Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
8 DUNANTOL! NAPLÓ 1971. augusztus 20. gyakorlat egységben van.” Elmondta. hogy nagy önállósággal rendelkeznek, az exportot is saját maguk bonyolítják le. Az a legfontosabb feladatuk, hogy termeljenek, jó eszterga- és köszörűgépeket szállítsanak a megrendelőknek. Ehhez kell megteremteni a kedvező és szükséges feltételeket. 'Néhány évvel ezelőtt a munkaerő megszerzése jelentette a legfőbb gondot. Új gyár, új emberek, bizony eleinte nagy volt a mozgás. Ma stabil a létszám és jó az utánpótlás. Egyszerű módszerrel érték el. Az egész országban ún. törzsgárda bérezést vezettek be. Ez azt jelenti, hogy aki öt évig egyfolytában náluk dolgozik, az automatikusan „belépett" a törzsgárda közé. Ezzel évi fizetése 3 százalékkal nő. 10 év után 5, 15 év után 7, és 20-on felül 10 százalék kiegészítés jár. Ha hozzájárulással kilép és egy másik üzembe helyezkedik el, akkor folytonosságot élvez, de ha önkényesen távozik, bizony elveszíti ezt az eléggé jelentős pluszpénzt és tulajdonképpen mindent elölről kell kezdeni. Tehát öt évig semmi, és csak ezután kap újból 3 százalék fizetéskiegészítést. Hogyan élnek az emberek? Csak néhány számot, amelyek csupán jelzik a kereseteket, s nem adnak egész képet, ezért semmiképpen sem alkalmasak megnyugtató öszehasonlításra. Az elmúlt évben a munkás átlagkereset 1500 lei volt. Az említett szerszámgépgyárban egy esztergályos sok mindentől függően 1200—2600 lei között kereshet. Első éves mérnök 1500, egy 8 éves mérnök 3200 leit kap. Grivita falu termelőnégyzetméter.) A bukarestiek a parkokban és a vizek mellett keresnek menedéket a forróság elöl, sokszor árnyékban is 40 fok a meleg. A városi tanáccsal szemben lévő park kis taván is csónakok suhannak, partján nyári étterem helyezkedik el, de ilyen megszámlálhatatlan van a városban és közvetlen közelében. Nem Sna- govra gondolok, amely alig egy ugrásnyira van a főváros- , tál, hanem például a Scinteia- ház szomszédságában elterülő tórendszerre. Partjain nagy nyári éttermek, szabadtéri színpadok, pihenőhelyek vannak. Itt láttam az ún. nemzeti skan zent, ahol a román és az erdélyi népi építészet .legszebb alkotásait állították fel eredetiben. Templomokba, vízimalmokba, olajütőkbe, különböző udvarházakba néztem be, ahol minden a helyén volt: a medvebőr a tapasztott földön, a díszes párnák, hímzések, térítők az ágyon, a falakon. Az 1930-as években kezdték idetelepíteni a különböző vidékek jellegzetes építészeti remekeit, s ezekből valóságos nemzeti falu keletkezett. Irigylésre méltó helye ez a nemzeti kincseknek. Bukarest lakóinak száma 1,6 millió. Forgalmas nagyváros, különösen nyaranta. Nemcsak a kifejezetten ide utazó külföldiek miatt, hanem a közismert, a tengerpart felé a fővároson vezet az út, s minden vándor megpihen itt néhány órára. Éjszaka elég csendes az utca, 10 óra után alig akad járókelő. Annál zsúfoltabbak a kerthelyiségek, éttermek. A bulváron épült fel a Hilton égbenyúló, ceruza alakú impozáns szállodája, a 25. emeletéről csodálatosan szép a fényárban úszó éjszakai Bukarest. Természetesen itt Is akadnak „árnyékos" oldalak. Borka elvtárs szerint ilyen például a közlekedés. Zsúfolt és elég lassú. Most tanulmányozzák a metróépítés lehetőségeit. Százezer lakáskérelmet tartanak nyilván. A jelenlegi ötéves tervben 120 ezer lakást építenek, s ha valaki azt hinné, ezzel megoldódik a gond, az téved, hiszen közben újabb igénylők jelentkeznek, s az öreg lebontott házak lakói is újat várnak. Mindenesetre öt év múlva azért köny- nyebb lesz. Meglepő és érdekes is, hogy a lakásépítési programot a néptanács saját építőipari vállalata valósítja meg. Több mint 50 százaléka panel, ugyanilyen az állami és a saját finanszírozású lakások aránya is. Az utóbbi esetben az igénylők a lakás árának 30 százalékát előre fizetik, a többit az állam hosszúlejáratú kölcsönként adja. A két szobás 48 négyzetméteres lakás ára 80 ezer lei. A lakások nagy többségét az üzemek, intézmények osztják el. Aurél Urzica, az Agerpress munkatársa, kedves és mindig minden kívánságot teljesítő úti- in arsa11 az utolsó napok egyikén bemutatta a párttörténeti múzeumot. A hatalmas termeiben felállított egykorú emlékek végigkísérik a párt és a tömegek félévszázados harcát, egészen a szocialista építés jelenéig. A román nép ezekben a napokban, augusztus 23-án ünnepli felszabadulásának évforT dulóját. Az ország nagy utat tett meg az elmúlt több mint 25 év alatt, ez a jegyzetszerű beszámoló csupán felvillantotta ennek néhány tényét. Bocz József Mamafai részfet szép szállodákban. öt év aJatt újabb 30 ezer helyet létesítenek. A tengerpart központja valamikor Mamaia volt, 10 évvel ezelőtt kezdték építeni. Akkor mindenki csodájára járt, persze ma is szép, azóta azonban a 240 km-es part újabb részeit hódították meg — összesen 60 km-t — s ma Mamaia a kezdetet jelenti. Észak-Mangália— Konstancától délre a bolgár határ felé — csillagokról elnevezett üdülőhelyei a világ legszebbjeivel vetekszenek. A Neptun, a Jupiter, a Vénusz és a Szaturnus egyenként is ékkövek, együtt azonban gyönyörűen csillogó ékszere a partnak. A fiatal román tervezők talán még az egyetem padjaiban szőtt álmaikat rajzolták a pauszpapírra, abban a íriszemben, hogy a szálloda-csodák és tartozékaik szép álmok maradnak. Nem így történt — megvalósultak! Korszerűek, kényelmesek, többségük télen fűthető. Változatosak, a kétszintestől a 14 szintesig, mindegyiknek más-más az arculata, a színe, a formája. A szállodák között apró villák, kőből és fából, mindenütt virág, pázsit és fa. Szinte csodálatos, hogy a tengerparttól 200 méterre szuperluxus strandokat helyeztek el a villák árnyékában. A tengerpartnak külön újságja van. A Utóról naponta 30 ezer példányban jelenik meg, főként propaganda írásokkal. Egyedülálló kezdeményezés a világon a tengerparti rádió, amely nyaranta napi 7 órán ót öt nyelven — román, német, orosz, angol, francia — külön önálló üdülő műsort sugároz: híreket, programot, rek- lámpt, üdülési tanácsokat, zenét. Milyenek az árak? Efórián a Hotel Európa luxusszállóban egy kétágyas szoba 180—200 lei (egy lei = 1,57 Ft). A román újságíró szervezet vendégeként egy hetet töltöttem a Román Szocialista Köztársaságban. Hét nap vajmi kevés egy eddig nem látott ország megismerésére, de a baráti, kedves útikalauzok révén sokhelyütt járhattam, sok emberrel találkozhattam, a gazdasági és társadalmi élet különböző területeire pillanthattam be, gyakran természetesen csak rövid órára. Ezekből szeretnék most néhányat közreadni. A híradásokat személyes benyomásaimmal erősíthetem meg: a román gazdaság a fellendülés időszakát éli. A szocialista építés megkezdése előtt az országnak tulajdonmegyében legyen egy ipari központ. Szeretnék jobban kihasználni a meglévő helyi erőforrásokat, olyan ipartelepeket létrehozni, amelyek a helyi nyersanyagra és munkaerőre épülnek. A lapok egyre-másra adják hírül egy-egy kisvárosi, új üzem elkészültét. Romániában ma a felhalmozásra 30—32 - tehát jóval többet mint más szocialista országokban —, a fogyasztásra 68—70 százalékot fordítanak a nemzeti jövedelemből. Az iparfejlesztést - sok más ok mellett — a mezőgazdaság is indokolja. 1970-ben a lakosság 50 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott (nálunk 26). 1975-ig egymillió új ipari A galaci kohóipari kombinát képpen két nagy iparága volt: az olaj és a fafeldolgozás. Az iparon belül a gépipar mindössze 8—10 százalékkal részesedett, ma viszont meghaladja a 28 százalékot. A gépgyártás forradalma meghatározta más iparágak fejlődését is. Nemzetközileg is elismert a román traktorgyártás, mi is jó véleménnyel vagyunk az Utos-ok- ról. Pitesti 10 éve 40 ezres kis város volt, lakóinak száma immár 140 ezer. Az olajfinomító bővülése mellett itt épült fel egyik legnagyobb büszkeségük, a Dácia Autógyár. 68 augusztusában adták át, R—8 és R-12 licence alapján a Dácia 1100-as és az 1300-as típusokat kezdték gyártani. 1975-ben már évi 55 ezer fut le majd a modern szalagokról. Az iparfejlődés legszembetűnőbb ténye mégis a hajógyártás. Központja a Fekete tengeri üdülőövezet közepén elhelyezkedő Konstanca. Évtizedek óta gyártanak itt hajókat, a kikötő az ország legnagyobb vízipályaudvara volt eddig is. Az utóbbi hónapokban azonban óriási méretű fejlesztés kezdődött el. A mostani ötéves tervben sok milliárd leies beruházással eddig nem ismert hajóóriások építéséhez fognak majd a gyárban. Az ötéves terv végére 50 ezer tonnás tengerjáró monstrumokat bocsájtanak vízre ott, ahol most még 2—3 ezer tonnás hajók állnak a sóján. S ez még csak a kezdet: a párt és kormány határozatára megkezdik egy 150 ezer tonnás olajszállító hajó építését, s úgy számítják, hogy a következő tervidőszakban már sorozatban készítik ezeket az úszó kolosszusokat. A folyami és a tavi hajóipar bázisának a Duna melletti Galacot jelölték ki. Az ember bármerre is jár az országban, mindenütt, a kis városokban is, gyárépítkezésekkel találkozik. Egy szempontból figyelemre méltó jelenség ez. Az országban valamikor öt nagy ipari központ volt, alig valamivel kevesebb mint a köz- igazgatási tartományok száma. Néhány évvel ezelőtt új területi egységeket alakítottak ki: az ország jelenleg 39 megyére tagozódik. Politikusok, közgazdászok egybehangzóan állítják, a decentralizálás meggyorsította a népgazdaság fejlődését és kitűzhették azt a célt: minden munkásra számítanak, többségét a mezőgazdaságból várják. A tervek nagy lehetőséget biztosítanak a falu fejlődése számára. öt év alatt 80 milliárd leit ruháznak be, az összes beruházás 20 százalékát. A hagyományos kultúrák és az állattenyésztés fejlődését sokszorosan felülmúlja majd a kukorica termesztés. Konstanca megyében járva tapasztaltam, hogy rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak az öntözésnek. Jelenleg mintegy 75 ezer hektárt öntöznek, öt év múlva viszont már 250 ezer hektárt látnak el vízzel — az országban pedig kereken 2 milliót. Akkorra — a megyei első titkár szavai szerint - általános lesz a 120 mázsás kukoricatermés. A „Problemeeconomice” szerkesztőségében folytatott eszmecsere alkalmával némi betekintést szerezhettem a mostanában minden szocialista országban alakuló, formálódó irányítási rendszerről. Ebből kitűnt, hogy a minisztériumok szerepe jelentősen csökkent, mindenekelőtt elvi irányítással foglalkoznak. Ez persze eléggé leegyszerűsített fogalmazás, hiszen például a tárcák irányítják az úgynevezett „fővállalatokat” is. Korábban is voltak ilyen vállalatok, akkor ezek egy-egy megyén belül, s egy- egy ágazatban funkcionáltak. Például egy vállalat fogta ösz- sze a megye élelmiszeriparát, ide tartozott, ha volt, a sör-, a vaj- és a konzervgyár. Most viszont iparági szinten, országosan szerveződnek, a példa kedvéért egy „fővállalat” körébe tartoznak a sörgyárak. A tájékoztatás szerint 200 „fővállalat” működik az országban: irányít, beruház, ellenőriz, tervet állapít meg. A termelés alapbázisa az üzem, amely nem a minisztériummal, hanem a „fővállalattal” áll kapcsolatban. Jártam a bukaresti szerszámgép- és berendezéseket gyártó nagyüzemben. 10 éve épült, modern gyár, szép környezetben, háromezer dolgozóval. (Őszintén dicsérték a csepeli szerszámgépeket, főleg sok fúrógépet láttam.) Itt van a „fővállalat” központja is, 7 hasonló gyár tartozik hozzá. A fiatal műszaki igazgató mind- denben megerősítette a korábbi tájékoztatást, mosolyogva tette hozzá: „Az elvek és a Bukaresti utcarészlet szövetkezetében a tagok havonta 1400—1500 leit keresnek, az állatgondozók it is többet, 1900 leit. 1975-ig 20 százalékkal növekszik a reáljövedelem. Románia - ha szabad így jellemezni — másik nagy nép- gazdasági ága a turizmus. Valutát termel. A Kárpátok vadregényes, gyönyörű tájai, völgyei, hófedte csúcsai, neves fürdőhelyei csakúgy, mint a 240 km-es tengerpart, beleértve az északon elterülő Duna-delta vidékét is. Ez a három terület államilag kiemelt üdülőkörzet. 1970-ben mintegy 2,3 millió turista kereste fel vizeit, hegyeit, s ebből majdnem 2 millió a szocialista országokból érkezett. Mennyi a magyar? loan Craciun, a turisztikai minisztérium egyik vezető tisztviselője és az idegenforgalmi lapok főszerkesztője készségesen tájékoztatott minisztériumi látogatásom alkalmával. — Legtöbben Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Lengyelországból jönnek hozzánk. Magyarországról 1970-ben 152 ezer vendéget fogadtunk. Hogy jöhetnének-e többen? Igen, szívesen látnánk ennél sokkol nagyobb számú magyar turistát a tengerparton. Mert való igaz, hogy a belépők többsége a tenger hűs habjaiban (tényleg hűs, olykor hideg is) keres felüdülést a sokszor 40 fokos melegben. A tengerparton 80 ezer helyet tartanak nyilván a korszerű és álomA nem luxus szállodákban ugyanezt 70—80 leiért adják. A kétágyas havasi házikóra emlékeztető faházaknak napi 27 lei az áruk. Befejezésül a fővárosról: Bukarestről. Olyan mint a többi európai főváros: mindegyiknek van valami sajátos légköre, de abban megegyeznek, hogy az ódon hangulatú belvárost ütött- kopott, lebontásra váró házak és hatalmas kiterjedésű új lakótelepek övezik. Bukarest is ilyen. Ha valamiben mégis különbözik, akkor talán az a parkok és a tavak. Borka elvtárs a városi néptanács elnökhelyettese számmal illusztrálta: minden egyes bukarestire 8 négyzetméter park és víztükör jut. (Tokióban nem egész egy Romániai napok A Jupiter üdülőváros
