Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-27 / 22. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Ara: 60 fillér Dunántúli napló XXIX. évfolyam, 22. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. január 27., csütörtök Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének üléséről 1072. JANUAR 25-ÉN ÉS 26 AN PRAGABAN ÜLÉST TARTOTT A BARÁTSÁGRÓL, EGYÜTT MŰKÖDÉSRŐL ÉS KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉGNYÚJTÁSRÓL SZÓLÓ VARSÓI SZERZŐDÉS TAG­ÁLLAMAINAK POLITIKAI TANÁCSKOZÓ TESTÜLETÉ. Az ülésen részt vett a Bolgár Népköztársaság részéről: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára, a Bolgár Népköztár­saság Államtanácsának elnöke, a küldöttség vezetője: Sztanko Todorov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága Politi­kai Bizottságának tagja, a Bol­gár Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke; Petr Mla- denov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter; Konsz- tantin Tellalov, a Bolgár Kom­munista Pórt Központi Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizott­ság nemzetközi kapcsolatok osz­tályának vezetője; a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság részéről: Gustáv Hű- sók, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a küldöttség vezetője; Ludvik Svoboda, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága elnökségének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnöke; Lubomir Strougal, Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormá­nyának elnöke; Vasil Bilak, Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, a Központi Bizott­ság titkára; Bohuslav Chnou- pek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter; a Lengyel Népköztársaság ré­széről: Edward Gierek, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a küldöttség vezetője; Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsá­ga Politikai Bizottságának tag­ja, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; Stefan Olszowski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságá­nak tagja, külügyminiszter: Jó­zef Tejchma, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára; Ryszard Fre- lek, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága tit­kárságának tagja, a Központi Bizottság Nemzetközi Osztályá­nak vezetője; Stanislaw Trep- czynski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsá­gának tagja, külügyminiszter­helyettes; a Magyar Népköztársaság ré­széről: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője; Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága Politi­kai Bizotságának tagja, a Ma­gyar Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány elnöke; Péter Já­nos, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter; a Német Demokratikus Köztár­saság részéről: Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első tit­kára, a küldöttség vezetője; Hermann Aten, a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára; Wolfgang Rauchfuss, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, a Német Demokratikus Köztársa-, ság Minisztertanácsának elnök- helyettese; Otto Winzer, a Né­met Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának tagja, kül­ügyminiszter; Paul Markowski, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság Nemzetkö­zi Osztályának vezetője; Oskar Fischer, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának tagja, külügyminiszter­helyettes; Werner Eberlein, a Német Szocialista Egységpárt Revíziós Bizottságának tagja, a Központi Bizottság osztályveze­tő-helyettese; a Román Szocialista Köztársa­ság részéről: Nicolae Ceauses- cu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, a küldöttség vezetője; Ion Gheorghe Maurer, a Ro­mán Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottsá­gának és állandó elnökségének tagja, a Román Szocialista Köz­társaság ' Minisztertanácsának elnöke; Paul Niculescu-Mizil, a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Végrehajtó Bi­zottságának és állandó elnök­ségének tagja, a Központi Bi­zottság titkára; C'orneliu Ma- nescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának külügyminiszter; tagja, a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége részéről: Leo- nyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára, a küldött­ség vezetője; AlekszeJ Koszigin, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége Minisztertanácsának el­nöke; Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának tit­kára; Konsztantyin Ruszakov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság osztályveze­tője; Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a külügyminiszter első helyetese. A politikai tanácskozó testü­let ülése megtárgyalta az euró­pai béke, biztonság és együtt­működés időszerű -problémáit, és az európai értekezlet előké­szítését. Nyilatkozatot fogadott el az európai békéről, bizton­ságról és együttműködésről. Az ülés résztvevői elítélték az USA agresszív akcióit Indokíná­ban és nyilatkozatot fogadtak el ezzel a kérdéssel kapcsolat­ban. Az ülésen véleménycserébe került sor más, közös érdeklő­désre számottartó nemzetközi problémákról is. Az ülésen kép­viselt államok egyöntetűen meg­erősítették: a jövőben is készek minden erőfeszítést megtenni a szocialista országok egységének és összeforrottságának megszi­lárdítása érdekében. Eltökélt szándékuk, hogy a nemzetközi problémák megoldása során a béke megőrzése és megerősíté­se, s a nemzetközi együttműkö­dés irányvonalát valósítják meg, visszaverik az imperialista ag­ressziót és reakciót, támogatják a népek harcát a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért. Az ülés munkájában részt vett Ivan Jakubovszkij, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Nyi- kotaj Firjubin, a Varsói Szerző­dés tagállamai politikai tanács­kozó testületének főtitkára. A politikai tanácskozó testü­let ülése a résztvevők testvéri barátságának és együttműködé­sének légkörében ment végbe. A magyar küldöttség hazautazott Prágából Szerdán este a prágai főpályaudvarról különvonaton haza­indult a magyar pórt- és kormányküldöttség, amely Kádár János­nak, az MSZMP KB első titkárának vezetésével részt vett a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ülésszakán. Február elején összefutnak a munkahelyek Jól halad az új alagút építése November 7-re elkészül az építés 1973 májusában már az új nyomvonalon haladnak a szerelvények Nyilatkozat az európai békéről, biztonságról és együttműködésről Prága A Varsói Szerződés tagálla­mai politikai tanácskozó testü­letének 1972. január 25-26-i prágai ülésén a Bolgár Népköz- társaság, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Ro­mán Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége képviselői át­tekintették az utóbbi idők ese­ményeinek menetét Európában. Elemzésükben abból a változat­lan célkitűzésükből indultak ki, hogy az európai kontinenst az állandó és szilárd béke, a szu­verén és egyenjogú államok gyümölcsöző együttműködésé­nek térségévé, a világban a stabilitás és a kölcsönös meg­értés tényezőjévé tegyék. A ta­nácskozás résztvevői megelége­déssel állapították meg, hogy ebben az irányban további erő- rehaladásra került sor. A szocialista országoknak az európai biztonság megszilárdí­tására és az e célból összehí­vandó európai értekezletre vo­natkozó javaslatai, amelyeket az 1966. évi bukaresti nyilatko­zat, az 1969. évi budapesti fel­hívás és az 1970. évi berlini nyi­latkozat tartalmaznak, fontos szerepet töltenek be az európai békét és együttműködést támo­gató valamennyi erő összefogá­sában.AVarsói Sze rződés ta g - államainak javaslatai, valamint további akcióik és kezdeménye­zéseik széles békeprogramot alkotnak és elősegítik, hogy Eu­rópában új politikai légkör ala­kuljon ki. Az európai béke közös ügyé­hez mind jelentősebb mérték­ben járulnak hozzá más európai államok is. Néhány ország po­litikájában határozottan előtér­be kerülnek az európai béke ér­dekei, s ez kedvezően hat az európai helyzetre. I. A tanácskozás résztvevői megállapítják: nagyon pozitív jelentőségű, hogy az utóbbi idő­ben erősödtek a különböző tár­sadalmi berendezkedésű euró­pai államok kapcsolatai, fejlő­dött politikai érintkezésük, első­sorban a kölcsönös érdeklődés­re számottartó kérdésekkel kap­csolatos konzultációk formájá­ban. Ez megkönnyíti az európai államok közötti kölcsönös fel­ismerést, hogy a béke és az együttműködés területén hosszú távú érdekeik azonosak. A jelen tanácskozáson részt­vevő államok, valamint más ál­lamok erőfeszítésének és kon­struktív hozzájárulásának ered­ményeként az európai államok között mindinkább a békés egymás mellett élés viszonyai érvényesülnek. Ennek kapcsán a tanácskozás részvevői kiemelik a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége és Franciaor­szág között a közelmúltban megtartott legfelső szintű szov­jet—francia tárgyalásokon elfo­gadott együttműködési elvek je­lentőségét. Az európai államok közötti gazdasági, kereskedelmi, mű­szaki-tudományos, kulturális és egyéb kapcsolatok szélesedése is hozzájárul a feszültség csök­kenéséhez az európai kontinen­sen. Az európai népek kapcsola­tai erősödnek: tartalmasabbá és sokoldalúbbá válnak. Euró­pában növekszik a közvélemény aktivitása az enyhülési folyama­tok elmélyítéséért, az európai békéért és a biztonságért foly­tatott harcban. A tanácskozáson képviselt ál­lamok kifejezték megelégedésü­ket afelett, hogy a feszültség csökkentésének folyamatában Európában elért eredményeket a szükséges esetekben megfe­lelő, nemzetközi jogi erejű ok­mányok rögzítik. A politikai tanácskozó testü­let . kedvezően értékeli, hogy a Szovjetunió és a Német Szövet­ségi Köztársaság, valamint a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közti szerződések ratifikálását célzó eljárás megindult. Ezek­nek a szerződéseknek érvénybe lépése nemcsak a közvetlen résztvevők, hanem valamennyi európai állam érdekeinek meg­felel és az európai béke alap­jainak megszilárdulásához fog vezetni. A tanácskozáson résztvevő államok hangsúlyozták a Nyu- gat-Berlinnel kapcsolatos 1971. szeptember 3-i négyhatalmi megállapodás, valamint a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztár­saság, illetve az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus megállapodásainak nagy jelen­tőségét. A béke megszilárdításának fontos tényezője, hogy szélese­dik a Német Demokratikus Köz­társaság nemzetközi elismerése. A további előrehaladás ebben az irányban, beleértve a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között a nemzetközi jog nor­máinak megfelelő kapcsolatok megteremtését, fontos hozzájá­rulás lesz a béke, a biztonság és együttműködés ügyéhez. A tanácskozás résztvevői sík- raszálltak azért, hogy minden további halogatás nélkül ve­gyék fel a Német Demokratikus Köztársaságot és a Német Szö­vetségi Köztársaságot az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe. A tanácskozás résztvevői megelégedéssel állapítják meg, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság kormányai között véleménycsere folyik a két ország közötti kapcsolatok rendezetlen kérdéseiről, első­sorban a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvényte­lenségének elismeréséről. Tá­mogatják a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság igazságos kö­veteléseit és úgy vélik, hogy az ebben a kérdésben létrejövő megállapodás hozzájárul az eu­rópai helyzet javulásához. Ezeknek a lépéseknek a meg­valósítása hozzájárul ahhoz, hogy gyorsan és radikális mó­don kiküszöböljék az NSZK és a szocialista országok kapcso­lataiból a bizalmatlanság és feszültség hosszú időszakának (Folytatás a Z, oldalon) Magyarország leghosszabb alagútjában — Abaligeten — tegnap már csak 42 méter volt kifalazatlanul a 7,1 méter ma­gas, 6,2 méter széles, patkó alakú föld alatti folyosó felső ívéből. Az aknamélyítők szerint várhatóan a jövő hét végére készülnek el ezzel a munkával. A felső falazat minden méteré­ben 185 egyenként 54 kg súlyú betonidomkövet falaznak be. Ez a munka igényli a legtöbb kézi munkaerőt, érthető hát, hogy az építők egy kicsit mér­földkőnek is tekintik, amikor el­készülnek ezzel a munkával. Ezt követően ugyanis már biztonsá­gosan, felül kifalazott alagút- ban végezhetik nehéz munká­jukat. A 650 méteres alagút nagyobb része elkészült, erre az eszten­dőre már csak 196 méter ma­radt. Az aknamélyítők szocia­lista szerződésben vállalták, hogy 1972. november 7-re az alagútépítés fő munkáit befeje­zik, s csak azokat a munkála­tokat hagyják a jövő eszten­dőre, melyek már a vasútépítés további menetét nem akadá­lyozzák. Az alagútfúrás nagy­ságára mi sem jellemzőbb, mint hogy eddig 28 500 köbméter I földet bányásztak ki, az emlí- í tett betonidomkövekből 124 ezer j darabot, s betonból 6900 köb- j métert építettek be az alagút biztosító falazatába. Az 1968-ban kezdődött épít­kezés a kezdeti nehézségek után most már gyors ütemben halad, tegnap például 1,7 mé­teres alagútszakasz készült el. 1970-ben már a 0,5 méteres előrehaladás is jó eredménynek számított. Az új alagút elkészültével újabb korszerű pályaszakasz építésére nyílik lehetőség a Budapest—Pécs útvonalon. Az alagútba épített horganycsava­rok már előhírnökei a jövő vil­lamosmeghajtású vontatásának. A 11.5 kilométeres új pályasza­kasz költsége közel 250 millió forint, melynek csaknem felét maga az alagútépítés költsége teszi ki. A gazdasági számítá­sok szerint, a mostani szállítási teljesítményeket és költségeket figyelembevéve ez az összeg 16 év alatt megtérül. Az új vonalszakaszon, a ter­vek szerint 1973 májusában, a nyári menetrend érvénybelépte- kor közlekednek először a sze­relvények. L. J. Vita a számítógép és a szakemberek között Új módszer a vízhálózat-bővítés költségeinek csökkentésére Hazánk határain túlra is el­jutott a híre annak az újszerű eljárásnak, amelyet a Budapesti Műegyetem vízgazdálkodási tan­székének kutatói dolgoztak ki a különféle települések vízháló­zata kialakításának, az új la­kótelepek vízellátásának leg­gazdaságosabb megoldására. A rendkívül költséges csőhálózat optimális méreteinek pontos megállapításával (eddig erre csak közelítő számítások álltak rendelkezésre) a beruházási költségek általában 6—14 szá­zalékkal csökkenthetők. Az eljárás lényege — mint Bozóky Sz. Károly adjunktus elmondta —, hogy alaposan „felkészített" beprogramozott elektronikus számítógépeket vontak be a vízhálózat tervei­nek elkészítésébe. A konkrét tervezési feladat megoldásához a gépeknek természetesen „tud­niuk" kell például az egyes ut­cák hosszát és a körzetek víz­igényét Ennek alapján többek között megállapítják, hogy a szóban forgó utcában ilyen vagy olyan átmérőjű vezetékek esetén elegendő lesz-e a víz­nyomás. Meghatározzák továb­bá a víz áramlási sebességét, sőt azt is, hogy a tervezett szi­vattyú kapacitása megfelelő-e. Ha a tervezett vízcsövet a gép valamilyen oknál fogva nem találja kielégítő méretűnek, a megadott támpontok alapján más méretű vezetéket „javasol”. A beprogramozott adatok egyébként éles szemű, kímélet­len kritikussá teszik a gépet: azonnal „feltűnik" neki minden olyan adat, amely arra enged következtetni, hogy a vízcsőhá­lózat sem hosszméretekben, sem keresztmetszetében nem elégíti ki az igényeket. Ilyen esetekben nemcsak a hibákat érzékeli, ha­nem javaslatot is tesz arra, hogy az adott helyen milyen korrekcióval kell a vízhálózatot a tényleges igényekhez igazíta­ni. A gépek teljesítményére jel­lemző, hogy a betáplált ada­tok birtokában másodpercen­ként 20 000 számítási műveletet végeznek el: fél óra alatt tehát egy begyakorlott mérnök öthó­napi munkáját lájták el. — A tanszék számítási eljá­rásai már a gyakorlat próbáját is sikerrel kiállták. Több vidéki helységünk — így Győr, Szom­bathely, Kaposvár, Esztergom, Dunaújváros, Tatabánya, Kis- várda és Nagykálló — vízellá­tási hálózatának bővítése során eredményesen alkalmazták. A kaposvári program kidol­gozása alkalmával némi „vita” is támadt a szakemberek és a gép között. A tervezők az egyik szakaszon 300 milliméteres veze­téket akartak elhelyezni, de a komputer ezt a méretet kevés­nek találta, Mint kiderült, neki volt igaza, ám a kérdéses út­szakaszon a burkolatot csak nemrégiben korszerűsítették­\ 1 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom