Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
i DUNANTOLI NAPIÓ 1971. június *./. Szakonyi Károly: Sütők bálja TkA- egint a szekrényt rendezget- te. Hűs volt a szoba, csak a félig nyitott ablakon áradt be egy kis langy-meleg a kertből. És apró neszek: a májusi napra, a virágzó fák illatára kiröppent méhek ott té- velyegtek a ház sárga falánál. De a szoba még a telet őrizte; az öregasszony fázott, hideget érzett a homloka, a keze. Kutatott a selyempapírba csomagolt párnahuzatok, háló- ingek, csipkés blúzok között. Enyhe porszag volt, alig érezhető, talán nem Is por, csak a háborítatlan múlt-szag; púderok, régi kölnik, hajdani cigaretták meghalt illata. Délután volt; a lakás kitakarítva, a horgolt terítővei letakart asztalkán — a fekete faborítású falióra alatt — porcelán vázában barkaág; a magasan bevetett ágyon gobelin-díszpárna; rend. Rend, mint mindig: konyhában, szobában, szekrényben. A polcok szabályos rendje. Csíkos férfiingek, színeha- gyott nyakkendők, fehér selyemharisnya, vékony bőrkesztyű, egy szalag (milyen sárga, töredezett!) s köztük a rózsaszín papír, ami már nem is zizeg: puha, mint a batiszt. Batiszt zsebkendő monogrammal: S. V. Kivette, hogy összehajtogassa szépen — koppanva hullt a padlóra egy két- rét hajtott kartonlap: zöld keretben lila betűk... Az öregasszony balkézzel megkapaszkodott a szekrény ajtajába, hajoltában megroppant a dereka, így maradt kicsit a föld felé görbülve, nyöszörögve, aztán kaszáló mozdulattal elérte a lapot, felemelte. Szédült; várnia kellett, hogy eltűnjenek szeme elöl a karikák. Imbolygó járásával be- bóklászta a szobát — a varrógépen találta meg a szemüvegét. A Budapesti Sütőmunkások Vigalmi Bizottsága — olvasta a karton lila betűit. Vigalmi bizottság — ismételte csodálkozva. Az ablakhoz ment. hogy jobban lássa a fakó meghívót Sütők bálja. Ó, a sütők bálja! Egy pillanatig mintha emlékezett volna rá, de aztán megint a csodálkozás: — Sütők bálja? Tovább betűzte: Szernély- jegy vigalmi adóval együtt 2 pengő tallér, Család-jegy — Családjegy? ... — Család-jegy (2 hölgy 1 m 6 pengő, legyek a sütödék bizalmi lérliainál... Az É. M. O. Sz. dalkör közremü... — Hat pengő. Mennyi lehetett az a hat pengő? —... Közreműködésével a budapesti sütők szakosztálya... — Ó, a sütők szakosztálya! Vendi! Vendi, ahogy mondja .. . hogyan is mondta mindig? O, igen, a szakosztályi... — Szakosztálya otthon és rokkant alapja javára... 1928... Az öregasszony megkapaszkodott az ablakpárkányba, nézte a kert frisszöld fáit és számolgatta, hogy mikor is volt 1928? Húsz éve? Dehogyl Negyven éve? Nem, több is! Több is, persze. Régen. Nézte a fákat, megint nyár lesz. Az ég messzi kéksége. A megrozsdált kerítés, a feltöredezett betonutacska. Nyár lesz. Elnevette magát, mintha valaki látná most, ahogy megnézte magát a falitükörben. A válla jobbra hajlik, a csípője balra, hosszú fekete szoknyája alól kinyúlnak a nagy férficipők. A kötény. A fejkendő. A kicsiny arc. Nahát! Felemelte a kartont, szétnyitotta. Táncrend éjiéi előtt: sütő csárdás, keringő, tangó, shimmy ... íjfél után: keringő, hölgyválasz.., ezt nehezen olvasta: black Boton. Töprengett, hogy mi is volt az a black boton? Csak a végén derült fel az arca: csárdás reggelig. Vendi gyönyörűen tudott csórdá- sozni. Egyenes derék, feltartott fej, a test finom, ruganyos rezgő mozgása. Finoman. Úriasan ... A karton hátlapján ezt olvasta: Fe- lüllizetések! Tekintettel a nemes célra, köszönettel elfogadtatnak és az „Élelmezési Munkás"-ban nyugtáztatnak. Meg kellene keresni ezt az „Élelmezési Muskás”-t, biztosan benne van a nevük. r H lit ott az ablakná! és látta, hogy megint nyár lesz. Vendi ilyenkor szilvakék öltönyt viselt és szalmakalapot Szerette a szép nyakkendőket. Megkefélgette a bajuszát a mosdótál fölött a konyhában és azt mondta: — Nanica! — Igen azt mondta: — Nanica, megyek a szakosztályba. Vendi bizalmi volt. Hajnalban — még csaknem éjszako — kezdte a munkát a pékségben, délre hazaért, akkor lefeküdt, négy óra felé felöltözött, simára fésülte a haját és azt mondta: — Nanica, -megyek a szakosztályba. Tehát huszonnyolcban vott ez a bál! De mikor is volt 1928? Milyen régen? Elfáradt; egy kicsit leült a dívány bordó plüss takarójára. Nagyon régen ... Hogyan is gondolhatta volna, hogy csak húsz éve? Hiszen húsz évvel ezelőtt Vendi már nem élt Most meglátta a termet. Hirtelen meglátta a kristályüveg csillárokat, a fényes parkettet, a suhanó szoknyákat, a fehér ingmelleket... Csak eny- nyit Aztán megint Vendit, ahogy kefél- geti a bajuszát a mosdó fölött Meg azt az inasgyereket is, aki benyit a konyhába; — Vendel szaktárs itthon van? Mire ő: — Talán úr... vagy bácsi! Nem?! — Nem — mondja nevetve az inasgyerek —, mi szaktársok vagyunk, nem urak. Megvárom! — És leül a konyha küszöbére, felcsap egy könyvet olvas. O meg tejeskávéval és süteménnyel kínálja. — Aztán mi jót olvasunk? Az inasgyerek feltekint, mintha latolgatná, érdemes-e megmondani: — Marxot! — Nohát jól van, csak tessék, fogyassza ezt o kis süteményt és ezt a kis kávét Olvasson csak, ráér, majd megjön az uram... — És tesz-vesz tovább a konyhában, ruhákat locsol be vasaláshoz. S egyszercsak megszólal az inasgyerek izgatottan, úgy, hogy meg is ijed, azt hiszi, valami baj történt az udvaron. — Nanica néni! Tudja-e, hogy Vendi szaktárs, meg mi valameny- nyien mire készülünk? — Ugyan mire? — kérdi mosolyogva. — Forradalomra! Nevet a gyereken, mert olyan elszánt a tekintete, mint egy férfié, nem érti mit mond, csak nevet rajta, de amaz öklével rácsap a küszöbre: — Elsöpörjük ezt a sok hájas munkás- nyúzót! — Hát a kávé finom volt-e? — Nanica néni! — mondja sértődötten a gyerek! — Ez komoly dolog! Ö csak nevet tovább. Nevetve mesélte este Vendinek is. Az ura itta a karlsbádi bögréjéből a rumos teát, lesimított frizuráján hajnecc, szája fölött bajuszkötő — készült a lefekvéshez. Ingben volt, mellényben, puha papucsban. Olt a hokkedlin és nézte őt. hogy milyen szorgosan szidolozza még késő este is a rézmozsarat. Szép tiszta volt a konyha, vaníliaszagú. A háború után abból az inasgyerekből nagy politikus lett Vendi halála után egyszer felkereste. Az elv- társak — így kellett szólítani őket — mondták, hogy várni kell, tárgyal, Nagy bőrfotelba ültették, a falakon vörös plakátok voltak, vörös betűk ... Végre kinyílt az ajtó, a volt inasgyerek — hatalmas férfi — tárt karral fogadta: — Nanica néni! — Vendi — mondta ő sírva —, Vendi meghalt A tárt kar kézfogásra hanyatlott. — Miben segíthetek, drága Nanica néni? — Csak egy kis süteményt hoztam — mondta gyenge mosollyal a köny- nyein át. — Csak egy kis régimódi linzert, amilyet akkor is adtam mindig a kávéhoz, ha az uramat várta a küszöbön ... Merthogy szerette Vendit,.. csak tessék, tessék... Hát aztán a szakosztály... látom. .. látom. .. — és körbemutatott A karton meghívó lecsúszott a földre. Érte nyúlt, felállt. Betakarta óvatosan a batiszt zsebkendőbe és odatette Vendi fényképe alá. A diófakeretből nevető szemű, csinos barna férfi nézett a végtelenbe. Jól vasalt ing, gondosan kötött nyakkendő. — Mindig ilyen voltál — mondta a fényképnek az öregasszony. — Mindig nett, elegáns. Fésülködtél a tükör előtt, aztán azt mondtad: — Nanica, megyek a szakosztályba. És ez a bál is volt egyszer... 1928- ban. Itt a meghívó. Minden itt van még, csak ő nincs már sehoL Galambosi László: ANNA Beszakadt a bánat halványlila tükre. Bogarat menteni térdelek a fűbe. Kövek alatt él a tűzmeséjű árok. Ki ébreszt fölöttem agancshegyű lángot? Anna, termékenység bársony boldogsága, keresztelő kútház márványkupolája, szeretlek. Rács mögül nyújtod őrző karod, ápolj tűzfejékes, rablott liliomot! Anna, riadt erdők hamuba hullt ága, omló jégfüggönyön lángok csipkefája, habokra boruló alkonyszárny hű tolla, betakarsz-e? Dől a virrasztás zöld orma. Bevérzett a bánat, kitüremlő szirma mögött a sóvárgás lánckoszorús sírja. Anna, a merengök örök fogadalma szétszakad, a halál hegedül alatta. Várlak övét oldva, fehér keszkenődön lepkék birodalmát simogatva őrzöm. Simogatva őrzöm a lezuhant fejfát, apám homlokán a mennybeszálló gyertyát, anyám tört csípőjén bölcsőjét a gyöngynek, fekete bozontját a fekete rögnek. Anna, napsuhanás vállad betakarja. Habzik a villogás eresze, alatta aranysárga ménes kavarog, beszélget. Anna, a Világtűz csipkéje megéget. Kövek hánykolódnak, kőnyilak suhannak. Keresztelő kútház, rózsafényű ablak: befogadsz, melegitsz; beszakadt a bánat Anna, rácsok mögül fúvóm fuvolámat Rács mögött zöldi fátyol, zöld ág, árva alma. Termékenység, kútház: nyílj meg drága Anna. Térdelek a fűben fehér keszkenődön, a lezuhant fejfát simogatva őrzöm. ÉTTEREMBEN J ó napot. Ne haragudjon, hogy ismeretlenül megszólítom, de ha már Így esett, kérem, legyen azért is elnéző az idegennel szemben, hogy beleszól a vitájába, melyhez semmi köze. Akaratlanul szem- és fültanúja lettem háborgásának, hiszen egy étteremben lehetetlen másképpen háborogni... Ezért vettem a bátorságot, hogy kifejtsem a véleményemet, ha meghallgat. Nem, ezekhez az emberekhez sincs az égvilágon semmi közöm, akik háborgása tárgyait képezik. Mi a foglalkozásom? Az igazán mellékes, higyjen nekem, és, ha lehetséges, hallgasson végig. Eddig én hallgattam önt, mondhatom, mulatságos dolgokat mondott. Akkor mondhatom? Remek. Kezdjük az elején. En már régen Itt ültem, an\ikor ön bejött, mit bejött: bevonult, mint az Aidában az elefántok (elnézést a sikerült hasonlatért), leült és fennhangon intézkedésekbe fogott. Megtudtam, hogy ön a zellerkrémlevest kedveli, s azután bélszinlángost kiván beépíteni a szervezetébe. madeira mártással. Salátát is kért, ami ehhez nem illik, no de ez részletkérdés, ezt honnan is tudná ön, és honnan is tudná a pincér? Aztán a felszolgáló elhajlongott ön pedig azóta egyre fogyó türelemmel várakozik, nedvei megindultak, gyomra mámorosán vonaglott meg, valahányszor a bíbor színű madeira mártásra gondolt Húsz perc múlva megérkezett a leves, amit élvezettel hörbölt, talán kissé mohón is. ön valószínűleg éhesen tért be ide, s ez első számú intelmem: nem illik étterembe éhesen bejönni. Majd elmagyarázom, miért. Nos: a leves után újabb félóra telt el - bélszinlángos sehol. Erre fölháborodott, eléggé el nem ítélhető módon és hangnemben beszélt a pincérekről, akik szintén isten teremtményei, és panaszkönyvet követelt, gyökeres változtatásokat kívánt foganatosítani, szóval háborgott. Csodálkoztam is: ön azt kívánta a pincérektől, hogy dolgozzanak, serényen, precízen - ahogyan ön azt elképzeli... Gondolkodjék csak egy kicsit, ha nem megy, hát segítek. Mit kívánt? Képzelje el: valamely furcsa megszállottság vesz erőt a pincéren és berohan a konyhába, hogy azonnal hozza önnek a kívánt ételt... A legelső, aki lecsillapítja, a szakács. Hülye vagy? Ezt kérdezi majd a pincértől. Hiszen akkor neki is serényen és precízen kell dolgoznia! De tegyük fel, hogy a séfet is megszállja valami és elkészíti a bélszint. A hús viszont elfogy, nincs nyersanyag: sürgetik a húshordó embert, sündörögjön gyorsabban. Hülyék vagytok? Ezt kérdezi majd a hússzállító ember. Megbolondultam volna háromszor annyit fordulni egy nap, mint szoktam I De ha ez is nekilát, a vágóhídon okoz vele problémát. Ha ott is gyorsabban vágják a marhákat, a marhatuvarozó csapja sapkáját a földhöz, hogy mit nem kívánnak ezért a pénzért. De ha ő is gázt ad, elfogy a marha a felvásárlótelepen - újakat kell venni. Ha gyorsan újakat vesznek, gyorsabban kell hizlalni, gyorsabban kell előállítani a takarmányt, gyorsabban kell elvetni a silókukoricát, gyorsabban kell megtölteni üzemanyaggal a traktort, gyorsabban kell beszerezni az üzemanyagot, sürgetni kell a nyers- olajipart, fokozni kell az energiabázist, hadat kell üzenni az ellenségnek, tiltakozó táviratokat kell feladni, uram, az ön bélszinlángosa miatt fel kellene trombitálni a mennyek valamennyi szárnyas és szárnyatlan angyalát. Látja, milyen veszedelmes dolog ez. Második intelmem tehát így szól: ne kívánjon semmi rendkívülit felebarátaitól. Engem határozottan nyugtalanítana, ha a bélszinlángosomat az optimális időn belül kapnám meg, netán még jó étvágyat is kívánna a pincér. Aznap biztosan egyéb problémáim is támadnának: megkapnám a boltban azt a bizonyos dolgot, amit akarok, gusztusosán becsomagolnák a kenyeret, nem csukódna be az orrom előtt az autóbusz ajtaja, a hivatalban kezembe nyomnák a lepecsételt, elintézett — és kedvezően elintézett — kérvényemet. Boldogtalanul bolyonganék akkor az utakon, e rendhagyó történetek felett gondolkodnék egész áldott nap: mi lehet emögött, miért éppen most történt mindez és miért éppen velem? Kerülnie kell a jövőben ezeket a konfliktusokat. Megelőzhetők, ha megszívleli első számú intelmemet: ne menjen éhesen az étterembe. A jóllakott ember mindig derűs nyugalommal szemlélődik, barázdái elégedetten simulnak ki arcán. A jóllakott ember türelemmel képes várakozni, sőt, egyéb dolgokra is képes: magam például láthatja, a binomiális tételt igyekszem levezetni a szalvétán, s ha meggondolom, hogy a matematikához csak annyit konyitok, amennyit a hajdú a harangöntéshez, elég merész kísérletbe fogtam.., Aztán, uram, nyugodtan tartson egy kis lelkiismeretvizsgálatot. Munkára fel — mondja ön a többieknek. Nézzen utána, mennyit dolgozott a mai napon, hány méterrel lendítette előre az Emberiség Szekerét? Nem, véletlenül sem kíváncsiskodom, intézze el magában, ez az ön dolga, én igazán illetéktelen vagyok. S zeretném végül felhívni egy körülményre a figyelmét. Mon- dókátnat azzal kezdtem, hogy már régóta üldögéltem ezen a szép helyen itt, amikor ön megérkezett. Nem fogja elhinni: zellerlevest áhítottam, valamint bélszinlángost, biborszinű madeira mártással, saláta nélkül... Én tehát régebben várakozom, mint ön, ugyanarra a fölséges menüre, amely — higyjen nekem — akkor sem jön hamarabb, ha mindketten beleörülünk. Ne háborogjon tehát, inkább üljön ide, ide mellém és segítsen. Elakadtam. Nem tudom mennyi kétszer kettő ... KAMPIS PETER ZSUPPAN ISTVÁN; PIAC
