Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-08 / 237. szám
t 1971. október 8. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Jótékonykodás közpénzből A mérlegek nyolcvan százaléka hamis Üj konstrukciók a BÁÉV kísérleti gépüzemében A sikamlós útra tévedt vállalatok története. Ez a cím kívánkozik a vastag dossziéra. Azokat a jelentéseket tartalmazza, amelyek a Bevételi Fő- igazgatóság Területi Igazgatósága pénzügyi és közgazdasági vizsgálódásairól készültek. Ez a hatóság számoltatja el a vállalatokat és a szövetkezeteket. A revizoroknak az a feladatuk, hogy ellenőrizzék, befolynak-e azok az összegek, amelyek az államot megilletik, és hogy a költségvetési juttatások arányban állnak-e a vállalatok rászorultságával? Az alábbiakban visszapillantunk velük az elmúlt félévbe. „Társadalmi munka" A Pécsi Tervező Vállalat elvállalta, társadalmi munkában megtervezi a Péter utcai KISZ- lakásokat. Meg is kötötték a szerződést az ifjúsági szervezettel. A PTV-nél sajátosan értelmezték a társadalmi munka fogalmát,, A tervezést munkaidő alatt végezték el és honorálták a tervezők fáradozásait. Magyarán kifizették őket. A munkabért aztán hozzácsapták a vállalati költségekhez. Mivel a szerződés értelmében a tervezésért árbevételt nem számolhattak el, a munkabér teljes egészében a nyereséget terhelte. A PTV persze érdekelt volt a tervek szállításában. A megállapodás értelmében a tervezési díj helyett megfelelő lakásmennyiség illette meg a vállalatot. Az ügyletet azonban úgy akarták tető alá hozni, hogy a kecske is jóllakjon, s az érdekeltségi alapok se apadjanak. A munkabérekkel az adózatlan nyereséget terhelték meg. Vagyis a lakásokat nagyrészt az állami költségvetés terhére kívánták pénzelni. így lesz a társadalmi munkából — közteher. Elünk a gyanúperrel, másutt is előfordult már, hogy társadalmi munkáról beszéltek, közben állampénzből jótékonykodtak. Reprezentáció és nagyvonalúság Egy-egy évben nem jutnak el mindenhová a revizorok. Mégis, ami a mezőgazdaságot illeti, bátran általánosítanak tapasztalataikból. A leggyakrabban a termelőszövetkezetek sértik meg a pénzügyi fegyelmet. A mezőgazdaságban az eddig megvizsgált mérlegek nyolcvan százaléka hamis volt. A pénzügyi revíziók visszatérő témája a reprezentáció. Ügy tűnik, a baranyai tsz-ek egyre nagyvonalúbban reprezentálnak. Pedig az utóbbi két év termelési ered- 'ményei nem döntögetnek rekordokat. Egyik nagyhírű tsz-ünk- ben egyik évről a másikra ötszörösére emelkedett a reprezentációs költség. De másutt is nagyvonalúbbak lettek. Azokban a tsz-ekben, ahol a revizorok jártak, 30—50 ezer forint között mozgott a tavalyi reprezentáció, de akadt olyan gazdaság is, ahol 88 ezer forintot fizetett ki ilyen címen a pénztár. Az összegekről lehetne vitatkozni, kell-e ennyi? Nem hinném, hogy takarékoskodásra vallanak az összegek. A legnagyobb baj azonban az, ezekben a gazdaságokban nem szabályozták a reprezentációs kereteket, hogy meddig mehetnek el a vendégek és az üzletfelek megvendégelesé- ben. Ahol pedig volt is valamilyen szabályozás, nem tartották be. Általában az elnök belátására bízták, mikor és mennyit használhatnak fel. Az egyik ismert tsz-elnök például 450 forintot vesz fel havonta azon a címen, hogy a tsz székhelyén kívül ebből reprezentál. Elszámolási kötelezettség? — Nem kell elszámolnia. Mint ahogy másutt sem számolnak el az átalányokkal. Megfoghatatlan valami. A gazdaságok előszeretettel használják az átalányt az utazási költségek elszámolásánál, anélkül persze, hogy ellenőriznék, mi van mögötte, jogos-e. Az egyik tsz-ben tavaly 121 ezer forintot i számoltak el utazási költségként, ebből 77 ezret átalányként fizettek ki, főként a saját gépkocsival rendelkező szakvezetőknek. Egy másik gazdaságban 1969-ben 302 ezer, 1970-ben 420 ezer forintot számoltak el utazási költségként. Az átalány összege évenként a százezer forintot is meghaladja. Sorolhatnánk. Hogy jogos volt az átalány? Nem volt jogos? Azt nem nézték. Sajnos, általános gyakorlattal állunk itt szemben.. Rejtett jövedelmek Különleges, egyedülállónak mondható jövedelemelosztási rendszert agyáltak ki a pécsi járás egyik termelőszövetkezetében. Egyedülálló, de nem utánozható, mert semmivel sem összeegyeztethető. A szövetkezetben az év közben kifizetett munkadíjak és munkabérek mindössze a felét teszik ki az egész évi jövedelemnek! Mire jó ez? Arra feltétlen, hogy eltorzítsa az önköltségszámítást. És hogy ez mire jó?, Az alacsony költségszint irreálisan megnöveli a gazdálkodás eredményét, a visszatartott, ki nem fizetett munkabérek olyan forrást biztosítanak, amely elősegíti a tsz hitel nélküli gazdálkodását. A hitelt tulajdonképpen a tagok nyújtják, a ledolgozott, de fel nem vett béreket használja a termelőszövetkezet Valamit valamiért, mert a tagok sem estek a fejükre. Nos, a szövetkezet év közben olyan rejtett jövedelemnek minősülő juttatásokat biztosított tagjainak, amelyek számvitelileg szabálytalanok, elfogadhatatlanok. A pénzügyi revízió megállapította, a szövetkezet felvásárlási áron alul értékesített tagjainak terményeket, majd rögzített felvásárlási áron visz- szavásárolta. A különbség 1 millió 147 ezer forint. Vagyis olyan jövedelmet biztosítottak tagjaiknak, ami után nem fizettek jövedelemadót. De a szociális alapból is kaptak „kárpótlást” a tagok. Mindennel együtt 1,6 millió forint jövedelmet fizettek ki szabálytalanul. Kinek volt jó? A szövetkezet tagjai végül is elégedettek lehettek ezze)l a belső mechanizmussal. De milyen érdeke fűződött ahhoz a vezetőségnek, hogy ezekbe a szabálytalanságokba belemenjen? Ügy tűnik, semmi. Azaz mégis. A magasabb összegben kimutatott év végi nyereség, mondanunk sem kell, rendkívül megnövelte az év végi kiegészítő részesedést. Mivel Így egészen más a vetítési alap, az év közben nagyobb díjazást élvezők, főként a vezető beosztásúak év végi kiegészítő részesedése arányosan, azaz nagyon is aránytalanul magasabb lett, mint a többieké. A múlt esztendő nem volt kiemelkedő éve a mezőgazdaságnak. Mégis, a múlt évi gazdálkodás után az év közben kifizetett munkabéreken felül 64 ezer forint részesedést vett fel az elnök. A főkönyvelő részesedése 56 ezer, az alkalmazottaké átlagban 17, a tsz- tagoké pedig 6 ezer forint volt. Furcsa jövedelemelosztás. Miklósvári Zoltán Szállításra kísz a negyedik Esxtrlch-kever* Az anyagellátás ma is dzsungel Demizson-politika? Anlzs-ízű fekete cukorkát tesz ki sárga műanyagdobozban az asztalra, azt mondja: „Egyétek csak, cigaretta helyett jó." Ö aztán igazán tudja, mert mióta cukrot eszik, csak napi három doboz Fecskét szív el, „mert itt idegbolond az ember".- Adok egy cseppnyi konyakot is. Csak félig a stampedlit, mert a „repi-keret” mindössze háromszáz forint. Dehogy is havonta, évente! Hát számítsd ki, mi jut, márpedig a legszerényebb keretek között is, de muszáj megkínálni .az üzletfeleket. Tárgyalni — néha - csak közvetlenebb hangnemben lehet hetősége. De a beszélgetésből kiderült tények minden elképzelést felülmúlnak. — Láttam o karikatúrát amint... — Tudom,. amint az „anyag- beszerző", a kis „vidéki krapek" ül a pesti presszóban vagy a Híradó moziban, mert van ráérő ideje. Nem? Nos, én nyolc esztendeje vagyok a Sopiana anyagbeszerzési osztályvezetője, de megkérdezheted Szon- tágh Lacit is', huszonkét éve van a szakmában, mikor ült be Pesten a moziba vagy presszóba? — Még ebédelni is ritkán — mondja Szontágh László. — Kocsiban eszünk, táskát a térdre, szóval úgy futtában. Van olyan kollégánk, aki nem is jön szívesen velünk, mert nem hagyunk időt, hogy egy étterembe beüljön. Fejenként nyolc-tíz- tizenkét üzemet, hivatalt le kel! járnunk anyag-ügyekben egy pesti úton és mindenütt vitatkozni, kérni, koldulni, mert az anyagellátás, az anyagbeszerzés nem más, mint egy dzsungel, ahol a „nagyvadak” és a „kisvadak” viszonya enyhén szólva . .. Értjük egymást, ugye? Hogyne tudnám, milyen mélységesen nehéz feladat a fo-' lyamatos ipari termeléshez megteremteni az anyagot és, hogy az anyag biztosításától függ a végtermék határidőre történő szállítása, a megrendelő és a gyár közötti tisztes viszony, a gyár jövedelmezősége, a dolgozók biztonságos kereseti leA Sopiana Gépgyár speciális helyzetben van: .többnyire egyedi, illetve automatagépeket gyárt. A szükséges alapanyagok zöme ötvözött és rozsda- mentes anyag. Beszerzésük nehéz, főként kistételben és nagy választékban. A vállalatok általában nem szeretik a kistételi megrendeléseket, nem gazdaságos. A Sopiana viszont nem tarthat raktáron túlzott meny- nyiségű anyagot. A gyártó művek és a készletező vállalatok visszaigazolási kényszere is megszűnt a reformmal, csupán a GB által kiemelt létesítmények esetére van érvényben. Példák. A Lőrinci Durvahengermű az államközi szerződéseknek megfelelően lemezt szállít exportra. Ezért nem kap lemezt, vagy csak nagy nehézség árán a Sopiana, holott ők is exportra küldenék őzt a gépet, amelyhez éppen hengerelt lemez kell. Az ÉVIG villanymotorokat gyárt exportra, a Sopiana a kész gépekbe nem tudja beszerezni a motorokat, mert nincs. Nem kap. Illetve kap import útján, 200-250 szá-' zalékos felárral,' amit viszont nem számíthat fel. Előfordult, hogy a szovjet, NDK, vagy más partnerek által megrendelt konzervipari berendezéshez — egy-egynek értéke eléri az egymásfélmilliót is — minden anyag megvan egy „filléres" alkatrész kivételével. A hiány nemcsak az egyetlen gépsornál veti fel a határidő-eltolódással járó gondokat, hanem esetleg — mert erre is akad példa — egy teljes gyári felszerelés szállítása késik és ez már újabb kínos nézeteltérésekre adhat okot. — Néha már úgy érezzük, hogy a hullámok összecsapnak a fejünk fölött: az anyag biztosítását elvárja tőlünk — joggá I! - a munkás, aki folyamatosan akar dolgozni. Elvárja tőlünk a gyár vezetősége is, hiszen a késedelemmel járó felelősségben osztozniuk kell. Elvárja tőlünk a partner, különben elveszítjük a piacot. — Ugyani Egyetlen egyszer fordult elő, még évekkel ezelőtt, hogy tíz liter borral „kentünk” egy fiatal, kezdő anyagos kollégánk „öntevékeny” ajánlatára. Mindegy, megesett, visszacsinálni az ügyet már nem lehetett. Sajót zsebből fizettünk. De az is biztos, hogy néha egy-egy dupla feketére való meghívás is sokat lendíthet az ügyön. Nem mintha a másik fél erre rá volna szorulva. De mégis, a gesztus, az számít. Volt egy tapasztalt anyagbeszerzőnk, Pesten kiszállunk a kocsiból, a sarkon vásárolt egy csokor friss szekfűt. A vállalatnál átnyújtotta az anyagos előadónőnek: „Irmuska! Pécsről, saját kertemből hoztam, direkt Magának!" Bevette. Igaz, anyagot nem tudtunk szerezni, de gondoltuk, előlegbe nem árt ez a kis figyelmesség. — De az is előfordult már, hogy a készletező vállalatnál az előadónő egyszerűen és magyarul elküldött bennünket a meleg tójak felé ... Legszívesebben ledobtam volna az emeletről, de nem lehet. „Kézit csókolommal" köszöntünk el tőle, mert tudtuk, a közeljövőben ismét „zaklatni” fogjuk. Hiába, az anyag kell! * — Mennyit dolgoznak naponta? — Most már csak kilenc-tíz órát tartózkodunk bent. Egyébként hetente egyszer biztosan utazunk, legalább öt-hétszáz kilométert — mondta Tihanyvári Géza. — Ne nevessen ki, de soha nertí hittem volna, hogy egy kiskutya lesz rám nyugtató hatással. A lányomnak szereztünk egy kutyát, mostanában én sétáltatom és amerre húz, arra megyek, elfelejtek mindent. Most kezdem fölfedezni azt a környéket, ahol lakom. Sétáltatom a kutyát és képzelje, még a cigarettáról is megfeledkezem. Egy órára persze ... Rab Ferenc irfíírísztől o tészienpftóig Százra tehető azoknak az új IMI* konstrukcióknak a száma, amelyek tíz év alatt elhagyták a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat kísérleti gépüzemét. Olyan gépek ezek, amelyek gyártására eddig még nem vállalkozott gépgyár: vagy nagyon drágák, vagypedig — és ez a gyakori — itt találták ki azokat. Huszonketten dolgoznak itt Kvalifikált szakmunkások, lakatosok, esztergályosok, marósok, hegesztők. A munka változatos, az emberek szeretik. Üjításuk a fahasító körfűrész, ők konstruálták a nagyfrekvenciás varrattisztítót, amellyel szebben, könnyebben végezhetik ezt a munkát A lengődugattyús vízadagolóból mintegy harmincat gyártottak. Ez a gép a betonkeverésnél alkalmazható, deciliter pontossággal adagolja a vizet. A talajvízszint- süllyesztőt sorozatgyártásra megvásárolta az EPGÉP. Sokan keresik őket, jelenleg is dolgoznak Zala, Hitetve Komárom megyei megrendelőknek. Az üzem természetesen nem gyártó cég, viszont, ha lehet, mindenkin segítenek. Házuk táján igazán univerzális tevékenységet bonyolítanak. Ezt bizonyítja, hogy harkányi üdülőjük konyhájára ez az üzem készített egy tésztanyújtó és egy burgonyanyomó gépet. De hogy a sornak ne szakadjon vége: gyógyszeripari kisgépet is szerkesztettek. Sok kMó kenőcsöt kell megkeverni egy gyógyszerésznek, s ez nehéz fizikai munka. Kapcsolatba léptek a kísérleti üzemmel: segítsenek. A kenőcskeverőgép elkészült. Elve és működése nagymértékben hasonlít az Esztnich-keverőéhez, amely az újabb produktumok közé tartozik: a negyedik most készült el. Ez a műanyagpadló és a beton közé kerülő szigetelő- és kiegyenlítőanyagot keA temk „érint »*9 ebben a* évben meg- kezdi a próbaüzeme- lést hazánk legkorszerűbb új timföldgyára Ajkán. A gyár berendezéseinek nagy részét a Szovjetunióból és at NDK-ból vásároltuk. A gyár teljes kapacitását évi 246 ezer tonna timföld gyártására tervezték. Az idén az első 120 tonnás egység már munkába áll. Amíg Tihanyvári Géza osztályvezető szobájában beszéd getünk, 5—10 percenként cse íg a telefon, a hívó fél Diósgyőrből, Győrből, Budapestről je- ; lentkezik, közben a főmérnök is j belép rövid néhány szóra, az i osztályról papírhalmazokat hoz- I nők aláírásra. Egy irat elém í csúszik a halmazból. Olvasom, | hogy o METALLIMPEX értesíti > a „T. címet”, hogy a csehszlo- j vak partner... szóval nem má- j jusban, hanem szeptember- j ben . .. — Aztán a tárgyalások. Szerencsére hosszú évek gyakorlatával rendelkezünk, számtalan helyen az egyszerű előadótól kezdve az igazgatóig szinte baráti viszonyt teremtettünk, itt könnyebb a dolgunk. — Demizson-politika? Négy éve külön tervezőgárda is működik a kísérleti üzem mellett. A tevékenység így komplex, tervezők és gyakorlati szakemberek, a kivitelezők harmóniája tökéletes mértékben megvalósul. És ez már számottevő szellemi kapacitás is. Az itt készült gépek eddig mindig helytálltak, közel kilencven százalékosan kedvező arányban. A műhely gépi kapacitása több, mint a számukra szükséges. Gépparkjukat tehát akképp hasznosítják, hogy bérmunkákat vállalnak. És mi a jellemző az üzemre? A rugalmasság, pontosság, gyorsaság. S főképpen az, hogy szakmai akadályt nem ismernek. Ki miben tudós? A Televízió és a Kommunista Ifjúsági Szövetség az 1971—72- es tanévben ismét megrendezi történelemből és fizikából a „Ki miben tudós?” televíziós vetélkedőt. A versenyen, minden olyan fiatal részt vehet, aki valamilyen középfokú oktatási intézményben, gimnáziumban, szakközépiskolában, valamint a szakmunkásképző intézetek a), b) és c) tagozatán folytatja tanulmányait és az év végéig nem tölti be 20. életévét. Jelentkezni 1971. november 1-ig lehet az iskolai KISZ-szervezetekbeni A Ki miben tudós, első szakaszában az iskolákban házi vetélkedőket tartanak. Innen iskolánként a legjobb tanuló juthat tovább a megyei, illetve a fővárosi írásos selejtezőbe. A megyei írásos selejtezők győztesei és a fővárosi selejtezők első öt helyezettje nevezhet be az országos írásos versenybe. Az országos döntő nyolc legjobb versenyzője ped g a televízió nagy nyilvánossága e'őtt adhat számot fizikai és történelmi tudásáról, kieséses páros versenyen— előreláthatólag 1972. áprilisában. Közvetlenül az országos versenybe kerülnek azok a tanulók, akik a két versenytantárgyból az elmúlt tanévben az országos középiskolai tanulmányi, valamint a szakmunkás- tanulói tantárgyi tanu'mónyi verseny első tíz helyezettje között szerepelnek, továbbá azok, akik a nemzetközi fizikai olimpián indultak. A „Ki miben tudós?” tv-vetél- kedő díjazottjai nyo!c—húsz napos külföldi körutazáson vehetnek részt. Az első két helyezettnek tantárgyából nem kel! felvételi vizsgát tennie az egyetemen.