Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-16 / 140. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. június 16. AUTÖ-MOTOR Villányban az „1-es“ számú Zsiguli Ünnepség keretében adták át Hegajándékozták az első tulajdonost TERMÉSZETJÁRÁS Szépen fejlődik a mozgalom Baranyában A megye természeti adottságaiból eredően a természetjáró mozgalomnak jelentős hagyományai vannak. Érdekesség, hogy a nyilvántartott természet- barátok száma országosan csökkent, Baranya az egyetlen megye, ahol a létszám fokozatosan emelkedik. 1967-hez viszonyítva mintegy ötszáz fővel növekedett a létszám. Külön örvendetes az ifjúsági tagok kedvező aránya, amely azt mutatja, hogy a megyében lévő természetjáróknak több mint fele fiatal. Baranya megyében jelenleg 39 szakosztály működik. Ebből Pécsett 27, Komlón 6, Szigetváron 2, Siklóson, Mohácson, Sely- lyén és Szentlőrincen pedig 1-1. A természetbarát mozgalom minőségi mutatója a különböző túramozgalmakban elért eredmény. Az egyik legfontosabb mutató a minősített túrázók száma. Itt még elég szerények az eredmények, igaz, hogy a követelmények különösen az aranyjelvény megszerzéséhez igen magasak. A jelvényszerző túra- mozgalmak közül a „Mecsek turistája" és a „Mecsek ifjú turistája” mozgalmak a legkedveltebbek. Eddig 191 jelvényt adott ki a szövetség, de a résztvevők száma örvendetesen emelkedik •és várható, hogy a közeljövőben elérik az ötszázat. A folyamatosan teljesíthető túramozgalmak mellett már hagyományossá vált az ez évben negyedszer Abaligeten megrendezésre kerülő „Nemzetközi eszperantó természetbarát találkozó". A 10 napos program keretében tavaly mintegy 80 külföldi és több belföldi természet- barát ismerkedhetett meg a Mecsek legszebb részeivel és a megye idegenforgalmi nevezetességeivel. A középiskolások nagy országos találkozójának az ODOT- j nak megindulása óta résztvevői a megye ifjúsági természetjárói. 1971-ben Baranya rendezi az országjáró diákok országos találkozóját, mely — mint jelentettük — ezen a héten zajlik le Harkányban. A szövetség tagjai nemcsak hazai, hanem mind nagyobb létszámban vesznek részt külföldi cseretúrákon. Sokan jártak már a cseh és a lengyel Tátrában, Bulgáriában, Jugoszláviában, Romániában, NDK-ban, de van, aki eljutott Svájcba és Angliába is. A túrázás mellett növekszik a táborozás, campingezés iránti igény. Sajnos ezen a téren igen mérsékelt a fejlődés üteme, legnagyobb probléma a megfelelő táborhelyek és az olcsó felszerelés hiánya. A Természetjáró Szövetség az eredményesebb munka érdekében 1971-re feladatokat tűzött ki célul. Többek között tervézik a természetbarát szakosztályok, jelvényszerzők és túrázók számának növelését. (Lázár) Kertes kis családi ház Villányban, — itt lakik dr. Kurcz Árpád állatorvos. Az udvarban barackfa árnyékában pihen egy öreg Moszkvics, mellette az IH 54-01 rendszámú fehér színű Zsiguli sütteti magát a nappal. Hétéves kisfiú ül a volánnál és nagy érdeklődéssel szemléli a műszerfalat, próbálgatja lábával elérni a féket, gázpedált. . . — Tiétek ez a kocsi? — Miénk bizony, most alig fél órája érkeztünk vele haza. Én is fent voltam érte édesapámmal Budapesten — mondja nem kis büszkeséggel, aztán kezét a kormányra teszi és „vezeti” az új szerzeményt. — Üjabb látogató? — kérdi és lép ki az előszobából dr. Kurcz Árpád. — Mert már valóságos processzió-járás van itt, pedig alig fél órája érkeztem. Már akadt volna, aki szívesen átvenné. Autó a családban, nagy esemény. Hát ha még egy teljesen új márka, Zsiguli. Az első Baranyában. Sót országosan is, mert dr. Kurcz Árpád volt az a szerencsés, aki az „1-es” sorszámú Zsiguli boldog tulajdonosa lehet. — Eredetileg Volgát Írattam. Munkámhoz kell az autó, hét község tartozik hozzám. Aztán, amikor át lehetett Íratni, éltem a lehetőséggel. Április 16-án írtam meg a levelet és június 10- én kaptam az értesítést, mehetek érte. Nagyot néztünk feleségemmel az értesítésre, mert 1-es sorszám állt rajta. Csak nem mi leszünk az első Zsiguli tulajdonosai? Pedig így lett. Hétfőn mentem fel érte a kisfiámmal és most, kedden délelőtt érkeztünk haza. Nem „egyből” jöttünk, még az egyik rokont is meglátogattam . . . Felesége is kijön az autóhoz. — Képzelheti, hogy mennyire örülünk — mondja. — Hát ha még ott lettél volna, az átvételnél. — Miért? Mi történt? — kérdi férjétől, aztán felém fordulva mondja: mert még nem volt annyi időnk, hogy Árpád elmesélje a dolgokat. — A szovjet elvtársak kis ünnepséget rendeztek, úgy adták át nekem, az első Zsiguli tulajdonosnak a kocsit — mondja az állatorvos. Hétfőn reggel pontban 8 órakor érkeztem a Hentes utcába az átvételi helyre. Már vártak. Karonfogva kísértek a Zsigulikhoz, ünnepi beszéd, aztán nagy csokor piros rózsát nyújtottak át és ajándékul még egy autórádiót antennával. Látod, ha eljöhettél volna, akkor a rózsacsokrot bizonyára te kapod — mondja feleségének. — Én is kaptam egy szép slusszkulcstartót — szól közbe kisfiúk. — Aztán szendvics, ital azok részére, akik nem vezetnek, újabb köszöntők, érezzék jól magukat az új tulajdonosok és sok sikert kívántak a szovjetek és a magyar eladók is — folytatja dr. Kurcz Árpád. — Lehetett színt is választani: volt fehér, halványszürke, homokszínű és sötétkék. Mondták még, hogy nem kell az extra super, a super benzin tökéletesen megfelel. — Az első benyomások? — Nagyon jók. Kényelmes, nem zajos, szépen megy. Pillanatnyilag többet még nem tudok mondani. Reméljük a legjobbakat. És jönnek ai újabb látogatók. „Meghozta doktor úr? öröme teljék benne" — szól az egyik ismerős a kiskaputól. — Három hívásom is van — mondja az orvos. — Mennem kell. Kitolat az udvarból, elporzik, nézünk utána. Az öreg, 7 éves Moszkvics meg csak áll az árnyékban, de mintha kérdezné: velem már nem törődik senki? C-ray) BÉLYEQ Rövidesen megjelenő magyar bélyegek HORGÁSZÁT Harc a busák és amúrok ellen Napok óta „eresztő" hálóval próbálják kifogni, illetve gyéríteni a Pécsi-tó amúr és busa állományát. E két igen nagyra növő halfajta a világ legértékesebb halfajtája. Az Országos Halászati Felügyelőség javaslatára éppen ezért került sor betelepítésükre. Biztos horgászati módjuk még nem ismeretes. Az intézőbizottság kérdésére még a Moszkvai Halélettani Intézet sem tudott felvilágosítást adni. A Pécsi-tóban, mivel elfogyott a zöld növényzet, mely a fő táplálékuk, az amúrok mind gyakrabban kerülnek a legváltozatosabb csaliknál is horogra. A busa esetében csak egyetlen 11,7 kg-os példány került horogra és 35 perces fárasztás után lett zsákmánya a szerencsés horgásznak. Mivel a szibériai és távolkeleti szaklapokban több esetben látott napvilágot olyan hír, hogy ezek a halak halászok halálát okozták, határozta el az i. b. gyérítésüket. Ismeretes már horgászaink előtt, hogy ezek o halak könnyen riaszthatok, és riadásuk esetén torpedószerű sebességgel és erővel menekülnek, méterekre ugranak ki a vízből. Ilyenkor könnyen felboríthatják a könnyű kajakokat s a felhevült kajakozó hirtelen vízbe kerülve szívgörcsöt kaphat. Az eresztőhálóba került egyéb halakat, ha nem sérültek meg erősebben, visszahelyezik. Az eladásra kerülő halak árából méretes pontyokat vásárolnak és helyezik ki a tóba. .ISMERJÜK MEG HALAINKAT A közelmúltban történt az orfűi tónál, hogy az egyik horgásznak éppen akkor akadtak hívatlan, nem horgász nézői, amikor nagy igyekezettel .vonszolt partra egy kb 18—20 cm-es halacskát. Az egyik hívatlan néző tájékozatlan társának a fogott hal fajtáját illető kérdésére azt a felvilágosítást adta, hogy a kérdéses halacska „ponty". Mire a horgász fölényesen azt mondotta, hogy ha ez ponty volna, akkor visz- sza kellene dobni, de mivel „kárász", a füzérre kerül. E kijelentésre a halat meghatározó néző azt válaszolta, hogy „ha ez kárász, akkor én római pápa vagyok!" így mivel horgásznak ugyan nem horgász, de mint a különféle halételeknek szenvedélyes elkészítője és a különféle halfajták jó ismerője, lehetséges, hogy azóta, ha egyelőre inkognitóban is, de azóta Pécsett is van egy pápa. A szakavatott horgász pedig vagy tényleg nem ismeri a halakat, vagy haléhségében nem akarja megismerni azokat, s így tudatlanul, de inkább tudatosan szabálysértést követett él. A magunk részéről — ismerve a véletlenül néző halismereti tájékozottságát — az ő halfajta megállapítását fogadjuk el. Annál is inkább így kel! döntenünk e vitás kérdésben, mert nem az első és egyetlen eset, amikor a horgász, hogy ne menjen haza üres kézzel, tudatosan összecseréli a fogott halfajtákat. A mottó nem lehet más, mint a szigorú ellenőrzések során terítékre kerülő horgászokat halismeretből meg kell buktatni. RÖVIDEN A Pécsi-tó halőrei jelentették, hogy a tóban találtak olyan elpusztult kisebb pontyokat, melyeknél a farokrészek éles késsel le voltak vágva. Nyilvánvaló, hogy ezeket a farokrészeket a vandál tettet elkövető horgászok süllő-csalinak használták. Az így megcsonkított és élve visszadobott halak néhány percen belül elpusztultak. Az ilyen barbár tettekhez úgy ! hisszük, nem kell ugyan külön kommentár, de ezek a jelenségek, mielőtt még gyakoribbá válnának, ismételten a sokkal gyakoribb és kíméletlenül szigorúbb ellenőrzés megvalósításának szükségességére figyelmeztetnek. Két komlói lakos, a halőrökhöz került bejelentés szerint a közelmúlt napokban kb 30 kg- nyi halat vitt el a Pécsi-tóból. A könnyű zsákmány úgylótszik annyira fellelkesítette őket, hogy még ugyanazon nap délutánján ismét megjelentek a tónál. Ekkor azonban már a halőrök is éberebbek voltok és tetten érték őket. Az eljárást ellenük folyamatba tették. * Igen gyakori látvány az Orfűi- és Pécsi-tavaknál, hogy a horogra került halak vagy „hó-rukk" módra, vagy pedig kivonszoló módszerrel kerülnek a szárazra, mert a horgászok legnagyobb része a halak ki: emeléséhez nem használja a kiemelőszákot. Bár az országos horgászrend és a Pécsitavak horgászrendjei sem mondják ki határozottan a kiemelőszák kötelező használatát, de előírják, hogy a fogott halakkal kíméletesen kell bánni. Ebbe viszont a kiemelőszák használata is beleértendő. Mivel Magyarországon is vannak j olyan horgászkezelésben lévő vizek, ahol a kiemelőszák használata a legkisebb retúrhalnál is kötelezően elő van írva — s ezt igen szigorúan ellenőrzik is —, nálunk sem ártana a tavak horgászrendjébe ezt a klauzulát is belevenni, betör- j tását pedig szintén ellen- j őrizni. A Magyar Posta már bemutatta a hazai és európai művészet magyar múzeumokban őrzött számos nagy sikerű alkotását. Nemsokára — előreláthatóan még e hónapban — olyan bélyegsorozattal örvendezteti meg a gyűjtőket, amely nálunk témájában teljesen új. Ugyanis a nyolc értékből álló 15 forint névértékű sorozatban XVIII—XIX. századi japán fametszetek reprodukciói szerepelnek. A metszetek a budapesti Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből kerültek kiválasztásra. A bélyegek részletes leírását a Filatéliai Szemle júniusi száma tartalmazza. E hó végére jelezték a lósportot megörökítő nyolc értékből álló és 14 forint névértékű sorozat megjelenését. Július 3-án jelenik meg o FIR — az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége — fennállásának 20. évfordulóját köszöntő 1 forintos bélyeg. — A vadászati világkiállítást népszerűsítő, május 21-én megjelent, nyolc értékből álló sorozathoz augusztusban blokk is megjelenik. Itt említjük meg, hogy a vadászati világkiállítással kapcsolatban a MABÉOSZ augusztus 27.— szeptember 30-a között bélyegbemutatót rendez az idevágó bélyegekből, de ez független a magyar bélyeg „Budapest 71" jubileumi kiállításától. A LEGELSŐ MAGYAR BÉLYEGEK MEGSEMMISÍTÉSÉRŐL Az első önálló magyar bélyeg kiadásának története általában ismert. Tudjuk, hogy a kiadás első nyomdai előállítása kőnyomatos úton történt, mivel a réznyomáshoz a körülmények akkor nem voltak megfelelőek. Később azután a bélyegeket réznyomás útján állították elő. Nem általánosan ismert tény azonban, hogy az 1871. január végére elkészült mintegy 8 millió darab kőnyomatos bélyeg felülvizsgálatakor kiderült: azok nyomása elfogadhatatlan. A király fejét a bélyegeken foltok éktelenítet- ték. A súlyos kritika következtében a szállítást nem fogadták el és utasítást adtak a már elkészült mennyiség megsemmisítésére. Mindent elölről kellett tehát kezdeni. Az új nyomóformákkal készült próbanyomatokat azután a posta elfogadta s így oz első magyar kőnyomatos bélyegek 1871. május 1-én forgalomba is kerültek. Az első kőnyomatos készlet megsemmisítéséről, sorsáról a posta okiratai igen hézagoson számolnak be. Semmi adatunk nincs a megsemmisítések idejéről mennyiségéről, módjáról. Csak töredékes emlékek, innen-on- nan összeszedett feljegyzések állnak rendelkezésre. A magyar bélyeg kutatóinak sikerült azonban helytálló bizonyítékok alapján megállapítaniok, hogy az első, el nem fogadott kőnyomatos kiadás néhány ív 2 krajcóros bélyegét ismeretlen oknál fogva nem semmisítették meg. Valószínűleg tévedésből visszamaradtak valamelyik rak- | tárban és elnézésből 1873 j augusztusában a budapesti fő- I postán felhasználásra kerültek. Ez a rejtélyes forgalomba hozatal eddig elkerülte a gyűjtők és kutatók figyelmét. INNEN — ONNAN Bemutatjuk a Magyar Úttörők Szövetsége fennállásának 25. évfordulója alkalmából június 5-én megjelent emlékbélyeget. Sokszor kérdezik a gyűjtők, hogy meddig tart még egyes felkapott motívumú bélyegek kiadásának özöne? Ne beszéljünk most a festménybélyegek áradatáról, de nézzük meg egy nem ennyire népszerű, de azért igen kedvelt másik motívum helyzetét. A chilei világbajnokság alkalmával 1962-ben ösz- szesen 55 bélyeg és 7 blokk jelent meg. Négy évvel később a londoni világbajnokság alkalmával már 322 bélyeget és 54 blokkot adtak ki. Természetesen az utóbbi bélyegek beszerzési ára is mintegy ötszöröse az előbbieknek. Hogy a mexikói világbajnokságra hány bélyeg és blokk jelent meg, azt | még tulajdonképpen ma sem lehet biztosan megállapítani. Elfekvő, használt autóköpenyt (825x20—1400x24-ig terjedő méretben) ÁTVESZ A (MÉM, I I
