Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-10 / 187. szám

?971. augusztus 10. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Pesarói tanácsi küldöttség Pécsett Jó volt a búzatermés — bizakodó hangulat a szanált tsz-ekben Közismert, hogy ezt a gazda­sági évet a szokottnál rosszabb anyagi, pénzügyi pozíciókból kezdték meg a baranyai tsz-ek. Rossz volt az 1970-es év, a be­vételek éppencsak fedezték a kiadásokat, sőt hozzá kellett nyúlni a tartalékokhoz is. Nehéz évnek néztek elébe a közös gaz­daságok és ez kicsendült a ja­nuár—februári zárszámadási közgyűlések hangulatából is, melyekre az aggodalom, he­lyenként már-már a pesszimiz­mus nyomta rá bélyegét. Gondok az induláskor Hatványozottan jelentkeztek ezek a gondok, problémák az idei induláskor, a veszteséges termelőszövetkezetekben. Fokoz­ta az aggodalmat a rossz ta­vaszi Időjárás. Azokban a he­tekben, amikor a szanálási el­járások zajlottak, az elmúlt gyenge esztendő megismétlődé­sétől lehetett tartani. Ezt lát­szottak alátámasztani az őszi gabonák állapot-becsléséről ér­kező kedvezőtlen hírek. S bár a szanálási bizottságok a reali­tások talaján mozogva igyekez­tek szerény és óvatos terveket, célokat megszabni, s a veszte­ség rendezésének legméltányo- sabb és előremutatóbb módját megkeresni, volt olyan időszak, amikor kérdésesnek tűnt megfe­lelnek-e az ez évre támasztott követelménynek a szanált üze­mek? Ki tudják-e gazdálkodni a múlt év hibáiból eredő vesz­teséget? Most a félidőben, tehát az első félév lezárása, illetve a gabonabetakarítás befejezése után már bátrabban tehetjük fel a kérdést, hogy állnak a szanált tsz-ek, tudják-e törlesz­teni tartozásaikat, veszteségre, vagy nyereségre billen pénz­ügyeik mérlege, milyen gondok, problémák foglalkoztatják az új vezetőket. A szanálást követően ugyanis mind az öt veszteséges termelőszövetkezetben új veze­tőség vette ót az irányítást. Ha az idei gabonatermés tük­rében akarjuk megvizsgálni eredményeiket, először is abból kell kiindulni, hogy az öt tsz-ből csak kettő igazán jelentős bú­zatermelő üzem, Sellye és Ko- vácshida. A másik három Kom­ló, Abaliget és Nagyhajmás ál­lattenyésztő főprofilú hegyvidé­ki gazdaság, ez utóbbiak ga­bonatermő területe viszonylag csekély, azonban és ezt ma még le lehet szögezni a gabona ér­tékesítésből származó árbevétel ezeknél sem hagyható figyel­men kívül. A jó vagy rossz bú­zatermés eldöntheti egy üzem jövedelmezőségét. Kitűnően fizettek a .gabonák Nos az aratás befejeződött, a szanált tsz-ekben is. S eredmé­nyeik Sellye kivételével jók, sőt kitűnőek. Az öt tsz közül egye­dül Sellyén nem volt igazi sza­nálás, itt gyorsított eljárást haj­tottak végre, mentesítették a tsz-t az amortizáció befizetési kötelezettség alól és közép le­járatú géphitelt biztosítottak a számukra. Az Ormánság I. Tsz 1510 holdon termel őszi kalá­szost, sajnos évek óta nem nagy sikerrel, s ez a sorozat most is folytatódott, bár az átlagtermé­sük a terv szerint alakul, mégis cspk 13,5 mázsa lett. S ez nem­csak azért ilyen kevés, mivel 17 vagon búzát elvitt a jég. A fő­bajként Mózs Dezső, a tsz új elnöke a korábbi monokulturá­lis termesztést jelölte meg. Éve­ken át búza ment búza után, tavaly ősszel ezen akartak va­lamelyest segíteni, hogy leg­alább fajta ne kerüljön fajta után, a Bezosztáját ezért le­csökkentették és helyébe takar­mány búzákat vetettek, San Pastorét és Libellulát. Így aztán búzájuk nemcsak kevesebb, de értéktelenebb is az átlagosnál, puha búzáért korántsem kapnak akkora árat. Ezen az új vezető­ség természetesen nem segít­hetett már. Hogy bevételeiket növeljék nagy területen szer­ződtek le napraforgót. Ettől és a kukoricától függ az idei évük sikere, tehát még meglehetősen bizonytalan. Ezzel ellentétben Kovácshidán a jó gabonatermés már nagy- jából eldöntötte a kérdést. Ez ; a szövetkezet 3,2 milliós veszte­séggel zárt tavaly, amiből 1,2 milliót szanálási hitellel, illetve dotációval rendeztek, a fenn­maradó 2,1 milliót pedig úgy kell kigazdálkodniok. Ehhez most nagy lépést tettek előre, hisz bár itt is volt jégverés, re­kord termést takarítottak be, a tervezett 13 mázsával szemben több, mint 20 mázsát. A gabo­na terméstöbbletből 1,6 millió forint tervenfelüli bevételhez ju­tott a szövetkezet, vagyis ennyit máris kigazdálkodott hiányai­ból és még hátra van az évből öt hónap. A hegyvidéki szanált tsz-ek­ben is jól sikerült a gabona­betakarítás. Nagyhajmáson a tervezett 13,5 mázsával szemben 1 20,4 mázsás, Komlón a terve­zett 10 mázsával szemben 13,7 mázsás, Abaligeten a tavalyi 5,2 mázsával — ez volt a leggyen­gébb tavaly a megyében — most közel 14 mázsás búzater­mést takarítottak be, időben és jó minőségben. Komlón ez plusz negyed millió forint bevételt ho­zott, Abaligeten ennél is többet mintegy 300 ezer forintot. Kom­lónak 1,5 millió forintot kell ki­gazdálkodnia 1971—-1972-ben, Abaiigetnek 3,6 millió forintot, az idén ebből július végéig mór 2 milliót törlesztettek. Mind a két tsz-ben jelentős ágazat a juhászat, Abaligeten az idén 1 milliós bevételt várnak a csak gyapjú és bárány értékesítés­ből. Teljesíteni tudják tervüket Persze hiba volna azt állíta- tani, hogy az öt szanált tsz-ben minden rendben megy és nin­csenek problémák. A szanálás természetes következményeként az új vezetők keze sok tekintet­ben meg van kötve, s ez a kö­töttség mindaddig tart, míg adósságaikat ki nem gazdál­kodjék. Mégis, mind az öt tsz- ben úgy nyilatkoztak, hogy tel­jesíteni tudják 1971. évi tervü­ket, s ebben a jó gabonater­mésnek döntő szerepe lesz. — Rné — Dr. Angelini Giuseppének, az Olasz Kommunista Párt Közpon­ti Bizottsága tagjának vezetésé­vel, három tagú olasz tanácsi küldöttség érkezett Pesaroból Pécsre, illetve Baranyába. A küldöttség tagjai: Mandelli Pier Damiano és dr. Rossaro Mario. A vendégeket tegnap délelőtt Szentistványi Gyuláné Pécs vá­ros Tanácsának elnöke fogadta a városi tanács épületében, majd Horváth Lajosnál, a Bara­nya megyei Tanács elnökénél tettek látogatást. Pesaro város Olaszország ke­leti részén az Adriai tenger pertján fekszik, Ravenna és Ancona között. Az olasz tenger­parti város tanácsának vezetői kommunisták, illetve szocialis­ták, akik a legutóbbi község­tanácsi választásokon többségi szavazatot kaptak. Pesaro város tanácsának ve­zetői kulturális kapcsolatok fel­vételére és kiépítésére érkeztek Pécsre. Itt tartózkodásuk ide­jén a kulturális együttműködés lehetőségeit tanulmányozzák. A vendégek hétfőn a Pécs városi, illetve Baranya megyei tanácson tett látogatás után Szentistványi Gyuláné társasá­gában — Siklósra, majd Har­kányba látogattak. Ma — kedden — megtekin­tik a 400 ágyas klinikát és a Zsolnay Múzeum világhírű re­mekeit. Kisültek a legelik, leapadlak a kutak az Ormánságban A dél-baranyai Ormánság­ban ahol nagykiterjedésű le­gelők vannak, a tíz hete tartó aszály következtében kisültek a legelők és elapadtak a kutak. Gyakorlatilag tehát befejező­dött a legeltetés erre az évre, hiszen az állatok alig találnak már zöld füvet és inkább csak a jártatás kedvéért van értelme a szabadban tartani őket. A gazdaságok kénytelenek takar- mányozni a legelőn tartott jó­szágállományt: naponta kapnak abrakot, vagy szénát. A forró­ságban olyan mélyre süllyedt a talajvíz szintje, hogy a legelő­kön álló gémeskutak vödrei el­érték a fenéktalajt. Mivel víz nélkül egy napig sem marad­hatnak az állatok, munkások szállnak most le a kutakba és lemélyítik a kútgödört, mind­addig, amíg el nem érik a vi­zet tartalmazó talajréteget. Ez azonban csak enyhíti a víz­hiányt - sok helyütt porciózni kell a vízadagot az állatoknak — csupán az esőzés beköszön­tővel javul meg a helyzet. A melegtől, szárazságtól termé­szetesen nemcsak az állatok hanem a pásztorok is sokat szenvednek. Egyedül a villany­pásztor állja meg a helyét; a vezetékes jószágőrző a legne­hezebb időjárási viszonyok kö­zött is pontosan, megbízhatóan működik. Veszélyes munkahelyek — bátor emberek Mélyrepülés A táj 160 kilométeres sebes­séggel rohan el a gép mellett, a föld egy-két méterrel az AN- 2-es alatt. Úgy tűnik, mintha a szőnyegszerű termőföldet egy óriás kihúzná a repülő alól, ( aztán messze a gép mögött las­san visszatéríti. Első pillanat­ban azt hiszi az ember, nem lehet így repülőt irányítani. A táblákat utak, fasorok, légve­zetékek szabdalják, elég egy pillanatig nem figyelni, s a gép törtszárnyú madárként buk­dácsol a földeken. A pilóta fi­gyelmét meg kell, hogy ossza a szédítő sebességgel száguldó táj, a magasság betartása, a vezetés ezernyi apró feladata és a vegyszer között. A sárgatestű, kékfedelű, vas­kos repülőgép, 15 mázsa vegy­szerrel köröz a dél-baranyai földek felett. A modern világ földművese. Az elmúlt eszten­dőben 31 800 hold mezőgazda- sági területen valamennyi gyomirtó és növényvédő mun­kát Csányi János pilóta „föld­műves" végezte el háromtagú brigádjával. A hagyományos eszközökkel egész kis paraszt­hadsereg éves munkájára lett volna szükség. Néhány hete Budaörsön, a repülőgépes növényvédő álló más központjában a repülés ve­szélyeiről faggattam a fődisz­pécsert. Azt mondta: kétségte­lenül sok figyelmet, s^pktudást, bátorságot igénylő rrtünka, de kár lenne erről úgy beszélni, mint ahogy a század elején a repülésről beszéltek az embe­rek. Ez munka. Semmi köze már a repülés romantikájához. Egy­szerű mindennapi földművelés. — így igaz — mondja Csányi János —, néhányszáz órás repü­lés után mindenre egyformán tud figyelni az ember. Meg­szokja a föld közelségét, látja az akadályokat, jut idő a vegy­szer adagolására . . . Persze, le­het gyakorolni. Az elmúlt év­ben 331 órát repültem — 2500 felszállásom volt. Az idén már 350 órát voltam a levegőben, 1400 felszállással. S ehhez a gyakorlottsághoz nyugodtan hozzászámíthatjuk a húsz év alatt szerzett rutint, a pilóta ugyanis éppen ezekben a hónapokban jubilál. Két év­tizede repül. Ezüstkoszorús vi­torlázó, oktató, s az egyik leg­nehezebb vizsgát is letette: a repülőtereken kívül, terepen is leszállhat, ha vitorlázógépet kell visszavontatnia. Két éve dolgo­zik a repülőgépes növényvé­dőknél, az elmúlt évben képezte át magát az AN—2-es vezetésé­re. — A gyakorlat mellett legfon­tosabb, hogy az ember betartsa a repülés szabályait, akkor nem több a veszély, mint bár­milyen más foglalkozásnál. — Azért ha a levegőben tör­ténik az üzemi baleset, több­nyire nagyobb a baj, mintha a földön, a legveszélyesebb mun­kahelyen is történne. Azt hal­lottam Baja környékén az idén is összetörte magát és a gépet egy pilóta ... — Előfordul. Tulajdonképpen kétféle veszéllyel lehet számol­ni, ha már mindenképpen ezt a szót kell használnunk. Az egyik: munka közben legmagasabban 20, legalacsonyabban egy mé­terrel a föld felett repülünk. A másik: mérgekkel dolgozunk. Egy-két milligramm, s kampec. Ennek megfelelően aztán na­gyon szigorú szabályok betartá­sával dolgozhatunk csak — ha betartjuk, többnyire elkerülhető a baleset. Szigorúan szabályoz­ták, hogy milyen időjárásban, szélben, munkaterületen dol­gozhatunk. A repülőtér mérete, talajminősége, a fák, villanyve­zetékek, utak, mind-mind csak az előírásoknak megfelelően helyezkedhetnek el — különben nem lehet repülni. A mérges porok, gőzök és párák ellen gázálarcban és impregnált vé­dőruhában dolgozhatunk... Nehéz foglalkozás. A nap­tári napfelkeltét megelőzve az „Ancsa" már 30 perccel előbb a földek felett repked. De a brigád már ezt megelőzően 35—40 perccel előbb a repülő­téren vizsgálja a gépet. Este napnyugtával száll le a gép. Közben naponta 60-szor száli fel, 6 órát kering a levegőben, a pilóta 10 órát ül a gépben, ugyanis amíg a vegyszert tan­kolják, nem szállhat ki. A négy-öt mázsás, 210 fok hő­mérsékletű motor a pilóta előtt két méterrel okádja a forrósá- got, minden ízében rázza a gé­pet, az ember saját szavát sem érti. A kabinban most 55 fokos a hőmérséklet, szellőztetni nem lehet, a földről felszálló párák megmérgeznék a kabin levegő­jét.- Legalább jól megfizetik?- Áprilisban 10 900 forint volt a keresetem. Ezért 110 óra 47 percet repültem, 12 638 hol­don végeztem a munkával, ösz- szesen 370 órát dolgoztunk. De itt egy másik fizetési jegy­zék, ezt is nézze meg. Augusztus elsején 2673 forint fizetést kapott.- Kevés volt a repülés, jó­formán csak az alapfizetést kaptam. Az igazság az, hogy éves szinten 4—5 ezer forint a kereset. Februártól decemberig o csa­ládtól távol, szinte aszkéta élet­módot folytatnak a pilóták. Az egész napos izzadás után szin­te fáj lemondani egy korsó hi­deg sörről, frissítő fröccsről. A tévé-műsor sokáig tart, fáraszt­ja a szemet — aludni kell. Csak így biztonságos. Csányi János 37 éves. mozdu­latai céltudatosok, minden sza­vát kétszeresen is meggondol­ja, mire kimondja. Ügy tűnik: kissé hasonlít a gépéhez. Kissé nehézkes, de minden rezdülésé­ben érezni az óriási energiát, a fegyelmezett, céltudatos elő­retörést. Lombos! Jenő S . • Az akácsor mögött 18 méte­res víz felett dolgozik a kotró­hajó. Hat köbméteres marok­kal nyúl a mélybe, s lucskos ka­vicsot emel az uszályra. Az akácokon túl füzes húzó­dik. A derékvastagságú törzse­ket a Dráva mossa. A kő itt a bányában a Drávából való: ezerévekkel ezelőtt itt vágtatott a folyó. A kotró időnként még köve­sedé fatörzseket hoz a felszín­re, s a kavicsréteg mammut- foggal ajándékozta meg a szűkszavú munkásokat. A Dráva görgette kavicsot most hosszú vasúti szerelvények röpítik Gyékényesről. A vago­nok oldalán olvasom a felira­tokat: Töváll Barcs, Beremendi Cementművek, Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, Ba­ranya megyei Állami Építőipari Vállalat, TUZÉP Dombóvár... Közúti Építő, Kaposvár. — Naponta 260—270 vagont rakunk meg. Ez háromezer köb­méter kavicsot jelent... De ke­vés. Kavicsból egyre több kel­lene. S hogy több legyen, azért hatvanmillió forintot költöttek a bányára. Átépítették az iparvá gányt, az úszókikötőt, felszerel­tek két kilométer szállítószala­got, s építettek egy korszerű rakodót. Lent a parton öreg kavicsbá­nyász nyújtja a kezét. Varga Lászlónak hívják. — Kidobtuk a lapátot - mondja. — A szalag csinál min­dent, de az éhes vagonokat így sem győzzük... Én negyven­ben kezdtem itt. Akkor még a vasúté volt, aztán elmentem a forgalomhoz, de később vissza­jöttem. A lapát volt a divat Egy műszak alatt 24 köbmé­tert raktunk vagonra fejen­ként... Tudja milyen munka volt az?... Ha most azt kel­lene csinálni, már egy ember sem lenne itt a vállalatnál. Műszakonként - tizenkét órát számítva — most kétezer köb­méter kavicsot hoznak felszín­re. Ezt a munkát 19 ember vég­zi el. — A múltkor megszámoltam — mondja Andristyák János —, két-három nap alatt Pécsről. Dombóvárról is megfordulnak a vagonok. A kavicsból házelemek, utak, hidak készülnek. És cementmű. Csak Beremendre szállítottak 120 ezer köbmétert. A kavicsréteg itt 18—22 mé­ter vastagságú. — Soha nem hittem volna - mondja Andristyák János -, hogy évente 920 ezer köbmétert küldünk innen ... És úgy lát­szik a bánya nem apad. A fel­tárt területen 40—50 millió köb­méterre becsülik a kavicsot, de ahogyan megyünk a Dráva felé, egyre vastagabb a réteg... Ott az úton túl lesz majd az új bányánk, ki tudja, hány mil­lió köbmétert takar a föld. A tervek már készülnek: átvág­juk az utat, s alatta hajóval hordjuk ide a követ... Itt az osztályozó, a zúzó és a teher­pályaudvar azt is képes kiszol­gálni. A rakodón öt sínen állnak a vagonok. A zúzó pedig azért készül, hogy kevesebb cemen­tet használjon az építőipar. Ki­számították: ha harminc milli­méter átmérőjűre törik össze a követ, legalább 10 százalékkal kevesebb cement kell hozzá. Az osztályozó tetejéről be­látni a bányát: a területe 195 hold. Nagyrészt víz takarja, s a vízparton apró tolatómozdo­nyok húzzák a vagonokat. A fűzfák horgásztanyákat ta­karnak el. Itt-ott csónak ring a vízen: benne mozdulatlanul ül a pecás. A vonatfütty a Drá­váig ha Ilik. s onnan az öreg füzek dobják vissza. — Találkoztam az egyik épí­tővállalat igazgatójával — mondja a bánya párttitkára. — Azt kérdezte tőlem, miért nem dolgozunk vasárnap? Melyik vasárnap? — kérdeztem tőle? A múlt vasárnap jártam felétek vonattal, de csak egy őr sé­tált az iroda körül. Érdekes — feleltem —, azon a napon 250 vagont raktunk meg. Elcsodál­kozott. A vasút közvetlenül a kavics­bánya mellett vezet. összehasonlításul: a gyéké­nyes! kavicsbánya az ország második vagy harmadik legna­gyobb termelésű ilyen üzeme. A múlt évi 950 ezer köbméte­res termelés az idén már ke­vés: egymillió fölé akarják emelni, s a negyedik ötéves terv végére másfél millió köbméter az éves tervük. Teljesítését a félautomata gépek, a korszerű bányaművelés segítik. Ha elké­szül a hatvanmilliós beruházás — a földalatti szállítószalag, az osztályozó és a tároló — a legmodernebb kavicsbányák közé tartozik. Az új „kavicsrak­tárát” azért építették, hogy át­meneti vagonhiány esetén sem okozzon gondot a kő elhelye­zése. Akár egy hétig is dolgoz­hat a kotróhajó, hogy megtöltse ezt. — Eddig a vagonok erősen befolyásolták a termelést mondja Bogáti Lajos művezető —, ezután a bánya függetlenül dolgozik a vasúttól. De a vas­úton múlik, hogy mennyi idő alatt fordulnak meg a kavics­szállításra átalakított vagonok. Kercza Imre A PAMUTFONOIPARI VALLALAT KAPOSVÁRI GYARA 1971. AUGUSZTUS 24—25-ÉN 2 éves fonóipari szakmunkás iskolára pótfelvételt hirdet 14—15 éves, általános iskolát végzett leányok ré­szére. Díjtalan szállást, korszerű munkásszállásun- ^ kon biztosítunk. Jelentkezni lehet 1971. augusztus 24., 25. de. 8—14 órág. Általános iskolai bizonyít­ványát hozza magával. Szóban bővebb felvilágosí­tást adunk. Bánya a víz alatt Kigazdálkodjak a veszteséget

Next

/
Oldalképek
Tartalom