Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-18 / 220. szám
6 dunantül napló 1971. szeptember 18. Professzor, igazgató, művész, munkás... Ki lehet vadász? Szüret ki-ki alapon Sokan és joggal teszik fel a kérdést — nézzük hát mindenekelőtt a számokat. Magyar- országon 23 ezer vadász van, több mint azelőtt, s jóval kevesebb, mint másutt. (Olaszországban például egymillió vadászt tartanak nyilván, amit sem az ország nagysága, sem vadgazdagsága nem indokol.) Azokban az országokban, ahol nem lehet mindenki vadász, mindig is szimbolikus jelentősége volt annak, ki vehet a kezébe fegyvert. A vadászat nem olcsó mulatság, de nem is elérhetetlenül drága. A vadásztársadalom összetétele tehát másról is beszél, nemcsak arról, kinek mennyi pénze van. Hódító falvak A vadászterületek zöme a falvakkal határos, a falvak Körül van, a falusi vadász azonban a legutóbbi időkig a legkevesebb volt. A mérleg nyelve még mindig a városiak túlsúlyát mutatja, a falvak azonban egyre nagyobb területeket „hódítanak” vissza. A legfrissebb adatok szerint ma kilencezer falusi — azaz paraszti munkát végző —, vadász van Magyar- országon, nyolcezer munkás, s hatezer alkalmazotti munkakörben dolgozó. Baranya megyében pillanatnyilag 980 körül van a vadászok száma, s ebből 70 százalék a munkások és parasztok aránya. A falusiak térhódítása itt is jól kivehető folyamat, ami két dolgot bizonyít. Egyrészt azt, hogy a falusi emberek anyagi körülményei is ugrásszerűen javultak, másrészt azt, hogy megváltoztak a szórakozási lehetőségekkel, szabadidő eltöltéssel kapcsolatos igények is. Baranyában a vadásztársaságok száma lassú csökkenést, a taglétszám lassú emelkedést mutat. 1960-ban 50 vadásztársaság működött a megyében — ma 42. A taglétszám ugyanekkor 878-ról 975-re emelkedett. Az előző folyamat arra utal, hogy a MAVOSZ megyei Intéző Bizottsága nagy erőfeszítéseket tesz az ideális (tízezer holdon felüli) területnagyságok kialakítása érdekében, az utóbbi pedig arra, hogy az intenzív vadgazdálkodás meghozta eredményét, nő a vadlétszám, s ezzel összefüggésben nőhet a vadászok száma is. Mibe kerül? , I A legdrágább — természete- J tesen — a puska. A legolcsóbb ! sörétes fegyver is 2000 forint j körül van — a legdrágábbakról j pedig inkább nem is közölnénk | árakat. A tízezer forintos fegyver nem ritkaság, különö- | sen golyósban. A vadásztársa- j ságok önálló gazdasági egy- | ségek, nagyfokú autonómiával. A társaság határozza meg ennek megfelelően azt is, mik a tagfelvétel anyagi előfeltételei. Általában 500—1000 forint között mozog az az összeg, amit az új tagnak belépéskor be kelt fizetnie - természetesen az államilag meghatározott okmánybélyegeken túl. A havi i tagdíj — a társasági gazdálko- j dás eredményeitől, illetve a folyamatban lévő beruházásoktól | függően — 50—150 forint. Van- | nak társaságok azonban, ahol igen eredményes a vadgazdálkodás, s igen sok vadat értékesítenek, s így csak jelképes, 20-30 forintos, tagdíjat kérnek a tagoktól. Egy sörétes töltény 2-2,50, egy golyós 6—18, egy céltávcső 1800—2500, egy jó vadászkés 150-200 forint, s egy kutya... A területbért, illetve az állami vadászjegyet minden évben meg kell hosszabbítani, ami újabb százasokat jelent — egyszóval, mint minden szenvedély és minden hobby, a vadászat is jelentős összegekbe kerül. Magyarország valahol a középtájon áll a költségek tekintetében a komolyabb vadászkultúrával bíró országok sorában; Angliában például össze- j hasonlíthatatlanul drágább a vadászat, a Szovjetunióban pedig olcsóbb valamivel. 5—6 lépésre becsalja a bakot, bikát. Nálunk egyedül a hívósíp használata engedélyezett, a megfelelő hangok előcsaloga- tása azonban oly nagy szakértelmet, már-már művészetet igényel, hogy csak nagyon kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Inasidő? A kezdő vadász hat hónapig nem kaphat fegyvert. Ez a tanulóidő, ekkor kell elsajátítania a legalapvetőbb vadgazdálkodási, vadismereti, fegyverkezelési és fegyelmi ismereteket. Az „inas-időt" az állami bizottság előtt letett vizsga követi, majd a nagy esemény; a fegyvervásórlási engedély kézhezvétele. Az első vadászat felejthetetlen élmény, a játékos avatási szertartás úgyszintén, az első hónapok-évek azonban kudarcban sem szegények. Náljunk nincsenek vadász-lőte- rek, skeet-pályák megfelelő számban, így aztán a kezdő vadász minden gyakorlat, fegyver- és lőismeret nélkül kezdi meg vadászéletét. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a magyar vadászetika már-már drákóion szigorú, bizony érthető, hogy sokszor üresen marad a kezdők táskája, aggaléka. ülő nyálra, földön álló, vagy futó fácánra, „felgallyazott” (fán ülő) kakasra, hasas kocára, gidával járó sutára nem lő becsületes vadász, mint ahogy különböző megtévesztő eszközöket sem használ. Ame- rikában például széleskörben divat erős nőstényszagot árasztó fotyadékkal operálni, ami Osztozni Babina szépségében... Arborétum, csónakázótó a magyaregregyi völgyben Lóháton Máré várába A BARANYA MEGYEI állami építőipari VALLALAT felvesz dömper- és multika- vezetőket valamint gépszerelőket, magas szerelésre. Jelentkezés; Pécs, Rákóczi út 56. szám. Munkaerőgazdálkodás. És ha megöregszem ? A törvény, a szabályok kíméletlenek. A vadászat csak egészségileg tökéletes, biztos kezű és biztos szemű emberek számára engedélyezhető... És ha valaki megöregszik? Az erdőktől, mezőktől, vadásztársaktól nem könnyű a búcsú, ezért ' is kellett a Vadász Szövetség legfelső vezetésének ezzel a kérdéssel foglalkoznia. S a döntés: nincs felső korhatár, egyedül az orvosi vizsgálatok eredménye döntse el, ki meddig viselhet puskát. És ha meggyengül a szem, a kar, ha bizonytalanná lesz a szív? A lőporszagtól, sajnos, búcsúzni kell, az idős vadász azonban tag maradhat — kedvezményes tagdíj mellett, s nagy-nagy baráti gondoskodással övezve. Részt vehet a vadászatokon, tanácsaival, szaktudásával segítheti azt, s természetesen a terítékből is részesedhet. S a puskával mi legyen? A vadászember számára a puska sosem volt egyszerű eszköz, a puska barát is, az emlékek, az ifjúság megtestesítője is. Akitől elveszik a fegyverét, az megbélyegzett, jogfosztott, egy kissé kitaszított ember, éppen ezért a Magyar Vadászok Országos Szövetségének félreérthetetlen álláspontja: csak a kor miatt a fegyvert senkitől sem lehet elvenni. Ha már nem lehet a vállon, legyen hát a szekrényben, vagy a falon a trófeáktól, képektől; emlékektől övezve . .. Békés Sándor PODIUM NYUGDÍJASOK napja lesz a KPVDSZ-nél, szeptember húszadikán. A műsorban Mendelényi Vilmos, Vári Éva, Mester István, Péter Gizi és Holl István lép lel. VOLT EGYSZER EGY CSALÁD — ezzel a címmel rendezi új filmjét Révész György. E filmben két pécsi színész: Szabó Ottó és Koltoi Róbert kapott szerepet. IGAZI PODIUM. A szó hagyományos értelmében vett pódiumműsorok fesztiválját rendezik meg október 1. és 8. között a Budapesti Egyetemi Színpadon Fiatal előadóművészek fesztiválja címen. A résztvevő nyolc művészből, illetve a nyolc művész műsorából hármat ismernek Baranyában és Pé- cett is: Sólyom Kati Mesebálját, Kézdy György Kat- rinthy-estjét és Bálint And- í rás: Magyarország messzire 5 van című műsorát. A nyugalmas csend oly hirtelen ölel át itt fent a Babinán, hogy szinte a süketség érzése fogja el az embert. És ez el is tart néhány percig, pedig bizonyára zörög a szőlővel, dézsákkal megrakott- lovasszekér, a szélfútta alma- és diófalevelek sem járják némán őszi táncukat a lebarnult, vékonyult száron. Mondom, csak néhány percig, mert aztán ahogy megtisztul az agy a lüktető, rohanó város idegtépő lármájától, úgy fogja fel az ember a szabad természet ismerős, de mégis új hangjait, a szüret üzenetét: a szőlőszedők nevetését, kiáltozását a kádak peremén buktatott puttonyok koppanósát. Ez a tíz holdnyi szőlő déldélnyugati napsütésben fürdik e bágyadt koraőszi délutánon, a szépséges Magyaregregy egyik védett, meredek hegyoldalában. Fent a „katlan" peremén a présház elé kanyarodik a lovaskocsi, vödrökkel merik ki a szőlőt, bent valaki hajtja a darálót, ütemesen húzzák a prés meghosszabbított „karját” s meg-megcsörren a spirál-kereket minduntalan rögzítő fémnyelv is. — Régi a szőlő? — Anyám hetvenkét esztendős, de már lánykorábah idejárt napszámba — mondja Ná- rai Sándor, áz egyházaskozári tsz vincellérje. Két fenyőfa között pad, kerek, kőlapos asztal, az üvegben friss must, gyümölcsös kosárban nagyszemű csemege- szőlő, az egykedvűen döngi- csélő méhek rákapnak. Az elnök, Hársfaival Imre, töprengve fogja át tekintetével a völgyet s a völgyön túli kékeszöld — erdő borította — hegyeket: — Szóval osztozni kéne e vidék szépségében. Mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni . .. Madársereg húz át Máré vára irányába, ami így — a madarak „országútján” nem több két-három kilométernél. Itt — az oldalban — szőlő, lent a völgyben üdezöld rét, fa és cserje foltokkal, túlonnan Nyó- rád-tető, aztán a Bükkösök, tovább — amint a hegygerinc finom ívben hajlik lefele — az Akasztóía-tető és végül a Gu- szár-tető. — Osztozni? De kikkel? Kik között? * Magyaregregy szélső házal mentén poros kocsiút vezet fel Babinára, nem is hosszan, jó mósfélkilométeren. A pécsi és komlói — vagy hogy mást ne mondjak — szekszárdi(l) kirándulók amint korábban felfedezték Orfűt, Abaligetet, később a vadszépségű Öbányát, úgy csodálják meg manapság Magyaregregy vidékét és Babinát. A romantikus természet kitárulkozva kínálja fel magát, de ez nem elég. A kiránduló csak hiszi, hogy a nomád környezet kielégíti. Illúziónak jó, de igénye van — amitől a megszokott városi életmód miatt — szabadulni már nem tud. Autós vagy gyalogos kiránduló — teljesen mindegy, köti az idő és amit nyugalomra, pihenésre szán, azt is korlátozza a mai gyors élettempó, így hát valamit nyújtani kell számára, ami „figyelmét leköti és ami felejthetetlenné teszi számára az itt eltöltött fél. vagy teljes napokat. — Az utat építjük meg először — mondja az elnök. — Leesik az eső, ide kocsival feljutni különben aligha lehet. Gépünk van hozzá, csak úthenger kellene majd. Építettünk mi már utat a téesz-telepen, nem is sikerült rosszul. Van bányánk, adná a követ is. — Az út még nem minden — jegyzem meg. — Nem, persze. De nézze csak ott lent a völgyet, a hegyekből leáradó forrásvizeket felfognánk, hat-hét holdnyi területet tóvá duzzasztanánk. j Megváltoztatná a közvetlen kör- i nyék klímáját is, d,e nem ez a j lényeg talán, hanem az, hogy ivadékot telepítenénk, hadd pe- cázzon a vendég kedvére. — És a szőlő? Meg a bor? Mondja az elnök, öt holdnyi szőlő volt itt korábban, bizonyos Wéber Johann — jónevű gazda — tulajdonában, aztán átkerült az erdőmérnök Lux birtokába. tulajdonosa a meké- nyesi tsz, a komlói tanács, akkor egy pécsi vállalat és végül az egyházaskozári termelőszövetkezeté. De öt holddal meg- toldották, újonnan telepítettek tiszta olasz rizlinget, tavaly már hozott keveset, az idén ötéves már, várható, hogy szép bort ad, legalább is a tavalyi alapján joggal remélhető. Mert a bor kitűnő. — Ezekre a borokra építeni lehet — mondja az elnök. A városi ember aligha érezheti át a szüret bájos hangulatát, mert hol és hogyan? Itt viszont beállítunk néhány egészen kisméretű „mini-prést”, kihozza a családot egy szabad szombaton, leszed magának vagy tíz kiló szőlőt a gyerekekkel meg az, asszonnyal, kipréseli, viheti haza a mustot. Nem számítunk föl neki semmit, csak a szőlő, vagy must árát. De érezze jól magát. * Az elképzelésekben — amelyeknek megvalósítása szinte küszöbön áll — más is szerepel. Baráti, családi, vagy brigád-összejövetelek. De úgy ám, hogy a tsz bográcsokat ad, hozzá tüzelőt, aztán halat/nagy- mát, paprikát a halászléhez (halastavuk van ...), vagy sertéshúst és még ami kell hozzá. Főzzék meg, az az igazi, az a legjobb, amit jó hangulatban, jó társaság „kreál” magának, s az sem baj, ho a pincepörkölt még ehető is lesz. Tujafa-féléket is ültettek ide a présház elé, kicsik még, de ha az arborétum tervezete elkészül — amire ígéretet az Erdőgazdaságtól kaptak —, akkor kiültetik a mintegy 12 holdnyi babinai parkba, de vértölgyet is, ezüstfenyőt is és minden olyan különleges fát és cserjét, amely nemcsak újabb színfoltja lenne a vidéknek, hanem növényismereti lehetőség is a helyi, vagy ide kiránduló kisiskolásoknak. És a lovak! Felnőttnek, gyereknek élmény a lovaglás, ha van, mire felülnie. Virág János — ki egyébként brigádvezetö — szakértője a csikó nyereg-alá nevelésének. A Babináról Máré váráig meg vissza, szép kis út, völgyön, sekély csermelyeken, erdei ösvényeken keresztül, nyárutón, vagy őszön, ami éppen szezonja e „hobby"-nak. A tsz nem akar lovasiskolát indítani, nem az a cél, hanem hogy a városi ta- posó-malomból kimenekvő embernek e furán-érdekes kis szórakozást is megadja, még ha esetleg „hokedli” segítségével ügyetlenkedik föl a nyeregbe, akkor is. Ma és holnap kelnek életre e tervek, hogy — ezeddig mellőzött — gyönyörűséges vidék szépségében mindenki osztozzék. Rab Ferenc Felcser László építész-grafikai kiállítása A vonal művészete „Építészgrafika”. Ezt a kifejezést a művésztől hallottam először. A Művészeti Lexikon nem ismeri. A kiállítást pedig valóban, tömören, egyetlen szóba sűrítve, találóan ez jellemzi. A Technika Házának Bartók Klubjában tehát egy építésznek a hivatásával összefüggő, de azon mégis messze túlmutató, filctollal készült grafikai alkotásai láthatók. Ritka, nagyon ritka jelenség az ilyesmi annak ellenére, hogy a szobrászat, festészet az építészet társművészete. A tény, hogy művészi fokon két alkotói tevékenység egy személybén találkozik: a legnagyobb érdeklődést váltotta ki belőlünk. Érthető tehát, hogy miközben a grafika lényegéről, szerepéről, művészetéről elmélkedtünk, a szokottnál akaratlanul is szigorúbb szemmel szem- lélgettük a különböző építészeti együttesekről készült rajzokat, s a legnagyobb kíváncsisággal lestük: milyen is lesz vizsgálódásunk eredménye, tartogat-e számunkra Felcser László valami jó meglepetést? A grafika a legtisztább, s a legabsztraktabb művészet. Amikor a vonal megszületett, akkor született meg a művészet! A vonal — ez a nemlétező elem — volt az ember első és egyik legnagyobb felfedezése. A való világban vonal nincsen. Amit mi vonalnak nevezünk, az a látható dolgok, testek felülete, széle. S ez az elvont vonal minden képzőművészet szerkezeti váza, lényege, ez örködik minden forma tisztaságán, ősünkben is bizonyosan megborzongott a csodálkozás gyönyörűsége, amikor először a dolgokat, élőlényeket a vonallal alakba kötötte. Az ember barlangja falán, agyának elvonóképességével egy új világot, alkotott. Absztrahálta, megteremtette a vonalat, mert szüksége volt rá — nélküle soha. nem tudtunk volna házakat építeni, gépeket szerkeszteni. Ha egyszer valaki megírná a grafika történetét, bizonyosan sokat időzne a vonal ősforrásánál, majd átélné azt a nagyszerű percet, amikor a vonal útjára kelt, s végül elérkezett a Mecsek aljába is, ahpl most például Felcser László képein magába olvasztotta már a színeket, kiragyogta a domborulatokat, sokhangú polifóniává szövődött, s mindenről tud beszélni, amiről hosszú útján csak álmodott. Felcser László alkotásai talán elsősorban azt bizonyítják a legfényesebben, (a havas utcarészletekre, vagy az árnyas utat ábrázoló képére gondolok), hogy a vonalművészetnek nem tragikuma, mint sokan„ képzelik, a színtelenség. Felcser a vastagi- tással, sűrítéssel, a lineáris, vonalas lehetőségekkel létrehozott foltokkal a tónusok különböző fényértékét mesterien érzékelteti. Felcser László műveire — ha olykor kissé romantikusnak hatnak is — legfőképpen mégis a legmodernebb ma a jellemző. A kor ízlése, kívánsága az anyagszerűség. A célszerűséget követelő jelszó —, amely bizonyára az építőművészetben mutatkozik meg a leghatározottabban — a kifejezési formát a puszta lényegre szorítja. A lendületes siető vonal, a biztos rajz rejtse magába a lényeg szépségét!. — ez a kor igénye, s ezt Felcser László művészetében ragyogóan oldja meg. Tiszteljük a vonal tiszta míj- vészetét — se kiállítással a mecsekalji városban egy új, s igen tiszteletreméltó pécsi művész mutatkozott be. Dr. Harcos Ottó
