Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-06 / 235. szám

1971. október 6. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 5 A nehézipar fejlesztési feladatai Két kérdés a miniszterhez Dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter sajtótájékoztatója a Parlamentben (Munkatársunk teleionjelentése.) Fejlesztés — nemzetközi együtt­működés. Ezzel a néhány szó­val foglalta össze dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter teg­napi sajtótájékoztatóján, a par­lamentben az iparág IV. ötéves tervének leglényegesebb jel­lemzőit. A IV. ötéves terv 200 milliárd forintos ipari beruházásának 45 százaléka a nehézipar fejlesz­tését szolgálja. Ennek több mint fele a népgazdaság egyre nö­vekvő energiaszükségletének ki­elégítését, 42 százaléka pedig a vegyipar fejlődését célzó be­ruházás. A következő öt eszten­dőben mintegy 20 százalékkal megnő hazánk energiaigénye s bár a szerkezeti összetétel ja­vult, energiaszükségletünk mind kisebb hányadát tudjuk gazda­ságosan igénybevehető, hazai forrásokból kielégíteni. Fokozó­dik a népgazdaság energia im­portja — ellentételét más ipar­ágainknak kell megtermelniük. A kőolaj- és gázipari beruhá­zásokról szólva dr. Szekér Gyula elmondotta, hogy egymilliárd forintos költséggel 1972-ben üzembelép a Barátság II. kő- olajvezeték. 1974-re pedig meg­épül a magyar—szovjet föld- gázvezeték — éppen az emlí­tett szénhidrogén import növe­kedésével összefüggésben. 1974- től a Dunai Kőolajipari Válla­latnál évi 6 millió tonna, Le- ninvárosban pedig ugyanekkor a kőolajfeldolgozó kapacitás első üteme áll majd rendelke­zésre. 1975-re a vezetékes és palack-gázzal ellátott lakások száma 2 millió 100 ezerre emel­kedik, ahhoz természetesen ha­A veszprémi példa ,.. Szebb falvak és városok (Munkatársunk telefon- jelentése) Százezer embert mozgattok meg egy-egy esztendő alatt Veszprém megyében, a falvak, városok tisztasága, szépítése ér­dekében, —• s ennek a nagy társadalmi összefogásnak kö­szönhető az is, hogy az idén kettőszázzal több óvodást tud­tak felvenni társadalmi munká­ban bővített, épített új óvodák­ba, — hangzott el tegnap Bu­dapesten a Magyar Vöröske­reszt székházában megtartott sajtótájékoztatón. A formabontó tájékoztató keretében Veszprém megyei vezetők ismertették azt a módszert, új kezdeményezést, amelyet 8 év tapasztalatai alap­ján alakítottak ki, a társadalmi munkaszervezés, a megye tele­püléseinek tisztasága, építése érdekében. Milyen is a veszpmémi mód­szer? Évenként tisztasági ver­senyt hirdetnek a községek, nagyközségek és városok között, s a saját érdekében legtöbbet tevékenykedő település, bizo­nyos összeget kap a Megyei Tanácstól, amelyet szociális, kommunális célokra fordíthat­nak. Három esztendei munka alapján ítélik oda a „minta­község címet”, — amely fél­millió forinttal jár. Alkalman­ként „egy napot a városért” társadalmi munkaakciót hirdet­nek, sok helyütt szerződésben is rögzítik a társadalmi segít­ség mértékét, formáját. Ebben tulajdonképpen semmi új sincs. Pécsett, Baranyában is minden évben vetélkednek a községek, ismertek az egy napot Pécsért akció sikerei is. Valamiben még­is tovább jutottak a veszprémi­ek: a kisebb jelentőségű meg­mozdulások, társadalmi munka­akciók helyett, koordinálták az erőket, s egyetlen egységes, azonos feltételek alapján elbí­rált megyei tisztasági mozgal­mat hirdettek. Ennek keretében bonyolítják le az egy napot a városért mozgalmat, ennek je­gyében születnek a szocialista szerződések, a tanácsok és a vállalatok között, sőt idetartozik o vöröskereszt égisze alatt hir­detett tiszta udvar, rendes ház mozgalom is. így együttműkö­dik a tanács, a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront, a Szakszer­vezetek megyei Tanácsa, a KISZ, a Balatoni és o Bakonyi Intéző Bizottság is. A koordi­nációt, a tanácsok és a Haza­fias Népfront munkatársai vég­zik. A lényeg: a veszprémiek minden szinten egybefogják, irányítják a kínálkozó segítsé­get, s így jobban is tudnak koncentrálni egy-egy fontosabb cél megvalósítására. Ezzel azt is elérték, hogy nem sematiku­sak a szocialista szerződések, felajánlások nemcsak azt rögzí­tik, hogy melyik vállalat meny­nyi társadalmi munkát vállal, hanem például arra is született felajánlás, hogy egy-egy vál­lalat építőipari kapacitást, sze- rez-vállal, a város, település ér­dekében. Az elbírálás is egysé­ges, az egész megyére, — min­den részmozgalomra — érvé­nyes irányelvek alapján törté­nik: nem azt nézik, hol hány óra a kimutatott társadalmi munka, hány tővel több virágot ültettek, hanem, hogy mit sike­rült megvalósítani közös erővel. A Vöröskereszt támogatja ezt, az ilyen formában új kezdemé­nyezést, hiszen az ő mozgal­muk is erősödik, kiteljesedik. Érdemes nekünk is felfigyelni rá, hiszen a veszprémiek néhány évvel ezelőtt pontosan ott tar­tottak, ahol mi: külön hirdették és értékelték a tulajdonképpen azonos cél érdekében indított 1 társadalmi akciókat. És még egy ötlet, amely a hozzászólások között hangzott el: a kazincbarcikaiak „város­szépítő egyletet” alakítottak lel­kes patriótákkal, akik amellett, hogy aktívan részt vettek a vá­rosszépítésben, tagdíjat is fizet­nek, amelyet szintén erre a célra fordítanak ... D. Kónya József talmas mérvű fejlesztés szüksé­ges a kőolaj- és földgázvezeték rendszerben. De ezzel párhuza­mosan fejleszteni kell a gáz- és olajtüzelő berendezések gyártását, s növelni kell a kar­bantartó kapacitást is, hiszen jelenleg is óriási gondot okoz, hogy rosszul vagyunk felkészül­ve a gáz- és olajtüzelésű be­rendezések igénynövekedésére. A miniszter ismertette az alu­mínium-, a vegy-, a gyógyszer- ipar fejlesztési célkitűzéseit, azt a sokrétű együttműködési ter­vet, amely hazánkat más or­szágokkal összeköti az említett iparágakban. Elég csak a ma­gyar-szovjet alumínium, vagy kőolaj programra hivatkozni, de a magyar gyógyszeripar is szá­mos lehetőséget tartogat, hiszen Svájc után hazánk egy lakosra számított legnagyobb gyógy­szerexportőr a világon. A szénbányászatról szólvadr. Szekér Gyula elmondotta, hogy bár a szén részaránya a követ­kező években csökken az ener­giahordozó fogyasztásban, de a szén iránti igény továbbra is a mostani szinten marad, s a terv­időszak után is csak mérsékel­ten csökken. Éppen ezért a szükségletek kielégítésére to­vábbi erőfeszítéseket kell ten­nünk a termelés gépesítésére, korszerűsítésére. a kitermelt szénvagyon pótlására pedig új barnaszénbánya nyitását is na­pirendre kell tűzni. A szénbá­nyászat fejlesztésére a IV. öt­éves tervben mintegy 6,5 mil­liárd forint beruházást kell el­végezni. A szénbányászat jövőjével kapcsolatban megkérdeztük: — Ismeretes a bányák mun­kaerőhiánya, a Mecseki Szén­bányák üzemeiből közel 500 bá­nyász hiányzik, de nem sokkal jobb a helyzet a Mecseki Érc­bánya Vállalatnál, sőt, ahogy most hallottam, a bauxitbá­nyákban sem. Várható-e, hogy központi intézkedéssel ismét visszaállítják a bányászok, a többi iparágtól megkülönbözte­tett bérezését? Évek óta tisztá­zásra váró probléma a szabad­szombatos munkarend miatti szabadságelvonás. Mikor tisz­tázzák ezt? Válaszában dr. Szekér Gyula elmondotta, hogy ismeretesek a bányák létszámgondjai. Az idén pl. csak 160 bányásztanu­lót sikerült beiskolázni (10 éve 1600-at), de legalább 500 kel­lene. Ezért mindent megtesznek a gondok enyhítése érdekében. Ismeretes a legutóbbi intézke­dés, mely a bányászok pótsza­badságát növelte. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy a bányászbérek ma is 30 száza­lékkal magasabbak, mint az ipari munkások átlagkeresetei. A szabadszombatos munka­rend miatti szabadságelvonás kérdését személyesen fogja fe­lülvizsgálni dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter. Lombosi Jenő KISZ-küldöttértekezlet a Pécsi Porcelángyárban Agyonverte férjét kalapáccsal Tizenegy évi börtönre ítélték A Pécsi Bőrgyár LAKATOS SZAKMUNKÁSOKAT, valamint segédmunkásokat felvesz Jelentkezés a gépjavító műhely irodájában Vagy kétszázan tolongtak kedden reggel Pécsett a bíróság épülete előtt. Nagy volt a zsivaj, rokonok, is­merősök, érdeklődők, valamennyien látni akarták a férjgyilkos Kovács Imrénét. Elítélő és pártoló megjegy­zések röpködtek, félő volt, hogy a két pártra szakadt hozzátartozók ösz- szeverekednek. A rendőröknek kellett | beavatkozni, illetve fenntartani a ren­det, hogy a nagy érdeklődéssel vart tárgyalást nyugodtan lefolytathassa a Pécsi Megyei Bíróság. Bár c. tár­gyalás nyilvános volt, sokan a fo Y°' sóról is kiszorultak az utcára. Az emberölési ügy vádlottja, Ko­vács Imréné, született Kolompár El­vira 4t éves pécsi lakos, meglehető­sen ismert a városban. Férjével, akit többnyire csak Milánnak neveztek, szanált házak lebontását vállalták, s az építőanyagok értékesítéséből tar­tották el o nyo’ctagú családot. Mi­lán, a gazda, szerette az italt, ra- biáfus, goromba ember hírében ál­lott. A házastársak között gyakori volt a veszekedés, verekedés. Július 24-én este is ittasan érkezett haza Kovács Imre, amit felesége szóvá tett. összevesztek és kölcsönösen tég­lával dobálták egymást. Kovácsné egy ízben eStalól'ia férjét, ^kí fájdal­mában felkiáltott, majd rövidesen le­feküdt a szobáben. Az asszony utá­na ment, hogy a kisgyerek lefekteté­séhez szükséges paplant kivegye e férje feje alól. Ekkor akadt a kezé­be egy éles szélű köműveí.ka;a ;á s, amellyel négy esetben mért nagysre- jű ütést az alvó férfi fejére. Ezt kő­vetően kiment az udvarra és több mint egy órát várakozott. Amikor a lakásból hörgő hangokat hallott, ar­ra következtetett, hogy férje rövide­sen meghal. Segítségért kiáltozott, azt a látszatot akarván kelteni, hogy idegen személyek támadták meg az urát. A közelben lakók közül többen a helyszínre siettek, de az asszonyon kívül senkit sem találtak. Kovács Im­re sokkos állapotban került klinikára, ahol néhány perc múlya megha t. Az orvosszakértői vélemény szerint életét akkor sem lehetett volna megmente­ni, ha az ütlegelés után azonnal or­voshoz kerül. A kalapács ugyanis szétroncsolta a koponyáját, súlyosan sérült az agy, tüdővizenyő és vérbe- leheléses foltok keletkeztek. A bíróság bűnösnek mondotta ki a vádlottat emberölésben és 11 évi szabadságvesztésre ítélte. Súlyosbitó­ként értékelték az ítélethozatalnál az elkövetés aljas, brutális módját. Eny­hítőként vették figyelembe, bogy tet­tét izgalmi, indulati állapotban kö­vette el, valamint hogy debilitása miatt, beszámítási képessége korlá­tozott volt a cselekmény társadalmi veszélyességének felismerésében. Kedden délután tartotta meg , Pécs egyik legnagyobb üzemé- | nek, a Pécsi Porcelángyárnak KISZ szervezete csúcsvezetőség- és küldöttválasztó küldöttérte­kezletét. A gyár KISZ alap­szervezeteinek küldöttein túl. az értekezleten részt vettek a gyár párt és gazdasági vezetői is, sőt képviseltette magát a Vámház utcai Általános Iskola úttörő- csapata, melyet a gyár KISZ szervezete patronál. A küldötteket Varga Csaba, a csúcsvezetőség titkára tájékoz­tatta a vezetőség munkájáról, a gyár KISZ szervezetének te­vékenységéről. A beszámolót követő vitában több küldött szó­lalt fel, többségükben a fiata­lok nevelésének, a szocialista munköverseny további szélesíté­sének fontosságát hangsúlyoz­va, javaslatokat tettek a kultu­rális és sportélet továbbfejlesz­tésére. A résztvevők nagy ér­deklődéssel hallgatták Csirke Anna országgyűlési képviselő, a gyár dolgozójának felszólalását, aki fövid tájékoztatást adott az országgyűlés legutóbbi üléséről, méltatta az elfogadott ifjúsági törvény jelentőségét. Bosnyák János, a gyár igazgatója fel­szólalásában részletesen szólt a gyár termelési eredményei­ről. a soronlévő feladatokról, azokról a tervekről, melyek megvalósítása elősegíti a gyár további fejlesztését, korszerű­sítését. Hangsúlyozta, hogy o gyár vezetői célkitűzéseik való- raváltásában továbbra is szá­mítanak a fiatalok aktív tevé­kenységére. Németh Csaba, a KISZ Pécs városi Bizottságának munkatársa a kongresszusi fel­készülés városi tapasztalatairól és feladatairól szólt. A küldöttértekezlet résztvevői megválasztották az új csúcsve­zetőséget, és küldötteiket a KISZ Pécs városi küldöttérte­kezletére. M. E. Leánykő meséje nyomán újra éled a fonó... Magyaregregyi lakodalmas Korabeli népviseletbe öltözőit fiúk és lányok gyülekeznek a fonó előtt Szokolai felvétele A Nagyerdő mellett sok le­gelő volt, gazdag fűvel. Oda hajtották ki a legények az ál­latokat, a leányok pedig fel- felszökdöstek a dombtetőre tit­kos találkákra. A mélyhajlású tölgylombok alatt a délutánok szerelmeket szültek ... A faluban egy legényt meg egy lányt tiltottak egymástól a szüleik. Hogy melyikük volt a szegényebb, azt már nem tudni, de úgy tartották: a semmi nem házasodhat a sokkal. Persze hiába volt a szó, a szitok, a fenyegetés, a leány mindunta­lan kijött az erdőszélre. A szü­lők rájőve a titkos találkákra elátkozták gyermekeiket: „Vál­janak kővé, ha ismét megsze­gik a tilalmat. . . !" Egy napon, nem sokkal ez­után, eltűntek mindketten, és soha senki sem látta viszont őket. Találtak azonban kinn, az erdőszélen egy furcsa alakú, egymásra hajló formájú, ko­párt ... Lónykő szomorú történetére a fonóban összébb bújnak a lá­nyok, s elcsendesednek a le­gények Is. Csak, miután a me­sélő egy tréfát mond, oldódik a hahgulat, s kezdenek dalba a fonóbéliek ... Ismerkedés, szerelem, házas­ság. Hétfalura szóló lakodalom. Ezt elevenítették fel tegnap es­te a magyaregregyi öregek és fiatalok. A fonók hangulatát és az igazi lakodalmat. Amikor külön mulatnak a lányos ház­ban és külön a legény ottho­nában. A leánykéréstől a vánkos­táncig . . . A helyi honismereti szakkör vezetője Csernavölgyi Endréné pedagógus és a szakkör tagjai hosszú, fáradtságos munkája nyomán Arnold bácsi vendég­lőjében feléledtek a régi szo­kások. Kicsit ünnepi volt a han­gulat, kicsit szomorú. Az idő­sebbek a múltra emlékeztek, a fiatalok élvezték a dalt, a tán­cot... Arnold Adóm már rég­óta nem méri a bort, s a cégér is lekerült már a kocsma falá­ról. A nagy vendéglő és a bel­ső táncterem is csak emlékez­tetett a hajdani mulatságokra, s a vendégszobát is átalakítot­ták régen ... De tegnap, vala­hogy mintha visszapergett vol­na egy-két emberöltő ... — Higgye el — mondta Pá­pai bácsi, a násznagy —, min­denki készült erre az estére. Ez amolyan főpróba volt — hisz ide alig férnek be egynéhá­nyon. Jöjjön el a jövő vasár­nap, amikor majd az iskola udvaron szerepelünk. Ha nem látná ezt együtt az egész falu, hát akkor, nem is tudnám, hogy mi volna . .. Már terítettek a belső terem­ben, amikor búcsúztunk. Hisz, nincs igazi lakzi, enni-innivaló nélkül. A menyasszony járta az ajándéktóncot, a zenekar fá­radhatatlanul játszotta a talp- olávalót... Magyaregregyen nincsen kul- túrház, és sok egyéb is hiány­zik még. Viszont lelkesek a helybeliek, s úgy hallottam, hogy szeretik a szépet... A gazdagon hímzett ruhák és a sokszínű szalagok forgatagában talán egy kicsit ezt szerették volna bizonyítani... Kozma Ferenc Aradi ievél­töredékek Ma délelőtt százhuszonkét été. Hajnali három volt. A minorita atyák elindultak a várba, lelki vigasznak — ennyit megengedett a megszállók vezére, Haynau tá­bornok. Borús, hideg idöoen lép­kedtek a cellák felé. A szabad­ságharcos tisztek egész eijel ***'■’ rasztottak. A fíporko’ái kiáltott: — Először a puskapor és go’yó általi halálra ítéltek lépjenek ki! Kiss Ernő, Dezselfy Arisztid* Schweidel József és Lázár Vi mos. Mind a négyen civilben, kezük, lábuk megvasalva. Majd odakint kiválasztanak tizenhat lövészt, az­tán a hadbíró mégegyszer Te!®*’ vcssa a halálos ítéletet. Fgyikük sem akarja megengedni, hogy bekössék a szemét, de a kivég­zést vezénylő megszálló csak Kiss Ernőnek engedi meg ezt a kegyet. Miért? — Alig két lépés távolságról egyszerre tizenhat lö­vés dördül el, de Kiss Ernőt „nem jól találják el”. Ezért túléli a borzalmat, s a vezénylőtiszt oda­lép a vergődő magyar tábornok füléhez, s abba lő bele. A go­lyó teljesen szétroncsolta a fejét. Részlet az ítéletből: „ . . . a lefolytatott rendes hadbírói vizs­gálat során megállapittatott, és általuk beismert tényállás szerint a magyar lázadó hadsereg sorai­ban harcolva kivivni igyekeztek a debreceni országgyűlés folyó évi április 14-én kelt azon határoza­tát, hogy Magyarországot elsza­kítsák a császár államaitól . . ” Haynau levele Susak tábornok­hoz: „Meghagyom, hogy a mel­lékelt halálos ítéletek korán reg­gel hajtassanak végre, hogy a kivégzettek egész napon át, el­rettentő példa gyanánt a kivég­zés helyén függve maradjanak...” Menet a bitófához: legelöl lé- háton Tichy őrnagy, utána két gyalogszázad, Schütz százados, hadbíró, az elítélteknek mind­egyike mellett egy porkoláb, oki kezében a lánc végét tartja, s nyolc-nyolc feltüzött szuronya ka­tona jobbról és balról, s végül ismét két gyalogszázad. Midőn hatodiknak Leiningen Károlyt szólították elő, s a bilin­cseket levették róla, bejelentette, hogy beszélni akar. Miután erre engedelmet kapott, a következő beszédet mondotta: — Katonák I Rólam azt az al­jas rágalmat terjesztették, hogy én Budavár bevételénél, orozva gyilkoltattam meg hadifoglyokat. Nem adtak sem módot, sem időt, hogy ez aljas rágalmat megcá­foljam . . . Most ezen utolsó pil­lanatban . . . ünnepélyesen kije­lentem, hogy ez aljas rágalom volt . . . Tichy őrnagy erre intett, hogy ne hagyják tovább beszélni, mi­re megrohanták és a bitófa alá hurcolták, de ő Tichy előtt még­egyszer elkiáltotta magát: — Ma nekem, holnap neked I Sulyánszky minorita atya Jegy­zete: „Mielőtt a hurok összeszo­rult volna, Damjanich mégegy­szer elkiáltotta magát: ,Éljen a haza!” Utolsónak marad Vécsey tábornok. Amikor szólították, kö­rülnézett, nem volt már kitől bú­csúznia. Erre odalépett Damja­nich holttestéhez és megcsókolta a kezét. Ez a jelenet oly megrá­zó volt, hogy mi papok vala­mennyien sirvafokadtunk és a megszálló katonák soraiból is hangos zokogás hallatszott.” A kivégzettek holttesteit^ a hö­her áruba bocsátotta. Vécseyért 50 aranyat, Damjanichéjt^ és Lahnerért 600 forintot, leininge- nért 13 aranyat, Dezséffyért 500 forintot kapott. Bécsi, aradi, pesti levéltári idézetek. Százhuszonkét éve. Em­lékezzünk. Föfdessy Dénes Tanulmány a szocialista brigádvezetőkről Érdekes tanulmány jelent meg a Pécs-Baranyai Népművelési Tanácsadó kiadásában „Ho­gyan működik, szórakozik egy szocialista brigádvezetó" Cím­mel. A kiadvány szerzője Nagy Sándomé, a pécsi szakszerve­zeti iskola vezetője. FELVESZÜNK TÖBB ÉVES CIPOGYARI GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ cipőtech nikusf Ajánlatok beküldhetők a Pécsi Bőrgyát személyzeti osztályára. Személyes jelentkezés munkaidőben (szombat kivételével) ugyanitt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom