Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-26 / 279. szám
1971, november 26. DUNÁNTÚLI NAPLÓ i. j> Leningrad hős város Kérdés-bank A NyevszkiJ prosipelt Mo érkezik Pécsre az a lenin- grádi küldöttség, amely a szovjet bős városok hete keretében tartózkodik hazánkban. Ebben o Leningrad melletti temetőben nincsenek fejfák, nevek. Csak évszámok vannak — 1941, 1942, 1943, 1944. A számokkal ellátott egyszerű kőtáblákat a dombok oldalába ágyazták. A dombok tégla alakúak, pázsittal benőve. 500 000 ember nyugszik itt. Nem, nincs tévedés a nullákban, ötszázezer halottat takar a fű, egyszerű lakosokat és várost védő katonákat. S -ez még nem is teljes szám! A 900 napos blokád alatt csak az éhségtől és nélkülözéstől több mint egymillió ember halt meg. A turista fecsegő, csupaszéin ember. Mindent látni akar, mindenről megvan a különvéleménye. Amikor autóbuszunk befordult a temető kapuján, s kiszálltunk, a halmok láttán egy szempillantás alatt mindegyikünk elnémult. 500 000 ember, Magyarország vesztesége a II. világháborúban összesen 600 000 ember volt. 500 000 ember — ez egyenlő Pécs, Miskolc és Debrecen jelenlegi összlakosságával. Ha csak a számokat nézzük. S emberi életnél nem lehet csak azt nézni. Ha el kell vesznie, egy ember élete is túl sok. Leningródot nemcsak fegyverek védték. Nyikolaj Tyihonov, a költő 1941. november 7-én a város nevében fordult Moszkvához, Rosztovhoz, Murmanszkhoz és az egész harcoló országhoz. volna is a Néva partjáról a to- r ronyépület, megtörte volna a partot, szegélyező házak, sorát. A város szebb mint valaha. Amikor Pavlovszkbál, amely 30 kilométerre van o várostól, visz- szafelé jöttünk kocsival, kísérőm kimutatott a szántóföldek irányába. — Látja azt a beton bunkert? Itt húzódott a város védelmi voA Szrnolnij A Palota tér Vizsgakísérletek a felsőoktatásban Ismét számadásra készül hazánk 74 felsőoktatási intézményének mintegy 80 000 hallgatója. Az évközi, illetve záróvizsgák állandóan napirenden lévő problémája: az objektivitás. A tudás mérésének nagyfokú bi- zonyalansága miatt újabban kísérletek kezdődtek az értékelés lehetőség szerinti objektivitásának biztosítására. A Szovjetunió, Lengyelország, Románia, az Egyesült Államok és Francia- ország számos felsőoktatási intézményében korábban kipróbált úgynevezett több-választásos (multiple-choice) vizsgamód- szert a Pécsi Orvostudományi Egyetem biológiai, intézetében, valamint a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem kémiai intézetében is sikeresen alkalmazták, sőt legújabban a felvételi vizsgák rendszerében is polgárjogot nyert. A módszer lényege, hogy speciális módon szerkesztett, nagyszámú kérdés, illetve feladat alkalmazását valósítja meg. A kérdéseket a hallgatóknak több adott lehetőség közül választva kell megválaszolniuk. A magas 1 kérdésszám lehetővé teszi, hogy egy tantárgy, vagy tananyagrész szinte minden fontosabb részét számonkérhessék egyetlen ellenőrzés során. A kutatók véleménye szerint az ilyen típusú vizsgáztatás szervezésének az a legideálisabb formája, ha egy központi intézmény összegyűjti a kérdéseket, majd pszichológusok, teszt-szakértők, valamint az egyes tudományterületek kiváló képviselőinek bevonásával szelektálják azokat. Az ilymódon gondosan összeállított „kérdés- bankból" a kívánságnak megfelelően látják el az egyes intézeteket. Az objektív vizsgáztatás e formájának további előnye, hogy lehetővé teszi meglehetősen nagy tananyagrész programozását is a vizsgákon, ugyanakkor a hallgatók tudását statisztikusan is értékeli. Pontos „visszajelentést” ad az oktatás hatékonyságáról, ugyanis a produkció átlagának megállapításán kívül az egyes feladatok helyes, illetve helytelen megoldásából jól lehet tájékozódni azok elsajátításának mértékéről. A BCM alapanyag-ellátása fférdő/efefr a „Amikor eljön o pillanat, valamennyiünknek ott kell hagynunk hivatásunk fegyverét, hogy puskát ragadjunk, s meg is ragadjuk, hogy utolsó csepp vérünkig, utolsó leheletünkig harcoljunk az ellenség ellen." Leningrad írói — és micsoda írók! — Olga Bergholz, A. Pro- kofjev, Anna Ahmatova minden tehetségüket a buzdításra, a védők lelkesítésére fordítják. A blokád sikertelen volt. 1945. január 26-án a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének rendelete a Hős Város címet és a Lenin-rendet adományozza a városnak. A város, az épületek elfelejtették a háborút. Felépült, amit lebombáztak, kijavították, ami megsérült. A leningrádi ember. — külön fogalom. Ha ebben a városban új házat akarnak építeni, akkor — a lakosság bevonásával — megvitatják, belei 11 ik-e a városképbe. A „Leningrad" szállodában laktam. Ez a város legújabb és legmodernebb szállodája, szemben az Aurára cirkálóval. Szolid és mégis hipermodern, Eiedetileg kétszer olyan magasra tervezték, mint amilyen végül is lett. A közvélemény nyomására a tervezők kénytelenek voltak visszavonulót fújni. Megjegyzem, a lakosságnak tökéletesen igaza volt: bármilyen pompás kilátást nyújtott nala. A németek innen közvetlen irónyzással 'lőtték a várost. Kísérőm — a külseje alapján ítélve — nem idős ember, talán gyerek ha lehetett abban az időben. / A város felépült — az emberek nem tudnak felejteni, Marafkó László Az 1972-es indulásra felkészültek Mi várható 1973-ban és a következő években? Ha valami csoda folytán egymás mellé tolhatnánk a bere- mendi és a nagyharsányi kőbányákat; még szembetűnőbb lenne a méretbeli különbség: A BCM jövőbeni alapanyagellátó bázisa talán akkora sincs, mint a nagyharsányi bánya egyik szintje. Pedig Beremen- den 1973-tól évenként 50 ezer tonna híján a nagyharsányinak pontosan kétszeresét kéne termelni, hogy az évi egymillió tonna cementet gyártó óriás üzemet megfelelően ellátni lehessen. Rossz helyen? A szakemberek, a munkások és a környék lakói száján szinte köztéma: rossz helyre telepítették az üzemet. Sem a kővagyon, sem a napi kitermelhető meny- nyiség nem tudja majd kielégíteni a gyárat. Nos, a kővagyonról csak any- nyit: 52.5 millió tonna jól megkutatott követ rejt a beremendi hegy. Ebből 48.8 millió tonna feltétlenül leművelhető. Az évi igény 1 350 000 tonna. Könnyű elosztani: a kővagyon 39 esztendőre elegendő. A gyárat egyébként a nagyharsányi és beremendi kőbányák közti távolság körülbelüli felezési pontjára építették, éppen abból a meggondolásból, hogy 3—4 évtized múlva a másik bányából lehessen követ szállítani. A tervek Az elmondottak szerint helyesek voltak a tervek. Ennek ellenére ma több megválaszolatlan kérdés kíséri a bánya és az új gyár vezetőit. Az új bányanyitás, illetve a ! régi bővítésének tervei 1968 áp- : rilisában készültek el. i A tervek szerint évente a már említett mennyiségű követ és 250 ezer tonna agyagot kell termelni. Az agyag tu- ‘ lajdonképpen az a mennyiség, ami a kőtermelést megelőző I letakarításból származik. A tervek három változatban készül- ; tek — végülis a 3-as számú ; kiviteli tervet fogadták el, amely j szerint: a meglevő bánya ÉNY-i ! továbbfejlesztésével kell az új : bányát kialakítani. A tengerszint feletti 116 és a 100 méteres szintet kell olyan mérték- ; ben meghosszabbítani, hogy tízezer négyzetméteres sziklafal álljon, majd a termeléshez rendelkezésre. Az elképzelések szerint 1972-ben a termelés 80 : százalékát a 116-os, 20 száza- i lékát pedig a 100 méteres színt- ■ ről kell majd produkálni. A I bányanyitási terv szerint a 116-> os szint felett a kőről 40 méter szélességben az agyagot le kell takarítani a további előrehaladás biztosítására. A bányanyitással párhuzamosan 157 ezer köbméter mészkövet kell a BCM indulására készletezni. Nincs bányatelek Nincs bányatelek — ezt hal- j lottam először, amikor az el- ; múlt napokban Beremenden I jártam, hogy 4 hónappal a I BCM , üzembehelyezése előtt a i tervek megvalósulásáról érdeklődjem, A bányahatóság képviselője figyelmeztetett, hogy a bányatörvény alapján elsőként a bányatelek kijelölését és jóváhagyását kellett volna kérni. A bánya mostani területén gyakorlatilag nincs építési tilalom, a hidroglóbusz például az elméleti bányahatárokon belül épült, s nagy a valószínűsége, hogy a bányaművelést később akadályozza majd. Vegyük sorba, mi valósult mór meg? A szintek nyitása megtörtént. A BCM üzembehelyezéséhez szükséges 157 ezer köbméter kő és agyag majdnem „megvan”. Az előbbiből valamivel kevesebb, az utóbbiból több, mint kéne, úgy, hogy a további bányaművelés útjában vannak egy kissé az agyagkupacok. A BELAZ-út egyik ága már teljesen kész, a másik várhatóan decemberben fut be a kőbánya alsó szintjére. Egyik sziklafalat kell közben áttörni. A közeljövőben lerobbantanak még 40— 50 ezer köbméter követ, a gépí- felszerelés döntő többsége megérkezett, április 4-én megindulhatnak a BELAZ dömperek kő- terhükkel a gyárba. Az 5 éves terv De mi lesz 1973-ban és az azt követő években, amikor majd teljes kapacitással működik a BCM? Úgy tűnik erre most elkészült ötéves terv sem ad vi-^ lágos választ. A november eleji tervtárgyalás egyetlen kézzelfogható eredménye talán csak az a bíráló irat, melyet a bánya műszaki vezetői készítettek. A bánya vezetői azonban ezen kívül is több problémáról szóltak. Felmerül például oz elégtelen fúrási kapacitás. Néhány vélemény szerint, sem a technikai berendezés, sem a rendelkezésre álló kezelőszemélyzet nem lesz elegendő. Ebben a kérdésben a gyár termelési osztályvezetőjének kel! igazat adnunk: ha nem elég o fúrógép, még kell vásárolni. S ha nem lesz elég a szakember, újakat kell kiképezni. Minél előbb! A szállítással kapcsolatban is felmerültek kétségek. Itt is megvan a lehetősége, hogy a tervezettnél több dömper vegyen részt a kőjzállításban. Április 4-től, a teljes üzembehelyezésig nagyon sok tapasztalatot lehet szerezni, feltehetően szervezéssel, újobb eszközök beszerzésével, ezek a kérdések megoldhatók. A tervek az ideális állapotokra épülnek. S éppen ez ad aggodalomra okot. A bánya méretei most olyanok, hogy csak óramű pontosságú munkaszervezéssel, a gépi berendezések, cir emberek kifogástarán munkájával lehet a várt mennyiségű követ kitermelni. Sem ki számíthatatlan, sem emberileg várható esemény nem jöhet közbe. Ebben az esetben a napi 4—5 ezer tonnás termelés elképzelhető. S ha nem? Még több mint env egész esztendő áll rendelkezésre, ha a szakemberek felü'-vizseálják a terveket, van még 'dö a korrigálásra . . . lombod Jenó A moszkvai csata 30. évfordulója Csütörtökön a Budapesti Pártbizottság zuglói pártiskolájában tudományos ülésszakon emlékeztek meg a 30 évvel ezelőtti, világtörténelmi jelentőségű moszkvai csatá ról. Ott volt a szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának képviselője is. A bevezető előadást dr. Tóth Sándor alezredes, a Hadtörténeti Intézet osztályvezetője tartotta „A moszkvai csata jelentősége a nagy honvédő háborúban" címmel. Dr. Horváth Miklós, a történettudományok kandidátus sa a moszkvai csata nemzetközi visszhagjáról, dr. Lengyel Klára, az MSZMP Közi- ponti Bizottsága politikai főiskolájának docense pedig a fasiszták első vereségének magyarországi hatásáról tartott előadást. Az ülésszak népes hallgatósága nagy érdeklődéssel hallgatta N. M, Mironov altábornagy személfes élményeken alapuló visszaemlékezését, szakavatott elemzését, a szervező és szemtanú hiteles tanúságtételét a súlyos harcokról, arról a példátlan szervezőmunkáról, tömegmozgósításról, előrelátó intézkedés-sorozatról, ( amelynek nyomán mindenek- i előtt a szovjet harcosok és i nép hősies helytállásával I Moszkva falai alatt sikerült r végleg megállítani a táma- < dó fasiszta túlerőt.
