Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-27 / 175. szám

1971. július 27. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Borisz Godunov Szegeden A szabadtét operaelőadá­sainak olaszos hagyományaival szakítva, merész újdonságként idén Kelet nagy zenedrámáját, Muszorgszkij Borisz Godunovját tüzták műsorra. A szombati premiert több szempontból is fokozott várakozás előzte meg: vajon miként birkózik meg a feladattal egy olyan társulat, melynek többsége élete első Borisz Godunovjában szerepel, és hogyan birkózik meg ezzel a különleges, az eddigiekhez ké­pest több figyelmet elváró, zeneileg mondhatni fárasztóbb élménnyel maga a közönség? A válaszokra természetesen a premier önmagában kevés — a későbbi előadások tapasztala­tait kell bevárni. Érdekes módon debütált a Borisszái az előadás két régi szaktekintélynek számító közre­működője, a vezénylő Vaszy Viktor és a rendező Szinetár Miklós is. Pedig Vaszy Viktor az orosz—szovjet operairodalom nagy sorozatát mutatta be hosz- szú évek alatt a szegedi szín­házban, s a Muszorgszkij re­pertoárjából eddig — a Ho- vanscsina és a Szorocsinci vásár mellöl — éppen a Borisz hiány­zott. Véleménye szerint a mű különleges atmoszféráiéhoz két elengedhetetlen produktum szükséges: speciális Borisz és hatalmas kórus. Az előbbi szempontnak megfelelően szer­ződtették címszerepre a bolgár Nikola Gyuszelevet, aki európai, sőt világszínpadokon is első­rangú Borisznak számít. Az elő­adás valamennyi más szerep­lője hazai énekes. Szinetár Mik­lós ugyanis a publikum figyel­mének ébrentartásához a mű izgalmas drámai szövegét is segítségül hívta — ehhez pedig a szépen, jól érthető szöveg- mondást. A szegedi Borisz Go­Enyedi Zoltán felvétele dunov mellett, hogy az egyik kép elhagyásával, más jelene­tek megcsSrélésével alapvetően az opera teljességét adja, az elterjedtebb Rimszkij-Korszakov féle hangszerelésben került színre. További fontosabb sze­replői Udvardy Tibor, Miller La­jos, Szalma Ferenc, Gregor Jó­zsef, Csányi János, Berdál Va­léria, Koltay Valéria, Jablonkay Éva voltak. N. I. .Félidő“ az idegenforgalomban Harkány és Siklós a legnépszerűbb Vasárnap: városnyi fürdővendég — 26 ezer turista Eddig még nincs okunk a panaszra, az idei nyár úgy lát­szik mindenkinek megadja a magáét: a huzamos ideig tartó felhőtlen kánikuláért a vízimá­dók hálálkodhatnak, a közbe­eső néhány hűvös, borongás nap pedig a természetjáróknak kedvezett... A megye Jegszebb helyein - Abaligeten, Harkányban, Pécs- váradon, Siklóson, Siko-ndán és Szigetváron — lévő turistaházak egyáltalán nem voltak népte- lenek a meleg hónapokban — összesen 26 és félezer ven­dégnek nyújtottak éjszakai szállást. Ezek a szállások el­sősorban csoportoknak kedve­zőek, főként hazai kirándulók vették igénybe, a kü'ldföldiek in­Megyei tanácstagok csoportja alakult két járásban A Hazafias Népfront Bara­nya megyei és a Szigetvári, il­letve a Siklósi járási Bizottsá­ga kezdeményezésére a két já­rásban megyei tanácstagok csoportja alakult tegnap — hét­főn. A szigetvári ülésen részt vett dr. Hazafi József, a Megyei Pártbizottság munkatársa Dietrich József, a Járási Párt- bizottság titkára, Vértes Tibor, a Megyei Tanács vb-titkára. A ta­nácstagok csoportjának felada­táról Szabó Sándor, a HNF já­rási titkára beszélt, Pirisi János, a járási hivatal elnöke a sziget­vári járás ötéves tervéről adott számot, majd dr. Berta Pál já­rásbírót a megyei tanácstagok járási csoportjának vezetőjévé választották. Siklóson a Járási Hivatalban került sor a választásra. Jelen volt dr. Hazafi József, a Me­gyei Pártbizottság munkatársa dr. Szabó József, a Járási Párt- bizottság első titkára, ország- gyűlési képviselő. Dr. Zsák László, a HNF járási titkára is­mertette a csoport szerepét, je­lentőségét és feladatát, dr. Tö­rök Zsigmond, a Járási Hivatal elnökhelyettese pedig számot adott a siklósi járás helyzeté­ről, a IV. ötéves tervből adódó feladatokról, majd a tagság Szikszói Tibor tanácstagot, a BCM igazgatóját választotta a csoport vezetőjének. Mind Szigetváron, mind Sik­lóson ismertették a megyei ta­nácstagok 1971. évi II. félévi mu n ka prog ra m j át. kább moteleket, kényelmes szál­lodákat kedvelik. A campingek- ben majd tízezer vendég pihent, a Megyei Idegenforgalmi Hi­vatal harkányi és siklósi szálló­jában 4600-an éjszakáztak, kö­zülük kilencszázan más ország­beliek. Ez a szám alacsonyabb mint tavaly hasonló időszak­ban, de nem kell semmi rossz­ra gondolni, a vendégek nem lettek hűtlenek: a harkányi szállóban javításokat, karban­tartást kellett végezni — így majd egy negyedévig csak a szakemberek, szerelők vendé­geskedhettek ott... Az aboligeti és harkányi mo­tel eddig közel kétezer vendé­get fogadott, majd húsz szá­zalékkal többet, mint a tava­lyi meleg napokban. A szállóvendégek száma csak megközelítőleg enged követ­keztetni a látogatottságra — ezért érdemes megemlíteni az eladott belépőjegyek számát is: az abaligeti barlangot, Máré várát, a pécsváradi és siklósi várat 156 ezer ember tekintette meg ebben a szezonban. Siklós 84 ezerrel vezet, itt egyébként is szembetűnően megugrott a forgalom. Ebben a szezonban ts vitat­hatatlanul Harkány a legnép­szerűbb: naponta 6—7 ezer em­ber lubickol a medencékben, egy-egy szombat, vasárnap pe­dig városnyian zarándokolnak a víz közelébe. Az elmúlt szom­baton például tízezren voltak, vasárnap 18 ezerrel tetőzött a forgalom. Egy-egy erős napon még a bővítés, korszerűsítés el­lenére is gondjaik vannak — ezen majd csak Szigetvár „fel­növése’' fog segíteni. A forga­lom egyébként ott is emelke­dik, de a szűk lehetőségek egyelőre határt szabnak ... Nemcsak idejönnek, jól is ér­zik magukat a vendégek Bara­nyában - erre utal az idegen- forgalmi szolgálatások iránt megnövekedett igény, s a for­galom is. Az abaligeti tavon például 7500-an csónakáztak ebben az idényben, a Megyei Idegenforgalmi Hivatal statisz­tikája szerint jelentősen emel­kedett a saját szervezésű tú­rák száma, nőtt a büfék forgal­ma, s a pihenő-szórakozóhelyek játékautomatáit is több tízez­ren vették igénybe... — Kongresszusi túra. Vasár­nap délelőtt nyitotta kapuit a KISZ vezetőképző tábor Bala- tonfenyvesen. Kétszáznegyven ágit. prop.-os, kulturos bara­nyai lány és fiú tanul, sportol, szórakozik a Balaton-parton. Az 1 hetes táborozás kiemel­kedő programja: író-olvasó ta­lálkozó, film est, honvédelmi nap, kongresszusi túra. A TIT rendezésében Kékiestő-kiállítás, hatmonikaszóval A „királynő“ üdül A nyári kulturális program kedves színfoltjaként vasárnap délelőtt kékfestő kiállítás nyí­lott a Technika Háza nagyter­mében, a Janus Pannonius Múzeum és a TIT rendezésé­ben, a nyári egyetem tisztele­tére. Indigókékbe öltözött erre az alkalomra a terem. Nagymé­retű fotók alatt - amelyek pél­dául a pápai Kluge-műhely nyolctonnás, két ló húzta, vál­tós járgány vontatta mángor­lóját ábrázolták — kádak, szerszámok, festő szerkezetek sorakoztak. Végig a falakon „élőben" vagy fényképen a kékfestők évszázados mintái­nak sokasága, mellettük a dú­cok. A dúcok — vagyis az ere­deti, kézbefogható mintázok, amelyek eleinte fából készül­tek, s a mintákat úgy faragták rájuk a mesterek, később réz­drótokból eszkábált tűk sza­bályos erdeje jelent meg a fán, ezzel lehetett a pettyegte- tett, jellegzetes kékfestő min­tákat az indigókék anyagból elővarázsolni. Ezek - mond­ják a hozzáértők - főként az ágyneműk és ingek díszítésére szolgáltak. Vannak „passzeros” minták is, többszínnyomásúak, amelyek mögött még rejtélyek tömege húzódik. Netjl tudják a mai kor kutatói, mitől volt az, hogy például a horvótlakta vi­dékekre csak sötétkék-sárga- zöld mintás kékfestő anyago­kat lehetett szállítani az elke- lés reményében, de ugyanezt a színösszeállítást máshová fö­löslegesen vitte volna a kék­festő mester. A Keleten még ma Is virág­zó batikolás ideszármazott utódja, a kékfestés nálunk is csak a XVII. században hono­sodott meg. „A sellyei egye­sült czéhbe lévő és ezután czéhbe állani kívánó mesterek remekjeik kimutatásának fel­jegyzése" azonban már 1844- ből származik. Nagy kék vásznon fehér be­tűk hirdetik a kiállításon: „Pé­csi kék festő itt”. Ez Bánó Zol­tán, ma is dolgozó pécsi mes­ter mindenkori cégtáblája. A sátor is mellette áll, apró em­léktárgyakat, kékfestő anyag­ból könyvjelzőt, szalvétát vásá­rolhatnak itt a vendégek — akik nagyon sokan vannak, s elsősorban a nyári egyetem külföldi hallgatói. A szomszé­dos két ládában halmozódó végeket is az egzotikumnak ki­járó lelkesedéssel simítják vé­gig­A kiállítás megnyitásának valódi csemegéje azonban az a pillanat, amikor bevonulnak a zenészek: Wohlschein Fe­renc Mecseknódasdról a gom­bos harmonikával, Kovács Já­nos az okarinával és Késity Já­nos a tamburával (mindketten Mohács-szigetiek), Latzl János bolyi énekes úgyszintén har­monikával és Gyurka Mihály- né, szép népviseletben, Egy- házaskozárról, ő hangszer nél­kül érkezik, mert gyönyörű moldvai csángó dalokat éne­kel. A hangverseny hatalmas tapsokat arat, legkivált a vé- gefelé a vérpezsdítő sváb har­monikaszó, amelyre a nyári egyetem egyes hallgatói üte­mesen ringani kezdenek. A kiállítás érdekes is, szép is, ízléses is. Érdemes megnéz­ni: augusztus 8-ig minden nap 9 és este 6 között. h. e. Medikusnyár Erfurtban Diákcsere az NDK-val és a Szovjetunióval Vasárnap húsz szerencsés pécsi orvosnövendék indult a Német Demokratikus Köztár­saságba. Ez mór a nyolcadik cserediákcsoport ■ Nyolc év óta járnak ugyanis a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem hallgatói Erfurtba, s ugyanannyi ideje, évenként ugyanannyi német orvosnövendék jön Magyaror­szágra, illetve Pécsre. Az 1963- ban a Pécsi Orvostudományi Egyetem és az Erfurti Orvosi Akadémia között jött létre az a baráti szerződés, amelynek egyik pontja értelmében nya­ranként húsz német, illetve magyar egyetemistát küldenek egymás országába, nyári gya­korlatra. Az idei csoportot dr. Szir­mai Imre, idegklinikai tanárse­géd vezeti. A pécsi orvosnö­vendékeket tanulmányi ered­ményük, KISZ-munkójuk, vala­mint német nyelvtudásuk alap­ján válogatták ki, az erfurti, út tehát főképpen jutalom. Vala­mennyien harmad- és negyed­évesek, s a német kórházak­ban töltött gyakorlat után utazgatnak is a Német De­mokratikus Köztársaságban. Vasárnap a cserecsoportjuk is megérkezett Budapestre. A húsz német hallgató három na­pot tölt a magyar fővárosban, majd egy hetet a Balatonon, s utána érkeznek Pécsre, gya­korlatra. A Pécsi Orvostudományi Egyetem az ukrajnai Lvov or­vosképző felsőfokú oktatási intézményével is kialakította a diákcsere kapcsolatot, immár harmadik éve. A szovjet csere­diákok augusztus 3-án érkez­nek Magyarországra, s szep­tember elsejéig lesznek itt. A pécsiek augusztus 3-án indul­nak Lvovba, s szeptember el­sején jönnek haza. A vonat azonnal indul... Alig érteni egymás szavát a pécsi vasútállomáson. Megszo­kott kép a nyári csúcsforgalom­ban: a jegyváltó csarnokban hosszú sorok, a bejáratnál bő­röndökkel, bátyúkkal felpakolt emberek. A peronon rohangá­lás, a csomagszállító kocsi za­ja, vonatfütty, zakatolás, bábeli zűrzavar számtalan nyelven. Sa­játos hangulat, feszültséggel te­li hőség, mindenki türelmetlen, siet, érkezik, vagy indul vala­hová. Szakadatlanul szól a hangos­bemondó, de alig figyel valaki rá. Mezítlábas, sportszatyros fiatalok lépkednek át a síneken. Nyomukban egy idős asszony, a kezében kosár, teli háló. Bi­zonytalan, bukdácsol. Amint riadtan kapkodja a fejét — akár az úr hangja a tragédiá­ban — megszólal valaki a ma­gasból: „a harmadik vágányra vonat érkezik, a vágány mellett tessék vigyázni!" A figyelmeztetés már vagy tízszer elhangzott, de a néni csak az utolsó pillanatban, né­hány méterre az érkező szerel­Ha mindenki ügyelne a szavamra vénytől hallotta meg. Szerencsé­re az ijedtségen kívül nem tör­tént más baja és hibásnak érezvén magát, félhangosan mentegetőzik a hangszóró felé fordulva: — Kérem, én csak a fürdő­vonatra akartam... A bemondónő, az alig 25 éves Czinderi Károlyné, mint egy láthatatlan központi vezér­lő, már négy esztendeje irányít­ja, tájékoztatja, figyelmezteti az utasokat. Sorolja a vonatok in­dulását, érkezését, mindennemű mozgásról hírt ad, ami a pálya­udvaron történik. Nem könnyű munka. Az egész birodalma mindössze 3 négyzetméternyi zárt fülke, hőségben is zárt ab­lakkal, ne hogy a zaj behal- latsszék a mikrofonba. Reggel hattól este nyolcig dolgozik és másnaponként szabad. Kell is a pihenés, mert nem csupán az órákon át tartó folyamatos be­széd, hanem az állandó feszült figyelem is kifárasztja — összességében nagyon szép munka ez. örök változás, mozgás, mindig történik valami. Elégedett azonban csak akkor lennék, ha tudnám, mindenki figyel a szavamra. Kevesebb lenne a bosszúság, meg a bal­eset is. A múltkor hajszál híja elütött egy férfit a vonat. A vá­gányokon kószált, a szombat- helyi gyorsot kereste, mondván, hogy már be kellett érkeznie. Pedig jó néhányszor bemond- tam, hogy az említett vonat ké­sik. Ide gyakran jönnek elsőse­gélyt kérni olyanok, akik nem fordulnak orvoshoz, nem szere­pelnek a baleseti statisztikában. Tapossák, lökdösik, tépik egy­mást, ajtó közé szorul a kéz, vagy a lábfej. Nem hiszik el. ha azt hallják: nem kell tolongani, van elég kocsi, jut mindenkinek hely. Hinniük kell, mert én ál­landó kapcsolatot tartok a for­galmi szolgálattevővel és min­dig a legújabb és megbízható közleményt tolmácsolok. — A tervei? — Szeretnék jobb bemondó lenni. Javítani a kiejtésemet és idegen nyelveket tanulni. Jó len­ne, ha a szakszervezet szervezne tanfolyamot, ahol legalább a gyakori hétköznapi kifejezéseket elsajátíthatnám. Megesik, szük­ség lenne rá, hogy orosz vagy német nyelven beolvassak egy üzenetet, felhívást, vagy kérést. Nincs több idő a beszélgetés­re. Pár pillanat múlva, délelőtt tíztől tizenhárom óráig nem lesz megállás. Kattan az irányítókar és máris felhangzik: a mozgó vonatra felszállni tilos és élet- veszélyes. Az első vágányról gyorsvonat indul. Egy fiatalember nekilen­dül, hogy utolérje, de amint a figyelmeztetés elhangzik meg- tarpon. Szerencsére. Talán az utolsó pillanatban... Wesztl w Harkány szépe, 1971 Fotó: Rácz József Ánna-bál Harkányban Hiába, vannak a szakmának előnyei is. Még zúgott a taps, s háromnyelvű közbekiáltások’ éltették a szépség uralkodónó- jét, — s a királynő máris foga­dott ... — Cseh Éva vagyok, huszon­egy éves, és budapesti. — És szép ... — Köszönöm. — Mivel foglalkozik, amikor, éppen nem szépségkirálynő? — Budapesten, a Központi Statisztikai Hivatalban dolgo­zom. — Titkárnő? — Dehogy. Számítógépekkel dolgozom ... — Gondolta, hogy valamikor királynő lesz? — Eszembe sem jutott. Itt nyaralunk Harkányban, eljöt­tünk az Anna-bálra és rábeszél­tek, hogy jelentkezzek a szép­ségversenyre. Hát, így volt... — Jelent ez majd valami vál­tozást az életében? — Jelent. Jutalomból két hétig a harkányi Napsugár szállóban nyaralhatok ... — Elengedik majd a munka­helyéről? — Remélem. Egyszer vagyok királynő... — Én könnyű helyzetben va­gyok, itt ül mellettem — de az olvasók ... Elárulná a méreteit? — Nem. Szerény királynő. Elégedjünk meg tehát a fényképpel, a ri­portot amúgy sem tudtam volna folyatni: hódoló-alattvalói már türelmetlenül várták.., A hagyományos harkányi An- na-bál, amelyet a Bányász ven­déglő kerthelyiségében szomba­ton este rendeztek — szintén hagyományos „kerítés-feszítő" érdeklődés mellett — legnép­szerűbb programja a szépség­királynő választás volt, a „Misi Harkány” címért, no és a két heti üdülésért. A legkevésbé népszerű program: az erősítő- javítás, pedig ebből is bőven kijutott az Anna-bál vendégei­nek ... A hangulatot azért ez a szer­vezési — vagy inkább szerelési — hiba sem rontotta el, bár helyenként a műsornak sém ár­tott volna egy kis „erősítés". .•-d.k.j.­flűtőgépszerviz PÉCS, MEGYERI ÚT 65. Tel.: 11-52. MINDEN TÍPUSÚ HŰTŐGÉP JAVITASA.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom