Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
OTT. május SO. DUNANTOLI NAPLÖ Könyvhét, 1971 A könyvheti könyvekről Az Idei könyvhéten „sláger” nem lesz. nagy felfedezés sem — csöndes válogatás lesz a szép kiállítású könyvek homlokára vert nevei között. Hol kezdjük? A szemre minden bizonnyal legszebbnél, mely zöld-fekete vizek országát idéző borítójával stílusos. A halottak királya című Juhász Ferenc- től, amit Csokonai Vitéz Mihály és Vörösmarty Mihály szellemének ajánlott. Kopár szivem növénye árnyat vet a Végzet-sötét gomolygó bánatára ahol álom-bölcsők születnek majd dörögve, világ emlős-tojások, mint poszméhek dühöngnek fénygömb- temetők, vidám szerelmes pusztulások. Új levele nő, ha moccan, virágja nincs, madár se száll a fára — írja mélyveretű szavakkal, de a köz- érthetőségtől távol, csak elhivatott keveseknek cseppenként való kortyolga- tásra, mert nehéz, mint az ászokfán érett régi bor, mely bátrabb felhajtásra földhözvágja az embert, önkéntelenül Váci Mihályhoz menekülök, aki érthetőbb nekem s hatszázoldalas kötetének bármely felütött lapja tiszta gyönyörűség. 15 év munkásságából válogatott verseit tartalmazza a A százhúszat verő szív. A Szépirodalmi Könyvkiadó új, Kiskönyvtár-sorozatában jelent meg Sarkad/ Imre: Farkaskaland c. novellás- kötete. Mint Váci Mihály, ő is tizenöt évig alkotott, kora írónemzedékének egyik legreményteljesebbjeként tartották számon. írói alkatának műfaja volt a novella, művelte haláláig, remekművekként fűzve sorba őket. Alakjainak nemvalódisága fel sem merül, hús-vér embereket állít elénk s utolsó lapjáig olvasható könyve a hiábavaló törekvés érzete nélkül. Ugyanebben a nemrég indult sorozatban jelent meg egy másik no- velláskötet - értékben cseppet sem kevesebb, de más íróegyéniség jellemzőjeként. Nagy Lajos: Ai elszabadult oroslzán. Az író kérlelhetetlen szókimondású írásai, melyet bőséges novellaterméséből válogatott össze Gordon Etel. Úgy látszik kedvelt műfaj az elbeszélés, egyáltalán a rövid írás, mert Illés Endre: Tövisszúró címet viselő kötete is öt szerelem története. Az öt szerelem között ott a bűbájos Szávitri, a kis hindu lány története, melynél finomabb tollal írottat elképzelni sem könnyű. Nem szegényebb kötet Krúdy Gyuláé sem a Pesten lakott egy fuvolás muzsikáról, muzsikusokról szóló hangulatos, korát jellemző írásaival s korát idéző borítólappal. A kötetet a Zeneműkiadó jelentette meg nem túl nagy terjedelemben. Galambos Lajos kötetét ugyancsak műfajának rövidsége teszi az előzőkhöz hasonlóvá, de stílusában, alakjainak megválasztásában merőben eltér. Azok az álmok c. nemrég megjelent kötete után a Nyílj meg ég! jelkép és kiáltás a nem egyszer önmaga ellen dolgozó munkásemberért, a parasztért. Ö maga furulyának nevezi kötetét, mely tíz munkában töltött év „zenekarában” már sokadmagával szól. Az íróként kevésbé ismert Zalka Máté tollából került ki A hős sza- bócska c. kisregény. Az író a szemtanú hitelességével írt pergő, frisshangú regényt, melynek hőse csak gyengédségből kapta nevének kicsinyítőképzőjét, valójában az adott kor hőse, amilyet rendkívüli idő teremt jelentéktelennek látszó emberből. Lassan folyó a sorozat, amelyben megjelent Erdei Ferenc: Város és vidéke c. kötete (Magyarország felfedezése), annál nagyobb öröm, hogy a kezünkben van, nem tudom, szerzője látott-e belőle tiszteletpéldányt? Alanya Csongrád megye városainak, népének átalakulása a két világ versengő harcainak szorítása között, a társadalom folyamatos történeti változásainak törvényei szerint. A könyv Erdei Ferenc a társadalom tudományos vizsgálata során észleltek összegezése, érvényük dokumentum jellegű. Megjelent a Természettudományi kislexikon, mely az általános iskolában szerzett ismeretekre épít s nagyobb előképzettséget nem igénylő tájékoztatással kezdődik úgy, hogy nemcsak szakemberek, bárki forgathatja haszonnal. ' L M, 1/ i tagadhatná, hogy a könyvnapot ma már az ünnepek közé számítjuk? fC S nem is akármilyen ünnepek közé. Azt mondhatnánk, hogy bizonyos mértékben nemzeti ünnepeinkhez tartoznak. Készülünk rójuk, ahogy régen készülni szoktak a húsvéti, karácsonyi ünnepekre. Készülünk olvasók, írók, könyvszeretők, önszorgalomból éppen úgy, mint hivatalból. Kialakultak már bizonyos szertartások is. Vagy mondjuk úgy: divatba jöttek? Jó divat ez. ünnepélyes plakátok, megnyitók, ünnepi ruhák, fehér ingek és író—olvasó találkozók teszik emlékezetessé. Ma már minden valamirevaló könyvtáros, vidéken is, fontosnak tartja, hogy az olvasók, de személy szerint ő maga is, ismerje a könyvek íróit. A személyes ismeretség mindig meghittebbé teszi az emberi kapcsolatokat. Ebben az esetben, egyúttal a könyvekkel való kapcsolatokat is. Az embert tárgyak veszik körül. De különös módon egyikhez sem fűzi az embert olyan bensőséges lélekmelegítő érzés, mint a könyvekhez. A könyv jó barát, mondjuk, és ez így igaz. Ügy nyúlunk hozzá, úgy dédelgetjük, mintha élő személy lenne, közeli hozzátartozónk, és az is. A néma könyvlapok soraiba élet költözik, ahogy végigfut felettük az olvasó szeme, emberi életek moccannak meg, tájak rendeződnek el, ha emberrel kerülnek kapcsolatba. Elindul az élet lüktetése. Nem véletlen, hogy kedvenc könyveink alakjaira már-mór úgy gondolunk, mint hűséges ismerősökre, akikhez szoros szálak fűznek bennünket. Miért ilyen az ember viszonya a könyvhöz? Azért, mert amikor olvas, újra éleszti az író figuráit, nemcsak gyönyörködve, vagy szorongva kíséri figyelemmel sorsukat, hanem maga is részesévé válik a könyvbeli világ újrateremtésének. Szép és alapvető emberi tulajdonság ez. Alkotók tulajdonsága. És minden ember alkotni akar valamit, részese kíván lenni valamilyen teremtésnek. Lehetőleg olyannak, ami túléli őt. Amelynek a sorsa rajta kívüli, önálló. Ezért megkülönböztetett tárgy egyéb holmijaink között a könyv. Az író megírja és már nem az övé. Mindenkié. Az idei könyvünnepek, a napok számát tekintve, rövidebb ideig tartanak, de csak azért, hogy annál nagyobb figyelem kísérhesse a rendezvényeket. Az idén május 29-től június 4-ig tart a könyvhét. Kevesebb könyv jelenik meg, harmincnyolc, de magasabb példányszámban. Több, mint háromnegyedmillió könyv kerül az ünnepi könyvhét elárusító asztalaira. De ennél sokkal gazdagabb a választék, ha hozzászámítjuk azokat a könyveket, amelyek már megtalálhatók a könyvesboltokban, az elmúlt hetekben, hónapokban jelentek meg. Tehát a választék lényegében nem csökkent. A magyar könyvkiadásban szép hagyományai vannak az antológiáknak. Amikor egy-egy nemzedék tagjai együttesen adnak számot írói tevékenységükről. E tekintetben figyelemreméltó az Ahol a sziget kezdődik című gyűjtemény, amelyben a legfiatalabb prózaírók legszebb írásait találhatjuk meg. Ez a szót kérő fiatal nemzedék érdekes, színes egyéniségekből áll, bizonyára sok örömet okoznak életútjuk későbbi szakaszában is. Gazdag lírai anyagot foglal magába a Magunk kenyerén című antológia, amelyben tizennégy fiatal költő mutatkozik be. Mindegyikük vonásait idősebb mesterek, kritikusok vázolják föl bevezető írásaikban. Kapható lesz a Szép versek 1970., már hagyományosan sikerre számító költői antológia. Újszerű kezdeményezés a Szép szó című antológia, amelyben nemcsak prózát talál az olvasó, huszonöt novellát, hanem verseket, esszéket, jegyzeteket, riportokat és grafikákat is. Az antológiát a Népszava hasonló című szépirodalmi mellékletének egy éves anyagából válogatták. Ez a gyűjtemény is tág teret ad a fiatal toliforgatóknak. Azt mondhatnánk, hogy a maiság és a fiatalság jellemző erre a kiadványra. 1 választék tehát gazdag, nincs mód valamennyi megjelenő fontos könyv felsorolására. Különben is, hagyjunk valamit a böngészni szerető könyvbarátoknak. Mert böngésznivaló bőven lesz, mégpedig a könyvnapok után is. Hiszen ha meggondoljuk, minden nap könyvnap, minden nap egyre többen olvasnak. Ez az újfajta nemzeti ünnep így mindnyájunk örömére, egész évben tart. KISS DENES Magyarország „Kezdetben volt a mese. A mese magába foglalta a teljes életet, a kézzelfoghatót és az álombélit, a megtapasztalhatót és a hallomásból ismertet. A mese hirt adott a múltról, beszámolt a jelenről és el akarta oszlatni a jövő homályát." így ír Tüskés Tibor új könyve egyik fejezetében, a Magyarország fölfedezése címűben, majd így folytatja: „A meséből nőtt ki a történelemtudomány és a szépirodalom: a mondák és az eposzok, a geszták és a krónikák, az útleírás és az elbeszélő költemény, a novella és a regény." Majd tovább megy az eszmefuttatásban: „a görög és római historikusok müveiben, egyelőre a történetírás szolgálólányaként, igy jelent meg egy új tudomány, egyelőre inkább csak egy új területe az emberi ismereteknek: a földrajz." A fejezet bevezetéséhez ennyi tökéletesen elegendő is, hisz itt hazánk „fölfedezéséről" esik szó, az első leírásoktól az első térképeken át Lóczy Lajosig és Kogutowitz Manóig. A fejezet - s egyben a könyv — zárómondatai azonban ennél többre utalnak. Beszélgetés Berták Lászlóval // Bemérni viszonyomat az emberekhez... n „Sorsom mindig összehozott segítőkész emberekkel, önzetlen barátokkal, akik nehéz napjaimban is mellettem álltak, hittek bennem. Közöttük az első hely Fodor Andrásé, aki - tizenöt év óta - emberi és költői utómnak nemcsak tanúja, hanem formálója, mindenkori segítője is. Pécsett is rájuk találtam. Azt, hogy itt maradtam, hogy otthon érzem magam, nekik köszönhetem". — vallja magáról Berták László: A magunk kenyerén c, antológiában. A könyv fülszövegében „induló köt - tők”-ről esik szó. Indulás? Berták László valamikor régen elindult már, a költészet tájai felé, akkor, amikor harmadikos gimnazista korában a Dunántúl közölte, vagy 1964-ben a Lengő fényhidak c. kötetben. S az önálló könyv még mindig nem látott napvilágot.- A megkésettségbe sokminden belejátszott - mondja eltűnődve. Egy belvárosi társasház emeleti lakásában beszélgetünk. Nem olyan régóta élnek itt Bertókék, nem kell már föltenni a kérdést: „Jó lenne tudni, mi az, amihez egy albérlőnek joga van.” Közben persze értékes évek teltek el ...- Belejátszott az is, hogy az eleién ösztönösen írtam, s lassan ment az érés. Különféle pofonok meg problémák eredményeként. Emberként kiteljesedni, ez lassabban következett be, mint másoknál. Aztán én nem is kilincseltem utána az érvényesülésnek, mint sokan. Ezért nem is éreztem hátrányát, mint egyesek, hogy vidéken kénytelenek élni. A hozzám hasonló szolidabb típusnak is nagyabb az érvényesülési lehetősége Budapesten, mint vidéken. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy a Lengő fényhidak c. közös kötet előtt egy önálló könyvem anyaga volt bent a kiadónál, ebből válogatták a megjelent anyagot. Aztán amikor tavaly megkérdezték, miért nem adok be önálló kötetet, rájöttem — mivel állandóan felülvizsgálom magam —, hogy nem volt olyan két-három évem, amikor azonos hanggal 50—60 vers összegyűlt volna. Az elmúlt három évben született 30-35, A magunk kenyerén- ből meg a Lengő fényhidakból is hozzáveszek egy ciklust, igy összegyűlik egy önállá kötetre való. — Ars poeticádat hogyan foglalnád össze?- Ars poetica? Igen, meg kellene írni egyszer... Bár a belső problémáim foglalkoztattak az utóbbi időben, a világ is érdekel. Nem lehet igy, kategorikusan elválasztani: külső világ, belső világ. Amikor a belsőről beszélek, a külsőről is beszélek. Állok a világban, s próbálom bemérni viszonyomat az emberekhez, élő és élettelen tárgyakhoz. A költészet? A világ határain túli dolgok lehetőségeit is kimondani, tehát teremteni... Elég sok problémát okoz nekem, hogy a réteg, amelyből származom, nem érti meg a verseimet. Pedig még csak nem is tartom magam érthetetlen költőnek. S itt jutunk el a vers társadalmi funkciójához. Mert ha ez nem volna, akkor az egész nem érne semmit. Mindez aggaszt engem, s ez is az ars poeticához tartozik. De nem lehet alább adni:, ha egy szóval is ki lehet valamit fejezni, ne írjunk kettőt. A versnek legyenek rétegei: az egyiket ez az olvasó érti meg, a többit a műveltebb. Mint Weöres Bóbitáját - az egy-két éves is és a felnőtt is élvezheti. Marafkó László Berták László: ÖRÖKKÉ Megállt egy tiszta arc, nem méri az időt. Csak süt, csak bombáz, mint a Nap a teremtés előtt. Tenger színén, óvóhelyen, újszülött sejtek riadoznak. Ki szólt? — kérdezem. Nevet adok. Nevezlek kankalinnak. Igy teremtődik a világ? Feszül minden tagom. Alkalmas ez a bolygó? Nem felelsz. Szemedben mosakodom. Benépesítjük. Igy — az ember. Én meg, lásd, eltűröm, hogy kijelöltél, beprogramoztál, ragyosz át az Úrön. Micsoda erő kellene ' hozzád röpítenem magam? Évezredeken, fényéveken, mágneses téren át, zajtalan. Tisztaságod erőterébe növényi-tisztán jutni be, megállítanom az időt milyen sebesség kellene? Fogadnál-e? Vasak között lélegzem fényedet. Akarom, hogy így maradj, itt állj! Megsemmisítelek. Legyél égitest, tiszta arc, penge a fában, kankalin. Cipellek örökké, mint mércét, mint Abel emlékét Kain. „A korszerű földrajzi látás — a gon- dolkodás és a harmóniateremtés magasabb fokán - azt tudja megadni a ma emberének, amit hajdan a mese adott." Azt jelzi ez a vélemény, ami Tüskés Tibort ezúttal is, máskor is írásra serkentette s bátorította: környezetünket, a tájat, amiben élünk, a városokat és fa’lvakat, nádasokat és utakat, a fákat és a vizekben élő halakat úgy kell ismernünk, mint életünk nélkülözhetetlen részét, s nem úgy, mint egy tudomány tárgyát avagy tananyagot. Egy vérbeli pedagógus, egy művelt ember és egy író ötvözete kell ahhoz, hogy valaki ilyen feladatra vállalkozzék — s a feladatot sikerrel oldja meg. A Magyarország című kötet a Móra Ifjúsági Könyvkiadó könyvheti kiadványaként, a Képes Földrajz című, nagysikerű sorozat új darabjaként jelent meg. írója nem földrajztudós, nem néprajzos, nem természetrajztanár, de a magyar vidék — különösen persze a dunántúli táj - régi ismerője, méltatója. És irodalomtanár. Am ezek inkább csak életrajzi adatnak illenek be, s nem e könyv szerzőjére e könyv kapcsán fényt vető tényeknek. Mert nem az a fontos, hogy Tüskés Tiborból előbújik az irodalomtanár, amikor egy-egy táj, egy-egy kérdéskör tárgyalásánál találó, szép, figyelmet felkeltő idézetekkel erősíti meg mondanivalóját a dolgokat együtt, összefüggő és szétválaszthatat- lan egészként nézi, s ezzel egycsapás- ra vonzóvá, megnyerővé teszi a könyvet. Az ifjú olvasó megtudhatja azt is ebből a könyvből, hogy január — a nyelvújítók rövidéletű szavával — zu- zoros, február pedig enyheges, és így tovább, s hogy a titok, milyen lesz az időjárás, régóta izgatja az embert, s ezért számtalan népi mondás is járja, mondjuk például az, hogy „ha fénylik a Vince, megtelik a pince” — mindezek pedig a „Tavasz, nyár, ősz, tél" fejezetben találhatók, ugyanott, ahol pontosan megtudjuk azt is, milyen Magyarország éghajlata, mennyi a csapadék, mi a ciklon, mi a Meteorológiai Intézet dolga. Ebben a természetes és könnyed „mesélő” stílusban a szeptembert a „politúrozott vadgesztenye” és az iskolacsengő is jelzi, s ez békében megfér azokkal a súlyosabb ismeretekkel, amelyek például a magyar városok keletkezésére (a két modell Pécs és Debrecen) vonatkoznak. Igaza van annak a recenzensnek, aki a Könywilóg legutóbbi számában ezt írta: „Az iróember képalkotó ereje érződik a természeti jelenségek leírásakor is, újszerű megfogalmazásai szinte felüdítik a szakkifejezéseket". Tüskés Tibornak az az írói és pedagógiai elve, hogy törekedjünk - kétségkívül magasabb szinten, de célunkat egyáltalán nem szégyellve — visszatérni az élet teljességét magába foglaló meséhez, ezzel a kötettel is igazolást nyert. A felnőttek számára is élvezetes, új meglátásokat, talán új ismereteket is nyújtó szép könyvet nagyszerű fotók, térképek és statisztikai táblázatok egészítik ki. H. E.
