Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

1971. szeptember 12. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Százezer holdon érik a kukorica Az idén már 55 százalékát géppel szedik Kevés a szárító, fóliában kell tárolni Szépítkezés — gondokkal Szalai utcai ikrek Csakúgy, mint a szőlő, a kukorica is korábban érik az idén. Az egészen kofái szege­di, keszthelyi és martonvásári fajtákat már napok óta sze­dik. Sőt a Bolyi Állami Gaz­daságban már hibridüzemi fel­dolgozásuk is megtörtént, s itt már megkezdődött a vetőmag fémzárolása. De gyors érésnek indultak a középkorai hibridek is, a baranyai határt járva úgy tűnik szeptember 15-re ezek is teljesen beérnek, s leszedhe­tek. Minden évben a legtöbb gondot a magas 600 feletti FAO-számú hosszú tenyészidejű, kései kukoricák okozzák. Ezek a hibridek, ha rövid az ősz és korán megjön a hideg, nem szoktak mindig teljesen beérni, s gyakran csak előzetes szá­330 VAGON HELYETT 30 Nyersanyaggondok a Szigetvári Konzervgyárban Nyersanyaghiánnyal küszkö­dik a Szigetvári Konzervgyár, s ma már bizonyos, képtelen tel­jesíteni idei termelési előirány­zatait. Ez volt a fő témája az osztályvezetői értekezletnek is. Kiutat senki sem tudott mutat­ni. A gyümölcs jól beütött, vi­szont zöldségfélékből, a zöld­borsó kivételével, nagy a nyers­anyaghiány. Háromszázharminc vagon zöldpaprikára szerződtek a gazdaságokkal, ebből eddig bejött 30, tehát „már csak" 300 vagon hiányzik. Hasonló a helyzet az uborkával, a paradi- ' csommal és a zöldbabbal. A fő feldolgozó vonalak kapacitását csak 60-70 százalékban hasz­nálják ki. Mostoha jelen, de milyen lesz a jövő? Foglalkoztatási gondok árnyékolják be a telet. Ha ez így megy tovább, márpedig semmi jót nem ígér a mezőgaz­daság, nem lesz munka. Októ­berben megindul a zakuszko, szovjet exportra, egyébként szállíthatnának belőle ezervc- gonos tételekben, ha lenne. Ez a munka év végéig eltart. De mi lesz januárban és február- ban? A gyár vezetőinek már az a gondolat is megfordult a fe­jükben, hogy nyersanyagként húst dolgoznának fel. Ehhez viszont nagy vágóhíd kellene. A közelben viszont nincsenek vágóhidak. A nehéz helyzetet illetően ab­ban mindenki egyetért a gyár­ban, hogy a mostoha időjárásra felesleges hivatkozni. Időjárás volt, van és lesz, a gyár dolga, hogy jó előre biztosítsa az alapanyagot. Mégis, magyará­zatként fel kell hozni a mosto­ha időjárást, és azt a másik körülményt, hogy a nyersanyag­hiányban a MÉK-ek és a kül­kereskedelem is ludas. Maga­sabb árakat ígértek, hiszen eze­két a magasabb árakat áthá­ríthatták a fogyasztóra, és el- szipkázták azokat a nyersanya­gokat is, amelyre pedig a gyár leszerződött a gazdaságokkal. Egyes gazdaságok tehát felrúg­ták a szerződést, vállalva a köt­bért is. Kötbér? Mellényzsebből kifizethető, nevetségesen kis összegek. S a gyárnak nem köt­bér, hanem nyersanyag kell. A megoldás: a konzervgyár gondoskodjék a megtermesztés- ről, mégpedig úgy, hogy segítse a gazdaságokat, vetőmaggal, betakarító gépekkel, egyebek­kel. Ezt a Szigetvári Konzerv­gyár eddig is megtette, s a jö­vőben méginkább megteszi. Se­gítségükkel gépesítették Bara­nyában a borsó és a zöldbab betakarítását, s küszöbön áll — szintén segítségükkel - az ubor­ka és a paradicsom betakarí­tásának gépesítése. Megjegyez­nénk még, nem ártana valami­féle biztonsági alapot létrehoz­ni a konzerviparban, ez verseny­képesebbé tenné az ipart, hi­szen rossz termés esetén maga­sabb nyersanyagárakat kínál­hatnának a gazdaságoknak. Egyébként a Szigetvári Konzerv­gyár megkezdte a szerződéskö­téseket a jövő évi nyersanyag biztosítására. Miklósvári Zoltán rítás után tárolhatók. Tavaly­előtt például, amikor már no­vemberben leesett a hó, ha­talmas területen maradtak kinn ezek a kései fajták, s mintegy tízezer holdat következő ta­vasszal takarítottak csak be. Betakarítás géppel Nos, most úgy néz ki, ilyen veszély nem fenyeget, leg­alábbis megyénkben, hisz a je­lenlegi érési fokból az állapít­ható meg. hogy legkésőbb ok­tóber közepéig a kései hibri­dek is beérnek, leszedhetők és nagyobb zökkenő nélkül beta­karíthatok. Ha az idő is ked­vez, akkor sokkal könnyebben, mint tavaly, mivel azóta a ku­korica betakarítás gépesítettsé- gi foka igen sokat javult. Az állami gazdaságok már az el­múlt évben sem törték kézzel a kukoricát, náluk a betakarí­tás gépesítése csaknem száz százalékos. A teimelőszövetke- zeteknél még nem ilyen jó a helyzet, bár a fejlődés itt is szembeszökő. Megyénk közös gazdaságai termelik meg a kukorica zö­mét, összesen 100 ezer hold a vetőterületük, ebből 60 ezer hold közös terület és 40 ezer hold a háztáji. A háztájiban pillanatnyilag még a kézi beta­karítás dominál. A közös te­rületek 55 százalékát — te­hát több, mint 30 ezer holdon — azonban az idén már gé­pekkel takarítják be a kuko­ricát. Ez igen magas arány, ha tekintetbe vesszük, hogy or­szágos átlagban még csak 25 százalékra áll a kukoricabeta­karítás gépesítettsége. Mindez örvendetes és biz­tató, de egyben új gondokat vet fel, amelyekre oda kell fi­gyelni. Mindenekelőtt a me­gyei AGROKER Vállalatnak, hisz a magasabb gépesítési igényt magasabb színvonalon kell kielégíteni. A betakarító gépek egy része már megér­kezett, de egy jelentős része, amivel rövidesen dolgozni ké­ne, még benn sincs a megyé­ben, gondolunk itt a francia adapterekre. S ha ezek meg is érkeznek időben, a gépi be­takarítás egész már munka- szervezést kíván. Ha a sze­dés géppel történik, akkor az egész további folyamatot le kell gépesíteni. Kukorica fóliában Új gondokat vet fel a szál­lítás, a szárítás és a betá­rolás. A tsz-ek szárító kapa­citása még a Gabona Vállalat kapacitásával együttesen sem fedezi az igényeket. Bizonyos termelőszövetkezetek egyáltalán nem rendelkeznek szárítóval. Ennek áthidalására ebben az évben is alkalmazni kell a fóliás tárolás módszerét, ami­vel időt nyerhetnek az üze­mek, hisz a fóliából később folyamatosan szedhető fel és szárítható meg a szemestermés. A gépi kukorica betakarítás térhódításának alkatrész von­Igen, a cím paradoxonnak tűnik, de valahogy így van. A kiónikás kitérhet egy pillanat­ra — s meditálhat, milyen erő­vonalakat teremtett ez az új helyzet, milyen problémákat ve­tett fel vajon? Beremenden, ott a futball- pálya mellett áll öt panelház. Jónéhány esztendeje épültek, és mind az öt munkásszálló volt. Volt, azért, mert két éve az egyikbe lakók költöztek. Jöttek az ország minden tá­járól. Szakemberek, fizikai munkások, CEMü-dolgozók és katonák, a BCM és a falu pat- rónusai. Élnek ebben a ház­ban olyanok, akik Budapest­ről jöttek, és olyanok, akik faluról. Hogyan élnek itt az emberek? Megszokták-e a „vá­rosi” miliőt? A házak csak állnak, küllem­re pontosan olyanok, mint a pécsiek. Édeskeveset törődnek lakóik belső életével. * Próbaképpen, a faluban meg­kérdezek egy biciklist. Festé- kes nadrág, svájcisapka, szá­és a Jókai utcák sarkán fel is épült ez az akkor ultramodern­nek számító ötemeletes épület, a többi elképzelésből azonban mind ez ideig semmi se lett. Az elrendezési terv, illetve az utca első épülete tehát adott volt már számomra, amikor néhány évvel ezelőtt először került rajz­asztalra ez az épületcsoport. Ti­zenöt év alatt azonban sok min­den változott. Az ízlés is, a tech­nikai lehetőségek .is. Akkoriban például gondot okozotf, hogy a szokottnál valamivel nagyobb volt a lakások alapterülete — alig akadt vevő. Most meg? Szem előtt kellett tartanom e ház kerámia-, illetve téglabur­kolatát is — nem lehetnek me­rőben mások a szomszédok sem. Mindez így együtt, továbbá az a tény, hogy nem egyszerű la­kóházról, hanem városközponti épületekről van szó, a szoká­sostól eltérő megoldásokat kö­vetelt. A beruházó, a kivitelező és tervező „érdekellentétéről”, veszekedéseiről mindenki tud. A mai tervezőnek a minimumból kell kihozni a maximumot. A kérdést azonban: kit képviselek én, a beruházót, a tervezőt, a mai vagy holnapi fogyasztót? — nem kerülheti meg egyetlen igé­nyes építész sem. Ezekben az épületekben húsz, sőt ötven év múlva is emberek élnek, ez a városközpont évszázadokra szól, s akkor már nem a mai anyagi­technikai lehetőségek, illetve íz­lés figyelembevételével ítélik majd meg a munkánkat. Egy­szóval: egyedi megoldást akar­tam. Monolitbeton épületekről volt szó, ez azonban különböző okok miatt nem ment. így jött be a panel, mely végül is komp­romisszumot jelent mai formá­jában, mert az építők is belát­ták: ide valami több kell. Kor­szerűbb a belső elrendezés, s a szokottnál sokkal, de sokkal igényesebb a külső kivitel. SZÍN, MOZGALMASSÁG A teljes magasságában álló épületen világosan látszik: moz­galmasságra, az egyhangú s ha­talmas falfelületek „megtörésére” törekszenek. Az épület közepén — kelet-nyugati irányban —, egy-egy beszögelés van, amit a színes pirogránit felületek nagy­szerűen kiemelnek. Végső for­májában — a teraszok mentén — egy függőleges „üveglétrát" is kap a ház, mely teljes ma­gasságában végigfut a falon, s kivételes fényhatást ígér. A pi­rogránit lapok máris megkap­ják a szemet, a színek azonban, mintha tényleg ... — Ennek is megvannak a ma­ga kulisszatitkai. A már készen álló épületre például úgy került a kék, hogy azt raktuk fel, ami volt. Amikor megszületett a döntés, hogy jöhetnek a piro- gránitlapok, ez volt raktáron. Várhattunk volna, míg újat gyár­tanak, de az megint csak idő ... Aztán itt van a sárga festék kérdése. A panel-festéket Auszt­riából rendeltük, mert a hazait kár rórakni a falra. A festék jó is, de a szállítási sorrend vala­hogy felborult. Ehhez az épület­hez kék festék kellett volna — először sárga jött. Ki vállalta volna a várakozásért a felelős­séget? Vagy itt van az 1-es épü­let. Erre kell tennünk majd a kéket —, ha megjön. Egyelőre nincs itt, a munka azonban nem állhat — tehát megint nem tu­dunk a földön festeni, s már .festett falakat beemelni. Ha kész a ház, kezdhetjük az áll­ványozást ... Szervezni, illetve pontosan bonyolítani tehát még mindig nem tudunk. Mindennek ellenére úgy érzem: ez az épít­kezés új korszak kezdete lehet. A kivitelező tényleg mindent el­követ, hogy valami újat, az ed­diginél szebbet adjon — ezért is lenne jó, ha sikerülne ez a pályázat. Meg kell tanulnunk értékelni és becsülni egymás szempontjait, s ezen a téren a Szalai utcai ikrek sikerétől én személyesen nagyon sokat vá­rok. Békés Sándor zata is van, hisz több gép, több pótalkatrészt fogyaszt, fő­ként ősszel, amikor az időjá­rás rendszerint csapadékos már a kukoricabetakarítás idején, s ilyenkor nagyobb a gépek igénybevétele, több o kopás, géptörés. Az AGROKER-nek nem árt erre is odafigyelnie. Az APOR tál pedig jó, a tavalyi­nál lényegesen jobb ellátást vár a mezőgazdaság, mert a nagy őszi munkacsúcsban, min­den erőgép „talpon van”. De nemcsak a traktorok, hanem, a kukorica szárító berendezések is gázolajjal működnek, s a sze­zonban bizony sokszor 24 órás ' üzemben, tehát éjjel-nappal j meglehetősen nagy fogyasz- í tással. * * Tervezők és építők kézfogása — Városközponthoz méltó épületeket akarnak Szépségversenyre készülnek a Szalai utcai ikrek. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, valamint a Magyar Építőművé­szek Szövetsége évről évre meg­hirdeti az „Év legszebb lakóhá- I za” címért folyó pályázatot, s a j jelek szerint idén pécsi esélyese | is lesz ennek a nemes versen- I gésnek. Az ikrek a nagy lehető- ! séghez méltó buzgalommal szé- I pítkeznek. A Bajcsy-Zsilinszky : út felé eső épület teljes magas­ságában áll: a 11. szinti létesít­mények betonozása folyik, a 2- es számú épületen a 7. szinten dolgoznak, míg az 1-esen most fejezték be az első lakószint szerelését. A paneltechnológia minden előnye megmutatkozik ezen az építkezésen: napi át­— Az eddigi „eseménytelen- ség” azt igazolja, hogy felnőtt egy új, a korszerű technológiát értő, s szerető fiatal építőnem­zedék. Ez az épület egyébként sok mindenben különbözik, elő­deitől, a Szigeti úti tízemelete­sektől. Angliában tavaly bekö­vetkezett egy súlyos gázrobba­nás, mely szinte a földig lerom­bolt egy panelházat. E robbanás tapasztalatait a magyar építé­szek, illetve építőipari hatósá­gok is kiértékelték. Magam is résztvevője voltam az új szab­ványt előkészítő országos kong­resszusnak, mely szinte minden vonalon szigorított, bár a mi szabványaink korábban is szi­gorúak voltak. Ez a ház már az új szempontok alapján készült. 24 mázsás átlag? A kukorica holdanként átla­gosan 24 mázsái ígér, vagyis annyit, amennyit a tavalyi , ter­més volt, s ez mintegy 240 ezer tonna termény megmozgatását teszi szükségessé a közös gaz­daságokban. A kukoricára az idén nagyobb szükség van, mint eddig bármikor, hisz az állatállomány létszáma igen­csak megnőtt az utóbbi egy évben, s a téli abrakellátás még jó betakarítás esetén is igen feszített lesz. A betakarí­tás sikere természetesen a ter­melőszövetkezetben dolgozó emberek és gépek jó munkájá­tól függ, de nem kizárólag. A jó őszi gép, üzemanyag és al­katrészellátáson legalább any- nyi fog múlani. — A pécsi Kesztyűgyár köz­ponti üzemének KISZ-szervezete 27 főnyi küldöttel 3 napos vita­fórumon vesz részt a vállalat bogiári üdülőjében. A fórumon az üzem párt, szakszervezeti és gazdasági vezetői nyújtanak széleskörű tájékoztatást a részt­vevő küldötteknek. lagban 2,5 lakást szerel össze egyetlen brigád, s mindezt úgy, hogy szinte a gépkocsiról eme­lik le az elemeket. KEVÉSSÉ LÁTVÁNYOSAN A Szalai utcában épülő há­zakról ez a harmadik anyagunk. Mint ígértük, havonta felkeres­sük ezt az építkezést, hogy egy­részt folyamatában, másrészt az eddigieknél alaposabban meg­ismerjük, milyen gondokkal küz­denek, s milyen eredményeket érnek el megyénk tervező és ki­vitelező szervei. Eddig szinte minden percnyi pontossággal, az eredetileg meghatározott menetrend szerint történt: ép­pen látogatásunk napján bú­csúzott az első riportban bemu­tatott Wanczel Benedek vezette szocialista kubikos brigád, hogy átadja helyét a szerelőknek. A múltkori anyagunkban a panel­szerelőket mutattuk be. Most az épület tervezőivel tettünk sétát, nagyon sok kellemetlen tapasz­talat, s még több „elcsúszott" határidő igazolja ugyanis, hogy az építők és tervezők szoros és korrekt együttműködése nélkül nincs eredményes munka. A statikus Sárdi György, a Pécsi Tervező Vállalat mérnöke, z Még erősebbek a teherviselő falak, korszerűbbek a csomó­pontok. Ez a mostani magasság egyelőre a felső határt jelenti, a továbblépés ugyanis arányta­lanul megnövelné a költsége­ket. A további fejlődés tehát már nem lesz ilyen látványos. A jobb csomóponti megoldáso­kat kell kutatnunk, s azokat a módszereket, melyek tovább csökkentik a helyszíni munkát. Nagyon fontos feladat a hő- és vízszigetelés további tökéle­tesítése is. SZÉP? NEM SZÉP? Egy hónappal ezelőtti írásunk­ban jeleztük: máris szenvedé­lyes viták folynak az ikrek kö­rül. Szépek? Nem szépek? Van, aki a függőleges csíkozást ki­fogásolta, van, aki a színeket. Tillai Ernő Ybl-díjas építész, az ikrek tulajdonképpeni atyja örült a lehetőségnek, hogy vá­laszolhat a felvetődő kérdések­re, a Szalai utcai házak ugyanis számára sokkal többet jelente­nek, mint három középmagas panelépület. — Tizenöt évvel ezelőtt, ami­kor Pécsre kerültem, részt vet­tem az új városközpont beépí­tési terveinek zsűrizésében. Ak­kor még úgy volt, hogy itt halad ót a 6-os út. A mostani Szalai Város a faluszélen ja sarkában cigaretta füstöl. A panelházak utón érdeklő­döm, merre vannak. — Az úrinegygdbe megy? És nevetve eligazít. Az öt panelház tahát az úrinegyed. Elgondolkodom: a kissé megvetően hangzó gúny­név takar valamit. Szépek azok a lakások. Bárki megörülne nekik. * A lakónyilvántartókönyvet böngésszük Kerécz Lajosnéval, a második emeleti háromszo­bás lakásban. A lakók skálája tényleg széles: orvostól villany- szerelőig terjed. Aztán a szót az életforma felé terelem. — A lakások nagyon szépek és kényelmesek, kivétel nélkül mindenki nagyon örül, hogy ideköltözhetett. Gondok azért okadnak . .. Az ellátás. Nincs baromfi, nincs malac — majdnem va­lamennyien dolgoznak. A táp­lálkozás már a városi emberé, a hidegkonyha, a parizeres va­csorák jegyében zajlik. Kevés a töltelékáru a hentesnél, bő­víteni kellene a választékot is. Drága a zöldség és nem túl szép. A szolgáltatásokkal is el­maradtak, a közlekedés sem a legjobb . . , Tipikus „újlakólelepi” prob­lémák. Szinte megnyugszom, amikor egyszer furcsa zörgésre leszek figyelmes: o huzat zör­geti a becsukott ajtót, „Ilyen”, mondja vendéglátóm, „a nyí­lászáró szerkezetekkel is baj von . .." Kerécz Lajos négy óra táj­ban érkezik haza. Először el­lenségesen néz rám, azt hiszi, a biztosítótól jöttem . . . Később már lendületes beszélgetés fo­lyik, a BCM üzemorvosával egyetemben, aki közben „át- szomszédolt” Vitatkoztunk már a tetepülésfejlesztéstől a cse­csemőhalandóságig mindenfé­léről, beruházások hatékonysá­gáról, a házban lakó huszon­nyolc gyerek játszóteréről, ami még ugyan nincs, de majd lesz. Igazán optimista a han­gulat. Tudják, hogy épül ide strand, posta, szolgáltatóház, bölcsőde, lelkesen bizonygatják nekem, hogy most ez még csak a kezdet, jövő tavasztól folya­matosan költöznek a többi ház­ba is. Majd ha mind a száz­negyven család ideköltözött, ak­kor nézzem meg, mi újság? Kerécz Lajos Vácról jött Be- remendre, családostul. Joviális ember, jól és pontosan tájéko­zott a BCM dolgairól. Már járt ebben a faluban, 1949-ben, a régi gyárban. Sokhelyütt meg­fordult. Summaként szeretném egy mondatát rögzíteni, amivel leszerelt és ami tulajdonképpen mindent elmond erről a kis faluszéli városról. — Tudja, amióta CEMD dol­gozó vagyok, ez az ötödik la­kás. ahová költöztem, de ed­dig ez a legjobb . .. v"mnis Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom