Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
8 DUNANTOLI NAPLÓ 1972. Január 16. THE GUARDIAN Japán bocsánatot kér? Takeo Fukuda japán külügyminiszter kijelentette, Japán hajlandó hivatalosan bocsánatot kérni a kínai néptől azért, amit „a kínai—japán háború idején kénytelenek voltak elszenvedni", amennyiben ez a bocsánatkérés feltétele a diplomáciai kapcsolatok felvételének. A japán külügyminiszter határozott hangú nyilatkozatában, amelyet japán vezetők jelentős gesztusként értékelnek Kína irányában, a parlament egyik bizottsága előtt kifejtette, hogy „a tárgyalások megkezdése előtt meg kell teremteni a kölcsönös bizalmat és a mi kötelezettségünk, hogy az első lépést megtegyük. Ez az első lépés hivatalos és nyilvános bocsánatkérése a kínai néptől a háború miatt. Világosan kifejezésre kell juttatnunk, hogy mélységesen sajnáljuk a kínai népnek okozott gondokat és bajokat. A kínai kormánnyal létesítendő kapcsolatok előkészítésének ez a kulcskérdése.” A bocsánatkérés ügyét már régóta úgy tekintik a japán fővárosban, mint a Tokio és Peking közötti diplomáciai kapcsolatok egyik kényes akadályát A háború alatt elkövetett japán bűncselekmények emléke még élénken él a kínaiakban. A hazatérő látogatók arról számolnak be, hogy számtalan népszerű film fut a kínai városokban, bemutatva azt a hősies ellenállást, amelyet a kínaiak tanúsítottak a japán csapatok „felperzselt föld” taktikájával szemben. Ezt a taktikát kísérelte meg Japán — tegyük hozzá sikertelenül —, hogy 1937 és 1945 között leigázza Észa'k-Kínát Egészen a közelmúltig Peking azt akarta, hogy Japán összesen 50 000 millió dollár értékben fizessen kártérítést a háborús károkért és veszteségekért. A japán üzletemberek legutóbbi látogatásaik után azonban arról számolta* be, hogy Kína — a hivatalos nyilatkozatból ítélve — nem kíván további problémákat okozni Japánnak és ezért az anyagi kártérítés helyett megelégedne „erkölcsi” elégtétellel is. Fukuda külügyminiszter világosan kifejezésre juttatta, hogy a bocsónatkérés felajánlásakor számít arra, hogy Peking enged azokból a kikötésekből, amelyeket mint a két kormány tár- gyálásainak előfeltételét jelölt meg. „A kormányközi tárgyalások megkezdését egy sor vitás kérdés akadályozza — mondotta. — Gyakran szóba kerül Japán és Tajvan szerződése, nekem azonban személy szerint az a véleményem, hogy a legfontosabb feltétel a kínai—japán háborúval kapcsolatos bocsánatkérés.” Földrengés ufón A kumik nemzetiségű, paraszt származású Alipasa Uma- latov gyors mozgású, magas barna bőrű ember, mint a többi kaukázusi hegyilakó. (A Kaspi-tónál 190 000 kumik él.) Negyvennégy éves, egy hegyi faluban született. Diplomát szerzett, kolhozéinak, majd « közgazdasági tudományok kandidátusa lett. Jelenleg a Da- gesztáni Autonóm Köztársaság minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1517 küldöttének egyike. HAGYOMÁNYOS GAZDÁLKODÁS — ön a többi küldöttel együtt jóváhagyta a kilencedik ötéves tervet — kezdtük a vele folytatott beszélgetést • — Mit ad a terv az ön kis hegyi köztársaságának? — Dagesztán a Kaukázus és Dél-Oroszország más területeivel összhangban fejlődik. A hegyek között nehéz lenne fejlett ipart létesíteni. Ezért köztársaságunk főleg a hagyományos juhtenyésztéssel, kertészkedéssel, szőlőműveléssel foglalkozik. Befejezés előtt áll a Szülök folyón létesített nagyteljesítményű elektromos erőmű építése. Ez szolgálja majd az energiát a nagyobb falvakban felépítendő konzervgyárak száA HEGYI FALVAK ÚJJÁÉPÍTÉSE — A múlt év májusában Dagesztán északi részén erős földrengés pusztított. Előirányoz-e az ötéves terv ezen a területen kiegészítő beruházásokat? — Igen. Ilyen irányú javaslatunkat támogatta a nemzetiségi tanács. így például 1972-re jelentős költségelőirányzatot biztosított mindenek előtt építkezés céljaira, bár 1971 végére gyakorlatilag felszámoltuk a földrengés pusztításait A rom- badőlt hegyi falvakat újjáépítettük, minden családnak saját háza van — sokkol Jobb, mint a korábbi. Most fejeződik be az iskoláik és kórházak építése. A helyreállítási munkában nagyon sokat segítettek szomszédaink, a dél-oroszországi, a kaukázusi és közép-ázsiai köztársaságok, melyek megoldották a földrengést szenvedett és időlegesen kiürített területek gyermekeinek elhelyezését; építőanyagokat, szerelősort és több ezer tonna élelmiszert küldtek ingyen. A TERV EGYEJTTES KIDOLGOZÁSA- Személy szerint ön részt vett az ötéves terv kidolgozásában? — A Szovjetunió Legfelsőbb Tonácsa Egészségvédelmi és szociális bizottságának tagja vagyok. A tervezetnek munkánkkal kapcsolatos pontjait megvizsgáltuk és kidolgoztuk ezzel kapcsolatos javaslatainkat.- Figyelembe vették ezeket? — Igen. Az egészségvédelemre és a szociális juttatások fejlesztésére 1972-ben 9,7 milliárd rubelt fordítunk — 300 millió rubellel többet, mint 1971- b-en. Társadalombiztosításra, — amelyet teljesen az állam fedez — 25,8 milliárd rubelt szántunk, vagyis 1,5 milliárd rubellal emeltük az 1971-es szintet. Ezeket a tervszámakat mi, a Legfelsőbb Tanács küldöttei állapítottuk meg. Nixon „amputálja* a dollárt A külföldi képeslapokban, napilapokban egymás után jelentek meg a különböző „gúny- dollár"-ok, közvetlenül azután, hogy az amerikai elnök bejelentette, a dollár 7,9 százalékos leértékelését. Ugyanakkor a többi nyugati valuta árfolyamát — az angol font és a francia frank kivételével — felemelték. A dollár leértékelését megelőzően néhány hónappal az International Herald Tribune ezzel kapcsolatban a következőket állapította meg: „Az Egyesült Államok, ha leértékel, akikor veszít a tekintélyéből. Bevail Ija, hogy többé nem a legelső világhatalom amelynek valutájáért a kevésbé szerencsés országok törik magukat. Azt is mondhatnánk: többé nem vagyunk a legnagyobb, a legszilárdabb, a legbiztosabb ország”. Milicista lányok, asszonyok Karrierruha Amerikában „1980-ig 12 millió amerikai egyenruhában jelenik meg a munkahelyén”. — Ezt a kijelentést tette a világ egyik legnagyobb vegyipari kon- szerjének, A Dupont de Nemoursnak piackutató menedzsere. Az évszázad végéig az amerikai cégek főnökei az eddig 50 millió dollár helyett évente mintegy 700 millió dollárt fordítanak majd az alkalmazottak egyenruhájára. A vegyipari vezetők szerint ez nagy nyereség lesz számukra, J mert az egyenruhák elsősorban műszálas anyagból készülnek. Az Egyesült Államokban a postaalkalmazottakon és a kalauzokon kívül még nemrégen csak a légikisasszonyok és a szállodai alkalmazottak viseltek egyenruhát a szolgálatban. Most egyre több bank, biztosító vállalat és üzlet is egyenruhába bújtatja alkalmazottait. A New-York-i National Bank of North American igazgatói tanácsa bejelentette: „Alkal- mazottainkat olyan csinosan öltöztetjük, mint a légitársaságok saját személyzetüket.” Ez meghozta a sikert: az egyenruha bevezetése után a felmondások száma 20 százalékkal csökkent. Ugyanakkor 27 százalékkal többen ajánlották fel szolgálatukat a banknak, mint azelőtt. „Az ügyfelek egész egyszerűen nagyobb bizalommal vannok az egyenruhás alkalmazottak iránt” — vélekedett a pennsylvániai bank egyik igazgatója is. Ezzel szemben az amerikai alkalmazottak egy része még vonakodik az egyenruha viselésétől. „Még mindig nagy problémát jelent — panaszkodott az egyik vegyipari nagyvállalat üzemi pszichológusa — «z embereknek megmagyarázni, hogy az egyenruha nem jelent egyformaságot" A propagandafőnökök, hogy nagyobb kedvet csináljanak az egyenruhaviseléshez, kijelentették: „Nem egyenruháról van szó, hanem karrierruháról —, aki ugyanis ilyen ruhát visel az karriert akar csinálni.” Vietnam népe készen áll minden újabb tárna dós visszaverésére. Az egész világ békeszerető embereit felháborították azok az újabb népirtó bombatámadások, melyeket az amerikaiak Vietnam ellen végrehajtottak. De a testvéri országból érkező híradások arról számolnak be, hogy a népet nem lehet megfélemlíteni. Dolgoznak, helyreállítják a romokat, begyógyítják a sebeket. Az ország védelmében fontos szerepet vállalnak a lányok, asszonyok is. Képünkön a Vietnami Demokratikus Köztársaság Quang Ninh-i szénbányák női milicistái láthatóak, akiket „A vietnami népi erők hősi egysége” címmel tüntettek ki, helytállásukért a munkában és a harcban JESZ A jénai örökség 1846-ban Kart Zeiss műszerész a Weimari Nagyhercegségben engedélyt kapott, hogy „egy Jénában felállítandó műhely szerszámait és berendezéseit megvásárolja, illetve elkészítse”. Ha rajta múlik, nem Jénát, hanem Weimart ajándékozza meg műhelye világhírével, de szüÁ gdanski ötösikrek A világsajtó érdeklődése nem csökkent a gdanski ötös ikrek iránt. Beszámolnak arról, hogy Lengyelországban milyen nagy figyelemmel kísérik fejlődésüket, elhalmozzák őket ajándékokkal, neves közéleti személyiségek vállalták a névadó szülői kötelezettséget. Ezekben a napokban képes riportokban számolnak be a gdanski ötösikrek első karácsonyáról. A világ minden tájáról elhalmozták ajándékokkal a december végi napokban Európa leghíresebb kvintettjét. Természetesen sok ajándékot kaptak o boldog szülők: Leonida és Bronislaw Rychert, de természetesen a legtöbbet az öt gyermek: Éva, Ágnes, Piotr, Adam és Roman. Ahogyan az angolok látják: Egy brit karikatúra a leértékelésről. A középen lévő felirat; „Egy amputált dollár” (óvárosának, Weimarnak pápaszemkészítői nem nézték jószemmel az újabb versenytársakat és minden engedélynek útját állták. Még a szomszédos egyetemi városkában is, Jénában, amely akkor alig 60Ó0 lelket számlált, csak Schleiden professzor nyomatékos pártfogása biztosíthatta a sikert • . A FOGALOM MEGSZÜLETÉSE A műhely dolgozni kezdett és a vásárlók rgen elégedettek voltak a Zeiss-féle mikroszkópokkal. Nem úgy Zeiss. Bosszantotta, hogy a műszerben összegeződő optikai hatások eredményét nem tudják előre kiszámítani. Igaz, ismeretei csak a feladat meghatározásához voltak elegendők, a megoldásához már kevésbé. Ezért műhelye mindennapos vendégévé, később munkatársává avatott egy fiatal egyetemi docenst, dr Ernst Abbét, aki 1866-ban a vállalkozásnak új irányt adott. A hajszálfinom megmunkálás és az elmélet szövetsége a technika történetében addig ismeretlen iramú fejlődést eredményezett az optikában, és megteremtette a jénai gyártmány fogalmát, azt a fogalmat, amely újdonságot és elsőrangú kivitelezést jelent az egész világon. A MIKROSZKÓP TEÓRIÁJA Az Abbe-előtti mikroszkópok még nem adtak éles képet, a körvonalak a szivárvány minden színében játszottak. Olyan kutatóknak, mint Rudolf Virchow, vagy Robert Koch, be kellett érrvi- ök háromszázszoros nagyítással és olyan gyenge felbontó képességgel, amely a részleteket alig választotta el egymástól. Ezeknek eltüntetésére dolgozta ki Abbe — akit 1870-ben az elméleti fizika professzorává neveztek ki —, a mikroszkópok elméletét, A TOXÉLETES LENCSERENDSZER A megvalósításhoz merőben új üvegfajták kellettek. És itt jutott szerephez Otto Schott. A „hármas szövetség" 1886-ra össze is állította az első olyan lencserendszert, amelyben a mikroszkóp egész látómezejéről éles és minden zavaró szivárványszegélytől mentes kép jelentkezett. A Zeiss-Művek világhírét a mikroszkópok alapozták meg. 1936 óta látják el őket azzal a fényelnyelő bevonattal, amely nemcsak jénai termék, hanem jénai találmány is. 1897 óta készítenek csillagászati műszereket; 1924-ben állították fel az első Zeiss-csillagvizsgálót. 1901-ben a jénai műszerek rohamos fejlődésre ösztönzik a fotogrammetriát és merőben új módszereket bocsátanak a földmérés, a geodézia, a földtani vizsgálatok rendelkezésére. Aztán a fényképezés, gépek és műszerek következtek; az 1902-ben tervezett „Zeiss-Tessar" egész fotósgenerációkat hódított meg. A&[r.ósodik világháború után o gyártmányok o'rav széles skálája bontakozott ki, hogy azt már az 1956 óta megjelenő „Jénai Szemle” lapozgatása közben is alig lehet áttekinteni. A kutatásnak, a tudományok alkalmazásának alig van olyan területe, ahol ne használnának Zeiss műszert Az oldalt összeállította: Mitzlá Ervin t
