. Kiskunfélegyházán, Kiskunmajsón Kecskeméten és Lajosmizsén tervezünk kollégiumot. Tapasztalataink szerint annak a vidéknek a lakossága, ahol kollégium lesz, a hír hallatán mindig jelentősen támogatja a kollégiumi alapot — Kik fizettek be az alapba? — Elvből nem szeretnék neveket kiemelni. Az az asszony, aki húsz forintot adott az alapba, legalább olyan nemes cselekedetet tett, mint a több ezret fizető adakozó. Akciónk egyébként kiterjed az iskolavillomosításrq is. 80, villannyal még nem rendelkező, Iskolánk van, de kettő kivételével már mindegyikre megvon a vállalkozó, akár a vezetékes villany, akár a saját áramforrás beszerelésére. Ez utóbbi azért Is nagy Jelentőségű, mert az Iskolák megszűnése után Is kultúrcent- rumként működhetnek ezek az épületek. * Bodor Jenő szavaiból meggyőződés sugárzott. A farmotoros Ikarusban rá- zódva, hazafelé azon tűnődtem, hogy Baranyában is elkelne egy ilyen mozgalom. Nem az általános iskolák hanem a vidéki szakmunkásképző intézetek kollégiumainak építésére - Mohácson, Siklóson és Szigetváron. Akár oz utánpótlást igénylő környékbeli üzemek meggyőzésével, segítségük igénybevételével. Az iskolák felszerelésének pótlására ugyancsak jó lenne a pénz — Baranya általános iskolái az utolsó helyen állnak az országban. A felelősségérzet és emberség milliókat eredményezhet. S nem hiszem, hogy Baranyában mindez hiányozna Marafkó László BÉKÉS LEGELESZES Elmúltak az ünnepek, lecsillapodtak a kedélyek, újra iskolába járnak a gyerekek, az üvegeket visszaváltottuk, a maradék beiglit kidobtuk a kukába, szilveszteri fogadkozásaink eredményességének józan felmérése nyomán pedig ismét bebizonyosodott. Hogy önmagunkat és a világot továbbra is a mindennapi élet apró küzdelmei során kell megváltanunk. Az ünnepi időszakban családfővé gerjesztett televízió is hozzászelídült a munkás hétköznapokhoz, s a végeláthatatlan nagy műsor-lakomázások helyett megint csak békésen legelészünk. Beletörődünk, hogy a televízió sem kezdett újévtől sosem látott, új életet, de örülünk a megszokott konyha új ízeinek. örülhetünk például a frissiben kezdett új sorozatoknak. Ezek is szelídültek ugyan valamelyest, megszűnt — legalábbis egyelőre — a dühödt eolt- pufogtatós, s nyugalomba vonultak az élve maradt vadnyugati legények, de q finomabb romantika és a szenvedó- lyesség megmaradt. A Jane Eyre s kiváltképpen A fekete város biztatóan indult, s bízvást reménykedhetünk a folytatásban. Mindkettőnél jó az irodalmi alapanyag, s az adaptáció is igényesnek tűnik. A fekete várost nem kfsérf annyi cslnadratta, mint például a Rózsa Sándort, nyilvánvalóan hasonló szenvedélyeket sem fog kavarni, az eddigiek alapján mégis úgy látszik, egyenletesebb, magasabb színvonalat nyújt majd. A gyermekeknek szánt hosszú lengyel sorozat, a Michal úr kalandjai is biztatóan indult, a jó alapanyag, Sienkiewicz regénye itt is azt sejteti, hogy később sem okoz majd csalódást. A játékfilmek színvonala ellen sem lehet kifogásunk eddig az új esztendőben. A múlt szombaton bemutatott angol Nászéjszaka és Az örök férj nyugatnémet feldolgozása egyaránt átlagon felüli színvonalú volt, legfeljebb azt a műsorszerkesztési „megoldást” kifogásolhatjuk, hogy mindkét súlyosabb és komor sz'nezetű filmet egyetlen este sugározták. Az elmúlt hét tévéjáték csemegéje A képzelt beteg Moliére születésének 350. évfordulóját ünnepelte, s méltó volt a szép jubileumhoz. Ojabb bizonyság a régi igazság mellett: ha jó az alapanyag, művészi a fordítás, igényes a rendező és megfelelő színművészi gárda áll sorompóba — nem marad el a siker. Tetszett Egri István modern elképzelése, a színpadi hagyományoktól elszakadó, valóban a képernyőre szabott felfogás, és az alaposan átgondolt, fegyelmezetten irányított, egységbe kovácsolt színészi játék. Ezt a színvonalat lenne jó általánosítani minden klasszikus esetében, olyankor is, amikor nem kötelez különös gondosságra semmilyen évforduló. Jó ügyet, a képzőművészet egyik legszínvonalasabb hazai műfajának népszerűsítését szolgálta a csütörtöki Tv Galériája Reich Károly grafikusművész műcsarnokbeli kiál.í ásónak bemutatásával. Noha a művész maga, betegsége miatt, „egyenesben” nem lehetett jelen, a korábban készített riportfilm élvezetes betekintést nyújtott műhelyébe, s a tárlatvezető művészettörténész is megfelelő segítséget adott a Reich Károly grafikáiban való tájékozódáshoz. A műsorban talán kevesebb volt ezúttal a „mutatvány” és a bölcselkedés, mint a sorozat egynémely korábbi adásában, ez azonban aligha hiányzott a nézőnek. Talán még késő esti legelészgeté- seink is békésebbé szelídültek az új esztendőben. A műkorcsolyázó Európa- bajnokságra gondolok, amely — legalábbis az első két nap tapasztalatai alapján — különösebb szenzációk nélkül, s Szőnyi János tárgyilagos tolmácsolásában készíti elő álmainkat. Korcsolyázó szakértelmünk nyilván évről évre növekszik, izgatottságunk viszont évről évre csökken. Talán a színvonol, talán a megszokás..., mindenesetre a bemutatók szépsége és az Almássy Zsuzsában megtestesülő közvetlen „érdekeltségünk” az idén is biztosítja a figyelmet és a közvetítések népszerűségét Szederkényi Ervin 6
