Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
1971. október 17, DUNANTOLI NAPLÓ A beruházási egyensúly gondjairól Irta : dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára EGY ORSZÁG, de egy-egy terület fejlődése nagymértékben függ attól, hogy mekkora a beruházásokra fordítható összeg nagysága, milyen ezek felhasználásának tervszerűsége, időben történő megvalósulása, a létrejött kapacitások kihasználása, egyszóval hatékonysága. Nem véletlen tehát, hogy gazdaság- politikánkon belül nagy súlyt képvisel beruházáspolitikánk. Az a tény, hogy a III. ötéves terv éveiben népgazdaságunkban 352 milliárd forintot (megyénkben közel 20 milliárd forintot) ' fordítottunk beruházásokra, önmagában is tiszteletet parancsol, de méginkább kitűnik ennek a témának fontossága, ha az elérendő célokat nézzük. (Iparszerkezet korszerűsítése, 15 éves lakásprogram megvalósítása, kommunális beruházások, stb.) daság hatékonyságára, az ország politikai légkörére. Ezek után magától értetődő, hogy Pártunk Politikai Bizottsága — a kialakult helyzet miatt — ez év június 29-i ülésén napirendre tűzte a beruházások problémáját és határozatot hozott a szükséges tennivalók tekintetében. A határozat megismertetése és végrehajtása érdekében megyénk vezető politikai testületéi (MSZMP megyei végrehajtó bizottsága, pártbizottsága) is megtárgyalták azt a széleskörű szakértő gárda bevonásával készült jelentést, amely a területünkön folyó beruházások helyzetéről adott számot. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a beruházásainkat kísérő kedvezőtlen jelenségek — amelyek nehezítik céljaink megvalóségek fedezetének problémái. Pl.: Mohácsi Farostlemezgyár, keresztespusztai és mohácsi téglagyár, szakosított sertés- és szarvasmarhatelepek, stb. Esetenként a kivitelezők magatartása is ezt a tendenciát növeli, miután a kiélezett beruházási piac helyzetét felhasználva a szerződéskötés során újabb költségtényezőket fogadtatnak el. De előfordul oz is, hogy az érvényben lévő szabályozók „fordított” hatása révén a tervezők, kivitelezők és a műszaki ellenőrzést ellátó szervek a minél magasabb bekerülési költségben érdekeltek. Sok esetben pedig az árellenőrzés jelenlegi megoldatlansága is lehetőséget ad a költségek indokolatlan emelésére. A beruházási gondjaink másik jelentős csoportja az építő Ezek során mind az Országos Tervhivatalnak, mind a minisztériumoknak, a helyi tanácsoknak, vállaltoknak, szövetkezeteknek illetve azok vezetőinek meg fogják határozni a beruházásokkal kapcsolatos hatáskörét, felelősségét, illetve tennivalóit. Köztudott, hogy a népgazdasági egyensúly megtervezése a felhalmozási források mértékének és arányainak kialakítása, a központi fejlesztési célok megfelelő ütemezése a Tervhivatal feladata. De igen fontos szerepe van a Pénzügyminisztériumnak és a bankoknak is, miután az egyensúlyi követelmények egyik előfeltétele a következetes hitel- és pénzpolitika alkalmazása. A jelenlegi helyzetben nemcsak gazdasági, de politikai A Szigeti úti óriásméretű lakásépítés Pécsett Az eredményeket — amelyekről hírközlő eszközeink nap mint nap beszámolnak — bizonyítják a megvalósult új üzemek, lakótelepek, kulturális és egészség- ügyi objektumok sorozatai, amelyek egyben számot adnak arról a nagymérvű fejlődésről, amelyre csak a szocialista társadalmi rendszer képes. Azonban a bizonyítható nagyarányú mennyiségi növekedés ellenére is azt kell megállapítanunk, hogy fejlődésünknek ez a területe évek óta a legproblematikusabb pontja. A vezető párt- és kormányszervek az elmúlt években többször is foglalkoztak a beruházási tevékenység helyzetével, de még ma sem beszélhetünk oz egyensúly létrejöttéről. A beruházási szándékok és tervek gyakran túlnőnek a jövedelmi és kapacitásbeli fedezeteken és bár mennyiségileg és arányaiban is nő a beruházás — II. ötéves terv során a nemzeti jövedelem 21%-a, a III. ötéves tervben 24%-a került felhalmozásra — mégis mindig kevésnek tűnik és hiány van belőle. A beruházások hatékonysága az utóbbi években abban a vonatkozásban javult, hogy a létesítmények technikai színvonala a tervezéskor, általában a korszerű és a gazdaságos fejlesztésre irányul. Azonban a hatékonyság növekedésének egy- része elveszik a tervezés és az iizembehelyezés közötti időben. (Az olyan objektumokat, amelyeket nálunk 5—6 év alatt állítanak üzembe, a fejlett országokban 2—3 év után már működtetik.) A lassúság leköti az eszközöket, a műszaki kapacitást és a technika rohamos fejlődése folytán jelentős erkölcsi kopás gazdasági hatását is kénytelenek vagyunk elviselni. Ennek még további kísérője a túlzottan magas befejezetlen beruházási állomány, amely jelenleg országosan mintegy 80 milliárd forint. (A IV. ötéves ten/ beruházási összegeinek 1 5-e.) A beruházási egyensúly hiány kedvezőtlen hatást gyakorol a külkereskedelmi, a pénzügyi helyzetre és az egész népgazsulását — azonosak az országosan mutatkozó problémákkal. A GONDOK legtöbbször máf a tervezéssel kezdődnek. Az elhatározott beruházás mindenáron való megkezdése, a döntés „kiverekedése" érdekében sokszor a realitásoktól távoleső, a valóságot megszépítő tervek készülnek. A kivitelezés költségeit a ténylegesnél alacsonyabbra, a várható hozamokat, eredményeket pedig magasabbra tervezik. Az irreális költségtervezés lassítja a beruházások megvalósításainak folyamatát, súlyos problémákat okoz azzal, hogy pótlólagos anyagi fedezetről kell gondoskodni. Ez többször azzal is jár, hogy a mór korábban megtervezett beruházásokat — néha még a termelés szintentartásához szükségeseket is — el kell hagyni vagy el kell halasztani. A beruházási forrósok valós megítélése terén is sok a probléma. Majdnem általánosan jellemző az, hogy a tényleges pénzügyi lehetőséget meghaladja a beruházók által támasztott kereslet, amely sok esetben fiktív, miután a pénzügyi alapokat költségvetési fedezettel kívánják megteremteni. A beruházási döntésekhez szükséges számítási anyagok pedig gyakran nem megalapozottak. (Megfelelő szakemberek, korszerű adatszerzés- és szolgáltatás, feldolgozás hiánya, stb. folytán.) A beruházások költségszintje az utóbbi években még az előzetes számításokat is meghaladóan emelkedő irányzatú. Pl.: a III. ötéves terv időszakában megyénk 94 jelentősebb beruházásánál az előirányzathoz képest 12,7%-os többletköltség merült fel, amelynek kihatása csaknem fél miII iárd forintot tett ki. Ez a már említett aláterve- zési gyakorlaton túlmenően az anyag- és gépórák emelkedéséből, az előre nem látott többlet és pótmunkák szükségességeiből származik. Az említett okok miatt megyénkben jelenleg több folyamatban lévő beruházás gondjait súlyosbítják a többletköltés szerelő kapacitások elégtelensége, a kivitelezői tevékenység szervezetlensége, a beruházási tartalékok képzésének hiánya, az erőforrásokat meghaladó és gyakran luxusépítési igények kielégítésének szorgalmazása. A beruházási egyensúly a kereslet-kínálat tekintetében — főként építésben — megyénkben is feszült. Ismeretes, hogy a 111. ötéves tervben mintegy 1,6 milliárd forint építési fizetőképes kereslet maradt kielégítetlenül, amely ebben a tervciklusban is várhatóan hasonló mértékű lesz. (1,4—1,5 milliárd forint.) A beruházások előkészítése terén sem tapasztalható lényeges javulás. A kiviteli tervek késedelmes szállítása, az építési területek időbeni biztosításának hiánya szintén gátló tényezők. Ennek az egyik jellemző példája az a sok probléma, amely Pécs város IV. ötéves tervének lakásépítési programja körül adódik. Gondot okoz az is, hogy a vállalatok, szövetkezetek beruházási tartalékai szinte jelentéktelenek és az előre nem látott költségek fedezését megközelítőleg sem biztosítják. Ezért igen sok a Tervhivatalnak, minisztériumoknak címzett pótlólagos igény, amelyeket költségvetésünk nem honorálhat, mert ez újabb egyensúlyi hiányokat okozhatna. A problémák közé sorolható, hogy a már megvalósult beruházások megtérülési ideje — amely a hatékonyság egyik függvénye _ több esetben kedvezőtlen, mert a létrejött kapacitást nem tudják kellően hasznosítani. (Pl.: a görcsönyi és mohácsi téglagyár, a szigetvári konzervgyár, a Zobák-ak- nai üzem kihasználása 70— 75%-os, sombereki tsz 3700 férőhelyes sertéstelepe 16 év alatt térül meg, stb.) AZ ELŐZŐEKBEN ismertetett hiányosságok megszüntetése, a kialakult helyzet megváltoztatása érdekében a Politikai Bizottság megfelelő intézkedések megtételét tartja szükségesnek, amelyekre vonatkozóan az illetékes kormányszervek rövidesen dönteni fognak. követelményként is jelentkezik az az igény, hogy beruházásokra vonatkozó döntést hozni és annak végrehajtásához hozzákezdeni, csak a szükséges pénzügyi források garanciája esetén lehet. Ezért következetesen érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a vállalatok, szövetkezetek általában maguk teremtsék meg fejlesztésük pénzfedezetét és ne vállaljanak olyan kötelezettséget, amely a felhalmozásra fordítható pénzforrásaikat meghaladja. Másrészt szükséges az is, hogy az esetleges áremelkedésekkel kapcsolatos többletköltségek fedezetére megfelelő összegeket tartalékoljanak. Indokolt, hogy ezeket a szabályokat vállalataink betartsák, mert a laza tervezés vagy más okok folytán a terven felül jelentkező pénzfedezetet a költségvetés a jövőben automatikusan nem fogja finanszírozni. Hogy ilyen helyzet ne keletkezzék, be kell tartani — és ellenőrzéssel biztosítani — a jzeruházások műszaki és pénzügyi normáit. Indokolt esetben még adminisztratív intézkedéseket is kell alkalmazni a pazarló kivitelezésű objektumok megakadályozására az előirányzott pénzügyi norma betartására! Tisztában vagyunk azzal, hogy gazdaságirányításunk jelenlegi rendszerében az adminisztratív beavatkozások kényszereszközök, amelyeket olyan esetben kell alkalmazni, amikor a fegyelem csak ilyen módon biztosítható. A beruházási egyensúly megteremtéséhez azonban elsősorban gazdasági eszközök szükségesek. A tervezés színvonalának továbbfejlesztésével biztosítani kell, hogy minden szinten — minisztériumnál és vállalatnál egyaránt — a fejlesztési célok komplexen kerüljenek meghatározásra összhangban az igényekkel és a lehetőségekkel. Alapelv, hogy a rendelkezésre álló összegeket a gazdaságos és gyorsan megtérülő intenzív fejlesztésekre összpontosítsuk. Ennek az elvnek érvényesítése megköveteli, hogy jobban segítsük a hatékonyan működő vállalatok gyorsabb ütemű fejlesztését, még olyan áron is, hogy a gazdaságtalanul működő vállalatok fejlesztési eszközeit mérsékeljük, illetve átcsoportosítsuk. A BERUHÁZÁSI egyensúlynak a fedezetek, források megteremtése és a pontosabb tervezés, előkészítés csak az egyik oldala. Ugyanennyire fontos alap- feltétele, hogy az építőipari vállalatok kapacitása összehangoltan fejlődjenek a tervben előirányzott építési igényekkel. A fejlesztés módszerei a közvélemény előtt eléggé ismertek, és a IV. ötéves terv külön is kiemelten kezeli ezt az ágazatot. Most főleg az adottságokat figyelembevevő gyorsabb fejlődés lehetőségeit kellene kihasználni. Pl.: a könnyűszerkezetes program gyorsabb végrehajtása, komplex gépesítés, stb. De a meglévő kapacitás hatékonyabb felhasználását is biztosítani kell. Ennek érdekében meg kell akadályozni, hogy az építőipari vállalatok erejüket szétforgácsolják és ólyan feladatokat vállaljanak, amelyek fel- készültségüket és kapacitásukat meghaladja. Szükséges az is, hogy az eddiginél határozottabb lépéseket tegyünk az építőiparon belül a munkamorál erősítésében a munkafegyelem megszilárdításában. Ebben a munkában nagyobb támogatást kell adni a munkahelyek vezetőinek. A szűkös létszámhelyzet következtében különben is sok vita van az építőipari munkások munkaidőalapjának kihasználásáról. Közismert, hogy a munkások szabadidejükben másutt — főleg magánépítkezéseken — vállalnak munkát, amelynek visszás hatásait és következményeit a fő munkahely sínyli meg. A helyzetből szükségszerű«* adódik, hogy bérgazdálkodási és ösztönző rendszerek felhasználósával olyan munkarendet alakítsunk ki, amely lehetővé teszi, hogy a dolgozók a kötött munkaidőn túl is munkahelyükön végezhessenek munkát és teljesítményükkel arányos bérezésben részesülhessenek. A Politikai Bizottság határozata nyomán a jelen időszakban folyik a szükséges kormány-intézkedések kidolgozása, amelyeket a beruházások terén már az 1972. évi népgazdasági terv készítése és végrehajtása során minden szinten érvényesíteni fognak. Azonban ezeknek az egész gazdasági fejlődésünket befolyásoló problémának megoldásában — nemcsak az állami és gazdasági szerveknek vannak feladatai, hanem a politikai, társadalmi testületeknek is. Elsősorban a pártszervezeteknek kell fellépniük az olyan törekvésekkel szemben, amelyek a népgazdasági egyensúlyt veszélyeztető, a tervet meghaladó erőforrások megszerzésére irányulnak. Ugyanis a területi, helyi fejlesztési célok kidolgozásánál és végrehajtásánál is érvényesíteni kell a népgazdasági érdekeket és csak az olyan fejlesztést szabad támogatni, amely a lehetőségeinkkel összhangban áll. Ez az utóbbi nem könnyű feladat, hiszen a területi szervek helyzetüknél fogva is abban érdekeltek, hogy minél gyorsabban fejlődjön a megye, a város és minél több beruházás valósuljon meg. Ezt az alapjában véve nemes szándékot azonban illúziók nélkül a józan és reális számításokra építve kell művelni még akkor is, ha néha oz korábbi elképzeléseinkhez képest kevesebbet jelent. A magasabb erkölcsi érdekeket keil szem- előtt tartanunk okkor, amikor a megalapozatlan és rosszul értelmezett helyi érdekekkel szemben fellépünk. Ide tartozik az is, hogy nem szabad a tervben még nem szereplő új létesítmények megvalósításának időpontjáról a döntést megelőzően a közvélemény előtt olyan kötelezettséget vállalni, amelyek megalapozatlansága hiányzik, illetve létrejöttüknek kevés a lehetősége. A SOROZATOSAN jelentkező gondjaink, problémáink ellenére is hinnünk kell abban, hogy megfelelő gazdasági Intézkedésekkel helyreállíthatjuk a beruházási egyensúlyt, (szocialista fejlődésünk 25 éve óta ennél nagyobb feladatokat is sikerült megoldanunk), azonban előfeltételként olyan közhangulatot kell megteremteni országosan és megyénkben is, amely ennek a munkának — ha úgy tetszik rendcsinálásnak — a politikai bázisát biztosítja. I i tf: A Kertvárosban épülő műszergyóf
