Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-21 / 93. szám

JMÍ. április ZI. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Színházi változások Jön: Bujfor, Módi-Szabó, Szabó Ötté Meiy: Bánfíy, Barcsi Közeledik a színházi évad vége, sorra kötik a szerző­déseket Azok is, akik el­mennek Pécsről, azok is, akik Pecsre jönnek. Ki jön, ki megy*? — kérdeztük Bük­köséi Lászlót, a Pécsi Nem­zeti Színház művészeti tit­kárát. — Bánify György, a Bu­dapesti József Attila Szín­házhoz távozik, 11 éves pé­csi munkássága után. El­megy Baracsi Ferenc is, valószínűleg a Győri Kis­faludy Színház tagja lesz, ahol tegnap este, április 20- án este premierje volt. Rattigan: Alvó herceg című darabjának főszerepét. Ká­roly nagyherceget alakítja. Kiss István visszamegy a Kaposvári Csíky Gergely Színházba. Sipeky Tibor pe­dig a Győri Kisfaludy Szín­házzal kötött szerződést. — Nem újítja meg fél évadra kötött s most lejáró szerző­dését Kelemen Márta. — Ki jön? — Három név: Szabó Ottó, Bujtor István, Mádi-Szabó Gábor. Azt hi­szem e három név sokat mond. Mindhárman a Bu­dapesti József Attila Szín­házból jönnek hozzánk. De szerződést kötött velünk Linka György is, aki a Veszprémi Petőfi Színház művésze volt eddig. Színházi szakmai körökben igen jó név s a Pécsi Nemzeti Szín­ház számára nagy nyereség: Fényes Márta, a Debreceni Csokonai Színház rendezője is szerződést kötött velünk. Ö a könnyű zenés műfaj egyik legjobb hazai rende­zője. A szerződések megkö­Javult az clcJincrgczcUelt állapota Tegnapi lapunkban hírül adtuk, hogy hétfőn az esti órákban hat személyt szállí­tottak ételmérgezés tünetek­kel Pettendről Pécsre. Vala­mennyien szombati lakoda­lomból maradt romloLt, vagy fertőzött baromfihúst fo­gyasztottak. Lakatos Sándor és felesége, valamint Lakatos Ferencné a Megyei Kórház fertőző osztályára került, míg a 12 éves Lakatos Gyön­gyit, a 8 éves Lászlót és a 6 éves Nagy Tibort a Gyer­mekkórházban ápolják. Kedd esti orvosi tájékoz­tatás szerint valamennyiük állapota javult, a hányásos, hasmenéses panaszok csilla­podtak, egyik beteg sincs életveszélyben. Jelenleg ápo­lásra szorulnak és feltehető­en csak néhány nap múlva hagyhatják el a kórházat. tése még nem fejeződött be, tovább tárgyalunk, például a Bécsi Jégrevü egyik művé­szével is. Még annyit: Vogt Károly a Színház és Film- művészeti Főiskola most végző növendéke is velünk kötött szerződést, aki eddig a Fővárosi Operettszínház­ban bonviván szerepeket játszott. F. D. Tímár Mátyás az NDK-ba utazott Tímár Mátyás, a Miniszter- tanács elnökhelyettese ked­den délután az NDK-ba uta­zott, a magyar—német gaz­dasági és műszaki tudomá­nyos együttműködési bizott­ság elnöki megbeszéléseire. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Gál Tivadar, a Miniszter- tanács titkárságának vezető­je, valamint dr. Herbert Plaschke, a Német Demok­ratikus Köztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követe. A „baranyai Kalevala“ gyűjtő/e / Megemlékezés Berze Nagy Jánosról Az újabbkori néprajztudo­mány legnagyobb alakjára, dr. Berze Nagy Jánosra em­lékeztek halála negyedszá­zados évfordulóján tegnap este a Doktor Sándor Mű­velődési Központban. Orsós Lászlónak, a Megyei Tanács osztályvezető helyet­tesének megnyitó szavai után dr. Takács József, a Hazafias Népfront Pécs vá­rosi bizottságának titkára Berze Nagy János pedagógiai munkásságát méltatta. A nagy néprajztudós — aki sa­Vendégünk volt £)r Tímár István, a Szerzői Jogvédő Hivatal vezetője Szellemi nagyhatalom let­tünk — bizonyos túlzással leírhatjuk ezt Magyarország­ról. Többek között ezt sugall­ta dr. Tímár Istvánnak, a Szerzői Jogvédő Hivatal ve­zetőjének múlt heti előadása a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Ka­rán. A kar polgári jogi tan­székének és a Jogászszövet­ség megyei szervezetének új előadássorozatában ez volt a hatvannegyedik. Címe: „Nem­zetközi szerzői jogi kapcso­latok". — A hatvanas évek eleje óta mind fokozottabban ér­deklődnek külföldön a ma­gyar szellemi alkotások iránt — mondta az igen érdekes előadás után dr. Tímár Ist­ván. — Ez természetesen de­vizabevétellel is jár, a szerzői jogdíjak révén. Gazdasági életünkben persze anyagilag nem jelent sokat, mégis fi­gyelemre méltó, mert a nem­zetközi szerzői jog a kis ál­lamok részére inkább kiadást jelent, mint bevételt. A kis államok általában többet im­portálnak a szellemi javak szerzői jogaiból, mint ameny- nyit exportálnak. Magyar- ország bizonyos mértékben kivétel, s ezt elsősorban a magyar zene nagy alkotói­nak. Bartóknak, Kodálynak köszönhetjük. De — körül­belül egy évtizede — a ma­gyar irodalom műveit is mind nagyobb számban ad­ják ki külföldön, fordításban. Ez még nem jelenti azt, amit rossz kifejezéssel úgy mon­danak, hogy „betörtünk a vi­lágirodalomba”. de szocialista és kapitalista országban egy­aránt több magyar irodalmi alkotás lát napvilágot, mint bármikor. Más a színpadi al­kotások helyzete: nyugaton kevés magyar darabot adnak elő, kivétel Örkény István, munkája, a Tóték, ezt Euró- pa-szerte bemutatták, s most növekszik a hírneve Szako- nyi Károly Adáshiba című darabjának, Helsinki után Bécs vette meg az előadási jogát. Felmérhetetlen jelen­tőségű viszont, hogy most a Szovjetunió 100 színházában 19 magyar színművet ját­szanak. — A Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Romániában élő magyarság kultúráját el­sősorban színdarabokkal se­gítjük, a szövegkönyveket tő­lünk szerzik be, nagyon so­kat kapnak a hivataltól. Sza- konyi Adáshibájáért most versengenek az erdélyi szín- társulatok, hogy melyik járja vele végig Erdélyt. A mi köz­reműködésünkkel kötik ezek­nek az országoknak a ma­gyar nyelvű könyvkiadói is a szerződéseket. Sőt, a nyu­gati művek mag.yar nyelvű kiadásait segítjük eljuttatni az ottani magyar olvasóknak, a mi fordítóink révén. ját vallomása szerint élete minden szabad óráját a nép­rajztudománynak szentelte —, voltaképpen főállásban egész életében pedagógus volt, ezzel kereste a kenye­rét. Fiatalon, Erdélyben, és később a szekszárdi, majd 1927-től pécsi — immár vég­leges — állomáshelyén is. Pécsett a tanügyigazgatásban tevékenykedett. Munkásságá­val méltán tiszteletet, ran­got vívott ki, mint tanfel­ügyelő és mint a tanítók önképzésének szervezője és irányítója. Harcolt a falusi, tanyasi gyerekek szakszerű és eredményes oktatásáért, az önálló gondolkodásra ne­velésért. és fáradhatatlan szervezője, munkása volt az iskolán kívüli népművelés­nek Is. Mándoki László muzeoló­gus. a Janus Pannonius Mú­zeum Néprajzi Osztályának vezetője beszédében a nép­rajzkutatóra emlékezett. Át­tekintette azt a rendkívül vál­tozatos, széleskörű gyűjtő­munkát. amely Berze Nagy János nemzetközi hírű-rangú tudományos gyűjtőmunkáját jellemzi. A tudós úttörő mód­szert alkalmaz a folklór­kutatásban már fiatalon: megőrzi a népmesék origi­nális szépségét, nem stilizált rajtuk semmit, ahogyan elő­dei tették. Hatalmas műve. a Meseszótár, amely a maga nemében első lehetett volna a világon, elveszett az első világháború alatt. Baranya érdeme — hangsúlyozta a szónok —. hogy másik fő műve nem jutott hasonló sorsra. A Magyar népmese­úpusok két hatalmas kötete 1957-ben jelent meg a me­gye kiadásában. Azóta ez kézikönyve a világ meseku­tatóinak. A továbbiakban a „baranyai Kalevala” néven emlegetett népköltési gyűjte­ményét; Berze Nagy János gyűjtésszervező tevékenysé­gét és néphagyomány-kuíató munkásságának nemzetközi visszhangját, elismerését mél­tatta Mándoki László. Ki­emelve főbb műveit; mintegy fél évszázados néprajzkutató és tudományos elemző mun­kásságának érdemeit. Az emlékest harmadik szó­noka. a nagy tudós fia, ifj. dr. Berze Nagy János sze­mélyes élményéi alapján em­lékezett vissza apjára, a nép­rajztudósra. mint emberre. Az elhangzó emlékbeszé­dek közt baranyai népdal­csokor csendült a nagy tu­dós gyűjtéséből Fábián János (ének), Ivasivka Mátyás (fu­rulya) és Novák László (gi­tár) előadásában; két pécsi hegedűművész. Vass Ágnes és Gyermán István pedi* Bartók Hegedűduók című kompozíciójából adott elő. A Doktor Sándor Művelődési Központ Irodalmi színpadá­nak taaiai Berze Nagy János verseiből és népmesegyűjté­seiből mutattak be néhá­nyat; a Belvárosi Általános Iskola úttörő kamarakórusa népdalgyűjtéseit szólaltatta meg Aradi Tiborné vezény­lésével. Az előcsarnokban doku­mentumkiállítás szemlélteti Berze Nagy János munkás­ságát. Dokumentációs kiállítás nyílt Pécsett „Magyar—francia ipari együttműködés’’ címmel do­kumentációs kiállítás nyílt kedden Pécsett a Tudomány és Technika Házában, a Gép­ipari Tudományos Egyesület megyei szervezete és a buda­pesti francia műszaki és tu­dományos tájékoztatási köz­pont közös rendezésében. A bemutatott fényképek, grafi­konok a két ország közötti együttműködés fejlődéséről, sokrétűségéről adnak számot, többek között az alumínium- ipar, a gépipar területén. Ott láthatók a francia alag­útzsalus rendszerrel épített házak. Ezt a módszert rövi­desen Baranyában is meg­honosítják. (T TMlMUtESETMISfDIS KÖZELEDIK A TANÉV VÉGE, ESEDÉKES A MEGÚJÍTÁSA A BIZTOSÍTÁS EGÉSZ ÉVBEN ÉRVÉNYES Keresik a régi Felsovámiiáz utcai gyerekeket, tanárokat Szerencsés vadászat az őzbak-szezon első éjszakáján... 100 éves a Felsővámház ut­cai Altalanos Iskola Pécsett. Hámor János igazgató mond­ta: igyekeznek összegyűjteni az iskola múltját bizonyító, jellemző adatokat, tárgyakat. — Az iskola dokumentációs anyaga eléggé hiányos — tá­jékoztatta lapunkat Hámor ) János — ezért kérjük mind- | azokat, akiknek valaha va­lamilyen kapcsolatuk volt az ! iskolával, jelentkezzenek, ! mondják el mindazt, amit ; tudnak a történetéről, vagy | például nevesebb egykori ta­nulóiról. Az iskolatanács el­határozta. hogy kiállítást is rendez, ezért azt is kérjük, hogy akinek megfelelő anya­ga van ehhez, bocsássa köl- csönképpen a rendelkezé­sünkre. Elsősorban fényképek — osztályképek, az épület, a nevelők képei — továbbá ok­levelek, érmek, régi könyvek, füzetek, kézimunkák, térké­pek. bizonyítványok, iskola­táskák, palatáblák kölcsönzé­sére számítunk. De szívesen veszünk az iskoláról, nevelő­jéről, volt tanulóiról készí­tett sajtóanyagokat is. Számítanak az egykori ne­velőkre is: az iskola azt kéri. hogy akár személyesen, akár levélben adjanak hírt műkö­désükről és tájékoztatást az iskola történetéről, bármilyen részletkérdés is legyen az. I Hirdessenek volt osztályuk­nak az ünnepség napján — 1971. május 22-én — találko­zót. Végül azt szeretné az is­kola, ha volt tanulói levélben jelentkeznének, s így tudnák, hogy a jubileumi ünnepségen hány résztvevőre számíthat­nak. Tudják . milyen a vadász? „Zöld utat” csak húszadi­kán, nulla óra nulla perc­től kap, akkor jár le a tila- j lom. megkezdődhet az őzbak vadászat. De már hétfőn es­te kint járunk a nemeskei ..Aranyfácán” társaság terü­letén, egyelőre nem más céllal, mint hogy a vadász megízleije ennek a hallat­lanul szép vidéknek — erdő- sávoknak, cserjéseknek, ta­pintatosan csobogó kis pa­takoknak tavaszi hangulatát. A 13 ezer holdnyi terület körülbelül idáig, a Gyöngyös patak környékéig ér, a má­sik vége pedig Mekényes ha­tárában zár, de valahol itt van a megyehatár is. Ide rándulunk át éjfél után. hogy a hajnali szürkület és a napfelkelte meghozza a puskás emberek szerencsé­jét. A vendéglátó vadásztársa­ságot maga az elnök, Gál János képviseli, a vendégek pedig Rontó Tibor, Karczag István, Tóth József. A falu végén — egyébként egy lé­lek sem látható a környé­ken — felhúzzák a gumi­csizmákat, a bőrtok lekerül a puskákról, betöltenek, és elindulnak a nagyon válto­zatos, szépen szabdalt te­repre. Kellemes, jó virág­illatot kapunk az erdőfoltok felől. Óriási zöld vetések, zsenge lucerna, térdig érő repce, aztán tisztások, facso­portok. Rontó Tibor veszi észre az első őz-csoportot. Nem vagyok vadász, annál inkább türelmetlen, gondo­lom, az öt közül bármelyik meglőhető. De a vadászok csak lógatják vállukon a puskát és kényelmesen néze­lődnek a távcső lencséjén át — Négy suta — mondják — Az ötödik bak. Aztán most ilyeneket hal­lok: eléggé laposan hordja a fejét. Óregecske. Hat—hét éves lehet. Nincs az hét. Se­lejtes dög. Nos, ki vállalja? Egyik szép csendesen készü­7palával üzérkedett Mástél évi szabadságvesztésre ítélték Igen nagy a társadalmi veszélyessége annak az ügy­nek, amelyben kedden hozott ítéletet a Pécsi Járásbíróság. A vádlott, Pór László 42 éves pécsi lakos a Baranya—Tol­na megyei Téglaipari Válla­latnál dolgozott az elmúlt évben. Itt ismerkedett meg N. E. magánvállalkozóval, aki téglát szeretett volna vásárolni. Pór — gondolván, hogy könnyen hozzájuthat a hiánycikknek számító építő­anyaghoz — megállapodott a vállalkozóval 20 ezer darab tégla leszállításában. A szer­zésért ezer da,rabonként 50 forintot kért. A vállalkozó, elismervény ellenében át is adott neki 15 ezer forintot. Amikor kiderült, hogy tég­lát csak a TÜZÉP telepek értékesítenek, a vádlott megtudta, mikor és melyik telep árusítja a kívánt cik­ket a lakosság számára. Is­merősei és hozzátartozói áll­taié sorba tégláért, megvéve a magánszemélyeknek elad­ható két-két ezer darabot, így gyűlt össze 15 ezer 500 darab, amelyet Pór át is adott a megrendelőnek. A további mennyiséget nem szállította le, mert a tégla árából saját céljaira fordított háromezer forintot. Egy társával együttműköd­ve kötött újabb megállapo­dást 20 ezer darab tégla megszerzésére, amelyből csali 12 ezer darabot teljesített. A kapott összegből így mintegy nyolcezer forint maradt visz- sza jogtalanul, amelyen tár­sával osztozott. A bíróság folytatólagosan elkövetett sikkasztásban, va­lamint üzérkedésben mondot­ta ki bűnösnek és 1 év hat hónapi szabadságvesztésre ítélte. lődik, de megmozdul a csa­pat, a kilövésre szánt bak „takarásban” van, nem lehet lőni. Ismét megindulnak és jó huszonöt—harminc perc­be telik, míg eléjük vágunk. És akkor újra megiramod­nak. Talán csak ötven— nyolcvan métert futnak, pon­tosan a repce-vetés széléig. Viszont a bak tisztán áll. Gál János legyint. — Mehetünk. Átszaladtak a határon, az már másik társaság területe. — Hát ilyen a vadász­szerencse — vígasztalnak en­gem, látható bosszúságom miatt. És kedd délelőttlg volt alkalmam „megtanulni”, mennyi hiábavaló izgalom­mal. meneteléssel, búj Rálás­sál is jár a vadászat. A sze­rencséhez ugyan mindenek­előtt egy őzbak kell. Azt vi­szont el kell bírálni: lőhető- e. Aztán megközelíteni, hogy a lövés biztos legyen. Aztán olyan helyzetet Kell terem­teni, hogy a golyó ne lakott terület felé repüljön. Aztán a szél... ami az embersza­got a vad orra alá hinti és akár bottal üthetjük a nyo­mát. Mindezekei. a feltétele­ket persze a vadász nagyon gyorsan mérlegeli. A reggel meghozta Rontó Tibor őzbakját. Szépen be­állt a vetésbe, de amikor a puskacső már-már megtalál­ta a kellő pontot, néhány ugrással a vad odébb állt. És ha fátyolszerűen is, de takarta a selymesen fúaylő, eléggé magas száraz fű. A vadász leengedte a puskát és várt. Az őzbak viszont meg­iramodott és elfutott vagy kétszázötven méterre; utána szemben állt a vadásszal. Szügyét fordítva a cső felé. Elé& nagy távolság. De el­találta. Már rohantam is az őzért, de Rontó Tibor visz- sza tartott: — Ügy illő, hogy aki meg­lövi, az indul a vadért elő­ször ... Komótosan rágyújtott, gra­tuláltunk neki, aztán szépen elballagott a vetés irányába. Tóth József közben egy kis cserfa-gallyat tépett a fáról, megmártotta a vad vérében és feltűzte Tibor kalapjára. Mert ez is így illő. Rab Ferenc f. / i

Next

/
Oldalképek
Tartalom