Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

1871. november 28. DUNANTOLI NAPLÓ Megvalósul a művészklub Hosszú évei óta igényűik mór a Pécsett élő művészek, írók, hogy lé­tesüljön művészklub. A közeljövőben megoldódnak a helyiség-gondok: vagy a Niak-udvarbon, a jelenlegi papírbolt helyén vagy az Elefóntos házban kap helyet a klub. A döntés a közeli hetekben megszületik. A program kialakításával, a mű­vésziklub céljának meghatározásával kapcsolatos ötletek, javaslatok össze­gyűjtése érdekében pénteken délután a városi tanács népművelési csoport­jának főelőadója, Komlódi József be­szélgetésre hívta össze o fiatal festő­ket, képzőművészeket, írókat, építé­szeket, zenészeket a Doktor Sándor Művelődési Központ klubjában. A beszélgetés résztvevői egyönte­tűen megegyeztek abban, hogy belső aktivitás, öntevékeny munka nélkül nincs értelme a művészklub létreho­zásának. A művészklub lehetőséget nyújt majd arra, hogy közvetlen, ba­ráti légkörben az itt élő alkotók ki­cseréljék gondolataikat, s időnként szervezett programokat is rendezhes­senek, Komlódi József tájékoztatta a je­lenlévőket arról is, hogy jövőre a ta­nács megfelelő anyagi kerettel ren­delkezik a fiatal művészek — festők, zenészek, írók — felléptetésére az ed­dig kellőképpen ki nem használt pé­csi helyeken, így a dzsámiban, a Ho­tel Turist kerengőjében, e tettyei romnál. Elsősorban olyan fiatal mű­vészek bemutatkozásáról leltet szó, akik egyébként nehezebben illetve ritkábban juthatnak szerepléshez. René de Obaldta komédiája a Pécsi Nemzeti Színházban Vadnyugati szél Hatalmas viharban, a darabhoz illő vad nyugati, sőt, északnyugati szél­ben, zuhogó esőben bőrig ázva-fázva gyülekezett, pontosabban rohant ösz- sze a bemutató közönsége Obaldía komédiájára. Nagy volt a csorgás, de végülis megérte. Gőzölgő nadrágok­ban és párádzó harisnyákban mulat­tuk végig az előadást. Volt sok jó ko­cogás, nevetés, hahota, taps, siker. Aztán másnapra elfelejtettük az egészet. Simán és észrevétlenül, ked­vezőtlen utóhatások nélkül. Nem volt se fejfájás, se gyomorkavargás. Obal- dinak alighanem éppen ez a titka. A Vadnyugati szél nyilvánvalóan nem pályázik világirodalmi babérokra és nem mérföldkő a modern dráma tör­ténetében. Vannak, akik a szerzőt Giraudoux-val rokonítják, de a pécsi közönség bizonyára emlékszik még a két éve játszott Judithra, s ez is elég annak felméréséhez, hogy a két szerző között legfeljebb a második unoka- testvér fokán állhat fenn rokonság. Egyszóval Obaldía nem egy élő klasz- szikus és a Vadnyugati szél nem egy halhatatlan remekmű. Ezzel szemben o Vadnyugati szél egy szellemes komédia, amin remekül lehet szórakozni. Obaldía kitűnően is­meri a modern drámát és még job­ban a mai átlagember világát. Tulaj­donképpen őzt csinálja, amit Gi- raudoux, Anoüilh és a többiek, ami­kor mitológiai történetekhez nyúlnak, hogy a mai emberről és a mai ember­hez szóljanak velük. Csakhogy Obal- dia nem a görög—római mitológiához lordul és nem is a Bibliához, hanem o modern átlagember mitológiájához, 3 múltszázadi romantika elsekélyesí- tett és kommercializólt alaptípusaihoz és alaphelyzeteihez, a nyugaton a tö­megeket ma is elözönlő Western-fil- mek, indián-történetek világához. Ez o világ azonban nem a maga erede­tiségében jelenik meg a színpadon, hanem úgy, ahogy ezt a mai ember átéli, azaz parodisztikusan. A múltszá­zadi klisék, romantikus jellemek és alapszituációk mai szemléleti elemek­kel és valóságtöredékekkel kevered­nek, s ilymódon játék a westernek vi­lága ás'a mai ember világa között, olyan játék, amelyben semmi sem biztos, semmi sem végleges, hanem mindennek látjuk mindjárt a nevet­séges túlsó felét is. Valójában nem western-paródia ez a darab, hanem a mai ember western-romantikus szemléletének paródiája. Ez persze nem baj, sőt, alighanem éppen ez a nagy nemzetközi siker titka: önmagun­kon nevetünk a legszívesebben, fő­képpen, ha az író úgy csinál, mintha nem mi lennénk a nevetségesek. A színtársulat számára a Vadnyu­gati szél kifejezetten hálás darab. Lehet felszabadultan játszani, talán még rögtönözni is. Tulajdonképpen az se baj, ha a felfogás a művésziség és a ripacskodás határán mozog. Csak persze, itt művészi ripqcskodásról van szó, ami nehezebb, mint az eredeti. Sík Ferenc rendezői karaktere kiválóan illik az ilyesféle darabokhoz. Szaba­dabb, belső színészvezető módszere számtalan ötlettel gazdagíthatja az előadást Emellett az eredeti szöve­get illő tiszteletlenséggel kezelték. A darab tele van nyelvi, stílusbeli lele­ménnyel és olyan aktualizálásokkal, amelyeket teljes hatásfokon természe­tesen csak az eredeti francia közönség élvezhetett. Bajomi Lázár Endre kon- geniális fordítása ezeket a nyelvhez és időhöz kötött leleményeket már eleve magyarítani igyekezett, azaz in­kább szellemileg híven foidított, mint­sem szöveghűen. A rendező és a színészek meg eh hez a szabad fordításhoz sem ragasz­kodtak, igyekeztek saját ötleteikkel „továbbfejleszteni’’ a darabot. így ke­rülhetett a búbánatos seriff szájába a „kicsi Rózsa Sándor", így hangoz­hatott el — egész merész, de írásban reprodukálhatatlan összefüggésben — a „tiki-taki”, és a többi nyelvi aktuali­zálás. Mivel a komédia főképpen az illúzió és a leleplezés kettősségére épül, azok az alakítások voltak a legjobbak, amelyek pillanatokon belül tudtak illúziót kelteni, aztán hirtelen meg tudták játszani saját paródiájukat is. Hlyen követelményekhez némi fölény és biztonság szükségeltetik, melynek ma­gaslatára a színművészek különböző fokon jutottak el. A rendező helyesen épített a belső forrásokra, a művész saját elképzeléseire, önalakítására, s ennek az lett az eredménye, hogy nem mindenki azt játszotta ugyan, ami a darabban rrtfeg van írva, de hiteles karaktert tudott teremteni. A színművészek teljesítményét ezút­tal nehéz lenne rangsorolni. A siker­ben kivétel nélkül minden szereplő osztozott, noha ki ilyen, ki olyan esz­közökkel jutott hozzá a tapshoz. De a sikerforrás alapján se lenne igazságos rangsorolni, hiszen az eszközöket a kapott szerep is befolyásolta. Pásztor Erzsi sikerének alapja a meggyőző belső szerepépítkezés volt, amellyel nem pontosan a megírt „igen kardos" telepesasszonyt hozta ugyan, de feltétlenül hiteles karaktert nyújtott Hasonló okokból említjük mellette Kézdy György részeges doki­ját, amely nélkülözte ugyan a doszto- jevszkijí mélységeket, mégis igen jól sikerült, egyenletes színvonalú alakítás volt. Módi Szabó Gábor telepese az előadás mértéktartó, szilárd tengelyét alkotta, noha a szerephez a művész­nek képességei teljességét nem kellett mozgósítania. Bravúros feladatot ol­dott meg sikerrel Holl István, a jó és gonosz indián kettős szerepében. Buj- tor István pedig a fölényes biztonság remek példáját nyújtotta, mint a vad­nyugat magányos, zord képű, ám érző szívű lovasa. Méltán aratott sikert Vajda Márta aranyszívű ringyója csakúgy, mint Bus Kati kihívó vad, szépségű telepeslánya, noha itt-ott túl komolyan vették szerepüket, s az előb­bi nem volt eléggé ringyó, az utóbbi pedig nem volt elég vad. Végül 5o- mody Kálmán kissé bambán karikíro- zott vagányának említésével zárhat­juk teljessé a sikeres előadás szerep­lőinek körét • A Vadnyugati szél a közönségnek nem túl igényes, de kellemes hangu­latú szórakozást nyújtott, a színház­nak pedig bizonyára jóleső lazítást. Szederkényi Ervin Kulturális munka — politikai munka Az MSZMP X. kongresszusa, va­lamint az országos közművelődési konferencia nyomán egyre inkább kirajzolódnak megyénkben és váro­sunkban is a szocialista közművelő­dés modern értelmezésének lehető­ségei. A párt általános politikájának részeként a kulturális politika célja, hogy ne csak a gazdasági területen valósuljon meg a szocializmus épí­tése magasabb szinten, hanem a művelődésben is. „A közművelődés az egyéniség kibontakoztatásának, a szocalista demokrácia erősítésének, a terme­lési kultúra emelésének nélkülözhe­tetlen tényezője" — állapította meg a X. kongresszus. Ezért igen lénye­ges cél, hogy termelési egységeink - az üzemek és vállalatok - megta lálják saját eszközeiket és módsze­reiket a dolgozók műveltségének emelésében. Ennek a jegyében a minap - a pécsi vállalatok, üzemek közt elsőül - a Mecseki Szénbányák szakszervezeti bizottsága kulturális aktíva ülést tartott a Puskin Műve­lődési Házban. A Mecseki Szénbányák 16 300 dolgozót foglalkoztat és befolyáso­lási körzete városrésznyi területeket mondhat a magáénak. Komlón pe­dig központi jelentősége van a vál­lalat kulturális hatásának. Ezért megnyugtató érzés, hogy az irányí­tással megbízott szakemberek igen világosan látják saját közművelő­dési céljaikat és feladataikat. Mi­ben mérhető ez? Mindenekelőtt: politikai munkának értékelik a kul­turális tevékenységet; hangsúlyozzák ennek a tömegbázis-szükségleteit; alapkérdésnek tekintik, hogy a vál­lalat közművelődése leghatékonyab­ban a szocialista brigádokra épülve valósulhat meg (a 11 000 szocialista brigádtag vállalásaiban és kulturá­lis gyakorlatában). Szükségesnek tartják a koordinációt (az eleve­nebb kapcsolatot) a művelődési in­tézmények és az üzemek: a válla­lat és a lakóterületek között. Milyen eszközökben, formákban valósul meg ez a mozgékony kultu­rális tevékenység? Többet kívánnak tenni a felnőtt- oktatás népművelési segítéséért. A TIT-tel együttműködve az elmúlt évadban a különböző ismeretterjesz­tési sorozatok keretében 237 elő­adást tartottak 14 619 hallgatóval. Az 1971. évi műszaki és közgazdasá­gi propaganda hónap egyik leggaz­dagabb programját éppen ez a vál­lalat valósította meg. 18 szakkörben 389 dolgozó művelődik, gyarapítja ismereteit. A bányász körzeti könyv­tár 111 126 kötettel rendelkezik és 36 fiókkönyvtárban kölcsönöz, 22 mű­vészeti csoportban 800 tagot foglal­koztatnak. E csoportok között több Kiváló együttes, arany-, vagy ezüst­érmes csoport található. (Többször találkoztunk velük Pécs kulturális életében.) A művelődési otthon jel­legű intézményeik ott találhatók Komlón, és behálózzák Pécs keleti városrészét. A rétegmunka (fiatalok, nők, szocialista brigádok stb.) talán leghatékonyabb bázisai csak a mű­velődési otthonok. Tevékenységükből példaképpen csupán egy népműve­lési formát emelek ki: 1970-ben 18 kiállítást rendeztek, a látogatók száma: 78 600 fő. A kulturális mun­kásoknak valóságos kis serege tel­jesíti hasznos feladatait. További tervek? Vannak bőven, hiszen a vállalatok dolgozóinak mintegy 32 százaléka bejáró dolgo­zó: Baranya 127 községéből. Meg­oldandó az ő kulturális ellátásuk, vagyis megfelelő kulturális progra­mokat el kell juttatnunk hozzájuk is. El kellene érni, hogy a művelődési otthonok a szocialista brigádmozga­lom tényleges otthonaivá váljanak. Színesíteni, gazdagítani kellene munkásságuk tartalmát, programját. Ennek érdekében egyeztetni szándé­koznak a Puskin Művelődési Ház és a meszes! József Attlia Művelődési Ház elképzeléseit. (Hallottam ilyen terveket a komlói művelődési házak részéről is.) Fokozni kellene a mű­velődés propagandáját és a mű­szaki gazdasági vezetéssel együtt felmérve az igényeket minél több dolgozóhoz keH eljutni — hangsú­lyozták a hozzászólók. Az állami irányítást képviselő ta­nácsi népművelés örömmel vállalja ezt a szocialista kulturális gondol­kodást és gyakorlatot. Ilyet szeret­nénk minden vállalattal közösen ki^ munkálni. Várady Géza népművelési csoportvezető Képzőművészeink kislexikonja Erdős János Műveit a szigorúan kötött, épitmé- nyes rend keresése jellemzi. Figyelő érdeklődése a városkép crchitekturá- lis ritmusa, a kőépüietek súlyos, tö­mör mondanivalója felé fordul. Ezen belül azonban megkötési a formák játékos variációit s a nagy felülete­ket gazdag ornamentikával, a geo­metrikus síkok díszítő mintázattá ala­kított foltjaival és vonalhálójával fe­di. Színes linóleum-metszetein képze­letbeli váraik, királynők jelennek meg, a népmese világának derűjét, a népi díszítőkedv áradó gazdagságát idéz­ve. Motívumai valójában mégis a mindennapi környezet látványából merítenek: a pécsi székesegyház, a barokk házak egy-egy jellegzetes íve, tornya, a domboldalakra felkú­szó város lépcsős ritmusa ötvöződik számos egyéb emlfekképpel Erdős János kompozícióin. Művészetének fejlődése következe­tes és inkább grafikus irányú. Kisebb számú olajkópén a felületi gazdag­ságot a faktúra kezelésének módjá­val, a sűrűn felhordott festék anyag- szerű hatásával éri el. Festményein is a síkábrázolásra, a látványtól elvo­natkoztatott komponálásra törekszik. Életének főbb adatai: Született 1938-ban. Pécsett. Építé­szetet tanult, oklevelet a pécsi Peda­gógiai Főiskolán szerzett. A pécsi Művészeti Szakközépiskola művész-ta­nára. Kiállításokon 1957 óta szerepel. A Dél-dunántúli Szervezet tárlatai mellett 1968-ban résztvett a xl. Ma­gyar Képzőművészeti Kiállításon( Bp.), 1969-ben az 5. Miskolci Grafikai Biennálén. Egyéni kiállítása volt 1965- ben, 1967-ben és 1970-ben Pécsett, 1969-oen Nagykanizsán, 1966-ban Vi- borgban és 1968-ban Koppenhágá­ban. Díjat nyert: 1959-ben és 1960- ban a Magyar Néphadsereg képző- művészeti kiállításán, (Bp., I. és II. díj), 1964-ben a Baranya megyei Ta­nács, 1966-ban és 1968-ban a her- mingi akadémia ösztöndíjasa Több műve múzeumok és tanácsok tulajdo­nában van. Alapító tagja o Siklósi Képzőművészeti Szimpoziorwtak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom