Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

t17l Január T3. DUNÁNTÚLI N APLÖ 7 Technika a gyógyászatban Vénrizsgálatok—a gyorsuló idita Látogatás a pécsi Központi Klinikai Laboratóriumban Üj fejezet Mars-kutatásban óra, a Mars—3 viszont 11 nap alatt tesz meg egy fordulatot. A pályák ilyen erősen eltérő volta lehetőséget ad arra, hogy például részletesen elemezzék a Mars- és a Napszél kölcsön­hatását, azáltal, hogy azonos időpillanatokban a bolygótól jelentősen különböző távolsá­gokban mérik a Napszél ada­tait. Ez különben szovjet—fran­cia együttműködés keretében folyó munka, amelynek során francia gyártmányú műszerek is felhasználásra kerültek. A Mars—3 erősen megnyúlt pályaalakjángk két alapvető oka is van. Az egyik ok az, hogy az ebből az egységből útnak indított leszálló rekesz nem volt felszerelve nagyteljesítményű rá­dióadóval és irányító tükör-an­tennával. Célszerűbbnek látszott az a megoldás, hogy a felszíni egység jelzéseit a pályán ma­radt, s a Földdel való összeköt­tetésre alkalmas rádiótechnikai rendszerrel amúgy is felszerelt egység biztosította. így a ke­ringő rekesz felvette, majd erő­sítés után a Földre továbbította a felszíni egységtől érkező je­leket: röviden fogalmazva, az átjátszó állomás szerepét is el­látta. Ahhoz, hogy az átjátszás so­rán a felszínen felvett adatok a keringő adóhoz, s onnan a Földre folyamatosan eljuthassa­nak, szükség volt arra, hogy az átjátszó hold egész idő alatt kapcsolatot tarthasson a felszí­ni egységgel, akkor is, amikor a Mars nincs a földi központ látóterében. Ezt a legegysze­rűbben úgy lehetett megoldani, hogy az átjátszó holdat rend­kívül megnyúlt, ezáltal tgee hosszú keringésidejű pályára állítják. Ez a megoldás hason­lít a földi gyakorlatban már jól bevált Molnyija—1 típusú hír­közlő holdaknál alkalmazottak­hoz. A Mars—3 erősen .megnyúj­tott pályája ezenkívül lehetősé­get adott a Mars—2 által foly­tatott kutatásokban a mór ko­rábban említett együttműködés­re. Különös érdekessége a most folyó kísérleteknek, hogy a Mars térségében végrehajtott vala­mennyi manőver — a bolygó körüli pályára állás, valamint a leszállás — autonóm rend­szerek segítségével, vagyis a földi irányítóközpont részvéteié nélkül ment végbe. A koráb­biakban, a Vénuszhoz érkező, és arra leszálló szovjet Venera „menetből", vagyis mesterséges hold pálya közbeiktatása nélkül hajtotta végre a leszállást Most viszont ilyen pálya közbeikta­tásával került sor, a Marsra történő leszállásra. Az új módszer általánosan alkalmazható, mind a Hold, mind a bolygók esetében, s ép­pen ezért a bolygók felszíne elérésének ez a technikája új, perspektivikus lehetőségek for­rása a bolygókutatásban. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy a most folyó kísér­letsorozat a szovjet űrkutatás automatákra épülő ágazatában töretlenül felfelő ívelő fejlődés eredménye, és egyenes követ­kezménye a holdkutatásba« már eddig is sikeresen alkal­mazott eljárásoknak. Russian Landing on Mars A Mars—3 leszállási helye a déli szélesség 15. és a nyugati hosszúság 159. fokán antitest, amely megakadályozza az átültetett szervek kivetését Az injekcióstű kellemetlen műszer. Akármilyen vékony, bár­milyen ügyesen kezelik is, vi­szolygást kelt — noho a jelen­tősége fölbecsülhetetlen. Mo már minden komolyabb vizsgá­lat ezzel kezdődik. „Megszúr­ják” a beteget, vért vesznek tő­le, hogy a minél pontosabb diagnózis érdekében az orvos birtokába juthasson a vér sok­féle tulajdonságainak. Ezeket a különböző véranalízisek mutat­ják ki — a laboratóriumban. A véranalízisek szerepe az orvos­tudomány fejlődésével (új be­tegségek, új kórokozók stb. föl­fedezésével) együtt növekszik. A gyógyászati osztályok egyre több és több vérvizsgálatot kér­nek, a laboratóriumnak pedig lépést kell tartania a gyorsuló idővel; újabb és újabb módsze­rekkel, technikai eszközökkel; még gyorsabb, még pontosabb eredményekkel Adatok ezrei A Pécsi Orvostudományt Egye­tem I. számú klinikai tömbjében (a A00 ágyas klinikán) évente átlag 30 százalékkal gyarapszik a laboratórium forgalma. De százalékban nem is mérhetőek a vizsgálati eredmények pontos­sága. gyorsasága és a mindig újabb és újabb vizsgálati eljá­rások, módszerek iránti igények. Hogyan képes megbirkózni év­ről évre az intézet mindezzel — változatlan létszám mellett? Ez­zel a kérdéssel fordultunk dr. Jobst Kázmér docenshez, a Köz­ponti Klinikai laboratórium ve­zetőjéhez. Irodájában, a hatalmas, kar­csú hipermodern épület 7. eme­letén beszélgetünk. A környezet, a méretek, a miliő mór önma­gában is sejteti á válasz lénye­gét — A labor-orvosok funkcióját régen a belgyógyászok teljesí­tették — mondotta — ám a fej­lődéssel újabb és újabb diag­nosztikus laboratóriumi mód­szerek születtek a vérlaborató­riumokban is, amelyek egyre több segítséget adtak az orvosi diagnózisokhoz. A II. világhá­ború után kivált, önálló szakma lett a klinikai (kórházi) kémia, amely ismert módon a vér és a vizelet analízisával foglalkozik. Hovatovább azonban a régi manuális módszerekkel nem győzik már a gyarapodó igé­nyekét —, s megjelenik itt is a technika. Napjainkban a labor- asszisztensnő szerepét fokozato­san a gép veszi ót. Miért elő­nyös ez? — Gazdaságosabb, és ami ennél is fontosabb: az emberi (szubjektív) hiba jó géppel a minimumra korlátozható. Ez a szempont vezette a POTE épü­letének vezetőit és tervezőit is tíz esztendeje, amikor az I. sz. klinikai tömb 7. emeletén ki­alakították a Központi. Klinikai Laboratóruimot Helyiségeit a legmodernebb gépi mechaniz­mussal szerelték és folyamato­san szerelik fel ma is.. Műszer­parkjának legújabb Szerzemé­nye a néhány hónapja beállí­tott LKB-típusú (9300 dollár, azaz 630 000 Ft értékű) svéd automata analizátor, amellyel az egy főre eső, vérmeghatá­rozás minősége és ideje ugrás­szerűen javult Ezzel a vérmin­tákból gyorsan és megbízható­an, jószerével órákon belül, a kért adatok ezreit képes azono­sítva a klinikusok rendelkezésére bocsátani... A mechanikus szisztéma prog­ramját lépcsőzetesen valósítják meg. Jelenleg a félautomatiká- nál tartanak. Vagyis célkészü­lékek segítségével mechaniku­son előkészítik, bemérik a vér­mintákat. Ezt még ember ve­zérli, azonban a mérést, az eredményt már a gép, az auto­mata fotométer „olvassa le”. De nézzük meg a gyakorlatban. Négy óra alatt A labor vezetője bekísér az előkészitőhelyiségekbe. Látszó­lag ezek — szemre — semmi­ben sem különböznek a hagyo­mányos vérlaboratóriumoktóL Azaz, mégis. A klinikai osztá­lyokról érkező üvegcsövek a vérrel ugyanúgy sorakoznak itt b a faállványokon, de már nem névvel, hanem kódszámokkal. Egy-egy kémcső vér és rajta a szám — egy-egy szenvedő vagy vizsgálati eredményére nehéz szívvel, szorongva várakozó em­bert jelent... Es még valami. Az elektromos gépek, eszközök működését asszisztensek irányít­ják itt is. De már megszűnt a szájjal való „pipettázás”, a rea­gensfolyadékot például adagoló pumpa csöppend bele az edé­nyekbe. Ezáltal a pipettázás Ideje a negyedére csökken, nem beszélve a szükséges mennyiség tökéletes pontosságáról. Ilyen félautomata eszközökkel készítik elő a különböző rutinvizsgála­tok (vércukor, májfunkció, en­zim stb.) anyagát és a vérösz- szetétel megállapításra szolgáló üvegcséket is. Mi az asszisztensnő dolga? Beállítja az adagoló automatá­kat — csak erre koncentrálhat —, a kis üvegeket, azaz küvet- tákat, (bennük a páciens levett vére, szérum és a reagens) egyenként, tizesével belehelyezi egy fekete műanyag tárba. A küvettákon is számok, a hozzá­juk tartozó kódlapokon is szá­mok jelentik a beteg nevét, ko­rát, nemét stb. A tárakat átvi­szik a következő helyiségbe —• itt kapott helyet a svéd foto­méter, vagyis az automata ana­lizátor első része — és bele­helyezik a gépbe. A bonyolult műszer falán középütt egy ská­lán zöld színű számok vibrál­nak. Egyidejűleg mellette papír­szalagon „érkezik meg” a szá­mokkal jelzett eredmény. Je­lenleg 13 féle meghatározást végeztetnek vele. A papírsza­lagról a számok a leletpapírra kerülnek: a kódszámokból ki­bontakoznak a vérvizsgálatok de facto értékei. És a délelőtt beküldött anyagokból a leletek du. 3-kor a vizitelő orvos kezé­ben lehetnek. (Hagyományosan csak másnap reggel.) Pécs-Baranya központja? A távlat itt is a teljes auto­matika: amikor a küvettákat is gép „tározza” be, s a gépi le­olvasás után, a kapott adatok feldolgozását pedig komputer végzi majd. Magyarországon ilyen auto­matizált klinikai laboratórium elsőnek Pécsett létesült. Ez és később a komputer alkalmazása lehetővé teszi, hogy — a távo­labbi jövőben, az ésszerű cent­ralizáció jegyében — nemcsak az egyetemnek, de Pécs-Bara- nyónak is laboratóriumi köz­pontja lehessen az intézmény. Persze ehhez széleskörű előké­szítés szükséges. Állandósítani, uniformizálni kell a különböző kórházakban, rendelőintézetek­ben ma még alaposan eltérő vérvizsgálati módszereket és ér­tékeket. A távlati törekvések szerint a labor-munka azonos — a nemzetközileg használt — ér­tékekkel, „vérállandókkal” fo­lyik majd a dunántúli kórházak­ban. A jelenlegi (kórházi, ren­delőintézeti stb.) laborok pedig sajátos szakmai profillal spe­ciális laboratóriumi feladatokat látnak majd el. Láda — Hazánk köztudomásúan ipa­rilag feldolgozható fában sze­gény ország. Érthető tehát, hogy minden kezdeményezés, ami a fa pótlását célozza, te­temes importunk csökkentését ígéri, megkülönböztetett fogad­tatásra talál. A felhozható sok példa (bútorlapok faforgácsból és pozdorjából, nyílászáró szer­kezetek alumíniumból, acél tá­maszok a bányafa helyett, fém­ből való épületállványzatok stb.) közül egy kevésbé ismer­tet ragadunk most ki, a fának a csomagolástechnikában be­töltött szerepét, illetve annak megváltoztatását az elmúlt évek során. JÓL MEGFELEL A CÉLNAK Az új televízió, mosógép vagy hűtőszekrény boldog tulajdono­sa bizalmatlanul nézegeti a hullámpapírból készült, az áru­cikk megvédésére és szállításá­ra szolgáló dobozt. Azután rá­jön, hogy vékonysága ellenére milyen jól megfelel a célnak, pedig igazán tetemes terhelés­nek van kitéve, öt-tíz évvel ez­előtt az ilyen nagyságú és sú­lyú árucikkeket még faládába zárták, vagy lécketrecben szál­lították. A hullámlemez és a hullámdoboz térhódítása feltar­tóztathatatlan. Igaz, hogy a hozzá szükséges papíranyag is fából készül, de kevésbé érté­kes fából, ami szép mennyiség­ben rendelkezésünkre áll. A hullámpapír sajátos szend­vics-szerkezetű csomagoló­anyag. A három rétegű hullám- papír úgy készül, hogy két sík papírréteg közé egy harmadik, hullámosítottat erősítenek be ragasztással. E szerkezeti elv többszörözésével öt és hét ré­tegű hullámpapírokat is gyár­tanak. Minőségük sokmindentől függ, a papírrétegek szakító­szilárdságától, a ragasztóanyag jóságától stb., de az sem mind­egy, hogy később milyen irá­nyú terhelést kap a hullámpa­pír, a hullámok irányára merő­legeset, vagy azokkal párhuza­mosat. A legmodernebb hullámpa- pír-gyártó gépek ún. forró ol- vasztásos viaszragasztási folya­mattal egyesítik a hullámosí- tott és a külső papírréteget. Az egyesítést vízzel, hidea levegő­Az űrkutatás szakemberei messzemenően felhasználták azokat a kedvező lehetősége­ket, amelyet a Föld és a Mars ritkán előforduló nagy együtt­állásai nyújtanak: egy amerikai és két szovjet rakéta műszertar­tályai tevékenykednek a Mars térségében. Most első alkalommal került sor arra, hogy mesterséges hol­dakat telepítsenek Mars körüli pályára, illetőleg, hogy kutató­rendszert épségben szállítsanak le bolygótestvérünk felszínére. Az amerikai Mariner—9., vala­mint a szovjet Mars—2. és 3. egyaránt Mars körüli pályára tért. A Mars—3 azonban de­cember 2-ón kutató automatát küldött a bolygó felszínére, amely ott — épségben — le­szállt. Ezzel megvalósult a lágy leszállás a Naprendszer máso­dik idegen bolyqóján, a Vénusz után a Marson is. A Mars—2 és 3 felhaszná­lásával folyó kutatások igen ér­dekesek, annak ellenére, hogy röviddel a lágy leszállás után váratlanul megszakadtak a fel­színről továbbított képjelek. A bolygó körül keringő két mes­terséges hold pályája ugyanis jelentősen különbözik. A Mars —2 keringési ideje mintegy 12 papírból vei vagy cseppfolyós hidrogén­nel való gyors lehűtés követi. A korszerű technológiának ez a fázisa feleslegessé teszi a ko­rábban alkalmazott szárító­kamra használatát, ennek kö­szönhető az, hogy míg a ré­gebbi gépsorok a 100 n éteres hosszúságot is elérték, addig az új gépek csupán 8—10 mé­ter hosszúak. A korszerű gé­pek gyártási sebessége percen­ként 45-50 méter hullámpapír, 1,4 méteres szélességben. A fejlesztés egyik fő iránya: korszerű, nagy viztaszítóképes- ségű hullámlemezek készítése. Az egyik megoldás szerint a papírgyártó gépen levő mázoló berendezéssel műanyag disz­perzióval vonják be a hullám­lemez fedőrétegét. Egy másik eljárással a méretreszabott hul­lámdobozokra paraffin-olvadé­kot hordanak fel. Az előbbi „vízlepergető” hatást ad a ter­méknek, az utóbbival teljes és tartós víztaszítóképesség érhető el ugyan, viszont a doboz le­zárásához használt ragasztó- anyag egyelőre nem tapad a dobozfelületra. NÖVELIK A TERMELÉST Hazánkban a hutlómdoboz- felhasználás jelenleg fejenként évi 7-t,5 kg, míg a fejlett nyu­gati országokban — ahol pedig fa is bőven áll rendelkezésre — eléri a 13—14 kg-ot is. A Cse­peli Papírgyárban, a hullám­papír termékek egyedüli előál­lítási helyén, modern gépek be­szerzésével jelentősen növelik a gyártási kapacitást Ezzel megoldható lesz több, a hul- lámpapír-csomagolás iránt ed­dig alig érdeklődő iparágnak az ellátása is. Külföldi mintára várhatóan a gyümölcs- és zöld­ségszállításra használatos fa­rekeszeket is fel fogják váltani a hullámpapír-dobozok (a na­rancsot és a banánt ilyen cso­magolásban kapjuk még a ten­gerentúlról is) s gyűjtőcsoma­golásra sokkal nagyobb meny- nyiség áll majd rendelkezésre 0 konzervipar számára is. A műszer- és híradástechnikai iparban is számos termék áru­szállító csomagolását oldhatják majd meg faládák helyett hul­lámdobozban. Az immunológiával foglalko­zó szakemberek már régóta foglalkoznak azzal a kérdéssel, vajon a terhes nő teste miért nem veti ki a magzatban lévő idegen proteineket Az is meg­döbbentette a kutatókat, hogy ha vemhes állaton végeznek szívátültetést, nem fordul elő, hogy a szervezet kivetné magá­ból az idegen testet Egy dán kutató, Ivan Horon ezt a követ­kezőképpen magyarázza: a ter­hesség során kialakul egy olyan antitest, amely meggátolja a kivetést. Dr. Horonnak sikerült elkülönítenie egy „jónak” mi­nősített antitestet. Ezt normál patkányokon alkalmazva azt tapasztalta, hogy az állatok ki­vételes módon megtűrik az új testet szervezetükben. A veseátültetés problémáját tanulmányozó svéd kutatók azo­nosították azokat a „házőrző” antigénéket. Az antigéneket HL—A néven ismerjük. Azt a szót használtuk, hogy „azonosí­tották”, mert ezeket az antigé­neket, már 1965-ben felfedez­ték. Azonban a brit szakembe­rek úgy találták, hogy a HL—A- nak négy típusa van, s ezek mindegyike 25 különböző for­mában jelentkezhet. Amennyi­ben szervátültetés esetén a do­nor és a befogadó szervezeté­nek HL—A szintje egyezik, sok? kai kisebb a kivetés veszélye. A The Lamce című lap azt írja, hogy a szervek konzerválásá­nak technikája csakhamar le­hetővé teszi, hogy az átültetés­re váró szerveket a befogadó HL-A szintjének megfelelően osztályozzák. Mindenesetre az említett felfedezés némileg nö­veli a szervátültetésbe helyezett bizalmunkat, amely az utóbbi időben az igazat megvallva né­mileg csökkent. Működésben az analizátor

Next

/
Oldalképek
Tartalom