Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-07 / 32. szám
4 DUN^NTÜLI NAPLÓ 1971. február 7. Bölcsek a fán Megkezdődtek Illyés Gyula vígjátékának próbái a Pécsi Nemzeti Színházban Tegnap délelőtt az első olvasóprobával megkezdődtek a Pécsi Nemzeti Színházban Illyés Gyula Bölcsek a fán című vígjátékénak próbái. A színház jubileuma alkalmával színrekeríilő darabot Illyés Gyula, a pécsi színház számára írta. s így két éven belül másodszor lesz Illyés-ősbemutató színhelye Pécs — a tavalyi, nagysikerű Tiszták után. A Bölcsek a fán azonban nem dráma, hanem vígjáték. Méghozzá nem a szokványos „realista” megoldásban, hanem egyszerre három idősíkban játszódó vígjáték: az i. e. 4. századi Athén, a középkor és egy sárospataki diákelóadás keveredik különös ötvözetté, hogy- mágin- kább kifejezhesse a szerző fontos mondanivalóit. Az olvasópróbára Pécsre érkezett Illyés Gyula délelőtt a sajtó képviselőivel beszélgetett a színházban. Ezen a beszélgetésen mondta el, hogyan készült s mit kíván kifejezni új darabja. — A mi korunknak is egyik nehéz problémája, hogy az emberek fanatizmusa rossz irányba hathat, a „bölcsek” így felkerülhetnek a „fára”, no, nem mint akasztottak, hanem miként a majmok ... Engem az háborít fel, ha valami szépen mehetne, de illetéktelenek megzavarják s felborítják az emberi tevékenység szép rendjét, megakadályozzák, hogy a munka boldogító tevékenység legyen az emberek számára. De éppen ide- jövet mondta Czimer József, — ennek a darabomnak is szinte életrehivója, segítője, avatott dramaturgja —, hogy hamis az a tétel, miszerint egy darab mondanivalója egyetlen mondatba belefér. A jó darabok mondanivalóját nem lehet egy mondatban elmondani, s nem is csak egyfélét akarnak kifejezni. Egy másik fontos gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy noha a magyar irodalmat joggal lehet „vádolni” azzal, hogy mindent a munkásokért és parasztokért tesz, mégis nagyon keveset foglalkozik a tényleges kétkezi dolgozókkal! Nálunk súlyos hagyomány az értelmiségben — és nem is csak az értelmiség- ban — lakozó gőg, amely elhatárolja magát a munkásoktól és a parasztoktól. Én, az uradalmi gépész fia, mind a mai napig kitüntetésnek érzem, ha köztük lehetek... Ezzel a darabbal ezt a problémát is meg akarom közelíteni, nevetségessé tenni azokat, akikben megvan ez a gőg, s egyben helyreállítani az igazi fizikai dolgozók becsületét. S vajon mi okozta, hogy ezek a gondolatok éppen vígjátéki formában öltöttek testet? — A vígjáték nagyszerű lehetőség! Mivel ostyában kapja a néző a „mérget”, elviseli. És három nap vagy három év, vagy három évszázad múlva is érzi. Mo- liére-t mindmáig nem emésztettük meg ... Éshát könnyű másokat nevetségessé tenni, de tanulságosabb a görbe tükör, ha magunk nézünk bele... Rólam, a mi nemzedékünkről is szól ez a darab, fogcsikorgató mosoly a mi egész parasztmentő mozgalmunkon, önvád is, szembenézés is. S azt remélem, hogy mindnyájan ezt érezzük majd, akik valaha a fizikai dolgozók kérdéséhez nyúltunk. Czimer Józsefnek az a véleménye, hogy egyrészt az igazi nagy komédiák az írók é'etsnak legkeserűbb élményeiből fakadnak, másrészt viszont a humor feltétele a nagy tapasztalat és az írói alkotóerő kiteljesülése. Ily- lyés Gyula humora ebben a darabban felszabadultan és gazdagon árad. — A humor egyik fő eleme a meglepetés — meséli élvezettel Illyés Gyula. — hógj a néző bámuljon: hát ez fueg hogy jön ide? Egy nagyságos asszony után rögtön Lorántffy Zsuzsanna, három perc múlva meg egy bepöfögő traktor... A művészeti alkotásnál a meglepetés mindig azt szolgálja, hogy az emberek jobban odafigyeljenek a problémára. Ezt igyekeztem a darab nyelvezetével is kiemelni. Meglepetés lesz például I a verses megfogalmazás, amelyet ezúttal csak bizonyos helyeken alkalmazok. Kár, hogy a dramaturg olyan szigorúan kiirtott jónéhány verssort a darabomból... Az író s a „szigorú” dramaturg után most már a színházon — Dobai Vilmos rendezőn és a színészeken — a sor. Illyés Gyula ott volt az olvasópróbán, de még nem nyilatkozhat, hiszen még semmi kép nem alakult ki az előadásról. Dobai Vilmos se nyilatkozik, hiszen mesz- sze még az az idő, amikor valamelyest is megvalósult elképzelésekről számot adhatna. Egy azonban bizonyos, s ehhez nem kell semmiféle kinyilatkoztatás, ez már jólesően nyugtázható Illyés Gyula a szereplő művészek körében tény: Illyés Gyula megtartotta adott szavát, a Tiszták bemutatója előtt tett ígéretét, hogy ír még, ad még a pécsi színháznak új müvet. S ez az együttműködés, amely — saját vallomása szerint — termékenyen hat nagy költőnkre. Illyés Gyulára magára is, megtiszteltetés, kötelező erejű feladat a Pécsi Nemzeti Színház számára. Hallania Erzsébet Küldöttértekezlet az ÉDU-beu Előtérben a bér*9 munkarend és műszaki színvonal kérdései Gazdaságpolitikai jegyzetünk Szívesen vállalt gondok Gondban vannak a bányászok, s mégis örülnek. A kormány 1970 51-es számú rendeletében régi vágyukat, illetve követelésüket teljesítette: rendezték a pótszabadságok ügyét. Mint ismeretes, az 1967 3- as kormányrendelet a földalatti munkahelyeken dolgozó bányászoknak tizenkét nap pótszabadságot engedélyezett. Ez a rendelet humanitásról, a bányászok nagyfokú társadalmi megbecsüléséről tanúskodott, egy másik rendelet azonban szinte teljes egészében semissé tette e rendelet kedvező hatását. Az történt ugyanis, hogy az a rendelet is érvényben maradt, amely maximálisan 24 napban határozza meg a dolgozók évi fizetett szabadságát. Gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a szolgálati idő növekedésével, az évek múlásával szép lassan elkoptak a pótszabadság napjai. A január 1-vel életbe lépett új rendelet megszünteti ezt az állapotot. A földalatti munkát végzők — a szolgálati idő függvényében —, tehát ezután nem évi 24, hanem évi 36 nap szabadságot kaphatnak, egyszóval: nem volt hiábavaló a sérelmesnek tartott állapot makacs kri- tizálása. örülnek az emberek, különösen az öregebbek. Az öröm mellett azonban gondok is vannak: mivel pótolják a kiesett műszakokat? Hat—nyolcezer földalatti munkással, illetve tizenkét nappal számolva könnyű elképzelni, mekkora gond a kiesések pótlása, hiszen a szabadságok megnövekedése a gyakorlatban ugyanazt jelenti, mintha több százzal csökkentették volna a létszámot A Mecseki Szénbányák gazdasági vezetése, párt-, KISZ- és szakszervezeti bizottsága részletes tanulmányterveket készít. A végleges szöveg, a vállalati végrehajtást szabályozó igazgatói utasítás még nem jelent meg. az azonban már biztosnak látszik, hogy fokozni kell — és fokozni is fogják —. a műszaki fejlesztés ütemét. A kiesett „élő” műszakokat a gépeknek kell pótolniuk. Egy másik törekvés: csökkenteni a beteg-műszakok, illetve hiányzások számát. Az elmúlt esztendőben több üzemben előfordult, hogy a telepített létszám 25—30 százaléka nem vette fel a munkát. Ezen feltétlenül változtatni kell — mindenekelőtt az egészség-, illetve munkavédelmi helyzet további javításával. És kínálkozik még egy „pótlási” lehetőség: a pótszabadságok megváltása. Ügy hírlik, erre a lehetőségre is gondolnak a vállalat vezetői. Aki a pót- szabadságot, ezért vagy azért, nem akarja letölteni — pénzben kérheti az „árát”. Gondban vannak tehát a bányák vezetői. De ezt a gondot mindenki szívesen vállalja. B. S. Külsőségeiben már jó előre biztosított volt a siker a Mecseki Ércbányászati Vállalat Ércdúsító Üzemének tegnap megtartott szakszervezeti küldöttértekezletén. A vállalat dísztermében az asztalokon harapnivaló és hűsítő ital. Hangosítóberendezés. A jegyzeteléshez elegáns bőr- mappák szolgálták a körítést. — Hogy tetszik? — kérdezte Pálos János, az üzem szakszervezeti tanácsának egyik tagja. — Tudnod kell, hogy a formalitástól eltekintve is kitűnő küldöttértekezletre számíthatsz. Az itt ülő 120 küldött nem „bólogató Jánosokból” áll. Nálunk komoly szakszervezeti munka folyik. A kis és nagy ügyek intézése egyformán szívügye a csoportbizalminak ugyanúgy, mint Kóródi Lászlónak, az SZB titkárának, ö jól ismeri a fizikai munkások problémáit — hosszú évekig maga is a gépek mellett dolgozott. Ezután a bemutatás után illusztrációként lejegyzem az szb-titkár néhány mondatát. — .. attól még senki sem lesz tulajdonos, ha azt hajtogatjuk: tiéd az üzem, de azt viszont nem engedjük meg, hogy saját tulajdonának ügyeibe avatkozzék. Minden ember szeretné véleményét elmondani, a visszafojtott indulatok jóra még soha sem vezettek. Minden hasznos gondolatnak fórumot kell biztosítani. Szörnyű lehet annak az embernek, aki egész életében csak végrehajt és egyetlen pillanatig sem érezheti a saját fejében született ötletek megvalósulását. A szakszervezeti tanács legfontosabb feladata, hogy az üzemi demokráciát érvényre juttassa. Akár az alap- és mozgóbérek arányáról, akár az ÉDÜ-ben bevezetett új munkarendről legyen is szó! Kóródi László valóban kitűnően ismeri az ÉDÜ dolgozóit foglalkoztató problémákat. hiszen a vita nagyobb részében a bér- és munkarend kérdéseivel foglalkoztak a küldöttek. Kéri István az alap- és mozgóbér elosztásáról beszélt. A technológiai folyamatban közreműködő munkások teljesítményét nagyon nehéz egyénenként elbírálni. Szerinte a szubjektivitás csak abban az esetben kerülhető el, ha a mozgóbérek odaítélése a legszélesebb kollektív alapon történik. Érdekes, figyelemre méltó észrevétel: nem lenne helyes a mozgóbér arányát az alapbér rovására túlságosan előtérbe helyezni. A kvalifikált szakemberek ugyanis hátrányos helyzetbe kerülnének. Elmondása szerint egy-egy feladatot kampányszerűen meg lehet oldani a mozgóbér lelkesítő hatásával. Néhány kiemelkedő eredmény elérhető, de a határtalan szorgalom is kevésnek bizonyulhat, ha megfelelő szaktudással nem párosul A jó szakmunkás az alapbérben érzi legjobban a megbecsülést. Barna József is elsősorban a bérkérdéssel foglalkozott. Javasolta, hogy tegyen próbát az üzem műszaki vezetése: ahol most hárman dolgoznak a gép mellett, és két munkás hajlandó elvállalni ugyanazt a munkát, a megtakarított munkaerő bérének bizonyos százalékát azok ketten megkaphassák. Ugyancsak ő mondotta el: több százan vagyunk, akik naponta 49—50—52 forintos napi alapbért kapunk. Reméljük, ez évben is néhány forinttal megemelkedik. Ezzel azonban a lakbérhozzájárulás nagy százalékát elveszítjük. Szeretnénk sokáig Űjmecsekalján élni, az ÉDÜ- ben dolgozni, de ...! Nagyon furcsán fogunk élni — mondotta befejezésül a küldött. A továbbiakban is' szinte valamennyi küldött foglalkozott a mozgóbérek arányával, elosztásával. A küldöttértekezlet a szak- szervezeti bizottság elnökének Láng Lászlót, titkárnak pedig Kóródi Lászlót választotta. Az értekezlet munkájában részt vett Bogár János, az SZMT vezetőtitkára, Rácz Gyula, a Mecseki Ércbányászati Vállalat szb-titkára, az ÉDÜ gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetői. L. J. Ötödször Dél-dunántúli amatőrülm-szemle A vidéken is egyre terebélyesedő amatőrfilmes mozgalomnak, a filmes kluboknak ad bemutatkozási, versenyzési lehetőséget a Tolna megyei Tanács, a Tolna megyei KISZ Bizottság és a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház az évenként meghirdetett amatőrfilm szemlével. Az idén ötödször hirdették meg Tolna, Baranya, Somogy, Zala és Fejér megye amatőrfilmeseinek találkozóját. A szemle rendezői rövid kisfilmeket várnak az öt megyéből, kötetlen témában. A zsűri által legjobbnak ítélt filmek alkotóit pénzjutalomban részesítik, külön díjat ajánlott fel a Tolna megyei. Móziüzemi Vállalat, és, — egy, a fiatalok életét leghívebben tükröző kisfilmre — a Tolna megyei KISZ Bizottság. A versenyfilmek vetítése és az értékelés, — a hagyományoknak megfelelően — Dombóváron, a „Műsoros Napok” keretében lesz. A kisfilmpályázat jelentkezési határideje: 1971. március 31., a jelentkezéseket Szekszárd- ra, a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ címére kell küldeni. .\égr piros dosszié Amikor beléptem a bolyi Kossuth Tsz elnöki irodájába, Szabó Mátyás Állami-díjas tsz-elnököt íróasztalánál találtam. Most nem mint tsz-elnököt, hanem mint képviselőt kerestem fel. — Szeretek az emberek ügyes-bajos dolgaival foglalkozni, szeretek a közösségért dolgozni — mondja, aztán a nagy vitrin melletti iratszekrény tetejéről négy piros dossziét vesz le. — Négy éve vagyok képviselő, — ezek a dossziék gyűjtik össze a munkámról szóló írásokat — mondja. A nyilvántartás egy részét a fogadóórák és beszámolók számszerű feljegyzése, az ott elhangzott kérdések képezik. Akad itt kérés a rokkantsági nyugdíj megállapításától a buszjárat bevezetéséig minden. Egy püspöklaki választó köszönőlevele: „Nagyon szépen köszönöm a község lakói nevében a buszjáratot. Kérésünk az ön segítőkészségével teljesült...” Egy másik levél: „ ..nyugdíjasként a régészeti ásatásoknál munkát vállaltam... á Nyugdíjfolyósító Vasutas Központ két hónapra szünetéltette a nyugdíjam kifizetését. Kértem, hogy járjon közbe .. Ügyem megnyugtatóan elintéződött, köszönöm ...” A dossziék őrzik az országgyűlések ■ jegyzőkönyveinek másolatait, bennük Szabó Mátyás felszólalásainak szövegét is. Az első felszólalás 1967. IX. 28-án a termelőszövetkezetek földtulajdonának és földhasználatának továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyában — a második 1968-ban, Pécs város ivóvízellátásának megjavításáról, a harmadik 1970 júniusában az 1969. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz... A dossziékban számos miniszteri levél értesíti a képviselőt, milyen intézkedéseket kíván tenni a felszólalásában említettek elintézéséről. — Igen, több levelet kaptam, de vegyük például a legutóbbit. Az 1970. június 25 —26-i ülésszakon felszólaltam a kedvezőtlen adottságú tsz-ek dotációs módszerének felülvizsgálatáért, kértem ennek továbbfejlesztését. Lett is foganatja — míg 1970 előtt a 4 aranykorona értékű földek után részesültek ezek a tsz-ek adókedvezményben, addig 1971-től már a 8 aranykorona alatti földek után is adókedvezményt adtak. Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter 1970 augusztusában kelt levelét mutatja: — Kértem, hogy az üzemi zöldségtermesztés gépesítésével foglalkozzanak. Erre kaptam ezt a levelet. A miniszter leveléből sok érdekes, új dolgot lehet megtudni. Többek között a következőket írja: „A IV. ötéves terv során a belföldi gépek fejlesztésén kívül támaszkodni kívánunk az AG- ROTRÖSZT-ön keresztül lebonyolított bolgár importra. Bulgária ugyanis licencet vásárolt komplett melegházi berendezés gyártására. Kétoldali tárgyalások során kívánunk megállapodni a hazai igények bolgár gépekkel történő kielégítésére ... ... A szántóföldi zöldség- termesztés komplett gépesítése érdekében a Kohó- és Gépipari Minisztérium 1967 őszén fejlesztési tanulmányt dolgozott ki, amely alapját képezte több korszerű mező- gazdasági gép kifejlesztésének. Több éves munka eredményeként ebben az évben befejeződnek a kísérletek és megkezdődik az étkezési vöröshagyma, a zöldbab és zöldpaprika, az uborka, a konzerv- és étkezési paradicsom betakarító gépek, valamint a variálható zöldségosztályozó gépek sorozatgyártása ...” — A bolyi tsz vásárol ezekből a gépekből? — kérdem. — P’eltétlen, csak adják már... — mondja. — Reméljük, jók lesznek ... Üjabb borítékokat vesz elő, a legfrissebben érkezettek közül. • — Ebben a kérelemben Majs és Udvard községek vízellátásának megjavítását kérik — mondja és mutatja a papírt. A kérelmet a községi tanács vb-elnöke és titkára írta alá. — Feltétlen meg kell vizsgálni — mondja. — Mind több figyelmet kell fordítani a falu jó ivóvízellátásáért. Kis szünet után folytatja: — Van még a megyénkben számos község, ahol nincs a községben út, csak a falu szélén vezet el. Ilyen például Ivándárda. Most egyik feladatomul jelöltem meg, hogy elkészüljön a község belterületén egy 860 méteres út. Közösségi összefogás, támogatás, úthenger, meg még számos dolog kell, hozzá. A közeljövőben ezeket igyekszem elintézni. Beesteledett, mire a beszélgetés végéhez értünk. — Nem sajnálom sem az időt, sem a fáradtságot, pedig a képviselői tisztség ezzel jár — mondja. — Néhány nap múlva képviselői csoportülés lesz. azon is részt veszek... Jó erőben, egészségben végzi munkáját — Nem panaszkodhatok az egészségre — mondja. — Pedig nem vagyok fiatalember. A napokban lesz húsz éve, hogy tsz-tág lettem. Nem bántam meg! Garay Fcrene
