Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-25 / 199. szám
Í971. augusztus 25. DUNÁNTOLI NAPLÓ 3 .Varrónő“ kerestetik Szórakoztatóiparunk házalóján Körséta — műsorügyben Amikor fölvetettem, hogy jó fervne körülnézni, milyenek: mennyire szórakoztatóak, menynyire kulturáltak a szórakozóhelyek esti műsorai, népművelő ismerősöm csak legyintett: — Ha tudom, hogy el van szakadva a ruhám, minek nézegetni is? Bennem viszont — akkor még — a szkeptikus belenyugvásnál erősebb volt a kíváncsiság. Olympia, Olympia... Éjfél utón még szállingózik egy-két kissé kapatos asztaltársaság. Velük együtt, ha jól megszámítom, lehetünk harmincán a mintegy 200 ülőhelyre .. . Enyhén szólva kínosan érzem magam. Legszívesebben zsebre gyűrném a nyakkendőmet és le a zakóval is ... A tompított fényű exkluzív éjszakai lokálhelyiségben a pincér kivételével egyedül „feszítek” sötét öltönyben. Apacsing, pulcsi itt a menő viselet. Negyed egykor két kaposvári és két kecskeméti színész megkezdi a műsort. Hárman hivatásos táncosok, a magas, szőke telt hangú kislány slágereket énekel. Az egyik táncos konferál. Magánszámok. Táncdalfesz- tivál-paródia. Lapos, színtelen, szellemtelen, érezni: ez nem a kenyerük. A táncok annál inkább. Nem túl nagy igénnyel, de szépen, kulturáltan csinálják, legalább tízféle kosztümben. A közönség hangosan, fesztelenül beszélget, itt-ott ízetlen, hangos bemondások röppennek fel. Szünetben fölkeresem a négy színészt. Fáradtak, rezignáltak. Nem fizikai fáradtság ez, hanem a kedvetlenség, a megaló- zottság depressziója. Ez semmi — állítják —, most ragyogó közönségük van. Lótnám fizetési napon vagy hétvégén. A múltkor is egy részeg vendég mezít- tábas kalucsnival a lábán és a pocakján kigombolt ingben állandóan keresztbe tette a lábát. Hogy hasraessenek ... A kétrészes, 55 perces műsor táncszámokkal végződik. Közben némi vitám támad a pincérrel. A cola meleg, visszaküldöm. Ott hagyja. Jeges limonádét kérek — helyette. Egy pohár jeget hoz — a Colához. Visszaküldöm mindkettőt. Kis híján keresztül döf a szemével. A fizető elnézést kér. Magyarnóta, hobbyból Bányász étterem, este 8 óra. Kellemes, modern berendezés, tisztaság, udvarias felszolgálás — III. osztályú árak. Mintha nem is ezen a plánétán lennék ... Telt ház. Az asztaloknál jólöltözött munkásemberek. A többség zakóban, nyakkendővel, a sötét öltöny sem ritka. Jó a hangulat, de egyetlen hangoskodó nem akad egész este. A pódiumon kéttagú zenekar játszik, egy harmonika és egy dob. Kedden és csütörtökön magyarnóta-est. Az énekes: Deák János. Magas, jó megjelenésű, rokonszenves, a hangja is kellemes. Óránként énekel egy-egy blokkot. Cigányzene helyett olykor egy szál dob kíséri. Ez alatt a harmonika hosszan és halkan keresgéli a dal hangnemét. Előbb-utóbb persze rátalál. Igaz, van, amikor végig moll akkordokat hallani, jóllehet a nóta dúr hangnemben szól, és ha a dallam átmodulál, a kíséret megmarad a biztonságos alaphangnemben. Első fok, ötödik fok; első fok ötödik fok... Dehát ez aligha zavar bárkit is. A közönség élvezi, lelkesen megtapsolja a ritka szerény mo- solyú magyarnótaénekest. Láthatóan szeretik itt. S ha nem is — Farost — a hadseregben. A Katonai Sajtószolgálat című kiadvány adta hírül, hogy a mohácsi farostlemez immár a hadseregben is tért hódít. A csapatépítkezések meggyorsítása érdekében egyre több helyen alkalmaznak könnyű, farost-panelekből készült épületeket. A katonai célzatú farostlemei épületeket kívülről lóngmentesítő anyaggal burkolják. tudják, érzik: közülük való. Ideiglenes működési engedéllyel — ahogy ő mondja — hobbyból énekel. Egyébként ko- rongozó szakmunkás a Zsolnay gyárban, immár 18 éve. Naponta 25—30 mázsányi anyagot cipel a koronghoz. Fizikai dolgozó, melós, mint akiket elszórakoztat. És erre akkor is büszke, amikor esténként szmokingban a pódiumra lép. Táncdalok — egy húszasért A magabiztos fiatalember csalódott: — Én nem ilyen beszélgetésre számítottam!... — Lehet, én viszont azok nevében kérdeztem, akik 20 forintot fizettek ezért a „műsorért”... Ami nem műsor. Főleg nem „show”, ahogyan a fiatalember bekonferálta — „Napsugór- show” — este fél 12-kor, a harkányi Napsugár presszójában. Nincs kiállítása, szellemes, oldott összekötőszövege, hangulata, nincsenek fényeffektusai és dinamikus látványossága sincs. Félhomályban adják elő, amit előadnak. Azaz a látványosság —: egy ragyogóan csinos termetű kislány. Ö maga, mivel amit „tüzes" cigánytáncként mível, az se nem tűz, se nem cigány, de a tánctól is messze áll... Később „indiai táncot” jár egy gyertyával. Áttetsző fekete kle- petusban, ami nyilván akadályozza a mozgásban, mert ledobja. A közönség ösztönösen föláll. Én is — már hogy lássunk valamit. A művelet azonban nem folytatódik —, csalódott morgással visszaülünk. Most hátrabukfenc, azután gyertyát csinál. (Valamikor a bordásfalnál kínoztak bennünket ilyesmivel.) Majd lótuszülésbe megy ót. Állítólag nagyszerűen jógá- zik ez a kislány. De akkor miért nem azt csinálja, amihez ért? Mindegy. „Show” helyett a 2—3 perces „táncot” leszámítva táncdalokat hallgat a közönség ömlesztve. Két részben, 3—3 blokkot, három fiatal, kezdő táncdalénekes előadásában. A két szőke lány közül a rövid hajúnak sikerül feloldódnia. Kedves kis hangjában, előadásában van valami egyéni, a közönség többször és méltán visszatap- solja. A másik két énekesé szürke, jellegtelen produkció. Mindhárman „B”-kategóriások. Nemrégen vizsgáztak. Táncdaléneke- sek. Ez az első szerződésük. És valahol el kell kezdeni, ez természetes. De vajon miért I. osztályú helyen és miért önálló műsorban, mindenfajta ellenőrzés nélkül? És miért kell ezért fizetnünk is? Válasz helyett kérdés A kérdésre a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat műsorszervezőjétől, Csigó Zoltántól várom a választ. De ő is inkább kérdez: — Mindenütt van belépőjegy, ahol refrénénekest szerződtetnek. A jó, a „menő” lokálműsorokat elkapkodták még a tavasszal. Ez van, ami van. Hogyan lehetne színvonalasabbat? Maga mit javasol? — Én például körülnéznék ebben a 150 ezer lakosú egyetemi városban, a fiatalok: az ifjúsági klubok, a pódiumszínpadok, a vokálegyüttesek tájékán. Nem ártana önöknek is . . . Nem jutunk egy nevezőre. Ö a vendéglátóipar, az üzlet szempontjait látja, én a közönségét hajtogatom. Hogy a nivótlansá- got ki kellene szórni végre, a rossznál a semmi is jobb. És egyáltalán rendet végre ebben a dzsungelben! — mondhatnánk —, de kit érdekel?... Igaz, bizony, nagyon szakadt, kopott a vendéglátóipari műsorok ruhája. Pedig volna hozzá tű is, cérna is. De úgy látszik, varrni senki se akar... W. E. AVATÁS ELŐTT Könyvtárnézőben Mohácson A sarkon útjavító munkások beszélgettek. Egy mondatfoszlány megütötte a fülemet:- Ez is belekerült négymillióba I . .. A többit nem értem de a hangsúlyból ítélve nem túlzottan helyeslik. Sem az épületet, sem a négymilliót. Pedig az övék is. Mindenkié Mohácson ez — a volt zsinagóga helyén — az Eötvös u. 2- ben magasodó szép modern épület: a város és a járás új könyvtára. 43000 kötet Felépítése — csaknem teljes egészében a Mohácsi városi Tanács áldozatkészségéből, vezetőinek korszerű, jövőbe tekintő közművelődési szemléletét is jelezve — több, mint 4, azaz 4.7 millió forintba, berendezése pedig külön mintegy másfél millióba került. Műszaki átadása A Pécsi Nemzeti Színház új művésze BUJTOR ISTVÁN Mint a BVSC jobbhátvédje sok kosárlabdameccset játszott a PVSK ellen Pécsett. Ellenfele, barátja és vasutasválogatt-tár- sa: Banna Valér nagy párviadalokra késztette. Utolsó kiemelkedő sportteljesítménye a TÜKEPARÁDÉ 1971-hez fűződik, ahol a színészcsapat mindkét gólját ő lőtte, ám ez is kevés volt az újságírók ellen. A Bertha Bulcsu novelláiból készült Harlekin és szerelmese című filmben, mint kitűnő vitorlázót ismertük meg. A pécsi színházban régi ismerősként jár. Az elmúlt évadban rendszeresen figyelemmel kísérte előadásaikat. így érlelődött meg az elhatározása: átszerződik. így beszél erről: — A József Attila Színházban főszerepeket játszottam ugyan, de ezek a szerepek, darabok nem elégítettek ki. A pécsi színház merész műsorpolitikájától igazi, művészi izgalmat és feladatokat várok. A véletlen folytán lett színész. Amikor Máriássy Félix már az ötszázadik civilt is kipróbálta, kihirdette a Színművészeti Főiskolán tanítványai között, hogy ezer forint jutalmat kap, aki megtalálja készülő, KaramSzeptember 5-én leplezik le Horváth Márk várkapitány szobrát Szigetváron Tűzijáték, hangverseny, kiállítások, sportrendezvények, lovasbemutatók a vár elestének 405. évfordulóján Szigetvár a hagyományos Zrínyi emlékünnepségre készül. Elkészült a nagyszabású műsor, melyet az idén nem a Baranyai vasárnapok keretében rendeznek. Az egész napot betöltő rendezvény három főesemény köré csoportosul. Szep- bertem 5-én, vasárnap délelőtt fél 10-kor a várban tartandó megnyitó ünnepséggel kezdődik a megemlékezés. Délelőtt 11 órakor a Horváth Márk téren leleplezik a hős várkapitány szobrát. Este 19 órakor a Zrínyi téren záróünnepéllyel és tűzijátékkal fejeződik be a város emlékünnepe, melyet a vár elestének 405. évfordulója alkalmából rendeznek. Az ünnepségen fegyveres alakulatok is résztvesznek. A látványos egésznapos műsorban közreműködnek a pécsi honvédhelyőrség zenekara, a Zrínyi Motoros Klub, a Tinódi vegyeskar, a Mecsek Fúvósötös, a pécsi vonósnégyes, a siklósi és a kutas—somogysárdi lovasklubok. Az egésznapos szórakozást sportverseny, lovasverseny, díjugrató-verseny, hangverseny teszi változatossá. Ezenkívül a várban gyermekrajz- és vártörténeti kiállítást láthatnak a vendégek. bol című filmjének főszereplőjét. Egyik rendezőjelölt a jutalom reményében megpróbálta rábeszélni kajakozó barátját a szerep vállalására. A kajakos nem állt rá, de mondta, hogy Ismer egy válogatott kosarast, aki ra Közgazdasági Egyetemre jár. A válogatott kosaras délelőtt féltizenkettőkor kapta meg a diszpót politikai gazdaságtan órán, hogy tizenkettőre legyen a filmgyárban. Gyorsan rasszul lett. Kikísérték. Kint megköszönte, majd rohant átöltözni és néhány perc késéssel, nagyon elegánsan, megjelent Máriássy Félix előtt. A rendező elbeszélgetett a szimpatikus egyetemistával, de nem ilyenre számított. Illés György, a kitűnő operatőr azért utánaszólt: csináltasson néhány felvételt. Jó arca van. A próbafelvételeket készítő Inkei Alice végre megmondta, miről van szó. Egy majdnem analfabéta vadembert keresnek a Karambolhoz. Pista ledobta a zakót, nyakkendőt, összeborzolta a haját és úgy állt gép elé. Másnap kivitték hozzá a szerződést és a szövegkönyvet. Mindjárt művésznevet is választott: Bujtor István. Nem kell tudni a tanároknak, milyen elfoglaltsággal keresi ösztöndíjkiegészítését. Bátyja, Latinovits Zoltán, aki vörösdiplomával végzett a Műszaki Egyetemen, ekkor már neves színész volt. Még nem sejtette, hogy ez az egyszerű, kereseti lehetőségnek induló epizód saját pályájára is sorsdöntő lesz. A Karambol siker lett. Terpinkó Gyula megevett a forgatások során vagy harmincöt tortát — Bujtor István azóta nem tud tortára nézni. A forgatások befejezése után a legjobb rendezők vetélkedtek a fiatal felfedezettért, Keleti Mártontól Jancsó Miklósig. így adódott, hogy a Közgazdasági Egyetem külkereskedelmi tagozatának diplomájával és tucatnyi filmszereppel a háta mögött, színházhoz szerződött az egyetem befejezése után, Győrbe. Bemutatkozása Osztrovszkij: Karrier című darabjának egyik főszerepében történt. Ebben látta Kazán István, a József Attila Színház akkori főrendezője és azonnal új szerződést kínált, a fővárosba. Jelenleg Simo Zoltán: Húszezer című filmjében forgat, először játszik itt együtt Latinovits Zoltánnal. (A filmben Timár Éva is főszerepet kapott!) A családi vonatkozások kapcsán azt is meg kell említeni, hogy a legkisebb fiú, öccsük, szintén ékeskedik már művészi babérokkal. Beat-zenész és több táncdal szerzője. A volt Metro, majd a Lokomotiv GT tagja. Többek között a Tölcsért csinálok a kezemből s a Citromízű banán című slágerek szerzője. Ö nem választott művésznevet: Fren- reisz Károlynak hívják. Bujtor István úgy nyilatkozott, hogy boldogan jön Pécsre. Reméli, hogy a sportkedvelő közönség után a színházszeretők táborában is sikere lesz. B. L után július közepétől megkezdődött, és a Megyei Könyvtár tíztagú brigádjának rendszeres segítségével jó részben ma is tart még az átköltözés, berendezkedés. 43 000 kötet és csaknem 200 féle folyóirat kerül itt a polcokra a hónap végéig. A napfényes előcsarnokban még a hurcolkodás nyomai. Innen, „parancsnoki harcálláspontjáról" irányítja az állomány szakszerű elhelyezését új birodalmában Józsa Gyula könyvtárigazgató. Többségben szerződéses, szakképzetlen dolgozókkal. Egyelőre ugyanis a tíztagú gárdában mindössze két szakképesített könyvtáros dolgozik. Ö és helyettese, Cseri Andrásné. Tőlük tudakolom meg a könyvtár néhány legfontosabb adatát: Évente átlag több, mint 4000 olvasót tartanak nyilván. Gyakorlatilag Mohácson minden negyedik-ötödik lakos beiratkozott olvasó. Nagyobb részben 20 éven aluliak. A legszorgalmasabb látogatók a nyugdíjasok, legkevesebben az értelmiség soraiból érdeklőd- nek(l). Mintegy 20 pecfagógus, 5 orvos és egy jogász. Hozzávetőleg a különböző mohácsi értelmiségi rétegek átlag egyti- zede könyvtári olvasó. Nagyon kevés... Beszélnek róla ••• — Mi a tervük, elképzelésük: hogyan lehetne jobb, arányosabb „törzsközönséget” kialakító nj? — Nem törvényszerű, de az új intézménynél várhatóan föllendül a látogatottság. Ami nagy öröm: az emberek szél- tében, hosszában mesélik —, gyakran megállítanak bennünket az utcán —, egyszóval őszinte érdeklődéssel, izgalommal várják Mohácson az új könyvtárt. A munkás kétkezi dolgozók aránya örvendetesen jó: egyhatodrész. Sok a tennivalónk azonban parasztolvasóink és az értelmiség köreiben. (Utóbbiak arra hivatkoznak: nekik házi könyvtáruk van ...) Megfelelő szakmai propagandával - amihez a vonzó, szép új tárgyi feltételek már adottak —, reméljük sikerül előbbre lépni... Korszerű, elegáns Az igazgatóval körsétára Indulunk a félig már berendezett új épületben. Első impresszióként megragadóak imponáló méretei és elegáns, szép vonalú, modern berendezése. Az előcsarnokból 140 négyzetméteres szabadpolcos olvasó nyílik. Ez az ifjúsági könyvtár, térelválasztóval kettéosztva külön gyermekrészleggel. Első emeletén balra a dohányzó és folyóiratolvasó: jobbra az ún. „fo- notheka”, vagyis a majdani lemez- és szalagtár egyben lehallgató helyiségbe léphetünk. Szemben, az üvegezett ajtón át az I. emeleti szabadpolcos (felnőtt kölcsönző) terem. Innen világos, fényezett korlátú falépcső vezet a könyvtár legnagyobb, legtágasabb helyiségébe, a II. emeleti galériára. Impozáns látvány a fali polcokon és az egymás mögött sorakozó állványokon tarkálló több tízezer kötet. Néhány különösen megragadó belső építészeti sajátosság: az oldalsó polcrendszer szép világosbarna faburkolat hatását kelti. A galéria mozaiklapos tartóoszlopokon támaszkodik. A fényt hatalmas (redőnnyel és függönynyel is ellátott) ablakok ontják. Mindhárom szinten az olvasóhelyeken kényelmes fölélek, teleszkópos asztalok. A berendezést nagyméretű dísznövények egészítik ki. „Ürömök“ Vannak persze „ürömök” is... Essünk túl rajtuk: A szemet gyönyörködtető látnivalók közepette újra és újra szembetűnik - szembetűnik? - virít, kiabál az elfuserált állványok sora: csukaszürke(I) bádoglapjaikkal és tartóikkal. Csak a galérián sebtében több, mint harminc ilyet ' számoltam meg. Ugyanez a típus készült a másik két szintre és a két raktárba is. Nem esztétikus, csúnya „antikönyvespolcok”. Típusuk, ötrétegűre tervezett, 20 cm-es polctávolsággal ... (A könyvek átlagos magassága 22-28 cm, tehát állványonként egy tartópolc hiábavaló, pluszkiadás.) Tervezőjük életében nem sokat járhatott könyvtárban és aligha forgatta át az idevágó kül- és belföldi szak- irodalmat. Más: A galérián szinte hivalkodik egy üvegezett hátsó kijárat, hátsó lépcsőházzal. Kinek, miért, milyen megfontolásból? A jó ég tudja ... Hiszen sehol a világon — amióta szabadpolcos könyvtárrendszert kitalálták - nincs, nem lehet két kijáratai!) a könyvtárnak. (Ellenőrizhetetlenné válna a kölcsönzés.) Most a hátsó lépcsőházat kiiktatják, lezárják. És egy kb. 30 négyzetméteres (kétszintes) terület ott marad. Azaz van, de minek?... Nemrégen szóvá tettük: mindezt el lehetne kerülni, ha megelőzően a tervezők konzultálnának a szakemberrel, o könyvtárossal is! De ez valahogy rendre kimarad. Ha egy üzem, sajtgyár, csibenevelő vagy bármi épül, a tervezésnél ott az illetékes gazdasági szakember. És csodálatos módon, amikor milliós termelési értékek forognak kockán, mindig megegyeznek. De ahol szellemi, kulturális értékeket tárolnak és „termelnek", ott mindegy? Ott „eszi, nem eszi?” .. . Mindezektől eltekintve nagy örömünkre szolgál, hogy — a szigetvári mellett — a megye legszebb könyvtárát vehetik birtokba a mohácsiak augusztus 28-án délelőtt. 1 Wallinger Endre FELVESZÜNK JAVÍTÓ részlegünkhöz EGY gumiipari szakmunkást Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés: DOMBCALOR VASIPARI SZÖVETKEZET. DOMBÓVÁR, SZEMÉLYZETI VEZETŐNÉL.