Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-25 / 199. szám

Í971. augusztus 25. DUNÁNTOLI NAPLÓ 3 .Varrónő“ kerestetik Szórakoztatóiparunk házalóján Körséta — műsorügyben Amikor fölvetettem, hogy jó fervne körülnézni, milyenek: mennyire szórakoztatóak, meny­nyire kulturáltak a szórakozó­helyek esti műsorai, népművelő ismerősöm csak legyintett: — Ha tudom, hogy el van szakadva a ruhám, minek né­zegetni is? Bennem viszont — akkor még — a szkeptikus belenyugvásnál erősebb volt a kíváncsiság. Olympia, Olympia... Éjfél utón még szállingózik egy-két kissé kapatos asztal­társaság. Velük együtt, ha jól megszámítom, lehetünk harmin­cán a mintegy 200 ülőhelyre .. . Enyhén szólva kínosan érzem magam. Legszívesebben zsebre gyűrném a nyakkendőmet és le a zakóval is ... A tompított fé­nyű exkluzív éjszakai lokálhelyi­ségben a pincér kivételével egyedül „feszítek” sötét öltöny­ben. Apacsing, pulcsi itt a menő viselet. Negyed egykor két kaposvári és két kecskeméti színész meg­kezdi a műsort. Hárman hiva­tásos táncosok, a magas, szőke telt hangú kislány slágereket énekel. Az egyik táncos konfe­rál. Magánszámok. Táncdalfesz- tivál-paródia. Lapos, színtelen, szellemtelen, érezni: ez nem a kenyerük. A táncok annál in­kább. Nem túl nagy igénnyel, de szépen, kulturáltan csinál­ják, legalább tízféle kosztüm­ben. A közönség hangosan, fesz­telenül beszélget, itt-ott ízetlen, hangos bemondások röppennek fel. Szünetben fölkeresem a négy színészt. Fáradtak, rezignáltak. Nem fizikai fáradtság ez, ha­nem a kedvetlenség, a megaló- zottság depressziója. Ez semmi — állítják —, most ragyogó kö­zönségük van. Lótnám fizetési napon vagy hétvégén. A múlt­kor is egy részeg vendég mezít- tábas kalucsnival a lábán és a pocakján kigombolt ingben ál­landóan keresztbe tette a lábát. Hogy hasraessenek ... A kétrészes, 55 perces műsor táncszámokkal végződik. Köz­ben némi vitám támad a pin­cérrel. A cola meleg, vissza­küldöm. Ott hagyja. Jeges li­monádét kérek — helyette. Egy pohár jeget hoz — a Colához. Visszaküldöm mindkettőt. Kis híján keresztül döf a szemével. A fizető elnézést kér. Magyarnóta, hobbyból Bányász étterem, este 8 óra. Kellemes, modern berendezés, tisztaság, udvarias felszolgálás — III. osztályú árak. Mintha nem is ezen a plánétán len­nék ... Telt ház. Az asztaloknál jólöltözött munkásemberek. A többség zakóban, nyakkendő­vel, a sötét öltöny sem ritka. Jó a hangulat, de egyetlen han­goskodó nem akad egész este. A pódiumon kéttagú zenekar játszik, egy harmonika és egy dob. Kedden és csütörtökön magyarnóta-est. Az énekes: Deák János. Magas, jó megje­lenésű, rokonszenves, a hangja is kellemes. Óránként énekel egy-egy blokkot. Cigányzene he­lyett olykor egy szál dob kíséri. Ez alatt a harmonika hosszan és halkan keresgéli a dal hang­nemét. Előbb-utóbb persze rá­talál. Igaz, van, amikor végig moll akkordokat hallani, jóllehet a nóta dúr hangnemben szól, és ha a dallam átmodulál, a kísé­ret megmarad a biztonságos alaphangnemben. Első fok, ötö­dik fok; első fok ötödik fok... Dehát ez aligha zavar bárkit is. A közönség élvezi, lelkesen megtapsolja a ritka szerény mo- solyú magyarnótaénekest. Lát­hatóan szeretik itt. S ha nem is — Farost — a hadseregben. A Katonai Sajtószolgálat című kiadvány adta hírül, hogy a mo­hácsi farostlemez immár a had­seregben is tért hódít. A csa­patépítkezések meggyorsítása érdekében egyre több helyen alkalmaznak könnyű, farost-pa­nelekből készült épületeket. A katonai célzatú farostlemei épü­leteket kívülről lóngmentesítő anyaggal burkolják. tudják, érzik: közülük való. Ideiglenes működési engedél­lyel — ahogy ő mondja — hobbyból énekel. Egyébként ko- rongozó szakmunkás a Zsolnay gyárban, immár 18 éve. Napon­ta 25—30 mázsányi anyagot ci­pel a koronghoz. Fizikai dolgozó, melós, mint akiket elszórakoztat. És erre ak­kor is büszke, amikor esténként szmokingban a pódiumra lép. Táncdalok — egy húszasért A magabiztos fiatalember csa­lódott: — Én nem ilyen beszélgetésre számítottam!... — Lehet, én viszont azok ne­vében kérdeztem, akik 20 forin­tot fizettek ezért a „műsorért”... Ami nem műsor. Főleg nem „show”, ahogyan a fiatalember bekonferálta — „Napsugór- show” — este fél 12-kor, a har­kányi Napsugár presszójában. Nincs kiállítása, szellemes, ol­dott összekötőszövege, hangu­lata, nincsenek fényeffektusai és dinamikus látványossága sincs. Félhomályban adják elő, amit előadnak. Azaz a látványosság —: egy ragyogóan csinos termetű kis­lány. Ö maga, mivel amit „tü­zes" cigánytáncként mível, az se nem tűz, se nem cigány, de a tánctól is messze áll... Ké­sőbb „indiai táncot” jár egy gyertyával. Áttetsző fekete kle- petusban, ami nyilván akadá­lyozza a mozgásban, mert le­dobja. A közönség ösztönösen föláll. Én is — már hogy lás­sunk valamit. A művelet azon­ban nem folytatódik —, csaló­dott morgással visszaülünk. Most hátrabukfenc, azután gyertyát csinál. (Valamikor a bordásfal­nál kínoztak bennünket ilyes­mivel.) Majd lótuszülésbe megy ót. Állítólag nagyszerűen jógá- zik ez a kislány. De akkor miért nem azt csinálja, amihez ért? Mindegy. „Show” helyett a 2—3 perces „táncot” leszámítva táncdalokat hallgat a közönség ömlesztve. Két részben, 3—3 blokkot, három fiatal, kezdő táncdalénekes előadásában. A két szőke lány közül a rövid ha­júnak sikerül feloldódnia. Ked­ves kis hangjában, előadásában van valami egyéni, a közönség többször és méltán visszatap- solja. A másik két énekesé szür­ke, jellegtelen produkció. Mind­hárman „B”-kategóriások. Nem­régen vizsgáztak. Táncdaléneke- sek. Ez az első szerződésük. És valahol el kell kezdeni, ez ter­mészetes. De vajon miért I. osz­tályú helyen és miért önálló mű­sorban, mindenfajta ellenőrzés nélkül? És miért kell ezért fizet­nünk is? Válasz helyett kérdés A kérdésre a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat műsorszer­vezőjétől, Csigó Zoltántól vá­rom a választ. De ő is inkább kérdez: — Mindenütt van belépőjegy, ahol refrénénekest szerződtet­nek. A jó, a „menő” lokálmű­sorokat elkapkodták még a ta­vasszal. Ez van, ami van. Ho­gyan lehetne színvonalasabbat? Maga mit javasol? — Én például körülnéznék ebben a 150 ezer lakosú egye­temi városban, a fiatalok: az ifjúsági klubok, a pódiumszín­padok, a vokálegyüttesek tájé­kán. Nem ártana önöknek is . . . Nem jutunk egy nevezőre. Ö a vendéglátóipar, az üzlet szem­pontjait látja, én a közönségét hajtogatom. Hogy a nivótlansá- got ki kellene szórni végre, a rossznál a semmi is jobb. És egyáltalán rendet végre ebben a dzsungelben! — mondhat­nánk —, de kit érdekel?... Igaz, bizony, nagyon szakadt, kopott a vendéglátóipari műso­rok ruhája. Pedig volna hozzá tű is, cérna is. De úgy látszik, varrni senki se akar... W. E. AVATÁS ELŐTT Könyvtárnézőben Mohácson A sarkon útjavító munkások beszélgettek. Egy mondatfosz­lány megütötte a fülemet:- Ez is belekerült négymil­lióba I . .. A többit nem értem de a hangsúlyból ítélve nem túlzot­tan helyeslik. Sem az épületet, sem a négymilliót. Pedig az övék is. Mindenkié Mohácson ez — a volt zsina­góga helyén — az Eötvös u. 2- ben magasodó szép modern épület: a város és a járás új könyvtára. 43000 kötet Felépítése — csaknem teljes egészében a Mohácsi városi Tanács áldozatkészségéből, ve­zetőinek korszerű, jövőbe tekin­tő közművelődési szemléletét is jelezve — több, mint 4, azaz 4.7 millió forintba, berendezése pe­dig külön mintegy másfél mil­lióba került. Műszaki átadása A Pécsi Nemzeti Színház új művésze BUJTOR ISTVÁN Mint a BVSC jobbhátvédje sok kosárlabdameccset játszott a PVSK ellen Pécsett. Ellenfele, barátja és vasutasválogatt-tár- sa: Banna Valér nagy párvia­dalokra késztette. Utolsó ki­emelkedő sportteljesítménye a TÜKEPARÁDÉ 1971-hez fűződik, ahol a színészcsapat mindkét gólját ő lőtte, ám ez is kevés volt az újságírók ellen. A Ber­tha Bulcsu novelláiból készült Harlekin és szerelmese című filmben, mint kitűnő vitorlázót ismertük meg. A pécsi színházban régi is­merősként jár. Az elmúlt évad­ban rendszeresen figyelemmel kísérte előadásaikat. így érle­lődött meg az elhatározása: át­szerződik. így beszél erről: — A József Attila Színházban főszerepeket játszottam ugyan, de ezek a szerepek, darabok nem elégítettek ki. A pécsi szín­ház merész műsorpolitikájától igazi, művészi izgalmat és fel­adatokat várok. A véletlen folytán lett színész. Amikor Máriássy Félix már az ötszázadik civilt is kipróbál­ta, kihirdette a Színművészeti Főiskolán tanítványai között, hogy ezer forint jutalmat kap, aki megtalálja készülő, Karam­Szeptember 5-én leplezik le Horváth Márk várkapitány szobrát Szigetváron Tűzijáték, hangverseny, kiállítások, sportrendezvények, lovasbemutatók a vár elestének 405. évfordulóján Szigetvár a hagyományos Zrí­nyi emlékünnepségre készül. El­készült a nagyszabású műsor, melyet az idén nem a Bara­nyai vasárnapok keretében rendeznek. Az egész napot be­töltő rendezvény három főese­mény köré csoportosul. Szep- bertem 5-én, vasárnap délelőtt fél 10-kor a várban tartandó megnyitó ünnepséggel kezdő­dik a megemlékezés. Délelőtt 11 órakor a Horváth Márk té­ren leleplezik a hős várkapi­tány szobrát. Este 19 órakor a Zrínyi téren záróünnepéllyel és tűzijátékkal fejeződik be a vá­ros emlékünnepe, melyet a vár elestének 405. évfordulója al­kalmából rendeznek. Az ünnep­ségen fegyveres alakulatok is résztvesznek. A látványos egész­napos műsorban közreműköd­nek a pécsi honvédhelyőrség zenekara, a Zrínyi Motoros Klub, a Tinódi vegyeskar, a Mecsek Fúvósötös, a pécsi vo­nósnégyes, a siklósi és a ku­tas—somogysárdi lovasklubok. Az egésznapos szórakozást sportverseny, lovasverseny, díj­ugrató-verseny, hangverseny te­szi változatossá. Ezenkívül a várban gyermekrajz- és vártör­téneti kiállítást láthatnak a vendégek. bol című filmjének főszereplő­jét. Egyik rendezőjelölt a juta­lom reményében megpróbálta rábeszélni kajakozó barátját a szerep vállalására. A kajakos nem állt rá, de mondta, hogy Ismer egy válogatott kosarast, aki ra Közgazdasági Egyetemre jár. A válogatott kosaras dél­előtt féltizenkettőkor kapta meg a diszpót politikai gazdaságtan órán, hogy tizenkettőre legyen a filmgyárban. Gyorsan rasszul lett. Kikísérték. Kint megköszön­te, majd rohant átöltözni és né­hány perc késéssel, nagyon ele­gánsan, megjelent Máriássy Fé­lix előtt. A rendező elbeszélgetett a szimpatikus egyetemistával, de nem ilyenre számított. Illés György, a kitűnő operatőr azért utánaszólt: csináltasson néhány felvételt. Jó arca van. A próbafelvételeket készítő Inkei Alice végre megmondta, miről van szó. Egy majdnem analfabéta vadembert keresnek a Karambolhoz. Pista ledobta a zakót, nyakkendőt, összeborzol­ta a haját és úgy állt gép elé. Másnap kivitték hozzá a szer­ződést és a szövegkönyvet. Mindjárt művésznevet is vá­lasztott: Bujtor István. Nem kell tudni a tanároknak, milyen el­foglaltsággal keresi ösztöndíj­kiegészítését. Bátyja, Latinovits Zoltán, aki vörösdiplomával végzett a Mű­szaki Egyetemen, ekkor már ne­ves színész volt. Még nem sej­tette, hogy ez az egyszerű, ke­reseti lehetőségnek induló epi­zód saját pályájára is sorsdön­tő lesz. A Karambol siker lett. Terpinkó Gyula megevett a for­gatások során vagy harmincöt tortát — Bujtor István azóta nem tud tortára nézni. A for­gatások befejezése után a leg­jobb rendezők vetélkedtek a fiatal felfedezettért, Keleti Már­tontól Jancsó Miklósig. így adó­dott, hogy a Közgazdasági Egyetem külkereskedelmi tago­zatának diplomájával és tucat­nyi filmszereppel a háta mö­gött, színházhoz szerződött az egyetem befejezése után, Győr­be. Bemutatkozása Osztrovszkij: Karrier című darabjának egyik főszerepében történt. Ebben látta Kazán István, a József At­tila Színház akkori főrendezője és azonnal új szerződést kínált, a fővárosba. Jelenleg Simo Zoltán: Húsz­ezer című filmjében forgat, elő­ször játszik itt együtt Latinovits Zoltánnal. (A filmben Timár Éva is főszerepet kapott!) A családi vonatkozások kapcsán azt is meg kell említeni, hogy a leg­kisebb fiú, öccsük, szintén ékes­kedik már művészi babérokkal. Beat-zenész és több táncdal szerzője. A volt Metro, majd a Lokomotiv GT tagja. Többek között a Tölcsért csinálok a ke­zemből s a Citromízű banán cí­mű slágerek szerzője. Ö nem választott művésznevet: Fren- reisz Károlynak hívják. Bujtor István úgy nyilatkozott, hogy boldogan jön Pécsre. Re­méli, hogy a sportkedvelő kö­zönség után a színházszeretők táborában is sikere lesz. B. L után július közepétől megkez­dődött, és a Megyei Könyvtár tíztagú brigádjának rendszeres segítségével jó részben ma is tart még az átköltözés, beren­dezkedés. 43 000 kötet és csak­nem 200 féle folyóirat kerül itt a polcokra a hónap végéig. A napfényes előcsarnokban még a hurcolkodás nyomai. In­nen, „parancsnoki harcállás­pontjáról" irányítja az állomány szakszerű elhelyezését új biro­dalmában Józsa Gyula könyv­tárigazgató. Többségben szer­ződéses, szakképzetlen dolgo­zókkal. Egyelőre ugyanis a tíztagú gárdában mindössze két szakképesített könyvtáros dol­gozik. Ö és helyettese, Cseri Andrásné. Tőlük tudakolom meg a könyvtár néhány legfontosabb adatát: Évente átlag több, mint 4000 olvasót tartanak nyilván. Gyakorlatilag Mohácson min­den negyedik-ötödik lakos be­iratkozott olvasó. Nagyobb rész­ben 20 éven aluliak. A legszor­galmasabb látogatók a nyug­díjasok, legkevesebben az ér­telmiség soraiból érdeklőd- nek(l). Mintegy 20 pecfagógus, 5 orvos és egy jogász. Hozzá­vetőleg a különböző mohácsi értelmiségi rétegek átlag egyti- zede könyvtári olvasó. Nagyon kevés... Beszélnek róla ••• — Mi a tervük, elképzelésük: hogyan lehetne jobb, arányo­sabb „törzsközönséget” kiala­kító nj? — Nem törvényszerű, de az új intézménynél várhatóan föl­lendül a látogatottság. Ami nagy öröm: az emberek szél- tében, hosszában mesélik —, gyakran megállítanak bennün­ket az utcán —, egyszóval őszin­te érdeklődéssel, izgalommal várják Mohácson az új könyv­tárt. A munkás kétkezi dolgo­zók aránya örvendetesen jó: egyhatodrész. Sok a tennivalónk azonban parasztolvasóink és az értelmiség köreiben. (Utóbbiak arra hivatkoznak: nekik házi könyvtáruk van ...) Megfelelő szakmai propagandával - ami­hez a vonzó, szép új tárgyi fel­tételek már adottak —, remél­jük sikerül előbbre lépni... Korszerű, elegáns Az igazgatóval körsétára In­dulunk a félig már berendezett új épületben. Első impresszió­ként megragadóak imponáló méretei és elegáns, szép vona­lú, modern berendezése. Az előcsarnokból 140 négyzetméte­res szabadpolcos olvasó nyílik. Ez az ifjúsági könyvtár, térel­választóval kettéosztva külön gyermekrészleggel. Első emele­tén balra a dohányzó és folyó­iratolvasó: jobbra az ún. „fo- notheka”, vagyis a majdani le­mez- és szalagtár egyben le­hallgató helyiségbe léphetünk. Szemben, az üvegezett ajtón át az I. emeleti szabadpolcos (fel­nőtt kölcsönző) terem. Innen világos, fényezett korlátú fa­lépcső vezet a könyvtár legna­gyobb, legtágasabb helyiségé­be, a II. emeleti galériára. Im­pozáns látvány a fali polco­kon és az egymás mögött so­rakozó állványokon tarkálló több tízezer kötet. Néhány kü­lönösen megragadó belső épí­tészeti sajátosság: az oldalsó polcrendszer szép világosbarna faburkolat hatását kelti. A ga­léria mozaiklapos tartóoszlopo­kon támaszkodik. A fényt ha­talmas (redőnnyel és függöny­nyel is ellátott) ablakok ont­ják. Mindhárom szinten az ol­vasóhelyeken kényelmes fölé­lek, teleszkópos asztalok. A be­rendezést nagyméretű dísznövé­nyek egészítik ki. „Ürömök“ Vannak persze „ürömök” is... Essünk túl rajtuk: A szemet gyönyörködtető lát­nivalók közepette újra és újra szembetűnik - szembetűnik? - virít, kiabál az elfuserált állvá­nyok sora: csukaszürke(I) bá­doglapjaikkal és tartóikkal. Csak a galérián sebtében több, mint harminc ilyet ' számoltam meg. Ugyanez a típus készült a másik két szintre és a két raktárba is. Nem esztétikus, csúnya „antikönyvespolcok”. Tí­pusuk, ötrétegűre tervezett, 20 cm-es polctávolsággal ... (A könyvek átlagos magassága 22-28 cm, tehát állványonként egy tartópolc hiábavaló, plusz­kiadás.) Tervezőjük életében nem sokat járhatott könyvtár­ban és aligha forgatta át az idevágó kül- és belföldi szak- irodalmat. Más: A galérián szinte hivalkodik egy üvegezett hátsó kijárat, hát­só lépcsőházzal. Kinek, miért, milyen megfontolásból? A jó ég tudja ... Hiszen sehol a vi­lágon — amióta szabadpolcos könyvtárrendszert kitalálták - nincs, nem lehet két kijáratai!) a könyvtárnak. (Ellenőrizhetet­lenné válna a kölcsönzés.) Most a hátsó lépcsőházat ki­iktatják, lezárják. És egy kb. 30 négyzetméteres (kétszintes) terület ott marad. Azaz van, de minek?... Nemrégen szóvá tettük: mind­ezt el lehetne kerülni, ha meg­előzően a tervezők konzultál­nának a szakemberrel, o könyvtárossal is! De ez vala­hogy rendre kimarad. Ha egy üzem, sajtgyár, csibenevelő vagy bármi épül, a tervezésnél ott az illetékes gazdasági szak­ember. És csodálatos módon, amikor milliós termelési értékek forognak kockán, mindig meg­egyeznek. De ahol szellemi, kulturális értékeket tárolnak és „termelnek", ott mindegy? Ott „eszi, nem eszi?” .. . Mindezektől eltekintve nagy örömünkre szolgál, hogy — a szigetvári mellett — a megye legszebb könyvtárát vehetik bir­tokba a mohácsiak augusztus 28-án délelőtt. 1 Wallinger Endre FELVESZÜNK JAVÍTÓ részlegünkhöz EGY gumiipari szakmunkást Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés: DOMBCALOR VASIPARI SZÖVETKEZET. DOMBÓVÁR, SZEMÉLYZETI VEZETŐNÉL.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom