Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
8 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. Január 22. Ifjúság, társadalom Közgazdasági panoráma Bravo és Bravó A címben ismételtkétszeres bravó nem a helyeslés szava, hanem ami alább következik, éppen az ellenkezője. Mindkettő a csalódás, a kiábrándulás, az erkölcsi zsákutca jelképe, amelyet a nyugati ifjúság különböző rétegei szenvednek el. A „FIRST CAV" TORKIG VAN Helyszín: Dél Vietnam, a Kambodzsai hatói közelében lévő Tay Ninh városka mellett. A'támaszpont hosszabb ideje a Viet Cong rakétáinak és aknavetőinek tüzéberi volt. Október 9-én Cronin százados az első légi szállítású lovashadosztály első zászlóaljának biavo nevű különítmény-parancsnoka parancsot adott embereinek, hogy létesítsenek akadálycsapdákat a „Béke" nevezetű tüzérségi támaszpont előterében. (A lovashadosztály eredetileg még az amerikai függetlenségi háborúban ala kult, és hagyománytiszteletből megtartotta a nevét.) A parancs után kisvártatva Cloud őrmester jön visszafelé és izgatottan jelenti: — Nem akarnak menni Sir. Azt mondják, ez először is törvénytelen, másodszor egyenlő az öngyilkossággal. Cronin megismétli a parancsot, de nem valami határozottan, mert maga se volt biztos abban, hogy nem az embereknek van-é igazuk. Az ügy John G. Hillhez, a hadosztály parancsnokához került, akinek kínos lett volna ebből egy zendülés ügyet csinálni — féltve a hadosztály jóhírét. De ugyanebben az órában érkezik helikopteren a Béke támaszpontra Richard Boyle a Ramparts nevű amerikai képes magazin tudósítója. Boyle megneszeli az ügyet és a legénység 54 tagja által aláírt levelet visz Edward Kennedynek és a Kongresszusnak. A levél aláírói törvénytelennek minősítik azokat a parancsokat, amelyek aktív, támadó feladatokat bíznak rájuk, hivatkozva arra, hogy Nixon szerint „védelmi feladatokat” kell Vietnamban ellátniuk. A Firsrt Cav. és a vezérkar, hogy a további botrányokat elkerülje nem csinál „ügyet”, hanem ad acta teszi a zendülésről szóló jegyzőkönyveket Hanem a katonák folytatják. Hamarosan a „Charlie" támaszponton történt hasonló, a 17. szélességi fok mellett. Itt megtagadják, hogy járőrbe menjenek. Ezután a 9. számú műútnál, amely Laosz felé vezet, történik hasonló eset. Az egyik páncélozott jármű megsérül. Az emberek azonban visszautasítják, hogy elhagyják fedezékeiket az aknatűzben. Az' egyik felszólított katona kijelenti: „Senki nem akarja megöletni magát egy halom ócskavasért ...” Az októberi ügyek óta a First Cav. több egységénél, ha lehet elkerülik a nyílt parancsokat. „Javasolnak” és „megvitatnak”. A marijuana nevű kábítószer fogyasztását pedig hallgatólagosan engedélyezik. Több amerikai tábornok nyíltan hangoztatja: ez a hóború méreg az amerikai hadsereg testében. (Paris Match nyomán) BRAVO HÉTSZÁZEZER PÉLDÁNYBAN „Németország legnagyobb folyóirata - fiatalok számára”. Így mutatja be a borítólap 4. oldalán a 700 000 példányszómban megjelenő Bravo című képesújságot. A Bravo eddig sértetienü1 túlélte az ifjúság számára megjelentetett kommerciális szórakoztató lapok valamennyi válságát, habár a piacot fokozott mértékben szólj- ják meg a külföldi nyomdatermékek (Melody Maker, Muziel Express, a Pop, a Teenbeat, stb.). Ezeknek a lapoknak a létét az olvasóknak a íogyasztási ipar iránt megnyilvánuló érdeklődése biztosítja. A cikkek felépítésének, stílusának és sorrendjének jellege az egyes pop folyóiratokban alig tér el egymástól. Pszichológiai ravaszsággal használják ki a fiatalok szépségkultuszát. A lapban felmagasztalnak soványítószereket, bórtisztítószereket, kenőcsöket, stb. Ugyanúgy, mint a folyóirat többi részében, ezeken az oldalakon is probléma- mentes világgal hitegetik az olvasót. . Egyik, vagy másik csodaszer megvásárlása esetén vele együtt adják a szerelemben és a társadalomban elérhető sikert. A po-folyóiratokat az első oldaltól az utolsóig egységesen programozzák. A novellák és folytatásos regények is hiánytalanul beillenek ugyanabba a klisébe. Mindegyiknek azonos a tartalmi szerkezete. Például a fiatal lány, aki kalandokat keresve rossz emberek közé keveredik, de a jó emberek megvédik. Némi szerelmi zűrzavar után bekövetkezik a happy end. A bemutatott világ, amelyet látszólag a valóságból merítettek, klisék sorozata: Nagyváros, repülőtér, éjszakai lokál világvárosi szálloda, suhanó autók, stb. Az em- bereket_ minden további nélkül be lehet osztani a jók és a rosszak csoportjába. Amit a képek elhitetnek,^ a sztárok megerősítenek, a reklámok megígérnek, ugyanezt sugalmazzák a regények és novellák is: az erényes elnyeri jutalmát, aki pedig letér az erény útjáról, az a büntetését. A riportokban nem az információ a fontos, hanem egy kissé erotikus, ínycsiklandozó izgajorn. A Bravó mentalitása egy nyárspoigár lapé, amely úgy tünteti fel marját mintha progresszív, az ifjúságot megértő folyóirat lenne. (Basier Nachrichten) Az acélgyárosok iide'cnyomasa Japán Ebben az évben életbelépett az a megállapodás, amelyet heves viták után követtek a nyugatnémet, angol, francia és olasz acélgyárak, valamint a Benelux államok a japán konszernekkel. A megállapodás Japán európai terjeszkedésének megzabolázását célozza. Már a feltételek is mutatják mitől félnek és mit kívánnak a dekon- juktúrától tartó európai acélmonopóliumok. A szerződés főbb pontja i: 1. Három évig limitálni a termelést 2. 1 millió 250 ezer tonnában megállapítani az 1972. évi japán kvótát a hét európai ország piacán. (Ez 35 százalékkal kevesebb, mint az előző évi.) 3. Az 1973. és 1974. évi kvótákat az acélpiac helyzetéhez kell igazítani. 4. A japánok kötelezik magukat, hogy nem gyakorolnak nyomást és nem támasztanak zavart az európai acélpiacon. Egymillióról dollárért földgázt vesz az USA a Szovjetuniótól? Maurice Stans amerikai kereskedelmi államtitkár szerint, aki nemrégen a Szovjetunióban járt, lehetséges lenne egymil- liárd értékű földgázt vásárolni a Szovjetunióban. Ugyanezen források szerint tanulmányozzák azt a lehetőséget, hogy amerikai vállalatok részt vesznek szovjet földgázmezők hasznosításában, és egy speciális kikötő létesítésében, ahonnan folyékony állapotban lehetne a földgázt szállítani. Az USA mindezt „a realitás érzék birtokában kívánja megfontolni”. A Panoráma bemutatja: Kicsoda Heinz Alberf Kissinger? Eszmék a Fehér Ház alagsorából John Stuart Midről mondta Marx, hogy alföldi országában a dombok is hegyeknek tűnnek. Vagyis, hog^ szellemi nagyokban szegény környezetben közepes tehetség is zseninek látszik. Henry Kissin- gerrel, Nixon elnök nemzetbiztonsági tanácsadójával kapcsolatban idézi a francia Nouvel Observateur ezt a marxi hasonlatot, mondván, hogy Kissinger csak azért tűnik zseninek, mert Nixon környezetében — a rossz nyelvek szerint — ritka a tehetség. Tény azonban, hogy Kissinger a Fehér Házban amolyan szürke eminenciás szerepet kezd betölteni és nem Rogers külügyminisztert, hanem őt tartják az amerikai külpolitika valódi irányítójának. Ilyen állításokra okot szolgáltat az a kulcsszerep is, amelyet Kissinger láthatóan világpolitikai jellegű döntések kidolgozásában folytat. Ő készítette elő titkos tárgyalásokon Nixon kínai útját, és koordináló szerepe volt az indiai—pakisztáni konfliktus kapcsán kialakított amerikai katonai és politikai reagálásban, s mindenki tudja, hogy a jelenlegi amerikai katonai doktrína is Kissinger stratégiai elméleteit veszi alapul. Ez a negyvenkilenc éves, német származású emigráns a Harvard professzora volt, amikor megjelentette A nukleáris fegyverek és a külpolitika című könyvét. E könyv segítette Kennedyt, hogy az eiserihoweri „masszív megtorlás” nukleáris stratégiája helyett kidolgozza, és hivatalos rangra emelje a „rugalmas visszavágás” stratégiáját. Ugyancsak nagy hatással volt a hivatalos amerikai stratégiai és külpolitikai gondolkozás alakítására az 1960- ban megjelent „A választás szükségessége" az 19.55-ben közreadott „Nehéz szövetség", és „Az amerikai külpolitika" (1969). Kissinger volt a tulajdonképpeni szellemi atyja a „vietnamizálás” stratégiájának is, amely a jelenlegi kormányzat számára siker esetén kibúvóval kellett volna hogy szolgáljon a valódi megoldás helyett. De ki ez a Kissinger, aki ma egyike a legtöbbet vitatott politikai személyiségeknek, aki a Fehér Ház alagsorában beKépűnkön: Kissinger a Kínai-falnál rendezett irodájában kezében tartja az USA nemzetbiztonsági ügyeit, s nélküle nem zajlik le igazán fontos tárgyalás. Henry Kissinger eredeti neve Heinz Albert Kissinger 1923-ban született a németországi Fürth városkában. Apja egy leányiíceum tanára, s a család u hitleri fajüldözések miatt kénytelen menekülni — előbb Angliába, majd az USA-bd. A háború alatt Kissinger belép a hadseregbe, ahol őrmesteri rangot kap és a kém- elhárításban tevékenykedik, mint a germanisztika szakértője. A fiatalember, aki korábban nem táplált más vágyat, minthogy könyvelő legyen, a háborúban közel kerül a fontos eseményekhez, először mint a 84. hadosztály parancsnokának tolmácsa, később önálló beosztásban. A háború után elnyeri New-York állam ösztöndíját, majd Harvardra kerül. Itt William Yandel Elliot-nak, a politikai fakultások „mandarinjának" hatása alatt áll. Tanulmányait egy háromszázötven oldalas diplomamunkával fejezi be Spengler, Toynbee és Kant filozófiájáról „A történelmi érzék" címmel, Kissinger, Rockefeller felfedezettje: S hozza össze Nixonnal, akiről ekkor még azt mondja: „Nem méltó arra, hogy elnök legyen". Amikor Nixon meghívja tanácsadóul, habozik, de a harvardi ken- nedysták, mint Galbraith, Schlesinger, Yarmolinsky bátorítják. Amióta azonban elfoglalta helyét Nixon mellett, az elnök példátlan módon bevonja őt a döntések előkészítésébe, noha hivatalosan egyetlen alkotmányos testületnek se tagja. A „nixonológusok” kiszámították, hogy Kissinger tölt naponta legtöbb időt négyszemközt az elnökkel. Többet, mint bármely minisztere vagy tábornoka: napi kilencven percet. Ez több, mint amennyit féltékenység nélkül el lehet viselni, s Kissinger professzor nem az évi 42 500 dollár évi fizetése miatt vált ki Irigységet, hanem a befolyása következtében, amely egyáltalán nincs arányban funkciójával. Beszélik, hogy amikor excellenciája Domingo Santa Maria, egyik délamerikai ország nagykövete búcsúkihallgatásra jelentkezett az elnöknél, a Fehér Ház elnöki hivatala sajnálkozva válaszolta, hogy a kihallgatást az elnök előjegyzési naptára nem engedi meg. Ezután a nagykövet Kissingernél jelentkezett. így aztán kollégái a Fehér Házban rosszmá- júan jegyzik meg: „Kissinger a protokollban közvetlenül isten után következik”. N'xon letűnése után azonban nem jósolnak neki nagy karriert, mert „túl közéi volt a naphoz". Valószínűleg visz- sza kellene mennie Harvard egyetemi katedrájára. Tény .azonban, hogy Kissinger a modern imperialista macchiavellizmus figyelemreméltó képződménye, s szerepe van néhány fontos világfejleményben. Ez a vidám, nevető amerikai tiszt több száz asszony és gyermek meggyilkolásában vett részt Tettének kegyetlensége csak a nácik által elkövetett emberiségellenes bűnökhöz mérhető. A dél-vietnami My Lai faluból, ahol különítményét vezette, csak üszők és hamu maradt, de az utánuk jövő buldózerek, még azt is felszántották. Még az amerikai vádirat szerint is sa- játkezüleg gyilkolt meg 22 asz- szonyt és gyermeket. Életfogytig tartó büntetését Nixon felfüggesztette, csak az ezt köve tő világfelháborodás után csukták be ismét a Fort Banning börtönbe. Ez a képe az amerikai Esquire című folyóirat borítólapján jelent meg. Profumo csendben visszatér Egy királynői kézfogás és Profumá, voll angol hadügyminiszter újból szalonképes ember. Nyolc évvel ezelőtt szellőztették a lapok az angol hadügyminiszter erkölcsbotrányát Christine Keiler call-girl-lei, amely végülis Profumá bukásához vezetett. A csendben eltöltött nyolc évet Profumá „szociális munkának” szentelte, s képünk is azt ábrázolja, amint éppen az Attlee alapítvány egyik szociális otthonának avatása alkalmával fogadja II. Erzsébet angol királynőt az intézet kapujában, Az intézet, nem tudni milyen emlékeket ébreszt benne: kábítószer-élvezők, megrögzött alkoholisták és bűnözök reha- bilitását szolgálja. Akar ön enni „Bőségszaru Kertjét"? Az új Nagelből megtudja, hogy melyik troli megy a nyári polo« tóhoz Nagel, a híres francia—svájci útikalauz kiadó, javított, új kiadásban jelentette meg Kína;- könyvét Az egyébként pontos és minden részletre kiterjedő Nagel könyv először 1904-ben jelent meg, s időről időre bővítették. Utoljára 1964-ben készítettek javított kiadást, de mivel azóta semmiféle turisztikai lehetőség nem volt, s arra se volt mód, hogy Nagelék utazást tegyenek, a Kínában járó vendég a régi Nagel könyvekre volt utalva. Az 1568 oldalas zsebkönyv formátumú kalauzt használták az utóbbi években, a kínai külügyminisztérium vendégeiként Dél-Kínába látogató külföldi tudósítói csoportok is. 1964-ben, amikor Franciaország felvette a diplomáciai kapcsolatokat a népi Kínával, húsz egyetemi hallgatóból és ötven professzorból álló csoport utazott az országba. Ők kérték fel Marcel Girard-ot, a követség sajtóattaséját, hogy vallalja a könyv ismételt felújítását A régi Nagel ugyanolyan pontossággal tájékoztatott, mint az olaszországi, vagy franciaországi útikalauzok. Például „Man Dántól délnyugatra, vonattal lehet elérni a nagy olajvidéket Fen- Fenget, ahol egymástól ötven kilométerre található a buddhista szobrászat két emlékmű- csoportja, különösen a Siang Tang hegység barlangjaiban”. Az új kiadás részletességében minden eddigit meghalad. A csatolt várostérképhez mellékelt szöveg például közli, hogy mit melyik trollibusszal közelíthet meg a látogató, és mely objektumok megtekintése megengedett. Az .ínyenceket pedig figyelmezteti, ne mulasszák el felkeresni a híres éttermeket „pekingi kacsát" enni, vagy a „Bőségszaru Kertje" nevű különlegességet közli az árakat is és megjegyzi, hogy egy raffináltan ínyenc vacsora 12—15 Yuanba kerül, de már 1—2 Yuanért is kitűnő vacsorát kaphat. Kissingernek, Nixon nemzetbiztonsági tanácsadójának pekingi látogatása óta a nagy nyugati utazási ügynökségek komolyan számolnak egy Kínába irányuló tömeges turistaforgalom lehetőségeivel. Ennek reményében jelent meg a Nagel új kiadása is. A borbély bunkert vásárol Különös ötlete támadt egy párizsi fodrásznak, mert 13 ezer frankért megvásárolta a Magl- not-vonal egyik beton-kazamatáját. Még nem nyilatkozott, hogy mit szándékszik tenni vele. Mint hírlik azonban, nem ő az egyetlen vásárló, hanem sok német érdeklődik az árverésre bocsátott néhai betonerődök iránt. Náluk legalább érthető. A volt hitleri hadsereg tagjai, akiket személyes emlékek fűznek ehhez az erődítmény rend szerhez, legalább hazavihe- tik és kertjükben felá'iíttatkat'ák a saját kiserődüket, s azt akkor foglalják el, amikor nekik tetszik. De mit csinálhat vele egy párizsi figaró? Az oldalt összeállította: Rózsa László 1 A Ez történt a világban Amikor a tömeggyilkos csoportképet csináltat
