Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-15 / 12. szám
6 DUNANTŰLIiNAPLÖ 1972. jonuAr IS PÓDIUM SMÉT AUSZTRIÁBAN. Dötömböző Géza és zenekara ismét Ausztriába utazott. A bécsi Collégium Hungaricum közönségének játszanak, majd Grazba utaznak, hogy fellépjenek az ottani hagyományos magyar bálon. Velük együtt szerepelnek Bodza Klári és Győri Szabó József énekesek is. BEUGRÁS. Vári Éva bokája kificamodott. A művésznő helyett négyórás felkészüléssel Sólyom Kati ugrott be a MontHetven tanú Szakértői vélemények, bizonyítékok egy emberölésről Négy és hat a villanyrendőrnél Lapunkban hírül adtuk, hogy Kiss Rózsa bírósági nyugdíjast 1971. október 18-án lakásán, Pécsett a Pélmonostor u. 24. sz. alatt megölték. A tettes a holttestet feldarabolta, majd megkísérelte elégetni. A holttestre a pincében gázolajat öntött, majd mikor az elégetés nem sikerült, a hullarészeket a kútba dobálta. A borzalmas tett elkövetésének gyanúja Kiss Rózsa eltartójára, Molnár Gézánéra terelődött. A vizsgálat lényegében befejeződött. martre-i ibolya Ninon szerepébe. s megmentette a mozsqói előadást - szerdán este. (Képűnk: Sáhom Katalin.) VERDI; REQUIEM-című művét adják elő január 24-én a budapesti Erkel Színházban Németh Aliznak, a Pécsi Nemzeti Színház szopránénekesnőjének felléptével. Az előadást hat ország televízióállomásai veszik át * ÓIRA - TÁJ. A Pécsi Nemzeti Színház ismét tart tájelőadásokat. - Kálmán Imre: Montmartre-! ibolya című operettje mellett - amely egyébként a hetvenötödik előadáshpz közeledik — jövő hónapban Örkény István: Macskajáték című darabját is elviszik a baranyai tájelőadásokra. Kegyetlen apáca 16«« : £gy római bíróság csütörtökön börtönbüntetésre ítélt egy apácát, ami- ért kegyetlenkedett a gondjaira bison árvákká!. Maria Diletta Pagüu- «•» « Kóma melletti Santa Rita intó sót alapítója és igazgatónője a vád képviselője szerint ütötte és éheztette • gyerekeket, és amikor azok már haldokoltak, nem engedélyezte, hogy ervos vizsgálja meg őket. A vizsgálat során IS gyermek holttestét exhumálták, végeredményben azonban a bíróság nem tette közvetlenül felelőssé az apácát a növendékek haláláért. Az ügyész eredetileg 24 év börtönbüntetést kért, a biróság azonban még az eredetileg kiszabott 56 hónapból is elengedett 24-et. A ‘vizsgálati fogság beszámításává! a brutális főnöknő már jövőre szabadul. A jegyzőkönyveket, a szakértők véleményeit, a tanúk vallomásait, fényképeket tartalmazó dosszié súlya több kiló. Már ez a tény is azt bizonyítja, hogy o rendőrségi vizsgálat minden részletre kiterjedt, a lehető legkörültekintőbb volt. A vizsgálat sok ága közül most csak a legjelentősebbekről szólunk annak bizonyítására, hogy egy ember- ölés bűntettének egyrészt a személyazonosság megállapítása másrészt a tettest terhelő bizonyítékok felkutatása milyen alapos munkát igényel. A SZEMÉLYAZONOSSÁG A rendőrség először arra a kérdésre keresett választ, hogy valóban Kiss Rózsa holttestét találták-e meg. A személyazo nosság megállapításáért a pécsi Igazságügyi Orvostani Intézetben szakértői bizottság kezdte meg munkáját. Megállapították többek között, hogy Kiss Rózsát évekkel ezelőtt az egyik pécsi klinikán gyógykezelték. A klinikától beszerezték a röntgenleieteket és a gyógykezelés leírását. A röntgenfelvételeket — többek között a koponyáról készült felvételeket is — összefényképezték az Országos Rendőrfókapitányság központi lakcímosztályától beszerzett fényképpel. Ez teljes azonosságot mutatott A klinikai gyógykezeléskor Kiss Rózsa gerincoszlopáról készült röntgenfelvételek is előkerültek. Ez a felvétel a gerincoszlop S alakú görbületét mutatta. A hulla gerincoszlopáról készített felvételen is jól látható ez a görbület. Az alapos vizsgálatról készült jegyzőkönyvben „teljes azonosságot állapítottunk meg" — írják az orvosszakértők. A személyazonosság megállapításán kívül az orvosszakértői bizottság az emberölés elkövetési módjára is választ adott. „Nem természetes halállal halt meg ...“ Az elhunyt magatehetetlen, ágyba nfekvő beteg volt. Az orvosokJ szakértői véleményükben feltételezik, hogy Kiss Rózsát kézzel fojtották meg ... „majd 40-50 fejszecsapással lett feldarabolva”. anyagot tunk". kimutatni nem tudNEM MÉRGEZÉS A rendőrségi vizsgálat igénybe vette az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet szakértőit is annak megállapításáért: válaszoljanak a kérdésre, hogy megmérgezés lehetősége ki- zárt-e? A szakértői vizsgálat megállapítása: „Kiss Rózsa hul- j Iájában semmiféle mérgezőTOZELÉSTECHNIKAI SZAKÉRTŐK Nagyon ritkán történik, hogy egy emberölés bűntettének vi: gálatakor tüzeléstechnikai szakértők véleményét kéri a rendőrség. Most erre is szükség volt. Választ kértek többek között' állapítsák meg az égetés pontos helyét. Mennyi idő volt szükséges, a pince falán talált kormozódás létrejöttéhez? A szakértők megállapítása: „... a pince földje egy darabon barna színezetű, a talaj barnára színeződése az égetés helyét mutatja. A pince lejáratának felső részén a pókháló fekete, ez is égést bizonyít. .." Nyilatkoznak a szakértők arról is, hogy az égetés olajjal történt és körülbelül 2—3 órát vett igénybe, de ez a tüzelési mód nem volt alkalmas arra, hogy a holttest elégjen. Azt is megállapították, hogy körülbelül 15 kiló olajat használtak fel. MIT MONDANAK A VEGYÉSZEK? Az eljárásba bevont vegyész- szakértők laboratóriumi vizsgálatot végeztek. A tetthelyről föld- és korom-mintát vettek. Ezekből ők is megállapították- az égetés gázolajjal, illetve fűtőolajjal történt. „A talajban emberi testből származó zsiradék nyomai fellelhetők" — írják többek között BON JELVIZSGÁLAT Kiss Rózsát a Pécsi Szülészeti Klinikán gyógykezelték évekkel ezelőtt. Az akkori gyógykezeléskor vércsoportját is megvizsgálták. A vércsoportja AB. A megtalált késen, szőnyegen a vércsoportvizsgálat szintén AB vércsoportot mutatott tó. Mindezek bizonyítják: Kiss Rózsáról van szó, az ő holttestét találták meg. Igaz, hogy ez a tény egy pillanatig sem volt kétséges, mégis a törvényesség megköveteli a különböző szakértők hitelt érdemlő megállapításait, nyilatkozatait IRASSZAKÉRTÓ A házkutatás során szerződést, illetve megállapodást ta- ( Iáit a rendőrség. A megállapodás arról szólt, hogy Molnárné megvásárolta a Pélmonostor u. 24. sz. házat Kiss Rózsától 80 ezer forintért A megállapodáson tanúként szereplő két aláírás: az egyik Szabó László, Budapest, RH—I. 205 764, a másik dr. Kocsis József, Budapest, RH—I. 646 815 személyi igazolvány számmal. A rendőrség megállapította, hogy nem létező személyek! Az írásszakértő pedig azt vizsgálta, hogy kitől származnak az aláírások. Véleménye: Málnámé hamisította. ÉPELMÉJŰ-E? A dosszié magában foglalja az igazságügyi elmeszakértők véleményét is: „Molnár Gézá- né nem szenved elmebetegségben, nem gyengeelméjű, arra sem merült fel adat, hogy a cselekmény időpontjában tudatzavarban szenvedett volna” — írják vizsgálatuk összegezésében. BIZONYÍTÉKOK, VALLOMÁSOK A rendőrség kihallgatott mintegy 70 tanút és természetesen Molnár Gézánét is. Egyöntetűen vallják a tanúk, hogy az adott időszakban büdös szagot észleltek a ház közvetlen környékén, egy 14 éves gyerek látta a lángok kicsapódását is a pincéből. Molnárné — még a bűntett felfedezése előtt — járt az SZTK-ban, a kezén keletkezett sebet gyógyítani. Art mondotta, hogy szüretelni volt és az ottani munkák végzésekor ejtett kezén vágott sebet. Rokonainak azt mondotta, hogy munkahelyén sérült meg. A bűntett elkövetésének időpontjában hollétéről nem tud elszámolni — egyetlen tanút sem tud megnevezni, hogy akkor találkozott volna vele. Az SZTK orvosa szerint Molnárné szeme gyulladásban volt, amikor ót felkereste. Molnárné a helyszínen talált késről elismeri, hogy az övé. Idézet a vallomásából: „... 1971. augusztus végén, de már előbb is arra gondoltam, hogy lakásproblémámat úgy oldom meg, hogy Kiss Rózsát megölöm... Október 18-án nála jártam, nyakát mindkét kezemmel megragadtam és egy, másfél percig szorítottam, ahogy tudtam... Hogy hány darabra vágtam, azt nem tudom, de sokba .. A bizonyítékok halmaza, a vizsgálat során tett beismerő vallomás sok kétséget nem hagynak maguk után. Mi természetesen csak arra szorítkozhatunk, hogy némi bepillantást nyújtsunk egy emberölés bűntettének nagy körültekintést igénylő vizsgálatába. Az ítélet kimondásának joga a bíróságé. Garay Ferenc A cím randevút sejtet, pedig ez a kereszteződés — Pécs legforgalmasabb csomópontja - aligha alkalmas találkahelynek. Főként nem ilyen gyakori ködös időben, amikor az alacsony „plafon" úgy lenyomja a torokkaparó smogot, hogy csak fuldokol a jámbor járókelő. Délután négy és hat közötti csúcs- forgalom egyébként meglehetősen érdekes látvány. Első pillantásra csak a megszokott kép tárul az ember elé. Ügy tűnik, mintha megesküdött volna a város valamennyi lakója, hogy márpedig négy és hat között okvetlenül érinti a kereszteződést Nyit a lámpaszerkezet, meglódul az emberfolyam és az autók sora. Aztán zár és ugyanez megismétlődik a Rákóczi út irányába. Autófolyam? Tömeg? No persze, kis város vagyunk s egyetlen zsúfolt csomópontunk semmiképpen sem mérhető London, Párizs, vagy Tokió idegtépő forgalmához, de az is biztos, hogy ott sem fér el több ember ilyen keskeny járdán és úttesten, mint itt. Megnézem az órámat és egy percnyi ideig számolom a jobbról jövő kocsikat. Pontosan! 57 autó. Ellenkező irányból bizonyára ugyanannyi. — Nem unja ezt a tolongást? — Nem. En a gépkocsikat nem számolom — feleli a közlekedési rendőr, akit most helyettesít az elektromos berendezés. - Persze nem gyerekjáték rendszeresen, órákon át szívni a benzin és olajgőzt Éjszaka érzem otthon a torkomban a füstöt Ajkait — ahol már nem fedik egymást — belepte a por és a füst: szürkés, szederjés. Valóban, erre nem is gondoltam: a tudomány már bebizonyította, hogy a városi lakosság mennyi szmogot nyel el átlagban, évenként És a közlekedési rendőrök? Akik éppen a szmogforrás kellős közepén nyelik a port és füstöt „hivatalból”? Komolytalan royal MOTTÓ. Szervezni annyi, hogyha valamit nem tudsz másokkal megcsináltatni, azt hagyjad a fenébe I (Soinmerset Maugham) A Dél-dunántúli Sámán Vállalat- “ nak esedékes volt az évi jelentése. összeült a vezérkar. Ez kiválasztott magából egy albizottságot. Elnöke a bölcs, öreg, régi sámán lett, akinek már sok jelentése porladt jellegtelen sírban. Az új fiú, aki nem volt fiatal csak új, először került bele az öreg, tapasztalt sámánok fontos gyülekezetébe és szurkolt. Szurkolt azért is, mert a titkár felhívta magához és ezt mondotta: — Bízunk bennetek! Minden idők legjobb jelentését most készíthetitek el — és rámutatott az asztalra, ahol tíz. hatalmas, fejenként mintegy másfél kilós dossziécsomag pihent. — Ebben vannak a konkrétumok — intett jelentőségteljesen. összeült az albizottság. Az öreg. tapasztalt elnök segélykérőén nézett az új fiúra és megszólclt: . — Valakinek vállalnia kellene a vezérfonal kidolgozását! Az új fiú rémülten meredt maga elé és szinte anélkül, hogy akarta volna, megszólalt: — Én utazom! De itt van Ragyogó kartárs, aki mindig példaképem volt. Legnagyobb meglepetésre Ragyogó kartárs meg se nyikkant. Csak bólintott. — Ez az ember nem tudja, ml vár tál — néztek a tagok egymásra eT- hűlve. Hisz akinek itt dolgozni kell a legtöbbet, az az leszr aki ezt ösz- szeállítja. A következőkben azonban kiderült, hogy Ragyogó kartársat sem ejtették » fejére. Akiket nem ringattak kőbölcsőben — Majd mindenki Összegyűjti az anyagot és én összesítem! Ez senkinek sem tetszett. Javasolták is: — Majd Ragyogó kartárs összeállítja az egészet és mi azt elmélyed- ten átgondoljuk, és amennyiben szükséges, mindannyian kiegészítünk, hozzáfűzünk, pótolunk. Jó ötletnek látszott mindenki részére, kivéve Ragyogó kartársat. De ő erre is csak bólintott. Elmúlt két hét. A titkár felhívta az új fiút, kezébe nyomta Ragyogó kor- társ elkészített anyagát annyi példányban, amennyi a bizottság tagjainak a száma volt és jelentőségteljesen mondta: — Bízunk bennetek / — Ezután újfent ráveregetett a dossziékra. Az egyeztető ülés összeült. Az elnök elosztotta a papírt, teljesen feleslegesen, mert Ragyogó kartárs már megküldte ezt mindenki számára amúgyis, és megkérdezte, hogy kinek van hozzáfűzni valója? Nagy csönd keletkezeit, amiből csak az derült ki, hogy senki nem erőltette meg magát a saját szempontjai elkészítésével. Az új fiú úgy érezte, hogy Európa szeme rajta és itt, ahol először szerepeit egy tekintélyes bizottságban, neki kel! megszólalnia: — Én úgy gondolom, hogy mindegyikünk neki ront egy vaskos dosz- sziénak, amit a titkárunk elkészített. Egyszerre osztatlan undor áradt fe- 1 léje. Az egyik tagiárs fel is hördült: — Nem értem a kartársat! Én az í előterjesztett remekművet befejezett i egésznek érzem! Legfeljebb a 6ponthoz fűznék hozzá néhány kiegészítést. Fölvisitott a másik Is: — Nem értek egyet a közvetlen előttem szólóval sem, de az azelőttivel még kevésbé! Ehhez a mesterműhöz hozzátenni már semmit sem leheti Legfeljebb a titkárunk színesítheti né- hány konkrétummal. — De kartársaim — esengett az új fiú — épp erről van szól Ez egy jó vezérfonal! Ennek kellene kidomborodni abból a rengeteg tényből, ami a dossziékban van el rejtve I Általános volt a fölzúdulás: — Ragyogó kartárs munkáját nem lehet ócsárolniI Aj: egy mester műi A dosszié-javasló védekezett — Én sem mondok ellent a remekműnek. De hol a rengeteg konkrétum? Azokban a dossziékban, amit majd a kezünkbe veszünk! — Ne emlegesse állandóan a dosz- sziét — zúgtak. A javaslattevő ősszeroskadt és tanácstalanná vált. Maga elé meredt, gyámoltalanul. Egyszerre mindent megértett. Azért még megkockáztatott egy óvatos mondatot : — De akkor ki fogja a dossziékat forgatni? — A titkár — tört ki kórusszerűen mind. — O az, aki arra hivatott! A javaslattevő megnyugodott. Itt senkinek sem jut eszébe dolgozni. Ő új tag, de neki sem kell. Egy pillanatra azért fölmerült benne, hogy <5 elvállalja az összes, feltűnően vaskos dossziét. Egyedül! De mire végig gondolta, máris úgy érezte, hogy szívinfarktust kap. Ezértt amikor megszólalt, & kővetkezőket i mondta: — Be kel! látnom, hogy tévedtem! ! Most már én is úgy látom, hogy ebből semmi sem hiányzik. Azt a néhány élénkítő kis konkrétumot rakja csak bele a titkár! Egyszerre az őt eddig fojtogatóan körülvevő hideg atmoszféra megváltozott. Meleg és otthonos lett. Legfeljebb még valahol a tudat alatt gomolygott a dosszié, a titkár, meg hogy vállalja-e? Á többiek is érezték ezt, mert ilyen hangok hallatszottak: — Ez a bizottság elvégezte már a dolgát! Most a titkárt kell megnyerni! — így az egyik. — ö jobban ért hozzá! — nyugtatta meg magát a másik. — Egyetlen ember, aki ezt ebben a városban tökéletesen meg tudja oldani! — Na, na! Azért őt sem ringatták kőbölcsőben! — aggodalmaskodott az elnök. — Ez így nem jó! Meg kel! neki őszintén modaní, hogy így ha tároztatokl — Hél — sikított fő! az egyik bizottsági tag —, szabadjon felidéznem beszélgetésünk elejét, amikor is éppen Te, szeretett elnökünk javasoltad ezt és mi érett megfontolás után csatlakoztunk, ismétlem, a Te javaslatodhoz. Az elnök arcán látszott, hogy ez a fordulat nem nyerte meg a tetszését. Ha ez nem tetszett, akkor a kővetkező még kevésbé, mikor az oldalánál ülő idősebb tag újabb javaslatot dobott felszínre„ Ezt mondta: i — Ezzel én is egyetértekI Sót azt is célszerűnek látnám, hogy ne valamennyien, hanem szeretett elnökünk egyedül menne föl ezzel az előterjesztéssel és következetesen képviselje ezt az elvet! — Szóval egyedül?! — rikkantott föl az elnök. Végül kompromisszumos javaslat született. Ne egyedül az elnök menjen, hanem kisérje el az előbbi harcos szaktárs, a javaslattevő. A harcos szaktárs eléggé fanyal- gott, de a többség legyőzte. Hátra volt még, hogy megköszönjék az egyetlen valódi dolgozó, Ragyogó kartárs példamutató munkáját. Ragyogó kartárs feje fölött megjelent Simon Templar glóriája, ami nem is oszlott szét mindaddig, míg a dosszié-javasló nem találkozott Ragyogó kartárs elégedetlen ábrázatú titkárnőjével: — Mi a hézag, Gizikéi — A főnökre vagyok mérges! Nem rám lővcsölt egy hatalmas anyagot, hogy állítsam össze. 'Összegürcölhettem vagy 25 oldalt. Mivel az elemzett és felmagasztali remekmű Is 25 oldal volt, semmi kétség nem férhetett hozzá, hogy Ragyogó kartárs feje felett teljesen jogtalanul jelent meg a Templar szóban forgó glóriája. A dolog vége előrelátható volt. A föfterjeszteil jelentés is éppen 25 oldal volt A dossziékat tehát nem háborgatta senki. A titkár se. Ahogy a tanácskozás közepén kiderült már, őt sem ringatták kőbölcsőben. SzőllŐsy Kálmán A szürke emeletes lakóhá ablakait még nyitva sosem lát tam. Talán éjjel szellőztetnél vagy mondjuk eső után. D szinte elképzelhetetlen, hogya bírják elviselni az örökös, mo noton dübörgést Egyszer eg Sallaí utcai ismerősöm at mondta, akkor nem tudott alud ni — hetekig —, amikor végle gesen megszűnt a villamosjára és a nehéz kocsik már nem re zegtették meg az ablakát Mindenki siet és lohol. Leg alábbis úgy tesznek és szitka zódva torpannak meg, amiko a piros lámpa kigyul. Példán ez a három férfi. Már a Baj csy-Zsilinszky utca felől is má sokat félrelökdösve törtettek föl fele, ami mondjuk természete is, ha éppen időben akarna! hazaérni. ZŐId fénynél is leg szívesebben átlósan vágtak vol na át az úttesten, annyira sür gős nekik. Aztán ahogy főiér nek a Napsugár elé, néhán- percig tétováznak, tanakodnak aztán szépen belépnek a presz szóba. A Hal tér felől jönnek a gép kocsik, tilosra vált a lámpa, eg; fehér kis FIAT-kocsi nyikorogvc stoppol, de úgy, hogy az else pár kerék majdnem a zebrá éri. A rendőr ráfütyül a kocs volánjánál ülő barna, bájos nő' re és int kezével, hogy toiassor csak kissé vissza. Aztán a lendór felémfordul, társalgunk, de én látom, hogy a FIAT-os „nacs- csága” a hátratforduló rend őrre kiölti a nyelvét Szép, rózsaszín nyelve van, mint a macskának. — Mit nevet? — kérdi a rendőr. — Ja? Nevetek? Persze. Majd megmondom, ha az a fehéi FIAT elindul. Nem is az a fehér, hanem a másik, az a szürke Skoda, vagy mi ... — mondom zavartan. Bámulom a forgalmat. Aktatáskák, villámzáras irattáskák, j retikülök fehérben, feketében, í pirosban, nylonszatyrok köny- ’ vekkel vagy zöldséggel, kenyérrel, tejföllel és sörökkel. Bundák, iódenkabátok, szürke felöltők, vastag télikabátok, ócska, elnyűtt lebernyegek, csizmák, bundabéléses lábbelik, féiretaposott félcipők, tűsarkok, lópata-sarkú női cipőcsodák. Járművek: ablaksorig sáros-kormos csuklós buszok, tintahalként fekete füst-folyamot okádó nehéz teherkocsi, aztán személykocsik, márkák antennával és,anélkül, az ablakban mütyürökkel és anélkül, első ülésen csinos nőkkel, hátsó ülésen senkivel vagy anyósokkal ... És uramisten, egy biciklista. Türelmesen vár. Mögötte egy elefánt nagyságú kamion üléséről úgy néz le rá a sofőr, mint a büdösbogárra. A melléje suhanó Zsiguliból viszont még csak figyelemre sem méltatják a biciklistát. Szeqénvke. Középkorú férfi, szájából lóg a cigaretta, siltes sapkát visel, hosszú sovány lábán támaszkodva várja a zöld-utat. Aztán megkapja és megugrik a bringával és tenyerével hátrafelé int, hogy: „Csak nyugi-nyugi apuskám, nem kell dudálni...” Megy szép komótosan, kissé lehúzódva az úttest szélére, bölcs nyugalommal. Ráér. A négykerék-tulaj- donosok is pontosan oda fognak eljutni egyszer, ahova ő a két kerékkel . .. Rab Ferenc I k
