Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-06 / 132. szám

t*W. JBiriu* 1 DUNANTOLI NAPLÓ .5 /A színház és o JELENKOR is MB AZ" EV ELEJEN figyelemmel ki­térte vasárnapi számainkban a Je­temkor, 1970 címmel közreadott kriti­kai áttekintéseket, sorban képet for­málhatott a folyóirat szerkezetéről, szerkesztésének fő irányairól. Megtud­hatta - ha ismerte felidézhette, kiknek milyen témájú, színvonalú, al- kotómódszerű stb. műveit közölte szépprózájában, lírájában: tanulmá­nyai, kritikái és képzőművészettel fog­lalkozó írásai között a Jelenkor. Soro­zatértékelésünkön sok téma szerepelt. Egy viszont nem. Pontosabban - két kisebb utalástól eltekintve - színház­zal foglalkozó, színházkritikai írásokra tekintő észrevételeket hiába kerestünk Itt Vajon nem lett volna mft észreven­ni; nem voltak ilyen írások? Voltak. Arányaikat, (főképp a kö­zölt drámákat illetően) súlyukat te­kintve azonban elenyésztek például a képzőművészeti krónikák, tárlat-kriti­kák, alkotói portrék, arcképvázlatok, tanulmányok és egyéb, a képzőművé­szettel kapcsolatos írások rendkívül gazdag, koncessziózus szerkesztési el­veihez, a képzőművészeti írások fo­lyamatosan, minden számban vissza­térő csoportjaihoz képest. Szóm sze­rint - a számokkal itt arányokat sze­retnék jelezni ha a három drámát, illetve részletet: (Cseres Tibor: Bar­bár változatok; Végh Antal: Egyedül a kastélyban és Illyés Gyula: Előjáték a Tiszták című drámához), valamint Bécsy Tamás többrészes nagyobb drá­maelméleti munkáját is ideszámítom, sportnyelven szólva akkor is 10:17 a „képzőművészet javára”. Az említett drámákról már szóltak előttem. S azzal lényegében egyet is érthetünk. Azzal is, hogy Bécsy Ta­más A dráma-modellek és mai dráma című tanulmánysorozatára valóban nem vállalkozhatunk egy napilap jegy­zetsorai között. Maradt tehát két szín­ház-kritikai írás. Taxner Ernő pesti Színházi levele három részben és Fu- taky Hajnától a Pécsi színházi esték I. része, amely megkezdett színházi évadot jelez. Élvezetes, egyéni hangú elemzéssel; érdekes színvonalas foly­tatás ígéretével. De hát erről majd később. Ez esetben viszont egyetlen anyag képviseli a Jelenkor színházi kritikáját 1970-ben: a budapesti szín­házi levél. Végignézem a tartalom- jegyzéket, átlapozom az elmúlt évi példányokat. Nem, nincs tévedés. Nyilvánvalóan arányeltolódás ez. És ha történetesen nincs most a birto­komban egy (1970. júniusi keletű) ma­gánlevél, amely említi, hogy a pécsi színházi évad értékelése is szerepelt a nyári szám tervében, de a szerkesz­tő egyéb szorító kötelezettségei okán kész cikkét kihagyni kényszerült, akkor mit tudom, milyen okokat gyaníthat­nék az évad „elhallgatása" mögött. Nem feltételezve, hogy a Jelenkornak nincs véleménye, vagy nem látja fon­tosnak szólni például olyan kitűnő Brecht-előadásról, mint az elmúlt évi Arturo Ui. (Mellesleg itt Haumann Péter alakítása, vagy Silt Ferenc ren­dezése akár egy külön tanulmányt is megérdemelt volna.) A dolgok miértjét véletlenül isme­rem, ám a tények r tények. Most vi­szont összevetve a tapasztalatokat, meglepő és jólesően izgalmas (első­sorban koncepcióbeli) változásokra figyelhetünk. Az idei év első öt szá­mában több színház-kritikai írással ta­lálkozhatni, mint az elmúlt évben együttvéve. Ennyit az arányokról. Igen szerencsés elgondolás (eltér­ve a korábbi gyakorlattól) egy kriti­kus szemére-szívére-tollára bízni egy színházi idény elemző krónikáját. Ezt a kötelezettséget, a jubileumi évad előadásainak értékelő bemutatását Futaky Hajna vállalta és teljesíti meg­nyerő közvetlenséggel, imponáló fel- készültséggel. Elemző módszere válto­zatos, egyéni. Jobbára az írói-rendezői szándéktól kezdi meg egy-egy pro­dukció vizsgálatát. (Nemegyszer in- terjúszerűen, vagy idézve megszólal­tatja magát a rendezőt is.) Hogy mi­lyen a végeredmény, hogy a mű és ön­maga eszmeiségét az előadás milyen hőfokon és milyen eszközökkel su- gározzá át a rivaldán elemző mű­gonddal megszerkesztett írásai erről informálnak. Alapkövetelmények —, mondhatja bárki, és nem téved. Igen, de vajon mondhatjuk-e általában is ezt? S ho igen, vajon élvezetes ol­vasmány, esztétikai öröm-e is egyben kritikáink jobbik fele? Ml AZ, AMI SAJÁTOS, szuggesztiv hatást kelt ezekben az írásokban? Mindenekelőtt maga az írás szug­gesztiv ereje. Kevés színházi bírálat képes ennyire belülről vizsgálni a színpadi alkotó folyamat megvalósu­lását, magáénak érezni és ab ovo kö­zelről vizsgálni eredményeit, fiaskóit. Futaky Hajna produkció-elemzéseket végez. Lényeglátó szemmel, szigorú tárgyilagossággal. S hozzátenném — színházjáró ember számára — a leg­jobb értelmű közérthetőséggel. Kerüli az idegén szakkifejezéseket - és lám így is szakszerű —, stílusa üde, friss, élvezetes marad és nyelvében is gaz­dag. Vizsgálódása méreteit nem bil­lenti sem az irodalom, sem a színház javára: közönség-központú. A színpad felől közelít a műhöz és ide tér visz- sza. A szándékot és a produktumot a szövegkönyvvel is végigkíséri. így vé­letlenül sem dicséri meg a szerzői instrukciót - rendezői ötletként, ahogy erre van példa olykor. Az adaptáció­kat (pl. A kutyás férfi esetében) az eredeti művel összevetve, érdekes, ele­ven és hasznos felismerésekre jut. Mindezzel együtt csaknem valameny- nyi előadás elemzésével (talán a Nyo­mozás bizonyos részleteit kivéve) tel­jes képet ad a színházi évadról. An­nak is, aki egy darabot sem látott; annak is, aki „elbliccelte” egyiket- másikat. Egészében véve ezért és több más tulajdonságáért olvasom szívesen a Pécsi színházi estéket. Taxner Ernő budapesti színházi le­vele régi hagyomány immár a Jelen­korban. Rendszeres értékelései abla­kot nyitnak a legfontosabb pesti szín­házi törekvésekre, bemutatókra. Újab­ban: a színházi élet — másutt is gyak­ran fölpanaszolt és vitatott - belső problémáira is. Hasznosak és érdeke­sek, olvasmányosak ezek a mind több helyi színnel jelentkező beszámolók. Ami új bennük, már megfogalmazták előttem. A „Jelenkor 1970” Tanul­mány, kritika című januári összege­zésében a szerző Taxner más írására utalva állapítja meg: „A kritikusi hang hellyel-közzel itt a megszokott­nál jobban fölerősödik ..Egyetér­tek. Azzal, hogy ez jótékony hatású a budapesti színházi levelekben is. A Jelenkor valóban évek óta nagy gonddal törődik az elsősorban mai irodalmunkat felmérő-értékelő-elemző írásokkal. Többségük irodalmi közvéleményt foglalkoztató, szélesebb érdeklődést vonzó írás. Ide sorolom Czímer József munkáját is a Jelenkor utóbbi három számában. írója Beszélgetések a mai színházról alcímű „Házi kis enciklo­pédiában" szerkeszti csokorba a mai magyar színházművészet néhány fon­tos és sokak által sokat vitatott kér­dését. Ahogyan egy lábjegyzetből, majd a szerkesztőségi állásfoglalás­ból megtudjuk, a Jelenkor fenntar­tásokkal közölte Czímer József írását; véleménye több ponton eltér a szer­zőétől. Ebből és több utalás révén magából a tanulmányból is kiderül, hogy a vita már a sorozat befejezése előtt megindult. (Mellesleg Czímer is hangsúlyozza egy helyütt: erre szán­ta írását.) így várhatóan a megkez­dett polémia folytatódik, különösen két sarkpontján: a közönség-színház kapcsolat, illetve a művek eszmeisé­ge; másrészt az abszurd dráma sze­repe, jelentősége, hangsúlyo szem­pontjából. Ez — miként maga a vita­indítás is - tovább gyarapítja a Je­lenkor mai színházzal, mai színház­tudományi kérdésekkel foglalkozó írá­sait és témaköreit. Bertha Bulcsu érdekes drámai hely­zetet teremtő tv-játék szövegkönyve egészíti ki a drámával, színházzal kapcsolatos írásokat a Jelenkor ez évi öt számában. MINDEZ EGYÜTT úgy érzem, tuda­tos szemléletváltozást jelent a ko­rábbi (arányaival is jóval szerényebb) témakörökkel szemben. S ha ez nem­csak a Pécsi Nemzeti Színház jubile­umának szól, ha szellemében is kö­vetkezetes marad, akkor az a tenden­cia örvendetes fejlődést, közgondol­kodást formáló új irányokat kaphat. és ha a pécsi koncertévad értékelé­sével; a pécsi opera- és balettelő­adások rendszeres kritikáival is ki­egészülne, úgy gondolom fontos tár­sadalmi igényeket szolgálna és talán nem is újkeletű adósságokat is tőr- leszthetne a Jelenkor - a jövőben. WaNinger Endre II J— // / ráesett, az 1930-as év őszén dr. Lo­vász Pál, az OTI akkori ügyvezető igaz­gatója, költő, felvetette egy irodalmi társaság megalakításának gondola­tát. Tervének megvalósításához sike­rült megnyernie a baranyai születésű, egykori pécsi diákot, akkor már neves írót: Surányi Miklóst, aki örömmel üd­vözölte kezdeményezését. „Ott (t. i. Budapesten) - mondotta Surányi - nemcsak politikai, társadalmi és kul­turális szerv, nemcsak minden klub és társaskör, nemcsak minden irodal­mi és művészeti intézmény, nemcsak minden sajtóorgánum és asztaltársa­ság, hanem minden egyén külön-kü- lön meg van terhelve az érdekeltsé­gek, lekötelezettségek, kapcsolatok és tekintetek mázsás ballasztjával. A vi­dék steril és érintetlen a kulturális ba­bonáktól és nem burjánzottak el raj­ta a tradíció és kultúrálatlan szem­pontok hínárjai és iszalagjai. Itt egy önként adódó tabula rázával állunk szemben. A televény kitűnő, a táj nap­sütéses, a levegő tiszta, valósággal rendeltetése, hogy abban az új ma­gyar stílus megszülessék. Ha Pécsett akadnak kultúrlelkek, akik ellenállha­tatlan vágyat éreznek kollektív irodal­mi élet kialakítására, ám jöjjön ez az új stílus Pécsről. Kitűnő geográfiai helyzeténél fogva, közel a Dunához és az Alföldhöz, központja lehet az új magyar irodalmi törekvéseknek.” A Társaság alapításának szorgal­mazói, a „Dunántúl” c. napilap szerkesztőségében találkoztak, ahol előkészítő bizottságot alakítottak. En­nek tagjai voltak: Fischer Béla, Fitz József, Kocsis László, Koszits Ákos, Linder Ernő, Lovász Pál, Máté Károly, Surányi Miklós, Thienemann Tivadar, Tolnai Vilmos és Várkonyi Nándor. Negyven évvel ezelőtt, 1931. június 10-én így született meg a Janus Pan­nonius Társaság az akkori Nemzeti Ka­szinóban, a mai, átalakítás alatt álló Tiszti Klubban. Az alapszabály szerint: „A Társaság célja: Janus Pannonius Pécs városából és Baranya vármegyé­ből kiindult humanista törekvéseinek a magyar szépirodalom, esztétiko és szellemi tudományok terén való ápo­lása" volt. Az alakuló ülésen elnöknek Surá­nyi Miklóst, titkároknak pedig Fitz Jó­zsefet és Várkonyi Nándort választot­ták meg. Az írók közül tiszteletbeli tag lett: Babits Mihály és Bárd Miklós. A választás után Tolnai Vilmos Janus Pannonius pályafutásával foglalkozó tanulmányát olvasta fel, Babits Mi­hály és Kocsis László pedig verseik­ből adtak elő. Ezzel a Társaság megnyitotta felol­vasó üléseinek sorozatát. „Az ősi vár- megyeháza díszterme a város leglá­togatottabb szellemi találkozóhelye lett” - írja visszaemlékezésében Lo­vász Pál, a Társaság későbbi főtitká­ra. A felolvasó üléseken a Társaság figyelmen kívül hagyta azt, hogy a szereplő írók közül ki milyen világné­zetet vall, egyhez viszont szigorúan ragaszkodott: a haladás szellemét képviselje. A Társaság 2000 pengős regénypá­lyázatot hirdetett, de díjazásra alkal­mas mű nem érkezett be. Ezt a jelen­tős összeget könyvkiadásra fordították. A Társaság Könyvtára elnevezésű so­rozatban több, mint negyedszáz kötet jelent meg: versek, műfordítások, ta­nulmányok. Köztük olyan jelentős mű, mint Huszti József Janus Pannonius- monográfiája, Weöres Sándor két ver­seskötete, Csorba Győző, Takáts Gyu­la, Bárdosi Németh János, Lovász Pál könyvei. Tíz esztendő telt el, amíg megjelent a Társaság folyóirata: a „Sorsunk”. Várkonyi Nándor egyetemi magánta­nár, író szerkesztésében. A Társaság működése egybeforrt Pécs irodalomtörténetével. Nem vé­letlen, hogy most emlékezünk meg a 40 éves jubileum alkalmából, amikor a jövő évben a baranyai végek egy­kori szülöttjének, Janus Pannoniusnak, a „fagyos Ister leghíresebb költő”-jé- nek évfordulóját ünnepeljük. P. i. Két évtized krónikája A Liszt Ferenc Kórus forró sikerekben, felejthetet­len emlékű hangverse­nyekben gazdag két évtizedé­nek krónikájában lapozunk. Dátumok, világhírű karmesterek neve, a kórusirodalom kima­gasló alkotásainak címei buk­kannak fel. Valamennyi felso­rolására nem vállalkozhat a krónikás, csupán a kórus életé­re jegjellemzőbb eseményeket ‘idézi. , 1951. Pécsett, oz állami ze­neiskolában Antal György ve­zényletével énekkar alakul. Első hangversenyén többek között Bach: Thönet ihr Pauken című művét szólaltatja meg. 1952. A kórus Pécsett először mutatja be Sosztakovics: Dal az erdőről c. oratóriumának né­hány részletét, valamint Szabó Ferenc: Nótaszó c. kantátáját. 1953. A város jelentős kóru­sává növekedő együttes felveszi a Liszt Ferenc Kórus nevet. Ko­dály Zoltán születésnapja al­kalmából országos visszhangot kiváltó hangversenyen Pécsett először hangzik fel a Psalmus Hungaricus. A művet Melles Károly vezényli, a tenorszólót Rosier Endre énekli. 1954. A Magyar Zene ünne­pi Hetén ismét megszólal a Psalmus. Decemberben, Kodály születésnapján a budapesti Ze­neművészeti Főiskola nagyter­mében rendezett kórushangver­senyen Antal György vezényle­tével a Psalmus Hungaricust adja elő, országos visszhangot keltve. Bemutatja még Bárdos: Baranyai vasárnap c. művét. 1955. Megkezdődik Händel oratóriumainak sorozatos bemu­tatója : A sort a Sámson nyit­ja meg Antal György vezényle­tével. Decemberben Mozart Requiemje szerepel a műsoron. 1956. Vaszy Viktor Sugár: Hősi ének c. oratóriumát ve­zényli. Júniusban a kórus fej­lődésének új állomásához ér­kezik: előadja a zeneirodalom egyik legszebb alkotását: Bee­thoven IX. szimfóniáját. (Ez a mű is számtalan alkalommal csendül fel az évek során Sir Eugen Goosens, Urpo Pesonen, Rolf Kleinert, Lukács Ervin, Lu­kács Miklós, Robert Satanowsz- ky vezényletével.) 1957. A Bach-művek reperto­árja a 21. kantátával bővül. Decemberben Kodály Zoltán 75. születésnapján a kórus An­tal György vezényletével a Psal­mus Hungaricus mellett bemu­tatja a Mester másik hatalmas oratórikus alkotását, a Budavá­ri Te Deumot. 1958. A Liszt Ferenc Kár«» Győrben od hangversenyt. A műsorban «elhangzik Kodály: Budavári Te Deuma, Händel: Békeódája, valamint Beetho­ven: Karfantáziá-ja. 1959. Bach 207/a. kantátája szerepel a kórus műsorán. Deb­recenben újra előadja Händel: Sámson oratóriumát. A másik nagy erőpróba: Verdi Requi- emjének sikeres megszólaltatá­sa Forrai Miklóssal. 1960. Händel nagyszabású oratóriuma, a Jephta hangzik ef a kórus tolmácsolásában. Ugyanebben az évben szólal­tatják meg Sugár: Kőműves Ke­lemenné című alkotását. 1961. A Szabadtéri Színpa­don hangzik fel először Orff: Carmina Burana-ja Lehel György vezényletével. Keszthe­lyen, a Festetich. kastély park­jában Haydn: Évszakok c. ora­tóriumát éneklik. 1962. Szelényi: Spartacus- ának előadása azt bizonyítja, hogy a kórus a mai magyar mesterek műveinek is avatott propagálója. Antal György ve­zényli újból a Carmina Bura- na-t 1963. Ojabb modern mű megszólaltatása: ezúttal Ho­negger: Dávid királya szerepel a kórus műsorán. 1964. A kórus fejlődése olyan állomásához érkezik, hogy vál­lalkozhat Bach: Máté passió­jának előadására. Vezényel: Antal György. 1965. Magyarországon elő­ször mutatja be a Liszt Ferenc Kórus Händel világi oratóriu­mát: Az idő és igazság diada- lá-t. Ferencsik János négy kon­certen vezényli a Jephtát Pé­csett és Budapesten. 1966. Nagy megtiszteltetés éri a Liszt Kórust: alapító kar­nagyát, Antal Györgyöt a Liszt­díj I. fokozatával tüntetik ki. Ez az év is több ősbemutatót, illetve magyarországi bemuta­tót hoz: Szigetvárott, majd Pé­csett a kórus mutatja be Far­kas Ferenc új alkotását, a Lau­datio Szigetiana-t, Ferencsik János vezényletével. A finn Ur­po Pesonen pécsi vendégsze­replése ad alkalmat Sibelius: A fogoly királyné c. kantátájá­nak bemutatására. Üjabb Händel oratóriumot is hallhat o pécsi közönség: a Judás Mak­kabeust, továbbá Liszt: Eszter­gomi miséjét. A Psalmus Hun­garicust Lukács Ervin vezényli az Állami Hangversenyzenekar­ral. 1967. Az esztendő nagy ese­ménye a Liszt Kórus első kül­földi útja Finnországba. Lahti- ban, a helybeli Oratórium Kó­russal együtt adják elő Beetho­ven: IX. szimfóniáját, valamint Finnországban először Kodály: Budavári Te Deumát. A máso­dik hangversenyen a Budavári Te Deumon kívül Bach- és Hän- del-művek szerepelnek. — Ko­dály utolsó nagyszabású, kó­rusra és orgonára írott művét, a Laudes organit a Liszt Kórus szólaltatja meg először Antal György vezényletével. A Hän- del-oratóriumok sorában ebben az évben a Herkules a válasz­úton szerepel. Műsorára veszi a kórus a magyar zeneirodalom óriásának, Bartók Bélának mű­vét is, a Cantata profanát. 1968. Tovább folyik a hatal­mas Bach-művek tolmácsolása: A H-moll mise forró sikerű elő­adását jegyzi fel a krónikás. Szerepel ebben az évben is a Cantata profana, valamint Sző- nyi: Hazug katona c. művének előadása, 1969. Második finnországi út­ján a lahti hangverseny műso­rában Händel: Herkules a vá­laszúton és Kodály: Missa bre- vis-e szerepel. Mindkét művet a Liszt Kórus szólaltaja meg először Finnországban. Helsin­kiben a Helsinki Szimfonikus Zenekarral együtt három ma­gyar művet adnak elő: Kodály Missa brevis-ét, a Psalmus Hungaricust és Bartók Canta­ta profana-ját. — Baján a h- moil misével szerepel a kórus. Bemutatóként szólaltatja meg Kosa György alkotását, a Can­tata humana-t és magyarorszá­gi bemutatóként Vivaldi: Bea­tus vir c. művét a híres Vival- di-kutató, Angelo Ephrikian ve­zényletével. 1970. Újabb Bach-mű kerül a Liszt Kórus repertoárjára: a János passió. 1971. A kórus fennállásának 20. évfordulója alkalmából ad­ja elő Händel: Messiás orató­riumát. Az előadásokat a kórus karnagya: Antal György ve­zényli. ddig tart a krónika . . . Minden bizonnyal újabb sikerek, külföldi és hazai hang­versenyek kerülnek majd az el­következő évek krónikalapjai­ra ... N. T. Évforduló ' Janus Pannonius Társaság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom