Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1971-03-14 / 62. szám

mt. márefos 14 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 5 A szocialista kultúra szolgálatában A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ JUBILEUMÁRA JUBILEUMI díszbemutatóra készül a fennállásának 75. évfordulóját ünnep­lő Pécsi Nemzeti Színház. Néhány ■op múlva kerül színre Illyés Gyula éj. a pécsi színház számára írott drá­mája. Az eredeti magyar bemutató méltó a szép jubileumhoz; a mai ma­gyar irodalom egyik legnagyobb élő alakjának neve és műve megtisztelte­tés, értékmérő fémjelzés bármelyik színháznak. Emellett nem is csupán véletlen, az ünnepnek szóló egyszeri kapcsolódásról van szó: Illyés Gyula már az előző évadban is Pécsnek ad­ta új drámáját, a Tisztákat A jubileum összekapcsolása Illyés Gyula művének eredeti bemutatójá­val a széles körű és sokrétű feladatok teljesítésére hivatott és alkalmas, több 'tagozatú pécsi szín­ház legnemesebb és legértékesebb törekvését hangsúlyozza: felelősségét és alkotó közreműködését a moi ma­gyar dráma ügyéért. A háromnegyed százados mai pé­csi színház ünnepe emlékezés a pécsi színjátszás századokra visszanyúló múltjára és múltszázadi hőskorára is. Hiszen a pécsi színjátszás több év­százados története magában foglal­ja a Nemzeti Színház megteremtésé­ért folytatott küzdelmet. A nemzeti színház programja a múlt században mást jelentett, mint ma. Az 1840-es évektől — ahonnan az első kőszínhqz megalapításával az állandó pécsi színjátszást számítjuk — egészen a század végéig a színház legneme­sebb törekvése az idegen hatásokkal szemben a magyar nyelvű és nemzeti szellemű színjátszás megteremtése és erősítése volt. 130 esztendővel ezelőtt Vörösmarty így fogalmazta meg a színház feladatát: „Nemzeti színház eredeti dráma nélkül alig képzelhető. Eredeti dráma nélkül a színház félig bitorolja, vagy legalább előlegezi a nemzeti nevet; test, mely idegen lé­lektől mozgattatik, álarc, mely megett valódi képet hiába keresünk... Az eredeti dráma a nemzeti szín­ház lelke. A nemzeti színház értéke együtt jár az eredeti dráma értéké­vel; ennek emelkedése s virágzása, emelkedése s virágzása a nemzeti színháznak is: egyik a másikat felté­telezi.” A NEMZETI színház múltszázadi ér­telme a felszabadulás óta módosult, gazdagodott és új feladatokkal bő­vült. A nemzeti színház ma szocialis­ta színház. A magyar dráma ügyének szolgálata nem idegen hatások elle­nében, nem minden mással szemben jelent érvényes feladatot, hanem be­leépül egy szélesebb, internacionalis­ta szellemű programba. A mai szín­ház játékrendje az egész világ hala­dó drámai hagyomány-kincsét magá­ba öleli, s elsőrendű feladata a szo­cialista drámairodalom új értékeinek felkutatása és bemutatása. A mai magyar dráma ezen a programon belül s nem ennek ellenében jelent ma is aktuális feladatot A pécsi színház az államosítás éta egyre céltudatosabban, egyre gondo­sabban és egyre magasabb színvona­lon szolgálja a szocialista színházkul­túra ügyét. Az 1949 óta eltelt 21 évad mintegy 350 bemutatója a klasszikus hagyományok közül ma már világo­san kirajzol egy értékes vonulatot: Shakespeare a legtöbbet bemutatott klasszikus, mellette Shaw és Brecht a „házi szerzői” bázis. Értékes vonula­tot alkot a bemutatott szovjet klasz- szikusok sora: a máig emlékezetes, nagy sikerű 1951-es Jegor Bulicsovtól, a Revizoron, Ványa bácsin, más Cse­hov műveken keresztül a nemrégi új szovjet sikerekig, Rozov: Érettségi ta- lálkozó-jáig szép számmal sorolhat­nánk a címeket Külön érdeme a színháznak az országosan is kiemelkedő számú ere­deti bemutató. Az államosítás óta 24 külföldi dráma első magyarországi premierjén tapsolhatott a közönség, s ezek nagyobb része az elmúlt évti­zedre esik. Az idei jubileumi évad pedig különösen bővelkedett hazai bemutatókban; a Szentivánéjí álom kivételével az összes többi prózai mű­vet elsőként láthatta a pécsi közön­ség. A 47 új magyar prózai mű bemuta­tása azt igazolja, hogy a tágas mű­sorpolitikai koncepción belül a ma­gyar dráma iránt sem csökkent a fe­lelősség az utóbbi két évtizedben. Igaz, ebből a csaknem félszáz bemu­tatóból húszon alul van a prózai ős­bemutatók száma, ez sem marad el azonban az országos vidéki átlagtól A pécsi színház az államosítás óta összehasonlíthatatlanul kedvezőbb feltételek között dolgozhat, mint ko­rábban bármikor. Színvonalát, ered­ményeit sem lehet összemérni a régi­vel. Az eredeti magyar dráma ügyé­ben azonban alig kevesbedtek a gon­dok. A dráma a mai magyar iroda­lomban sem a legerősebb, s nem is o legbővebben termő műfaj. Voltok időszakok, amikor az eredeti bemu­tatók országosan elapadtak vagy csak igen szerény arányban és szín­vonalon szerepeltek a műsorrendben. A vidéki színházak lehetőségei ezek­ben a periódusokban még szőkébbre korlátozódtak. A pécsi színház újabb történetében is fájdalmas hiányok jel­zik az elapadást. Még az elmúlt évti­zedben is többnyire meg kellett elé­gedni évadonként egyetlen — s nem is mindig megfelelő színvonalú - ere­deti magyar bemutatóval. ORSZÁGOS összehasonlítás alapján a szerényebb periódusokat sem kell szégyellni, elhallgatni. Éppen az ötve­nes években igen jó kapcsolatot épít­hetett ki a színház a helyi irodalom­mal. Őrsi Ferenc néhány évig házi szerzőnek számított s három művét is bemutatták, Gosztonyi János négy művel szerepelt, de láthattuk Lip- penszky István—Futaky Majna, vala­mint Thiery Árpád egy-egy művét is, s emellett műfordítóként vagy szín­padra átdolgozó íróként Csorba Győ­ző és Pákolitz István is kapcsolatban állt a színházzal. Nem csupán a színházon múlt, hogy az utóbbi évtizedben a „sző­kébb haza" irodalmi termése ólig ka­pott helyet a nagyszínházban. A meg­újuló kapcsolat biztató jele azonban, hogy néhány év óta a kamaraszínház­ban — néhány más vidéki város mo­dern és néha modernkedő stúdió-kí­sérletei helyett — az országos szintű pécsi irodalom művészi előadása ke­rült a középpontba. A Nagyszínház pedig — az or­szágos élénküléssel párhuzamosan — a legjobb élő drámaírók bemutatásá­val és új írók „nevelésével" bizonyít­ja növekvő felelősségérzetét a mai magyar dráma ügyéért. Illyés Gyula két művének bemutatása és Cseres Tibor megnyerése a műfajnak — meg­győző bizonyíték és minőségben is je­lentős hozzájárulás az országos érté­kekhez. Az eredeti magyar bemutatók szá­mának és színvonalának növekedése a színház közvetlen érdeme. Nem a darab-kínálat fokozódása hozta létre, hanem a színház felelősségének és dramaturgiai munkájának megerősö­dése, valamint az egész együttes ala­pos művészi és technikai felkészültsé­ge, az előadások lelkiismeretes elő­készítése és magas átlagszínvonala — amelyek együttesen bizalmat és meg­becsülést ébresztenek a legigénye­sebb írókban is A GAZDAG múlt, az értékes hagyo­mányok és a pécsi színház napjaink­ra kiküzdött tekintélyes helye a ma­gyar kultúrában a közönségben is tiszteletet és elismerést kelt, s még fo­kozottabb felelősséget ró az együt­tesre. A jubileumot köszöntve biza­lommal remélhetjük, hogy a közönség megtartja a színházat becsülésében és szeretetében, a színház pedig a jö­vőben is mindent megtesz azért, hogy méltó maradjon múltjához, kiharcolt érdemeihez, s tovább gazdagítsa o szocialista szinházkultúrát. Szederkényi Ervin A jelölőgyűlésekről AZ ÚJ választójogi törvény haszno­sítva az eddigi, különösen az 1967. évi választások tapasztalatait, to­vábbfejlesztette a tanácstagok és az országgyűlési képviselők jelölésének rendszerét. Korábban a jelölőgyűlé­sek által ajánlott személyek közül a Hazafias Népfront helyi, illetőleg te­rületi szervei állíthattak jelölteket és terjesztették nyilvántartásbavétel vé­gett az általuk állított képviselőjelöl­teket az Országos Választási Elnök­séghez, a tanácstagjelölteket pedig az illetékes tanácstagi választókerü­leti bizottsághoz. Mivel több jelölt esetén a szavazásnál a sorrendnek fontos szerepe volt — a változtatás nélkül leadott szavazólap az első je­löltre adott szavazatnak számított — a Hazafias Népfront helyi, illetőleg területi bizottsága döntött o jelöltek sorrendjéről is. Az új szabályok értelmében a jelö­lés jogát a választók gyűlései gyako­rolják, amelyek most hétfőn kezdőd­nek és a hónap végéig tartanak. Egy választókerületben egy vagy több személy jelölhető. E gyűléseket a vá­lasztási elnökségek és az országgyű­lési választókerületi bizottságok köz­reműködésével természetesen tovább­ra is a Hazafias Népfront helyi bi­zottságai szervezik a lakóterületeken, az üzemekben, vállalatoknál, terme­lőszövetkezetekben, állami gazdasá­gokban, hivatalokban és intézmé­nyekben, valamint a fegyveres erők­nél, a fegyveres testületeknél és a rendészeti szerveknél. A jelölőgyűlé­seken a jelöltekre a Hazafias Nép­front szervei, a társadalmi szerveze­tek, az üzem, a termelőszövetkezet vagy más szerv dolgozóinak közössé­ge, illetőleg tagsága, továbbá bár­melyik választópolgár tehetnek javas­latot. A jelölőgyűlésen részt vevő- vá­lasztók több jelölt indulását is támo­gathatják. A helyi tanács tagjának jelölése céljából választókerületen­ként egy jelölőgyűlést kell tartani. Tanácstagjelöltek azok lesznek, akik a jelölőgyűlésen megjelent választók egyharmadának szavazatát megkap­ják. Országgyűlési képviselő jelölése céljából választókerületenként egy vagy több jelölőgyűlést kell tartani. Képviselőjelöltek azok lesznek, akik a jelölőgyűlésen, vagy a jelölőgyűlése­ken megjelent választók legalább egyharmadának szavazatát megkap­ják. Az új jelölési rend kialakítása so­rán vitát váltott ki az a kérdés, hogy a választók többségének meg kell-e jelennie a jelölésnél. Volt olyan né­Bálint András, e heti riportala­nyunk, két éve került el,Pécsről, „az ország egyik legjobb színházába", a Madáchba. Előtte négy éven ót ját­szott Pécsett Még régebben - las­san egy emberöltővel ezelőtt — pedig három éven át élt itt. De erre már nemigen emlékszik. Élete legelső há­rom éve volt az. Mostanában pedig gyakran a hétvégeket tölti a Mecsek aljában — ha a Pécsi Balett éppen otthon van. Uhrik Dórához, a felesé­géhez utazik ilyenkor. Pécsett volt jobb, vagy most Pes­ten? — tenném fel neki a kérdést, ha nem tudnám, hogy egy ilyen kérdés­re nem lehet válaszolni. — Változó dolog színésznek len­ni ... Ha négyévi pécsi munkámra gondolok, menthetetlenül az jut elő­ször az eszembe, hogy ott szinte csu­pa hős-szerepet játszottam. Ricardo Fontanát a Helytartóban, VI. Henri­ket a. Rózsák háborújában. S egyet­len karakterszerepet csak: a Nasz- reddin Hodzsában, a gyermekszin- házban ... Az volt az első lépés, úgy látszik. Fölvehetett az ember egy pi­ros parókát, testileg is, lelkileg is. Aztán, mióta itt vagyok, csupa ka­rakterszerepet játszom. Az élet igaz­ságosan próbálja helyezgetni az em­bert ... Nem mondom, egy-egy hőst is szívesen eljátszanék most már. De nem panoszkodhatoni, kezdetben A nagy Szimatban s Wilder Hosszú ka zet, amely a demokratizmus kiterjesz­tése címén a többség jelenlétét kí­vánta meg. Ez az elképzelés azonban a jelölés rendeltetését és lebonyolít­hatóságát tekintve irreális követel­mény. A jelölés ugyanis nem akkor demokratikus, ha a jelöltet a válasz­tók többsége támogatja, hanem ak­kor, ha a kisebb közösségnek is lehe­tősége van önálló jelölt indítására. Ha már a jelölésnél többséget köve­telnénk, akkor tulajdonképpen a vá­lasztás megismétlésére kerülne sor. Először a jelölési eljárás keretében nyílt szavazással, másodszor válasz­tás címén titkos szavazással folyna le a választás. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy mindenki számára le­hetővé kell tenni a jelölőgyűléseken való részvételt, a választókerület min- den érdekelt polgárának tudomására kell hozni a jelölőgyűlések helyét és idejét, sőt arra kell törekedni, hogy azokon a választópolgárok minél na­gyobb számban jelenjenek meg. Választási munkánk fontos követel­ményeként kell tekintenünk pártunk­nak azt a választási törvény által is garantált álláspontját, hogy minden olyan esetben biztosítani kell két vagy több jelölt indulását, amikor erre tényleges társadalmi igény mutatko­zik, E politikai követelmény érvénye­sítése ugyanis a népképviseiet erősí­tését szolgálja, vagyis azt, hogy a választók többségének bizalmát él­vező, legalkalmasabb személyek ve­gyenek részt a népképviseleti szer­vek munkájában. A KÉT VAGY TÖBB JELÖLT indulá­sát azonban nem abszolutizálhatjuk. Ha az állampolgárok a jelölések so­rán megegyeznek a legmegfelelőbb személy jelölésében, tényleges társa­dalmi igény hiányában, formális el­járás lenne több jelölt indulását szor­galmazni. Jelölési rendszerünk továbbfejlesz­tése természetesen nem teszi felesle­gessé a jelölések politikai, társadal­mi előkészítését. Választási gyakorla­tunkban eddig is jól bevált az a módszer, hogy' a Hazafias Népfront szervei más társadalmi szervezetek és szervek bevonásával a választások előtt értékelték az addigi képviselők, tanácstagok tevékenységét és kikér­ték a választópolgárok véleményét a számításba vehető személyekre. Ha­sonló módszerre továbbra is szükség van. Bár a törvény erről nem rendelke­zik, önként adódik a népfront-szervek­nek az a feladata is, hogy előre meg­rácsonyi ebédjében volt egy-egy sze­rep, azután A bolond lány vizsgáló­bírója, majd Agatha Christie Eszmé­nyi gyilkos című darabjában a rend­őrőrmester, aki verseket ir!... És közben tévé, rádió, szinkron, film. Főleg film. A Szerelmesiilm után Kovács András most bemutatott Sta­fétája. Azután a Sárika, drágám, amelynek nagyrészét éppen Pécsett forgatták. S két önálló esi. Előbb a Tékozló fiú, aztán a Magyarország messzire van. Az utóbbival most is állandóan járja az országot. Arat sikert, ellen­érzést, vitát, mindent. Különös, más­fajta, talán nélkülözhetetlen kapcso­lat a közönséggel. Az emberekkel.- Azok a szerepek, ott, Pécsett va­lami jóleső önbizalmat adtak ne­kem. A színészé, ugye, csapatmun­ka, S ha a csapat bízik benne, job­ban játszik ettől a bizalomtól. Én sok bizalmat kaptam Pécsett. És ez nem olyasmi volt, ami süketté teszi az em­bert a kritikára, ami melegágya le­het a nagyképűségnek. Nem, ez olyan volt, ami alapot adott, amire lehetett építeni. Jó társaság volt együtt. Sokszor visszagondolok, mi is a különbség .. . Kisebb volt a város, kisebb a társaság, sokat voltunk együtt. Ez a színház, a színész szem- pontjából hasznos dolog. Hiszen nemcsak délelőtt a próbán érik egy előadás, formálódik egy szerep. Fia határozzák: a képviselői választóke­rületben hol és hány jelölőgyűlést kí­vánnak összehívni. Meg kell határoz­ni e jelölések sorrendjét is és a ké­sőbbi jelölőgyűlések résztvevőit tájé­koztatni kell arról, hogy az előző gyű­léseken kinek az ajánlata alapján, melyik jelölt hány szavazatot kapott. A jelölőgyűlések jogkörének bőví­tése nem változtatja meg a jelölési és választási eljárás népfront-jelle­gét. A jelölőgyűlés csak olyan jelöltet állíthat, aki magáénak vallja a Ha­zafias Népfront választási program­ját. Legszélesebb politikai tömegmoz­galmunk, a Hazafias Népfront helyi, területi és országos szerveire, vala­mint a népfront-szervek által létreho­zott választási szervekre rendkívül fon­tos politikai szervező és lebonyolító feladatok hárulnak. Elég, ha a vá­lasztási szervek sokrétű feladatai kö­zül arra gondolunk, hogy a jelölőgyű­lések által állított tanácstagjelöltek elfogadásáról és nyilvántartásba vé­teléről a helyi (községi, városi, fővá­rosi kerületi) választási elnökségek döntenek, a képviselőjelöltek elfoga­dásának és nyilvántartásba vételének joga pedig az Országos Választási Elnökséget illeti meg. A jelölőgyűlé­sek tényleges jelöltállítási jogosultsá­gát tanúsítja ugyanakkor az a körül­mény, hogy az említett választási szervek a jelöltek elfogadását csak a törvényben előírt feltételek hiányá­ban, vagyis csak arra hivatkozással utasíthatják vissza, hogy a jelölési el­járás nem felelt meg a törvényben előírt követelményeknek, illetőleg, hogy a jelölt nem rendelkezik válasz­tási jogosultsággal. A JELOLÓGYÜLÉSEK a választási eljárás nagyon fontos indító esemé­nyei. A-legalkalmasabb jelöltek kivá­lasztásában felelősségteljes feladatok hárulnak a politikai szervekre és a választópolgárokra egyaránt. A jelö­lőgyűlések kiemelkedő fórumai annak az egész népünkre kiterjedő politikai eszmecserének, amelynek keretében értékeljük választókerületünk, közsé­günk, városunk és az ország elért eredményeit és megvalósítandó fel­adatait. Ezért összpontosítsuk erőfe­szítéseinket a népképviseleti szervek létrehozásának most következő szaka­szában a jelölőgyűlések sikerére. Dr. Adóm Antal nem napi huszonnégy órán át. és hogy hogyan telik, milyen közegben az a huszonnégy óra... És őszinték voltunk, segítettük, támogattuk, kriti­záltuk egymást. Igen, ez az, ami hiányzik. Pesten minden szétszór- tabb, sietősebb. Az időt nem lehet többé visszaforgatni. „Változó dolog színésznek lenni". Változó, igen. De a változás megle­hetősen egyoldalú. — Mi voltunk az első évfolyam a főiskolán, amelynek nem volt kötele­ző vidéken kezdeni. Mégis majdnem mindenki vidékre szerződött. Engem egy év Után hívtak a Nemzetibe, de nem jöttem. Négy évet töltöttem Pé­csett és otthon éreztem magam. A szerepek is, a kollégák is, a város is . .. H. E. Pécsi színész voltam BÁLINT ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom