Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

) 1971. Január 14. DUN ÄNTÜLI NAPLÓ 5 Ez csőd, nem kenyérgyár... Elégtelen bizonyítvány Ez csőd, nem kenyérgyár... Az egyik szerelő mondta ezt, szerdán délelőtt, a sokadik műszaki átadásra készülő ke­nyérgyárban. Pénteken dél­előtt ugyanis ismét összese- reglenek a „nagy mű” alko­tói: építők, villanyszerelők, gépészek és beruházók, s bár jósolni általába^ veszélyes dolog, én most haégis meg­kockáztatom a megjegyzést: sokadszor, de nem utoljára ... Baranya, de talán az egész ország legszerencsétlenebb, s legelhibázottabb beruházása ismét a közérdeklődés előte­rébe került. Annak idején többször is megírtuk: meg­süllyedt a betonsiló, aztán beszámoltunk a pereskedé­sekről, majd a helyreállítás egyáltalán nem zavartalan munkáiról, mígnem tavaly augusztusban végre jó hírrel tértünk Siklósról haza; kész a gyár, indul a próbaüzem. Mindenki felsóhajtott, s min­denki szerette volna elfelej­teni mindazt, ami történt, az öröm azonban korai volt. A próbasütés „sikerült”, a ven­dégek megízlelték és megdi­csérték a valóban mutatós és ízes siklósi újkenyeret, s ezzel be is fejeződött a béke korszaka. Kiderült ugyanis, hogy a magas fokon auto­matizált gyár vezérlőpultja nem működik, pontosabban: rosszak a bekötések, s ezért a gyár. százhetvenegynéhány motorjából százötven áll... Hetek, hónapok múltak, nőtt az aktahegy, élesedtek az indulatok, s bár most pénteken újra műszaki át­adás lesz, a sikerben szinte senki sem bízik. Végigjártuk a gyárat. A látvány lehan­goló. A négy kemencéből kettő üzemel — a két kicsi. A gyár kapacitása — papíron — 200 mázsa kenyér napon­ta — s most mindössze 50 mázsa a kibocsátás. A pékek balkáni állapotok között dol­goznak: a kivitelezői vállala­tok emberei mellettük hegesz- tenek, vésnek, kalapálnak. A nem is olyan régen még a legkorszerűbb hazai, kenyér­gyár címére pályázó üzem olyan, mint a csatatér. A kis- kemencék körül zsúfoltság, másutt szemét, rozsdásodó gépek. Van olyan berendezés, mely még fél órát sem ment, de úgy néz ki, mintha most selejteznék. Megrepedt, ned­ves falak, penészes sarkok. Lehetetlen megkerülni a kér­dést: de hát ki felel ezért? Nézzük a szereplőket! A terveket az Élelmiszeripari Tervező Intézet készítette, az épületet a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat emelte, s ők végezték a vil­lamos szerelés egy részét is. Az ominózus vezérlőpultot a VILLESZ tervezte és részben szerelte is. A gépeket az ÉBGV gyártotta és állította a helyükre. A beruházást — a Baranya megyei Sütőipari Vállalat megbízásából — a Megyei Tanács Beruházási Vállalat bonyolította. Mind­ezt azért fontos így sorra venni, mert a felsorolt válla­latok között egy sincs, mely­re nyugodt szívvel rámond­hatná az ember: szép mun­kát végzett. A felelősség megállapítása — természetesen —, nem egy­szerű dolog. Ahogy az lenni szokott, mindenkinek van egy-két aduja, az immár dön­tőbizottsági szinten folyó csa­tározás végkimenetelét te­hát nehéz lenne megjósolni. Az építők a tervezőt okol­ják, a tervezők a kivitele­zést, a VILLESZ az „idegen” villanyszerelőket, a villany- szerelők pedig azt állítják: zavarosak voltak a tervek. A csata folyik, a front szinte napról napra változik, csak éppen arról nem esik a „hadfiak” között szó, hogy mi lesz a népgazdasággal? Mert ez a gyár, s ez a há­ború nagyon sok pénzbe ke­rül. Az eredeti költségvetés 17 milliót irányzott elő, s moßt 29 milliónál tartanak, ami még akkor is óriási és megengedhetetlen eltérés, ha figyelembe vesszük, hogy idő­közben emelkedtek az építő­ipari árak. Mindenki rohan, mindenki javít, s mindenki kicsinyíteni igyekszik az elkövetett mu­lasztások nagyságát, s mi­után félő, hogy az ebbeli fá­radozások nem is lesznek Közös ügyünk, közös érdekünk Az ifjúsági törvény tervezetét tárgyalta a KISZ Baranya megyei Bizottsága A megyei KISZ Bizottság támogatásával és szervezésé­ben tavaly Baranyában 37 KlSZ-lakást adlak át. Az or­szágos sportnapok megyei rendezvényein 13 ezer, a kommunista vasárnapon 12 ezer fiatal vett részt. 1970- ben Baranya megyében 6 klub nyerte el a Kiváló If­júsági Klub címet. A tavalyi év tehát sikeres volt, a KISZ- fiatalok minden vállalásukat teljesítették — állapította meg tegnapi ülésén a KISZ Baranya megyei Bizottsága. Ebben az esztendőben két fő tényező határozza meg a KISZ-munkát. Decemberben kerül sor a KISZ VIII. kong­resszusára, s idén tartják a KISZ-vezetőség újjáválasztá- sát is. 1971-ben a megyei KISZ Bizottság 1 millió 800 ezer forintot kap a Baranya megyei Tanácstól klubok, helyiségek felszerelésére, így sok falusi KISZ-szervezet munkakörülményeit tudják javítani. A Megyei Tanács 7 millió forinttal járul hozzá a Pécsett felépítendő Ifjúsági Ház költségeihez. Az Ifjúsági Házat a Jókai u. és a Szalai András utca sarkán lévő TÜZÉP-telep helyén építik fel, s a tervek szerint 1972 végén, 1973 elején elkészül. A KISZ Bizottság ülésén joghallgatók is részt vettek, s az ő segítségükkel jogászi alapossággal megtárgyalták a készülő ifjúsági törvény ter­vezetét. A törvény előrelát­hatólag áprilisban kerül a kormány, szeptember—októ­berben az országgyűlés elé. Igen lényeges kérdés a tör­vény közös előkészítése, hi­szen ifjúságunk egészét érin­ti az „ifjúság alkotmánya”. Ilyen széles tömegeket meg­mozgató, ennyire demokrati­kus közös munka minden fiatal érdeke, s ez az ügy a KISZ-tagoktcil és nem KISZ- tagoktól felelősséggel átgon­dolt javaslatokat vár. eredménytelenek, jó lenne, ha az illetékes szervek job­ban odafigyelnének a közvé­lemény szavára. Mert a köz­vélemény ítélete egyértelmű: így nem lehet dolgozni. A Sütőipari Vállalat kártérítési pert indított a kivitelezők ellen, s az a legkevesebb, hogy e kártérítésre mielőbb j sor is kerüljön. Az ügy azon­ban nem zárulhat le ezzel, hisz nem csak a vállalatot érte kár... Pénteken tehát műszaki át­adás. A sokadik. Az érintett felek, vállalatok képviselői majd újabb ígéretet tesznek, s könnyen lehet, hogy kisebb ünnepségre, megvendégelésre is sor kerül. . Békés Sándor Elutaztak hazánkból a kubai KISZ-vezetők Szerdán elutazott hazánk­ból a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának négytagú kül­döttsége, amely a KISZ KB meghívására tett látogatást Magyarországon. A küldött­séget Francisco Garcia, a ku­bai KISZ Központi Bizottsá­gának titkára vezette. Itt- tartózkodásuk alatt a kubai ifjúsági vezetők a magyar fiatalok életével, mozgalmi munkájával ismerkedtek. Fo­gadta őket Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára és dr. Horváth István, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára is. Köztársaság téri iskola: : ■ " ■ ■■■■■ : ;. : . ■' ■■■: '• 1 öMmälKm. 111 :■ .. ..... .. ■ '.. '■ SS ! WSSa&sz; i§É§*§Í Beállt a Duna Két nap alatt két métert áradt a folyó a mohácsi szakaszon Tábori ágyak a Duna völgye Tsz irodájában — Átszaladtak a kutyák a jégen, beállt a Duna. Kucsmás, idős ember tá­maszkodik a mellvédnek a mohácsi révállomásnál. Át­néz a szigetre, kezével vala­mit rajzol a párás levegőbe és mormolja: — Na, az idén is felépült a „Prakatur hídja ...” — Nem csoda, hiszen hi­deg volt kedden éjjel — vá­laszol az egyenruhás férfi, aki a határ irányába néz — jóval tíz fok alatt lehetett, igaz? Akkor éjjel úgy tizen­egy óra körül vettük észre, nem mozdul a felszín ... A Duna az országhatártól Faddig összefüggő jégtakaró alatt folyik. A hóval borított mozdulatlan jégpáncélon ma­darak ugrándoznak, vizet ke­resnek, szomjasak. A hideg csendben tisztán látszanak a szigeti házak tűzfalai, a ház­tetőkre viszont ködfüggöny ereszkedik. — Merre lehetnek a jégtö­rők? — Délben lementek Jugo­szláviába. Bezdántól alulról bontják a jeget, biztosítják a jég elvonulását. Zömök határőrtörzsőrmes­ter válaszol kérdésemre, aki tömören fogalmaz: — A darányi-kanyar — Mohács és Bezdán között — rejteget veszélyt a beállás idején. Most nem, mert ala­csony vízállásnál érkezett a hideg. Talán két és fél méter mély volt a ‘Duna. — Mennyi lehet a víz ma­gassága? — A mérce szerint 4,32 mé­ter. Zengő basszusú, bajszos férfi. Sapkájáról látni, állami szolgálatot teljesít. Szakértel­méhez kétség sem fér. — Az 1-es, a 7-es és a 10-es jégtörő a jugoszláv ha­táron tartózkodik. Ha a ju­goszláv területen lévő hajók a magyar határig érnek, ez a három hajó folytatja az álló jég bontását. Ügy tu­dom, velük van a Csakar és a Vucsevo, a két jugoszláviai jégtörő is. — A Bendegúz kedden délután tette meg utolsó út­Pedagógusok és termelőszövetkezeti elnökök találkozója — Tévében sokszor lót az ember ilyet, de valahogy azt hiszi, hogy van benne vala­mi svindli — jegyezte meg Szabó Zoltánná, szabadszent­királyi pedagógus tegnap dél­előtt a Bikali Állami Gazda­ság sertéstelepének megte­kintése után. — Azt gondol­tam eddig, hogy van az or­szágban mondjuk egy minta­gazdaság. aztán oda jár min­denki. Saját tapasztalataim nemigen voltak — nem is mertem az osztályom tanulói­nak nagyon ajánlgatni a ser­téstenyésztő szakmát. De így a látottak után ... Ha hiszi, ha nem, egy kitűnő élmény­nyel gazdagabb lettem! Az újságírónak is akadt új, akadt érdekes. Amikor végigmentünk a telepen — megtekintve a kismalacoktól a hízott sertésekig mindent — tényleg élmény volt a lá­togatás. Már a kapuban fe­hér köpenyekgarmadája vár­ta a vendégeket. Felhúztuk őket, felhúztuk a kalucsnikat is, és fertőtlenítő vízben ke­Randevú Bikaion zet mostunk. Kell az elővi­gyázatosság, mert az állo­mány könnyen fertőződik. — Még az osztályban sincs igen fehér köpenyem — je­gyezte meg valaki. A látogatás, melyet a két tsz-szövetség és a Baranya megyei Tanács Mezőgazdasá­gi és Élelmezési osztálya rendezett, jól sikerült. A cél az volt, hogy a megye né­hány termelőszövetkezetének elnökét és a helyi pályavá­lasztási tanácsadót — a pe­dagógust — így, egy jó han­gulatú üzemlátogatás kereté­ben tájékoztassák a nagy­üzemi sertéstenyésztésről. Be­mutassák nekik az újat, a korszerűt, hogy aztán vissza­érve, az általános iskolát végző fiataloknak tanácsot adjanak. Mégpedig azt a ta­nácsot, hogy érdemes a me­zőgazdaságban maradni — elhelyezkedni a helyi tsz- ben, állami gazdaságban. A sertéskombinát megte­kintését rövid tájékoztató előzte meg. Zámbó István, a gazdaság igazgatója ismertet­te a kombinát főbb jellem­zőit. Elmondotta többek kö­zött, hogy évente 130 vagon hízott sertést értékesítenek. Beszámolójában kitért kül­földi tanulmányútjának ta­pasztalataira, majd vetített dia-képeken láthattuk, hogy milyen volt a gazdaság a megindulás pillanatában, s hogy mennyit fejlődött. A találkozót mindössze egy momentum „zavarta” meg. Mégpedig az, hogy a szerve­zők — ismerve az eddigi ta­pasztalatokat — ötven-hat- van főre számítottak. Ezzel szemben százötvenen jöttek el. így a program kicsit el­tolódott, amiért viszont senki sem háborgott. (Kozma) ját — kapcsolódik a beszél­getésbe Tóth Ferenc —, az­tán véglegesen a kikötőbe vonult. Pedig akadna mun­kája. Háromszáz szigeti és mohácsi ember váltott bérle­tet a kompra januárra. Most már megszűnt a közlekedés a Dunán. A szigetre a leg­közelebbi út Baján át vezet, az megvan vagy 80 kilomé­ter. A dunai átkelés hiánya legjobban a szigeti Duna- völgye Termelőszövetkezetet sújtja. Ezt már Vadon Antal, a tsz párttitkára mondotta lapunk mohácsi tudósítójá­nak. Igaz, felkészültek erre az időszakra. A termelőszö­vetkezet központjában, az irodákban felállították a tá­bori ágyakat, hogy a zár­számadást előkészítő dolgo­zóknak legyen éjjeli szállá­suk. Az adminisztráció má­sik része a közeli napokban Mohácsra „költözik”. Itt a Városi Tanács biztosított he­lyiséget számukra. A sziget útjai járhatók. Homorúdon a gépjavítóban is rögtönzött szállásokat létesítettek. A vízparti emberek, mint­ha megéreznék előre, mikor fagy be a Duna. Az elmúlt napokban igen nagy keres- letje volt az albérletnek. A szigetiek, akik a TEMAFORG és az Öntödei Vállalatnál dolgoznak, már szereztek ma­guknak albérleti szobákat Mohácson. Szürkül. A két partot fe­szítő jégtáblákon is kezd fe­lénk hömpölyögni a köd. Sem a határt, sem a szekcsői kanyart nem látni. Valami zúgás szüremkedik át a hi­deg, párás, koraesti ködszi- táláson. Küszködnek a jég­törők. Döngölőjükkel törik, zúzzák a húszcentis jeget. Időnk már nincs, hogy be­várjuk őket. Hazafelé jövet a műút két szélére varjak szállnak, sere­gestül röppennek el gépko­csink elől. Fekete szárnyuk csillog, a fehér havon látszik az árnyékuk. Hideg éjszakára lehet szá­mítani. Nagy István — Tánciskola kezdődik január 22-én, péntek este fél 7 órakor, a KPVDSZ Műv. Házban. József u. 15. Modern táncok tanítása. Vezeti: Hermann. (x) i Művészeti Szakközépiskola pályaválasztási kiállítása Színek, rajzok, reklámter­vek, ötvös- és kerámiamun­kák vonzzák magukra a fi­gyelmet tegnap óta a Köz­társaság téri Általános Iskola emeleti falain. A Pécsi Mű­vészeti Szakközépiskola nö­vendékeinek a munkája va­lamennyi. A kiállítás azon túl, hogy informál és impressziókat kelt a művészeti szakközép- iskolás diákok szakmai mun­kadarabjaival, egy sokfelé most esedékes gondban kíván segíteni: a pályaválasztás cél­jait szolgálja. Erről szólt tegnap délben a kiállítás megnyitásakor Kabar Ferenc, a Városi Ta­nács oktatási csoportvezetője. — E napokban sok pécsi családban is gyakori beszéd­téma: milyen pályát válasz- szón a nyolcadikos diák? Eh­hez az iskolától is kapnak segítséget a szülők, de sok lehetőséget még nem ismer­nek. Ilyen lehet sokaknak az is, hogy milyen képzés fo­lyik a Pécsi Művészeti Szak- középiskolában. Vannak, akik itt valóban elérik a művész szintjét, de ennek az iskolá­nak nem elsősorban a mű­vésznevelés a célja. Zenei vagy képzőművészeti és ipar- művészeti tagozatának szak­jairól (szőnyegszövő, ötvös, keiamikus, reklámgrafikus, rajz szakosztályaiból) bárme­lyik felsőoktatási intézmény­be jelentkezhetnek továbbta­nulásra is. Ami pedig e szak- középiskola' felvételi rend­szerét illeti, ez időben eltér, megelőzi a többi középisko­láét. Tehát ha valakit nem vesznek fel, van lehetősége idejében jelentkezni máshová is — mondotta egyebek közt megnyitójában Kabar elvtárs, hivatkozva a kiállításra, amely tájékoztat a Művésze­ti Szakközépiskola szakmáiról és egyben kedvet is adhat az ambíció, esetleg a tehetség mellé. A Művészeti Szakközépis­kola növendékeinek jelenleg mindössze a 40 százaléka pé­csi tanuló. Ezen az arányon javítani szeretnének a jövő­ben, annál is inkább, mivel kevés a diákotthoni hely és az albérlet nagy megterhelést jelent a nem pécsi szülők­nek. Természetesen a legki­válóbbak ezután is bejutnak az iskolától távoli vidékek­ről. Kívánatos azonban, hogy minél több pécsi diák is, aki megalapozottan kedvet érez a Művészeti Szakközépiskola valamelyik szakja iránt, pá­lyaválasztási lehetőségnek te­kintse ezt az iskolatípust is. Ezt a célt szolgálja a teg­nap megnyitott pályaválasz­tási kiállítás, amelyet kilenc napig tartanak nyitva. Ez­alatt 79 pécsi VIIT-os általá­nos iskolai osztály mintegy 2000 tanulója tekinti meg a Művészeti Szakközépiskola diákjainak szép és érdekes kamaratárlatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom