Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-19 / 195. szám

1971. augusztus 19. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 Az ókori tudomány rejtélyei TALÁNYOK Lázár deáktól az Apollo—15-ig Térképészek — Atlaszok Magyarország térképkészítő nagyhatalom — Elkészült a Dél-Alföld regionális atlasza Kráterek, tengerek, hegyko- -szorúk, világos és szürke Hold tájak a tintakék világminden­ségben. Persze a csillagászok és az Apollo 15 utasai számára sokkal olvasmányosabb a Hold­ról készült térkép, amellyel a legutóbbi expedíció eligazodott a Földünket kísérő égitest kiet­len vidékein. Kétségtelenül 59 ország 280 atlasza, illetve tér­képe közül a Hold-térképet sze­retnék legtöbben látni a buda­pesti Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem aulájá­ban rendezett nemzeti, vala­mint regionális atlaszok és komplex térképek kiállításán. Pedig számos más érdekes lát­nivaló is akad. Az idén első ízben láthatók például a Pápua vagy Uganda nemzeti atlasza, amellyel szinte a világ elé tár­ják természeti kincseiket, a gaz­dasági fellendülés szinte belát­hatatlan lehetőségeit. Nem kevésbé látványos Tan­ganyika 15 éve készült, zsiráf motívumokkal díszített atlasza, vagy a lengyel gazdaságpoli­tikái térkép, amely a szocialis­ta országok ipari és mezőgaz­dasági erejét mutatja be. Pécs mellett jól látható a kőszénbá­nyászat nagyságrendjét érzé­kelő méretarányos négyzet. Nem a legnagyobb, de azért kisebbet is jócskán találni a 'feketeszén-bányák között. Az ATLAS VAN NEDERLAND sok kilóoyi művészi metszésű díszes könyv, a Portugál Ideográfico pedig a halak járását, a strand­helyeket, a languszta-lelő öb­löket, a műemlékeket, szórako­zási lehetőségeket és még ezer­nyi mást egyaránt bemutató remek falitérkép­Egy kis történelem Ha q térképről beszélünk, alig-alig fordul elő, hogy eszünkbe ne jutna az iskolai térképeken, s más atlaszokon is elmaradhatatlan felírás: Kogutovicz Manó. Az egykori császári katonatiszt 1894-től a Magyar Földrajzi Intézet veze­tője volt, amolyan térképész pápa, ahogy a térképész kö­rökben beszélnek róla. Életének utolsó szakaszát Amerikában töltötte, a hagyomány család­jában tovább él - unokája, Ko­gutovicz Manuella az amerikai Kartográfiai Társaság küldött­ségének tagjaként Budapesten tartózkodott a kiállítás megnyi­tásakor. Némi nosztalgiával la­pozgatta az első regionális magyar atlaszt. Az első magyar térképet Má­tyás király udvari tudósa, Lázár deák készítette. A Duna folyá­sát talán csak a legutóbbi időkben vették fel pontosabban, mint Lázár deák, aki lóháton járta, be a terepet, s jegyezte fel a látottakat. A XVIII. században, különö­sen Mária Terézia idejében, az osztrák térképészek fémjelzik a térképkészítést. Közülük is ki­emelkedik Nikovini Sámuel, aki következetesen és szenvedélye­sen magyarnak vallja magát. Kitűnő katonai térképet készí­tett.­S ha már a térképészet ma­gyar származású nagyjait em­lítjük: az Egyesült Államok tér­képészeti küldöttségének veze­tője Kis; György, a csehszlovák delegációt Kelemen nevű tudás vezeti... Magyarország nagyhatalom Magyarország nagy szerepet játszik a világon a térképkészí­tésben. Most például tizedszer rendezzük meg a térképkiállí­tást. Magyarország a Nemzet­közi Kartográfiai Társaság ve­zetőségének 5 tagja között sze­repel. Dr. Radó Sándor pro fesszor,. a MÉM Országos Föld­tani Hivatal térképészeti ön­álló osztályának vezetője né­hány példával illusztrálta egye­dülállóan fontos szerepünket:- Az Egyesült Államok nagy atlaszának egynegyed részét mi készítettük. Ghánáét teljes egé­szében. Nálunk készül a Carte Actuelle. Vagyis hazánkban működik az az információs köz pont, ahova a világ minden ré­széből a Földön előforduló mindennemű változást jelenteni kell. A térképész hiába olvassa az újságban, hogy új vasutat építettek valahol - csak a mi információink alapján szabad a térképet megváltoztatni. Leg­utóbb az NSZK-ban például szóvá tették, hogy mégiscsak furcsa, hogy ha valami új épül Nyugat-Németországban, azt a térképészeknek nálunk kell megtudniuk.- Vagy más dolog: 1956 óto az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemen térképész tanszék működik. A legkorszerűbb se­gédeszközökkel folyik a föld­rajz, vetülettan, domborzati tér­képtan, nyomdatechnika és más tantárgyak oktatása. Nincs a világon még 10 egyetem, ahol az oktatás ilyen magas szintű. A kiállítás megnyitóján sike­rült néhány percet beszélgetni Ormeling professzorral, az ICA Nemzetközi Kartográfiai Egye­sület holland főtitkárával.- A magyar térképészek eredményei már nem lepnek különösebben meg, az oktatás színvonala azonban bámulatra méltó... Számomra a térképkészítés a bámulatos. Az avantgárd művé­szek bizonyára meglepődnek, ha Leonardo da Vinci nevét kapcsolatba hozom a század- eleji művészettel — s éppen a térképkészítés kapcsán. Pedig Leonardo térképei is a táj absztrahálásával készültek, a tér formáját, szépségét csodá­latos színeivel próbálta vissza­Ormánság népművészete szőt­tesei révén ismert. Ebben — az­az múlt időben - ebben volt a leggazdagabb. Még az ötvenes években is rátalált a kutató olyan 70—80 esztendős bácsi- kára, aki azzal dicsekedett, hogy ruhaneműt még életében soha nem vásárolt a „botban". Gyócsgatyában, ingben járt és a család népi motívumkinccsel díszített egyéb vászonneműit, a nők hófehér bikláját, ingeit, a térítőkét stb. mind a felesége szőtte otthon, a maguk feldol­gozta kender anyagából. így volt ez másutt is ezen a vidéken. Később az asszonyok rátértek a házi szőttes pamut­vászon készítésére. A harmincas években különösen nagy kelet­je volt: eladásra is dolgoztak. 1945 után (jó részben anyag­hiányból) visszaesett ez az ősi háziipar. A figyelem a város, a gyári olcsó ruházati cikkek felé fordult. Már csak elvétve, né­hányon foglalkoztak saját ked­vükre az ormánsági „szedett” szőttesek készítésével. Közöttük talán a csányoszrói Jakab Sán- dorné volt az egyetlen, aki pi­acra, megrendelésre is dolgo­zott. Ma már nyugdíjas; otthon éldegél, élete legszebb munkái­ból összeválogatott kis házi gyűjteményét gyarapitgatva. Néhány éve hallottuk először kimondva is: Ormánság nép­művészete nemcsak muzeális emlék. Még nincs késő, hogy új életre keljen. Az 1968-ban megalakult Pécsi Népművészeti Szövetkezet fő céljának az or­mánsági szőttesek fölelevenité- sét tekintette. Erről és az „át­mentési munkálatok" mai tö­rekvéseiről a szövetkezet *lnö­óllítani. Persze a szépségnél fontosabb a pontosság. Száz éve még méteres szinteltérések voltak - ma már a Föld-Hold távolságot is milliméteres pon tossággal megmérik. A térkép- készítésnek a klasszikus útja amikor bejárják a terepet, az­tán a mérés adatait terepasz­talra, majd térképre viszik. Húsz éve forradalmasodott a térkén készítés. Lefényképezik a tere pet, majd értékelik. Gyakorlott térképész rövid idő alatt be­jelöli a házakat, s közben egyetlen szalmakazalról sem ál­lítja, hogy épület. Az utakkal, vasúttal még kevesebb a ba). Drága viszont a domborzat fel vétele. Ezt szintvonalakkal, szin­tezéssel oldják meg. Üjabban teljesen automatizálták a tér­képkészítést. Komputer irányí­tású automata rajzoló gépek viszik térképpapírra a műhol­dak, űrhajók felvételeit. A Kartográfiai Vállalat kor­szerű nyomdagépei szép kivite­lű munkával fejezik be a tér­képkészítést. A tudomány ha tja a térképészetet S fordítva is igaz. Sajnos pontos felvétel csak a Föld két százalékáról van. Pedig ezrével készülnek a katonai, közigazga­tási és főleg az úgynevezett te­matikus térképek. — Az új térképekre már fel­vittük az 1970. évi népszámlá­lás eredményeit — mondja Ra­dó professzor —, hiszen a térké­pészet új funkciója alakult ki. A milliónyi számot, adathalmazt az emberi agy képtelen értékel­ni, feldolgozni. A térkép óriási jelentősége, hogy ezernyi táb­lázat adatait a térképen egyet­len látásra fel lehet mérni. Sőt, a térkép gondolatokat ébreszt. Vannak térképrajzoló gépeink, két, dr. Komlóssy Sándornét kérdeztük meg: — A szervező munka először két éve indult meg Kulcsárné, Bene Mária csányoszrói szövő­asszony segítségével, aki mel­lesleg igazgatósági tagunk is. Akkor húszán jelentkeztek tan­folyamra, főleg 18-20 éves fia­talasszonyok. A kultúrotthon he­lyet adott nekik. Lekerültek a padlásról a szövőszékek és megindult a munka, az ormán­sági szőttesek készítése. Azon­ban bármilyen szépnek is talál­ták a szőtteseket, megrendelést akkor sajnos nem kaptunk rá, mivel a piacon világszerte elő­retört a kézimunka. — Ezek szerint milyen jövő várható most az ormánsági népművészet életre keltésére? — Néhány hónapja újra kezd­tük a szervezést. Most mór el is tudnánk helyezni a készle­teinket, volna megrendelés. A nyugati divatlapok tele vannak a legkülönbözőbb háziszőttes ruhakölteményekkel. A világ­piacon és belföldön is keresett cikk a szőttes. Két hónapja jár­juk az ormánsági falvakat. Sze­retnénk minél nagyobb szám­ban földeríteni: kik értik még és kik vállalják népművészeti szőttesek készítését: Kémes, Sósvertike, Sellye, Csányoszró, Vejti és Kákics községekben, a háziszövés egykori hazájában. A munkát korszerűsített techni­kával végeztetjük. A szövetke­zet vásárolt egy ún. gépi fölve­tőt. Vagyis a munka egy részét gépesítettük, ezzel több napi előkészítő munkát takaríthatnak meg a szövőasszonyok. Kísérle­amelyek az adatok beérkezése utón fél órával elkészítik a tér­képet ... Az aratás községenkéntl, vagy akár járásonkénti állását hiába jelentenék egy képzeletbeli or­szágos irányító központba - a milliónyi adattal mitsem tudná­nak kezdeni. Egy térkép viszont, ahol meghatározott színek na gyón is jellemző képet adhat­nának, néhány rópillantásra megmondanák, hova kell az erőket csoportosítani. Térképek. Autó, régészeti, ipari, közlekedési, geológiai, vízrajzi, kereskedelmi, s ki tud­ná felsorolni, hányféle térkép készül. A magyar térképkészítők legújabb alkotása a Dél-Alföld regionális atlasza. Ilyen eddia kevés készült a világon. A Szovjetunióban egy-egy köztár­saság, az USA-ban az államok Franciaországban a departe- menek s két város, Párizs és London készített eddig hason­lóan tartalmas regionális at­laszt. Rövidesen az ország többi részén is megkezdődik a mun­ka, néhány év alatt talán vala­mennyi megyéről elkészül az atlasz. — Legnagyobb vállalkozásunk az 1 :2,5 milliós méretarányú vi­lágtérkép - mondja Radó pro­fesszor. - A nemzetek eddig különböző méretarányban, s más-más módszerekkel készí­tett térképeiből készültek a vi­lágtérképek. Ez esetenként egy- egy út esetében például óriási eltéréseket okozott. Most egy­séges alaptérképet készítünk, amelyre a sóskajárástól a talaj- szikesedésig, Észak-Afrika víz- gazdálkodásáig mindent felve­zethetünk és szómontarthatunk- Persze legfontosabb to­vábbra is saját nemzeti atla­szunk. A nemzeti atlasz mindig az ország nagy névjegye ... Nem vallunk szégyent vele. Lombosi Jenő tek folynak a szövési technika gyorsítására is, ezáltal is ter­melékenyebb lehet a szőttesek készítése, többet kereshetnek. Megrendelésünk is lenne. A kül­kereskedelmi vállalatok máris szívesen értékesítenék, ha vol­na mit... Ezért is nagyon sze­retnénk, ha a munkába bekap­csolódnának mindazok, akik Ormánság vidékén szívügyük­nek tekintik ennek az ősi nép­művészetnek a további sorsát és — ezúttal - igen biztató jö­vőjét .., W. E. Dél-Amerlka valósággal tár­háza a rejtelmeknek. A piscoi öböl partján a meredek hegy­oldal sziklafalába oly óriási há­romágú gyertyatartó-forma ke­reszt van vésve, hogy 24 km j távolságból szabad szemmel ' látható; jelentése, kora, készí- | tője ismeretlen. Ez hagyján; i nem messze tőle, Nazca városa mellett, a Palpa völgyében ki- I etlen sivatag terül el, 60 km j hosszúságban és több km szé- ! lességben rozsdaszinű kőgörge- j teg födi a talajt: az ottlakók I pampának nevezik, noha fűszál sem nő rajta. A földön járó semmit sem lót köveken kívül, ' de a levegőből roppant hosz- | szú, párhuzamos vonalak, de- | rékszögek, téglányok vehetők ki, továbbá madarak, pókok, bálnák óriási „szürrealisztikus” figurái. Véletlenül fedezték föl mindezt terepkutató repülőgé­pekről, s a régészek a vona­lakat inka-utaknak vagy csilla­gászati avagy naptári jeleknek minősítik, az állat-ábrákat val­lásos szimbólumoknak. Am az inkák aligha építettek párhu­zamos, egymást keresztező és sehova sem vezető utakat, a figurák pedig semmi közössé­get nem mutatnak az ún. naz­ca kultúra emlékeivel, marad­ványaival. Valószínűbb, hogy a nazcákat megelőző, eltűnt nép hagyatéka állít kérdőjelek elé itt is, mint Tiahuanacoban, s minket leginkább annak a rej­télynek megoldása érdekelne, vajon hocyan tudták ezt a föld színéről át nem tekinthető, óri­ási művet végbevinni alkotói olyan pontosan és szabályosan, mint a levegőből felvett képei mutatják? Némileg ehhez ha­sonló talány a Felső Nílusban fekvő Elephantine szigete, il­letve a neve; a legrégibb fel­jegyzések is ezen a néven em­lítik, mert körvonalai elefánt- alakot formálnak. Am ez csak madártávlatból, repülőgépről vehető ki, mert a környéken nincs olyan magaslat, ahonnan rálátni lehetne. A nazcainál nem kisebb rej­télyre bukkantak Marcahuasi si­vatagában; ez a nyugati Kor- dillerák hegyei közt fekszik, 3800 m magasságban, oly fél­reeső helyen, hogy csak ösz­vérháton közelíthető meg. A három négyzetkilométerre ter­jedő, teljesen élettelen ar­cheológiái zónában Dániel Ruzo számtalan sziklavésetet fedezett föl, emberek és állatok ábráit, melyek csak a nyári napéj­egyenlőség idején válnak lát­hatókká a fény és az árnyék eloszlása révén. Ez az egyik érdekesség; a másik: olyan ál­latokat ábrázolnak, melyek so­hasem éltek Dél-Amerikában, oroszlánokat, tevéket, sőt Ruzo szerint egy másodkori ősgyíkot is, sztegoszauruszt, ami nem valószínű. A harmadik különle­gesség: az egyik rajz aggas­tyán-fejet mutat, a fénykép ne- gatívja azonban sugárzó ifjú arcot. Ruzo azt állítja, hogy ez a fennsík volt bölcsője az ún. masma-civilizációnak, mely „ta­lán a legrégibb magas művelt­ség a világon". Azaz vetekszik Tiahuanacoval. Most vessünk egy pillantást a kísérleti tudományokra. Rejtély itt is akad. Irakban és Egyiptomban olyan1 csiszolt kristálylencséket találtak, ami­nőket ma csak caesiumoxyd fel- használásával lehet készíteni, vagyis olyan oxyddal, amelyet elektrokémiai úton kell előállí­tani. A nagyító és a gyújtó­lencse az Ókorban eléggé is­mert volt, ezt az irodalomból is tudhatjuk- a qörögöknól egy Orpheusznak tulajdonított köl­temény zengi dicséretét, s Áiisztophanész is említi egyik darabjában. A bagdadi mú­zeumban száraz-elemek látha­tók, melyek a galván elv sze­rint működnek. Peruban plati­nából készült tárgyakat talál­tak, ez a fém 1800 fokos hő­ben kezd olvadni: vajon ho­gyan nyerték és alakították? Delhi mellett (Indiában) áll a híres 17 m magas, rozsdátlan acélból kovácsolt oszlop, anya­ga nem tartalmaz sem ként, sem foszfort, s így ellenáll az idő hatásainak: hasonlót csők a XIX. század kohászatának si­került előállítania. A legérthetetlenebb és mond­hatni legkorszerűbb rejtélyt az ókori földrajz-tudomány produ­kálta. Ki fejti meg végre a Pi­ri Reis-féle térképek titkát, amellyel évtizedek óta fáradoz­nak a legjobb szakemberek — eredménytelenül? A XVIII. szá­zad elején a konstantinápolyi Topkapi palotában térképeket találtak, melyek Piri Reis tö­rök tengernagy hagyatékából származtak, ki valahol Keleten fedezte fel őket. Ugyancsak az ő hagyatékából őriz két térké­pet a berlini Staatsbibliothek. 1952-ben az egész gyűjteményt átadták az amerikai kartográ­fus specialistának, Arlington H. Mallerynek, aki azt a furcsa megállapítást tette, hogy min­den részlet rajtuk van ugyan, de nem a maga helyén. Ekkor Waltershez, az USA haditenge­részet Hidrografiai Intézetének vezetőjéhez fordult segítségért: lépték-rácsot szerkesztettek, a régi térképeket róvetítették egy modern glóbusra, s azt az el­képesztő fölfedezést tették*; hogy a térképek tökéletesen pontosak, s nem csupán a Közel-Kelet és a Mediterrán medence van felvéve rajtuk, hanem Észak- és Dél-Ameriko, sőt az Antarktisz partjai, hegy- és vízrajza is. Mallery és Wal­ters bemutatták munkájukat az 1955-i geofizikai év rendező bi­zottságának, amely Daniel Li- nehamre, a westoni csillagvárta igazgatójára, az amerikai hadi- tengerészet felelős kartográfu­sára bízta a „dossier" felül­vizsgálását, ki ismét megállapí­totta a térképek abszolút pon­tosságát ma még alig felkuta­tott területeken is (pl. az An­tarktisz hegyláncait csak 1952- ben mérték fel). Ezután Char­les H. Hepgood térképész és Richard W. Strachan matema­tikus foglalkoztak a térképek­kel, s az 1962. évi Nemzetközi Tudománytörténeti Kongresszu­son számoltak be vizsgálódá­suk eredményeiről: a Földgolyó­nak a mesterséges holdak ál­tal készített fényképeivel való összehasonlításokból kiderült, hogy a térképet rendkívüli ma­gasságból kellett felvenni, és pedig az egyiptomi Syene vá­rosa fölött, (ahol Eratosthenész az ie. III. szájadban kiszámí­totta a Föld kerületét és az ekliptika hajlásszögét). Röviden és érthetően szólva: olyanok mintha valaki Syene fölött ak­kora magasságban vette volna fel őket (távlencsével), ahon­nan 3000 kilométeres körben mindent pontosan „láthatott”, azonban a távolabbi részek vo­nalait eltorzultan, mivel néző­pontjából tekintve a Földgolyó gömbfelülete ,,lesüllyed”.A do­log érthetetlen, vagy pedig el kellene fogadnunk, hogy a tér­képeket Egyiptom fölött vet­ték fel kellő magasságban olyan műszerekkel, aminőket a mesterséges holdakon és űr­hajókon használnak. Ez lehetet­len, de más magyarázat nincs. Megállapították még, hogy a legrégibb térképek időszámítá­sunk eleje táján készültek, a többi ezek későbbi másolata. Tény áll előttünk tehát, mely lehetetlen, mégis igaz. Vqgy Rabbi Akibának volna ismét igaza: Nincsen új a Nap alatt? Várkonyi Nándor (Folytatás a jövő csütörtöki számban.) Az újmecsekaljai piacon Foto: Erb János Átmenteni, megőrizni értékeinket Mi lesz a híres ormánsági szőttes sorsa?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom