Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

I 6 DUNÁMTÓL! NAPLÓ 1971. december 25. Karácsonyi esküvők 1941. december...l­T erézía néni volt Oz elfogódottabb, mert ad- * dig húzódozott, hogy semmi újságba való nincs az ő életükben, amíg rá nem szólt oz em­bere.- Ugyan mama! Hiszen máig is őrizzük art az újságot, amelyikben meghirdettük magunkat — mondta és már mozdult is a keresésére. — De különben minek az, amikor kívülről is tudom a szövegét, Aj. állt benne, hogy Csépán Kálmán és Koppányi Terézia 1921 karácsonyán igent mondott egymásnak az Ágoston templomban ... így indult hát a beszélgetés, amelyből ha na­gyon töredékesen is, de kibontakoztak az immár 50 karácsonyt magába foglaló házasélet örö­mökkel, gondokkal, s nem egyszer baljós esemé­nyekkel terhes esztendei. Hogy az utóbbiakkal kezdjük, két háborút vészelt át nagy szerencsé­vel Csépán Kálmán. Az első behívóját, még csaknem gyerekfejjel kapta, a másodikat pedig már nem sokkal az „obsitja" előtt, de csak ennyi mondanivalója volt róluk.- Én aztán tényleg elmondhatom, hogy mind * a kétszer angyalbőrbe bújtam, noha a védan­gyalom nem a mundérom volt, hanem a beosz­tásom. Áldom is érte a jósorsomat, hogy a la­katosság helyett, a patkolókovács szakmát ta- nuftam ki annak idején. Ne adj isten, de egy harmadik háborúban már nem sok hasznát ven­ném, hiszen jószerével már csak parádénak kell a katonaló... De ezzel aztán be is fejezte a történtek „ér- dekésébbjét”, mert a további nógatásra még az előbbinél is kurtábbra fogta a szót. > r- Ugyan kit érdekelne, ha elmondanám, hogy ’ dolgoztam én koronáért, pengőért és végezetül forintért is, de ezt csinálta életében minden ma­gamfajta ember, aki megérte a 72 esztendőt- Tényleg, mit is mondhatnék még — tekinge­tett hol a lányára, hol a feleségére, mintha ők kérdezősködtek volna. - Annyit legfeljebb, hogy a két fiamon meg a lányomon kívül a kis gerdei családi ház volt az összes szerzeményünk ötven év afatt. Na, nem panaszként mondom ezt — tette hozzá —, mert azért ilyesmivel sem dicse­kedhetne el minden aranylakodalmas házaspár, igaz-e asszony?- Igaz, persze hogy igaz, ha még hozzászá­mítod a hat unokát, meg a két dédunokát is, mert csak velük együtt teljes a „vagyonunk”. ..— De még ez sem minden - lelkendezett —, mert amióta Gerdéből idé költöztünk Kővágó- szőlősre, azóta van csak igazán együtt a csa­lád ... Olyannyira együtt, hogy Ilonka lányuk még az üj szobát is megmutatta, amit az öregek kényel- ) tnére építettek hozzá a házhoz.- Éjjel-nappal fűtjük, hogy karácsonyra meg­száradjon a belső vakolata, mert meglepetést tartogatunk az öregeknek.. Szeretnénk, ha ezen a kivételes évfordulón már ők nyitnának ajtót a köszöntésükre érkező rokonságnak ... Mire e sorok megjelennek, már nyílt titok lesz a meglepetés. Ezért hát elmondhatjuk, hogy e köszöntőn valóban együtt lesz a legbecsesebb „Családi vagyon”: o gyerekek, vejek, menyek, unokák és dédunokák „több szólamú” rjépes, kedves kórusa, hogy együttesen is kinyilvánít­hassák Terézia néni igazát. Dukovácz Lajos is karácsonytájt érkezett haza D övéihez - s ő is a frontról igaz* több mint negyedszázaddal később, mint a „kétháborús” Csépán Kálmán. — A Fejér megyei Velence községből szöktünk még az osztagunktól, nem sokkal azután/ hogy hírét kaptuk Pécs felszabadulásának. Nyilas járőrök, tábori csendőrök elől bujkálva, bitöny jónéhány napjába került, amíg „kilépett a háborúból” s elérte Pécs határát- Különös érzés volt — mondta. - Mintha nem is én, hanem a város jött volna elém, hogy vég­re oltalmába vegyen, és biztonsággal elkísérjen az ismerős utcába, onnan a házig, s végül a kis szoba ajtajáig is ahol..., ahonnan az én Irén­ként ... Hadd fejezzem be a félbemaradt szavakat az­zal, hogy a végtelennek tűnő háborús hónapok után kinyílt egy ajtó, amely 25 évvel ezelőtt, bé­két, otthönt adott a Bukovácz házaspárnak. Ott­hont és természetesen a vele járó kezdeti gon­dokat, amelyekre mégis jószíwel emlékezik visz- sza.- Ma már csak derülünk sok mindenen — mondta. — Olyanokon, hogy 0 vagónrakástól, az aratásig mindent elvállaltam, hogy valami­képpen átvészeljük az időt, amíg a szakmában elhelyezkedhetek. Volt idő, amikor egész nyáron át erdei virágot árultam bilipengőért, s lám mi­lyen tréfás volt hozzám a sors, mert kereskedő létemre mégis csak ez bizonyult valamennyi kö­zül a legtesthezállóbb foglalkozásnak.- Körülbelül ilyen „tréfás” előzményei voltak oz esküvőnknek is - vette át a szót a felesége —. pedig én már jóval előtte pénzkereső voltam a pécsi Haladás nypmdában. Mégis cukorrépa- kaffálást vállaltam, a férjem meg aratást, hogy legalább a cukor és a liszt meglegyen az es­küvői „lakomához". Még , a karikagyűrűről is gondoskodtunk. Valahonnan beszereztünk két darab régi jugó dinárt és egy lakatos ismerő­sünk kalapálta ki belőlük a jegygyűrűket... Azért hozzátette még, hogy az esküvőhöz való ruhát, cipőt, egyebeket már az új forintból vá­sárolták, amiből csak annyi maradt, hogy kifi­zethessék az első albérletet. S hogyan tovább? Ök azt mondták erre - valahogy úgy ynint a mesében, ahol a tömött liba árából malac lesz, majd a hízóból borjú, a borjúból tehén és így tovább ...- Mi is fgy kezdtük — mondta a férj -, akiről* még el kell mondanunk, hogy jelenleg egy pécsi ABC áruház vezetője. — Az első szerzeményűnk egy kerékpár volt, aztán egy Panni robogó, amit előbb Pannónia motorra, majd egy Trabantra, végül egy FIAT-ra váltottam, és remélem, hogy ezzel sem jutottunk még el a „mese” végére. |/ülőnös „véletlen" folytán ennek a kis rlport- ■' nak is jubilánsok a főszereplői. Mert az még „hagyján”, hogy Kenései Éva és Kis Jenő, ez év­ben éri el életének legszebb évfordulóját, a húsz esztendőt, de a kislány — bocsánat, a menyasz- szony, még két „ráadás" jubileummal Is emléket állít az esküvő napjának, — Tulajdonképpen elhalaszthattuk volna szil­veszterre, vagy akár újév utánra is —, mondta ha közben nem .jut eszembe a legpraktikusabb megoldás. Gondoltam, ha -már a névnapom és a születésnapom amúgy is karácsonykor van, hát miért ,ne köthetnénk összq a kellemest a hasznossal. Feleslegesnek tartottam, hogy árra is, erre is külön költekezzünk —, magyarázta a leendő háziasszony homlokráncoló komolyságá­val, előrelátásával. És mindezt az anyuka jelenlétében, aki elé­gedett bólintással nyugtázta a fészekrakás eme első és vitathatatlanul biztató megnyilvánulását. Mégis itt kell elmondani, hogy korántsem ígér­kezett ilyen egyszerűnek, magától értetődőnek a folytatás. — Hogy csak a főbenjáró gondjainkat említ­sem, mindketten diákok vagyunk még, és rá­adásul első évesek, ö is, én is Pécsett kezdtük el a tanulást. Én a Zeneművészeti Főiskola zon­goraszakán, Jenő pedig a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola levelező tagozatán. Sajnos, ő hátrányosabb helyzetben, mert Kapos­várról utazgat le az előadásokra ... — Ugyanis mindketten kaposváriak vagyunk, avatkozott közbe a fiatalember. — Ott ismerked­tünk meg és ott tartottuk az eljegyzésünket is, amelyre bizony nem is olyan könnyen kaptuk a szülői áldást —, pillantott rá leendő anyósára, aki nem hagyhatta szó nélkül a nyilvánvaló „provokálást". — íó-jó, most már nevetünk rajta, de lám utólag ti is belátjátok, hogy azért nem volt égé­sién alaptalan az ellenkezésem.’Én csak azt ki­fogásoltam, hogy miféle házasság lesz az, ami. kor a férj Kaposvárott, a feleség meg Pécsett albérleteskedik .... — Igen ám •*-, incselkedett Jenő —, de tegye hozzá anyu, hogy e „csak” miatt háromszor tette ki a szűrömet, amíg végre meggyőztem, hogy az én „ellenkezésem" sem volt egészen alaDtalqo Nos, erről mi Is meggyőződhettünk, amikor Éva közreműködésével bizonygatni kezdte a megalapozottságot. .-- Nem kezdjük semmivel, mert én mór dol­gozom és keresek is a tanulás mellett, Amíg Éva végez, addig az én két és félezrem is gyara­podhat még néhány száz forinttal . . . Pálinkás György A sárgult, nyomtatott oldala­kon emlék a történelem. 30 év­vel ezelőtti karácsony. 1941. de­cember ... A németek bekerítették Le- ningrádot, elfoglalták Roszto- vot. Moszkváért folyik a gigászi küzdelem. A „Tél tábornok” a németek | javára dolgozik. A szovjet hát- o'rszágban nem lehet oltani a német bombák okozta tüzeket, mert a fecskendőkből kilövellő víz megfagy a levegőben és | jégdarabokban hullik vissza. Horthy Nyíregyházán fogad le­cserélt csapatokat: „Ti a moto-. rizált seregek korában lóháton vágtatok neki az ezer kilomé­ternél is hosszabb útnak." Nincs hely, ahol megtartsák a Sztálin, Roosevelt, Churchill találkozót | Berlint nem izgatja az angol részről bejelentett líbiai offen- zíva. Hatalmas betűkből szedett cím: „A német csapatok 40 ki­lométerre állnak Moszkvától ” Kérdés Berlinből: Hova vonul vissza Moszkva eleste után a szovjet hadsereg? Bárdossy kül­ügyminiszter: „A győzelem biz­tos tudatával nézek a jövőbe”. A főhadiszállás jelentése: A német csapatok további teret nyertek Moszkva előterében, de szívós ellenállásba ütközve az ellentámadásokat Is vissza kel­lett verni. így írt címekben, sorokban a „Dunántúl" és karácsony előtt egy szó sincs a moszkvai csa­táról. Helyette von Berlinből egy cáfolat NÉMETORSZÁG NEM TÁRGYAI BÉKÉRŐL MOSZKVÁBAN as ' ■»♦*■>» -W* iá rí* >.i*«*8Ng^Ä Fantasztikus regényekbe Illő hírek keltek szárnyra Pécsett is. Szétlőhetietlen gumi- és lánc- erődökről beszéltek és orról, hogy a lángszórók tüze megfo­gyott a levegőben. Kellett a fantasztikum, mert hihetetlen­nek tűnt dl, ami történt, Horthyt ez nem zavarta, mert ez időben kinevezett négy új felsőházi tagot. Megbízatásuk 1947. december 31-ig tart De­cemberben a miniszteri tárcák költségvetését és programját tárgyalta a képviselőhöz. Bombasztikus mondatok hang­zottak el és nacionalista uszí­tások. A külügyi tárca vitájában még megvonták á szót Rajniss Ferenc nyilas képviselőtől, de közelgő szörnyűséget jelzett egy hirdetés: „Fiatalabb őskeresz­tény telepmestert felvesznek 5827-es jeligére". Győrffi Béngye! Sándor köz­élelmezési miniszter mondta a következőket: „Fegyelmet és önmegtartóztatást kérek az or­szágtól." összeírják a gazdasá­gok zsír- és szalonnakészletét, a cipőt utalványra <*íják. Esz- tergár Lajos polgármester be­jelentette: A város lakosságá­nak nem tudjuk biztosítani a zsírt, húst, lisztet, burgonyát, tű­zifát. A textiláruk két év alatt 73 százalékkal emelkedtek. Az elrejtett textil készleteket felku­tatjuk, a vendéglők asztalaira terítő helyett papír kerül. A város éves mérlege is el­készült. Néhány adat. Pécsett 117 lakás állt üresen. Kisebb betűkkel közölték, hogy mind­egyik lakhatatlan. Ez a városban lévő 22 ezer lakás mintegy fél százalékát jelentette. 1940-ben 684 816 fő, 1941-ben 989 509 személy utazott autóbuszon 1941. novemberében 221 eset­ben volt bűnügyi eljárás, 23 ba'eset volt, ebből egy halálos. 291 esetbep történt kihágás, két ember eltűnt, kettő öngyilkos­ságot követett el. May Ilona jószívű hölgy, éjszakára szállást adott egy 60 éves férfinak, aki ezért kályha javítást ígért Reg­gelre 80 pengő értékű ingóság­gal eltűnt. Akkor is voltak hiszé­keny emberek. Számítottak erre akiknek ezzel számolniok kel­lett. Közeledett a karácsony és a zuhatagban érkező sok rossz mellé ígéret kellett. SZANATÓRIUM ÉS DRÓTKÖTÉLPÁLYA ÉPÍTÉSE A MECSEKEN ■ >w*mmb>l.r-ítn^i !»;%»H«ít*<»*« Hfrjrdt t»* í,« < - <f * .(»<#>*•» í f t'«swn « *^i|ésti*íi*s í > s > < <pth*r <.-*«*> í*Uí-%‘w A' tüdőszanatórium azóta fel­épült, de a kötélpálya örök­zöld téma, már 1910-ben is elő­fordult „Megváltó” ötletként. A karácsonyi készülődés ok­kor is megkezdődött. Megdrá­gult a nullásliszt, kilónként 10 fillérrel, tojás nincs, többsször ismételve újra maximálták a baromfi, burgonya és hagyma árát. Árak: egy mázsa burgo­nya 730 pengő, egy kiló csir­ke 2,50 pengő. Egy év alatt egyharmaddal csökkent a vá­rosba szállított tej mennyisége. (A hadbavonult családjának havi 20 pengő a hadisegély.) A dohány-mizéria Is megkezdő­dött Felszólították a dohány­zókat hogy egy napra hagyják abba a füstölést a megmaradt dohányárut adományozzák a katonáknak. A gyűjtés eredmé­nye: 6 680 cigaretta, 158 szivar, 62 csomag dohány. (Kevesen dohányoztak, vagy kevesen hagyták abba egy napra is a szenvedélyt?) Bejelentették: a kereskedők azonnal számolja­nak el a liszt-készlettel, január 1-től az egész országban be­vezetik a kenyér- és lisztjegyet A napi kenyérfejadag 25 de­ka, ami ezután csak kevesebb lett Karácsonyra egy főre, ne­gyed kiló cukrot utaltak. A fix- fizetésűek segélyt kaptak. A „Dunántúl" vezércikkéből: „Az elszegényedési folyamat orszá­gos jelenség. A karácsonyi se­gélyt a szükség hozta". A sro- .ciális misszió úrhölgyei kará­csonyi akciót kezdeményeztek. Használt cipőket gyűjtöttek, se- lyemhulladékból kis térítőkét, könyvjelzőket készítettek,’ karak­ter babák adományozását kér­ték és magúk is adakoztak a legjobban rászorulóknak. Két pengőt a gálánsabb hét pen­gőt adott „abból az arannyal, gyöngyökkel, néha drágakö­vekkel ékesített úrhőlgyi bu- gyellárisból, mely e napokban elmaradhatatlan kelléke az ün­nepi készülődésnek, jótékony­ságnak." JÁTÉKVÁSÁR A STUKÁK, TANKOK JEGYÉBEN mcsonví' íáte& a tankok, stukák <wwwwr és potatm r: . r 4** *5 .'■'> >%• &>:■ 4* {VH* . ^.v • • W «í*~VC** v ä .*< |$*í« -v^k, wfcsfcfc*^ vw>: ■ ■ ; -<>■ ,v:: •;..<• :v > •;>>*<••« >' • <'•* * « ••» stóf *«****•< •• *í*#Y?? ** <s¥&0*.&&*& * VW *$&&» '«*«*«* >**#&' További ajánlatok karácsony­ra. Vásároljon festményt por­celánt, üveg dísztárgyat, fotó­albumot, mozijegy utalványt törlesztésre, levélpapírt boríté­kot, de „A legszebb karácso­nyi ajándék az erdélyi nyere- ménykötcsön, mely leghaszno­sabb és legelőnyösebb." Prak­tikusabb ajánlat: „Megérkez­tek a nehezen várt női hócsiz­mák és hócipők a Gumiházba. Addig vegyen, amíg van". Moziműsor. Algír. Charles Bo­yer és Hedy Larnarr világfilm­je. Csupa lángoló szerelem, sö­tét titok, remegő izgalom. Az Angyalvár börtöne. Főszerep­ben Alida Valii. Európa leg­szebb színésznője. A színház­ban: operett, operett... A harminc éve múlt élet ve­gyes oldaláról? Jókarban lévő fedeles hintát kívánt vásárolni-« nevét nem jelző valaki. Eladó egy Fiat Topoli.nó, 5 800 km-t futott, 3100 pengőért. Az újság ára 20 fillér, hírlapárusokat és kézbesítőket keresnek. (Ez -is örökzöld?) Csoda olcsó áron — így a hirdetés --T 22 500 pengőért kínál megvételre egy kis családi házat. - Gyermekte­len házaspár egy szoba-kony- hás lakást keres.; „Kripton égő­vel fényesebb q karácsony!" A PAPA ÜZENETE A pápa üzenetéből nem de­rült ki, hogy kik és hol távo­lodtak el vallási elveiktől. Rész­let a „Dunántúl" vezércikké­ből: „Az ember beleveszik a mindennapok szürkeségébe, földi lidércfények után sza­lad .. a betlehemi csillag ra gyogását ágyúk tüze, bombák felcsapódó füstje takarja el." A „Dunántúl” karácsonyi ki­adásából nem maradtak ki a kisemberek, a hétköznapiak sem. A kereskedő: „Azt hiszem, hogy nekünk a legnehezebb. Ha valami nincs, hát nem ad­hatunk”. A hordár: „Elünk... De ho­gyan?"* Utcaseprő: „Mór két hónapja nem tudok krumplit venni, pe­dig az a szegény ember kenye­re". A portás: „Mit szólhatok a mgi helyzethez? örülök, hogy élek”. Trafikos: „Van egy jó Vqvőm. Tavaly még Memphist siívótt. Most a Leventénél tört. így csúszik le a helyzet minden'té­ren”. A nyilatkozatok végére oda­írták, hogy mindegyikük bízik a végső győzelemben.(I?) Kászcn József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom