Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

8 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. november 21. ÉGŐ HOTEL BELFASTBAN. An™! k~toni őr-V’hen az ép 3 Woo'^urn Motel előtt, ame'-yet egy bomba robbanása gyűjtőit fe'. A XX. század „vallás­háborúja” Észak-lrországban szinte napiren­den vannak a terrorcselekmények, köz- és lakóépületek dőlnek romba, a zabolátlanul tomboló, nyers erőszak egyre több áldozatot követel. Az 1968-ban megkezdődött zavargások a legkisebb mértékben sém látszanak csillapodni, sőt még hevesebben egé­szen új, elfajult formákban (bomba- merénylet, tűzharc stb.) jelentkeznek, és az észak-írországi közélet állandó kísérő jelenségeivé váltak. Mi az oka az észak-írországi vé­rengzéseknek? Hivatalos brit verzió szerint lényegében vallásháborúról van szó — a katolikus kisebbség, mely az 1,5 millió lakos 35 százalékát képezi—, harcol a protestáns többség­uralom ellen. A vallásháborúnak már a középkorban is mélyebb gyökerei voltak: szociális, gazdasági, nemzeti stb. És mi sem nyilvánvalóbb, hogy Észak-lrországban sem csupán fele­kezeti ellentétekről van szó. Az ese­mények mozgatórugóit az ír kérdés­nek az 50 évvel ezelőtti angol, impe­rialista módon történt, gyarmati célo­kat követő megoldásában kell keresni. Az ír köztársaságiak 1916-ban fel­kelést robbantottak ki a brit gyarma­tosítók ellen, melyét a brit túlerő le­vert és vezetőit kivégeztette. A felke­lők kikiáltották a független Ir Köztár­saságot. (Az Ir Köztársaság függet­lenségét 1948-ban nyerte el.) Az 1918-as választásokon a köztársasá­giak elsöprő győzelmet arattak és utána az Ir Köztársaság kormányzó testületévé nyilvánították, amit termé­szetesen az angolok nem voltak haj­landók elismerni. 1918-tól 1921-ig ke­gyetlen háború folyt az írek és a brit csapatok között. Ekkor jött létre az ír köztársasági hadsereg (IRA), amely azóta több változáson keresztül menve szélsősé­ges, anarchista, nacionalista szerve­zetté vált. A brit kormány végül 1921- ben beleegyezett abba, hogy a sziget déli és középső részén fekvő 26 gróf­ság teljes önkormányzatot kapjon, míg a hat grófságból álló Ulster ma­ga dönthetett, csatlakozik-e az ír szabad államhoz vagy sem. Mivel itt a lakosság kétharmad részét a pro­testáns vallású, jövevény, angol és skót telepesek utódai alkották, ők hallani sem akartak az Egyesült Ki­rályságtól való elszakadásról. Ulster az 1921-es szerződés szerint saját autonom parlamentet kapott és a tar­tomány belügyeiért felelős kormányt választhatott. Ezzel megkezdődött az észak-íror­szági katolikus kisebbség tragédiája. A hatalom átvétele után a protes­tánsok fő feladatukat az írek féken- tartásában látták. Eltörölték az ará­nyos képviseleti rendszert, bevezették a vagyonhoz és háztulajdonhoz kötött szavazati jogot a választókerületeket A frftiburgt Coritos-Szövotség legújabb statisztikája szerint a mai NJZ.t terű étéről az elmúlt száz év alatt o’ig banyait alább a kivándorlási áradat. Ez a jótékonyságé célokat szolgáló egyesület, ame y !871 r la már mintegy 3 milliárd k várvarló számára szolgált tanáccsal és’ segítséggé-, most azon­ban azt is megállapította, bogy a kiván- r.őrlők motívumai és céljoi az elmúlt száz év folyamán megváltoztak. A múlt évszázad uto’sá három évtizedében évente csaknem 100 003 ember hajúvá ott át az óceán túlsó partjára az akkori Német Birodalom kikötőiben ván.kozó kivándorló- bojókkal. Ezek a bóják nemcsak németeket vittek magúkkal, hanem számos kelet- és déleurópai lakost is. Elhatározásukra e sá­torban a széles nírrrátenv: e-szegényedése késztette őket Európa kjlön"'öz'5 részein s másrészt a „Uor'átan lehetős Iné!:" kecseg­tető kiná'ata Dél- ás £ -ak-Ameri' á'opn. Az Amerikai Enyesült Allarno': me ett Brazíliát és főleg Chilét helyezték előtérbe. Jelenleg évente ítb. 65 000-en hagyják el o Néniét Szövetségi Köztársaságot, hogy- a tengerentúlon új o'thont rendezzenek he maguknak. Fe’e NSZií-áMa-nolgár, a töb­biek hontalanok és O'» NSZd-bon é's kül­földiek. Kivándorlásuk heyét az USA-n kí­vül főleg Kanada. Ausztrá ia és Dél-A ríka képfÁi. Ausztrália, ahol g múlt évszázadban úgy alakították, hogy mindenhol biz­tosítva legyen a protastáns-unionis'a többség. Ezek az intézkedések 50 éven keresztül biztosították a pro'cs- táns-unionista párt korlátlan uralmát a katolikus ír kisebbség fölött. A protestáns uralmat védő titkos társa­ság, az Orániai Rend kivételes jo­gokat élvezett, az ír kisebbség ellen több különleges erőszakszervezetet hoztak létre és elfogadták a rendkí­vüli felhatalmazásról szóló törvényt, amely lehetővé tette a köztársasági érzelmű ír hazafiak vádemelés és bí­rósági eljárás nélküli internálását. S ha ehhez még figyelembe vesszük a katolikusok ellen intézményesített disz­kriminációt a munkavállalásnál, la­kás- vagy házkiutalásnál, érthető a jogfosztott és kisemmizett ír kisebb­ség elégedetlensége és elkeseredése. Az 1968 őszén kibontakozott pol­gárjogi mozgalom elsősorban az ír katolikus kisebbség teljes jogegyenlő­ségének a kivívását tartotta szem elölt, Ulsternek az Egyesült Királyság­hoz tartozása alapján. A polgárjogo­kat követelő békés tüntetők meneteit rendszerint szétverték, míg végül 1969 augusztusában bekövetkezett a lon- donderryi Bogside nevű katolikus ne­gyed könnygázostroma és a belfasti katolikus ellenes pogromhullám. Az- akkori Wilson kormány látva a robba­nékony helyzetet, brit katonaságot küldött Észak-frországbq, amelyet ak­kor az ír lakosság örömmel fogadott mint olyan erőt, amely megvédi a protestáns szélsőségesek túlkapásai­tól és elősegíti a katolikus kisebbség helyzetének megjavítását. Az írek helyzete azonban a brit csapatok többhónapos jelenléte után sem javult, sőt a fokozódó munkanél­küliség következtében egyre rosszab­bodott. Nyilvánvalóvá vált, hogy a brit egységek valójában az észak-ír­országi rendet védelmezik a jog- egyenlőséget követelő katolikus ki­sebbséggel szemben, s hogy e csapa­tok jelenléte az unionista rendszer legfőbb támasza. ^ A bírósági eljárás nélkpli internálá­sok feltámasztása és az azt követő ez év augusztus 9-i razzia teljesen ért­hetővé teszi, hogy az ír lakosság vég­sőkig fokozott elkeseredése nem ma­radhatott az „alkotmányos" keretek között. Következett augusztus 10-e, az ulsteri véres nap, amely 14 ember- áldozatot követelt. A rendkívüli felhatalmazásról szóló törvény visszaálításakor még arról volt szó, hogy nemcsak az ír naciona­listákat, hanem a protestáns ultrákat jóformán egyetlen kivándorló sem teleped­hetett ie, 1970-ben a hcmnp.üir helyen sze­repelt at NSZK kivándorlóinak céllistáján. Érdekes, Iro^y er az érdek őrlés már a mo­sódik világháború befejezése óta változatla­nul tovább tart. A kereken 65 001 kivándorló közűi 1970- ben 26 031-en az USA-bon te'opsdtek le, 6500-an Kranadábc.i, 5503-on Ausztráliában s több mint háromezren Dél-Alrikábon. Ausztráliát és Dé -A riVát különösen o gyors gazdasági fellendülésük miatt választják ki eqyre inkább céljukul a kivándorlók. Az 1970/71-es esztendő német kivándorlói között éppen úgy megtc'áljuk az e-yedüíá!lákzt, mint a családokat, t.lem mindenki aka-ja azon­ban hazáját örökre otthagyni. Különösen a fiatalok között akadnak sokan o yanok, rkik csak bizonyos időre vesznek búcsút hazájuk­tól. A kivándorlók között van számos o'yan szakmunkás is, akik csak eny pór év; szer­ződésre érkeznek a küllő di orzzá-ba. A „korlátozott időre szá’ó kivan :!o lók" cso­portjába tartoznak azok a fiatal fiúk ö leá­nyok is, akik a német feúesztés; segélyprog­ram keretében utaznak kü'lö'zlre. Nem lebe­csülendő a kivándorlók között azoknak a nőknek az aránya sem, akik egy külföldi állampolgárral kötött házasság következté­ben cserélik fe! hazájukat egy másik or­szággá!. is internálni fogják. A letartóztatot tok között viszont egyetlen protestáns sem található, sőt nemcsak az IRA aktivistáit tartóztatták le, hanem több­ségükben olyanokat, akiknek semmi közük sem volt az erőszakos cseleke­detekhez. Az utóbbi időben az ír közvéle­ményt és a világ haladó közvélemé­nyét is mélyen megrázták az internáló táborok kegyetlen módszereiről szóló leleplezések, amit a „Sundy Times” című hetilap hozott nyilvánosságra. A Sundy Times ugyanis 11 internált ■személy kicsempészett nyilatkozatának birtokába jutott, amely szerint az in­ternáltakat a kihallgatás során napo­kon keresztül barbár módon megkí­nozták. Például szétvetett kézzel és lábbal kellett állniuk a fal fel fordul­va, miközben elviselhetetlenül hangos zajjal gyötörték őket. Érdemes még figyelembe venni, hogy o letartózta­tásokat a „rend fenntartására” kive­zényelt brit katonák hajtották végre. Az ír kisebbség körében mindezek után egyre inkább tért hódít a re- ménvvesztettség és kiúttalanság. Lát­ják, hogy az alkotmányos eszközök hangoztatott erőszakos, gerílla-mód- erőre kaptak az IRA képviselői által hangzotatott erőszakos, gerilla-mód­szerek alkalmazását hirdető eszmék. Ennek tulajdoníthatjuk a tüntetések és tömegdemonstrációk számának csökkenését és ezzel egyidőben a bombamerényietek, a szabotázscse- Iekmények, a brit katonákkal vívott tűzpárbajok, az orvlövészek akcióinak növekedését. Írország Kommunista Pártja és a Polgári Szövetség kezdeményezésére megkezdődött egy békés eszközöket használó, józan folyamat — a polgári engedetlenségi mozgalom, amely a legszélesebb tömegeket érinti és kész­teti cselekvésre. A mozgalom résztve­vői megtagadják a lakbérek, a l áz­adók és a közszolgáltatási díjak befi­zetését, bojkottálják a helyi közigaz­gatás munkáját stb. A mozgalom cél­ja az északír kormány megbuktatása •és az ír katolikus kisebbség teljes jogegyenlőségének a kivívása. A tory-kormány hallani sem akar az észak-írországi helyzet politikai úton történő megoldásáról. Heath kormányelnök pártjának a Konzer­vatív Pártnak — a brightoni kongresz- szusa utáni nyilatkozatában határo­zottan elvetette az ulsteri helyzet po­litikai megoldására tett javaslatokat. Nyilvánvaló, hogy a konzervatív kor­mány az észak-írországi helyzetet a szélsőséges unionistákkal egyetértés­ben és a protestáns többség kiváltsá­gos helyzete megőrzésében kívánja megoldani. Ebbe természetesen a katolikus kisebbség sohasem egyezhet bele, és toyább fogja folytatni igaz­ságos harcát jogáért, Írország Kommunista Pártjának nemrégen véget ért XV, kongresszusa határozottan elítéli a terrorcselekmé­nyeket és a reális eredményekhez ve­zető egyedüli utat az ír népnek az. angol imperializmus elleni egységes fellépésében látja. Az ír kommunisták többek között követelik az internálá­sok azonnali megszüntetését, a brit csapatok kivonását, a jelenlegi észak­írországi kormány lemondását, o par­lament feloszlatását és olyan kor­mánynak és parlamentnek a létreho­zását, amelyben a katolikus ír kisebb­ség is számarányának megfelelő kép viseletét kap. Az ír kommunisták ja­vaslatainak minél előbbi realizálása, ami az ír kérdés megoldásának az adott körülmények között talán egye­düli módja — megakadályozhatja, hogy az ulsteri zavargások véres polgárháborúba torkolljanak. A végső megoldást csak az angol gyarmato­sítók kiűzése után létrehozandó egy­séges és független Ir Köztársaság megteremtése jelentheti. (Ui Sió) Évente 65 ezer kivándorló *az NSZií-ból Brezsnyev protokoll nélkül j i Pierre Durran moszkvai beszélgetése az SZKP főtitkárával Magunk előtt látva őt teljes élet­nagyságban, amint nyugodtan be­szél, szavait élénk gesztusokkal húzza 1 alá, ajka szüntelenül készen áll a í mosolyra és vonásai rendkívül mozgé­konyak, azt kérdezzük magunktól: va­lóban ugyanarról az emberről van szó, akit a gyakran túlságosan merev fényképeken láthatunk? A 65 éves Leonyid Brezsnyev, aki qránátvörös nyakkendőt, világoskék inget, sötétszürke öltönyt visel, melyen a szovjet szokás szerint ott ragyognak a Szovjetunió Hőse és a Munka Hőse kitüntetések arany csillagai, felteszi keret nélküli szemüvegét, hogy meg­mutasson egy fényképet. Borostyán szipkáját bal kezében tartja, miköz­ben felidézi a háborús emlékeket. Irodájában ülünk, az SZKP központi Bizottságának épületében, egy volt bankban, amely már a háború előtti is a KB székháza volt. *• Ezen a reggelen az SZKP főtitkcnYi szokása szerint háromnegyed kilenc , körül hagyta el lakását. Megtudhat­juk, hol lakik? Nem államtitok? Brezs­nyev tiszta szívből nevet. Az a néhány száz család, akik ugyanabban az épülettömbben laknak, mint ő, min­den nap láthatják, amint megérkezik vagy elhagyja lakását. És a moszk­vaiak ezrei előtt sem titok lakhelye. Amióta Moszkvában dolgozik, tehát 1952 óta, családjával a Kutuzov su­gárútnak ugyanabban a házában la­kik, egyikében a háború után épített nehézkes stílusú épületeknek. Lakása nincs messze a város közontjától. Tíz éven keresztül Brezsnyevék — két gyermekkel és beszélgető partne­rem anyjával — a nagymama most nyolcvanöt éves, és még mindig jó! tartja magát, újságokat olvasgat, né­zi a tévét és kötöget — csak három szobával rendelkeztek. Majd lakást változtattak: ugyanabban az épület­tömbben egy ötszobás lakásba köl­töztek. Brezsnyev az ujjain számolja: egy nappali, a dolgozószobám, há­rom hálószoba, a miénk, a nagyma­máé, a kislányé, igen, jól számol­tam ... EGY FIÚ ÉS EGY LÁNY A-gyerekek — egy fiú és egy lány — ma már házasok. A fiúnak két gyere­ke van, Leonyid és Andrej; a lánynak egy, Viktória (ő é! együtt Brezsnye- vékkel). A fiú, Jurij, kohómérnöki ta­nulmányokat végzett. Dolgozott Svéd­országban, Angliában, Japánbon. Je­lenleg egy állami kereskedelmi válla­lat vezetője. Brezsnyev lánya, Galina, újságíró. A Novosztyi sajtóügynökség­nél dolgozott, most készíti doktori disszertációját. Brezsnyev feleségét Viktóriának hívják. Sokat foglalkozik az unokákkal. Amikor éppen nincs országjáró vagy külföldi úton, Brezsnyev a napot a központi bizottság székhazában lévő irodájában tölti. (Van egy másik iro­dája is, a Kremlben, ahol a Legfelső Tanács elnökségének tagjaként fo­gadja látogatóit.) Este fél tizenegyig marad irodájában. Itt helyben étke­zik. Hazatérve még átolvas néhány iratot. Egészsége — mondja — kitűnő. És a vérnyomása csak 125. De néha nehezen alszik el. Életében csak egy­fajta orvosságot használt, azt is csak időnként: altatót. Tudja — mondja —, amikor egész nap dolgozom, a felvetődő problémák továbbra is rajzanak a fejemben. És probléma akad égy olyan nagy or­szágban, mint a miénk... Amikor a délen lakók nyári ruhát igényelnek, az északiaknak még bélelt csizmákra van szükségük. Vannak kicsi és nagy gondok. Vannak örömök és bánatok. Mindez eljut egészen hozzánk és fog­lalkoznunk kell velük, meg kell vitat­nunk őket, megoldást kell találnunk, A külpolitika is sok munkát ad. Art szeretnénk, hogy béke uralkodjék az egész világon. De nézeteinket nem mindenki osztja. Minden államma! tartunk fenn kapcsolatot és ezek az államok gyakran nagyon is különböz­nek egymástól. Az európai szocialista országokról nem beszélve, ahol szám­talanszor megfordultam, jártam Kíná­ban, Koreában, Iránban, Afganisztán­ban, Indiában, Szudánbon, Marokkó­ban, Guineában, Ghánában, Finn­országban .. , Btezsnvev sokáig fejtegeti ezeket a kérdéseket: a béke, az együttmű­ködés, *» a lényeges. A Szovjetunió nem akar „vasfüggönyt”. És mégh, vannak olyan emberek, akik szánt- szándékkal kiforgatják törekvéseit, po­litikájáról ferde képet adnak, vagy olyan problémákat kreálnak, amelyek nem léteznek. Ezeket a módszereket a szovjet nép jól ismeri, és gyakran a Szovjetunió nem is válaszol a rágal­makra. De néha mégis csak reagálni kell. Nem nagy öröm szüntelenül rá­galmak célpontjának lenni... FORTELYOS KIS SZERKEZET Gondolhatjuk, hogy egy olyan or­szág legfontosabb vezetőjének, amely a világban akkora szerepet játszik, mint a Szovjetunió, távolról sem nyu­galmas az élete. Leonyid Brezsnyev azonban mégis nagyon jól viseli 65 évét Igaz, sűrű haja már őszes, de világoskék szemei fiatalosan ragyog­nak egyenes vonalú orra felett össze­érő tömött szemöldöke alól. Nagy­termetű és az erő benyomását kelti anélkül, hogy kövér volna. Mikor fel­kel, hogy íróasztalának valamelyik fiókjából kikeressen egy háborús fény­képet, meglepődöm mozdulatainak fürgeségén. Mit tesz rengeteg munká­ja mellett, hogy erőnlétét megőrizze? Először is igyekszik kevesebbet do­hányozni. mint amennyit most. Mivel Brezsnyev nagy dohányos, azok közé tartozik, akik hajlamosak egyik ciga­rettáról a másikra rágyújtani. Nemré­giben felfedezett egy csecsebecsét — lehet, hogy Franciaországból való? Azt hiszi, bár nem biztos benne, min­denesetre ennek révén sikerült csök­kentenie dohányfogyasztását. Látható örömmel mutatja nekem a kis tárgyat. Óraművel ellátott cigarettatárca. Az óramű meghatározott ideig lehetetlen­né teszi a tárca felnyitását így be­szélgetésünk közben elhatározza, hogy 45 percig nem gyújt rá. A kis készü­lék mutatóit beállítja. És tessék! Há­romnegyed óráig nem lehet kinyitni a dobozt. Tegnap — mondja Brezs­nyev — sikerült elérnem, hogy egész nap csak 14 cigarettát szívjak... VADASZ Valaha sokat sportolt: korcsolyázott, sízett kerékpározott, sőt a háború előtt még ejtőernyős is volt (erről az oklevele még ma is megvan). Mosta­nában erre nem nagyon jut ideje. De van egy sport, amelyről soha nem mondott le, és amelyről nem is fog lemondani: a vadászat. Ebben a té­mában kiapadhatatlan. Amikor Ka­zahsztánban élt, minteqy tizenöt évvel ezelőtt medvére vadászott. Ma is, amikor csak teheti — elég ritkán - Moszkva környékén vadászik, a fővá­rostól 140 kilométerre, erdős és mo­csaras vidéken. Bőven akad itt vad­disznó, szarvas, jávorszarvas, fácán, vadkacsa. Brezsnyev mesél nekem ar­ról a napról, amikor hat vaddisznót ejtett el. Ha ismét visszatér — mondja, megtudva, hogy maqam is vadászok — értesítsen. Biztosíthatom, hogy egy délelőtt legalább két vaddisznót ki­lövök ... Számára, mint minden igazi vadász számára, a vadászatban elsősorban nem a zsákmány a lényeges. Főként a természet tanulmányozását, tiszte­letét, szeretetét tartja fontosnak. Sze­mélyesen foglalkozik a vadállomány védelmének és növelésének kérdései­vel. Néhány bölcs intézkedéssel már sikerűit szép eredményeket elérni — jelenti ki. Brezsneyvnek két kutyája van, egy dog és egy „lajka". Ez a Cobolynak nevezett kis szibériai ku­tya a kedvence. AZ AUTÓ A vadászaton kívül Brezsnyev sze­reti a pihenés egy másik módját Is. Nagyon szeret autót vezetni. Amikor a volánnál vagyok — mondja —, pihe­nek. Néha Moszkvában is vezet, de ritkán. Ezzel szemben mihe'yt vidéken van — például, amikor vadászra megy —, ő veszi át a kormányt. Szereti a technikát, a gépeket Amikor én ve­retek — mondja —, az az érzésem, hogy semmi baj nem történhet... Lassan már másfél órája beszélge­tünk. Odakinn sűrű eső dobol, A hő­mérséklet mindössze plusz négy fok. — Kitűnő idő vadászathoz — mond­ja Brezsnyev. (L'Humaniié)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom