Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1971-03-14 / 62. szám
6 DUNÁIMTÓL! NAPLÓ 1971. március 14. Iszaak Babel A szovjet irodalomból méltatlanul kirekesztettek sorában Babéi volt az első, akit az ötvenes évek közepén újból visszakapott az irodalom. A torz kritikai megítéléséé után nagy szeretettel és hozzáértéssel rendezték sajtó alá összes műveit, kutatták féri Időközben elfelejtett Írásait és állították egész életművét a szovjet Irodalom klasszikusainak kijáró rangos helyre. Ma már Babel nevét mindenütt tisztelet és elismerés övezi, novellái a modern novellairodalom remekei közé tartoznak. Odesszában született, zsidó kereskedő családban, 1894-ben. A városnak az a negyede, ahol gyermekkorában élt - a Moldavanka - őrök ihlető forrása maradt az írónak, külön ciklus keletkezett az ottani élményekből. Mint önéletrajzából megtudjuk, a sivár tanulóévek után mohón kóstolt bele az életbe, irodalmi ambícióktól fűtve, hamarosan elhagyta a családját és Pétervárra utazott. Volt joghallgató, de inkább a szerkesztősége- ket járta, hogy írásait elhelyezze vagy jelentéktelen újságírói munkával nékiany kopejkát szerezzen magának kenyérre. A cári fővárosban eltöltött évek alatt, mint írja, nem ritkán éhezett, nélkülözött. A fordulat akkor következett be életében, amikor 1916- ban a Gorkij szerkesztette Letoplsz- ben megjelentek első novellái. A nagy Író felismerte Babel nem mindennapi tehetségét és készséggel segített neki az első lépések megtételében. Gorkij éles szeme azonban azt is észrevette, hogy Babel képességeihez mérten kevés élettapasztalattal rendelkezik, ezért - az író szavaival élve — „az emberek közé küldte”, hogy további élményeket szerezzen. Hét éven keresztül gyűjtötte a tapasztalatokat az író, járta az országot keresztül-kasul. Es micsoda évek voltak ezek! Háború, forradalom, polgár- háború követték egymást. Bábel megszámlálhatatlanul sok foglalkozást kipróbált, nem a kaland hajtotta elsősorban és nem is a gorkijl intelem mindenáron, hanem az a belső kíváncsiság, mely mindig újabb sorsok, helyzetek megismerése felé vonzotta. A legnagyobb élményt mégis a polgárháború jelentette számára és mindenek előtt a Bugyonnij Lovashadseregében eltöltött idő. 1924-ben a Lel című luturista lap egyszerre négy novelláját közölte, melyek közül a Dolgusov halála, A levél és A só Babel novelláiról művészetének máig legjobb darabjai. Ezekben az írásokban' kezdenek kikristályosodni és művészi teljesítménnyé érlelődni a polgárháborús élmények, ez a négy novella nyitja meg annak a ciklusnak a sorát, mely Lovashadsereg címmel 1925-ben könyvalakban is megjelenik. A kötet nagy vihart kavar, Bábelt azzal vádolják, hogy eltörpíti azt o gigászi küzdelmet, amit Bugyonnij vörös lovasai vívtak, miközben a katonák evés-ivásait, szeretkezéseit írja le, majdnem elfeledkezik hősiességükről, a csaták kavargásairól. Ha a korabeli polgárháborús műveket nézzük és összehasonlítjuk Babel novelláival, ezeken a vádakon egyáltalán nem csodálkozunk. Az akkori regények többsége a heroikus küzdelem krónikaszerű bemutatására törekedett, ez szinte követelménnyé vált az irodalomban. Ezzel szemben Babel a nagy folyamat apró epizódjaiban igyekezett meglátni a cselekvő-harcoló embert, rövid drámákat irt, sorstragédiákat skicceit néhány oldalas elbeszélésben, minden figyelmét az emberre összpontosította, a csaták, a lovasrohamok nem érdekelték. A támadások és félreértések sokasodtak az író körül. Gorkij Babel mellé állt. Az igazságtalan ítéleteket azonban csak az utóbbi másfél évtizedben sikerült Babel értőinek kiigazítani. A Lbvashadsereg után Odesszai történetek címmel jelentek meg elbeszélései a húszas évek végén. Az Odesszai történetekben a gyermekkori élmények dominálnak. Művészetének új oldalai mutatkoznak itt meg, a • groteszk életlátás, a filmszerű, képgazdag tömörség, a fordulatosság (Az első szerelem, Kozák L/ubka, Galambdúcom története). A harmincas években egyre kevesebbet ír, van olyan év, mikor semmit sem publikál. Kísérletet tesz a dráma- irásra, az Alkony maradandó értékű mű, az odesszai alvilág körében játszón":. h!zonyos megoldásaiban C::; . J::coperájára emlékeztet. 1939-ben letartóztatták, 1941. március 17-én halt meg az egyik táborban. K. S. BERTOK LÁSZLÓ: Könnyedén Könnyedén. Érinteni csak. Elhúzni pikkelye felett. Azt, hogy semmi sem ugyanaz, magától tudja meg. Tartani a mázsás vasat, mintha ő tartaná. Megszökni a siker elől, egy tükröt hagyni rá. Odaállni teste elé, elkapni a golyót. Mesélje egy életen át, hogy szerencséje volt. Közötte és a gyönyörű megállói között egyetlen dobra figyelni, ahogy a sejtek, a rögök. Kimondani, úgy, mintha ö, ahogy az ablakok párája mondja novemberben a hajnali fagyot. MAKAY IDA: Ezüst szandálban Ezüst szandálban, ezüst karpereccel sáriak akkor. Északfény évszaka lesz az már. A történelmeken túl. Egyiptom mélye, bárhol is leszünk. Királypalástom: örök éjszaka. CjplataLőJz között... A minap az egyik könyvesboltban két fiatalember szép magyar szavaira figyeltem föl. Lapozgattam - s mintha mélyen elmerültem volna olvasmányomban, egyre inkább összehúzódzkodtam, mozdulni is alig mertem már, mert semmiképp sem akartam kockáztatni, hogy kíváncsiskodásom megzavarja őket, s netán abbahagyják. Észre ne vegyék, hogy figyelem, udvariatlan hallgatózásom el ne rémítse őket, - megillető- désem talán gyanakvóvá tenné valamelyiküket. Pedig csak ne hagyják abba, még ne, még egy kicsit ne!... . .. Mert ugyan ki beszél ma mifelénk magyarul szépen?! Hát még hibátlanul is, ugyan kicsoda?!... Lám, külföldiek a fiúk, persze, megtudtam bizony néhány perc alatt! Igen. Mert így, nálunk, itthon, már senki se beszél; — csak aki könyvből tanulta ezt az összehasonlíthatatlan nyelvet. így csak az vigyáz a szájára, a szórendre, a hangsúlyokra és a tárgyas-ragozásra, így csak az becsüli ezeket a szavakat, aki megkínlódott értük. Aki nem kapta, hanem vállalta. Aki nem örökölte, hanem szerezte. Vagyis: aki ennyire szereti. Franciák, A Sorbonne diákjai, magyar szakosok, s most azért utaztak ide, hogy gyakorolják, amit tanultak. (Hm. Ki bírná tovább szótlanul és közömbösen?!)- De hát miért pont magyarul?III.. .. (Mert, ugye, ha mi, összebújva, fojtogató magányunkból kifelé kíváncsiskodván, mások szavait pörgetjük, rágjuk, emésztjük, hiszen évezredes a tapasztalat, hogy különben a kutya se áll velünk szóba: - ez logikus és kíméletlen kényszerűség. - De hogy ők?l Például, ezek ketten?l Akik a világon bárhol érnek is partot, azonnal válaszolnak nekik: - ök miért kínlódnak ezzel a vastag nyelvvel, pont ezzel; minek ez nekik?I...)- Mert a magyar nagyon intelligens nép... 1 * Rövid hajú lány. Egy úgynevezett „mai fiatal”:- Egyidős vagyak a világgal...- Mi???- Egyidős. . ■ Veled, velük, mindenkivel. Mindenkivel, aki él... aki életben maradt... Nézd, vannak egészen kicsike történelmek, magánhasználatra, melyek azonban éppoly igazak, mint a nagy történelem maga, amely, ugye, ezekből az aprókból áll össze, különben nem lesz igaz, vagy nem áll össze... Érted egyáltalán, hogy miről beszélek?- Hogy ezért vagy egyidős ...- Pontosan.- Akkor mesélj.- . ., Mert valakinek akkor választania kellett. Dönteni kényszerült. Határozni... Arról, hogy ö éljen-e tovább, vagy én szülessek-e meg?... Az apám. Aki katona- szökevény volt éppen és bujkált az anyámmal. Csakhogy én kopogtatni kezdtem ám, sürgetően és szemtelenül. Szóval, nem is akárhogyan, hanem először is: túl korán; másodszor pedig: túl erőszakosan. Kórház kellett volna. Viszont bujkáltunk, ezt már mondtam. Es a falu, meg a többi falu egyetlen orvosa fogságban a németeknél, vagy a katonáknál, vagy a községházán, mit tudom én. Mindegy. Apám magához emelte anyámat, a másik kezébe a házi fejszét és nekirontott a községházának. Ilyen ember volt: romantikus: anyám így mesélt róla... Mert lövés dördült azonnal, természetesen. Egy. De rögtön utána egy egész sorozat is. Később a katonák eltűntek, meg mindenki: aztán más katonák jöttek, és mások rohantak; senki se maradt, csak az az egy orvos. Meg az apám; de ő mozdulatlanul, az első golyóval a válla alatt. Meg anyám. És aztán mindjárt én.,. Na, látod: hát egyidős vagyok az 6 halálával. Öt ünnepeijem-e most a születésnapomon, vagy magamat? Azt a rohanást akkor, azt a fejszevágást a hivatalos nagy-kapun, mellyel utat nyitott egy-másik világnak.,, nekem... nektek.,, nekünk?.,. Anyám azóta is így mondja... TAKACS DEZSŐ: KUBIKOSOK Iszaak Babel: ' Herskovics és Margarita H erskovics nehéz szívvel jött ki a felügyelőtől. Közölték vele, hogy ha az első vonattal nem utazik el Őreiből, kitoloncolják, Az elutazás pedig azt jelentette — vége az üzletnek. A cingár, lassú járású emberke, kezében aktatáskát lábalva ballagott a sötét utcán. A sarkon egy magas termetű nő szólította meg. - Kiskandúr, eljössz velem? Herskovics felkapta a fejét, villogó szemüvegén keresztül megnézte a nőt, gondolkodott egy darabig, majd tartózkodóan azt felelte: • — Elmehetek. A nő belekarolt Herskovicsba. Befordultak a sarkon. — Hová menjünk? Szállodába? — Nekem szükségem van az egész éjszakára - mondta Herskovics. - Menjünk hozzád. — Az egy hármasba fog kerülni, apuskám.- Kettő — mondta Herskovics.- Nálam nincs alku, apuskám ... Kettő és félben megegyeztek. Mentek tovább. A prostituált szobája kicsi volt, de tiszta, az ablakot tépett függönyök takarták, a lámpa rószaszínben világított Amikor bementek, a nő levetette a szoknyáját, kigombolta a kabátkáját és . . . o férfira kacsintott.- Ej - ráncolta Herskovics a homlokát - minek ez a szamárság!- Te mérges vagy, apuskám. A nő a térdére ült.- Az áldóját - mondta Herskovics. - Kegyed nyom vagy nyolcvan kilót, ugye?- Hetvenet. A nő szenvedélyesen megcsókolta öregedő arcát. *- Eh - ráncolta újból a homlokát Herskovics. - Elfáradtam, aludni szeretnék. A prostituált felállt. Arca utálkozó- vá változott.- Ugye, te zsidó vagy? Herskovics ránézett a szemüvegén keresztül és azt felelte:- Nem.- Apuskám - mondta lassan a nő - ez egy tízesedbe fog kerülni. Herskovics felállt és az ajtó felé indult.- Egy ötösbe - mondta a nő. Herskovics visszafordult- Ágyazz meg nekem — mondta a zsidó, levetette a kobátját és körülnézett, hogy* * hová akaszthatná fel. — Hogy hívnak téged?- Margarita.- Cseréld le a lepedőt, Margarita. Az ágy széles volt, puha dunnával. Herskovics kényelmesen vetkőzni kezdett, lehúzta fehér zokniját, megmozgatta izzadt lábujjait, az ajtót kulcsra zárta, a kulcsot a párnája alá tette és lefeküdt. Margarita, ásítozva, lassan vetkőzött, oldalra bandzsítva kinyomott egy pattanást a vállán, majd hozzáfogott, hogy éjszakára befonja gyérszálú varkocsát.- És téged hogy hívnak, papács- ka?- Eli. Elja Iszoakovics.- Kereskedő vagy?- Szép kis kereskedő... - felelte bizonytalanul Herskovics. Margarita elfújta a mécsest és melléfeküdt. » i *- Szó. ami szó - mondta Herskovics. - Elég lehetne már. 1 Hamarosan elaludtak. Másnap reggel a nap vakító fénnyel árasztotta el a szobát. Herskovics felkelt, felöltözött és odament az ablakhoz.- Nálunk tenger van, nálatok meg mező - mondta. - Ez is jó.- Te hová valósi vagy? — kérdezte Margarita.- Odesszai - felelte Herskovics szép város, jó város - és ravaszkásan elmosolyodott- Neked, úgy tótom, mindenütt jó- mondta Margarita.- így is van — mondta Herskovics.- Mindenütt jó, ahol emberek vannak.- Milyen ostoba vagy - állapította meg Margarita és felült oz ágyon. - Az emberek gonoszok.- Nem - ellenkezett Herskovics - az emberek jók. Beléjük nevelték, hogy gonoszok, és ők el isNhittékezt Margarita eltűnődött ezen, aztán mosolygott.- Fura egy ólak vagy - mondta, lassan ejtve ki o szavakat, miközben figyelmesen nézte a férfit. - Fordulj el. Felöltözöm. Aztán megreggeliztek, teát ittak pereccel. Herskovics megtanította Margaritát vajaskenyeret kenni és a kolbászt úgy a tetejére rakni, hogy minden harapáshoz jusson.- Eszegessen csak, Margarita, nekem el kell mennem. és móg mielőtt elment volna, Herskovics azt mondta:- Tessék, itt van három rubel, Margarita. Higgye el, szívesen adnék többet is, de nagyon rosszul megy az üzlet. Margarita elmosolyodott.- Te fösvény, te zsugori. Add ide őzt a hármat. Eljössz estére?- El. Este Herskovics vacsorát hozott - herínget, egy üveg sört, kolbászt és almát. Margarita sűrű szövésű, sötét ruhában volt. Falatozás közben beszélgettek.- ötven rubelből egy hónapban nem jössz ki - mondta Margarita. — Ez olyan foglalkozás, hogy ha olcsón öltözködöl — betevő falatod sem lesz. Egy szobáért tizenöt rubelt elkérnek, gondold csak el...- Nálunk Odesszában - szőtt elgondolkodva Herskovics, miközben nagy igyekezettel vágta egyenlő szeletekre a heringet — a Moldovankán tíz rubelért fejedelmi szobát kaphat,- és vedd tekintetbe, hogy mindenféle nép megfordul nálam, a részegeket sem rúghatja ki az ember.., — Mindenkinek ''megvan a maga baja — mondta Herskovics és a családjáról kezdett beszélni, rosszul menő üzleteiről, a fiáról, akit behívtak katonai szolgálatra. Margarita hallgatta, fejét az Osztóira hajtotta, az arca figyelmes, nyugodt és mélázó volt. Vacsora után Herskovics levetette a zakóját és egy darab ronggyal gondosan megtörölgette a pápaszemét. Leült az asztal mellé, és közelebb húzva magához o lámpát, üzleti leveleket írogatott. Margarita pedig hajat mosott. Amikor befejezte az írást, Majorität ráültette a másoló könyvre. — Sző ami szó, maga elég súlyos hölgy. Kérem, üldögéljen rajta egy kicsit, Margarita Prokofjevna. Herskovics elmosolyodott, a szemüvege csillogott és szemei is csillogóak, aprók, nevetőek lettek. M ásnap elutazott. Az áílomősoo sétálgatva, a vonat indulása előtt néhány perccel észrevette Margaritát, amint egy kis csomaggal a kezében feléje siet, A csomagban piroskik voltak, a papíron átütöttek o zsírfoltok. Margarita areq kipirult, szomorúnak látszott, melle hullámzott a gyors járástól.- üdvözlöm Odesszát - mondta - üdvözlöm. ..- Köszönöm - felelte Herskovics. Elhangzott o harmadik csengetés. Kezet nyújtottak egymásnak.- Viszontlátásra, Margarita Prokofjevna. — Viszontlátásra, Elja Iszoakovics. Herskovics bement a kocsiba. A vonat elindult (Kovács Sándor fordítása)
