Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

1*71. október 21.

DUN ANTOLI NAPLÓ

3

A gazdasági aktívaértekezlet vitája

ffolytatás az 1. oldal rőt.)

növelésének legcélravezetőbb módja a gyártmánystruktúra megváltoztatása. E véleményt osztotta a Beloiannisz-gyár, a Medicor Művek, a Pamutfonóipari Vállalat vezetője is. A KGM párttitkára a minisztérium egyik felméréséről számolt be, amely azt elemezte, hogy a meglevő eszközökkel hogyan lehetne gazdaságosabban termelni, zöld utat adva a gazdaságosan előállítható termékek fokozott gyártásához.

A nagykőrösi konzervgyár igazgatója a termelés vertikumának kialakításában, vagyis az egymáshoz kapcsolódó üzemek szerves együttműködésében látja a hatékonyság növelésének egyik fontos eszközét

Túlzott import

Az értekezlet egyik központi témája volt a munkaerőhelyzet elemzése, ezen belül annak a kérdésnek a vitája, hogy milyen módon lehetne csökkenteni az indokolatlan munkaerőmozgást. Néhány felszólaló adminisztratív intézkedéseket tartana szükségesnek. A felszólalók többségének, mint például Érdi Tamásnak az a véleménye, hogy a dolgozók nagyobb megbecsülésével lehet megszilárdítani a törzsgárdát. Véleménye szerint valamennyi vállalatnak össze kell fognia ahhoz, hogy a munkahelyét könnyelműen otthagyó dolgozó másutt se kapjon nagyobb bért, nagyobb megbecsülést.

E kérdéssel kapcsolatban dr. Somló György a munkafegyelem és az anyagi érdekeltség kölcsönhatását elemezte.

Dobos György, Szenes Endre és egész sor más gazdasági vezető elemezte külkereskedelmi mérlegünk helyzetét, kiemelve az export fokozásának jelentőségét. A Lignimpex különösen a szocialista országok gazdasági integrációjában lát újabb nagy lehetőséget külkereskedelmi forgalmának további fellendüléséhez, gazdaságosságának fokozásához. Több más vállalat vezetője arról szólt, hogy a nyugati piacokon tapasztalható gazdasági lanyhulás ellenére — főleg a nemzetközi kooperáció kiépítésével — tovább akarják szilárdítani pozícióikat. A vállalatok többsége azonban mindenekelőtt a szocialista piac bővülésével számol külkereskedelmi terveinek kidolgozásakor.

Többen szóvá tették a túlzott importot. Kovács Sándor véleménye szerint gyakran láthatunk a kirakatokban olyan nyugatról behozott árukat, amelyek hiányt nem pótolnak, reális szükségletet nem elégítenek ki, sőt valójában versenyt sem jelentenek a hasonló hazai termékek számára. Zala Júlia megállapította, hogy a tőkés országokból származó fogyasztási cikkek teljes tőkés importunknak csak kis részét alkotják, a nagyobb probléma a tőkés anyagimport nagymértékű növekedése, amit iparunk szerkezetének változása sem indokol.

Jelentős

eredmények

Egységes vélemény alakult ki az értekezleten annak megítélésében, hogy a gazdasági mechanizmus jelentős eredményeket hozott, s a hibákat a reform keretei között, ismert gazdaság- politikai céljainknak megfelelően kell minél előbb kijavítani. A gazdaságkutató intézet igazgatója rámutatott, hogy a gazdasági reform bevezetése óta eltelt négy év alatt évente rendszeresen 5—6—7 százalékkal nőtt a lakosság fogyasztása, ami egyértelműen pozitív jelenségnek tekinthető. Az idén előreláthatólag 8 százalékkal emelkedik a nemzeti jövedelem, ez ugyancsak figyelemreméltó eredmény, s a nemzetközi ösz- szehasonlítást is elbírja.

Pulai Miklós a szabályozók következetesebb érvényesítésére hívta fel a figyelmet. Ez az elv — mint mondotta — pénzintézeteinkre is vonatkozik. A Magyar Nemzeti Bankban is előfordult, hogy túlzott engedékenységgel a szabályozókat néha a vállalati igényekhez igazították, és nem a vállalat vette tudomásul, hogy a hitelpolitikai intézkedések rá is vonatkoznak. Mint mondotta, a jogszabályokat mindenkire határozottan és megalkuvás nélkül kell alkalmazni.

Sokan sürgették a munka jobb összehangolását, a vállalatok közötti és a vállalatokon belüli kooperáció megszilárdítását. Hangsúlyozták, hogy valamennyi szinten felelőssé keli tenni a vezetőket a hozzájuk tartozó terület munkájáért. Érdi Tamás szóvá tette, hogy ha valamely vállalatnál egy vezető különösebb fegyelmezetlenséget nem követ el, „csupán” gyengén dolgozik, akár nyugdíjazásáig is vezető pozícióban maradhat. Hangsúlyozta, hogy a vezetőktől nemcsak a gyenge, hanem a közepesen jó munka Is kevés, ha a vállalat érdeke fokozott erőfeszítéseket, jelentősebb kezdeményezéseket követel. Többen arra hívták fel a tárcák vezetőinek figyelmét, hogy ők is határozottabban éljenek felügyeleti jogaikkal. Ha ezt elmulasztják, a vállalatok, sőt a népgazdaság életében is komoly zavarok támadhatnak.

Gál László, Karlik Nándor és több más felszólaló hangsúlyozta, hogy nehézségeink elhárításához, a szilárd fegyelem megteremtéséhez elengedhetetlen a kollektívákban rejlő segítőkészéé? felhasználása, a munkahelyi demokratizmus kibontakoztatása. A kohó és gépiparban immár 33 vállalatnál vezették be az úgynevezett „Dolgozz hibátlanul" munka- rendszert, ami a kollektívák valamennyi tagjának jó együttműködésén, a hibák okainak alapos elemzésén és felszámolásán alapszik.

A vitában mint elengedhetetlen követelményt hangsúlyozták a felszólolók azt is, hogy a gazdasági vezetők minden poszton egységesen értékeljék a gazdasági életben meglevő hibák okait, és méginkább egységesek legyenek ezeknek az okoknak felszámolásában. A felszólalók véleménye szerint a mostani aktivaértekeziet is közelebb vitte a vezetőket ennek a szemléletnek a kialakításához.

Az aktíva tanulságait Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke foglalta össze.

Népgazdasági és vállalati érdek

Fock Jenő elvtárs összefoglalója

A Minisztertanács elnöke az egésznapos vita tanulságait összefoglalva megállapította, hogy a tanácskozás hangja őszinte, a véleménycsere nyílt volt, jó szellemű hozzászólások hangzottak el, s ezen a tényen nem változtat, hogy egyikmásik kérdésben nem teljesen ért egyet a felszólalókkal.

— A tanácskozás megrendezésének egyik célja az volt — mondotta —, hogy elősegítse az egységes szemlélet kialakítását mindazoknak a kérdéseknek a megítélésében, amelyek a pártot, a kormányt, a gazdasági szakembereket, s általában az állampolgárokat naponta foglalkoztatják. Természetesen ilyen egységes szemlélet kialakítása egyetlen nap alatt aligha lehetséges, de elmondhatjuk, a tanácskozáson közelítettünk efelé. így van ez még akkor is, ha az eszmecsere során félreértések is előfordultak, s néhányon bátortalanul szóltak a tényleges problémák megoldásáról.

Fokozott takarékosságot!

— Jövő évi tennivalónk kicla- ! kításához, tervezett kormányzati intézkedéseinkhez vártunk és ! kértünk támogatást az cktiva- üléstől — mondotta —, mégpedig akkor, amikor jövő évi tervünk és költségvetésünk tu- ; lajdonképpen még nem készült el, tehát idejekorán. Úgy vé- I lem, joggal remélhetjük, hogy a következő hónapokban a ■ konkrét tennivalók kimunkálásánál, az intézkedések meghozatalánál hasznos támogatást kapunk majd a gazdasági élet különböző szintjein dolgozók- , tói. Ehhez ad biztosítást az ak- tivaülés is, amelynek résztvevői maguk is tudják, hogy milyen fontos tennivalóink vannak, hogy elhatározó lépések előtt állunk. Mindez nem jelenti, hogy bármiféle gyökeres fordulatot terveznénk akár gazdaság- politikánkban, akár gazdaság- ; irányítási rendszerünkben. Azonban következetesebbek akarunk lenni, mint eddig voltunk, ugyanazon célok elérése érdekében, amelyeket már korábban is magunk elé tűztünk. Ennek érdekében azt várjuk, értsenek egyet a határozottabb kormányzati magatartással, az állami fegyelem megszilárdításával, még akkor is, ha az nem kellemes, de a kormány megítélése szerint mindenképpen szükséges és hasznos. Amennyire megállapítható, ez az egyetértés megvan. Felhívta a figyelmet a fokozott takarékosságra a beruházásoknál, a készletezésnél, az importnál, s hangsúlyozta az export növelésének szükségességét

Említést tett a miniszterelnök a vita során elhangzott olyan észrevételekről, amelyek egész népgazdasági ágazatokat érintettek, például a kohászat, az alumíniumipar, az olajipar és más gazdasági területek problémáit elemezték. Aláhúzta, a kormány ezekkel a kérdésekkel foglalkozik majd a jövő

I évi terv kialakításánál, s a távlati elképzelések kidolgozásánál is szem előtt tartja, sőt egyikmásik téma még az idén a kormány elé kerül.

A miniszterelnök bírálta azokat a nézeteket, amelyek szerint gazdasági magatartásunk — a beruházások csökkentése, a tőkés import mérséklése stb. — restrikciós — visszafogó — jellegű. Helytelen az ilyen leegy-j szerűsítés, hiszen van ötéves tervünk, amelyet valószínűleg túlteljesítünk majd, s itt semmiféle restrikcióról szó sincs. Gazdaságpolitikánkat, amelyet a kongresszus is megerősített, ma is jónak tartjuk, aszerint dolgozunk, ez szabja meg gazdasági tevékenységünket minden tekintetben. Gazdaságirányítási rendszerünkről sokszor elmondtuk már ugyan, hogy nem örökérvényű, hogy állandóan tovább kell fejleszteni, s lehetnek egyes pontjai, amelyek módosításra szorulnak, egészében azonban

I helyesen, jól szolgálja céljainkat. Felmerülő hibáit természetesen észre kell vennünk, s ha valaki ilyet szóvátesz, semmiképpen sem szabad úgy tekinteni

! rá, mint aki gazdaságirányítási rendszerünket akarja támadni.

— ötéves tervünk teljesítésével kapcsolatban egyébként inkább arról van szó — folytatta —, hogy ebben az évben a vártnál dinamikusabban fejlődött népgazdaságunk. Néhány területen talán túlságosan fs, ilyen terület a beruházás és a készletnövekedés, valamint az import, ezen belül és elsősorban a tőkés import.

Ezzel kapcsolatbon a miniszterelnök felsorolta a tervezett fontosabb intézkedéseket. Az importot a jövő évben mérsékelni kívánjuk — mondotta — különösen tőkés viszonylatban. A készleteket is csökkenteni akari juk.

1 veszteséges-e, hogy rekonstruk- j cióval, néhány évi jó munkával sem lehet nyereségessé tenni, s ; egy gazdaságtalan gyártmány ; tényleg annyira ráfizetéses-e,

I hogy végképp nem érdemes foglalkozni vele.

Foglalkozott a miniszterelnök az összevont nagyvállalatok kérdésével is. Most is az a véleményem — mondotta —, hogy e lépés nélkül nem sikerült volna a gazdasági reformot olyan gyorsan bevezetni, mint ahogy megtettük. De emellett igaz az is, hogy az összevont nagyvállalat — az esetek túlnyomó részében budapesti központú vállalat — olykor annyi önállóságot sem hogy a hozzá került másik vállalatnak, amennyivel az a régi tervutasításos rendszerben rendelkezett. Az ilyen gyakorlat ellentétes a kormányzat szándékával, a társadalom érdekével. Minden összevont nagyvállalatnál biztosítani kell a beolvadt vállalatok szabad vélemény nyilvánítását. Ha egy váliolat bebizonyítja, hogy önállóan — tehát nem egy összevont vállalat részeként — jobban, eredményesebben tud dolgozni, lehetőség van ró, hogy megkaphassa az önálló vállalat jogállását

Azokkal az észrevételekkel kapcsolatban, amelyek szerint a kis üzemekben, a szövetkezeti melléküzemágakban a dolgozók többet keresnek, mint a nagy ipari vállalatoknál, noha az utóbbiakban nagyobb nemzeti jövedelmet termeinek, a miniszterelnök úgy vélekedett: ez nem minden esetben fenntartás nélkül elfogadható igazság. Arra, hogy a munkásokat hol célszerűbb foglalkoztatni, a miniszter- elnök két konkrét példát említett: az öntödét és a nyomdát. Mert nyilvánvaló, ha például egy nagy állami nyomdában a gépeket nem használják ki három műszakban, az sokkal több kárt okoz a népgazdaságnak, mintha a házi nyomdát akár 200 tsz-nél azonnal becsukják. Említést tett a kormány elnöke olyan várható rendszabályról, amely megszabja, milyen esetekben és mennyivel fizethetnek többet a szakmunkásoknak a tsz melléküzemágában, mint az óHami vállalatnál.

A munkaerő-kérdésre térve Fock Jenő bírálta azokat az álláspontokat, amelyek szerint nem lehet fegyelmet tartani, nem lehet elbocsátani a lógó- sokat és nem lehet igazságosan bérezni, mert akkor a dolgozók egy része otthagyja a vállalatot. Ha megvan az egyetértés és egységesen cselekedve a hanyagokat, a lógósokat, a fegyel- mezetlenkedőket felelősségre vonják, elbocsátják, akkor végül is rendre lehet őket tanítani, mert nem lesz munkahely, amely befogadja őket. így elejét lehet venni annak, hogy az egyik vállalat a másik vállalattól elküldött lógóst fölveszi, e tekintetben is szemléletbeli változtatásra, egységes gondolkodásra és határozott cselekvésre van szükség. Különben csak olyan adminisztratív rendszabályozás jelenthetne megoldást, mint például: a kilépők fizetett szabadságának megvonása, táppénzének csökkentése. Ez pedig nem lenne kívánatos.

Kitért a miniszterelnök arra — a vitában is elhangzott — óhajra: gondoskodni kell arról, hogy a népgazdasági és a vállalati érdek mindenkor teljes összhangban legyen. Megjegyezte: nem tudunk kialakítani olyan rendszert — egyébként ez sehol a világon még nem sikerült —, hogy a vállalati és a népgazdasági érdek mindig

pontosan egybeessék. Hosszabb távon ez megvalósítható, de a kétféle érdek mindenkori állandó összhangját nem lehet biztosítani.

! Ugyanakkor elvárjuk, hogy

j ahol a népgazdasági és a vállalati érdek közötti ellentmondás nagyon is kiélezett, bátran és kellő időben hívják fel erre a felsőbb párt és kormányzati

szervek figyelmét. Az irányító szervek pedig intézkedjenek.

Ebben a témakörben foglalkozott a miniszterelnök azzal az észrevétellel, miszerint — legalább is rövid távon — ráfizet az a vállalat, szövetkezet, amely következetesen érvényesíti a társadalmi érdeket. Példaként emlékeztetett rá, két évvel ezelőtt a képviselők parlamenti felszólalásokban bírálták, hogy eltűnnek a boltokból oz olcsóbb divatos cikkek. A ruházati ipar és a kereskedelem igyekezett ezt a hiányt pótolni. Elismerésre méltó eredményeket értek el, de az is tény, hogy amelyik vállalat nem vette figyelembe a parlamenti vitát, a kormányzat intézkedését, az ebben a két évben jobban járt, mert drágább anyagokat dolgozott fel, s nagyobb nyereséget ért el, mint az, amelyik a közérdeket tartotta szem előtt. Ebből azonban nem szabad olyan követketzetésre jutni, miszerint nem kell törődni a társadalmi érdekkel. A párt és a kormány vezetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy azok járjanak jobban, akik az egész közösség érdekében cselekszenek.

Ez nemcsak vállalati szinten igaz, hanem a vállalaton belül az egyes emberekre nézve is. Ezzel kapcsolatban tett említést a miniszterelnök a tévé egyik riportműsoráról. Az abban szereplő munkás joggal sérelmezte, hogy azért rakosgatják egyik munkahelyről a másikra, mert kiváló munkával mindenütt magas teljesítményt ér el. Ilyennek - mondotta — nem szabad megtörténnie és ez az, ami nem kormányzati intézkedést követel, hanem üzemi, párt-, szak- szervezeti, művezetői magatartást, közbelépést.

Nyílt, őszinte tájékoztatás

Befejezésül a közgazdasági propaganda és tájékoztatás kérdéséről szólt a miniszterelnök. Kifejezte meggyőződését, hogy a gazdasági életről nyújtott tájékoztatás nyílt, őszinte és megfelelő. A közgazdasági propaganda azonban nem kielégítő, nem eléggé hatékony. A parlamentben a kormány expozéjában is felszólítottuk a közgazdászokat arra, hogy most elsősorban az üzemen belüli szervezettség kérdéseivel foglalkozzanak.

Ami a tájékoztatásnak a tömegek körében elért hatását illeti, a miniszterelnök annak a véleményének adott hangot, hogy a gazdasági helyzet megítélésében mind a lakosság, mind az üzemek és intézmények körében sok a szélsőséges vélemény. Intézményeink, vállalataink, helyzetünket a valóságosnál jobbnak ítélve a költI ségvetést feneketlen zsáknak : tekintik, amiből tetszésük sze-. rint markolhatnak. Sok vállalat és sok állampolgár viszont a saját helyzetét másokéhoz hasonlítva rosszabbnak látja.' Én viszont — mondotta Fock Jenő — helyzetünket úgy ítélem meg, hogy semmi okunk sincs az idegességre, nincs szükség gyökeres változtatásra a gazdaság- politikában. A hiányosságokat azonban minél gyorsabban feT kell számolni, s ehhez határozott kormányzati intézkedések is kellenek. A problémákat közös erővel, együttesen kell megoldani, összhangban kell dolgozni, mert enélkül a legjobb kormányzati Intézkedés sem hozhat eredményt. Meggyőződésem, hogy a párt és a kormány politikájának megvalósításához megkapja a szükséges támogatást — fejezte be összefoglalóját Fock Jenő.

Jó és rossz vállalatok

A beruházásokról szólva a miniszterelnök elmondotta, hogy j ebben az évben a tervezett 85 milliárddal szemben 100 milliár- dot ruházunk be, ami indokolatlanul nagy növekedés. A jövő évben azt szeretnénk elérni — és ehhez kérjük a támogatóst —, hogy a beruházások ne haladják túl a száz milliárdot —, legfeljebb 2—3 —, de semmiesetre sem 15—20 milliárddal, mert ez nagyon káros volna. Ezért el kell halasztani öt—hat nagyobb beruházás megkezdé- ! sét, bár ezekre már számítottak 1 az érdekelt népgazdasági ágazatok. Természetesen az említett beruházásókra is sor kerül

majd, s ha okosan gazdálkodunk rövidebb idő alatt megvalósulnak.

Fock Jenő ezután a veszteséges, illetve nyereséges vállalatok vagy gyártmányok, más fogalmazásban a jól és rosszul dolgozó vállalatok problémakörével — mint a vitában többször érintett témával — foglalkozott. A miniszterelnök egyetértett azzal, nem mindig igaz, hogy a veszteséges vállalat rossz, a nyereséges pedig jó vállalat. Ugyanez elmondható egy-egy gyártmány esetében is. Itt tiszta helyzetet kell teremteni, aloposan meg kell vizsgálni egy veszteséges vállalat tényleg oonyirc

Az épitőiparról szólva kifogásolta, hogy esetenként összehasonlítanak össze nem hasonlítható dolgokat, például az állami építőipari és a házilagos építkezés egy főre jutó termelési értékét. Nem lehet egybevetni a gépesített ipari, házgyári építkezéseket a hagyományos építéssel, a malterozással, a téglarakással, a javítómunkával. Az utóbbi tevékenységre továbbra is szükség van.

Példák egész sora igazolja, hogy szükség van a szövetkezeti, a tanácsi iparban, tsz- melléküzemógakban azokra a kis üzemekre is, amelyek — méretüknél fogva — mozgékonyabban működhetnek.

Az árak kérdését érintve Fock Jenő kijelentette: — mind a termelői, mind a fogyasztói árak tekintetében továbbra is fenn tartjuk a kötött, a maximált és a szabod árak kategóriáját

Természetesen előfordulhat például a világpiaci árok változása következtében, hogy az órak korrekciójára van szükség, ez azonban nem art ' jelenti, hogy az említett három árformán kell változtatnunk.

KISZ-küldöttéitekez'et a Szénbányáknál

Kpzel négyezer szénbányász- fiatal — körtük 1836 KISZ-tag — képviseletében tegnap a j pécs-szabolcsi Puskin Művelő- j dési Ház nagytermében küldöttértekezletet tartottak a Mecseki Szénbányák ifjúkommunistái. Az üzemek 130 küldötte mel- j lett megjelent a tanácskozáson dr. Nemes Ala/os vezérőrnagy, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság tagja, a Megyei Rendőrfő- | kapitányság vezetője, Petőházi I Szilveszter, a KISZ KB Intéző ' Bizottságának tagja, a Megyei 1 KISZ-bizottság első titkára, valamint Kéri András, a KISZ KB ifjúmunkás osztályának vezetője. Jelen voltak a vállalat párt ! és szakszervezeti vezetői, vala- I mint a megyében állomásozó j honvédségi csapatok képviselői. i Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok egyik alakulatát a katonai Komszo- mol-bizottság titkára képviselte.

Az 1967. évi küldöttértekezlet óta eltelt időszak munkájáról a KISZ-bizottság írásos jelentést készített, melyet Klepah Ottmár, a bizottság titkára egészített ki a vita megkezdése előtt. Cungl János, a vállalati ; KISZ-bizottság politikai munka- t társa a kongresszusi előkészületekről adott számot, majd sor került a vitára, melyben húszán szólaltak fel. Szót kért dr. Nemes Alajos, Petőházi Szilveszter, dr. Bánki Nándor, a Szénbányák pártbizottságának helyettes titkára és a szovjet katona-kam- szomolisták képviselője is.

A szénmedence üzemeiből tucatnyi távirat érkezett az elnökség címére. Táviratban köszöntötte az értekezletet a Kossuth- bányai Lovai István ifjúsági szocialista brigádja is, mely a KISZ Vili. kongresszusa tiszteletére kibontakozott munkaverseny eredményeképpen már október 13- án teljesítette éves tervét. A brigád tagjai most közölték: kétszáz folyóméter vágatot hajtanak ki az év végéig — terven felül.

A tartalmas vita után sor került az új bizottság megválasztására. A Mecseki Szénbányák 37 alapszervezetét az elkövetkezendő négy évben 35 fős KISZ-bizottság irányítja. A megyei küldöttértekezletre 25 küldöttet választottak, köztük Petőházi Szilvesztert, a KISZ Baranya megyei első titkárát. A Mecseki Szénbányák KlSZ-bi- zottsógának titkára ismét Klepah Ottmár tett.