Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

1971. október 3.

DUNANTÜLI NAPLÓ

i

Kádár János eEvtárs beszéde a pálfai falugyűlésen

(folytatás az t. oldalról)

juk ma már nélkülözhetetlen a korszerű mezőgazdaságban Csak velük, s szakértő, helyes vezetéssel, valamint a tagság odaadó, lelkes és fegyelmezett munkájával születnek olyan eredmények, mint amilyeneket a szövetkezet is elért.

Az első gazdálkodási év óta a búza holdanként! termésátlaga 12-ről 22 métermázsára emelkedett, o sertés és szarvas- marha állomány megháromszorozódott. De tükröződik mindez természetesen a tagság élet- színvonalának alakulásában is, abban, hogy az egy tagra eső jövedelem már meghaladja az évi 28 000 Ft-ot. Ahogy megye- szerte, az országban, úgy itt is új házak egész sora épült, az emberek jobban, kulturáltabban élnek.

— A fejlődésről vallanak a megyei adatok is, hozzátéve, hogy az eredményeket megalapozó beruházások részben a . megye dolgozó közösségének saját erejéből, részben központi állami támogatással valósul tok meg. Tolna megyében az ipari beruházások összege 1965-ben még alig haladta meg j a 110 millió forintot, 1970-ben j már elérte a 414 millió fo.intot. i Most a termelés is négyszerese ; a tíz évvel ezelőttinek. Ma a megyében foglalkoztatottak : egyharmada már az iparban I dolgozik, s ez az arány jól jelzi j a népgazdaság szerkezetének kedvező alakulását, a dolgozó társadalmi osztályok egészsége^ fejlődését is. Tíz évvel ezelőtt a termelőszövetkezeti tagok jö vedelme — megyei átlagban - ■ nyolcezer forint körül volt, s ma már eléri az évi 21 000 forintot j A mezőgazdasági termelés tíz esztendő alatt «mintegy 60 százalékkal növekedett, s a megye j ipara, mezőgazdasága most már esztendők óta szinte rendszeresen több árut ad a népgazdaságnak a tervezettnél.

Hagy változások a parasztság 'Setében

Kádár János felidézve korábbi látogatását, elmondta:- Tíz évvel ezelőtt - bár az ígérgetésekben és a fogadkozásokban kölcsönösen mértékletesek voltunk — még arról bebeszélgettünk, hogy fejleszteni kell a szövetkezeteket. Éhhez a munkához kellett a szocialista elhatározás, szükség volt a gondos mérlegelésre, a megfelelő tervekre és a tagság egységére. A szocialista építés a falun természetesen a párt ügye, de nem egyszerűen pártügy. Az induláshoz a szocializmust akaró minden tisztességes ember összefogása kellett. A falvak lakói, a termelőszövetkezetek tagjai ugyanakkor biztosak lehettek abban, hogy a Magyar Népköztársaság, a magyar nép munkásállama ott lesz mellettük, megadva minden tőle telhető segítséget ösztönzést. Együtt láttunk hozzá falun is a szocialista építéshez, a szocialista társadalom megvalósításához.- Voltak olyan parasztemberek, akik korábban is megálltak a maguk lábán s a termelőszövetkezetek megalakulásakor csak nehezen, hosszas lelkitusa után vállalták a közös utat. Amikor elszánták magukat, nemcsak a közös utat vállalták, hanem a nagyobb felelősséget is a közösségért. Sokat közülük brigádvezetőnek is megválasztottak. Azóta sokan megvallották, életükben először érezhették, hogy a többi embernek szüksége van rájuk, elő szőr jutottak az emberi méltóság olyan szintjére, amit különben sohasem érhettek volna el. A közösség javára végzett munkával kiérdemelték a tiszteletet; úgy dolgoztak, hogy a bizalomra méltóak legyenek. Ez adta azt az új önérzetet, új arcot, amit a parasztemberek az egyéni gazdálkodás útját járva soha semmiképpen sem értek volna el.- Nagy viták voltak az országban a tsz-ek megalakításának útja, módja körül is. A pártban, még a pártvezetésben is voltok, akik amellett kardoskodtak, hogy súlyos adókkal, kényszerhelyzettel kell belépésre bírni a középparasztságot. Mi szembeszálltunk ezzel a nézettel. Azt mondottuk, hogy - sem az átszervezés előfeltételeként, sem azután — nem a középparasztságot kell leszegényíteni, hanem a szegényparasztság életszínvonalát kell fejemelni az akkori középparaszti életszínvonalra. Ezzel az elhatározással fogtunk hozzá a munkához, s amit elhatároztunk, azt meg «s valósítottuk. A falu egykori

nincstelenjei, a szegényparasztok és az akkori középparasztok egyaránt most jóval magasabb színvonalon élnek, mint az egyéni gazdálkodás idején él- j tek vagy élhettek volna. Ami j a pálfai tsz tagjairól elmond- ; ható — hogy milyen szociális j segítséget tudnak nyújtani a rászorulóknak, milyen szélesek kulturális lehetőségeik, hogy világot látnok, perspektívájuk van, iskoláztatják gyermekeiket és önmagukat is továbbképezik - azt az ország sok termelő- szövetkezetének tagsága el- mondhatja, s olyan országos jelenség, amely tükrözi a ma- I gyár parasztság életében végbement fejlődést.

— Vállalt feladatunk eredményes végrehajtása kedvezően változtatta meg az emberek, a magyar paraszti társadalom életét. Éppen ezért most, tíz év , után sem önöknek, sem nekünk | nem kell lesütnünk a szemünket. A párt Központi Bizottsága nevében szívből, őszintén gra- j tulálok a pálfai Egyetértés Termelőszövetkezet vezetőinek és ! tagságának, a járás és a me- j gye dolgozóinak az elmúlt tíz I esztendőben elért nagyszerű ' eredményeikhez. Ha így, ebben

a szellemben dolgoznak to- | vóbb, öt vagy tíz év múltán további szép eredmények tanúi lehetünk.

Kádár János beszédének további részében rámutatott, hogy a termelőszövetkezeti eszme a munkásosztály világnézetének, politikájának egyik legfontosabb része, az egyik legfontosabb útmutatás a testvéri ! paraszt-osztálynak.- Amikor arról beszélünk - mondotta —, hogy a termelőszövetkezetek országszerte megszilárdultak, tagságuk összeforrott, j s a tsz-ek jelentős része már I valóban szocialista nagyüzemi gazdaság, akkor azt is el kell mondanunk, hogy ez a munkáspolitika, a munkásosztály és

a parasztság nagy politikai, erkölcsi sikere.

Jelenleg a termelőszövetkezetek adják az ország mező- gazdasági termelésének 70 százalékát, s ez megfelel gazdálkodó területük részarányának.

A termelési színvonal országosan emelkedett, s kedvezően változott a parasztság élete. Ezerféle módon bizonyítható, hogy a mezőgazdasági dolgozók jobban élnek, mint akár tíz esztendővel ezelőtt is. Mindenki, aki hozzájárult a termelőszövetkezetek fejlődéséhez, j önérzettel, szocialista öntudat- | tál és jogos nagy örömmel gon- I dolhat vissza saját munkájára. «

Ki-ki munkája szerint részesüljön a javakból

Kádár János a termelőszövetkezeti mozgalom lényeges vonósairól szólva a szocialista jelleg mellett kiemelte a közösségi életben nélkülözhetet- ! len demokratizmust, valamint őzt a jó értelemben vett érdekeltséget, hogy a szocialista célnak és az emberek egyéni, családi, közösségi érdekének egy irányba kell hatnia.- A magyar mezőgazdaság szocialista átszervezése, a ter- i

melőszövetkezetek tíz év alatt bekövetkezett fejlődése mindenekelőtt a párt érdeme, a párté, amely megmutatta az utat. Érdeme a munkásállamnak, mert ezt a folyamatot a maga anyagi erejével támogatta és segítette. Érdeme a munkásosztálynak, amely e társadalmi áf alakulás vezető osztálya, a parasztságot mint testvéri osztályt a munkás-paraszt szövetség jegyében a szocialista fejlődés ,,

útjára vezette. Érdeme a parasztságnak, mert jól határozott: a szocializmus építésének útjára lépett, s tíz esztendeje tudatosan, becsülettel és sikeresen halad előre ezen az úton.

Megállapította, hogy a napokban megalkotott szövetkezeti törvény továbbfejleszti a szövetkezetek szervezetét, mű ködését, elősegíti fejlődésüket.

Kádár János a tovább:akban az ország általános fejlődéséről szólt. Hangsúlyozta, hogy a dolgozók életszínvonala jelentős mértékben emelkedett, megfelelő az előrehaladás a közoktatás, a kultúra terén is. A mindennapi munka során a bérek, az árak, a juttatások, a nyugdíjak, a lakásépítkezés bizonyos kérdéseiről lehet és kell is vitatkozni, de amikor mérleget vonunk, megállapíthatjuk: a fejlődés egyértelmű, vitathatatlan. Életszínvonalunk — miután évről évre rendszeresen fejlődött - lényegében arányban áll a végzett munkával, a megtermelt javakkal.

— Fejlődésünk persze nem jelenti azt, hogy nincsenek nehézségeink — folytatta Kádár János. — A párt, a kormány — az illetékes testületek, szervezetek — az elért eredmények mellett mindig nyíltan szólnak

I a problémákról, a megoldandó feladatokról. Őszintén beszé j lünk a hibákról is, amelyeket a ; szocializmus építése során he- | I lyileg, de néha országosan is I elkövetünk. Voltak nehézségeink i ! és bizonyára a jövőben sem | tudjuk mojd a problémákat tel - I jesen kiküszöbölni, hiszen tökéletesen sem gép, sem ember sem testület nem tud dolgozni. Hathatós erőfeszítéseket kel' tennünk egyebek között a költségvetési egyensúly javítására, a beruházások elhúzódásának és szétaprózottságának megszüntetésére, a kötelességtudó*, a munkafegyelem további javítására. Az eddiginél jobban ér- \ vényesítsük a szocialista elosz- | : tás elvét: ki-ki munkája szó- i I rint részesüljön a javakból, j munka nélkül pedig ne része- i sedhessen az elosztásból.- Eredményeink gyarapítása, a hiányosságok felszámolása a szocialista eszmék és elvek, a szocialista rend eddiginél is következetesebb érvényesítését I követeli. Ezekért odaadással, j szervezetten kell dolgozni, ugyanakkor harcolni kell a fej- i lődést gátló tényezők ellen. Ha ; ezt következetesen tesszük, a j siker nem marad el, a legkö- j zelebbi évek országosan és he- j iyileg egyaránt új eredménye- I két hoznak.

Szoros szövetségben a Szovjetunióval

A párt első titkára a továbbiakban nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. Kiemelte, hogy fej lődésünk eredményeként sokat javult a Magyar Népköztársaság általános nemzetközi meg ítélése. Az utóbbi esztendőkben megnövekedett a szocializmust építő magyar nép becsülete, hitele. Külpolitikánk a szocializmus és a béke eszméjét, célját elválaszthatatlanul összeforrasztja. Bár a nemzetközi hely- j zet alakulása ellentmondásos, j bonyolult, számunkra, a szocializmust építő magyar nép — s I általában a dolgozó emberek — számára kedvezően fejlődik, az erőviszonyok alakulása a haladás javát szolgálja.

A nemzetközi helyzet alakulásának ezen a tendenciáján nem változtatnak az imperializmusnak a világ különböző térségeiben tett agresszív erőfeszítései.

— Vietnamban és Indokínában — mondotta - még folyik az amerikaiak gyarmati háborúja. Egyre bizonyosabb azonban, hogy a vietnami nép, Indokína népeinek elhatározása, hogy saját maguk döntenek sorsukról, beteljesül s állhatatos harcuk győzni fog. Bízunk benne, hogy ez a győzelem már nincs messze, s a népek a világnak ebben a részében is békében, saját elgondolásuk szerint építhetik szabd jövőjüket- A Közel-Keleten ugyancsak továbbra is fennáll a bonyolult háborús helyzet. Az agresszor azonban nem képes „betakarítani" az agresszió „termését". Ebben megakadályozzák az arab népek haladó erői, s az őket támogató szocialista országok. Mi is változatlanul segítjük az arab népeket, hogy szívós és állhatatos küzdelemben visszaverhessék az imperialisták leigázó kísérleteit. Szolidárisak vagyunk arab elvtársainkkal, az arab haladó mozgalmakkal, s bízunk abban hogy az arab országokban mindenütt felülkerekedik a meggyőződés: a haladó erők csak összefogva győzhetnek az imperializmus ellen.

i

I- Mi nem avatkozunk be j más, önálló, független ország | belpolitikájába, belső életébe, i de hangot adunk annak a ^ meggyőződésünknek, hogy aki üldözi a haladás erőit, a kommunistákat, az az antiimperia- lista harc erőit gyengíti és rombolja. Nem lehet egyidejűleg hatásosan küzdeni az imperializmus és a reakció, illetve a haladás legkövetkezetesebb erői ellen.

— Az utóbbi időben komoly lépések történtek az európai biztonság megteremtésének útján. Nyugat-BerJin kérdésében létrejött a négyhatalmi mea- óllapodás, amelyet a két Né- 1 metország közötti tárgyalás kő- I vet. Bár jelenleg Európában

béke van, földrészünk helyzete változatlanul a világpolitika nagy kérdése: Európában néznek farkasszemet a két világ - tendszer fő erői, itt a legnagyobb az összpontosított katonai potenciál. A történelem tapasztalatai szerint az európai háború már kétszer világháborúhoz vezetett. Mi, kommunisták, a szocializmus hívei, a szocialista országok egy szilárdabb, biztonságosabb, békésebb Európa megteremtéséért harcolunk!

— Harcunk során - bármilyen nehéz akadályokat kell is le- küzdenünk - eredményesen haladunk előre, hogy az emberiség megteremthesse azt a világot, amelyben az igazság érvényesül és béke van — folytatta beszédét a párt első titkára. — Ez nem csupán kommunista politika. Az emberiség a pusztító eszközöknek olyan mérhetetlen tömegét halmozta fel, amellyel bármikor, rendkívül rövid idő alatt meg lehet semmisíteni az egész civilizációt Világszerte felismerték tehát, hogy csak két út van: vagy küzdünk az új világháború megakadályozásáért, és akkor az emberiségre jobb jövő vár, vagy — s ez számunkra elképzelhetetlen — a népeket újabb pusztító háború sújtja.

— A Magyar Népköztársaság szocialista külpolitikájával is hozzá kíván járulni ahhoz, hogv béke legyen, világszerte felülkerekedjenek a haladás erői Harcunkban szoros szövetségesünk a Szovjetunió, együtt dolgozunk a Varsói Szerződésbe, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült országokkal.

Külpolitikánk

következetes

Kádár János jelentős lépésként említette, hogy létrejött a szocialista gazdasági integráció alapelveit rögzítő komplex program, majd rámutatott:

— A haladásért és a szocializmusért nemzetközi síkon folytatott harc sikerének biztosítéka a szocialista országok egyesített ereje. Ezért pártunk és kormányunk minden körülmények között és minden alkalommal o szocialista országok egységének erősítéséért dolgozik, s ezt teszi a jövőben is. A haladás, a kommunista világmozgalom, az összes antiimperialista erőknek még szorosabb tömörítésére törekszünk. Nemzetközi tevékenységünket tehát szocialista elveink, népünk érdekei és az igazi nemzetköziség eszméi vezérlik. Arra törekszünk, hogy a magyar külpolitikát következetesség, állhatatosság és állandóság jellemezze, mert ez növeli országunk politikájának hitelét és erejét.

— Amikor nemzetközi talál kozásox során a legkülönbözőbb alkalmakkor beszélünk a tőkés országok képviselőivel, világosan kifejezésre juttatjuk; mi szövetségesek vagyunk a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagországaival és ehhez a szövetséghez hűek maradunk Ha a tőkesországok partner ként velünk akarnak dolgozni, szavunkra nyugodtan építhetnek; politikánk következetes, a szocialista Mag/arország nem „tántorog” ide-oda. A nemzetközi életben inkább becsülik azt, akikről tudják, hogy hová tartozik. Azzal az emberrel, aki mindig mást mond és más álláspontra helyezkedik, a mindennapi életben sem lehet együttműködni. Bizonyos értelemben így van ez az országok között is.

— Pártunk és kormányunk nemzetközi tevékenysége konkrét akciókban realizálódik és egyes lépéseink is megfelelnek külpolitikai elveinknek, a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés országaival való szövetségnek. Ennek megfelelően a napokban Budapesten folytattunk baráti, elvtársi eszmecserét L. I. Brezsnyev elvtárssal, az SZKP KB főtitkárával. E konzultációk segítik egyesített harcunkat közös céljainkért és érdekeinkért. Ugyanígy a többi szocialista országgal is szoros kapcsolatban állunk, részt veszünk egymás pártkongresszusain, párt- és kormányküldöttségeket küldünk és fogadunk. E látogatások közé tartozott Losonczi Pál elv- társnak, az Elnöki Tanács elnökének útja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. A közelmúltban magyar küldöttségek tettek látogatást Mongóliában is.

— Nemrégiben Timár Mátyás elvtárs, miniszterelnök-helyettes vezetésével magyar küldöttség járt egy sor latin-amerikai országban. Ez is példázza, hogy szorosabb együttműködésre tö| fekszünk a fejlődő országokkal ] is, ami kölcsönös érdekünk. Tá- | mogatjuk a latin-amerikai országoknak azt a jogos törekvé- I sét, hogy kiszabaduljanak az ; amerikai függőség alól.- Külpolitikánk alapelveinek I szellemében dolgozunk a tőkés

orsíágok viszonylatában is. Fock Jenő elvtárs, a kormány elnöke nemrégiben látogatást tett a szomszédos Ausztriában. Nálunk járt a közelmúltban a francia külügyminiszter. Norma- lizált viszonyra törekszünk az Amerikai Egyesült Államokkal. Erre törekszünk az NSZK-val is, abban a mértékben és formában, ahogy megérnek ennek a feltételei. Messzemenően hajlandók vagyunk arra, hogy normális viszonyokat teremtsünk a különböző társadalmi rendszerű országokkal, amikor ez észszerűnek és hasznosnak mutatkozik.

— A Magyar Népköztársaság kormánya és a Vatikán között évek óta tárgyalások folynak, amelyek viszonyunkat bizonyos mértékig érintik. Itthon arra törekszünk, hogy normális legyen az állam és az egyház kapcsolata, s ez megfeleljen népünk szocialista építőmunkájának. A Vatikánnal való tárgyalások keretében intéződnek konkrét ügyek is. Ennek keretében jött létre az a megállapodás, hogy Mindszenty József véglegesen elhagyta Magyarországot és Rómába távozott. Ezt a tényt a lapokból ismerik. Az is köztudott, hogy ha mi az egyházak egyik-másik vezető személyiségével szembekerültünk, az mindig politikai összeütközés volt. Az embereket, mint állampolgárokat sohasem osztályoztuk aszerint, hogy ki hivő és ki nem, hanem mindig aszerint, hogy reakciós-e, vagy haladó, segítője-e a nép haladásának kész-e o néppel való együttműködésre vagy sem. Aki nem, azzal mindig megütköztünk, aki igen, azzal együttműködtünk.

Tovább haladunk azon az úton, amelyen eddig is jártunk

Kádár János befejezésül hangsúlyozta: a szocialista elvek következetes érvényesítésével, o párt és a nép egységével elérjük, hogy hazánkban - belátható időn belül - teljesen felépüljön a szocialista társadé lom.

— Ezért harcolunk mi, magyar kommunisták, ezért harcolnak a szocializmus magyar hívei, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek.

— Őszintén mondom, nagy öröm tapasztalni itt — de ma suit is —, mennyit fejlődött népünk politikailag azokban a nagy harcokban, társadalmi összeütközésekben, amelyeket az utóbbi évtizedekben, a fejlődés legújabb szakaszában átélt. És merem mondani, hogy most a tömegek, tíz- és százezrek olyan mély megértést tanúsítanak a közösség dolgai iránt, mint tíz, húsz, vagy harminc esztendővel ezelőtt még kevesen. Arra van szükség, hogy a társadalmi cselekvésre kész emberek öntudatosak legyenek, világosan lássák céljainkat, s érett gondolkodásukkal, tapasztalataikkal, elhatározottságukkal segítsék elő a helyes döntéseket. Ezért következetesen tovább haladunk azon az úton, amelyen eddig is jártunk, erősítve és fejlesztve társadalmunk demokratizmusát, céltudatos szocialista tevékenységét.

— Még egyszer megköszönöm a szíves meghívást és fogadtatást, s őszintén minden jót kívánok a termelőszövetkezet tagjainak, a község minden dolgozójának — fejezte be hosszantartó, nagy taps közben beszédét Kádár János.

Levél

a termelőszövetkezetek elnökeihez

A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának elnöke levelet intézett a termelőszövetkezetek elnökeihez, amelyben köszönetét mondanak a termelőszövetkezeti tagok szorgolmas munkájáért, a vezetés színvonalának javításáért. A szövetkezetek munkája az idén is meghozta gyümölcsét, előreláthatóan kedvezően zárják az évet, néhány ágazatban, elsősorban a gabona- és sertéshús-termelésben kiváló eredményeket érnek el. Egyes termékek hozamát azonban csökkentette a kedvezőtlen időjárás, a betakarítást követő szárazság rontotta a kukorica és a szálastakarmányok terméskilátásait, hasonlóképpen nem a tervnek megfelelően alakult a zöldségfélék, a cukorrépa termelése és a szarvasmarha-állomány növelése.

Az őszi munkák elvégzésével alapozzák meg a szövetkezeti gazdaságok a jövő évi termést — hangsúlyozza a levél —, s ha a gazdaságok mindegyike ugyanolyan töretlen munkakedvvel végzi az őszi munkálatokat, mint eddig, akkor csökkenteni lehet a hiányokat és növelni a jövő évi eredményeket. Ezzel kapcsolatosan felhívják a figyelmet: a gyors munka érdekében szervezzék meg, hogy az erőgépek nyújtott műszakban dolgozzanak, a gépjavító üzemek pedig rendszeresen, pontosan ellássák a karbantartást.

Az eddigi eredményeket és becsléseket összegezve a kővetkezőket javasolják a termelőszövetkezeti vezetőknek: tovább kell fejleszteni a cukorrépa- és zöldségtermelést, valamint a szarvasmarha-tenyésztést, ezekhez az állam a jövőben is jelentős segítséget nyújt. Felhívják a figyelmet, hogy a termelőszövetkezetek gondosan készítsék elő jövedelem-felhasználási döntéseiket, növeljék a biztonsági tartalékot. Fordítsanak az eddiginél nagyobb összeget a tagok élet- és munkakörülményeinek javítására is. Kérik a szövetkezet vezetőségét, hogy körültekintően mérlegeljék a tagok személyes jövedelmének alakulását, s csak olyan mértékben növeljék azt, amelyre a termelés fedezetet nyújt.