Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
4 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. szeptember 5. Bulgáriában vendégszerepel a Komlói Munkáskórus Ojabb, most kialakuló cserekapcsolat jegyében ma, vasárnap reggel tíznapos bulgáriai vendégszereplésre indul a 44 tagú Komlói Munkáskórus. Üticéljuk a vendéglátó együttes varosa: Jambol. A cserepartnerről jóformán semmit nem tudunk még egyelőre. Mindösz- sze annyit, hogy városi énekkor, feltehetően munkáskórus, ugyanis magyarországi partnert keresve a komlói együttest választották. A mostani^ látogatást 1972-ben, tehát egy év múlva, a bányásznapon viszonozzák Komlón és Baranyában. A most tíz esztendős komlói munkáskórus az „ezüst fokozat diplomával” minősítést szerezte meg a legutóbbi országos minősítő versenyen. Tagjai többségben bányászok és bányaalkalmazottak, fizikai dolgozók és értelmiségiek egyaránt. Egyik alapító tagjuk például Gungl Ferenc, a Zobák- akna üzemvezetője. Az egyik legidősebb kórustag Kvietorisz Róbert nyugalmazott bányamérnök; az egyik legfiatalabb Stemler Ferenc mérnök. Több pedagógus, óvónő is tagja a kórusnak, amely első külföldi szereplésre indul a mai napon. Tóth Ferenc karnagy: — Gazdag program ígérkezik a Szófia — Burgasz — tengerpart útvonalon. Busszal járjuk végig, a vendéglátó Jambol városban 4 napot töltünk, s ezalatt négy hangversenyt adunk az ottani kórussal közösen, — Magyarországból mit nyújtanak át a muzsika nyelvén? — Nem ismerjük az ottani ízlést, valószínű, hogy dallamos muzsikát szeretnek jobban a jamboliak, ezért vegyes műsort viszünk magunkkal. Reneszánsz madrigálokat és Mendelsohn, Haydn egy-egy művét például. A hazai kórusmuzsikát Bárdos és Kodály népdalfeldolgozásai képviselik műsorunkban ... A Komlói Munkáskórust, bulgáriai vendégszereplésére elkíséri Gallusz József, a Komlói Városi Tanács elnöke. Húszéves «az első szocialista bányaváros Ünnepi ülést tartott Komló város Tanácsa Komló várossá nyilvánításának 20. évfordulója, valamint a XXI. bányásznap alkalmából ünnepi ülést tartott szombaton délután Komló város Tanácsa. A Május 1. Művelődési Ház dísztermében Neubauer József, a Városi Pártbizottság titkára köszöntötte a tanácsülés résztvevőit, a meghívott vendégeket. Az elnökségben helyet foglalt Egri Gyula, az MSZMP KB tagja, a Megyei Pártbizottság első titkára, Menyhárt László nehézipari miniszterhelyettes, Horváth Lajos, a Megyei Tanács elnöke, valamint Ottilio Francini, a Szakszervezetek Világszövetsége bányász tagozatának főtitkára. A város és a megye pórt-, tanácsi, társadalmi szervei és a Mecseki Szénbányák vezetőin kívül a szovjet, lengyel és NDK-beli testvér-bányavállalatok delegációi is részt vettek az ünnepségen. Azok közül, akik az elmúlt két évtizedben politikai és társadalmi vezető funkciót töltöttek be Komlón és érdemeket szereztek a város építésében, fejlesztésében, harmincon jöttek el az ország és a megye különböző részeiből az ünnepi tanácsülésre. A megnyitó után Gallusz József, a Városi Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet, megemlékezve Komló múltjáról, a városépítés küzdelmes hőskoráról, Beszámolt arról a szinte példátlan ütemű fejlesztésről, amely során mintegy 9 milliárd forintos költséggel nagyüzemmé fejlesztették a komlói bányászatot s a négyezer lakosú kis faluból 30 ezres korszerű bányaváros lett. A komlói bányák 30 millió tonna, kincset érő, kokszolható feketeszenet adtak az országnak az elmúlt negyedszázadban. Amint a tanácselnök mondotta: .,A komlóiak nem kapták örökül, maDr. Boros István 80 éves Gallusz József ünnepi beszédét mondja guk építették városukat. Az évek folyamán öt bölcsőde, nyolc óvoda, kileng nagyobb általános iskola és két középiskola épült, szakmunkásképző, valamint zeneiskola is működik a városban. Komlón 7471 lakás van, s o posta több mint ötezer televízió-előfizetőt tart nyilván. A lakosság betétben elhelyezett megtakarított pénze 70 millió forintot tesz ki. A sajátos hangulatú völgyben és dombokra épült város tereit és parkjait kilencven képzőművészeti alkotás díszíti". Az elkövetkező öt évben is tovább gyarapodik Komló. Több mint ezer új otthon felépítését tervezik, és megvalósul a régóta várt művelődési központ. A városi tanács elnöke befejezésül mindazokat köszöntötte, akik részt vettek a városépítő munkában, akik együtt örülnek a felnőtté vált Komló születésnapján. A Nehézipari Minisztérium, valamint 130 ezer magyar bányász nevében Menyhárt László üdvözölte a kettős jubileumot ünneplő város lakóit. Ezt követően Horváth Lajos, a Megyei Tanács elnöke köszöntötte a tanácsülést és az Elnöki Tanács nevében kormánykitüntetéseket nyújtott át. A Munka érdemrend aranyfokozatával tüntették ki Neubauer Józsefet, a Városi Pártbizottság első titkárát, Gallusz József tanácselnököt és dr. Simek Árpádot, Komló város Tanácsa nyugalmazott elnökét. A Munka érdemrend ezüstfokozatát Weisz József, dr. Váradi Sándor és Schaub Ferenc, míg a bronzfokozatot Rein Istvánné, Bertus Imre, Bat- ki István és Horzsa Sándor vették át. A város idén alapított kitüntetéseit a tanács elnöke ismertette és adta át. A dicsőségkönyvi bejegyzéssel együttjáró diplomát — amely egyenértékű a díszpolgári címmel — valamint az emlékplakettet Kiss István, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke, valamint Piegl János, a Mecseki Szénbányák területi főmérnöke kapták a város fejlesztésében kifejtett munkásságukért. Ugyanakkor tizennyolc, a városépítésben érdemeket szerzett komlói lakos kapott a tanács végrehajtó bizottsága által adományozott oklevelet és emlékplakettet. A tanácsülésen vetítették le először a jubileumra készített, A fekete kincs városa című 40 perces, színes dokumentumfilmet, amely a mai Komló életét mutatja be. Az ülés résztvevői ezután együttesen tekintették meg a város iparának 20 éves fejlődését és eredményeit reprezentáló kiállítást A szovjet irodalmi életről Beszélgetés Sz. P. Zaliginnel Pénteken az esti órákban felesége társaságában Pécsre érkezett Sz. P. Zaligin szovjet író, az Oroszországi Föderáció írószövetségének titkára. Szombaton délelőtt látogatást tett a Jelenkor szerkesztőségében, ahol a magyar és a szovjet irodalmi élet aktuális kérdéseiről elbeszélgetett a szerkesztőkkel, a pécsi írókkal. A friss hírek mindig érdekesek. Sajnos, az első, amit Sz. P. Zaligintől hallottunk, szomorú hír volt. Tvardovszkij a kiváló költő, a Novij Mir volt főszerkesztője súlyos beteg. Zaligin, akit Tvardovszkijhoz meleg baráti viszony fűz, még Magyar- országra utazása előtt is felkereste a beteg költőt. Nemrégiben zajlott le a szovjet írószövetség kongresszusa, érthető, hogy először erről kérdeztük meg a vendéget. — Mindenekelőtt a szovjet írókongresszus azért is fontos szerepet tölt be, mert nagy országról lévén szó, ritkán van olkalmuk egymással találkozni az íróknak. Ennek ellenére nem c folyosói beszélgetések adják meg a találkozó jelentőségét, nanem az az öt-hat fontos fels-. :'j!ás, amely idén is elhangzott. Köztük Csingiz Ajt- matovet vagy Jevtusenkóét említeném, bár az utóbbival nem mindenben értettem egyet. A kongresszus egyik sokat vitatott kérdése volt az orosz és az egyéb népek irodalmának kapcsolata. A témáról Zaligin is elmondta a maga véleményét. — Felszólalásomban megpróbáltam más oldalról megközelíteni a problémát. Én azt vetettem fel, vajon a nemzetiségek irodalma milyen hatást gyakorol az orosz irodalomra. Elsősorban azt emeltem ki, hogy azok a nemzetiségi írók, akik jól tudnak oroszul, s vagy orosz nyelven írnak vagy maguk fordítják le műveiket, mindig képesek hozzáadni valamit az orosz nyelv gazdagságához. Amikor én Csingiz Ajt- matov vagy Jón Druce moldvai író műveit olvasom oroszul, mindig azt érzem, hogy ezt a nyelvet, amelyen a nemzetiségi írók írnak, nem birtokolom. Egyébként számos irodalomtörténeti példa van arra, hogy az orosz irodalom képes befogadni más irodalmak hatásait. Zaligin egyébként prózaíró, s önmagát a hagyományos próza képviselőjének vallja. — Hagyományoson én nem a formai tradíciókat értem. Az orosz próza egyik legfontosabb tradíciójának a hősökbe való sajátos behatolást érzem. Az orosz irodalomban nincs Me- fisztóhoz vagy Fausthoz hasonló elvont, szimbolikus alak. Dosztojevszkij a maga elvont eszmei kérdéseit mindig reális alakokban jelenítette meg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy szerintem a próza valahol Dosztojevszkijnél megáll, nem, az állandóan gazdagodni fog. Végezetül a szovjet irodalom új nemzedékéről érdeklődtünk a vendégtől. Vajon létezik-e a mai szovjet irodalomban olyan „új hullám", mint annakidején Jevtusenkoék, Voznyeszenszkijék nemzedéke volt? — Csak a saját véleményemet mondhatom. Manapság én az orosz prózát tartom nagyon jónak. Viszont, hogy „új hullámról” lehetne-e beszélni, ezt nem hiszem. Az új prózaírók az ország legkülönbözőbb vidékein élnek, Moszkvától Novo- szibirszkig, nem hinném, hogy egységes nemzedékről lehetne szólni. Marafkó Életének új határkövéhez, születésének nyolcvanadik évfordulójához érkezett dr. Boros István tanár, Baranya vármegye és Pécs törvényhatósági jogú város egykori főispánja, az Országos Néprajzi Múzeum nyugalmazott igazgatója. Hosz- szú és göröngyös — de világnézeti szempontból nyílegyenes — volt az az út amelyet dr. Boros István a tanári katedráig, a főlspáni székig, majd a Természettudományi Múzeum csöndes dolgozó szobájáig ve- vezetett. Nem Baranyában, hanem a Fejér megyei Sárosdon született 1891. szeptember 6-ón, vasúti tisztviselői családból. De a szeretet aranyszála fűzte Baranyához, Pécs városához. A gimnázium elvégzése után, a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karára iratkozott be. Itt 1914-ben a természetrajzvegytan szakból tanári oklevelet szerzett. 1925-ben pedig földrajz- biológiai ,és geológiai szakcsoportokból a pécsi tudományegyetemen doktorrá avatták. Dr. Boros István is ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely életében két borzalmas világháború fergetegében állott. Az első világháború őt is hadba szólította, de nemsokára fogságba esett az orosz fronton. A hadifogolyság volt politikai tevékenységének tulajdonképpeni iskolája. 1916-ban a hod- zsemti hadifogolytáborban forradalmi világnézetű tisztekből megalakította az „Ekrazit” nevű forradalmi csoportot, amelynek több tagja csatlakozott az orosz forradalomhoz. Dr. Boros István hamarosan a szkobelevi kommunista párt titkára lett és így aktív szereplője az orosz forradalomnak, illetve polgárháborúnak. Részt vett az ellenforradalmi frontokon bevetett hadosztály megszervezésében is. Magyarországra 1922-ben tért vissza. Ekkor a esóti táborban letartóztatták, majd a székesfehérvári katonai börtönbe került Kiszabadulása utón Pécsett telepedett le, ahol a rendőrség állandó ellenőrzése miatt aktív politikai tevékenységet nemigen fejthetett ki, bár a kultúra minden eszközét felhasználta a baloldali, haladó szellem propagálására. A városi kereskedelmi fiúiskola tanára lett, s természetrajzi, illetve földrajzi előadásaiban fejtette ki politikai meggyőződését. ö volt „a kommunista tanár úr”, ahogyan egykori tanítványai nevezték. 1933- ban nagyszabású szervezkedésbe kezdett, de ezt a rendőrség felgöngyölte. Dr. Boros István emiatt elvesztette tanári állását és osztályrésze a nyomor lett. Mi is volt dr. Boros István politikai hitvallása? Erre a kérdésre saját maga adta meg a választ 1947-ben: „Politikai álKoszorúzás a komlói bányászmártirok emlékművénél Este 7 órakor a bányószmár- tírok Lenin téri emlékművének megkoszorúzásával folytatódott az ünnepségsorozat Komlón. A bányaüzemek dolgozói, a város két pontjáról fáklyákkal vonultak a helyszínre és velük együtt több ezer ember gyűlt össze, hogy lerója kegyeletét a fasizmus 16 komlói áldozatának emléke előtt. Német nemzetiségi estek A Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetséggel karöltve német nemzetiségi estet rendez Baranyában. Szombat este a móroki művelődési otthonban tartottak ünnepséget, ma — vasárnap — Hidason, hétfőn Fekeden rendeznek TALÁLKOZÓT A KÖZSÉG LAKÓIVAL. A nemzetiségi est műsorában a mecseknádasdi német népi- tánccsapoft szerepel. A bányászhimnusz hangjai után elsőként Novics János, a Baranya megyei és Neubauer József, a Komló Városi Párt- bizottság titkára helyezett el koszorút az emlékmű talapzatán. Ezt követően Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács, és Gallusz Józsel a Komló város Tanács elnöke, majd a Nehézipari Minisztérium és a Mecseki Szénbányák képviseletében Menyhárt László miniszterhelyettes, és Jazbinsek Vilmos gazdasági főmérnök koszorúzott. A Mecseki Szénbányák párt- KISZ és szakszervezeti bizottságának koszorúját dr. Bánki Nándor osztályvezető, Gungl János szervezőtitkár, és dr. Kovács Lajos osztályvezető helyezte el. Virágokat hoztak az emlékmű talapzatára a mártírok hozzátartozói is. Az ünnepség az Internacio- náléval ért végett. lásfoglalásom — mondta — abból a természettudományos felkészültségből folyik, melyet mint természetrajz—vegytan szakos tanár szereztem, mely mint biológusnak gondolkodásomat határozott irányba terelte. Kialakult bennem egy természettudományos világszemlélet, mely a fejlődéstani problémák tanulmányozásán keresztül elvezetett az emberi társadalom fejlődéséhez, majd ennek révén a szocializmushoz. Politikai hitvallásom tehát a következetes marxista—leninista felfogás, s ennek igazságában éppen olyan meggyőződéssel hiszek, mint például a fizikai jelenségek magyarázatául szolgáló törvényszerűségekben.” Dr. Boros István 1936-ban. mint biztosító intézeti tisztviselő ismét álláshoz jutott. 1944- ben azonban a Gestapo letartóztatta és börtönbe zárta. Ki- szabadulása után ismét hozzálátott a demokratikus elemek megszervezéséhez. Szálasi ura- lomrajutásakor elhagyta otthonát és a pécsi szőlőkben bujkált. Innen tartott állandó kapcsolatot a demokratikus gondolkodású emberekkel, újságokat olvasgatott, figyelte a rádió híreit, és megfogalmazta a Függetlenségi Front akkor még csak tervezett napilapjának, az „Új Dunántút’ -nak első számában később, december 17- én megjelent kiáltvány szövegét. A felszabadulás után a Nádor kávéházban állandó érintkezésben volt a szovjet csapatok parancsnokaival,- N. J. Zav- jalov, Cserkaszov ezredessel, valamint Tolbuhin marsallal, a III. Ukrán Front parancsnokával. Neki köszönhető, hogy Pécs városa épségben maradt, hogy azonnal megindult a munka és a normális élet a városban és biztosítva volt a lakosság közellátása is olyan időben, amikor az ország romokban hevert Dr. Boros István 1945. január 4-től december végéig Baranya vármegye és Pécs város főispánja, a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság pécsi csoportjának pedig elnöke volt mindaddig, amíg az Országos Természettudományi Múzeum igazgatójává nevezték ki. Pécs- csel akkor sem szakadt meg a kapcsolata. Sűrűn vissza járt és igen sokat segített a pécsi Janus Pannonius Múzeum természettudományi osztályának fellendítésében. Ez a portréja dr. Boros Istvánnak a kommunistának, a szocialista humanista tanárnak, természetbúvárnak, politikusnak, aki nyolcvan év szomo- iú és vidám, csúnya és szép emlékeit őrzi szívében. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük és további jó munkát kívánunk neki. P. I Felavatták a bélyeggyűjtő szövetség új székházét Társadalmi összefogással, a székház-alapra fizetett önkéntes hozzájárulásból és a posta bélyegnapi bélyegeinek feláraiból felépült a Magyar Bélyeg- gyűjtők Országos Szövetségének új székháza a VI. Vörösmarty utca 65. szám alatt. A magyar bélyeggyűjtők új otthonát szombaton délelőtt Horn Dezső közlekedés- és posta- ügyi miniszterhelyettes, a posta vezérigazgatója ünnepélyesen avatta fel. Ezzel méltó otthont kapott Európa egyik legnagyobb létszámú és legtekintélyesebb fi- latelista szervezete. Az új székház ad most helyet a „Budapest 71” nemzetközi belyeg- kióllítás egy részének; 1400 keretben a tengerentúli, a légipostái gyűjteményeket és a bélyeg motívum-összeállításokat mutatják be.
