Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-11 / 86. szám
6 ARATÓ KAROLY: Portré Tárgyai mögül arca fölparázslik árnyéka fogasra akasztva lóg fölérobognak megtapossák látomásai a fehér csikók De ménesükkel nem törődik tavasz vonzza bámul a kertbe hol körmenetet járnak a fák feltartott karral énekelve Önmagát magától eloldja orcától elindul a szája s teljes erővel a feltámadást beleujjongja a világba Szöknivágyó kalapáló szive bordáit szétfeszíti annyira hogy köztük biboran kicsúszik s ráül egy futó szarvas agancsaira Ekkor keze is csuklóból leválik felröppen köröz tájai felett keringve suhogva keres egy szárnyaló másik kezet BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS: Gyermekkori táj A mákfejek, mint csengettyűk kezemre-tapadva sírtak, úgy vittek, úgy vezettek egy idő előtti tájba. Eszméletem még gyenge volt, de színében, de hangjában, mint lepke a gubában kitörni készült a világba. O szép remegés, reggel, életem ébredő hajnala, tájak, titkok csodái, finom remegések, hol vagytok? Ha megfoghatnám egy pillanatra, mint áramütés érne, az idő előtti világ megvilágítaná életem. Múzsa segíts, kis méhecskék, mákok csörgői a kertben, ne hagyjatok magomra a sötétség viperái előtt. m mg* BERTOK LÁSZLÓ: Áprilisi fa A költészet ünnepe DUNÁNTÚLI NAPLÓ Milyen ismerősek, milyen természetesen igazak ezek a szavak. Sokszor idézzük őket, de nem mindig gondolunk arra, hogy mit jelentenek, miféle igazság sűrűsödik bennük? Mi is az a törvény, amiről nagy költőnk beszél? A világ dolgainak olyan szigorú összefüggése, amely koroktól és helyektől függetlenül jelen volt kezdettől az ember sejtelmeiben, sorsában, majd később, tudatos gondolataiban. És jelen van ma is. Jelen van: az ember szabadságvágya, az embernek ember utáni vágya, az egymásra találás vágya, az ismeretekre j való törekvés, az egymásra utaltság ténye és | az, hogy születünk és meghalunk. De törvény \ a tájban, népben, nyelvben való meggyökere- zés valósága, a közösség formáló ereje, az em- ! berség tisztelete, az anyaszeretet és a haza- i szeretet. i De felszólítás is> az idézett verssor. Felszó- I litás a „tiszta beszédie", az emberségre, az igazságra való törekvés. Közelebbről arra is, amit Petőfi csaknem egy évszázaddal korábban Így fogalmazott meg„Ha nem tudsz mást, mint eldalolni, Saját fáidalmad, s örömöd: Nincs rád szüksége a világnak" Költői és emberi hitvallás ez is. Jöhetnek új korszakok, az ember eljut a „művelhető csillagokra", de e verssor igazsága nem veszít moi fényéből. Sőt, még igazabbá válik. Bennünket, magyarokat sokfelé a világon o költők népének neveznek. Nem véletlen ez sem. Ahogy a tv versmondó versenyén, amelyet nemrég elhunyt költőnk, Váci Mihály emlékére rendeztek, többször elhangzott, hogy szellemi nagyhatalmak vagyunk. Költészetünkre mindenképpen igaz ez. A lélek szám arányában kevés kis nép adott annyi nagy költőt a világnak, mint a magyar S valóban, a költészet fogalmazta meg, Petőfi szavaival, azt a nagy igazságot, amelynek jegyében ma mind több nép CSANÁDY JANOS: In aeternum József Attila Akinek a munka fölette idegeit - s mégis feledte rossz emlékeit még fényes évek úsztak el fölötte; kiáll a partra, mint a kö, kristályaiban őrzi ő hevét. Rászállhatnak a madarak, fényes kvarcába kamaszok rúghatnak, s botló öregek, kik játszva rombolnak, építenek; napsugarak, záporszemek. Mert kő az már, s még: nem homok! vivja ki önállóságát, szabadságát. Ez a szó. I a világszabadság. Nyelvünkön szépen, pontosan hangzik az időmértékes verselés, mert kevés a magánhangzótcrládás, szabályos a mély > és magas hangzók váltakozása. Azt is állíthatnánk, hogy itt mindenki költő. Nyelv nélkül a gondolat csak sejtelem. A szó \ ad formát érzésnek és ismeretnek. Általa lesz j átadható. A nyelv zene és ütem. Ugyanakkor ; leío!dódás is. Út embertől emberig, kortól korig, ! múltból jelenbe és jövőbe. Az ember felejt, de a nyelv mindent megőriz. A költői nyelv pedig i tudatos emlékezet-formálás, ritmusba sűrit ar- j cokat, cselekedeteket és igazságokat, életet és i halált. Ez az ünnep tehát nemcsak költők, versek, szavak ünnepe, hanem az embereké, a valóságos életé. Soha ennyi verseskötet nem jelent meg, mint napjainkban. E tekintetben is világelsők vagyunk. Nálunk nagyobb népek költői nem egyszer elmondták, hogy egy kissé irigyelnek bennünket ezért. Elő angol, francia költők verseskönyvei csak ritkán jelennek meg ezernél nagyobb példányszómban; Magyarországon már évtizedek óta nincs ezer alatti példányszám. Első könyves költők művei fogytak el napok alatt több ezer példányban és nem ritka ma már az ót-, tízezres, sőt az ennél nagyobb ; példányszám sem. S ez nemcsak a költők, hanem az olvasók igénye Is. Kölcsönös igény a tiszta beszéd keresése, és ez a kölcsönösség az igazi, folytonosan lelenlévő ünnep. A költészet ünnepe az emberi szellem ünne- \ pe. Hiszen nemcsak a verset, a költőt, hanem a magasra törő embert szellemet ünnepeljük, amely magában hordja a gyerekek tiszta beszédét, és a felnőttek tudatos, alkotó fegyelmét. Mindazt, amit szintén József Attila fogalmazott meg hitvallásként és útmutatásul: „dolgozni, csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes." kiss denes KIMPF LÁSZLÓ: Önarckép Hálátlan szemekkel nézek a fénybe, természetes, hogy arcom aranyozza, kinyitom tenyerem, de sose kérve, csak akarva nyilakra bontom én-magam-létem, tudván, kerülgetni hosszabb az út, átlépek minden forgács-semmiségen, mert az egész sosem hazug, nincs mentség megállni minden sarkon, ha az ember 'tágas terekre készül,- a perc felragyog egy szivnyi smaragdon igy is. Erős órák biztos jeléül. Befelé, mindig befelé, a szem, mint bogár csápja, mint ultrahang, gépiesen jelez falat, fát, embert, a fül, a szervek ághegye vattába fúr, végérvényes arcot vesz föl a város .., Befelé, mindig befelé, hasadt sziklákra, kövületekre, mammutnyomba lépő mammutra, emberi hangú növényekre, a fára, a falra, az arcra, befelé, be a múzeumra ... És ez az áprilisi fa, az egyszeri, a sose látott, zöld ujjhegyeivel fölborítja, helyrebillenti a világot. BEBESI KAROLY: CSORBA GYŐZŐ: Idő-infláció Ijesztő, ahogy tízesekben számolom az időt; s mind gyakrabban rájár a nyelvem: „Húsz, harminc, sőt, ég ura, negyven, már negyven évvel ezelőtt..." Idő-infláció: nagyobbak lettek a címletek, az éveknek is, nemcsak a napoknak értéke megkisebbedett, s a forgalomból lassacskán kikopnak. Majd még tovább és még tovább, majd végül egész életem aprópénz lesz, lyukas peták, s csörgeti, kölykös vagyonát, bő markában a végtelen. LOVÁSZ PÁL: Tancél Egy professzor emlékére Oktatásának tárgya most sajátmaga, mindent, mi kétes, föltár s egybevet: „a kórkép tiszta, klasszikus eset, segítség itt nincs...” -|> meggyőzőn beszélt, hangjában hősies derű zenélt. S nyugodtan, mint ki hasznos munkát végzett, a tanteremből utolszor kilépett Búcsú helyeit Jól látom én, omit te még, amit nem is sejthetsz - hiába vagy oly magabiztos és flegmán legyintgetsz Hiába nevetsz a telefonba oly öntelten, fölényesen, érzem kezed remegését, és sajnállak, mint senki sem Hiába csúszkálsz ringó kocsik sikamlós ülésein, végzetesen földhözragaszt egy nap majd téged is a kin Jól látom én a holnapi hajad szinét s szemived; s a tapintatlan utcaszél gyengéden mint legyint meg Először csak megcsikiandoz, sírsz és nevetsz a kéjtől; majd állsz csak állsz, mint ómuló fa megfosztva levelétől GALAMBOSI LÁSZLÓ: Előszó Az ember soha nyugtalanabbul nem készült föltárni anyag és lélek útját. Kemény küzdelemre páncélozza magát, ki csillagporosan érkezni akar. A történelmi szél egyre erősebb, a lehetőségek ismeretlenek. Számtalan kiváló eszközre van szükség, hogy a hasznos sikerüljön. A vers szerszám, mérőeszköz, hétköznap, virág és ünnep. Készülődjön az összefogás, hogy megtöltse a világosság medencéjét, melyben boldog s tiszta lesz a fürdés. Róma főterén ezrek hallgatták a költőt, hogy szavai lángjánál lássák arcukat. Hárommilliárd fej fordul a megoldás kútja felé. sokszor s nagyon mélyre kell meríteni a vedret. Dániel prófétát vadállatok közé dobták. A ma prófétája elszántabb, éhesebb vadállatok társaságában védekezik a pusztulás ellen, A halál fekete fái helyett zöldelljen vetés, ne fojtson sivatag, ne döfjön kés. Sokasodjanak s gazdagodjanak a boldog szeretők. MAKAY IDA: Tv-híradó II. A miniszterelnökök nyilatkoztak. Megették a munkavocsorákat. Elrabolták a kétezredik gépel Meggyilkolták az újabb túszokat, Hadat üzentek, megsemmisítettek. Elfogadták az új meghívásokat. A sztriptizgörlt csontjára vetkőztették, Kisöpörték a bankett-termeket. Majd jövőre az új szümpozion ,.. A nukleáris készlet most tetőzik. A komputerek ugrosra-készek. Atomhasadást játszunk reggelente. A világ csövét mellünknek fordítjuk. Földrengés. Hetvenezer áldozat.- Superfilt-szipke. Rió-kávé, Ax időjárás .., Nyűgöd! álmok»«! S, É lltTl. április ti. MARAFKÓ LÁSZLÓ: Freskókészítő Az idő hordaléka - napjaim a fövenyen kavics üvegszilánk csorba tégla csempe felszikkad róluk a múlt nyála betakarítom őket mielőtt eiburjánzik a homok ingemben csörögnek a majdani freskóhoz melyet kirakosgatok de ellépve tőle betekinthetek-e valaha PÁKOLITZ ISTVÁN: Virágzó Gálic-marta, rehült nadrágot foltot a virágzó körtefa alatt. Holnap lesz a harmadszori permetezés, ne morogjon a „vénember": tavaly úgyis eleget vihogtak rajta azok az égetnivaló lányok. Eddig még eszébe se jutott, hogyan s mikor kezdődik az öregedés. „Gyertyaszentelőkor múltam hetvenegy."- Mintha azt mondaná; tegnap is sütött a nap. Mindig akad valami kezdenivaló, és semminek se lehet a végére jutni. A dalnak is csak az első sorát dudorássza; „A körtefa fehéret virágzik.” PÁL JÓZSEF: A Cédrus tövében egyetlen gyik se csak a kő a kö egy hulla szőrtelen szeméremdombja a gyökér is csak azért hogy az üres törzs madártalan égre a verdeső koronát vagy az ég poklát a kö poklával legalább kortyok oltják a szomjat forrásnélküli a kő ai égből eső még nem esell
