Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
1972.1amiér 23. DUN ANTOLI NAPLÓ 7 Kamarazenekari hangverseny L A Liszt Ferenc Kamarazenekar modern magyar műsorát hallottuk az el- műk naptári év utolsó hangversenyén ét alig egy hónap elteltével az újév elsé filharmóniai bérleti kamaraestjén ismét a kitűnő fővárosi kamaraegyüttes műsorában gyönyörködhettünk. Ezúttal Vivaldi és Mozart műveibe, illetve az együttesnek a barokk és a bécsi klasszikus stílusban való kiemelkedőn műves jártasságába pillanthattunk be. A Liszt Ferenc Kamarazenekar — hasonlóan a többi kamarazenekarhoz — repertoárjának jelentős részét a barokk muzsikából meríti. Teljesen otthonosak e stílusban, amit számos kitűnő hanglemezfelvételük is bizonyít Műsorukat állandóan bővítik, így szerdai pécsi hangversenyükön először játszották Vivaldi: A négy évszak című concerto-sorozatót Vivaldinak • négy, egyenként háromtételes concertója nem programzene. Az egyes részek elnevezésének ismeretében gondolhatunk ugyan a mennydörgéses nyári zivatarra, a vidám őszi vadászatra, a levelek hullására... Ez a gyönyörű zene azonban sokkal többet mond annál, semmint az egyes évszakok jellemző történéseit illusztrálná hangfestéssel. Az élet teljességét tárja elénk « maga gazdag, változatos eszközeivel. Olaszmódon áradó dallamvilága, rendkívül érzékeny ha rmon iává Itásai minden külső utalástól mentesen élményt nyújtanak. m Alig lehetett érezni az előadás na!-, latán, hogy az együttes először játssza e nagylélegzetű remekművet. A szólamok aránya, az egész kamarazenekar hangzása azt bizonyította, hogy már számos Vivaldi-concertót játszottak, kitűnően. Rolia János ellenállt a hegedűszóló kísértésének: nem hegedűversenyként játszotta szólóit, hanem mint o concerto egyik kiemelkedő, kiemelendő szólamát Társai közül kiemelést érdemel a szólócsellista Frank Mária nagyszerű ritmusú, széphangú kamara- muzsikálása. Mozart három fiatalkori Dtvertlmen- fóját hallottuk a műsor második részében: F-dúr K. 128, B-dúr K. 137 és D-dúr K. 136. Nagyon jó gondólat volt « ritkán hallható ciklust műsorra tűzni. Ezek a divert! mentók címükben a szórakoztatást ígérik, de lényegesen többet nyújtanak ennél. Különösen a két szélső mű Mozart legszebb alkotásai közé tartozik, a légiesen könnyű, áttekinthető formákban igazi mozarti ötleteknek, az érett mestert megjósló mesteri szerkesztésnek vagyunk tanúi. Az előadás az együttes legszebb erényeit példázta. Túl a melódiát és a basszust hordozó szólamokon, az ún. töltőszólamok sokszor jelentéktelennek vélt részei is olyan mesteri kidolgozásban, hála e fölényes megoldottságnak salakmentes, kristálytiszta, széphangzásban szólaltak meg, amely csak a legjobb kamaraegyüttesek jellemző sajátja. Sándor Frigyes nem csapón vezénylő karmesteie e kiváló kamarazenekarnak, hanem létrehozó szervezője és gondos betanítója is. Ha semmi más nem fűződnék nevéhez, mint a Liszt Ferenc Kamarazenekar létrehozása és európai rangra emelése, már előadó- művészetünk és zenepedagógiánk nagyjai között lenne helye. Pedig akik ismerik az ó szerteágazó tevékenységét, azok tudják, hogy e kamarazenekar csupán egy életmű betetőzése. A szerda esti hangversenyt is nagy odaadással, fiatalos lendülettel vezényelte Sándor Frigyes. Szesztay Zsolt bizottság és a kormány tagjaihoz. Megkövetelte, hogy mindenki személyesen írja alá a borítékot, hogy hány ó'a, hány perckor kapta meg a kül deményt. Ha levelet hoztunk, Lenin azonnal felbontotta és a borítékot be- idegzett mozdulattal a fény felé tartotta, nem marad-te benne valami. Vlagyimir lljics rendszerető ember volt és tőlünk is ezt követelte. Dolgozószobájában, íróasztalán mindiq rend volt. Ha bármit kért, soha nem mulasztotta el hozzátenni: „Legyen szíves, intézze el!" S ha valamit elintéztünk, amit ránk bízott, mindig megköszönte. Mi továbbítottuk Leninnek a szikratávírón érkezett üzeneteket a polgár- hóbortban aratott győzelmekről, a nagy városok ellátásáról, o vasút mun- káiá-éh a tűzifa kitermelésről, szállításról. Lenin rendkívül nagy figyelemmel olvasta ezeket a táviratokat, kü- 'önö*?n a frontéi érkezett ielentése- bet. V'~~-m:r |l;:cs se1' idő* szentelt *.-c»'— Soron kV'l fogad'-g a frontokról érkezett parancsnokokat. Velünk, munkatársaival idősebb barátként viselkedett. Mindig segítőkész A Lahti Képzőművészeti Kamara ‘ kiállítása a Technika Házában Régi tervünk a Művészház felépítése. Effélék ma már Finnország legtöbb nagyvárosban léteznek, jelentős mértékben megkönnyítve a képzőművészek és művészettörténészek műterem és lakásgondjait. Most épül Lahtiban a 6 műtermes lakást magában foglaló Művészház, amelyben reméljük nem is sokára a most megismert pécsi fiatal művészeket is vendégül láthatjuk. Természetesen ugyanebben az épületben kap helyet a Kamara adminisztrációs irodája, a hivatali helyiségek, valamint egy 110 négyzetméteres kiállítási terem is. Az épület használatba vétele A Kamara tevékenységi körébe kiállítások rendezése, képzőművészek szociális helyzetének javítása, a kapcsolat fenntartása finnországi és külföldi művészekkel — tartozik. Lahtí Idegenforgalmi központja Mukkula. Itt rendezte Kamaránk 1971 nyarán eddig legjelentősebb eseményét, az úgynevezett „Park Kiállítást”, amivel egy időben egy öreg malomépületben is bemutattuk alkotásainkat E nyári kiállításaink általában tematikus jellegűek, 1971-ben a „Kísérletező művészet” olykor szélsőséges megoldásai Is szerepet kaptak a mukkula! ligetekben. Ezekhez a kiállításokhoz zenei és színházi események is kapcsolódtak, olykor beat-koncert. Nem volt ritka az ezer látogatót meghaladó létszám sem. A Kamara tagjai közül többen von zódnak a modem kifejezésmódok új anyaga! iránt, így a hagyományos alkotásmódokkal párhuzamosan ezek a legújabb törekvések; a pop, q kineR égóta várt eseménye Pécs képzőművészeti életének a finnországi testvérváros, Lahti művészeinek csoportos kiállítása. A ma nyíló kiállításon a Lahti Képzőművészeti Kamara tagsága 33 festménnyel, 24 grafikai lappal, 12 szoborral és három egyéb kompozícióval mutatkozik be Pécs város közönségének. A kiállítás rendezője a Janus Pannonius Múzeum művészettörténészének, Aknai Tamásnak segítségével Kaija Ikövalko és a Kamara titkára, Matti Koskeia. A kiállítást Matti Ingman, a Finn Köztársaság magyarországi nagykövete nyitja meg. A lahtl Képzőművészet! Kamara tagjai at 1971. nyári mukkula! kiállításon Lahtiban a szervezet minden évben megrendezi hagyományos évi kiállítását, s mivel Lahtl közelében. Mesélő nyaraláközpontban is van a kamarának egy kisméretű bemutató terme, ilyen módon tehetőség van kisebb méretű egyéni kiállítások megrendezésére. is. hathatósan fogja segíteni képzőművészeink életét. Az építkezési költségek nagyrészét Lahti város és a finn állam fedezi, de g Kamgra is hathatósan hozzájárul a mielőbbi megvalósulás érdekében. Mindannyian reméljük, hogy ebben az évben felépül ez a Művészház és használatba vehetjük. A pécsi kiállítás a szervezet második külföldi kiállítása. Ezt megelőzően Svédországban mutatkoztak be műveikkel. A Lahti Képzőművészeti Kamara 1954-ben alakult, tagjainak száma 48. A tagságnak mintegy fele hivatásos képzőművész, vagy legalábbis a képzőművészettel szoros kapcsolatban álló munkahelyen tevékenykedik. A Kamara megalakulása élőt egy klub tömörítette Lahtl képzőművészeit, a Kamara lényegileg ennek a klubnak a tagságából alakult, bizonyos mértékben szükségszerű szakmai okok következtében. tikai, optikai stb. ágazatok is méltó fórumot kapnak. A Kamara Finnország más városaiban is rendezett tagjai számára kiállítást, legutóbb például Tamperében, az ottani Képzőművészeti Múzeumban. Arató Károly: Tagságunk igen tevékeny. Helsinkiben, a fővárosban valgmennyiőnknek volt kiállítása, több tagunknak külföldön is. Rendszeresen résztveszünk a hazai kollektív kiállításokon is. Fenn a teraszon ketten ülnek... Fenn a teraszon ketten ülnek. Nézik a kottát Hegedülnek. Komolyan fénylő barkójuk felett a zene lassú papirkigyéja tekereg. Szombat van - talán. A kanoséban rózsaszál. Egykedvű rózsa - se nem lobog, se nem zihál. Az égbolt tiszta, üres és magas, tompakék, kemény, olyan, mint a vas. Néha madár húz el szárnyai alatt, de leejti szárnyát és mozdulatlan ott marad. Önerdők távol, az erdők mögött hegyek, mészfehér utak és karikázó gyerekek. Hegedühangok indaként egymásba fonódva — egy sötetszemü lány hallgatja órák óta ajtaja előtt, szájában szalmaszál. Hullámzik, mint a víz. Szemét lehunyva áll. Fenn a teraszon ketten pinák. Álluk alá szorítják a hegedűket. Kígyóinak a lámpák - a map diszkosza elröpül. Nyugtalan oroszlán kering a csendélet körüL Lahti városa hathatósan támogatja a képzőművészetet E vonatkozásban külön is kiemelendő az az ösztöndíj, amelyet a város alapított, s amely őszszegében azonos az állami ösztöndíjjal, vagyis egy művész számára egy esztendőn keresztül gondtalan munkakörülményeket biztosít De támogatja a város a Kamgra kiállítási tevékenységét is, a művészeket vásárlásokkal segíti, mégpedig a Városi Modern Múzeum számára történő vásárlásokkal. A Kamara jelenlegi vezetősége — Jormä Karden elnök, Ritva Leinonen és jómagam igyekszünk egészséges, jó szellemben Irányítani a munkát, terveinket mindenkor megtárgyaljuk a tagság teljességével. Életünkről vall a Technika Házában megrendezett kiállítás, amelyet most a pécsi közönségnek átadunk. Matti Koskeia festőművész (Fordította Szász Levente) T volt, ha bármelyikünk nem értett valamit. Vlagyimir lljics sokszor féléjszakákat bent dolgozott irodájában. Elmenetele előtt mindig beköszönt hozzánk: „Pihenni mentem, jó éjszakát”. Ilyenkor elcsendesedett a munka és egyikünk lepihent a Lenin szobájában lévő díványon. Előfordult, hogy Lenin visszajött, elnézést kért a zavarásért, magához vette a szükséges iratokat és — pihenjenek csak — szavakkal visszament lakásába. Lenin utasítására aztán egy pihenő szobát is berendeztek nekünk. Lenin a folyosó végén lakott. Előfordult, hogy valamit otthon felejtett, olyankor odaadta a kulcsot és kérte, hogy hozzuk el a megfelelő könyvet, iratot. Ha Naqyezsda Kans’- tantyinovna beteg volt, vagy pihent, mindig felhívta erre a figyelmet és kérte, csendben menjünk be, ne za- zarjuk őt, Egyszer, amikor éjszakai ügyeletes voltam, az egész épületben feiberreg- tek a csengők, a Kreml udvaráról pedig, ahol a Központi Végrehajtó Bizottság iskolája volt, zaj, rohanó léptek zaja hallatszott. Ijedten kiszaladtam a folyosóra, hogy megtudjam, mi történt. Az ör azt mondta, riadó van, senki sem járhat a Kremlben. Visszamentem a szobámba és riadtan néztem ki az ablakon. Hirtelen éreztem, hogy valaki a vállaltira tette a kezét. Lenin volt. — Megijedt? — kérdezte, majd elmondta, hogy próbariadót rendeltek el, így ellenőrzik a Kreml őrségének készenlétét. Vlagyimir lljics az ablakból elégedetten figyelte, hogy minden rendben zajlptt le. Vlagyimir lljics nagyon figyelmes volt munkatársaihoz. Amikor például megtudta, hogy az egyik telefonkezelőnk a kimerültségtől megbetegedett, személyesen intézkedett, hogy szanatóriumba utalják. Máskor arra volt gondja, hogy egyik kolléganőnk gyermekét elhelyezzék óvodában. A kronstadti lázadás napjaiban Lenin- egyik éjszaka nagyon későn tért pihenni. Alighogy elment dgtgozó szobájából, jelentkezett a Forradalmi Katonatanács ügyeletese és közölte: rövid idő múlva sürgős táviratot küldenek. Én voltam az ügyeletes, és — mint máskor is tettük, amikor nem akartuk Lenint zavarni — felhívtam a bátyját, Dmitrij lljicset (ő akkor nálunk lakott) és elmondtam a Leninnek szóló üzenetet. Két perc sem telt el, amikor Vlagyimir lljics felhívott és idegesen kérdezte, miért nem viszem a táviratot, Szerencsére az hamar megérkezett és már szaladtam is vele hozzá. Másnap reqgel első dolga volt, hogy elnézést kérjen esti türelmetlenségéért. 1922-ben Lenin többször betegeskedett: jelentkezett az 1918-as merénylet hatása. Mind gyakrabban utaz"“ ki Gorkijba és mind hosszabb időt töltött ott. Gorkijba továbbítottunk minden levelet, táviratot, újságot. Az orvosok tilalma ellenére Vlagyimir lljics időnként bejött a Kremlbe. Utoliára 1922. december 12-én lárt az irodájában. 1923. októbe- 13-án kérte, hogy gépkocsin hozzák be Gorkijból és váratlanul megjelent a Kremlben. Akkor láttam utoljára életben. 1924. jaTiuár 22-én vettünk végső búcsút tőle. ESRffl FILM, MUZSIKA SZÍNHÁZ Különösebben megrázó vagy vér- forraló műsorokat nem láttunk a hátén, legfeljebb az Almássy Zsuzsi helyezése körüli bonyodalmak és bizonytalankodások borzolták szombaton a kedélyeket. Végül is nem nagy lelkesedéssel térhettünk nyugovóra. Pedig a közvetítés előtt egy temperamentumos amerikai musical-filmmel igyekezett □ televízió hangulatot teremteni. A Makrancos hölgy aprópénzre váltott, zenésített változatát drámatörté- net és dramaturgia-tudós barátom társaságában élvezhettem, aki kitűnően ismeri a klasszikusok ilyesféle metamorfózisának minden csínját-bínját, egész masinériáját, aki következésképpen sorra megjósolta az összes váratlan fordulatot, prognózist adott a szereplők mégoly lehetetlennek tűnő, villámgyors lelki változásairól, a többször megjelenő szamár funkciójáról, s ilyképpen a film szórakoztató kulisszája volt csupán egy szombat esti társasági beszélgetésnek. A társaságban jelenlévő hölgyek — ősi szokás szerint — a képernyőn megjelenő hölgyek kritikái elemzésére koncentrálták figyelmüket, melynek eredményei y ugyancsak ősi szokás szerint —- erősen különböztek a társaságban jelenlévő férfiak hasonló tárgyú megjegyzéseitől. Nemre való tekintet nélkül megegyeztek viszont a vélemények a táncbetétek magas technikai színvonaláról. Ily épületes tanulságokká! szolgálhat Iám a Csókolj meg, Kqtám! a mai tévénéző dolgozók hétvégi pihenőjében. * Vasárnap este lehetett látni a Muzsikáló városok sorozat Bécsről szóló befejező adását. A műsor némileg csüggesztően hatott. Az egészre valami falsra sikerült ünnepélyesség, erőltetett emelkedettség nyomta rá a bélyegét. Ezt alapozta meg a narrátorszöveg, ezt sugallta az elhibázott felfogású narráció, a díszletek és a kosztümök egyaránt. Az egyébként Ígért tehetséges, kedves és vonzó Pap Éva helyenként csaknem a nevetségességig érzelmesítette a szöveget, . s bizony az innen onnan összevagdosott, kopott vagy kevésbé kopott zenei betétek se keltettek jó benyomást Különösen feltűnő a műsor rossz felfogása és szegényessége, ha arrq gondolunk, hogy a nézők nemrég láthatták a Bernstein-sorozatban a Bécsj Filharmonikusokat köszöntő kitűnő adást, s niég inkább qz alig két héttel korábban Becsből sugárzott koncertet Bernstein korszerű módszere és népszerűsítő stílusa mellett óhgtqtlanul avultnak hat az érzelmes felfogás, s az azonos zenekarok egységes hatású műsora mellett előnytelen a több zenekartól idézett illusztráció-sorozat. Lehetséges, hogy g vázolt műsorkörnyezet zavqró hatása nélkül nerrt lett volna olyan feltűnő az összeállítás gyengesége. Az átfogó igény, a szükségszerűen csak rövid idézetekre szorítkozó szerkezet több mentő érvet szolgáltatott volna. A műsorrkömyeze- tet azonban, úgy látszik, érdemes figyelembe venni . , . * A több kritikus szerint általában langyos műsorú szerdán jelentkezett a Színházi album ez évi első adása. Az elmúlt évben már emlegettem, hogy az albumszerű műfai nem a legszerencsésebb a televízióban, hiszen szükségszerűen visszafelé tekintő jellegű s emellett nem feltétele a kommentálás, még kevésbé a vita. Emellett a nagyon szimoatikus dr. Vcvadi György finom modora még inkább szelídítette ézt a műsort. A szerdai adásban már két műsorvezető is szerepelt, dr, Váradi György mellé csatlakozott a tempera mentu- mosobb Molnár Gál Péter is, ö műsor azonban nem sokat élénkült. A hazai és külföldi rendezőknek feltett körkérdés jó ötlet, de e’ég ál!a'ános ahhoz, hogy könnyedén me"á lehessen beszélni. A válaszra felkért -endezők névsora impozáns, a mellébeszélés vagy keveset mondás azonban nem maradt el. A legjobban vil_ e "i’t megoldás Csehov Sirálya V"önböző eladásainak összehasonTája volt s tetszettek az előadásokból bemutatott részletek is. Vá'tozatlanul az az érzésem, hogy — album ide c'koda — ‘öbb műsorvezetői komme-", ra lenne szükség, s vállalni ke’tene itt-ott az állásfoglalás kockázatát... Szederkényi Ervin 4 1
