Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-21 / 275. szám
mt. november It. DUNANTOH NAPLÓ 7 Magyarország felfedezés© Tisztelet Komlónak Jegyzetek Moldova György legújabb könyvéről NÉHÁNY NAP alatt 900 példányban fogyott el Komlón Moldova György Tisztelet Komlónak című könyve, s a kereslet még mindig lankadatlan. A könyvesbolt élelmes vezetője már Kaposvárról, Dunaújvárosból, Pestről is összeszedte a fellelhető példányokat a jelek szerint azonban még ez sem lesz etég. Egyszóval: újabb siker-könyvet bocsátott útjára a Szépirodalmi Kiadó a Magyarország felfedezése című riport-, ifietve szociográfiai sorozat legújabb tagjával, igaz ez a siker nem egészen makulátlan. Moldova könyve nem egyszerű irodalmi csemege. Az olvasók többsége nem is úgy fogja kézbe, mint egy irodalmi alkotást; a mű stílusa, szerkezete az ég világon senkit sem érdekel. Moldova olyan vitákat illetve életérzéseket vitt át „hangosfilmre", melyek eddig szinte kizárólagosan csak az emberekben, illetve szűk baráti közösségekben peregtek, s amelyek nem szűkölködnek „pikáns" jelenetekben. No, de kezdjük az elején. A Szépirodalmi Könyvkiadó két évvel ezelőtt egy rendkívül időszerű és fel becs ül heteden ül hasznosnak ígérkező sorozatot Indított el Magyarország felfedezése. Már a cím Is sokat ígért, hisz hasonló jelszóval az 1930- as években mór jelentek meg könyvek, s ezek a könyvek a maguk újszerűségével, őszinteségével és elkötelezettségével nagyban hozzájárultak e magyar olvasók, s mindenekelőtt az ifjúság tudotvilágónak megváltoztatásához. A népi írók szociográfiai korszaka kimozdította a holtpontról a magyar irodalom kátyúban vergődő szekerét, s ha számos vonatkozásban merőben más körülmények között indult Is ez a mostani sorozat azt könnyű észrevenni, hogy most is sokat várnak e vállalkozástól • szerkesztőik. AZ ŐSZINTESÉG, az aktualitás, « mai gondok realista vissza tükrözése a siker legbiztosabb receptje — s a jelek szerint ezt is éppen Moldova ismerte fel elsők között, s tette alkotói módszerévé. Kötetei — már-már a novellás-kötetek is —, az irodalmi ri- portázs élménytadó termékei, érthető hót ha a Tisrtelet Komlónak című könyvet is nagy érdeklődés, sőt várakozás előzte meg. igaz, ez a várakozás nem volt minden manipulációtól mentes. Moldova György, a Mecseid Szénbányák vendégeként, három hónopot töltött Komlón. A bányász-szállón lakott, üzemekbe járt, hosszú estéket töltött bányászokkal beszélgetve rtalbolti asztalok meNett. Moldova, aki egyébként valamikor maga is dolgozott Komlón, ismeri az emberek megszólaltatásának titkait Barátokat szerzett, bizalmasokat Úgy beszélgetett — ezt magam is többször tapasztaltom —, vele szinte mindenki, mint a megafoj- tával. Titkokat ismert meg, elfojtott vágyakat, s emésztő indulatokat Moldova art akarta tudni, amit nem mindig s nem mindenkinek mondanak el az emberek, s ez sikerült h neki. Hogy milyen mélyről jött információk birtokosa lett, ezt tulajdonképpen sem ez Irá, sem elbeszélő partnerei nem sejtették. Mi indokolná ugyanis más azt e nagy megdöbbenést sőt zűrzavart melyet a készülő kötet Kortársbon közölt részletei okoztak? Azok is tanácstalanok, zavarodottak, sőt rémültek voltak, akik oly felszabadultan meséltek Moldovánok, egyszóval: o könyv még el sem készült máris vihart kavart Levelek, az író címére visszaküldött dedikált könyvek, hivatalos helyen tett panaszok sora jelezte ezt a vihart sőt állítólag még annak érdekében « történtek lépések, hogy ne jelenhessen meg o könyv. Moldova nem hamisít azt írja le, amit valóban hallott, de akiket meghallgatott, azok nem tudták, hogy olyan riporterrel állnak szemben, aki az elmondottakat úgy ahogy hallotta, megjegyezte, közreadja. Megjelent — 16 800 példányban —, s mindjárt tegyük hozzá: jó hogy megjelent. Már csak azért is, mert o Kortárs által közölt részletek önmagukban végülis meglehetősen torz képet adtak a mű egészéről. Itt van hát a könyv — s bár a vihar tart, ereje érezhetően kisebb, mint amit a Kor- társ-közleményeket követő égdörgés ígért. Ez a két folytatásban közzétett „kóstoló" lecsapolta volna a kedélyeket vagy az érintettek egy része végül is belátta: még sem olyan rossz ez a könyv? Moldova íróként érkezett Komlóra, de munkáját, mint ügyes riporter végezte, s ennek megfelelő lett o könyv is; egy közel 260 oldalas riport, elhanyagolható mennyiségű és fontosságú szociográfiai beékelődéssel. íme, a tartalomjegyzék: A szénre épült város, Komlói bányák. Komlói öregek, Es ha nem lesz bánya? — A város élete. Ahol Moldova tényeket, adatokat közöl, ott szürke, sőt helyenként unalmas, ahol azonban hagyja, hogy átvegyék tőle a szót partnerei, ott egyszerre izzani kezdenek a lapok. Moldova nagyszerűen érti, hogy kell meg- szólaJtatni az embereket, hogy kelj megnyomni ezt a titkos gombot, mely valamennyiünk tudatában ott van, hogy ezáltal megszűnjenek a fenntartások, elmúljanak a görcsök, semmivé legyen o „megfontoltság”, s a félelem. A könyv legizgalmasabb s fogszebb része az a riport, mely Kusz Jánosról, a széncsaták legismertebb komlói alakjáról szól, s amely tulajdonképpen nem más, mint egy különös hangulatú, .sőt már-már bizarr monológ. Kusz János, olyan tettek és olyan élmények részese voft, mint ebben az Orpágban kevesen. Története az egyediség erejével hat, s mintha Moldovót elragadta volna a különös események hangulata, a továbbiakban is szinte kizárólag csak különös sorsú embereket mutat be. Bányamérnökök, akiket meghurcoltak, bányászók, akiket „kifacsartok" s aztán félredobtak, mozgalmi emberek, akik elfáradtok, volt ÁVH-sok, akik tulajdonképpen még ma sem találták meg a helyüket.,. Sértett és sebzett emberek. S akik nem ilyenek, azok Is többnyire elégedetlenek. Mindenld szid valakit, leginkább persze a „központot” . A ^központ” a Mecseki Szénbányák igazgatósága. A kötet egyik legalapvetőbb kérdése: helyes-e, hogy annak idején, az egyesítés időszakában, Pécset jelölték ki a Pécsi és Komlói Szénbányászati Trösztökből létrehívott nagyváUalot igazgatóságának székhelyéül? Komló fejiőiése megállt. Komló a kirendeltségek városa, Komló Pécs gyarmata Jett. Ezeket o megállapításokot Moldova sohasem gyűjthette volna csokorba, ha nem hallja valakitől, a probléma tehát a legkevésbé sem irodalmi jellegű. A Tisztelet Komlónak című kötet tucatnyi olyan kérdést vert fel, mely kimondottan gazdasági, műszaki, illetve gazdaságpolitikai jellegű, engedtessék hót meg, hogy e könyvkrrtrkában néhány ilyen jellegű megjegyzés Is helyet kapjon. , A KÉT S2ÉNBANYAVALLALAT ősz- szevonása törvényszerű volt, hisz a világ minden országában hasonló koncentrációs folyamatok zajlanak le. Tény az is, hogy Komló az összevonást megelőzően élte ót a nagyiramú fejlődés időszakát, de hogy ennek lelassulása mennyire nem függ össze a koncentrációval, azt az a tény is bizonyítja, hogy Pécsett is az összevonást megelőzően épült fel Meszes, s azóta is örökös lakásgondokkal küzd a vál la lat Hogy ki mit vitt ebbe a házasságba, nehéz lenne pontosan összeírni. Pécs egy évszázados bányászati kultúrát mindenképpen. Komló pedig, egyebek mellett, egy fiatal, lendületes, a régihez nem ragaszkodó — mert azt esetleg nem is ismerő —, műszaki gárdát A pécsiek megjárták már a gázkitörésveszélyes mélyszinteket — a komlóiak az egyesülés időszakában készülődtek oda. Pécsett nem túl nagy jövő előtt álló üzemek voltak ekkor, de termelési szempontból meglehetősén biztonságosak, míg Komlón a jövőt illetően senkiben sem voltak kételyek, a jelen azonban annál zavarosabb volt Az égyesulés koncentrálta a beruházási javakat Hosszúhetény fejlesztése leállt — Zobók kapott minden pénzt, mely így hosszabb távon minden kétséget kizáróan a mecseki bónyászkodás jövőjét jelenti. Igazságtalanságokat méltánytalan döntéseket önző megnyilvánulásokat lehet találni — az elmúlt évek azonban egyértelműen igazolták: helyes volt az erők koncentrálása, az összevonás. De hát akkor miért ez ä sok bírálat, sőt támadás? Moldova ügyes riporter — de nem jó nemzetgazdász. Nem tudott, és a jelek szerint nem is akart rendet teremteni a csoportérdekek káoszpban — s ez ennek a könyvnek a legfőbb hibája. írói módszere egyszerű, cíe veszélyes: az emberek beszélnek —- 5 ír. A kötet elején egy mondat erejéig ki is tér erre — „nem tartom magam illetékesnek, hogy felülvizsgáljam az elbeszélésekben foglalt tényanyagot és ítélkezzem felette" —, ez o bejelentés azonban nem menti fel a felelősség alól. A kötet azt mondja: ez a valóság. — Ez pedig egyszerűen nem igaz. íme, egy példa. Miért vitték el Komlóról a Tröszt-igazgatóságot? „A megyei pártbizottság egyik vezetője — így mondják —, a tröszt igazgatója szeretett volna lenni — természetesen Pécsett —, az ő szava már önmagában elégnek látszott...” — Kár, hogy ilyen és ehhez hasonló megalapozatlan és logikátlan kitételek is belekerültek ebbe a könyvbe. Tegyük fel, hogy valóban így volt De hát ha azt nem tudta elintézni ez a megyei vezető, hogy trösztigazgató legyen, hogy tudta áthelyeztetni a tröszt központját? S miért értettek ezzel egyet a tröszt tényleges vezetői, akiknek túlnyomó többsége egyébként már okkor is komlói volt? A Mecseki Szénbányaváltalat ma egységes és megbonthatatlan szervezet, a két bányaváros üzemei szerencsésen egészítik ki egymást, az egységes vállalati gondoskodásról azon- bon a jelek szerint még korai beszélni. Moldova felszabadította a kedélyeket, s ha ez időlegesen sok feszültséget, sőt kórt is okoz, végülis haszonnal is járhat: mindenki előtt ismertté vált a betegség ténye, mérete. KOMIG sajátos város. Azzá teszi múltja, jellege, kialakulásának körülményei, s mai helyzete. Lakói az ország minden tójáról gyűltek össze — ki azért, hogy új életet kezdjen, ki azért, hogy sok pénzt keressen, ki pedig azért, mert nem volt más választása. Moldova szereti ezeket a különleges sorsú, kissé fanyar embereket - ez kiérződik minden szavából. Szereti az igazi férfiakat: a bányamentőket, akik akkor szállnak le. amikor mindenki menekül, az okna- mélyítőket, akik a föld mélyének „sark-kutatói”, s a keménykezű, eltökélt vezetőket is szereti, akik képesek voltak ebből a sokszínű, sokakaratú gárdából lehiggadt, kötelességtudó s számos vonatkozásban páratlanul önfeláldozó munkáskollektívát kovácsolni. Moldova mindig a panaszkodók pártján áll. A bányászat helyzete ma meglehetősen nehéz, bizonyára ezért is okoz olyan nagy örömet a könyv olvasóinak az a már-már publicisztikai élesség, mellyel Moldova a bá- nyászság mai gondjait, panaszait ismerteti. Nem szokványos, s nem átlagos tehát ez a mű. Erényei és hibái tulajdonképpen ugyanarról a tőről fakadnak: Moldova megszólaltatja, s hagyja beszélni az embereket Amit elmondanak az érdekes, de sajnos, nem mindig igaz. Az egyéni megítélések legtöbbször egyéni álmokon, vágyakon alapulnak, s ez végülis azt eredményezi, hogy a kívánatosnál szubjektivebb lett az a kép, melyet Komlóról, Komló Baranyán, országon belüli helyzetéről kapott az olvasó. Moldova nem hazudott. Komló ilyen, pontosabban: ilyen is. De van Komlónak más arca is, s ha valóban az a cél, amit a sorozat címe ígér — Magyarország felfedezése —, Moldová- nak ezt a másik Komlót is fel kellett volna kutatnia. De ehhez az kellett volna, hogy „illetékesnek tartsa magát, s felülvizsgálja az elbeszélésekben foglalt tényanyagot s ítélkezzen felette". Moldova bátor ember. Szereti az Igazságot. Mégis azzal csukom be a könyvet: nem elég arra törekedni, hogy siker legyen egy-egy írás, az írónak az is feladata, hogy alakítsa, formálja az embereket, s segítsen ahol lehet. Békés Sándor LANT ÉS LAZAC Két részletben láthattuk-hallhattuk a múlt szombaton és vasárnap Boldizsár Iván írországi naplóját. Amint kiderült, a nagy utazó utazásának oka indoka, ürügye most is a nemzetközi írószövetség, a PEN valamilyen rendezvénye volt, mint két évvel ezelőtt, amikor a Mentonban tartott közgyűlés szolgáltatta az alkalmat az írónak, hogy a televízióban is beszámoljon Provence szépségeiről. Sót arra is módot talált, hogy átruccanjon Korzikára, s erről a máig egzotikus szigetről is elmesélje, bemutassa élményeit. Lehet persze — sót nagyon valószínű —, hogy Boldizsár Ivón a két .műsor közötti időszakban is útibeszámolt valamiről, erről azonban alighanem lemaradtam, vagy pedig elfelejtettem Boldizsár Iván most is bebizonyította, hogy kitűnő utazó, mert jó megfigyelő és ügyes riporter, aki a kévésé* is szépen tálalja, s ezért amit kínál, jóízűen lehet fogyasztani. Mivel bejárta már a világ nagyobbik felét, sikerrel elkerüli az útibeszámolók ügyetlen szélsőségeit. Az országot, várost, ahol éppen jár, nem igyekszik lelkesedésében a világ közepének feltüntetni, mert tudja, hogy lehet annál szebb is a földön. Másrészt nem játssza meg a blazirt turistát, aki nagyképűen „semmin sem csodálkozik”, mert tudja, hogy a világ minden sarkában lehet szépséget és érdekességet találni, ha nyitva tartja az ember a szemét Az írországi tartózkodás nem nyújthatott Boldizsár Ivánnak túlságosan sok élményt. Fényképanyaga se volt valami bőséges. A kétszer tizenöt perc azonban olyan rövid idő, hogy ezt a kevés anyaggal is jól ki tudta tölteni. Sőt a rövid idő hasznos fegyelmezettségre is kényszerítette. Kevesebb volt a korábban itt-ott előforduló túlrész létezés, felesleges bogarászgatás, nyelvészkedő szómagyarázkodás. Zavartalanul érvényesült Boldizsár Iván kedves, csevegő modora, kellemes megjelenése, egész személyisége, amely — számomra mindig úgy tűnt. — mintha Dickens valamelyik regényének lapjaiból lépne elénk. CSÜTÖRTÖKI MOZAIK Hosszabb szünet után jelentkezett ismét csütörtökön a Tizen Túliak Társasága műsora. A szünet jót tett a sorozatnak: a szerkesztők alaposon „feltankoltak", igyekeztek valóban „érdekes” fiatalokat találni, s egycsapásf* nyolcat is bemutattak az ötven perces adásban. Talán sok is volt ez a nyolc riport, elég lett volna öt-hat, egy kicsit részletesebben. A fiatalok kiválasztása egyébként gondos és körültekintő volt, szerepelt szenvedélye» könyvtáros, tankönyvvel elégedetlen történelemtudós palánta, úszó, költ& album-készítő, amatőr távirász, zongoraművész és gourmand, azaz főzőmester. Rendkívüli volt tehát a változatosság, nyilván a szerkesztők ezt I» tűzték ki célul, de ismétlem, ez tűnt egy kicsit túlzásnak. A műsor érdeke» és értékes szenvedélyeket igyekszik propagálni a fiataloknak, s ez nagyon helyes. A gyakorlat azonban felveti a kérdést: nem mosódik-e túlságosan össze a valóban hasznos tevékenység és a hobby? Heltai Jenő derűs egyfetvonásoso. Az asszonyok ravaszságának könyve nem tetszett csütörtökön este. Az még nem lett volna baj, hogy a „szelíd irónia" itt-ott bohózatba hajlott, főképpen azt éreztem gyengeségének, hogy az egyébként megnyerő külsejű Piros Ildikó és az egyébként kitűnő művészi erényekkel jeleskedő Márkus László nem talált magára és egymásra ebben a játékban. Mintha két külön felfogásban játszottak volna, Piros Ildikó kicsit ügyetlenül, Márkus László pedig túlságosan is rutinosan. A TV Calériáia ezúttal Csíkszentmi- hályl Róbert szobrászművész alkotásait mutatta be. Csíkszentmihályi igen tehetséges fiatal szobrász, erről ö bemutatott művek azokat is meggyőzhették, akik eddig nem ismerték. Maga a beszélgetés és a „tárlatvezetés’' azonban, sajnos, messze alatta maradt a sorozat korábbi színvonalának. Hogy maga a szobrász nem mindig világosan és közérthetően beszél a saját műveiről, az rendben van, ha nem is előnyös: ő megalkotta a műveket. A tárlatvezetésre felkért, egyébként szimpatikus művészettörténész azonban inkább gátja, mint útja és közvetítője volt a szobrász mű-/ vészi világa megismerésének, és ez már sajnálatos. A két nehéz „partner” mintha a műsorvezető Rapcsányl Lászlót is megzavarta volna: időnként elképesztően gyenge kérdéseket tett fel, s a biztos rendteremtés helyei? még fokozta a zavart és homályosságát A ködös összbenyomást a világosan és egyértelműen beszélő művészbarát, Varga Imre sem tudta feloldani .. . Szederkényi Éréin KÉPZŐMŰVÉSZEINK KISLEXIKONA Cseh László Született 1914-ben, Kisvárdón. A Képzőművészeti Főiskolán 1939-ben végzett, Rudnay Gyula növendékeként. 1945 óta él Baranyában, önálló kiállítása Pécsett 1958-ban és 1964-ben volt. Rendszeresen szerepel műveivel a Dél-dunántúli Területi Szervezet kiállításain. Több műve a Baranya megyei Tanács és Pécs város Tanácsa tulajdonában van. A Tanárképző Főiskola művész-tanára. Hosszú éveken át a Mecsek intim hangulatú tájfestője volt. Meleg, rozsdavörös őszi színeivel, vagy a nyári zöldek gazdag árnyalású, mediterrán FELVONULÓK. 1969. OLAJ PASZTELL színpompájával a jellegzetes táj karaktere éledt újjá akvarell és pasztellképein. Friss, lendületes festőiséggel, őszinte átéléssel jellemezte a Dél- Dunántúl természeti szépségeit. Újabb műve iben a természetelvű ábrázolás helyeit a síkban komponált, a látványtól elvonatkoztatott képi szemlélet jul érvényre. Ez a stílusváltás megtörte fejlődésének irányát. Sokalakos kompDzíciója, a Felvonulók, egyszerűsítő igényével a lényegre törő, körülhatárolt síkokkal rendet és harmóniát kereső törekvéséről tanúskodik. *
