Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Ara: 80 füléi Dunántúlt napló XXVIII, évfolyam, 104. sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971. május 5., szerda A határmenti árucsere kirakata Megnyílt az eszéki magyar hét (Kiküldött tudósitónk telefon- jelentése.) Felszakadozó felhőzet és napsütés fogadott tegnap dél­előtt Eszéken, amikor a Pécsi Idegenforgalmi Hivatal veze­tőit szállító mikróbusszal meg­érkeztem a Dráva parti városba - a magyar hét színhelyére. Első utunk természetesen az eszéki munkásotthonba veze­tett, ahol a magyar ipari ki­állítás rendezői a nyitás előtti utolsó simításokat végezték. Gyors szemrevételezés: a pécsi Tempó Ktsz szép munkát vég­zett. Innen Kovács Imre, rádiós kollégámmal az eszéki stúdióba siettünk. — Közben a színes feliratú plakátokat számolgat­tam. Reggel a Zágrábi Rádió beolvasta híreiben a magyar hét megnyitását. A Tv és az itteni lapok is foglalkoztak vele. Ezeket a sorokat az Eszék köz­pontjában lévő Centről étterem napfényben fürdő teraszának asztalánál írom - ezen a téren, ahol a baranyai turisták ked­venc bevásárló helye, a Na-Ma áruház is van. Egyelőre várjuk o magyar hét dálutáni meg­nyitását. A program zsúfoltnak ígérkezik. Az udvari határát­kelőhelyre délután kettőre vár­ták a dr. Csendes Lajos veze­tésével Eszékre érkező bara­nyai küldöttséget. Három óra­kor a magyar hét jugoszláv szervezője, az Ekonomski Insti­tut székházában koktélpartit adott. A delegáció innen vo­nult ót az eszéki munkásott­honba, ahol megnyílt az ipari kiállítás, majd az eszéki városi tanács elnöke adott fogadást. A kiállított termékek mélta­tására nincs most helyünk, any- nyit azonban máris leszögez­hetünk: E szerény helyen az eszéki munkásotthonban, mére­teiben szerény — hiszen alig 30 vállalat és szövetkezet hozta el termékeit —, de reprezenta­tív kiállítási, ha szabad ezzel a kifejezéssel élni, kamara-kiállí­tást nyitott Baranya. Ezt sem volt kis dolog tető aló hozni. Úttörő vállalkozás ez az 1971 -es eszéki magyar hét, amelyet itt úgy emlegetnek, hogy a határ- menti árucsere kirakata és a tavalyi Pécsi Ipari Vásáron való jugoszláv részvétel után immár nyitánya lehet egy intenzívebb határmenti árucsere kereskede­lemnek a két gazdasági körzet között. így hát rangja vitatha­tatlan, azt hiszem nem véletlen, | hogy a megnyitón Horvátország gazdasági minisztere mondott beszédet. Kis kiállítás ez, de azért irodát nyitott itt egész sor jugoszláv kereskedelmi küldött­ség és külkereskedelmi vállalat. Sok jugoszláv kereskedő meg­fordul az eszéki munkásotthon­ban - a 30-40 ezer látogató mellett ez is remélhető -, sok új ismeretség és kapcsolat te­remtődhet a két ország üzlet­emberei között és a jövőben egyre kevesebben utaznak Pécsre és viszont Eszékre isme­retlenül és üzleti szempontból üres járatnak kitéve. Az eszéki magyar hét tulaj­donképpen már május elsején kezdetét vette. A Centrál ét­teremben a baranyai vendég­látó szakácsai főznek, s estén­ként Dörömböző Géza muzsikál, Bízó József énekel. Az étterem­ben rendezett vacsorákról és Dörömböző zenéjéről elragad­tatással beszélnek o városban. A Centrál minden nap zsúfo­lásig megtelik. Mindezt így kommentálta az Eszéki Rádió magyar szekciójának szerkesztő­je: „Finom kezdet volt”. * Délután 5 óro volt. omikor Vojislav Pelajic, Horvátország gazdosági minisztere megnyi­totta az eszéki magyar hetet. A miniszter megnyitó szavaira Pécs város nevében dr. Németh Lajos, o Városi Tanács vb-el- nökhelyettese válaszolt. Az ün­nepélyes megnyitón ott volt Tóth Elek, hazánk belgrádi nagykövete és a baranyai de­legáció. A vendégeket a meg­nyitó után a magyar hét szer­vezői végigkalauzolták a kiál­lítás területén. Az üzleti tárgyalások már az első napon megkezdődtek. A jugoszláv kereskedők érdeklő­dést mutattak a szigetvári és a paksi konzervgyár és az Univer­zum Szövetkezeti Vállalat ter­mékei iránt. Miklósvári Zoltán Megkezdődött a szakszervezetek XXII. kongresszusa Az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek székhazában kedd reggel 9 órakor megkezdődött a Magyar Szakszervezetek XXII. kongresz- szusa. Három és fél millió szer­vezett dolgozó képviseletében mintegy 700 küldött elemzi az elmúlt négy év sikereit, gond­jait, a fejlődés gyorsításának, az élet- és munkakörülmények javításának módjait, A kong­resszuson képviselteti magát 51 külföldi szakszervezet és több nemzetközi szervezet, köztük a Szakszervezeti Világszövetség. A kongresszust Földvári Ala­dár, a SZOT elnöke nyitotta meg. Ezután a kongresszus megválasztotta az elnökséget. Helyet foglalt az elnökségben Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnö­ke; Apró Antal, o Miniszterta­nács elnökhelyettese; Biszku Béla, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára; Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára; Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai; Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára; továbbá Földvá­ri Aladár, a SZOT elnöke; So­mogyi Miklós, a SZOT számvizs­gáló bizottságának elnöke. Az elnökségben foglalt helyet Pierre Gensous, a Szakszerve­zeti Világszövetség főtitkára és valamennyi külföldi szakszerve­zeti küldöttség vezetője. A résztvevők egyperces néma felállással megemlékeztek a szakszervezeti mozgalomnak a legutóbbi kongresszus óta el­hunyt kiemelkedő harcosairól. Földvári Aladár megnyitó be­szédében rámutatott, hogy a legutóbbi években népünk nagy iépésekkel haladt előre a szo­cializmus építésének útján. A párt X. kongresszusának prog­ramját a szervezett dolgozók is helyesléssel fogadták, azt ma­gukénak érzik, és megvalósítá­sáért teljes meggyőződéssel dolgoznak. A képviselői és ta­nácstagi választások eredmé­nyei is híven tükrözik, hogy a szervezett dolgozók milliói, egész népünk magáénak vallja a párt, a Hazafias Népfront programját, a szocializmus épí­tésének magasabb szinten tör­ténő folytatását. A kongresszus ezután a napi­rendről döntött. A napirend a következő: <X> A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának beszámolója a XXI. kongresszus óta ~ végzett munkáról és a magyar szak- szervezetek soron következő fel­adatairól. @ A számvizsgáló bizottság jelentése. (3) A magyar szakszervezetek alapszabályának módosítása. © A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa és a számvizsgáló bizottság újjáválasztósa. Ezután megválasztották a kongresszus titkárságát és mun­kabizottságait. A kongresszus egyhangúlag megszavazta azt a javaslatot, hogy a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsába 195, a számvizs­gáló bizottságba 19 tagot jelöl­jenek. A kongresszus egyhangúlag egyetértett azzal a javaslattal is, hogy a vitát az írásos és szóbeli beszámolókról, a hatá­rozati javaslat tervezetéről és az alapszabály-módosításáról együttesen tartsák meg. Ezután Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára terjesztette elő a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának beszámolóját a XXI, kongresszus óta végzett mun­káról és a magyar szakszerve­zetek soron következő felada­taitól. Úgy dolgozzunk, hogy a munkásember érezze, tudja, övé a hatalom Gáspár Sándor beszéde Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők! A magyar szakszervezetek alapszabályának megfelelően befejeződtek az alap- és kö­zépszervi választások, az ipar­ági kongresszusok. Három és félmillió szervezett dolgozó ne­vében minősítették a magyar szakszervezetek tevékenységét, támasztottak igényeket a szak- szervezetek munkája iránt, A tagság számos olyan ész­revételt és sok olyan javaslatot tett reálisan értékelve, de ugyan­akkor kritizálva is munkánkat- amelyekre kötelességünk oda­figyelni és megoldásukon fá­radozni. Tisztelt Kongresszus! A Magyar Szocialista Mun­káspárt alig pár hónappal ez­előtt értékelte egész társadal­munk helyzetét, megjelölve to­vábbhaladásunk útját. A pórt X. kongresszusa el­ismeréssel szólt a magyar szak- szervezetek tevékenységéről. Megállapította; jelentősen hoz­zájárultak a szocializmus épí­tésében elért eredményeinkhez, nagy társadalmi céljaink meg­valósításához. Hatékonyan kép­viselték és védték a dolgozók érdekeit, A magyar szakszervezetek hivatásának hatékonyabb betöl­tése szempontjából döntő je­lentőségű volt az a felismerés - és ez az MSZMP történelmi érdeme, — hogy a szakszerve­zeteknek nemcsak az a felada­tuk, hogy a forradalmi munkás­párt politikáját közvetítsék, a dolgozó tömegekhez, hanem az is, hogy cselekvőén részt ve­gyenek a politika alakításában. Ennek a politikának az érvé­nyesítése növelte a szakszerve­zetek tekintélyét, sze'epét a közéletben. Növekedett a szakszervezetek társadalmi szerepe A szakszervezetek társadalmi szerepének növelése egyik biz­tosítéka annak, hogy megelőz­zük, illtve feloldjuk a szocializ­musban is létező és mindig új formában jelentkező ellent­mondásokat, érdekellentéteket. A párt, az állam és a szakszer­vezetek között kialakult társa­dalmi munkamegosztás intéz­ményesen szolgálja a különbö­ző érdekek képviseletének, egyeztetésének, az ütközések megoldásának útját, módját is. Egy mondatban kifejezve e munkamegosztásnak a lényege az, hogy a proletárdiktatúrán belül helyet foglaló különböző szervek a maguk feladatát sa­játosan lássák el. ' A társadalom érdeke, hogy a dolgozók élet- és munkakö­rülményeit, az árakat és bére- kr érintő politikai jelentőségű döntésekre minden esetben a kormány és a SZOT vezető szerveinek egyeztetett - vagy megegyezés híján különálló - - véleménye alapján kerüljön sor, A párt, a kormány és a szakszervezetek gyakorlati együttműködése alkalmas arra, hogy a párt-, állami, gazdasági szervek és a szakszervezetek minden fokon hasonló módon alakítsák ki együttműködésüket. Ez a feltétele annak, hogy a szocializmus építésében felme­rült kérdésekben a lehető leg­jobb döntéseket tudjuk hozni. Tisztelt Kongresszus! A részvétel az életszínvonal­politika fejlesztésében és meg­valósításában, nagy felelősség­gel jár. A szakszervezeteknek jól kell ismerniök a lakosság minden rétegének, csoportjá­nak helyzetét, a gazdasági sza­bályozó rendszer működését, a népgazdaság erőforrásait. Ak­kor tudunk e területen ered­ményesen tevékenykedni, ha az életszínvonal alakulásának egyes kérdéseiben minél ala­posabban kidolgozzuk állás­pontunkat, és ennek alapján veszünk részt az intézkedések meghozatalában. Feladatunk, hogy a bérből és fizetésből élők számára olyan jövedelemelosztást és árrendszert segítsünk kialakíta­ni, amely maximálisan támo­gatja politikai céljaink meg­valósítását, leginkább hozzá­járul a célszerű fogyasztási szerkezet kialakításához, és a lehető legjobban előmozdítja a gazdasági előrehaladást is. Az életszínvonal fejlesztésére vonatkozó céljainkat a IV, öt­éves terv elfogadásával az or­szággyűlés törvényerőre emelte. Célunk, hogy a nemzeti jöve­delem növekedésével párhuza­mosan fejlődjön az életszínvo­nal. A reálbér 16—18 százalék­kal, az egy főre jutó reáljöve­delem pedig 25-27 százalékkal fog emelkedni, A lakosság fo­Hatalmas jégverés pusztított Dél-Baranyában Több tízmillióra tehető kár A tavalyinál két héttel koráb- I ban, május 3-án este sújtotta idén az első jégverés Baranyát. I A siklósi járásbeli Drávasztá- í rátái a Margitta-szigeti Homo- I rúdig 80 kilométeres sávban ' pusztította a jól megindult ve- téseket és kertészeteket, Az es­te hat órakor kezdődő és 12 : percen keresztül megszakítás nélkül záporozó, babszem nagy- í ságú szemekből összeállt jég- j verés a Villány—siklósi történél- J mi borvidéken pusztított a leg- j jobban. A jég elborította a föl­deket: a vidék olyan benyomást keltett, mintha hó fújta volna be a határt. A Villány—Siklósi Állami Gazdaság 1722 kataszt- rális hold szőlőjéből egyetlen holdat sem kímélt meg. A Villány—Nagyharsány—Vil- lánykövesd határolta területen a 10—15 centiméteres szőlőhaj­tásokat kivétel nélkül letördel- te; a kár nyilvánvalóan több tízmillió forint lesz, Magyarboly határában a jég lekaszálta a lucernát, letarolta a salátát és komoly károkat okozott a gabo­nafélékben is. Ismeretes, hogy a Villánytól Diósviszlóig terjedő területeken érik be hazánkban legelőször a cukorborsó, mely­nek jórésze exportra kerül. A jégverés ezekben az előrehala­dott növekedésben lévő cukor­borsókban is hatalmas károkat okozott. Villányhoz közelítve az útmenti árkok gyomnövényzete és fűtermése is olyan benyo­mást kelt, mintha letarolták volna. A jégverés pusztította el itt is a növényzetet, A mintegy húsz károsult ter­melőszövetkezetnél és három állami gazdaságnál mór ked­den megkezdte az Állami Biz­tosító a kármegállapitást. Utol­jára éppen tíz évvel ezelőtt, az 1961. április közepén bekövet­kezett jégkár után mutatott ilyen siralmas, reménytelen és elkeserítő képet a villányi bor­vidék, H, M, Schumann Moszkvába érkezett Ä szovjet kormány vendége­ként kedden hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezett Mau­rice Schumann francia külügy­miniszter. A seremetyevói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügy­miniszter és Szemjon Kozirev külügyminiszter-helyettes fogad­ta a francia vendéget gyasztásának mintegy 30 száza­lékos növelését tervezzük. To­vábbfejlesztjük a műveltségi színvonal emelését szolgáló is­kolai és kulturális hálózatot. Az egészségügyi ellátás további javítására öt év alatt 6—7 mil­liárd forintot fordítunk. A gyer­mekekről és ez idős korúakról is kellő módon gondoskodik a IV ötéves terv. Ismeretes, hogy a szakszer­vezetek támogatják a gazda­ságirányítás mai formáját. De a szakszervezetekre nagy fele­lősséget ró az, hogy figyelem­mel kísérjék, képviseljék, vé­delmezzék a különböző réteg­érdekeket is. Ne csökkenjenek a reálkeresetek Mindent el kell követnünk ónnak érdekében, hogy a reál­keresetek a tervben kitűzött mértékben növekedjenek. Mivel üzemeink adottságai nem egy­formák, eltérőek a lehetősé­geik, arra kell törekedni, hogy ez sehol se vezessen a reálbé­rek, a szociális és kulturális ellátás rosszabbodására, a vál­lalatok közötti indokolatlan, hátrányos megkülönböztetések kialakulására. Már most jelentkezik az a probléma, hogy egyes alapvető ágazatok vállalatai nem tudják olyan ütemben növelni nyere­ségüket, mint a többi ágazat, következésképpen nem tudják megfelelően fejleszteni a mű­szaki színvonalat, a munkakö­rülményeket, dolgozóik bérszín­vonalát sem. Ez keresztezi nép­gazdaságunk tervszerű fejlesz­tését. Ha nem segítünk idő­ben, ez magában rejti annak a veszélyét is, hogy a dolgozók fokozatosan otthagyják ezeket a munkahelyeket és olyan ága­zatokban helyezkednek el, ahol jobb anyagi lehetőségek, ma­gasabb bérek érhetők el, nem az a baj, hogy eltérő a vállala­tok nyereségnövelő és bérszint­emelő lehetősége. A baj az, hogy az eltérések nem igazod­nak a tevékenységi területek fontossági és fejlesztési sor­rendjéhez. A nyereségnövelés eltérő le­hetőségei miatt viszont tovább torzulnak az ágazatok közötti bérarányok. A kapacitások ki­használatlansága, a létszámhi­ány miatt romlik a felhasználók, (Folytatás az 5. oldalon) l L I 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom