Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-25 / 199. szám
Aro: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló xxviii.évfolyam,i99.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971.augusztus25.,szerda Csak e! kell kezdeni... Egyik szemmel az órát figyelem és a mutató meg sem kezdi a huszonötödik percet, amikor a kétdecis pohárból kicsur- ran a víz. Pedig a csap a „megszokott" ütemben engedi ki magából a vizcseppeket, ez a normális tempó még csak zajt sem üt csendes éjszakán, ami idegesítené az embert. Tehát óránként jó fél liter, huszonnégy órában tizenkét liter... És a számolást tovább folytatni nem érdemes, mert be kellene szorozni — ami éppen az ismeretlen tényező miatt is lehetetlen — a rossz vízcsapok számával, továbbá azok vízáteresztő képességéből egy átlagos vizpo- csékolási mennyiséget literekre, vagy köbméterekre kivetítve ... De annyi bizonyos, hogy komoly vízmennyiség megy veszendőbe a rossz viz-szerelvények miatt. Kevés olyan lakás akad, ahol ne csöpögne, vagy a víztartályokból ne csordogálna a víz, pedig Pécsett ma már jó- nshány-ezer összkomfortos,vagy félkomfortos lakás van, amelyeknél a korszerűséget — többek között — a krómozott csapok és csaptelepek is jelzik. A város jelenlegi vízigénye 47— 48 ezer köbméter, de a rendelkezésre álló tényleges mennyiség 40—42 ezer csupán. A különbözet közel sem a hibás szerelvények miatt elcsorgó vízből adódik és e cikknek sem a vízhiány okának felderítése, vagy magyarázata a célja. Inkább a figyelmet irányítaná rá az elégtelen szolgáltatás okozta bajokra. Ugyanis nemcsak a viz-szerelvények, hanem más lakás- tartozékok is lassan elöregednek, de a pótlás és javítás hosz- szadalmas utánjárással, idegeskedéssel és túlzott kiadásokkal jár. A hatvanas évek első felében épült uránvárosi lakásokban például sorra letöredeztek a nyilaszárók műanyag kilincsei, meghibásodtak a zárak, meglazulnak az ajtótokok. Nagyszerű kis barkácskészleteket is vásárolhatna persze a lakó a szüntelen reklám és kiállítások ösztönzésére. De hiába van szerszám, ha a kedves lakók zöme egyszerűen nem ért a lakatos, vagy asztalos szakmához, A tavaszi tanácsi választásokat megelőző jelölő gyűléseken jóformán minden kerületben elhangzott egy egyszerű, de fölöttébb hasznos ötlet: engedjék meg nyugdíjas, jókezű öreg szakmunkásoknak — nevezzük nevén a gyereket — a „fusizást". Lehet, hogy a jelző kellemetlenül cseng. De ha egy- egy lakóterületet fölosztanának az „öregek” között, akik csekély összegért megjavítanák a zárakat, rendbehoznák a jelentős vízkárt okozó rossz csapokat, akkor jól járna a lakó, jól járna a PIK is, akinek végül is érdeke a bérlemények állagának megóvása és kevéske hasznot élvezne a fusizó ezermester is, akinek éppenséggel nem is magas a nyugdíja. A házmesterek havonta összegyűjthetnék a házbéli javítani valót, megadnák a címeket és a nap bármelyik szakában — a lakó kívánsága szerint — házhoz jönne a „javító-szolgáltatás”. Olyan ötlet ez, amely némi rugalmassággal végrehajtható. Csak el kell kezdeni. R. F. Losonczi Pál Finnországban Konzuli egyezményt írtak alá Helsinkiben A kukorica megsínylette aszályt A hegyvidéki és a homokos terüieteken legnagyobb az aszálykár Több, mint hetven napja tart a szárazság Baranyában, s amióta nem esett az eső — ami közben volt 10—15 milliméter az már szinte a levegőben elpárolgott — azóta tart a forróság is. A szárazság mindennapos beszédtémává lépett elő városon csakúgy mint falun, hisz az utóbbi évek legnagyobb aszálya sújtja Baranyát. A helyzet természetesen nem egyformán súlyos mindenütt. A megye középső és déli-délkeleti sík területein, ahol a legjobb minőségű földek vannak, ott a helyzet még korántsem súlyos, hisz a pécsi, a mohácsi járás egyik másik üzemében a kukorica és általában az őszi kapások jó, helyenként rekord termést ígérnek. Azonban a hegyvidékeken és a homokos területeken a kár mértéke máris igen nagy. Teljesen kisültek a hegyi legelők, a sásdi járás hegyvidéki termelőszövetkezeteiben veszélybe került a kukorica termés. Az egyházaskozári Haladás Tsz-ben egy hónappal ezelőtt még több, mint 30 mázsa termést ígért a kukorica, a napokban végzett határszemle után azonban már csak 20 mázsa körüli hozamot tudtak megállapítani. A termésbecslők gyakran találkoznak olyan kukorica táblákkal, amelyeket valósággal leforrázott a száraz hőség. A kukorica szinte napok alatt elvesztette zöld színét — ezt nevezik zöldszáradásnak — levele megbámult és üvegesen törékennyé vált. A domboldalak vékony talajrétegéből szinte teljesen eltűnt a víz, a nedvesség. Nem sokkal jobb, sőt helyenként súlyosabb a helyzet a homoktalajokon. A siklósi járás délnyugati részén, Sellye, Kémes, Vajszló, Drávafok környékén a homokon kisült a kukoI rica, de lassan ugyanerre a | sorsra jut a napraforgó is. Ha nem is ilyen fokú, de súlyos aszálykárok vannak másutt is, azokban az üzemekben, ahol ezeknek a kultúráknak a talajművelését, növényápolását nem végezték el kellő gondossággal és igen nagy bajok vannak ott, ahol a kukorica tavaszi szántásba került. Szerencsére a kukoricaterület döntő részén elvégezték az őszi mélyszántást, és megadták a nagy terméshez szükséges egyéb feltételeket is. A végleges termésbecslést szeptember első hetében végzik el megye- szerte, s ha a szárazság folytatódik a becslési eredmények lényegesen alatta maradnak a tavalyi értékeknek. A rövid tenyészidejű kukoricákon, már hiába is változna meg az' idő, nem segíthet az eső, ezeket „elvitte" a szárazság. A hosszú tenyészidejű kukoricák még állják az aszályt, egy kiadós eső ezeken még sokat segíthetne. E kultúra öntözésére sajnos mód sincs Baranyában, még a kertészetekben is kevés a víz, a szántóföldekre már alig-alig jut. A Gabonafelvásárló és -feldolgozó Vállalat egyik legnagyobb felvásárlója a kukoricának, az idén is 6200 vagonra kötött szerződést, általában azonban 8—9000 vagon kukoricát szokott felvásárolni. A jövő héten kezdődő termésbecslések után derül ki, hogy az idén számíthat-e a vállalat ekkora mennyiségre. Egy tény, az idén minden cső kukoricára szükség lesz, hisz a megye ugrásszerűen felfejlődött állatlétszámához csak egy jó kukorica- termés adhatna biztonságos abrak hátteret. Kiugró termésre azonban ezúttal alig számíthatunk. Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és kísérete kedden reggel a hietaniemi temetőben megkoszorúzta Paasikivi elnök sírját. A sírnál katonai díszőrség állt, amikor Losonczi Pál elhelyezte koszorúját. A magyar küldöttség ezután a parlament épületébe hajtatott, amelynek lépcsőin Rafael Paasio, a parlament elnöke és Johannes Virolainen, a parlament alelnöke köszöntötte a magyar államfőt. A magasrangú vendégeket a parlament állam-termébe vezették, ahol Paasio elnök beszámolt a finn parlament tevékenységéről. Ezután átmentek az üléstermen keresztül a parlament elnökének szobájába, ahol az Elnök! Tanács elnöke beírta a nevét a parlament vendégkönyvébe Paasio átadta Losonczi Pálnak a finn parlamentet ismertető könyvet. A finn parlament modern vonalú épület, 1927 és 1931 között épült. Külső és belső ornamentikája Gunnar Finne munkája, az oszlopos homlokzati rész, valamint az épület külső burkolata vörös gránitból készült. Az épület középpontjában helyezkedik el az alaprajzában köralakú ülésterem, az ülésteremben 199 képviselő szamára van hely. A parlamentnek 200 tagja van, az elnök az elnök! emelvényen foglal helyet. Helyi idő szerint 11 órakor a magyar államfő és kísérete a Strömberg Rt. Pitavjavnmavki gépgyárában tett látogatást. A gyár bejáratánál az üzem vezetői fogadták a magyar küldöttséget. A Strömberg Rt.-t Ahvel Gott- frid Strömberg elektromérnök alapította 1889-ben. A gyengeáramú technika minden ágá ban használatos elektromos gépeket és berendezéseket gyárt. Legnagyobb gyáregysége a Helsinkiben működő, amelyet most a magyar küldöttség megtekintett. Ezt 1916-ban telepítették, elsősorban nagy forgó elektromotorokat gyárt. Ezután a magyar küldöttség gépkocsisora a Helsinki környékén levő Akseli Gallen-Kal- lela múzeumba látogatott. Akseli Gallen-Kallela a finnek nagy nemzeti festője, a romantikus realizmus egyik vezető művésze. A múzeum a mester egykori műterméből alakult ki. 1969-ben nyitották meg a nagy- közönség számára. A múzeum igazgatója a múzeum történetének rövid ismertetése során külön említette annak magyar vonatkozását: 1905-ben itt járt a műteremben Vikár Béla, a finnek nemzeti eposza, a Kalevala első magyar fordítója. ( 12.30 órakor kertilt sor a finn elnöki palotában a korábban parafáit magyar—finn konzuli egyezmény aláírására. Az egyezményt magyar részről Nagy János külügyminiszter-helyettes, finn részről Mattila megbízott külügyminiszter írta alá. Az aláírásnál jelen volt Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács tájékoztatási hivatalának elnöke, Rónai Rudolf, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete, valamint több magasrangú finn diplomata. Az aláírás alkalmával a két küldöttség vezetői beszédben méltatták annak jelentőségét. (Folytatás a 2. oldalon) A görcsönyi tsz-határban közel 60 holdról vágnak silókukoricát. A télire való takarmányt az erre a célra átalakított SZK—4-es kombájnnal vágják és aprítják. Erb János felvétele A tartalomból: Egyezmény a „trontvárosról“ (2. old.) Könyvtárnézőben Mohácson (3. old.) Pécsi fiatalasszony az Eszperantó ifjúsági Világszövetség főtitkára (5. old.) Horgászvilágbajnokság Pécsett (5. old.) Ismét előtérben a jégelhárítás (5. old.) Ez a ház — teaház (6. old.) Krónikus hiány az új lakótel epeken (6. old.) Losonczi Pál és kísérete a finn hősök emlékművénél
