Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-13 / 241. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Ära: SO filtlr Dunántúlt namö XXVIII. évfolyam, 241. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja • 1971. október 13., szerda Szükség van-e rájuk? A tűnődő kérdés kiül szomorú arcára annak az öreg szakmunkás­nak, aki minden reg­gel — pontosan öt óra után — kiáll az egyik uránvárosi pa­nelhoz erkélyére, kabátban, kalapban és fogja a mellvéd korlátját, mintha szónoklathoz készülődne. Krákog és köhög, űzi ki magából az álmatlanság pipafüstjét és tűnődve figyeli az autóbuszokhoz siető, rohanó férfiakat, asszonyokat, gyere­keket cipelő anyákat. Mert az idő megállíthatatlan, az óra megy, és csenget is hajnalban, csak nem neki, a nyugdíjas­nak ... De láttam őt nyáron is— mert akkor sem tudva, mit kezdjen idejével - a ház előtti „állami” park virágágyásait gyomlálta „ingyen" és kéretle­nül. Egy kicsit mintha megszemé­lyesítené a nyugdíjasok világát, amelyet ugyan fémjelezhetnek a „derűs csendben eltöltött pi­henés évei”, de a borongás nyugtalanság is. Ez utóbbi pe­dig mi másból fakadhat, mint a vélt fél reá I Iftottság szomorú érzéséből? Pedig ugye a búcsú pillanatában azt mondtuk a - statisztika szerinti 29 400 bara­nyai nyugdíjasnak -, hogy ....... aztán tessék csak benézni X . bátyám bármikor hozzánk, az üzem, a gyár, a tsz vagy a hivatal kapuja önök előtt min­dig nyitva áll . . . Évtizedes szak­mai tapasztalataik aranyértékű számunkra, utódokra, ma is . . Hát mit is mondhatnánk per­sze, mint ezt, ami önmagában igazság is. Harminc-negyven- ötven év a munkapad mellett, éppen elegendő arra, hogy mesteri szinten értsék és tudják a szakmát és hogy becsületet adjanak a munkának, akár az esztergályos, lakatos, pénz­ügyes, akár a kőműves, a ta­nár vagy az osztályvezető és a kereskedő. De félő, hogy az arany-tapasztalatokat a feledés zöld patinája futja be, holott — valljuk meg őszintén — iga­zán szükség van rájuk, a mun­ka nagy öregjeire. Nem is egy, sem két okból. Az egyik: talán lélektani mo­tívum. Tudjuk, hogy vannak „kallódó gyermekek vagy fia­talok”, de akadnak kallódó öre­gek is, akik naphosszat ülnek az ablak mögött otthonaikban, vagy — és ez még a jobbik eset — unaloműzésnek az Ágos­ton téri padokon kártyáznak, sakkoznak és kibicelnek, napoz­nak a Séta téren és tere-ferél- nek a lottó-irodák zajos előte­rében. De olyan is van - döb­benetes -, hogy egy Sopiana gépgyárbeli nyugdíjas, ha ép­pen az esős idő nem tartóztat­ja, különben rendszeresen já- ki nyugdíjas bérletével a „Su- rányiba” és szorongva nézi vé­gig a temetéseket. Hallottunk olyant már üzemekben, hogy ,,N. bácsi életerőben ment nyugdíjba és félév múlva örök­re itthagyott bennünket, pedig semmi baja nem volt”. Hogy egészségben halt meg. abban ugyan nem hiszek, de hogy a semmittevésre-ítélés meggyorsí­totta N. bácsi mennybemenete­lét, abban van valami. E z az! A semmittevés. A megye közel 30 ezer nyugdíjasából ötszáz fo­rintos foglalkoztatásban részesül mindössze 956 fő a szocialista iparágakban, a bolti kiskereskedelemnél ez a szám 163, a vendéglátóiparban 146. a szövetkezeti ágazatnál 53, a közlekedésnél 101. Ez 1419 nyugdíjas, bár a valóságban ennél többen dolgoznak fél­állásban, vagy vállalnak alkal­mi munkát, hiszen pontos szám­adást erről vezetni nem lehet. De az tény, hogy még többen és többen szeretnének munkát vállalni, hogy a szorongó una­lomtól egy hasznos, gyümölcsö­ző tevékenység szabadítsa meg Őket Aztán az anyagiak. Nem tu­dom, mennyi a nyugdíjátlag Baranyában, sajnos, az 1970. megyei statisztikai évkönyvből sem derül ki, de bizonyára meg­lehetősen kevés, különben nem foglalkoztatná az országveze­tést ez a probléma is. De pél­dák sokaságával lehet bizonyí­tani, hogy amíg a fogyasztási cikkek árai meg-meglódulva „fölfelé” változnak, addig az évenkénti 2 százalékos nyugdíj- emelés kevés a lépéstartáshoz. A Pécsi Sörgyárban ma 500 fo­rintos félállásban dolgozik egyik , nyugdíjas, aki egyébként pon­tosan 51 esztendőt húzott le az üzemben(l) és a nyugdíja 870 forint. Igaz, ez az iparág saj­nos soha sem fizetett jól, de érthető, hogy pótlásként szűk ség van arra az 500 forintra. Igazán üdvözölendő rendelet volt ez az 500 forintos foglal­koztatási lehetőség, de — és ezt sok gazdasági vezető, másrészt pedig nyugdíjasok vallják -, hogy ideje lenne változtatni a rendeletén. Méghozzá olyan formában, hogy ahol szükség van rá, hát engedjék az öre­geket a rendelet szerinti 4 órán túl is dolgozni, természetesen arányosan növelve a keresetet is. Mert számtalan eset bizo­nyítja, hogy a félállásos öregek már a jövő év nyarát „dolgoz­zák le", bár a szabályzat ezt tiltja. De mit lehet tenni, ha egyszer égetően szükség van rájuk? I gaz persze az is, hogy nem minden üzem vagy vállalat tudna teljes foglalkozta­tást biztosítani számukra de a gyárkapun kívül még ki­meríthetetlen lehetőségek van­nak. Például: hetekkel ezelőtt lapunkban egy ötletnek adtunk helyet, miszerint egyes lakóte­lepeket feloszthatnának nyug­díjas szakmunkások között és besegítenének a javító-szolgál­tató tevékenységbe, gyorsan, várakozásmentesen, jó szakér­telemmel javíthatnák meg a lerobbant vízcsapokat, kilincse­ket, nyílászárókat, belső szerel­vényeket. Sajnos az ötletre egyetlen illetékes szerv sem vá­laszolt . . . Pedig a szolgáltatás vonalán tapasztalható dzsun­gel . . . Erről jobb nem is be­szélni. Ugyancsak lapunkban vetettünk fel egy budapesti öt­letet: a fővárosban két ktsz alakult, túlnyomórészt nyugdí­jasokból, akik éppen e fenti szolgáltatást végzik, szervezet­ten, a lehető legkisebb költ­ségráfordítással. Sajnos erre sem reagált senki. Nem tudni miért nem. Periférikus eset, de ellenpólusként muszáj megem lítenem. A Sopiana Gépgyár egyik adminisztratív osztályán csupán a nyugdíjasok létszá­mára vonatkozó egyetlen ada­tot megtagadták ... A gyár ne vegye ezt elmarasztalásnak, mert mindjárt megjegyzendő: ennek ellenére éppen itt ta­pasztaltunk kedvező jeleket éppen a nyugdíjasok érdeké­ben, persze egyáltalán nem az említett adminisztratív osztály ötlete eredményeként. .. A közelmúltban ifjúsági tör­vényt szavaztak meg képviselő­ink. Szép és tisztes kötelessé­güknek tettek eleget az ifjúság érdekében. De idővel érdemes lesz öregjeink ügyét is újból napirendre tűzni a meglévő rendeletek tágítása, alkalmazá­suk rugalmassága céljából. Mert még is csak furcsa jelen­ség, hogy a lapok ma már rendszeresen telítve vannak munkalehetőségek ajánlásával, közben az elavult munkaügyi szabályok lehetetlenné teszik öregjeink számára a rendszeres munkavállalást. Pontosan ne­kik, akiktől ha mást nem, de munkahűséget igazán tanulha­tunk, tőlük, akik öreg korukra is személyes tulajdonuknak te­kintik a gyár minden egyes tégláját, .. Rab Ferenc Nixon Moszkvába utazik A Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői az elmúlt év­ben lefolytatott véleménycsere során megállapodtak, hogy az alacsonyabbszintü tárgyaláso­kon elért haladásnak megfele­lően kívánatos lenne, hogy köz­tük találkozóra kerüljön sor. Az elmúlt időszakban lezajlott két­es többoldalú, mindkét ország részvételével megtartott tárgya­lásokon tapasztalt előrehaladás fényében megállapodás szüle­tett, amelynek értelmében a magasszintű találkozót 1972 májusának második felében Moszkvában tartják. Washington: Nixon elnök hétfőn a Fehér Ház sajtótermében személyesen j jelentette be jövő év májusára I tervezett moszkvai utazását. Az elnök által felolvasott szö­veget egyidejűleg tették közzé Moszkvában és Washingtonban. Nixon közölte, hogy a kínai vezetők (akiknél még a moszk­vai út előtt tesz előreláthatólag látogatást), az Egyesült Álla- i mok európoi szövetségesei és Japán már kaptak tájékoztatást a szovjet vezetőkkel való talál­kozó tervéről. A képviselőházi ; és szenátusi vezetőket szintén a Fehér Házba hívták hétfőn, őket még a sajtó előtt tájékoz­tatta az elnök. Nixon kijelentette, hogy az utazás független pekingi láto­gatásától, és mindkét út alkal­mával „a két ország közötti két- | oldalú kapcsolatok kérdései szerepelnek majd a megbeszél I lések témái között”. A szovjet vezetőkkel folytatandó tárgyalá­sok témáiról szólva az amerikai elnök felsorolta a hadászati fegyverrendszerek korlátozásá­nak kérdéseit, a közel-keleti helyzetet, és „számos más terü­letet, amelyeken — mint mond­ta — jelenleg tárgyalás folyik j az Egyesült Államok és a Szov- i jetunió között. Célom, hogy ja- j vulást érjünk el a két ország kapcsolataiban és a világbéke i kilátásait illetően" - jelentette ki Nixon. I Az elnök „teljesen tévesnek és megalapozatlannak” minősí­tette azokat a spekulációkat, hogy a két utazás — a pekingi és a moszkvai - kapcsolatban áll egymással, „egyik útnak sem célja, hogy a szóbanforgó két ország közötti esetleges né­zetkülönbségeket kihasználja" — állította. Nixon közölte „jelentős esz­mecseréket kíván folytatni Leo- nyid Brezsnyevvel, az SZKP fő» titkárával, ' valamint Koszigin miniszterelnökkel és Podgomij államfővel. Moszkva: A Nixon-látogatás bejelenté­sét óriási érdeklődés fogadta a szovjet fővárosban. Bár a bejelentés sem diplo­máciai, sem pedig sajtókörök­ben nem okozott különösebb meglepetést, mert egy ilyen lá­togatás lehetősége hetek óta nem hivatalos eszmecserék tár­gya volt a szovjet fővárosban. Legfeljebb az időpont konkrét megjelölése vonja magára a fi­gyelmet, utalva arra, amit egyébként a TASZSZ-közlemény is kiemel, hogy a látogatásról szóló megállapodást alacso­nyabb szinten alapos konzultá­ciók előzték meg. Mindkét ország részvételével folyó kétoldalú és többoldalú tárgyalásokon elért haladással kapcsolatban Moszkvában min­denekelőtt a különböző helye­ken és formákban folyó szov­jet-amerikai leszerelési tárgya­lásokra emlékeztetnek. Ugyancsak az idén több fon­tos, nemzetközi biztonságot és az enyhülést közvetlenül, vagy közvetve befolyásoló szovjet- amerikai megállapodást sikerült tető alá hozni, köztük a tenge­rek és óceánok fenéktérségének atomfegyvermentesítéséről szóló egyezményt. Jók a kilátásai a bakteriológiai fegyverek betil­tásáról folyó tárgyalásoknak, amelyeken nemrégiben egyezte­tett szovjet-amerikai tervezetet terjesztettek elő. Washingtonban egyelőre jó­indulatú fogadtatásra leltek az európai fegyverzet és a fegyve­res erők létszámának csökken­tésére, a leszerelési világkonfe­rencia összehívására vonatkozó ! szovjet javaslatok is. Ilymódon i tehát a történelmi pillanat min- ; dánképpen alkalmasnak tűnik ahhoz, hogy a két nagyhatalom képviselői a legmagasabb szin­ten vitassák meg a kapcsolatok és a nemzetközi helyzet sarka­latos problémáit. Kissinger Pekingbe készülődik Washington : Nixon elnök nemzetbiztonsá­gi főtanácsadója Henry Kissin­ger valószínűleg már a hét vé­gén Pekingbe utazik, hogy meg­tegye a szükséges előkészülete­ket Nixon látogatásához. A meg nem erősített hír az elnök kör­nyezetéből származik. A tartalomból: Megkezdődtek a szovjet—egyiptomi tárgy a,ások (2. old.) Kié az iskola? (3. old.) Válíozó igények a falu közművelődésében (3 old.) Töredékek egy lányról (3. old.) Újra itthon (5 old.) A szerkesztőség postájából (6. old.) Négymillió forintos beruházással Kétszintes ÁUTOKER-áruház épül Pécsett Losonczi Pál részt vesz az iráni ünnepségeken Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és felesége — Mohammad Reza Pahlavi iráni sah meghívására — kedden Iránba utazott. Az Elnöki Tanács elnöke feleségével együtt részt vesz az iráni állam fennállásának 2500. évfordulója alkalmá­ból Perzepoliszban sorra kerülő ünnepségeken. Az autóalkatrész-ellátás ál­landóan napirenden levő gon­dunk. Épp a napokban számol­tunk be az AFIT XIV-es Autó­javító Vállalat hasznos kezde­ményezéséről, melyet az ország­ban elsőként valósít meg: moz­gó alkatrészüzletet hoz létre Baranyában. Ezzel jelentősen javul az eddig ellátatlan terü­letek. a vidéki városok és a fal­vak autóalkatrész-ellátása. Ezen kívül Pécsett az Autó- és Alkat­rész-kereskedelmi Vállalat (AU­TÓKÉI?) foglalkozik gépkocsi- alkatrészek eladásával. Á pécsi Bajcsy-Zsilinszky utcai üzlet azonban már rég kinőtte az i igényeket, ezért az AUTÓKER a jobb ellátás érdekében AUTÓ- KER-áruhózat létesít Pécsett. Az áruházat a Regős utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán j építik fel, kapcsolódva a mos- : tani AUTÓKER-üzlethez. Az j AUTÓKER önálló beruházósá- I ban épülő kétszintes létesít­mény egyik része önkiszolgáló, másik része hagyományos rend­szerű lesz. Ezzel a módszerrel a jelenleginél lényegesen gyor­sabb lesz a kiszolgálás, s meg­szűnik a hosszadalmas karton­leíró rendszer is. A négymillió | forintos költséggel épülő áru- ! ház az ország első ilyen jelle­gű vidéki létesítménye lesz, A ! telket már megvásárolták, az j építkezést jövőre kezdik, s azt szeretnék, hogy 1972 utolsó ne­gyedévében már álljon az épü­let. Az indulásnál 30 milliós áru­készlettel várják a vásárlókat. Az új áruházban csak személy­gépkocsi-alkatrészeket árusíta­nak és csak magánfogyasztókat szolgálnak ki. Ezzel viszont meg­szűnik a jelenlegi AUTÓKER- ! üzlet zsúfoltsága, mert a közü- I leteket ugyan ezentúl is itt szol­gálják ki, de a magánfogyasz­tók az új áruházban kapják meg a kívánt árut. Az új áru­házban a jelenleginél több tí­pushoz tartanak majd alkat­részt, ugyanis nagyobb raktár­ral rendelkeznek majd. Az 500 négyzetméter bruttó alapterüle­tű áruház két szintjén 250-300 négyzetméter eladóteret képez­nek ki, s 150 négyzetméteres raktárot építenek. A kétszintes új áruházzal gyorsabb, kényel­mesebb kiszolgálásban része­sülnek, s nagyobb árukészlet­ből válogathatnak a pécsi au­tósok. „ Aratják" a cukorrépát Száz hold cukorrépa egy tag­ban. A potonyi határban, a tótújfalui termelőszövetkezeté. Ha a répát kézzel szednék, olyan kilátástalan lenne az egész . . . de így géppel, játszi könnyed­séggel megy a munka. Mezőfi György, a termelőszövetkezet képviselője: — Két gépünk van. Az NDK- ban gyártották. Becslésünk szerint kilenc munkaóra alatt 800 mázsa cukorrépát tudunk betakarítani. Volt nap, amikor 10—11 vagonra valót szedtünk fel. Egy nap alatt hány holdról tudunk betakarítani? — némi kis számolás — úgy öt katasztrális holdról. Ember? Van két trak­torosunk és két munkagép­kezelő. Értik a szakmát. A gépi munka nem megy a minőség ro­vására. Megtelik a Zetor vontatta pót­kocsi. A cukorrépa elindul a gyárba ... még nem Kaposvár­ra, hanem a drávasztárai vasút­állomásra. Itt mérlegelik, minő­sítik, átadják, átveszik, aztán óriási prizmákba rakják. Ponto­sabban rakja: a BUM-rakodó. Csörömpölő masina. Vízszintes platójára a pótkocsit felvontat­ják. Rögzítik. Aztán hidraulikus erővel a pótkocsit „élére állít­ják, mint a gyufás skatulyát” és már ömlik belőle a meg­skalpolt, földszínű cukorrépa. Molnár Ferenc, a Kaposvári Cukorgyár átvevője egyszer ki­számította: a megrakott kocsi mérlegelésétől az üres jármű mázsálásáig 4.5 perc telt el, közben a BUM-ot is megjárta. — Kedden mennyi cukorrépát szállítottak az állomásra? — Sztáráról 180, Teklafalu- ból 243, Tótújfaluból 330 má­zsát délig. Estig hoznak annyit, hogy a napi mennyiség meg­közelíti a 3000 mázsát. Egyéb­ként ott a prizmában — mutat­ja — 40 vagonnyi van felhal­mozva. Munkában a cukorrépaszedő-gép Poteny határában Szokolai felvétele Pöfögnek a zetorok. Húzzák a pótkocsit, ömlik a cukorrépa. A prizma magasabb mint az állomás épülete. Szombaton és vasárnap, — október 16—17-én — nagy mű­szak lesz a sztárai állomáson. Zalátáról, húsz tehergépkocsival 60 vagon répát szállítanak. A MÁV hatvan kocsiból ókló sze­relvényt állít ki és viszik a cu­kornak valót a kaposvári fel­dolgozóba. — nist —»

Next

/
Oldalképek
Tartalom