Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-19 / 42. szám
1971. február 19. DUNANTCLI NAI’LO A BCM — küliöldi szemmel A határidők de tarthatók NDK-beli, csehszlovák és nyugatnémet szerelők Bereuieudeu A magyar munkás jó „alapanyag"’ — Baranya, meglepetés Kellemesen csalódtak valamennyien, ezt már elöljáróban leszögezték. Persze, mindenki mást képzelt, másképp, s mindenki számára más volt a meglepetés. Wilhelm Radermacher. a kölni Klöcker—Humboldt-Deutz cég főszerelője eddig tizenegy országban járt — Svédországtól Chiléig —, s most a kellemes, derűs légkört, a közvetlen emberi kapcsolatokat dicséri. Werner Eschberger, a dessaui Schwermaschinenbau Kombinát szerelője. Bulgáriában, a Szovjetunióban, Lengyelországban és Burmában járt. Beremend számára a rendkívül jólképzett fiatal szakmunkásokkal okozott meglepetést. Miroslav Pospi- sil, a csehszlovákiai Prerov gépgyár szerelési csoportvezetője. Egyébként mindhárman mások, nemcsak három ország, de három külön világ, amit megtestesítenek. Wilhelm Radermacher zöld, katona zubbonyra emlékeztető dzsekiben jön, fáradtan, s mégis mindig mosolyogva. Wemer Esch-herger valóban derűs, s valóban optimista. Miroslav Pospisil tartózkodó. Minden szót kétszer megrág, mintha állandóan vizsgázna... WILHELM RADERMACHER: — Cégünk, a Klöcker— Humboldt-Deutz A. G., közel 40- ezer emberrel dolgozik. A cementipari berendezések gyártása csak amolyan mellékprofil. Gépgyári berendezéseket, szén- és acélipari gépeket, Diesel-motorokat, traktorokat, teherautókat és Diesel-mozdonyokat is gyártunk, ötvennyolc éves vagyok. Már a háború előtt, is cement-vonalon dolgoztam — természetesen ugyanebben a gyárban. Eddig Svédországban, Törökországban, Olaszországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Argentínában és Chilében jártam. Most már egy kicsit fáradtnak érzem magam. Természetesen ez az én dolgom, a munkára ez nem hathat ki. Magyarországra is azzal az elhatározással érkeztem, hogy minden helyi szokást és igényt maximálisan tiszteletben tartok, illetve kielégítek. Magyarország egyébként kellemes meglepetés. Jól érzi itt magát az ember: jól lehet dolgozni... — A legszebb emlék? Svájc! Gyönyörű volt a táj, s nagyon kellemesek voltak a partnerek. Svájc nemcsak szép, de nagyszerűen szervezett ország is. — Hogy mihez tudnám Magyarországot hasonlítani ? Törökországhoz, azt hiszem. Ott kétszer is jártam. Először 1953-ban. A törökországi fejlődés nagyon gyors ütemű. Itt. Beremenden én a kisgépeket, korszerű anyagmozgató. illetve emelőberendezéseket hiányolom. A szakemberek jól képzettek; a magyar munkás nagyon jó ..alapanyag”. A szerelés üteme megfelelő. Ennél jóval gyorsabban más országokban sem haladnak, bár, úgy érzem, a ráfordítás, másutt kevesebb. A határidők szoroj sak, de tarthatók. Igaz, ezt csak az én munkaterületem vonatkozásában mondom. Az építészet nem az én asztalom, s ahogy látom, e téren, sajnos. elmaradások van| nak ... WERNER ESCHBERGER: i — Már dolgoztam Magyar- országon: ott voltam az ötvenes években a hejőcsabai cementgyár építésénél. A dessaui Zementanlagenbau Beremenden a cementőrlőket építi. Másfél hónapja vagyunk itt, s mindennel elégedettek vagyunk. A munka- kapcsolatok kitűnőek, a területünkön dolgozó szakemberek úgy szintén. Gyárunk egyébként több mint 30 ezer embert foglalkoztat. Zömmel a szocialista országokba szállítunk, de újabban más országok is érdeklődnek. Szerintem vállalatunk világszínvonalat képvisel, s ennek megfelelően azok a berendezések is a legkorszerűbbek, melyeket a BCM beruházói vásároltak tőlünk. — Vác? Igen, hallottam a váci problémákról. Mi szállítottuk a gyár berendezéseit, s nem hozzák a kívánt eredményt, Nem, magyarázatot nem tudok adni. Talán csak annyit: nálunk, Bemburg- ban, megépült a DCM testvére. Egy az egyben olyan mint a váci gyár — csak éppen tudja mindazt, amit vártunk tőle. .. — A BCM-ről egyébként az a privát véleményem, hogy szerencsésebb lett volna egy helyről beszerezni a gépeket. Természetesen a sokféleség ellenére is minden nagyszerűen sikerülhet. * — A határidők? Tartani tudjuk őket. — Valamit, ha lehet, még a körülményekről. Szeretnék mindent megköszönni. Mind az elszállolás, mind a munkafeltételek nagyszerűek. Kevés országban oldották ezt meg így ... MIROSLAV POSPISIL: — Az igazság az. hogy engem nem azért küldtek ide, hogy az újságoknak nyilatkozzak. Nyolc hónapja vagyunk Beremenden — s többé-kevésbé menetrend sze| rint haladunk. Gyárunk a szocialista országok mellett I Kanadában, Jugoszláviában, Kubában, s újabban Japánban is érdekelt. Berendezéseink, köztük a Beremenden is felállításra kerülő kemencék, korszerűek és nagytel- jesítményűek. Meggyőződésem, hogy a BCM jó gyár lesz. — A munkamorál? Nézze, kétféle fegyelem van. Alaki, hogy úgy mondjam, és technológiai. Számomra ez utób- ba a fontos. A magyar munkások nagyon jó benyomást tettek rám, bár, természetesen, van ilyen ember is. meg olyan is ... — Hogy elkészülünk-e időre? — Mindent elkövetünk... — Ha már szót kaptam, valamit a gyáron kívüli dol- gQkról is mondanék. Baranya, s azon belül Siklós valamennyiünk számára meglepetés. Siklós nagyon szép, Harkány pedig egyenesen irigylésre méltó. Kár. hogy i kicsit mindig túlzsúfolt. Békés Sándor Acélöntvények belföldre, külföldre A képen: Készülnek a malomöntvények A Mecseki Ércbánya Vállalat méretei mellett szinte eltörpül a bányák szolgáltató üzemének acélöntödéje, bár 22 millió forintos évi termelésével így sem tartozik a megye legkisebb üzemei közé. Kezdetben kizárólag a bányaüzemek részére dolgozott, később egyre fejlődve, már más, üzemen kívüli megrendelőknek is szállított öntvényeket. (A jelenlegi kapacitásból az ércbánya csak 30 százalékot köt le.) A fejlesztést az országosan tapasztalA György-aknai barakkszálló Húsz egynéhány év alatt kívülről alig változott. Igaz, hat-nyolc éve hozzá építettek, tágasabb lett. Valahogy soha nem tudtam az egymás- raszegelt deszkákból készült falak mellett elmenni, anélkül, hogy két dolog eszembe ne jusson. A koncentrációs tábor és a Mecseki Szénbányák komlói modern munkásszállodája. Az utóbbi már csak azért is, mert valamikor a György-aknai barakk-szállás a Szénbányáké volt. Régen, több mint másfél évtizede. Wartburg gépkocsi áll meg a barakk előtt. Megvárom a gazdáját. Lauer Pál dömpe- res. Hét éve él itt. Idegenek csak engedéllyel léphetnek a barakkba — ezúttal a portás kivételt tesz. Lauer vendége vagyok. Csizmamosó, szekrények. félkilós TUTÓ lakatok. A folyosón mindössze ennyi a látnivaló. És a szürkére festett deszka borítás. — Ezekben a szekrényekben a munkás ruhát tartjuk, a szobába tilos piszkos ruhával bemenni — mondja a dömperes, miközben kinyitja az ajtót. Itt vannak valahol a többiek is az épületben, de azért nem árt becsukni. — Lopnak?... — Előfordul. A múltkor elveszett egy óra. A szobában: nyolc vaságy. Az ágyak vasán törölközők száradnak. Rongyszőnyeg a felvédő, hasonló a műanyagborítású padlón. Az ágyak mellett székek. Rajta bádog hamutálca, képesújság, cigaA barakk,szálló retta. Az asztalon viaszosvászon, kancsó, poharak. Kibírhatatlan a meleg. A szekrényeken erős lakatok. Az ágyak pokróccal borítva. Már-már megfogalmazódik bennem: semmi sem változott itt az évek során. Kicsit sajnálkozva nézem Lauert. Hét éve él itt, csak kéthetenként utazik haza. Félhavon- ként érezheti néhány órára az otthon ízét. Ekkor történt: felhajtotta valamiért a durva pokrócot. Alatta pehelypaplan. Már jónéhány éve ezzel takaróznak... A pokróc csak a por miatt kell, hogy tiszta maradjon az ágynemű. Már a házirendet sem érzem olyan szigorúnak. Tilos! Tilos! A rendre, tisztaságra, erkölcsi morálra vonatkozó paragrafusok. Árjegyzék: egy búra eltörése 50 forint, kapcsoló 20 forint. Mindennek, ami a szobaleltáron fel van tüntetve, megtudom az árát. Sifter József 31 éves — kilenc éve itt él. Kérdezem: mire emlékezik. Semmi különös nem jut eszébe. Nincsenek verekedések, nincsenek botrányok, minden nap egyforma. Havi 40 forint a szállás, ugyanennyi az autóbusz, amely a munkahelyre szállítja őket. Reggeli, ebéd, vacsora 10 forintból kijön. Hetenként egyszer hazamegy Gyékényesre. Ott a család. Hetvenkilencen élnek a barakk-szálláson. Valamennyien a Mátraaljai Szénbányák mecseki üzemének dolgozói. Tíznek van autója, ugyaneny- nyien rendelkeznek motorral is. Sifter mondja, hogy nemcsak a paplan, van itt más változás is. Csakhát mindig, valami kis „apróság” történik. így aztán már nem is tudják mindet megjegyezni. Vass István üzemvezető és Búza István gondnok segít j egy kicsit az összegezésben, amely talán bővebb is lehet- I ne, ha a „mátravidékiek” hosszabb távra berendezkedtek volna Pécsett. Több mint 13 esztendeje, mindig csak egy éves távlatok voltak. így aztán alapvetően csak barakk-szállás maradt, de ... A deszkafalak mellé, belülről egysoros téglafalat húztak. Bevakolták, kifestették. Az olajos padló helyett műanyag készült. Fürdő épült. Régebben nyolcán voltak egy szobában. Egy ágyat már kitettek, most tervezik, hogy még eggyel kevesebb lesz, s a vaságyak helyett heverőket vesznek. Nyolcvan darabot már meg is rendeltek. Rövidesen kiteszik a kályhákat, központi fűtésre térnek át. így majd I egyenletes meleg lesz mindé- i nutt. Az üzemvezető nagyon jól ismer minden problémát, anélkül is, hogy a munkások szólnának, öt évig itt lakott. A kultúrszobában egy ember gubbaszt a kályha mellett. Itt gyengébben fűtenek, kevés a látogató. Csak akkor jönnek többen, hí a televízióban jó a műs' alakon reprodukciók, k híradó, fáliújság. Az ajtón í bla: Belépés csak tiszta ruhában! A KISZ helyiségben ping-pong és rex-asztal. Ide sem járnak. A klub a 21-es szobában van. Lengyel József, Varga Mátyás, Doroszlai Endre, Luczi István, Zalavári János és Magyar József laknak itt. Senki sem tudja már, hogy alakult, de legtöbben itt szeretnek beszélgetni. Már kívülről nézem a barakk-szállást. A lakók elége- gedettek. Meggyőződésem, hogy a Mátraaljai Szénbányák pécsi üzeme minden lehetőt elkövet, hogy dolgozóik a legjobb körülmények között lakjanak. Olcsóbban alig hiszem, hogy ez másutt sikerülne. S az itt élők többségének ez a legfontosabb. Hét végén, kéthetenként hazamennek. Igaz vannak né- hányan, akik számára másutt nincs otthon, csak itt a rosszemlékű falak között. Már csak miattuk aggódom. De rajtuk sajnos sem az üzemvezető, sem a gondnok segíteni nem tud . .. Lombosi Jenő Erb János felvétele ható acélöntödei kapacitás hiány indokolta elsősorban. 1968 előtt 70 fővel, két műszakban, évente 670 tonnányi öntvényt készítettek, ma pedig 920 tonna az évi kapacitás. A létszám mindössze hét fővel emelkedett és bevezették á harmadik műszakot is. A termelés másfélszeres növekedése elsősorban a gépesítésnek, a műszaki fejlesztésnek köszönhető. Az említett növekedés - nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változás is olyan értelemben, hogy míg régebben 65—70 százalékban szénacélt öntöttek, ma fordított arányban nagy munkaigényű, ötvözött precíziós acélalkatrészek készülnek. Á nagyfokúan gépesített üzemben minimálisra csökkent a nehéz fizikai munka, az öntvénytisztító gépek üzembeállításával pedig megszűnt a szilikózisveszély. Az öntöde termékei nemcsak belföldre, hanem a határokon túlra is eljutnak. A Magyar Cement- és MSSkrfltír vek, a bauxitipar részére rria- lompáncélokat, csigákat, tö- rőberendezések alkatrészeit gyártják a vegyiparnak, a Budapesti Élelmiszer Gépgyárnak percíziós öntésű saválló szivattyúházakat, lapátkerekeket gyártanak. A Beremendi Cement- és Mészművek nyugatnémet cement malmaihoz, az új beruházáshoz szükséges malompáncélokat is itt öntik, sőt a továbbiakban is innen szállítják majd. A Lengyelországban működő közös magyar—lengyel vállalkozás a HALDEX üzemeinek elkopott alkatrészeit az ércbánya öntödéje pótolja: a nagykeménységű, nagy kopásálló meddőelválasztó ciklontesteket, szűkítő- ket, örvénycsöveket, malom- és törőberendezések alkatrészeit. Az öntvények részben készterményként kerülnek ki az üzemből, de a precíziós öntési eljárással készült alkatrészek is csak minimális megmunkálást igényelnek a beszerelés előtt. Ebben az évben a teherszállítás is megszűnik a harkány—drávaszabolcsi vasútvonalon Néhány évvel ezelőtt megszűnt már a harkány—drávaszabolcsi vasútvonalon a személyszállítás.^ Azóta csupán tehervonatok közlekedtek ezen a vonalon, s azok is a Rostkikészítő Vállalat drávaszabolcsi feldolgozó üzemével kapcsolatos fuvarokat bonyolították le. Ebben az esztendőben előreláthatólag a teherszállítás is megszűnik, de ennek időpontja attól függ, hogy a Közúti Építő Vállalat mikorra készíti el a harkányi vasútállomáson azt a betono- iott rakodóterületet, amelyen a Rostkikészítő Vállalat a rakodást lebonyolíthatja és hosszabb-rövidebb ideig esetlég tárolhatja is az árut. Az érkező kórónak és a feldolgozott lennek a szállítását a vasútvonal megszüntetése után közúton kell lebonyolítani Drávaszabolcs és Harkány között. A Roslki- készítő Vállalat különösebb gépesítést nem tervez ezzel kapcsolatban. Az üzemi iparvasutat belső anyagmozgatásra továbbra is üzemeile- - tik. a közúti szállítást pedig a 12. Volánnal kívánják lebonyolítani.
