Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-13 / 241. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!

Ära: SO filtlr

Dunántúlt namö

XXVIII. évfolyam, 241. szám

Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja

• 1971. október 13., szerda

Szükség van-e rájuk?

A tűnődő kérdés kiül szomorú arcára annak az öreg szakmunkásnak, aki minden reggel — pontosan öt óra után — kiáll az egyik uránvárosi panelhoz erkélyére, kabátban, kalapban és fogja a mellvéd korlátját, mintha szónoklathoz készülődne. Krákog és köhög, űzi ki magából az álmatlanság pipafüstjét és tűnődve figyeli az autóbuszokhoz siető, rohanó férfiakat, asszonyokat, gyerekeket cipelő anyákat. Mert az idő megállíthatatlan, az óra megy, és csenget is hajnalban, csak nem neki, a nyugdíjasnak ... De láttam őt nyáron is— mert akkor sem tudva, mit kezdjen idejével - a ház előtti „állami” park virágágyásait gyomlálta „ingyen" és kéretlenül.

Egy kicsit mintha megszemélyesítené a nyugdíjasok világát, amelyet ugyan fémjelezhetnek a „derűs csendben eltöltött pihenés évei”, de a borongás nyugtalanság is. Ez utóbbi pedig mi másból fakadhat, mint a vélt fél reá I Iftottság szomorú érzéséből? Pedig ugye a búcsú pillanatában azt mondtuk a - statisztika szerinti 29 400 baranyai nyugdíjasnak -, hogy

....... aztán tessék csak benézni

X

. bátyám bármikor hozzánk, az üzem, a gyár, a tsz vagy a hivatal kapuja önök előtt mindig nyitva áll . . . Évtizedes szakmai tapasztalataik aranyértékű számunkra, utódokra, ma is . . Hát mit is mondhatnánk persze, mint ezt, ami önmagában igazság is. Harminc-negyven- ötven év a munkapad mellett, éppen elegendő arra, hogy mesteri szinten értsék és tudják a szakmát és hogy becsületet adjanak a munkának, akár az esztergályos, lakatos, pénzügyes, akár a kőműves, a tanár vagy az osztályvezető és a kereskedő. De félő, hogy az arany-tapasztalatokat a feledés zöld patinája futja be, holott — valljuk meg őszintén — igazán szükség van rájuk, a munka nagy öregjeire. Nem is egy, sem két okból.

Az egyik: talán lélektani motívum. Tudjuk, hogy vannak „kallódó gyermekek vagy fiatalok”, de akadnak kallódó öregek is, akik naphosszat ülnek az ablak mögött otthonaikban, vagy — és ez még a jobbik eset — unaloműzésnek az Ágoston téri padokon kártyáznak, sakkoznak és kibicelnek, napoznak a Séta téren és tere-ferél- nek a lottó-irodák zajos előterében. De olyan is van - döbbenetes -, hogy egy Sopiana gépgyárbeli nyugdíjas, ha éppen az esős idő nem tartóztatja, különben rendszeresen já- ki nyugdíjas bérletével a „Su- rányiba” és szorongva nézi végig a temetéseket. Hallottunk olyant már üzemekben, hogy ,,N. bácsi életerőben ment nyugdíjba és félév múlva örökre itthagyott bennünket, pedig semmi baja nem volt”. Hogy egészségben halt meg. abban ugyan nem hiszek, de hogy a semmittevésre-ítélés meggyorsította N. bácsi mennybemenetelét, abban van valami.

E

z az! A semmittevés. A megye közel 30 ezer nyugdíjasából ötszáz forintos foglalkoztatásban részesül mindössze 956 fő a szocialista iparágakban, a bolti kiskereskedelemnél ez a szám 163, a vendéglátóiparban 146. a szövetkezeti ágazatnál 53, a közlekedésnél 101. Ez 1419 nyugdíjas, bár a valóságban ennél többen dolgoznak félállásban, vagy vállalnak alkalmi munkát, hiszen pontos számadást erről vezetni nem lehet. De az tény, hogy még többen és többen szeretnének munkát vállalni, hogy a szorongó unalomtól egy hasznos, gyümölcsöző tevékenység szabadítsa meg Őket

Aztán az anyagiak. Nem tudom, mennyi a nyugdíjátlag Baranyában, sajnos, az 1970. megyei statisztikai évkönyvből sem derül ki, de bizonyára meglehetősen kevés, különben nem foglalkoztatná az országvezetést ez a probléma is. De példák sokaságával lehet bizonyítani, hogy amíg a fogyasztási cikkek árai meg-meglódulva „fölfelé” változnak, addig az évenkénti 2 százalékos nyugdíj- emelés kevés a lépéstartáshoz. A Pécsi Sörgyárban ma 500 forintos félállásban dolgozik egyik , nyugdíjas, aki egyébként pontosan 51 esztendőt húzott le az üzemben(l) és a nyugdíja 870 forint. Igaz, ez az iparág sajnos soha sem fizetett jól, de érthető, hogy pótlásként szűk ség van arra az 500 forintra. Igazán üdvözölendő rendelet volt ez az 500 forintos foglalkoztatási lehetőség, de — és ezt sok gazdasági vezető, másrészt pedig nyugdíjasok vallják -, hogy ideje lenne változtatni a rendeletén. Méghozzá olyan formában, hogy ahol szükség van rá, hát engedjék az öregeket a rendelet szerinti 4 órán túl is dolgozni, természetesen arányosan növelve a keresetet is. Mert számtalan eset bizonyítja, hogy a félállásos öregek már a jövő év nyarát „dolgozzák le", bár a szabályzat ezt tiltja. De mit lehet tenni, ha egyszer égetően szükség van rájuk?

I

gaz persze az is, hogy nem minden üzem vagy vállalat tudna teljes foglalkoztatást biztosítani számukra de a gyárkapun kívül még kimeríthetetlen lehetőségek vannak. Például: hetekkel ezelőtt lapunkban egy ötletnek adtunk helyet, miszerint egyes lakótelepeket feloszthatnának nyugdíjas szakmunkások között és besegítenének a javító-szolgáltató tevékenységbe, gyorsan, várakozásmentesen, jó szakértelemmel javíthatnák meg a lerobbant vízcsapokat, kilincseket, nyílászárókat, belső szerelvényeket. Sajnos az ötletre egyetlen illetékes szerv sem válaszolt . . . Pedig a szolgáltatás vonalán tapasztalható dzsungel . . . Erről jobb nem is beszélni. Ugyancsak lapunkban vetettünk fel egy budapesti ötletet: a fővárosban két ktsz alakult, túlnyomórészt nyugdíjasokból, akik éppen e fenti szolgáltatást végzik, szervezetten, a lehető legkisebb költségráfordítással. Sajnos erre sem reagált senki. Nem tudni miért nem. Periférikus eset, de ellenpólusként muszáj megem lítenem. A Sopiana Gépgyár egyik adminisztratív osztályán csupán a nyugdíjasok létszámára vonatkozó egyetlen adatot megtagadták ... A gyár ne vegye ezt elmarasztalásnak, mert mindjárt megjegyzendő: ennek ellenére éppen itt tapasztaltunk kedvező jeleket éppen a nyugdíjasok érdekében, persze egyáltalán nem az említett adminisztratív osztály ötlete eredményeként. ..

A közelmúltban ifjúsági törvényt szavaztak meg képviselőink. Szép és tisztes kötelességüknek tettek eleget az ifjúság érdekében. De idővel érdemes lesz öregjeink ügyét is újból napirendre tűzni a meglévő rendeletek tágítása, alkalmazásuk rugalmassága céljából. Mert még is csak furcsa jelenség, hogy a lapok ma már rendszeresen telítve vannak munkalehetőségek ajánlásával, közben az elavult munkaügyi szabályok lehetetlenné teszik öregjeink számára a rendszeres munkavállalást. Pontosan nekik, akiktől ha mást nem, de munkahűséget igazán tanulhatunk, tőlük, akik öreg korukra is személyes tulajdonuknak tekintik a gyár minden egyes tégláját, ..

Rab Ferenc

Nixon Moszkvába utazik

A Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői az elmúlt évben lefolytatott véleménycsere során megállapodtak, hogy az alacsonyabbszintü tárgyalásokon elért haladásnak megfelelően kívánatos lenne, hogy köztük találkozóra kerüljön sor. Az elmúlt időszakban lezajlott kétes többoldalú, mindkét ország részvételével megtartott tárgyalásokon tapasztalt előrehaladás fényében megállapodás született, amelynek értelmében a magasszintű találkozót 1972 májusának második felében Moszkvában tartják.

Washington:

Nixon elnök hétfőn a Fehér Ház sajtótermében személyesen j jelentette be jövő év májusára I tervezett moszkvai utazását.

Az elnök által felolvasott szöveget egyidejűleg tették közzé Moszkvában és Washingtonban.

Nixon közölte, hogy a kínai vezetők (akiknél még a moszkvai út előtt tesz előreláthatólag látogatást), az Egyesült Álla- i mok európoi szövetségesei és Japán már kaptak tájékoztatást a szovjet vezetőkkel való találkozó tervéről. A képviselőházi ; és szenátusi vezetőket szintén a Fehér Házba hívták hétfőn, őket még a sajtó előtt tájékoztatta az elnök.

Nixon kijelentette, hogy az utazás független pekingi látogatásától, és mindkét út alkalmával „a két ország közötti két- | oldalú kapcsolatok kérdései szerepelnek majd a megbeszél I lések témái között”. A szovjet vezetőkkel folytatandó tárgyalások témáiról szólva az amerikai elnök felsorolta a hadászati fegyverrendszerek korlátozásának kérdéseit, a közel-keleti helyzetet, és „számos más területet, amelyeken — mint mondta — jelenleg tárgyalás folyik j az Egyesült Államok és a Szov- i jetunió között. Célom, hogy ja- j vulást érjünk el a két ország kapcsolataiban és a világbéke i kilátásait illetően" - jelentette ki Nixon. I

Az elnök „teljesen tévesnek és megalapozatlannak” minősítette azokat a spekulációkat, hogy a két utazás — a pekingi és a moszkvai - kapcsolatban áll egymással, „egyik útnak sem célja, hogy a szóbanforgó két ország közötti esetleges nézetkülönbségeket kihasználja" — állította.

Nixon közölte „jelentős eszmecseréket kíván folytatni Leo- nyid Brezsnyevvel, az SZKP fő» titkárával, ' valamint Koszigin miniszterelnökkel és Podgomij államfővel.

Moszkva:

A Nixon-látogatás bejelentését óriási érdeklődés fogadta a szovjet fővárosban.

Bár a bejelentés sem diplomáciai, sem pedig sajtókörökben nem okozott különösebb meglepetést, mert egy ilyen látogatás lehetősége hetek óta nem hivatalos eszmecserék tárgya volt a szovjet fővárosban. Legfeljebb az időpont konkrét megjelölése vonja magára a figyelmet, utalva arra, amit egyébként a TASZSZ-közlemény is kiemel, hogy a látogatásról szóló megállapodást alacsonyabb szinten alapos konzultációk előzték meg.

Mindkét ország részvételével folyó kétoldalú és többoldalú tárgyalásokon elért haladással kapcsolatban Moszkvában mindenekelőtt a különböző helyeken és formákban folyó szovjet-amerikai leszerelési tárgyalásokra emlékeztetnek.

Ugyancsak az idén több fontos, nemzetközi biztonságot és az enyhülést közvetlenül, vagy közvetve befolyásoló szovjet- amerikai megállapodást sikerült tető alá hozni, köztük a tengerek és óceánok fenéktérségének atomfegyvermentesítéséről szóló egyezményt. Jók a kilátásai a bakteriológiai fegyverek betiltásáról folyó tárgyalásoknak, amelyeken nemrégiben egyeztetett szovjet-amerikai tervezetet terjesztettek elő.

Washingtonban egyelőre jóindulatú fogadtatásra leltek az

európai fegyverzet és a fegyveres erők létszámának csökkentésére, a leszerelési világkonferencia összehívására vonatkozó ! szovjet javaslatok is. Ilymódon i tehát a történelmi pillanat min- ; dánképpen alkalmasnak tűnik ahhoz, hogy a két nagyhatalom képviselői a legmagasabb szinten vitassák meg a kapcsolatok és a nemzetközi helyzet sarkalatos problémáit.

Kissinger

Pekingbe

készülődik

Washington :

Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója Henry Kissinger valószínűleg már a hét végén Pekingbe utazik, hogy megtegye a szükséges előkészületeket Nixon látogatásához. A meg nem erősített hír az elnök környezetéből származik.

A tartalomból:

Megkezdődtek a szovjet—egyiptomi

tárgy a,ások

(2. old.)

Kié az iskola?

(3. old.)

Válíozó igények a falu közművelődésében

(3 old.)

Töredékek egy lányról

(3. old.)

Újra itthon

(5 old.)

A szerkesztőség postájából

(6. old.)

Négymillió forintos beruházással

Kétszintes ÁUTOKER-áruház épül Pécsett

Losonczi Pál részt vesz az iráni ünnepségeken

Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és felesége — Mohammad Reza Pahlavi iráni sah meghívására — kedden Iránba utazott. Az Elnöki Tanács elnöke feleségével együtt részt vesz az iráni állam fennállásának 2500. évfordulója alkalmából Perzepoliszban sorra kerülő ünnepségeken.

Az autóalkatrész-ellátás állandóan napirenden levő gondunk. Épp a napokban számoltunk be az AFIT XIV-es Autójavító Vállalat hasznos kezdeményezéséről, melyet az országban elsőként valósít meg: mozgó alkatrészüzletet hoz létre Baranyában. Ezzel jelentősen javul az eddig ellátatlan területek. a vidéki városok és a falvak autóalkatrész-ellátása. Ezen kívül Pécsett az Autó- és Alkatrész-kereskedelmi Vállalat (AUTÓKÉI?) foglalkozik gépkocsi- alkatrészek eladásával. Á pécsi Bajcsy-Zsilinszky utcai üzlet azonban már rég kinőtte az i igényeket, ezért az AUTÓKER a jobb ellátás érdekében AUTÓ- KER-áruhózat létesít Pécsett.

Az áruházat a Regős utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán j építik fel, kapcsolódva a mos- : tani AUTÓKER-üzlethez. Az j AUTÓKER önálló beruházósá- I ban épülő kétszintes létesítmény egyik része önkiszolgáló, másik része hagyományos rendszerű lesz. Ezzel a módszerrel a jelenleginél lényegesen gyorsabb lesz a kiszolgálás, s megszűnik a hosszadalmas kartonleíró rendszer is. A négymillió

| forintos költséggel épülő áru- ! ház az ország első ilyen jellegű vidéki létesítménye lesz, A ! telket már megvásárolták, az j építkezést jövőre kezdik, s azt szeretnék, hogy 1972 utolsó negyedévében már álljon az épület.

Az indulásnál 30 milliós árukészlettel várják a vásárlókat. Az új áruházban csak személygépkocsi-alkatrészeket árusítanak és csak magánfogyasztókat szolgálnak ki. Ezzel viszont megszűnik a jelenlegi AUTÓKER- ! üzlet zsúfoltsága, mert a közü- I leteket ugyan ezentúl is itt szolgálják ki, de a magánfogyasztók az új áruházban kapják meg a kívánt árut. Az új áruházban a jelenleginél több típushoz tartanak majd alkatrészt, ugyanis nagyobb raktárral rendelkeznek majd. Az 500 négyzetméter bruttó alapterületű áruház két szintjén 250-300 négyzetméter eladóteret képeznek ki, s 150 négyzetméteres raktárot építenek. A kétszintes új áruházzal gyorsabb, kényelmesebb kiszolgálásban részesülnek, s nagyobb árukészletből válogathatnak a pécsi autósok.

„ Aratják" a cukorrépát

Száz hold cukorrépa egy tagban. A potonyi határban, a tótújfalui termelőszövetkezeté. Ha a répát kézzel szednék, olyan kilátástalan lenne az egész . . . de így géppel, játszi könnyedséggel megy a munka. Mezőfi György, a termelőszövetkezet képviselője:

— Két gépünk van. Az NDK- ban gyártották. Becslésünk szerint kilenc munkaóra alatt 800 mázsa cukorrépát tudunk betakarítani. Volt nap, amikor 10—11 vagonra valót szedtünk fel. Egy nap alatt hány holdról tudunk betakarítani? — némi kis számolás — úgy öt katasztrális holdról. Ember? Van két traktorosunk és két munkagépkezelő. Értik a szakmát. A gépi munka nem megy a minőség rovására.

Megtelik a Zetor vontatta pótkocsi. A cukorrépa elindul a gyárba ... még nem Kaposvárra, hanem a drávasztárai vasútállomásra. Itt mérlegelik, minősítik, átadják, átveszik, aztán óriási prizmákba rakják. Pontosabban rakja: a BUM-rakodó. Csörömpölő masina. Vízszintes platójára a pótkocsit felvontatják. Rögzítik. Aztán hidraulikus erővel a pótkocsit „élére állítják, mint a gyufás skatulyát” és már ömlik belőle a megskalpolt, földszínű cukorrépa. Molnár Ferenc, a Kaposvári Cukorgyár átvevője egyszer kiszámította: a megrakott kocsi mérlegelésétől az üres jármű mázsálásáig 4.5 perc telt el, közben a BUM-ot is megjárta.

— Kedden mennyi cukorrépát szállítottak az állomásra?

— Sztáráról 180, Teklafalu- ból 243, Tótújfaluból 330 mázsát délig. Estig hoznak annyit, hogy a napi mennyiség megközelíti a 3000 mázsát. Egyébként ott a prizmában — mutatja — 40 vagonnyi van felhalmozva.

Munkában a cukorrépaszedő-gép Poteny határában

Szokolai felvétele

Pöfögnek a zetorok. Húzzák a pótkocsit, ömlik a cukorrépa. A prizma magasabb mint az állomás épülete.

Szombaton és vasárnap, — október 16—17-én — nagy műszak lesz a sztárai állomáson.

Zalátáról, húsz tehergépkocsival 60 vagon répát szállítanak. A MÁV hatvan kocsiból ókló szerelvényt állít ki és viszik a cukornak valót a kaposvári feldolgozóba.

— nist —»