Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
1972. január 16. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Eltemették Egri Gyum elvtársat A munkásosztály hű fiának, a forradalmárnak kijáró gyászpompával kísérték tegnap délelőtt utolsó útjára Egri Gyula elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagját, a Baranya megyei Pártbizottság első titkárát, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezete Központi Vezetőségének tagját, országgyűlési képviselőt. Délelőtt fél 11-tői sokszázaie rótták le kegyeletüket megyénk nagy halottja előtt Tizenegy ára utón néhány perccel a vörös drapériákkal és piros virágokkal díszített ravatalozóból a pécsi központi temető főterére vitték a koporsót, ahol ekkor már többezer gyászoló gyűlt egybe. Eljöttek a temetésre Baranya kommunistái, a gyárak és bányaüzemek küldöttei, termelőszövetkezeti dolgozók, megyénk értelmiségi dolgozói; jelen voltak a megyében állomásozó belügyi és honvédségi csapatok parancsnokai és tisztjel, a város és a megye párt-, állami, tőmegszervezet! és gazdasági vezetői. Ott voltak ■ gyászolók között a megyei párt- bizottságok első titkárai és titkárai, a Baranya megyei Párt- bizottság és végrehajtó bizottság tagjai, megyénk járási és városi bizottságainak vezetői, pártmunkásai. Részt vett a temetésen az MSZMP Központi Bizottságának több tagja, a Központi Bizottság apparátusának munkatársai, miniszterek, az állami főhatóságok és a tábornoki kar képviselői. Jelen volt Aczél György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Simon Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének főtitkára és Potyák János, az országgyűlés jegyzője. Egri Gyula elvtárs koporsóját kandeláberekkel övezett, vörös drapériával takart ravatalon helyezték el. A ravatal mellett díszőrséget álltak a Központi Bizottság jelenlevő titkárai, tagjai, munkatársa!, a megyei párt- bizottságok vezetői, a Minisztertanács és az országos főhatóságok képviselői, valamint a megye, a városok, a járások párt-, állami, tömegszervezeti, társadalmi szerveinek számos vezetője. A helyőrség! honvédzenekar gyászzenéjét követően Módi Szabó Gábor Jászai-díjas színművész, a Pécsi Nemzeti Színház tagja, Győré Imre: Zuhogj csak ár című versét mondta el, majd a pécsi Liszt Ferenc kórus Händel: Sámson című oratóriumából a gyószkórust énekelte el. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Jakab Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője búcsúztatta Egri Gyula elvtársat. — Élete teljében levő, kedvel, tehetséggel teli harcostól kell búcsút vennünk — mondotté beszéde elején Jakab Sándor, majd Egri Gyula elvtárs életútjáról szólt. Még a háború előtt, 1943- ban, lakatos ifjúmunkásként eljegyezte magát osztálya ügyével. összefogtak, várták a fel- szabadulást, szervezték, segítették a felszabadítók győzelmes harcát. Ezek az évek határozták meg későbbi pályafutását: a munkásközösség izzó, Igaz hazafisága, a horthysta elnyomó diktatúra elleni bátor küzdelem volt Egri Gyula elvtárs nevelőiskolája. A felszabadulást kővetően, 23—24 évesen. Tatabánya egyik legnagyobb pártszervezetének a titkára, 1947-ben a Megyei Pártbizottság munkatársa és még abban az évben a Tatabányai városi Pártbizottság titkára lett. A párt és az állam kérésére elindult Tatabányáról, hogy más helyeken és más munkával méltóan képviselje osztálya érdekeit. A Heves megyei Pártbizottság első titkára . lett Innen, mint pártszervező Mohácsra került. Később volt belügyminiszter-helyettes, beválasztotőrömmel, gazdag tapasztalatokkal és nagyszerű tervekkel érkezett haza, a második hazájának vallott Baranya megyébe. Úgy látott munkához, mint aki otthon van.- Eszméink és szívünk vezérlik gondolatainkat, előre viszik életünket — mondotta Jakab Sándor elvtárs. Majd így folytatta: — A mi köteleségeink, történelmi tennivalóink megsokszorozzák szívünk teljesítményét, de sajnos, sokszor ki is merítik a szív erejét. Elfáradnak, mert felelősséggel dolgoznak, mert látják a tennivalókat, tudják, hogy lehetőségünk birtokában most századok mulasztásait kell pótolni. így élt, ez vezette Egri Gyula elvtársat is. Mindig helytállt és megmutatta, hogy mire képes a dolgozó nép a felszabadult hazában. A munkára többet gondolt, mint a pihenésre, a kötelességet jobban szerette, mint önmagát. Erejét megsokszorozták a munkasikerek, a nép szeretető. Ez segítette át a nehézségeken, ez tette elviselhetővé betegsége fájdalmait, tébői több mint egy évtizedet, itt Baranyában töltött el. Amikor legutóbb, 1969-ben, immár negyedszer tért Haza, azzal az elhatározással érkezett, hogy most már végleg itt marad nálunk. Munkája során gyakran kere- _ett fel üzemeket, vállalatokat. Gyakran ment a fiatalok közé Az emberekkel való közvetlen véleménycserét mindennél fontosabbnak tartotta. Mindig a konkrét ügyek, a konkrét emberi korsok érdekelték. Jól ismerte a munkáslakta területek szociális és kommunális gondjait, ismerte azokat a nehézségeket, amelyeket az óvodai és bölcsődei férőhelyek hiánya okoz a dolgozó anyák ezreinek. Tudta, milyen sokat kell tenni annak érdekében, hogy Pécs ne csak szép, de kommunális, szociális, egészségügyi és közlekedési szempontból is jól ellátott, korszerű város legyen. Tudta, mennyi még a teendő annak érdekében, hogy megszűnjön az egyéni önzés, hogy talaját vesztve őrökre a múlté legyen a ha- rácsolás, ták a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségébe, melynek titkári funkcióját Is betöltötte. Az ellenforradalom leverése után, 1957 gondokkal teli hónapjaiban, újra Egerbe került, a városi pártbizottság élére, ahol — munkája elismeréseképpen —, az országgyűlésbe is beválasztották, a város képviselőjeként Ezután újra Baranya megye következett. A falu szocialista átszervezése volt napirenden, és a megye munkás- osztálya, kommunistái, a dolgozó parasztsággal egyetértésben megoldották ezt a történelmi jelentőségű feladatot. A baranyai évek után a párt újabb posztra állította: megválasztották a Magyar Testnevelési és Sportszövetség elnökévé. Az ő felelőssége lett az ellenforradalom által megtépázott ma- gyor sportélet újjászervezése, a régebbi sikerek megtetézése, a sportszervezetek és a sportolási feltételek további fejlesztése. Sikerrel oldotta meg ezt a munkát is, vezetésével a magyar sportolók további elismerést szereztek hazánknak, népünknek. E feladat elvégzése után, — Fájdalommal búcsúzunk Tőled, Egri Gyula elvtárs — mondotta befejezésül Jakab Sándor. — ígérjük Baranya megye dolgozói, a munkásosztály színe előtt, hogy az ügyet, melyért becsülettel harcoltál — diadalra visszük. — Pártunk Központi Bizottsága és a magyar kommunisták megőrzik emlékedet! A Baranya megyei Pártbizottság nevében Novics János megyei titkár mondott gyászbeszédet. — Búcsúzni jöttünk. Attól kell búcsút vennünk, aki terveink, álmaink egyik serkentője volt. Aki bátorított minket, ha egyikmásik feladatunk túl nehéznek tűnt. Aki a még megoldatlan kérdések százaira figyelmeztetett, ha úgy éreztük: most már túl vagyunk a dolgok nehezén, most már minden jó. Novics János ezt követően arról szólt, hogy bár Egri Gyula" elvtárs nem pécsinek, nem baranyainak született, nálánál jobban csak kevesen tisztelték, szerették ezt a megyét. A párt sok feladatta! bízta meg, sok helyen dolgozott, de pártmunkás-éle— Most, amikor Baranya megye párt- és állami szervei, azok munkatársai nevében végső búcsút mondunk Egri Gyula elvtársnak, érezzük át valameny- nyien egyéni és közös felelősségünket ezzel a várossal, ezzel a megyével, hazánkkal és a szocializmus ügyével szemben. Valamennyiünknek megvan ö maga helye és szerepe a minden eddiginél szebb holnapért folyó harcban. És ezen a poszton valamennyiünknek maradéktalanul helyt is kell állnunk. Egri Gyula elvtárs eredményekben gazdag életútja példa a számunkra. Novics János elvtárs meghatott hangú búcsúbeszédét a következő szava kka I zá rta: — Nehéz elhinni, hogy nincs tovább, hogy ezek az utolsó együtt töltött percek ... Nehéz elhinni, hogy holnap már nem áll elvtársai, barátai mellett, nem ad tanácsot, nem segít. . - Nehéz elhinni, hogy ő, aki mindig csak az életre gondolt - meghalt... A gyászbeszédeket követően o menet a városi tanács által adományozott dísz-sírhely felé indult. A menet élén a honvédzenekar haladt, őt követték azok a munkásőr-parancsnokok, akik Egri Gyula elvtárs fejfáját és kitüntetéseit vitték. A bársony párnákon többek között ott csillogott a Magyar Népköztársaság Érdemrendje, a Munkaérdemrend aranyfokozata, a Munka Vörös Zászló Érdemrend, a Szocialista Hazáért Érdemrend a Felszabadulási Jubileumi és a Lenin Emlékérem. Ezek a kitüntetések egy tehetséges, szerény, áldozatkész kommunista nagyszerű helytállásának és önfeláldozó munkájának jutalmai. Egri Gyula elvtárs számos ma gas tisztséget viselt, számára azonban ezek a tisztségek nem az öncélú rangot, hanem minden esetben a köz érdekében végzett munkát jelentették. Bármilyen feladattal is bízták meg. elfogadta, s becsülettel, legjobb tudása szerint elvégezte azt. A koporsót szállító, vörös szekfű-koszorúkkal borított gépkocsi mögött közvetlenül a gyászoló család haladt. A szerető feleség, aki mindig ott állt mellette, aki segítette, megértette munkáját, viharos gyorsasággal száguldó életének váratlan kö rülményeit, két fia, akikben any- nyi öröme volt élete során. Elkísérték utolsó útjára mindazok, akik a felejthetetlen fiút, unokát, testvért gyászolják benne. A sírhely felé vezető úton több ezer ember vonult. Az út kétoldaián meghatott gyászolók százai álltak. Egri Gyula elvtárs nyugvóhelyét közvetlenül az elmúlt héten temetett Stier József elvtárs sírja mellett jelölték ki A nyitott sírnál Szentistványi Gyuláné, Pécs megyei város Tanácsának elnöke mondott utolsó búcsút — Városunk polgárai őszintén köszönik, hogy a megye ezer gondja közepette oly nagy gondot fordítottál a város fejlesztésére — mondotta. — Tatabánya iránt érzett patriotizmusodat átültetted a pécsi bányászvidékre. Halálod előtti utolsó napon végignézted mégegyszer a várost, a bányatelepeket, a Mecseket. A kegyetlen halál elragadott sorainkból, szívünket dermesztő szomorúság szorongatja. Nélküled szegényebb lesz sok ember élete. Mégis azt mondom: fájdalmunkat tompít ja az, hogy életed alkotásokban gazdag volt, a szocializmus ügyéért éltél, és így munkád, életműved maradandó lesz. Határozott jellemed, kommunista humanizmusod felejthetetlen valamennyiünk számára. — Koporsód bezárult... Néhány perc múlva fájó dübörgéssel hull rá a föld, mely szimbóluma a halálnak és az életnek, az elmúlásnak és a megújulásnak. A föld betakar, de emlékedet a legmaradandób ban megőrzi mindaz, amiért éltél és küzdöttél. Felcsendült a Munkás-gyósz- induló, s a koporsót leeresztették a sírba. A sírdombot elborították a szeretet és tisztelet virágai. Egri Gyula eívtárs temetése az Internacionáléval ért végei. 15 éves a munkásőrség Példamutató helytállás a szolgálatban és a terme ő munkában Ezekben a napokban szerte az országban ünnepi munkásőr egységgyűléseken emlékeznek meg hazánk „legfiatalabb" fegyveres testületé fennállásának 15. évfordulójáról. Ezzel kapcsolatban a munkásőrség országos parancsnokságán elmondották: — Másfél évtizeddel ezelőtt o munkások, parasztok és más dolgozó rétegek áldozatkész fiai — a veterán kommunistákkal az élen — szinte napok alatt ezer, tízezerszámra tömörültek a párt hívó szava nyomán, a szerveződő munkásőrségbe. Őket, a 15 éves szolgálati múltra visszatekintő alapító tagokat és társaikat köszöntik sok-sok szeretettel, megbecsüléssel a most zajló ünnepi egységgyűléseken párt-, állami, tömegszervezeti vezetők, a társ fegyveres testületek képviselői. De megemlékeznek a nevezetes évfordulóról párt- és KISZ-taggyűleseken, az ifjúgárdisták foglalkozásain, úttörő csapat- és rajgyűléseken is, ahol a régóta szolgálatot teljesítő munkásőrök találkoznak és beszélgetnek az ifjú nemzedékkel. Az elismerés, a megbecsülés szimbólumaként veszi át az ünnepségeken több ezer, 15 éves szolgálattal rendelkező munkásőr megérdemelt kitüntetését. A munkásőrség 15 év alatt jól felkészült, fegyelmezett fegyveres testületté vált, amely születésének percétől a dolgozók önkéntes áldozatvállalására, önzetlen szolgálatára épül. Elismert fegyvertársa hazánk többi fegyveres testületének. Velük karöltve részt vesz változatlanul a közrend, a közbiztonság fenntartásában, az államhatárok őrzésében. Elemi csapások idején — az állami és társadalmi ^érvekkel együttműködve segíti,,az emberek, az anyagi javak mentését, a károk eltávolítását. A munkásőrök a kiképzésben, a szolgálati feladatok-ellátásában és a termelőmunkában egyaránt példamutatóan helytállnak, A munkásőrség a Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres erőiben harci szövetségeseit tiszteli. Szolidáris a hősiesen harcoló vietnami néppel, mindazokkal a szabadságharcos erőkkel, amelyek a világ bármely részén az imperializmus ellen küzdenek. — Ami a munkásőrök mai szerepét illeti: elsősorban a békés építőmunka, az alkotás emberei. Életcéljuk azért dolgozni, hogy népünk minél boldogabban, kulturáltabban éljen, és hogy más népeknek is ugyanez iusson osztályrészül — mondották az országos parancsnokságon. Közölték azt is, hogy január 27-én Budapesten, az évforduló alkalmából központi ünnepséget rendeznek, ahol Papp Árpád, az MSZMP KB. tagja, a munkásőrség országos parancsnoka értékeli majd a szervezet másfélévtizedes tevékenységének tapasztalatait, eredményeit. Mikszáth-napok Pásztón Posztón van az ország egyetlen Mikszáth Kálmánról elnevezett gimnáziuma. Tantestülete és diákjai kezdeményezésére — a „nagy palóc” születésének százhuszonötödik évfordulója alkalmából — Mikszáth-napokat rendeztek, amelyek első jelentős eseményére a helybeli Lovász József Művelődési Központban szombaton megrendezték a Mikszáth irodalmi munkásságának szentelt országos d ák szépprózamondó versenyt. A vetélkedőre a nógrádi középiskolásokon kívül az orszán minden táláról — Soprontól Debrecenig, 7a!aegerszegtől Szegedig — több mint lv''sr városból érkeztek résztvevők Pásztora. A jubileum alkalmából szombaton Miksráth-filmhét kezdődött Nógrádban. i \
