Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
8 1971. október 17. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A forrongó Közel-Keleten Milétoszhól Trójáig Pergamon romjai Koszigin kanadai látogatása elé Ha az ember rátekint a 2500—3000 év előtti földközi- és fekete-tengeri térképekre, nagyszámú és jelentős városok sorát látja, s mind — kivétel nélkül — a partvidéken. Találóan jegyezte meg Plátón, hogy a Kaukázustól Gibraltárig elszórtan épüli görög városok tó körül ülő békákra emlékeztetnek. Ezek a nagyszerű „béka”-váro- sok talán a legsűrűbben éppen Nyu- gat-Törökország mintegy 650 km hosz- szúságban elterülő tengerparti szakaszán találhatók. Több, mint 1000 km-es nagyon kellemes tengerparti és többszáz km-es véget nem érő szerpentin-út utón érkeztünk meg a hajdan — volt történelem és a mai álmok azon földjére, amely mindazoknak, akik szeretik az öreg kövekből évezredekkel ezelőtt emelt csodálatos műemlékeket, vagy azoknak éppencsak felfedhető rom- joit, csak lóniát jelenti, azt a vidéket, amely a történetírás atyja, Hérodotosz szerint olyan égöv alatt fekszik, amelynél „kedvezőbbet egyetlen más országban sem ismerünk". A mai utazó mindenben megerősítheti a 25 évszázada élt történetíró és útleíró szavait, s ez a kb. Dunántúl-nagyságú tengerparti sáv már a távoli múltba vesző évezredekben is kedvezett a mezőgazdaság és a kézművesség, de mindenekelőtt a tudomány és a művészetek fejlődésének. A vidék valóban csodálatos. Jobboldalt a végtelen magasba törő hegygerincek, fehér sziklák, zöld fenyő- és olívaerdők, jobbról a Földközi-tenger mély-kék vízének csillogó kis hullámcsapásai szegélyezik a szinte forgalommentes, kitűnő minőségű E—24-est. A hórom évezredről mesélő múlt, a természet roppant gazdagsága és szépsége — hihetnék — vonzza a turistákat. Hosszú (több mint 2000 km- es tengerparti) útam során alig láttam összesen egy tucat külföldi (néhány nyugatnémet, francia és egy-két olasz, holland) kocsit. A Fekete-tenger turista-mentességét csak-csak megértettem, hiszen az európaiak számára a bolgár aranyhomok közelebbi és kulturáltabb pihenési lehetőségeket nyújt, mint a török tengerpart. De ión partvidék csak itt létezik, s e turistaszegénység furcsa-szomorú állapot. Pedig a part szinte minden négyzet- méteren kiválóan alkalmas fürdésre, s a török strandok — ellentétben a stíriai és libanoniakkal —, ott-tartóz- kodásom több mint egy hete alatt, szinte teljesen mozdulatlanok, hullámmentesek voltak. Lehetetlen volt nem gondolni Dsida felejthetetlen soraira: ......a víz körülötte csacsog locsogva k örülsimogatják piciny buborékpamacsok ...”. A természeti szépségek mégoly gazdag inventára sem tudta azonban figyelmünket elvonni arról, hogy itt minden a múltat idézi. Múlt-keresésünket a legdélibb ión város, Halikarnasszosz, Hérodotosz szülővárosa megtekintésével kezdtük. Az egyiptomi fáraók leghíresebb zsoldosai kerültek ki e vidékről, Kariából, s ezen az ország hatalmas királyának, Mauzoleomnak olyan összehasonlíthatatlanul szép és nagy síremléket emeltetett az i. e. IV. században nővére és hitvese, Artémisz, hogy nemcsak a világ hét csodája egyikének tartották az ókorban, de amely máig megőrizte a nagy és szeretett királynak, ha testét nem is, de nevét mindenesetre. A középkor azonban keveset törődött a remekművel, s köveiből építették a XV—XVI. században a mai város -(Bodrum) felett uralkodó Szent Péter várat és erődöt. Mintegy 100 km-re Hérodotosz szülővárosától találjuk — Athén után — a görög világ leghatalmasabb városát, legjelentősebb szellemi és kereskedelmi központját, M//élos2t, annyi nagy görög tudósnak szülővárosát. Maga a város egy hatalmas hegyek koszorúzta síkság déli emelkedő halom tetején épült, lón lakói az i. e. XI. században vándoroltak ide, s 2—300 év alatt olyan civilizációt hoztak létre, amely Thalészt, a híres matematikust és filozófust, Anaximandrosz és Anaxi- menész filozófusokat, az első prózaírót, Kadmoszt és Hekataioszt, az első görög földrajztudóst és történészt adta az emberiségnek. Csak az i. sz. II—III. században épült, 2500 nézőt,befogadó színház maradt csaknem ép, de ez •nmagában is megér egy látogatást. A szomszéd-vár, Epheszosz nagy szülöttének, Hérakleitosznok tanítása szerint a világegyetem alaptörvénye az örökös és szakadatlan mozgás. A több, mint 2 és félezer éve élt bölcs tanításának igazát — mint minden, mindent látni akaró turista — igazán minden testrészünkben éreztük. A nagy magányos, az ősi királyi családból származó bölcs sem élt érdemes szelr lemi partnerek nélkül városában. Kortársa volt az a Hipponay, aki megírja a homéroszi époszok paródiáját, és vitapartnere volt a szomszéd Kolophón nagy költője, Xenophanész, aki nemcsak paródiáját adja a vallásos irodalomnak, de már a vallásos hit ant- ropomorfizmusát is kimutatja: „Rákent isteneinkre Homérosz Hé- sziodosszal mindent, Volna az ökröknek s az oroszlánoknak s a lovaknak csak kezük, és abból kép és szobor is kikerülne, lóhoz a ló, az ökör meg ökörhöz vésne hasonló istenalakzd'- tokat..." — írja a filozófus-költő az i. e. VI. században. A város az Égei- tenger partján épült, egyike volt a leghatalmasabb ión városoknak. Lehetetlen leírni azokat a romjaiban is nagyszerű emlékeket, amelyeket itt találunk. A régi város bejáratánál találjuk balra a gymnaziont, mellette Néró stadionját, jobboldalt „Arka- dianéát", a márvánnyal kövezett és oszlopokkal övezett széles „Árkádiát", azután a több, mint 25 000 nézőt befogadó nagy Artémisz-színházat. A Márvány utca egyik oldalán emelkedik a romjaiban is felejthetetlen Cel- sus Könyvtár és a hellenisztikus-kori Agora. Hadrianusz császár temploma, a Traianus-kút és megannyi más látnivaló hirdeti még a nagyszerű múltat. A korokat idéző romok sora ezzel még nem ér véget lónia földjén. Néhány perces autóút, s kitárul előttünk Törökország harmadik legnagyobb városának, a Szmirnai-öböl partján fekvő ősi városnak, Izmirnek panorámája. A hatalmas öblöt öv alakban veszi körül egy hegy-koszorú, ahonnan csodááíos kilátás nyílik. A város-nézést az öbölre tekintő Köztársaság téren kezdjük, ahol — a várost, s ezzel együtt egész Törökországot felszabadító — Atatürk impozáns emlékműve emelkedik, ahonan csa'k egy ugrás az ősi Szmirna központjában emelkedő antik római Agóriáig, ahol megcsodálhatjuk a pompás görög—római oszlopokat — amely dacolt az egész várost csaknem teljes egészében elpusztító 1922- es nagy tűzvésszel, és a gyakori földrengésekkel is — Poszeidon, Déméter és Artemisz istenek szobraival. Ha azt mondjuk, Halikornasszosz Hérodotosz, Milétosz pedig Tahiész városa, akkor Szmirnáról elmondhatjuk: ó a legnagyobbé. Azé, akiért 7 város versengett: .(Melyikük fia volna Homérosz”. Az a férfiú, akiért a világon a legtöbben versenyeztek, az a férfiú, szovjet történészek szerint, itt Szolimában (környékén) élt, s Szmirna a legvalószínűbb születési helye a homé-oszi époszoknak. Szmirna — Homérosz városa. Mielőtt továbbindulnánk arra a tájra, ahol ezen époszok egyikének cselekménye játszódott, meg kel! állnunk, ha csak néhány órára is, két /árosnál, amelyek közül az első egy i. e. Vili—V. századi nagy birodalomnak — s a mondák szerint a történelem leggazdagabb — királyának, Kroi- szosznak (Krőzus) fővárosa, Szardeisz. A görög városállamok szabadságát eltipró győztes hadvezér, Krőzus nem sokáig örülhetett sikerének, hiszen országával együtt át magát is elnyelte a nagyobb ragadozó, a Kyrosz-vezette perzsa (Achaimenida) birodalom, s ettől kezdődik az ión városok egyre gyorsuló agóniája. Innen Magnézía és Phókaia érintésével érkezünk Pergamonba, a hajdani hasonnevű királyság fővárosába. Pergamon is csodálatos gazdagságú város volt, s a tudományban, irodalomban és a szobrászatban az időszámításunk kezdete körüli városba érnénk, balkézfelől egy alig észrevehető tábla hirdeti: Aszklspion: a hatalmas hellenisztikus építmény-együttest a gyógyítás istene, Aszkiépiosz tiszteletére emelték. Megtalálható itt a kultikus céloknak szolgáló templom, a terápiás (gyógyászati) központ, a tudományok helye: a könyvtár, és a szórakozásé: a színház. A szentély bejárata felett pedig a felirat: „Az istenek nevében _ a halálnak a belépés ide megtiItatott!" Magában Bergoma városában is sok az érdekes látnivaló (mindenekelőtt a gazdag, Arheológiai Múzeum), de az igazi látnivaló: az Akropolisz, 3—4 km az Akropoiiszig vezető szerpentin, amelyről csodálatos kilátás nyílik a városra és környékére. Maga az Akropolisz egy hatalmas terasz a rombadőlt dór stílusú Athéna-ter.ip- lommal (i. e. IV. sz.) és a „felsőváros" kétségtelenül legjelentősebb emlékművével, a színházzal (pontosabban: romjaival). A hatalmas — közel 100 kh területű _ terasz egyik végén láthatjuk Dioniszosz templomának és az i. e. II. századból való — a pergamoni építészet csúcspontját jelentő — Zeusz-oltár romjait (az ún. „perga- mon-i" oltár). Itt volt a híres pergamoni könyvtár a maga 200 000 — Marcus Antonius által Kleopátrának adományozott és Alexandriába átsiál- ííttatott — kötetével. A hatalmas, csonkakúp alakú hegy oldalán körbefutó 3—4 km-es szerpentin megmászása lehetséges; a romváros megtekintése azonban egy teljes nap alatt is lehetetlen (az ókori ember alkotásainak egyik csúcspontját jelentő Pergamon a Vili. sz. elején, a pusztító arab barbárság következtében vált romhalmazzá). Fáradtan, a múlt nagyságától lenyűgöződén indultunk az Iliász hősei — az isteni Hektor, a leleményes Odüsszeusz, a sereget-vezető Agamemnon, es a fényes, a városdúló, a gyorslábú Akhilleusz — harcának színhelyére. Este 9 felé érkeztünk Truvába (Trója); és reggel, amikor a Zephürosz éppencsak lengedezni kezdett s mielőtt a Messzelövő első nyilát eleresztette volna, talpon voltunk, találkozásra várva. Az egész út legnagyobb meglepetése következett: mindössze néhány kő jelezte az agg Pria- mosz tágterű Trójáját. Másnap a rózsaujjú Hajnal hazám határán talált. Benke József Moszkvában és Ottawában egyidejűleg bejelentették, hogy Trudeau kanadai miniszterelnök meghívására október második felében Kanadába látogat Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök. A szovjet kormányfőnek ez lesz az első hivatalos kanadai látogatása. A technika, a hírközlés fejlődése közeli szomszéddá tette a két országot, amelyet a múltban a zord északi feltételek választottak el egymástól. Az utóbbi években állandóan bővült az érintkezés a két ország között, a kölcsönös kapcsolatok újabb és újabb területekre terjedtek ki. 1966-ban megnyílt a Moszkva—Montreal légijárat. Kereskedelmi és utas- szállító hajók közlekednek a két ország kikötői között. Jelentősen fejlődtek a kapcsolatok a kereskedelem, a tudomány, a technika területén, fokozódott az együttműködés a halászatban, az atomenergia hasznosításában, a rádió- és televízió terén, valamint a konzuli kapcsolatokban. A cserék és kapcsolatok fejlődése megteremtette az alapot a magasszintű politikai érintkezésekre, különösen Trudeau kormányra jutása után. A kanadai miniszterelnök kijelentette: bővíteni kívánja a kapcsolatait a szocialista országokkal, köztük a Szovjetunióval. A szovjet kormány meghívására az idén májusban hivatalos látogatást tett a kanadai miniszterelnök a Szovjetunióban. Megállapodtak abban, hogy konzultációkat tartanak a kölcsönös érdeklődésre ' számottevő fontosabb nemzetközi problémák, valamint a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről. A moszkvai látogatás során kidolgozták a két ország többirányú kapcsolatainak bővítésére vonatkozó programot. Szóbakerültek az államférfiak és politikusok, továbbá a keA katonai győzelem reménytelensége arra kényszerítette a vietnami háború befejezésének jelszavával hatalomba került Nixont, hogy a - közeledő választásokra tekintve — politikai akciókba kezdjen. így született meg a vietnamizálási politika, amelynek a katonai része azt célozza, hogy az Egyesült Államok segítségével vietnami zsoldosok vívják ki a győzelmet a vietnami nép ellen; politikai vonatkozásban viszont Washingtont kiszolgáló „demokratikusan" megválasztott kormányt igyekezzenek teremteni Saigonban. Ez utóbbinak volt színtere és próbája az október 3-i dél-vietnami elnökválasztás. Akármilyen furcsán hangzik, a próba „túlságosan jól sikerült” —, ezért alkalmatlan a délvietnami problémák bármelyikének megoldására. Nem csökkentette az amerikaiak gondjait, bár legmegbízhatóbb emberük, Thieu az elnöki székben maradt. Nyilvánvaló, hogy ezt a „győzelmet” kizárólag annak köszönheti, hogy az ellenzékkel szemben terrort alkalmaztak, hogy a több mint egymillió fegyveres mellett néhány millió hamis szavazólapot is „bevetettek”. Az ilymódon „megválasztott’ elnök volt helyettese, Ky al- elnök maga leplezte- le a választási csalásokat, a törvénytelenségeket. A választások után Thieu valóban csak az amerikaiakat képviseli Saigonban. Felvetődik a kérdés: valóban hasznos Thieu újraválasztása Nixon- nak? Egy pillanatra tételezzük fel a feltételezhetetlent, vagyis, hogy Nixon valóban tisztességes békét akar —, mint ahogy mondja. Ilyen békéhez az út azonban csak a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánnyal folytatandó tárgyalásokon keresztül vezethet. A DIFK viszoni nem fogadja el tárgyaló partnernek az amerikaiak szolgálatában álló Thieut. Hírek szerint Nixon, pekingi útja során a kínai vezetők segítségét akarja kémi Thieu reskedelmi, tudományos, műszaki fa kulturális, valamint társadalmi szervezetek képviselőinek kölcsönös látogatásai. Megállapodtak abban is, hogy az év végén tárgyalásokat folytatnak a jelenlegi kereskedelmi megállapodás meghosszabbításáról, tanulmányozni fogják az együttmúködé* bővítésének lehetőségeit a légiközlekedésben, aktivizálják az együttműködést az idén januárjában életrehívott együttműködési vegyesbizottsóg keretében. Megállapodtak a tudományos, oktatási és kulturális együttműködés további fejlesztésében is. A kanadai fél kijelentette, hogy tanulmányozni fogja azt a szovjet javaslatot, amelynek célja gazdaságfejlesztési, műszaki és ipari együttműködési szerződés megkötése. A májusi megállapodás folytatásaként az északi területek ügyeivel foglalkozó kanadai miniszter a Szovjetunióban az északi területek és Szibéria életét tanulmányozta, Jefremov, a Szovjetunió állami tudományos és műszaki bizottsága elnökének első helyettese pedig szeptember 7-én Kanadába utazott, hogy megvitassa a vegyesbizottság további tevékenységét. A Szovjetunió és Kanada kapcsolatainak fejlődése jó irányba halad. Koszigin mondotta a Kremlben, Trudeau tiszteletére adott villásreggelin: „A Szovjetunió és Kanada között nincs vita, vagy olyan kérdés, amelyet ne lehetne megoldani a kölcsönös érdekek szem előtt tartásával, vagy amely megzavarná együttműködésünk továbbfejlesztését, a jószomszédi viszony megteremtését.”. A szovjet miniszterelnök küszöbön- álló kanadai látogatása kétségtelenül fontos lépés lesz a kölcsönösség elvén alapuló gyümölcsöző együttműködés további fejlesztésében. elfogadtatásához. Ezért jelentéktele- níti el a párizsi tárgyalásokat, ahol pedig az Egyesült Államok bebizonyíthatná megegyezési szándékát és törekvését a tisitességes békére. Ha Nixon kérésére valóban sor kerülne, teljesen új aspektusokból kellene értékelni a vietnami probléma politikai és katonai kérdéseit. Peking és Washington ilyen irányú megegyezése azonban — legalábbis a jelenlegi megítélés szerint — elképzelhetetlen, hiszen egy ilyen megállapodás nyílt összefogás lenne a harcoló vietnami nép ellen. Ezt a kockázatot Peking- ben aligha mernék vállalni. Nixon vietnamizálási programját tehát egy jottányit sem vitte előre Thieu újraválasztása. Politikai terve ugyanúgy zsákutcába jutott, mint katonai programja, amelynek része volt a Kambodzsa és Laosz ellen végrehajtott agresszió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen nemrég felújított bombázások. Washington felelősségét e tekintetben csak súlyosbítja, hogy az árvíztől súlytott VDK ellen hajtották végre azzal a szándékkal, hogy katonailag megadásra kényszerítsék az országot. A kalózszándék azonban ismét megtört a VDK hősi ellenállásán és azon a széles nemzetközi szolidaritáson, amely védőén övezi a vietnami népet. Ezt a szolidaritást húzza alá a Szovjotunió államelnökének, Pod- gornijnak eheti látogatása a VDK- ban. A Szovjetunió internacionalista kötelességének tartja - hangoztatta Podgornij —, Vietnam igazságos ügyének támogatását. Podgornij államfő látogatása a VDK-ban annak a határozott szándéknak a demonstrálása, hogy a Szovjetunió és az egész szocialista tábor továbbra is megad minden segítséget a vietnami népnek az agresszorok fegyveres harca és politikai mahinációi ellen. Kovács István \ Politikai harc Vietnamért
