Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
1971. szeptember 19. DUN ANTŰLI NAPLÓ 7 A szemlélet alakítása a cél A Baranyai Irodalomtanítási Napok, 1971. — a Je enkoiban A tanyák világában és a városi otthonokban, klubhelyiségekben, de még o baráti társaságokat befogadó kiskocsmákban és presszókban is néhány hete gyakori beszédtéma lett Rózsa Sándor. Az ok kézenfekvő: vasárnap esténként megjelenik a képernyőn a Móricz Zsigmond által valóságból és legendákból gyúrt alakja, s vele együtt a magyar nép elnyomatottsá- gának egy szomorú korszaka. Nem életrajz a móriczi mű — nehéz egy ember életét tárgyilagosan megjeleníteni, akiről túl sok adat sem maradt fenn, de kinek minden lépését úgy körülfonja a mese és költészet, mint éppen — Móricz szavaival — „a, hirhedt alföldi rablóvezér életét". Amire Móricz törekedett, az volt, hogy egy hatalmas freskóvá fogja össze azt a kort vagy korszakot, amelyben még a betyár is felmagasztosul. Beszédtéma lett tehát napjainkban e betyárvilág, s benne Rózsa Sándor személye. Azonban úgy összekeveredik ezekben a valóság a hamis állításokkal, a legenda a rémtörténetekkel, hogy indokoltnak látjuk foglalkozni a kérdéssel. Az eligazodásban dr. Csongor Győzőt, a szegedi Móra Ferenc Múzeum helyettes igazgatóját, a kérdés kiváló szakértőjét kértük fel, legyen segítségünkre. L — Életéről mit tudunk dokumentálhatóan? — Rózsa András és Kántor Erzsébet gyermekeként Sándor — a szegedi ferencesek Liber Baptisatorium- ban található feljegyzés szerint — 1813. július 16-án született. Szülei sem voltak makulátlanok: apja bűnlajstromán is 12 ló meg csikó ellopása szerepel — az utolsóért életével fizetett, az anyja bosszú áldozata lett. Sándor korai árvasága miatt iskolába sem jár, írni-olvasni sohasem tanul meg, de a lovat szőrén üli sihedertór- sai nem kis irigységére. Húszéves, amikor Kajla János szegedi gazda szolgálatába áll, mint csikósbojtár. Két évre rá elköveti élete első tehénlopását, amiért a törvény elé kerül. Másfél évi börtönnel meg negyedévenként 25 botütéssel bünteti a város. A börtönből 1837. február 10-én megszökik, s ezt követően sorozatos büncsekelményeket követ el. — Tudunk arról, hogy családalapításra gondolva, rendes életre akar térni... — Dokumentálhatóan. Osztrovszky József szegedi ügyvéddel kegyelmi kérvényt írat 1844-ben. Ezt a szegedi tanács urai azonban elutasítják, pedig ha akkor bocsánatot nyer, talán jó útra tér, hiszen a szép Bodó Katával családalapításra is gondol. „Selymös"- sel a pap nem adja össze őket, s hogy időközben született két gyermekét eltarthassa, folytatja eddigi életmódját. Vagyongyűjtés nem áll szándékában, de amire szüksége van — pénz, ökör, ló, göbölye — megszerzi a gazdáktól, az uradalmaktól. — Bocsánat: a periratok nemcsak ilyen „ártatlan betyárkodással" emlékeznek Rózsa Sándorra .., — A hitelt érdemlő periratok, egyéb dokumentumok több mint 30 emberélet kiirtásával vádolják, akik között volt haramia, orgazda, pandúr, avagy olyan betyárkodó legény, aki a nevével visszaélt vagy vele szemben kakaskodott. Hadd említsünk itt meg egy érdekes dolgot: a betyár, a rabló, a haramia között tartalmilag nagy különbség van. Tükröződik ez más népek, pélaául a török nyelvben is. Náluk sem egy a betiar, a basmacs, a harambasa. A már említett 30 gyilkosságért minden teketória nélkül felakaszthatták volna, ám még az uralkodó osztály egyik hivatalbéli védelmezője, Edvi Illés Károly, az aradi törvényszék ügyésze, aki Rózsa Sándor 1857-es bűnperében a vádat képviselte, azt állapította meg „eltévedt, de nem minden erény nélküli embertársunk"-ról: .......nem zárkózva el annak a z igazságnak megallapítása elől, hogy mindaz a gonoszság, mely cselekedeteiben megnyilatkozott, nem csupán az ő bűne, hanem vele együtt nagymértékben terheli azt a kort és társadalmat, amelyben élt". — Kossuth emlékezetes menlevele sem lordított életén? — A megzsarolt, meglopott és megszégyenített gazdák, uradalmak képviselői, a városi urak közt túl sok volt az ellensége ahhoz, hogy a szabadságharc utánjfari Pál szegedi tanyáján, mint csikós rendes életet élhessen. A Bach-korszak politikai üldözöttje is lett. íme, az 1853-ban a cs. és kir. katonai és polgári kormányzóság fejére 10 000 pengő vérdíjat kitűző háromnyelvű, országra szóló kö- lözőlevelének szövegrészlete: „Most az e honban rablógazdálkodás vezérére, Rózsa Sándorra, ki a fölforgató párt által már a vészteljes forradalom alatt műeszközül volt kiszemelve, s kinek kétségbeesett gonosztevők maradványaival ismét a Kossuth-féle utóbbi terveket kell vala elősegíteni, hogy az országban újabb bátortalanságot terjesszen..." A lagersdorfi csata guerilla hősének nincs bocsánat.., — Hiteles fényképek vannak Rózsa Sándorról, mint a kufsteini börtön rabjáról, Hogyan került oda? — Mint fentebb már erről szó esett, 1857-ben nem is annyira a volt bűntárs és orgazda, Katona Pál lelövé- séért vádolják, mint inkább a szabadságharcban való részvételéért. Ekkor kerül első ízben a szegedi várbörtönbe. A budai törvényszék tárgyalja ügyét és 1859. február 22-én halálra ítéli, de kegyelmet kap, s életfogytiglani börtönbüntetésének letöltését Péterváradon kezdi, majd a there- sienstadti és a kufsteini várbörtönben folytatja. Nehéz vasban kilenc évet „húz" le, amikor császári közkegyelem révén szabadul. A már nem fiatal betyár ott folytatja, ahol abba hagyta. Egy vonat kirablására vállalkozik, ami után 1869-ben — Rádayék fondorlata folytán — ismét a szegedi vár kazamatáinak egyikébe kerül. — Közkézen forog egy egykorú rajz a délceg, subás, nagy karimájú kalapos betyárról, amint büszkén lépdel a börtön felé. Mennyi ebben a romantika? — Nem kevés. Ügy vélem, hogy még a fiatal Rózsa Sándor sem volt olyan délceg, mint Sobri vagy Bogár, az öregedő férfi meg pláne nem. Rádayék valóságos színjátékot rendeztek elfogatására. Csendbiztosi állást ígérnek neki, szekerekre betyárruhába bújtatott persekutorokot raknak, s így csalogatják tőrbe a vénülő betyárt, s cmikor az a cella ajtajához ér, berántják, földre teperik, megvasalják a puszták fiát Innen kerül végül a szamosújvári — egykori Martinuzzi kastélyból alakított — fegyházba. Itt hal meg 1878. november 22-én. Az intézet igazgatója értesíti haláláról a szegedi tanácsot, gondolván, hogy érdekli a közismert betyár halála, de választ nem kap. Ekkor hántolják el a fegyház temetőjében, ahol sírját még ma is mutogatják. II. A betyárélet nemcsak mérges gyomokat, hanem színes virágokat is termett Emberek voltak ők is, akik ettek, ittak, szerettek, civódtak, a megélhetésért loptak, raboltak, a meghurcol- takat segítették és a gonoszokat büntették. Ez az alapja a betyárvilág romantikájának, a hőssé magasztosulás- nak, a „böcsület" újabbkori lovagvilágának. A népköltészetben, az irodalomban ebből az anyagból fogalmazódik meg Rózsa Sándor második élete. — A népiélek fogékony az érdekét szolgáló, tetszetős dolgok iránt. Ez talán a Rózsa Sándorról született dalok, versek indítékainak rugója? — Minden bizonnyal, hiszen egyedi jelensége az Alföld déli tájainak. Szúrós szemű, parancsoló szavú, aki szeme egy rándulásával igazságot oszt, védi a szegényt, bünteti az igaz- ságtalaji gazdagot, mint az igazi romantikus hős. Ö az igazságtevő. Cimboráival is kemény kezű, eszközökben sem válogatós, becsületére rendkívül kényes. Amikor egyszer b'rái előtt áll, a vádak alapján beismer számos lopást, rablást, de az ellene felhozott Hiteles fénykép kufsteini börtönidejéből. gyilkosságra azt feleli: „Röttenetes jussom volt hozzá. A nevem alatt raboltak!" Népdalok, népköltészeti remekek őrzik emlékét, s a ponyvaregények sorra torzítják ezeket. — íróink is szívesen fordultak sze- mélye-sorsa felé... — Elsőként a kortárs Jókai, aki — visszaemlékezései szerint — kétszer is találkozott vele, noha igazolhatóan csak egyszer. A „Lélekidomár” című regényében nem bocsátja meg Sándornak, hogy kétszer is visszakapott szabadságát nem becsüli meg. A szegedi népi írók — Palotás, Cserey, Bé- kefi — pusztai hőseinek sorából is kiemelkedik Rózsa alakja. Tömörkény István nagyapja elbeszéléseiből ismeri meg a futóbetyárt, aki „igaz jószággal" fizet jóságáért, szívességéért. Móra Ferenc három évtizeden át gyűjtögette a betyárvezérről szóló történeteket, s az ő áitala megfestett Rózsa Sándor népszerűségének titka éppen az, hogy a zsákmányból az ő része azoknak jutott, akiket szeretett és akik őt becsülték. Ezek az emberek jelezték számára a gémeskút állásával, mikor tiszta a levegő... Krúdy Gyula is regényt szánt a legendák hősének. Es amint Krúdy, úgy Móricz is tanulmányozta életét, környezetét, a nép akkori viszonyait, a kcr társadalmi helyzetét, beszédmódját. Ezáltal szélesedik ki a Móricz-mű látóhatára, melyben a valóság mélyen ötvöződik a legendákkal, a hagyományokkal, s a „lovát ugrató" és a „szemöldökét összevonó” Rózsa Sándor mögött a tanyai nép akkori élete lüktet. Irodalmunk pótolhatatlan vesztesége, hogy o Móricz tervezte trilógia utolsó kötete nem íródott meg, s így örök titok marad, miként bonyolította volna Sándor sorsát — haláláig. HL Két Rózsa Sándort ismerünk tehát, az élőt és a költöttet. E népi hős igazi — tudományosan feldolgozott — arca még várat magára. Ehhez nyújtana segítséget az a kutatómunka, amely révén előkerülnének azok a hiteles törvényszéki periratok, jegyzőkönyvek, melyeket Edvi Illés is felhasznált 1891-ben íit emlékirataihoz. Az ő nagy érdeme már az is, hogy a betyárvilágról tanúskodó irathalmazokat jogászi szemmel vizsgálva rámutatott létrejöttének okára, s eme aktadzsungelben szereplő kapcabetyárok mögött az embert is érzékelte, akiket az akkori társadalom szült és táplált. Az olyan tragikus figuráért is, mint a Sándor gyereké, aki „rönd- csináló" csendbiztos szeretett volna lenni, rrjégis betyár vált belőle. Míg ez meg nem történik, addig nem igazi tettei és eszközei, hanem a hozzáfű- zódő ragyogó emlékek sorozata alapján emlékezünk és ítélkezünk felette. Márpedig ezek megszépített alakját az egész nép előtt a valóságból a költészetbe emelik. S vajon olyan nagy hiba ez?l A nyáron negyedik alkalommal találkoztak irodalomszakos nevelők, ezúttal mintegy 250-en, Pécsett, a Baranyai irodalomtanítási Napok alkalmából. Tanácskozásuknak az idei évben a kortárs irodalom modern műelemző módszerei és tanításának metodikai problémái volt a témája. ízig vérig mai témája ez egész irodalompolitikánknak, irodalmi közéletünknek is, nemcsak az irodalom tanításának. A háromnapos program feltűnően időszerű tárgya, a beiktatott előadások igényessége, és a korábbiakhoz képest kiemelkedő színvonala s a témakörön belül egymáshoz simuló rendszerezettsége adta nyilván a gondolatot arra, hogy a szó megmaradjon. Az elhangzott tudományos előadások — egy-két esetben rövidített — anyaga és az előadásokat követő viták összefoglalása megjelent a Jelenkor szeptemberi számában, Műelemzés és irodalomtanítás címmel. Bevezetőjében M. Rónaky Edit vezető szakfelügyelő vázolja ennek az országos rendezvénysorozatnak, mint újat, többet és jobbat adó továbbképzési formának a kialakulását, eszmei alapgondolatát. Mint hangsúlyozza : szemléletalakitás, látókör szélesítés a legfontosabb célja a kulturális élet vezetői és a szakemberek — irodalomtudósok, esztéták, tankönyvírók, szakfelügyelők és gyakorló pedagógusok véleménycseréjének, amelyhez — a mostani téma esetében — a komplex esztétikai nevelés, a korszerű műelemzés, majd az irodalmi nevelés problémaköreinek korábbi megvitatásai után jutottak el. Résztvevőinek száma minden évben gyarapszik. Tartalmi eredményeire vonatkozóan pedig az Országos Pedagógiai Intézet egyik képviselője szerint „a Baranyai Irodalmtanítási Napok felnőtt a legjobb nyári egyetemek színvonalára.” Szerintünk ez a rendezvény — legalábbis az idei — több annál. Céljában, hatásfokában egyaránt. A Baranyai Irodalomtanítási Napok túlnő a nyári egyetemek komplex, elsősorban ismeretterjesztő szándékán. Távol áll ettől a háromnapos tanácskozás formájában, stílusában is. Nem könnyed, oldott, ismeretosztó csevegésről van szó. Mind a négy elődás az irodalomelméleti kutatások legújabb eredményeire hivatkozva tárja fel, adja közre a műelemzés modem metodikáját a tudományos vizsgálódás tárgyának valamilyen specifikus területén, illetve valamilyen sajátos, kiválasztott szempontjából. Szabolcsi Miklós irodalomtörténész Modern módszerek a műelemezésben című tanulmányában a témát definiálva megállapítja, hogy a műelemzés nem egyetlen önálló módszer, hanem sok szempontból gyakorolható eljárások gyűjtőneve. Vázolja a modem műelemző módszerek jellemzőit, majd jészletesen foglalkozik a nyelvészeti és stilisztikai módszerek; a képszerkezet szerinti elemzés; az ábrázolástechnikai elemzéssorozatok; az újabban fölmerült, a műveket sajátos jelrendszernek tekintő ún. szemiotikái elemzések, továbbá az oktatási gyakorlatban eddig is használatos történeti (genetikus) elemzések, valamint a lélektani jellegű és az ideológiai elemzés sajátosságaival. Mindebből végkövetkeztetésként és gyakorlati tanácsként is hangsúlyozza, hogy a marxista szövegelemzés mindig műközpontú; a művek valósághoz való viszonyát vizsgálja és igyekszik rátalálni a művek belső magjára, lényegére. Tanulmányának talán egyik legfontosabb megállapítása az, hogy a tudomány feladata a műelemző módszerek kikísérletezése, az oktatásnak, ismeretteriesztésnek azonban sohasem szabad ezzel megelégednie! mindig célszerű, érthető, marxista módon értelemzett műelemzési egységet kell alkotnia. Négy közül Hankiss Elemér — irodalomszociológiai vizsgálataira épülő — tanulmánya volt rám a legnagyobb hatással. A modern műelemző módszerekről, a verskritikákról és a tankönyvekről című tudományos dolgozatában közreadott vizsgálati eredményei és ezek természetes konzekvenciái úgy érzem, vetekszenek a legjobb közéleti ihletésű, mai valóságunk egy-egy részét feltáró irodalmi művek felzaklató hitelességű élményével is. Hankiss abból indul ki, hogy a kvantitatív tartalomelemzés ismert módszere a kritikai irodalom, a szakirodalom, nóta bene: tankönyvek elemzésére is alkalmas. S itt e helyt mindenféle műelemzésnél fontosabb, időszerűbb azokat a tankönyveket „megműelemeznünk”, amelyekből diákjaink tanulnak. Egy tankönyv esetében el rs végzi ezt. Fölhasználva az MTA két munkabizottságának kutatási anyagát, amely a) a magyar versrecenziókban meglevő, b) a ma érvényben levő középiskolai magyar tankönyvekben a költészetre vonatkozó értékterminusokat és értékítéleteket vizsgálja. Először a verskritika összehasonlítását végzi el 1950—52-es és 1968— 70-es irodalmi folyóiratok felhasználásával. Annak igazolására, tisztázására, hogy különböző korok kritikai irodalmának gyökeresen más az értékrendszere. önmagában a két vizsgált időszak uralkodó kritikai érték- kategóriáinak változása is érdekes, izgalmas. Hankiss továbblép ennél. A két korszak recenziós irodalmának értékadatai közé elhelyezi a jelenlegi IV. osztályos tankönyvnek a magyar költészetet tárgyaló fejezeteiben előforduló értékterminusokat. Az eredmény megdöbbentő. „Mi derül ki e táblázatból? Mindenekelőtt az a — legalábbis számomra meglepő — tény, hogy a Tankönyv értékrendszere jóval közelebb áll az 1950—53-as évek versrecenzióinak értékrendszeréhez, mint az 1968—70- es évekéhez. Az a jelentős fejlődés, amely megfigyelhető az elmúlt húsz év kritikai irodalmában, úgy látszik nem, vagy egyelőre még alig gyakorolt hatást a tankönyvek szellemére. Sőt, ha hihetünk a számoknak, akkor egy kivételével mindazokban az értéktípusokban, amelyek előretörése a mai megújult kritikai irodalom sajátja, a Tankönyv még az ötvenes évek recenzióihoz képest is visszaesést mutat" — írja. Hogy mennyiben, ezt Hankiss Elemér külön, részleteiben is megvizsgálja tanulmányában, sorra véve az egyes értékkategóriákat. Regénymodellek című tanulmányában Halász Előd irodalomtörténész a regény három fontos kategóriája számszerű kifejezésének metodikájával és ennek gyakorlati jelentőségével foglalkozik. Bécsy Tamás Mai drámák elemzése címmel ismerteti dróma-modellekről szóló irodalomelméleti művének lényegét: ugyanakkor elvégzi, azaz bemutatja a három drá- ma-modell gyakorlati alkalmazásának példáját is: Kocsis István fiatal erdélyi író A nagy játékos című drámájának elemzésével. Mind a négy tanulmány, csakúgy, mint a tanácskozás vitájának — a kortárs irodalom tanításával kapcsolatos metodikai problémáknak az ösz- szegezése fontos és hasznos olvasmány lehet minden szakos és nem irodalomszakos, de mai fiatalságunk irodalmi nevelését intuitív belső eredetű missziónak tekintő pedagógusnak, Nálunk, Baranyában és másutt is. C'7*5Ö ENDRE W. f. Valóság és legenda Rózsa Sándor két élete
