Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

1971. május 1. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 5 Az új tanácsok megalakulása elé A helyi tanácsok tagjainok * ^ körültekintő megválasz­tása utón figyelmünk, erőfeszí­téseink és elvárásaink az új he­lyi és területi népképviseleti-ön­kormányzati és államigazgatá­si szervek megalakulására, szer­vezetének kiépítésére és haté­kony működésére irányulnak. Természetes velejárója ez az ál­lampolgárok megbízásán nyug­vó szocialista népképviseleti szervek mindenkori újraválasz­tásának. Az is nyilvánvaló, hogy mindegyik tanácsi ciklus inditósának, törekvéseinek és alkalmazott munkamódszerei­nek sajátos színezetet nyújta­nak a társadalmi, gazdasági és politikai fejlődést elért ered­ményei, valamint a további elő­rehaladás országos és helyi célkitűzései. Az április 25-i választás alap­ján kiépülő tanácsok nagysze­rű, alkotó korszakban kezdhe­tik meg és fejthetik ki tevé­kenységüket. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt X. Kongresz- szusának határozataiban, a népgazdaság IV. ötéves tervé­ben, valamint a Hazafias Nép­front választási programjában megfogalmazott célkitűzések együtt szolgálják a későbbi év­tizedek társadalmi fejlődésének alapozását és jelenlegi életünk tartalmasabbá és színvonala­sabbá tételét. E nagy célkitű­zések elérése érdekében fára­dozunk a szocialista államiság, a szocialista jogrendszer, vala­mint a szocialista demokrácia egyidejű, együttes fejlesztésén is. Közeli és távlati nemzeti céljaink kidolgozottsága men­tesíti a most megválasztott ta­nácsokat is a bizonytalanság, az izoláltság, a politikai orien­táció nehéz gondjaitól, ame­lyek gyakran bénítják a kapita­lista országok helyi szerveinek munkáját. A gazdasági és társadalmi élet tudatos alakításának olyan szintjéhez jutottunk el már ha­zánkban, amikor a népgazda­ság struktúrájának, belső ará­nyainak, a fejlesztés és felhasz­nálós alapvető mennyiségi mu­tatóinak távlati meghatározá­sa mellett, illetőleg mindezek­kel együtt elemezzük, tervezzük és formáljuk a műszaki-tudo­mányos és gazdasági előreha­ladás társadalompolitikai, szo­ciális, közerkölcsi, közösséglé­lektani stb. következményeit is. A sokrétű népgazdasági terve­zésnek mellőzhetetlen összete­vője a termelőerőknek a külön­böző területi egységek anyagi forrásaihoz, munkaerőhelyzeté­hez és ellátottságához igazodó, valamint az azonos szintű tele­pülések fejlettségi színvonalá­ban fennálló különbségek fel­számolására irányuló, megyén belül és országosan is össze­hangolt településfejlesztési, te­rületi és területközi koordiná­ciós munka. Nem kétséges, hogy az arányos és hatékony területi koordináció és telepü­lésfejlesztés csakis az illetékes országos, valamint az érintett területi és helyi szervek szoros együttműködésével valósítható meg. Ezért, ha újonnan választott tanácsainknak azokat a felada­tait kívánjuk körvonalazni, ame­lyek megalakulásukhoz kapcso­lódnak és eredményes működé­sük feltételeinek létrehozására irányulnak, elsőként az orszá­gos társadalom- és gazdaság- politikai célkitűzések, a külön­böző fejlesztési törekvések mélyreható megismerését kell hangsúlyoznunk. Az országos célkitűzésekhez felzárkózó és a helyi érdekeket sokrétűen szol­gáló tanácsi munka újraindítá­sa, illetőleg az eddigi tevékeny­ség újszerű igényekhez igazodó folytatása csakis népünk fel- emelkedésére, szocialista vív­mányaink megóvására és to­vábbfejlesztésére irányuló cél­kitűzések és alapelvek tudato­san vallott egységes bázisán eyugodhat. A már kimunkált törekvések keretében tanácsi szerveinknek gondosan fel kell dolgozniuk, majd tervező, fejlesztő, szerve­ző és közhatalmi munkásságuk során messzemenően hasznosí­taniuk kell azokat a kritikai észrevételeket, ésszerű kezde­ményezéseket, alkotó indítvá­nyokat, amelyeket a választó- polgárok a jelölőgyűléseken, a választásokat megelőző réteg­találkozón és a választási gyű­léseken tettek. Bár erőteljesen ki kell emel­nünk, hogy amint egész társa­dalmi és politikai életünket — immár másfél évtizede — az el­ért szocialista vívmányokat megőrizve továbbfejlesztő poli­tikai vezetés jellemzi, tanács- rendszerünknek az új tanács- törvény és a hozzákapcsolódó jogszabályok alapján jelentős és nagyszámú változást ígé-ő reformja sem töri meg a helyi népképviseleti szervek munkás­ságának eddig is felfelé nelő folyamatát, nem hoz a koráb­bival szembenálló változást, ha­nem éppen az eddigi fejlődés­nek az újabb követelményekhez igazodó még lendületesebb to­vábbvitele érdekében állít elénk számos fontos újszerű szerveze­ti, szervezési és működésrendi feladatot. J\ tanácsi szervek létrehozá- J * sónak módozataira, a ta­nácsi szervezetre, feladatokra és eljárásra vonatkozó jogsza­bályok kötelező erejük ellenére is csak a továbbfejlesztés lehe­tőségét építették ki. Hogy a ta­nácsok és a tanácsi szervek megnövekedett önállóságukkal élhessenek, kiterjedt teendőiket eredményesen elláthassák, rész­letesen meg kell ismerniük és — a helyi, a területi és orszá­gos érdekek összehangolásá­val — szakszerűen kell alkal­mazniuk széleskörű gazdasági, pénzügyi és egyéb hatásköri jo­gaikat. A település és a terület koncepciózus fejlesztése, vala­mint a lakosság és a területen működő üzemek és intézmé­nyek növekvő kommunális, la­kásügyi, kereskedelmi, egész­ségügyi, szociális, kulturális szükségleteinek jobb kielégítése érdekében nagy körültekintés­sel kell igénybevenniük mind­azokat az irányítási, felügyele­ti, együttműködési és befolyá­solási eszközöket, amelyeket az új jogszabályok biztosítanak számukra a nekik alárendelt, valamint a tanácsi alárendelt­ségben nem álló szervek irá­nyában. A közeljövőben megalakuló tanácsok sem téveszthetik szem elől, hogy a központi szervek törekvései és az állampolgárok­nak a jelölőgyűléseken is gyak­ran kifejezett követelései to­vábbra is valamennyi szinten fontos feladattá teszik a lakos­ságot érintő igazgatási, ügyin­téző és szervező munka egy­szerűsítését, korszerűsítését, a következetes küzdelmet a még előforduló bürokratikus meg­nyilvánulások ellen. Az új tanácstörvény bővített tartalommal határozza meg a tanácstagok jogait és köteles­ségeit. Minden tanácstagnak tudnia kell, hogy - a törvény értelmében — a tanácstag kö­teles képviselni választókerüle­te, illetőleg a település érdeke­it. Választói megbízásait - a közérdek figyelembevételével — teljesítenie kell. Elő kell moz­dítania az állampolgárok jogos panaszainak orvoslását. Fel­adatainak ellátása érdekében a tanácsi hatáskörbe tartozó ügyekben a tanács ülésén, vagy más alkalommal a végrehajtó bizottságtól, a tisztségviselők­től, a szakigazgatási és egyéb helyi szervek vezetőitől felvilá­gosítást kérhet, amelyre a kér­dezett a tanács ülésén, vagy 15 napon belül válaszolni köteles. Bármelyik tanácstag megvizs­gálás végett a tanács vagy a végrehajtó bizottság elé ter­jeszthet közérdekű ügyeket és javaslatokat. Garanciális je­lentőségű a törvénynek az a rendelkezése, amely szerint a tanácstagot a tanács és szervei működésével kapcsolatos ta­nácstagi kötelességeinek ellá­tása végett a munkavégzés alól a szükséges időtartamra fel kell menteni és erre az időre járó átlagkeresetét meg kell téríte­ni. Ha a tanácstagot tanácsta­gi tevékenysége miatt hátrá­nyos vagy sérelmes intézkedés érné, megfelelő erkölcsi és anyagi elégtétel illeti meg. Megválasztott tanácsainknak legelőször saját szervezetük ki­alakításáról kell dönteniük. Az alakuló ülés feladata, hogy el­bírálja a tanácstagok megvá­lasztásának törvényességét, megállapítsa a végrehajtó bi­zottság tagjainak számát, gon­dos mérlegelés alapján meg­válassza a tanácselnököt, a ta­nácselnökhelyettest, illetőleg a tanácselnökhelyetteseket és a végrehajtó bizottság tagjait, határozatlan időre kinevezze az igazgatási munka vezető tiszt­viselőjét, a végrehajtó bizott­ság titkárát, eldöntse, hogy a törvény által előírt ügyrendi bi­zottságon és a számvizsgáló bi­zottságon kívül milyen egyéb állandó bizottságokat hoz létre és megválassza a bizottságok elnökét és tagjait. Mint ismeretes, abból a cél­ból, hogy a megyei tanácsok hatékonyabban tölthessék be a központi irányítást közvetítő szerepüket és hathatósabban végezzék a területükön elhe­lyezkedő községek és városok fejlesztésének összehangolását, a megyei tanácsok tagjait nem közvetlenül a választópolgárok, hanem — megválasztásukat kö­vető 30 napon belül, lehetőleg ugyancsak az első ülésen — a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának, illetőleg a helyi tanácstagok javaslatára a köz­ségi és városi tanácsok választ­ják saját tagjaik és kisebb há­nyadban más alkalmas válasz­tójogosult állampolgárok kö­zül. Az így választott megyei tanácstag elsődlegesen annak a településnek képviseletét hi­vatott ellátni, amelynek taná­csától megbízatását kapta. Te­vékenységéről az őt megvá­lasztó helyi tanácsnak számol be és nyújt rendszeres tájékoz­tatást a megyei tanács munká­járól. A tanácsok szervezetépítő feladatai nem korlátozódnak az alakuló ülés említett teen­dőire. Széleskörű kinevezési jo­gosultságuk rendszeres gyakor­lása mellett, a vonatkozó irány­elvek figyelembevételével még ebben az évben valamennyi ta­nácsnak tanácsrendeletbe fog­lalva ki kell bocsátania az adott tanács egész szervezeté­nek ésszerű belső tagolását és az egyes szervezeti egységek összehangolt működési formáit biztosító szervezeti és működé­si szabályzatot. Ebben kell meghatározni a megyei tanács végrehajtó bizottságának szer­veiként működő járási hivata­lok és a megyei, városi tanács végrehajtó bizottságának szer­veiként funkcionáló kerületi hi­vatalok szervezetét és alapvető tevékenységi formáit is. I I j helyi és területi népkép- viseleti szerveink a la­kosság megújított bizalmától és közreműködési készségétől ser­kentve kezdhetik meg működé­süket. Eredményes tevékenysé­gükhöz természetesen a társa­dalmi és egyéb szervek haté­kony támogatását sem nélkü­lözhetik. Megalakulásuk előtt tisztelettel, bizalommal és so­kat várva köszöntjük az új ta­nácsokat és szerveiket. Támo­gatásunkat ígérve, felelősség- teljes rendeltetésükhöz mind­nyájunk érdekében kívánunk gondos, korszerű és nagyon si­keres munkát. Dr. Adóm Antal a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságának elnöke A PIROS LÉGGÖMB Zászlódiszes májuskapuk, nyitott ablaktekinte'.ű házak és krepp-papirhajú májusfák ün­nepén a hol-volt-hol-nem-volt, tényestekintetű Jean-Pierre-re gondolok együttérzéssel és rész­vevőén. lean-Pierre emlékeze­tem szerint úgy hé:éves-torma lehetett, loboncos szőke hajú, afféle frizurával, amilyet na­ponta látni utcán, újságok ké­pein vagy a televízióban. Nem is ez tette Jean-Pierre-t érde­kessé, az sem, hogy kisfilm kis szereplője volt, hanem a lég­gömb, illetve ragaszkodása és barátsága hozzá. Hatalmasra fújt, pirospozsgás luftballon volt, első pillantásra látnivaló- an élénk vérmérsékletű és min­den jel szerint csapodár, szök- nivágyó, hűtlen természetű — olyan, aki percig se bír nyugton maradni, mindene a magasság és kedveli a szökelléseket és kalandozásokat a fák fölött. Persze, ezt nem tudhatta sze­gény lean-Pierre, amikor össze­barátkozott vele és jókedvűen, széles mosollyal ragadta meg zsinórját, mert őszinte volt, nyílt és gyanútlan a barátságot illetően. Büszke volt az ő nagy piros léggömbjére, amikor vé­gigvágtatott a leesett állá óvo­dások előtt a téren, vagy a zö- työgö villamos hátsó peronján állva elnéző mosolyok kíséreté­ben dicsekvőn röppentette fel a kormos huzalok fölé, hogy könnyedén szálljon a cammogó villamos után, sőt, vele ment iskolába is. A bejárathoz érve lean-Pierre mindig a kapu mel­letti zászlótartó rúd vasához kö­tötte, ott várt barátjára a piros léggömb nyugtalan lengve és imbolyogva, amíg a délelőtti tanitás véget nem ért. Monda­nom sem kell, mennyire irigyel­ték léggömbjéért Jean-Pierre-t az utcabeli srácok, de bárhogy kérlelték is, nem adta nekik egy pillanatra sem, pedig már szikrázó gyöngyházgombokat és rézcsavarokat is ígértek neki cserébe — csak rohanhassanak vele egyet. így teltek a napok és hetek, egyre mélyülő barát­ságban, de, sajnos, lean-Pierre nem számolt léggömbje köny­nyelmű természetével és a köny- nye/műségre csábitó, alattomos légáramlatokkal. Végül is egyi­kük, amikor egy délután haza­felé jött, kirántott kezéből és a piros léggömb máris emelet- magasan keringett, kémények fölött suhanva rajzolta nyolca­sait, szellők lankáin és hajlata­in legurult, hogy a nap felé szökkenjen újra, meredeken föl­felé. Hiába mászott lean-Pierre hórihorgas fákra, egyensúlyo­zott vakmerőn háztetők nyergén és kapkodott utána - barátját elnyelte az üres ég. Sajnálom, mondom, a fényes­tekintetű Jean-Pierre-t ma, mi­kor fúvószenekarok pattogó in­dulókat játszva vonulnak a vá­ros központi tere felé, ahol diszemelvény áll, s az utcák zsúfolásig megtelnek ünneplő­be öltözött emberekkel. Rész­véttel gondolok rá, mig elné­zem és integetek az előttem sorra ellépő, luftballonos kis lean-Pierre-eknek. Vigasztalá­sul képzeletben besorolom öt a többi mellé hatalmas, piros bal­lonjával, melynek feszülő zsi­nórját most már szorosabbra fogja, hogy tőle meg ne szök- hessék többé, ha felröppen és leng a magasban! Akár e májusi ünnep. Marx-Engels emlékműve Nincs még olyan ága a képzőművészetnek, amely körül oly sok vita kavarogna, mint a köz­téri szobrászat körül. Szükségszerű ez, hiszen el­lentétben a múzeumok és kiállító helyiségek fa­lain látható táblaképekkel vagy egy-egy intéz­mény falára került faliképekkel, a köztéri szobor mindig, mindenkinek szeme előtt van, akarva- nem akarva találkozunk vele, alakítja minden­napi környezetünket. A köztéri szobor ezért már csak egyszerű megléte, „ott van"-ja miatt is pro­vokatív: állásfoglalásra késztet. Vagy ha ezt nem teszi, akkor szükségképp hiányzik bélőle valami, hiszen azért nem vesszük észre, mert nincs rajta semmi észrevenni való, olyannyira simulékony, hogy semmibe vesszük, mint az egy­szerű parki sétapadokat, vagy pedig olyannyira megúnt plasztikai közhelyeket használ fel, oly szájbarágó szimbólumokat közöl, hogy nem tud­ja felkelteni az érdeklődésünket. Márpedig a köztéri szobor funkciója több ennél — különö­sen, ha nem pusztán környezetesztétikai, díszítő jellegű szoborról van szó, hanem emlékműről, tehát valamilyen társadalmilag fontos esemény vagy személy szobor-jellé formálásáról. Ha az ilyen célra szánt szobor nem tudja magára vonni a figyelmet, nem tud valami lényegeset közölni — akkor kár volt felállítani. Persze, ha a köztéri szobor formarendje új­szerű vagy az ábrázolt személy értelmezése el­tér a szokványtól, gyakran találkozik a közvéle­mény egy részének a megnemértésével, sőt néha szenvedélyes vitákat is ébreszt. Elég Somogyi József kiváló Szántó Kovács emlékművére utal­ni: a körülötte dúló vita túlnőtt Hódmezővásár­hely keretein, úgyszólván országos üggyé lett. Lehet, hogy ez a sors vár Segesdi György most felállított Marx és Engels emlékművére is, amely Budapesten, az MSZMP KB székháza mellé, a Jászai Mari-térre került, tehát ugyan­csak nagyszámú „néző” szemlélheti nap-nap után; részévé válik a budapesti városképnek. Egy tömbben tartott, prizmatikus szerkezet a kétalakos szobor, monumentális nyugalmú figu­rákkal. Éles, tiszta, tőmondatszerű formák, min­den mellékes részlet elhagyása, mértani rend: ősi vonásai a monumentális plasztikának. Ez figyelhető meg az egyiptomi gránit szobrokon vagy a mezopotámi kultúrák szobrászati emlé­kein. Valahol itt kereshetjük Segesdi György kompozíciójának formai előképeit is. Ugyanak­kor a mértani rend, a kristályos szerkezet hang­súlya korunkra emlékeztet, a tudomány és tech­nika nagy lehetőségének a korára. Maga a szobrász, Segesdi György egy inter­júban így beszél szobráról: — Három évvel ezelőtt, egy pályázatra készí­tettem ezt a munkámat. A feladat szépsége, ko­molysága, az elgondolás és megvalósítás köz­ben mindvégig különleges izgalomban tartott. Tudtam: nem formálhatom meg hagyományosan ennek a két rendkívüli embernek az emlékmű­vét. Eszmei oldalról közeledtem a témához, úgy, hogy a megfogalmazandó gondolat külső meg­jelenése ne legyen általános. Meg kellett tehát találnom azt a zárt formát és világos szerkeze­tet, amely szükségszerűen háttérbe szorítja a külsődleges jegyeket, de mégis felismerhetően mutatja Marx és Engels karakterisztikus voná­sait ... * Ezt kísérelte meg kifejezni Segesdi György összefogott kompozíciója, zártplasztikájú szob­rában. A szobor most kezdi életét. Tud-e szug- gesztív erővé válni, - ezt csak a jövő döntheti el. Mindenfajta értékelés azonban csak a helyes szándék figyelembevételével történhetik. Sablo­nos, naturalista konvenciók szerint senki se ítélje meg ezt az emlékművet, hiszen erénye épp az, hogy megpróbált elszakadni a túlélt konvenciók­tól. Németh Lajos A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom