Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-17 / 245. szám

1971. október 17. DUNANTÖU NAPLÓ 7 Történelmi múltunk beszédes tanúi: Kőtár a siklósi vár alatt MŰVÉSZÉI ES SZÓRAKOZTATÁS Ki mit tud? 1972 Jelentkezési határidő: november 15. Mint a Magyar Televízió felhívásá­ból ismeretes, 1972-ben ismét megren­dezik a népszerű Ki mit tud? vetél­kedőt Ez a rendezvénysorozat jubileumhoz kötődik: 1962-ben, tíz évvei ezelőtt született meg az első Ki mit tud?- sorozat, a tehetségkutatásnak ez a páratlanul széles érdeklődést keltő ifjúsági versenye. A most kezdődő program a meghirdetések sorában az ötödik. Az első és a második televíziós ver­senysorozaton, illetve területi váloga­tóin néhány ezer fiatal vett részt. A harmadik Ki mit tudón? mór közel 30 ezer, a negyediken 50 ezer fiatal ve­télkedett. Várhatóan ezúttal még töb­ben jelentkeznek. A jubileumi ese­mény súlyát jelzi az is, hogy a rende­zőszervek sora is gyarapodott. A ko­rábbi szervekhez (KISZ, MM, Magyar Televízió) most a SZOT, a SZÖVOSZ, oz OKISZ és a Honvédelmi Miniszté­rium is csatlakozott. A jelentkezési határidő novem­ber 15. A versenyre olyan 14—26 éves nem hivatásos művész fiatalok jelentkez­hetnek Pécs-Baranya helyi művelődési otthonaiban, akik az eddigi versenye­ken (Ki mit tud?, Ifjúság 70') a döntői­ben nem szerepeltek a kamerák előtt. A művészeti együttesek, csoportok részt­vevőinek korhatára: 30 év. Az V. Ki mit tud? vetélkedő járási, városi bemutatóit 1972. február 20-ig, a megyei bemutatókat március 31-ig, az országos válogatókat április első felében tartják meg. A középdöntők tv-adásai májusban és júniusban zajlanak le, s ezeket kö­veti az országos döntő. A legszínvonalasabb produkciók­kal fellépő fiatalok tehát ezúttal is tovább jutnak és a megyei váloga­tón, illetve a tv-kamerák előtt, az or­szágos figyelem középpontjában ver­senyezhetnek a Ki mit tud? győztesei címért. Ilyen példákra bizonyára so­kan emlékeznek. A korábbi vetélkedő­kön nagy figyelmet keltett több te­hetséges szólista Pécs-Baranyából is. Néhányon, mint például Kovács Ko­los operaénekes művészi pályára lép­tek. Mások, mint Németh Imre ma- gyarmecskei állatorvos — aki vers­mondással mutatkozott be a képer­nyőn — sikeres szereplésük után is folytatták választott szakmájukat, vagy tanulmányaikat. Bizonyára sokan em­lékeznek Hazafi Márta sanzonénekes­re, Csikós János versmondóra, a Me­csek Együttes táncaira, a mohácsi gimnázium kamarakórusára, és a több ízben is nagy sikerrel szereplő pécsi Bóbita-bábegyüttesre. A Bóbitát kétszer, 1965-ben és 1968- ban is láthattuk a Ki mit tud? döntő­jében. Vajon beneveznek-e harmad­szor is, hiszen a korábbi szereplés voltaképpen kizáró ok. Kós Lajos, a Bóbita művészeti veze­tője: — Most is benevezünk, mivel ha az egykori előadógárda teljesen kicseré­lődött, újra szerepelhet a már ismert együttes is. Nálunk fennáll ez a kö­rülmény, tehát nevezhetünk ... Ha élne, akkor most kilencvenéves lenne Haraszthy Lajos, az elfelejtett költő és újságíró. Baranya megyében, Siklóson született 1881. október 23- ón. Az újságírói pályát választotta hi­vatásul. Nagyváradon a „Nagyváradi Friss Üjság”-nál, Debrecenben pedig a „Szabadság" című lapnál dolgo­zott. Újságíróként dolgozott ezenkívül Kolozsvárott, Szombathelyen, Kapos­várott, majd 1908-tól Budapestén. Egy ideig a „Világ” szerkesztőségé­nek is tagja volt, 1919-ben pedig a „Szózat" munkatársa lett. Az első vi­lágháború kitöréséig segédszerkesztő­je volt az „Országos Monográfiá”- nak. Egymásután jelentek meg versei és elbeszélései: ,,Viráglakadás" (Nagy­várad, 1901); „Hárman" (Kaposvár, 1906); „Aki vagyok" (Budapest, 1921) és „Egyedül a titokkal" című kötetei. A legérdekesebb írása a „Hárman” című antológiája, amelyben felesége: Szederkényi Anna írónőnek és Gön­dör Ferencnek a prózája is szerepel. A könyv borítóját Rippl-Rónai József festőművész rajzolta és a „Nyugat” folyóirat nagy költője: Ady Endre írt hozzá bevezetőt. „Nyolc évszázad épitése, nyolc év­század pusztítása. Nyolc évszázad pusztítása, nyolc évszázad építése.“ Megkapó a szavak egyszerű játéka. Fertályórányira — végigjárva e há­romboltozatos pincehelyiséget, — ma­gával ragad. Visszacseng minden lé­pésem koppanásában: a hírmondó kövek, e kiállítás lényegét vési emlé­kezetünkbe. Nyolc évszázad - három stíluskor­szak — építőkövei három gazdag vi­lágításé, boltozatos pihcehelyiségben, a stlíusjegyek váltakozásában az el­múlás-megújulás, a pusztítás-építés örök dialektikájával. Amikor a fara­gott ornamentika változásaiban ott fe­szül a romboló és alkotó ember gon­dolkodásának, szemléletének formáló­dása is. ROMÁNKOR. A becsukódó fekete kovácsoltvas ajtó egy kicsit jelkép is. Lépcső következik. A jelzés az 1-es számú helyiségbe irányít, melynek te­tőarchitektúrája, kiálló mennyezeti fa­gerendái a román korból tudósítanak. Nyolcszóz esztendeje nemzetségi ud­varház állt e helyen. A szemközti fa­lon teljességében elénk táruló tabló­rajzaiban és a koronként fejlődő-for­málódó vár rekonstruált alaprajzai­ban — azt, szemlélteti, hoovan nézett ki az ország mai legnagyobb élő mű­emlékegyüttese, a siklósi vár, a kü­lönböző építészettörténeti korszakok­ban. Az alaprajzok a honvédő, az or­szágos védőbástya funkciót tükrözik az adott korokban; a vár egykorú raj­zainak felnagyított reprói pedig az al­kotó ember nagyságát. Azt a nemes szépséget, azt a ro­mokon újra és újra szebbet, korsze­rűbbet emelő hitet, amellyel a szét­lőtt vastag kőfalak elemeit újra ma­gasodó falakba beépítve, a kőtörme­lékből új csillagokat, új mennyezet­bordákat faragva — új korok stílusá­ban — küldte üzenetét a mindenkori ma és a mindenkori jövő emberének, valaki. GÚTIKA. Folyosó, kis ívben. Pár lé­pés csupán, mégis évszázadokban mérhető. Számtalan faragott kőből választották ki itt azt a néhány leg­jellemzőbbet, amely a középkor fény­korának építészeti gazdagságát jelzi. Csillagszerű mennyezetbordázata egy gótikus erkélynek: 1:1 fotóreproduk­cióban, közepén az eredeti zárókő­vel; oszloptalp-darab, ívelt kapupillér, kőablakkeret, boltindítások nyersfalé­cekkel „kibélelve”, azaz folytatva, ahol a kőanyag megtörik, hiányzik. Szép és célszerű szimbiózisban a két anyag: a régi kő, és a mai faanyag. (Csakúgy, mint a rekonstruált gótikus erkélynél, a déli szárnyon: a szürkés régi kövek, díszítő faragások, a fehé­ren szikrázó újjal.) Mindkét anyag vo­nalai gazdagságot tükröznek — a vár urainak méltóságához illőt — az épí­tészetben. Ahogyan a felirat is jelzi: „A vár fénykorában az ország ná­dori méltóságát is betöltő Gataiak nagyhatalmi családi ligájának felleg­vára. A megerősitett udvarházból fo­kozatosan palotává kiépülő vár kőfa- ragványai jellegzetes darabokkal utal­nak a mintegy 250 éven át tartó gó­tikus stílus formai fejlődésére, a vár és benne Siklós urainak nagyhatalmi szerepével egyenrangú épitőművészet- re." Haraszthy Lajos mindössze tizenki­lenc éves volt, érettségi előtt állott, amikor megismerkedett Ady Endrével közös házigazdájuk révén. A debre­ceni Egyetemi Könyvtárban még ma is őrzik Haraszthy Lajosnak „Hár­man" című kötetét, amely igen cse­kély példányszámban, 128 oldalon jelent meg. Előtte, a „Somogyvárme- gye” című lapban 1906. március 25- iki számában a következő felhívás jelent meg: Fölhívás. „Hárman” cí­men könyvet adunk ki. A címnek az a magyarázata, hogy hárman írtuk. Nem azért fogtunk össze, mintha bár­melyikünk is félne magában elindul­ni. De mert egy darabig együtt veze­tett az útunk. Ami ezen a közös úton a lelkűnkben fakadt — a legszebbet, a legerősebbet — adjuk itt. Egy közü­lünk verset ad, ketten kötetlen be­szédben szólunk a közönséghez. No­vellák és versek lesznek a könyvünk­ben. Ajánljuk mindazok figyelmébe, akik a fiatal írók lépéseit szeretik megfigyelni. A könyvünkhöz Rippl-Ró- nai József festőművész rajzol címla­pot. A „Hárman” május hónapban fog megjelenni és 2 korona lesz az óra... Kaposvár, 190ő. március havá­Gondosan ügyelve, hogy a családi címer se rejtse véka alá e nagy hata­lom birtoklását. Az ásatások ennek egy eredeti darabját is felszínre emel­ték. Szép, művészi kőfaragás a Garai- címer: hétrét görbedő kígyó — szájá­ban az országalmával. RENESZÁNSZ. Irdatlan erős kövekre épült ez a vár. Sziklái egy helyt való­sággal „belépnek” a kőtár harmadik részébe, a reneszánsz palotaferembe. Mintha reteszként zuhant volna rá ez a várfal egy óriás szörny monstrum lábafejére, amely nyomban megkö­vült . .. Nem tudom, gondoltak-e ha­sonlóra Siklós urai 1515-től: a Peré- nyiek. Mindenesetre, akik építették, igen célszerűen és szellemesen rá­építkeztek a hegyoldalból „bekukkan­tó" sziklarészre. Formálva, korlátot, oszlopot, kandallót és mindent,- ami kőből megfaragható — a kor ízlését követő stílusban. Ez a kor pedig a XVI. század első fele, mely az építte­tők igényei szerint tudósít „az olasz ískolázottságú, de magyarrá vált re­neszánsz formavilág és gondolkodás- mód józan tisztaságáról, nemesen egyszerű szépségéről" —, tájékoztat a palotaterem egyik felirata. ban. H. Szederkényi Anikó o „5o­mogyvármegye" munkatársa, Ha­raszthy Lajos segédszerkesztője, Gön­dör Ferenc belmunkatársa. Ady Endre a kötet „Prológusodban többek között a következőket írta; „Három ifjú hit vetette össze szár­nyát. Ennyi hit, ennyi szárnyvetés föl­találná a repülést, ha már az öreg természet föl nem találta volna. Ilyen repülő csoport élére hogyan kerültem én, a szárnyfalon ember? Ha értenék is eltitkolnám. Minek százezredszer is megcsinálni néhai jó Ikarusz buta tragédiáját?... Azonban nem így szokás, s így nem szabad prológusban beszélni. Fo­hászkodjunk hát másképpen három ifjú hit szárny vetésekor. Ifjú hitek, fogjatok össze, szárnyal­jatok merészen. Feledjétek azt a kicsi óment, hogy lendítésért hozzám jötte­tek, ki hitetlenül és szárnyatlanul már nem hisz sem hitben, sem szárnyban. Végre is a ti hitetek, a ti szárnyatok erősebb lehet. Erősebb is bizonyosan. Lapozzatok csak olvasók e könyv­ben, ez égő csipkebokorban. Három ifjú lélek lángol itt. Ifjúság, hit, erő, láng. Ez együtt a diadalmas élet. Ez a könyv hát min­denképpen értékes, mert a diadalmas élet dokumentuma. És hogy ez az élet még nyilvánva­lóbb legyen, e három szárnyvetett lé­Ami különösen figyelemre méltó itt: a kődíszítések műgonddal kimunkált finom vonalai. Például a Perényi-cí- merekkel díszített építészeti faragvá- nyokon. Jelezve egyrészt a török fe­nyegető közelségében sem lankadó művészi igényességet, másrészt a re- neszósz emberközpontúságát. Perényiék faragott címerpajzsa fér­fifejet ábrázol. Ellentétben a gótiká­val, a Garai-család kígyós címerével. Visszapillantva e megragadó erejű kőanyag emlékezetes-szép tárházára, megállít egy pár soros felirat. író je­gyezte fel — Örsi Ferenc — híven, pon­tosan azt, amit e három korszak há­rom helyiségét körülsétálva érezhet a látogató: „Háborúk ágyazták megmunkálat- lan sziklák közé a mesterien cizellált márványt, és háborúk bontották ki év­századok múltán. A kő hosszú évszá­zadokon át hiven teljesítette köteles­ségét a falban. S most — sohasem le­het késő — tanúskodik egykori alko­tóiról. A siklósi vár falából kibontott kődarab, öklömnyl szőlődarabot re­meklő ismeretlen mestere előtt meg kell hajtanunk a szépség szolgálatá­ban hívők zászlaját." W. E. lek közül egy: nőé. Ez a lélek a leg- hivőbb. Az ifjú poéta hite is csoda­hit. A harmadik lélek tüntet a kétke­désével. Vajon nem ez a leghivőbb? Engem megfiatalított ez a könyv, míg elolvastam. Vágyjanak e kis meg­fiatalodásra minél többen. Kinek nincs szüksége fiatalodásra? Van-e nagyobb érdem a fiatalságnál? Három ifjú hit, csak bátran! A vi­lágot meghódítani könnyű. Csak hit kell hozzá. Ez a hit tartósabb legyen, mint e prológus szegény írójáé volt. Tartósabb is lesz, mert erősebb. És ha majd külön-külön tudnak — mert fognak tudni - repülni e most összevetett szárnyak, jöjjenek el majd s tanítsanak repülő kedvre engem is. Ennyit kérek a prológusért. Ady Endre" A kötetben Szederkényi J^nna hat novellájából a két legsikerültebb már megjelent a kaposvári újságban. Ha­raszthy Lajos tizenhárom verse válo­gatás a legjobban sikerült költemé­nyeiből. A versek java része a fiatal férfi szerelmes vallomásai feleségé­hez: Szederkényi Anna írónőhöz. Gön­dör Ferenc is többségében (4 novel­lája) a vágyakozó szerelemről szól. Haraszthy Lajos tizenhárom évvel ezelőtt, 1959. március 16-án Kiskun- dorozsmán örökre lehunyta szemét. P. J. Elég régen, jó néhány hónappal ez­előtt esett szó utoljára itt, „a képer­nyő előtt”, a televízió műsorainak ál­talános, esztétikai problémáiról, azok­ról a kérdésekről, amelyek nem egy- egy vagy néhány adásra érvényesek csupán, hanem az egyes műsorokból kirajzolódó összképet és a „fejlődési vonalat” próbálják érzékelni. (Könnyebb és hálásabb persze egyes műsorokat „kivesézni”, megdi­csérni vagy elmarasztalni; bizonyára az olvasót is jobban érdekli, ha egy- egy produkció kapcsán vitatkozhat vagy érthet egyet a kritikus megjegy­zéseivel - talán mégsem haszontalan időnként behunyni a szemünket a kép­ernyő előtt, s „hosszabb távon” el­mélkedni a látottakról.) Ezúttal nem a külföldi, hanem a ha­zai esztéták néhány újabb, a televí­zióval kapcsolatos elemzésére és megáMcpítására hívnám fel a figyel­met, főképpen Vitányi Iván gondola­taira, melyeket a „Valóság” szeptem­beri számában megjelent „Művészet, szórakoztatás - és a televízió” c. írá­sában fejtett ki. Vitányi abból indul ki, hogy a mű­vészet és a szórakoztatás, pontosab­ban a „komoly műfajok” és a „könnyű műfajok" között egyáltalán nincs olyan mély elvi-esztétikai szakadék, mint a közönség, sőt a kritikusok egy része hiszi. A legmagasabb rendű, sőt a legelvontabb műfajok és műalkotások sem mondtak le soha a szórakoztatás, a gyönyörködtetés igényéről, másrészt a „könnyű műfaj” sem csupán szó­rakoztat, hanem van valóságot tük­röző sajátossága is. Művészettörténeti szempontból eredetileg nem is vált ketté a szórakoztatás és a magasabb rendű művészi élvezet funkciója, mert a nagy művészet mindkettőt teljesítet­te. A két funkció elkülönülése törté­nelmi produktum, mégpedig a fejlett árutermelő társadalom létrejöttének következménye. Ezen az alapon már az antikvitásban észlelhető különbség a két feladat között. A két. műfaj szakadása azonban nem az ókorban, hanem a XIX. szá­zadban, a kapitalizmus teljes kibon­takozásának és győzelmének idősza­kában következik be. Shakespeare színháza még nemcsak a kor szellemi elitjének játszott, hanem a matrózok­nak és a „durva ízlésű tömegnek is”, hasonlóképpen egyesíti a két funkciót Mozart zenéje. Az esztétikai alapvetésből követke­zik, hogy a szétváláskor nem a való­ságtükröző és a szórakoztató funkció vált ketté, hanem a lényegében egy­séges tükröző-szórakoztató élménynek egy „elmélyülő" és egy „szétszóródó”, felszínes válfaja. A kapitalizmus mű­vészeti életének sajátossága, hogy a kor nagy problémáival foglalkozó, ér­tékes, „nagy” művészettel szembeál­lítson egy felszínes, szórakoztató, ol­csó eszközökkel megnyugtató művé­szetet. A szocialista művészetfelfogásnak nyilvánvalóan a szakadás megszünte­tésére kell törekednie. Mivel a szaka­dás társadalmi alapon jött létre, a gyökeres megoldás sem pusztán mű­sorpolitikai kérdés. A televízió terüle­tén tehát nem az a megoldás lénye­ge, hogy csak „nehezet” vagy csak „könnyűt" mutassanak be. A jelenle­gi helyzet megváltoztatása összetett társadalmi kérdés, az életszínvonal, a műveltség, a társadalmi gyakorlat, a nevelés sokoldalú együttműködését kívánja. A televíziónak — figyelembe véve o realitást — ma három igénynek kell megfelelnie: a szórakoztatás, az álta­lában vett „magas kultúra" és a szo­cialista kultúra terjesztése igényének. E három igény ma még nincs egység­ben, bőven van még „szakadás". A hosszú távú fejlődés két törekvés egy­idejű érvényesítésével képzelhető el. Egyrészt alulról felfelé, a legtömege­sebb műfajok ízlésbeli, színvonalbeli feliesztésével, másrészt felülről lefelé, a leamaqasabb rendű műfaiok olyan „tálalásával”, amely az értékek ve­szélyeztetése nélkül közelebb kerülhet a nagyközönséghez. Az előbbi törek­vés legsikerültebb példája a televí­zióban á Röpü'i náva I volt, az utób­bié pedig a Bánk bán és Az ember tragédiája televíziós bemutatása. Méltán hívia fel a fiqyelmet ebből a szemoontból Vitányi Iván a folyta­tásos filmsorozatok rendkívüli jelentő­ségére. A Tenkes kapitánya, a Princ és a Bors igen népszerű, de nem túl magas -színvonalú megoldásával szem­ben utal az írása mea'^tenésekor nrng „láthatatlan” Rózsa Sándor-fel- dolgozás-a, amely oz említetteknél rna-asabb színvonallal, bonvo'ultabb ábrázo'ásméddol. értékesebb tarta­lommal iave'eszik ha-oa'éan széles kö­rű hatást elérni. — Az iavekvés ered­ményeire hamarosan alkalmunk lesz visszatérni... Szederkényi Ervin Évforduló Haraszthy Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom